Népsport, 1979. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1979-06-23 / 147. szám

XXXV. 147. ♦ 1979. június 23. LABDARÚGÁS 18 edző a bajnoki évről és a folytatásról Az 1978—79-es bajnokság befejezése után hagyományainkhoz híven megkértük a 18 NB I-es edzőt, válaszoljon négy kérdésünkre. Az első három a most véget ért idény értékelése, a negye­dik pedig arra vonatkozik, mit csinálnak nyáron a bajnoki rajtig? Mi volt a célkitűzés 1978—79-re? Mi valósult meg ebből és mi nem sikerült? Mi a program augusztus 25-ig, az 1979—80-as bajnokság rajtjáig? O Kikkel elégedett és kikkel nem?­­ — Konkrét helyezési célunkat túlteljesítettük. A bajnokságban a 6. helyen végeztünk, az MNK-ban döntö­sük vagyunk, esélyünk van a kupa el­nyerésére is! Ami a csa­patjátékot illeti, taktikai téren volt és van jelenleg is a leg­több lemaradás. Ez évben két­szer kellett végezni a csapat­­építés munkáját. Ősszel már kezdett formálódni egy új együttes, de Jlannich és Parda­­vi katonai bevonulása. Mile, majd Szabó Ferenc­­ sérülése miatt tavasszal mindent újra l­ellett kezdeni, s ekkor már nem minden helyre állt megfe­lelő játékos rendelkezésre. Ami a csapatrészeket illeti, a köz­vetlen védelem összetételére si­került a legjobb megoldást meg­találni, ami azt eredményezte, hogy mi kaptuk a legkevesebb gólt! Középpályás sorunk ta­vaszra elszürkült. A támadósor­­ban volt a legtöbb változás, el­sősorban a gyenge teljesítmé­nyek miatt. Technikailag némi fejlődés tapasztalható. Fizikai vonatkozásokban különösebb el­maradásunk ugyan nincs, de já­tékosaink kevésbé szoktál­ még meg a test test elleni küzdel­met, az ütközésekben kemé­­nyedniük­ kell. -1- A közvetlen védelem tagjai­val, továbbá Füzi teljesítményé­vel elégedett vagyok. Onhausz egész évi gyengélkedése után az utolsó négy-öt mérkőzésén már­­bizonyított, előnyére válto­zott­ a játékfelfogása. Elégedet­len leginkább Szabó Ottóval vagyok. Nem tudta előttem iga­zolni jó hírét. Glázer tavaszra jelentősen visszaesett, s elége­detlen vagyok Horváth Dénes­sel és Orbánnal is. Lipót nem bizonyított. Sorrend nélkül: Pál­la, Pozsgai és Magyar voltak a csapat legjobbjai. — Az MNK-szereplés miatt június 24-től július 15-ig tart a szabadság. Július 16-án kezdjük a munk­át, orvosi vizsgálat után két héten keresztül, napközis rendszerben, napi két edzéssel dolgozunk. Augusztus 1-től fo­kozatosan játsszuk az előkészü­leti mérkőzéseket, de ezek programja még nem állt össze. Várhidi Pál (Újpesti Dózsa) — Idei tervünk az 1—3. hely valamelyikének megszerzése volt. Minimális tervteljesítésnek tehát a bronz-, maximálisnak az aranyérem számított. Első­rendű feladatként jelöltük meg, hogy az együttes tovább öreg­bítse, a klub hírnevét a világ­ban, s az újpesti hagyományok­nak megfelelően álljon helyt a nemzetközi kupaküzdelemben. - A bajnokságot megnyer­tük. A gárda egész évben ki­egyensúlyozottan szerepelt, a vi­déki mérkőzéseken és a rang­adókon is tudásához méltón fut­ballozott. A nemzetközi poron­don is tettünk egyet, s mást azért, hogy a magyar labdarú­gás megtépázott hírnevére némi gyógyír kerüljön." Téli túránk alkalmával elismerést arattunk, amerre jártunk. A BEK-ben, sa­j­nos, nem sikerült úgy szerepel­nünk, ahogy szerettünk volna. Hogy korán elbuktunk, abban hibásak a játékosok és hibás va­gyok én is. Ők nem tudták reá­lisan felmérni a valós helyzetet, a Csehszlovákiában elért dön­tetlen után már úgy léptek itt­hon pályára, hogy semmi gond, minden különösebb erőfeszítés nélkül elverik a Biót., Én pe­dig nem tudtam ettől az érzés­től mentesíteni a társaságot, nem sikerült elhitetni velük, hogy hazai pályán is meg kell küzdeni a továbbjutásért, így történt meg, hogy egy nálunk nem nagyobb tudású ellenfél búcsúztatott el bennünket a pa­tinás kupától. — Közhelyként hangzik, még­is azt kell mondanom, hogy a bajnoki címhez az egész csapat egységes, jó játéka szükségelte­tett. Természetesen a jók között is voltak jobbak, s ha házi rangsort kell felállítanom, ak­kor az így fest: 1. Tóth Zoltán, 2. Dunai, 3. Törőcsik. — Nincs még végleges prog­ramunk, külföldi vendégszerep­léseink ügyében most folynak­ a tárgyalások. Az biztos, hogy Cadizban nagyszabású nemzet­közi tornán veszünk részt a vendéglátó Cadiz, a Barcelona és a brazil Flamengo társasá­gában. A torna időpontja még nem tisztázott. Úgy fest, még egy spanyolországi tornán le­szünk ott, s terveink között szerepel még egy három-négy mérkőzésből álló külföldi ven­dégszereplés. Ami viszont biz­tos: július 16-án kezdjük a fel­készülést az új bajnoki eszten­dőre. . Friedmanszky Zoltán (FTC) — A bajnoki rajt előtt az 1—6. hely valamelyikének meg­szerzését tűztük ki célul, de ez az őszi jó szereplés után az 1—4. hely megszerzésére mó­dosult. Az MNK-ban a négy közé akartunk jutni, most dön­tőt játszunk, a szakmai szem­pontból pedig az emberfogás­ban akartunk előrelépni és ha­tékonyabbá kívántuk tenni a labda kollektív módon való visszaszerzését.­­ A helyezésben kitűzött terveinket túlteljesítettük, és remélem, az MNK-ban is to­vábbi kellemes meglepetéssel szolgálhatunk szurkolóinknak. A védőmunka hatékonyabbá téte­lében, azonban már nem ilyen egyértelmű az előrelépés. Főleg a rangadókon mutatkozott meg, hogy bőven van még e téren tennivaló. A labda visszaszer­zése nem eléggé tudatos, sokan meg nem érzik, hogy mikor le­het otthagyniuk őrzésükre bí­zott emberüket,­ hogy megtá­madják:h a veszélyesebb helyzet­ben levő ellenfelet. Csiszolásra szorul a támadójáték is, csatá­raink sokszor nem tudatosan cselekednek a kapu előteré­ben ... — Bálint és Pusztai teljesít­ményével vagyok egyértelműen elégedett, mert ők mindvégig képesek voltak tudásuknak meg­felelően játszani. A később be­kapcsolódott Magyar is igen hasznosan illeszkedett be a csa­patba. Nyilasi és Ebedli teljesít­ménye nem volt egyenletes, tő­lük többet vártam. Nyilasi csak ősszel, Ebedli pedig csupán ta­vasszal nyújtotta azt, ami jog­gal elvárható tőlük. — A tiszta felkészülési idő­szak után augusztus 7-én az FC Bruges együttesét fogadjuk az Üllői úton, ennek a mérkőzés­nek a visszavágója augusztus 11-én lesz Bruges-ben. A tervek szerint ezután 10 .napos spa­­nyolországi túrán veszünk részt. Ezen a mérkőzéssorozaton sze­retnénk kialakítani azt az együt­test, amelyik a következő idény­ben még felkészültebben vághat neki a bajnokságnak. v Siskó Géza (DVTK) — Az volt a célunk, hogy 32 —34 pont megszerzésével tartsuk meg a tavalyi 6. helyet, illetve végezzünk a középmezőny élén, ugyanakkor az MNK-ban a 8 közé jutást tűztük ki célul. A csapatépítés során a gerinc vál­tozatlanul tartása mellett, amely a védelemben a Szántó, Sala­mon, Kutasi hármast jelentette, „dolgozzunk be” egy fiatalt, a középpályán a leszerelő Füle visszaállítása, elöl pedig Boros­tyán jobbszélső játéka került előtérbe. „ Bajnoki célkitűzéseinket magasan túlteljesítettük, hiszen 44 pontot szereztünk és a har­madik helyen végeztünk, ami a nagy múltú egyesület labdarúgó­szakosztályában példa nélküli eredményt jelent! Sajnos, az MNK-ban nem­ tudtuk elérni a célt. A védelembe beépítettük Theodoru 1-et, valamint lehető­séget adtunk Koleszárnak és Szanyónak. A középpályán a le­szerelt Fűkő a csapat biztos tagja lett, ezzel ez a csapatré­szünk is teljessé vált. A csatár­sorban Borostyán nemcsak ná­lunk, hanem az olimpiai válo­gatottba is bejátszotta magát. „ Elsősorban a közvetlen vé­delemmel vagyok elégedett, mégpedig Szántó, Salamon és sen Feketétől is. Ha a teljesít­mények alapján sorrendet állít­hatok fel a csapaton belül, ak­kor első Salamon, második Szántó, harmadik Kutasi.­­ Programunk e­­következő: az olimpiai keret tagjai június 25-ig edzésben vannak és hason­lóan készülnek azok,­ akik 27-ig a Kohász-válogatottban játsza­nak. A nyári szünet július 16-ig tart, akkor kezdjük az alapo­zást. Három lehetőség­ kínálko­zik: Dunavarsány, Hajdúszo­boszló és Miskolc között válasz-­ tünk majd. Augusztus 2-től hét­ játékosunk az olimpiai kerettel, Spanyolországba utazik. Ha si­kerül két-három meccset leköt­nünk, ak­kor a többiek is utá- Kutasi játékával. Sokat javult­u­,­ utaznak. De szó van arról Oláh, Tatár és Fükő teljesítmé­­ny, hogy Diósgyőrött rendezünk nye­rs. Viszont többet vártam augusztus 10-től egy nemzetközi Mag­yartól és néhány márköző­­tornát. Mészöly Kálmán (Vasas)­ — A bajnoki rajt előtt az 1— 3. hely valamelyikének meg­szerzése volt a cél, gyenge őszi szereplés, miatt ezt évköz­ben az 1—8. helyezésre módo­sítottuk. Az MNK-ban szeret­tünk volna bekerülni az elő-, döntőbe, szakmai téren pedig a gyorsasági állóképesség fejlesz­tését helyeztük előtérbe. — Az őszi idényben, sajnos, nagyon gyenge teljesítményt­­nyújtott a gárda. Ennek okát elsősorban a játékosok negatív hozzáállásában látom, valamint abban, hogy Mészáros és Kán­tor sérülése sok gondot oko­zott. Főleg Mészáros helyettesét találtuk­ meg nehezen, emiatt jó néhány fontos bajnoki pont úszott el. Ágnál dicséretesebb a tavaszi szereplés. Itt már sor­ban jöttek a jó eredmények, a hajrában, az utolsó 5 forduló­ban szerzett 10 pontunk pedig azt bizonyítja, hogy végre rát­léptünk a helyes útra. Ebben az időszakban már a kitűzött szak­mai előrelépés is megmutatko­zott. A rangadókon egyértel­műen azért tudtunk ellenfeleink fölé­ kerekedni, mi­­ jelentősen fejlődési csapatunk a gyorsasá­gi állóképesség terén.­­ A játékosok egyéni teljesít­ményében is rendkívül felemás , a kép. Ősszel,, sajnos, mélyen tudásuk alatt szerepeltek a fiúk. Tavasszal viszont az egész csapat teljesítménye ki­elégített. Nemcsak azt nyújtot­­­­ták a játékosok, amit tudnak, hanem sok esetben akarással, elszántsággal még többet is. Rang­őrt nem is akarok felál­lítani, de különösen Mészáros, Müller, Zombori, Váradi és Kiss teljesítményével vagyok elége­dett. Ők fő részesei voltak a tavaszi sikernek. — Az utolsó bajnoki mér­kőzés után azonnal szabadság­ra mentek a játékosok, azzal a kikötéssel, hogy másnaponként 15—20 perces futással kötelesek konzerválni kondíció­jukat. Jú­lius 16-án magaslati edzőtábor­ba utazunk Galyatetőre, utána a Fáy utcában készülün­k augusztus 7-ig. Ezen a napon Spanyolországba utazunk, ahol 23-ig három tornán is részt veszünk. Ezek­en a várhatóan nehéz mérkőzéseken szeretnénk kialak­ítani azt a csapatot, amely egyenletesebb teljesítményt ■nyújtva, a legnagyobb remé­nyekkel vághat neki ismét a bajnoki pontokért vívandó küz­­delemsorozatnak. Tichy Lajos (Bp. Honvéd) — Tavalyi második helyezé­sünk után — szívem szerint — azt mondtam volna: legközelebb célba vesszük a dobogó legmaga­sabb fokát. De az eszem azt súgta, jobb csínján t­ánni a nyilatko­zatokkal, mert a bajnoki cím felé vezető úton egy sereg nem várt akadályba ütközhetünk, így is lett. Egymás utáni jöttek a sérülések és fordulóról forduló­ra csökkentek esélyeink. A ta­vasz közepén már a „leszállí­tott” célkitűzés teljesítését, a 3. hely megszerzését is bravúrnak könyveltem volna el. De ekko­ra csodák nincsenek ... — A távlati tervekhez igazodó csapatépítés stagnál. Egy lendü­letben levő, eredményes együt­tesbe egyesével lehet és szabad beépíteni az ígéretes fiatalokat. Nálunk hiányzott a lendület és az eredmény is, mégis kilenc újoncot és több „talonból” elő­vett „pótjátékost” vettünk igény­be az felső csapatban. Kényszer­ből. Az állomány felhígulása érződik is eredményeinken. A sérüléstől megkímélt kezdő em­berek sem „húzták" a csapatot, az őszi kispadosok nem éltek a bizonyítás lehetőségével tavasz­­szal, s ezek után az újoncok­nak már nem is tehetek szem­rehányást. Az egyetlen kellemes meglepetést az UEFA Kupa­­szereplés jelentette. Őszi csapa­tunk akár döntőbe is juthatott volna. — Mindössze Kocsis és Paró­­czai teljesítményéről beszélhetek fenntartás nélkül elismerően. Utánuk Weimper dicsérhető a góljaiért. Hel­yes-közzel tetszett Gujdár és Dajka játéka is. Ugyanakkor többen fájdalmas csalódást okoztak. A sérüléshul­lám pompás lehetőséget bizto­sított fél tucat labdarúgónak, hogy tettekkel igazolják képes­ségeiket. Jóformán senki sem ragadta üstökön a szerencsét. Főként Póczikkal vagyok elége­detlen. Az ő tudásával, lövőere­jével az együttes gólerős kar­mesterévé léphetett volna elő Nem tette. Gyimesi is csak hal­vány árnyéka volt korábbi ön­magának. Másokat csak azért nem bírálok, mert túl kevés mérkőzést játszottak ahhoz, hogy formába lendülhessenek. — Július 15-ig szabadságoltuk játékosainkat. A kiadós pihenés után 16-án Mátraházán meg­kezdjük a tiszta felkészülést. Két hétig időzünk a Honvéd­üdülőben, majd visszatérünk Kispestre. Az eddigi tervek sze­rint ígéretes portya áll előttünk. Ha nem történik változás, au­gusztus 8-án a portugáliai Por­tóban lépünk pályára. Onnan Madridba repülünk, ahol részt veszünk a Real Madrid augusz­tus 11-én kezdődő nemzetközi tornáján. A befejező állomás Las Palmas. A Kanári-szige­tekre is nemzetközi torna meg­hívottjaiként utazunk. NÉPSPORT 3 Monostori Tivadar (Tatabánya) — Néhány játékos távozása után további fiatalítás mellett ütőképes csapat kialakítása volt az elsődleges cél. A helyezést illetően a 7—8. hely megtartá­sát jelölték meg feladatul. A különböző kupákban tovább akartunk jutni, mint a korábbi években. Fejleszteni kívántuk a taktikai repertoárt és — sok egyéni képzéssel — a játékosok technikai felkészültségét is. — Az átigazolások során nem erősödtünk, ellenkezőleg, gyen­gültünk. A csapatépítésben — igaz, kényszerűségből — fiatalí­tottunk, örömil­ikre szolgál, hogy a fiatalok nemcsak átes­tek a tűzkeresztségen, hanem gyökeret is vertek a csapatban. Az együttes gerince kialakult,­ de sérülések (Csapó, Hegyi, La­katos) többször megbontották az egységet. Ebben a bajnok­ságban — főleg tavasszal — az idegenbeni szereplés jobb volt, mint a hazai, annak ellenére, hogy otthonunkban talán jobban játszottünk. Sajnos, főleg hazai környezetben ütköztek ki tak­tikai fogyatékosságaink. A csapat tagjainak akarásával talán csak a Vasas Izzó ellen lehettünk elé­gedetlenek. Mindent összevetve: célkitűzéseink­ többségét megva­lósítottuk. A bajnokságban elér­tük a 7. helyet, gólkülönbséggel maradtunk le a 6. helyről. A kupákban (MNK, NB) előbbre jutottunk, mint korábban, az MNK-ban elődöntősök voltunk. A válogatottakba (nagy váloga­tott, B, utánpótlás, ifi) is ad­tunk játékosokat. Van viszont javítanivalónk taktikai és tech­­nik­ai téren.­­ A dicséret hangján szólha­tunk az idősebbekről (Szabó, Csapó, Arany), akik jól segítet­ték a fiatalok beépítését a csapatba. A mérkőzéseken nyúj­tott teljesítmények alapján a következő a házi rangsor: 1. Csapó, 2. Csepecz, 3. Szabó, 4. Barabás. Többet vártunk Kiste­lekitől és Nagytól, igaz utóbbi sokat bajlódott sérüléssel.­­ Az MNK elődöntőjéből ki­estünk, most július 15-ig sza­badságot kapnak a játékosok, majd megkezdik a felkészülést. Szőcs János (Pécsi MSC) — Az előző évi 13. hely, va­lamint a 28 pont alapján az idei bajnokságra 30—31 pont és a 10—12. hely megszerzését ter­veztük. Az MNK-ban a cél a legjobb­­négy közé való jutás volt. A világbajnokság­ tapadta­,­latai alapján szerettem volna gyors ritmusú, sok mozgásos já­ték és egy harcos küzdőszellemű csapat kialakítását. — Ami a helyezést és pont­számot illeti, elégedettek lehe­tünk: 35 pontot szerzett a csa­pat és csupán gólkülönbséggel­ szorultunk a 6—7. helyről a 8- ra. Az MNK-ban nem sikerült a célkitűzést megvalósítani, a leg­jobb 16 között alulmaradtunk a védő Ferencvárossal szemben. A csapatépítésben sem tudtam megvalósítani elképzeléseimet. Az elmúlt év nyarán lejátszott MNK-mérkőzéseket követően gyors, látványos játékot csak ritkán láthatott tőlünk közönsé­günk. Mi sem tudtuk függetle­níteni magunkat az egész ma­gyar labdarúgás jelenlegi jel­lemző vonásától, a mi játéko­saink többsége is inkább a ké­nyelmes megoldásokat választot­ta. — A legjobb teljesítményt Pál nyújtotta a beállós posztján. Ki­emelkedett fejjátékával és nagy munkabírásával. Sorrendben Katzirz következik utána, aki eljutott a válogatottságig. A rangsorban a 3. helyre Kin­csest tenném, mert végig meg­bízható, egyenletes teljesítményt nyújtott. Nagy csalódás volt számomra a válogatott Kardos, valamint Kiss, Dárdai és Nagy játéka. Tapasztalataim szerint ők ennél többre képesek. Saj­nos, gyenge játékuk kedvezőtle­nül befolyásolta eredményessé­günket. — Játékosaink — Katzirz és Pál kivételével — már elkezd­ték a nyári szabadságot. Az említett két játékos az olimpiai válogatottban való szereplés miatt csak egy héttel később kezdi a szünetet. Július 16-án találkozunk először. Az újme­­csekaljai pályánk felújítása miatt a felkészülést a kovácstelepi és a pécsújhegyi pályáinkon kezd­jük. Szerepel a programban er­dei futás is a Mecsekben. Elő­készületi mérkőzéseket játszunk a környéken levő NB-s csapa­tokkal, és augusztus 10-e körül valószínűleg egy 4—5 mérkőzés­ből álló spanyolországi túrára utazunk. (A következő számunkban foly­tatjuk.) Ai Kovács Imre (Rába ETO) — A bajnokságban a 8—10. hely egyikének megszerzése volt a cél, s az elmúlt évinél sike­resebben szerepelni az MNK- ban. Csapatjátékban mind tak­tikai, mind technikai vonatko­­zásban olyan ütőképes csapat kialakítása, amely az ETO-t ha­gyományainak megfelelően tud­ja képviselni mind a hazai, mind a nemzetközi porondon.

Next