Népsport, 1979. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1979-06-15 / 140. szám

XXXV. 140. ♦ 1979. június 15 Felelősséggel tartozol... Szegeden a SZEOL AK kajak-kenu szakosztályá­ban ettől az évtől kezdve ugyanaz az edző felelős — a serdülő kortól egészen a felnőtté válásig — versenyzője sorsáért. „Én csak egy évet foglalkoztam a versenyzővel, utána már más keze alatt dolgozott. Tőlem ne kérjétek számon a sikertelen szereplés ok­ait” — hallhatjuk gyakran edzők szájából a saját magukat felmentő szavakat, mondatokat. Akkor hát ki a felelős a sok elkallódott tehetségért? A „felelősséglabda" átpasszolásával ugyanis az edző éppen azokkal szemben vét, akikért az edzői hivatást választotta. Ha rápillantunk sportegyesületeink, sportiskoláink szer­vezeti felépítésére, láthatjuk, hogy — legalábbis elvben — a piramis rendszer érvényesül. Vagyis az, hogy a leg­alsóbb szinten sportolók, a serdülők alkotják ennek az építménynek az alapját. A korosztályok változásával, az „öregedéssel” szűkül a piramis szélessége, hogy aztán a felnőtt korban lehessen feljutni a csúcsra — eredmények­kel, sikerekkel. De vajon mennyi mindent kell tennie egy sportolónak, egy edzőnek, hogy a csúcsra juttassa tanítványát? A válasz megkereséséhez vissza kell mennünk a pira­mis aljára. A serdülőkhöz. Azokhoz, akik ha elmennek egy sportegyesületbe, azzal a szándékkal, hogy sportolni szeretnének, sokszor bizony csak kevéssé ismerik meg az edzés örömét, vagy annak nehézségi fokát, akaratnevelő tényezőit, hiszen nincs, aki rávezesse őket az EDZŐDÉSRE. Így aztán következésképpen a versenyek alkalmával el­marad a sikerélmény, a győzelem öröme. Tehát pontosan az ami mindennél fontosabb — különösen ebben a kor­ban. Gyakori kép a sportpályákon: a jövő sportolói a fű­ben ülve beszélgetnek, fűszálakat rágcsálnak, jó esetben lazítják combizmaikat. Az edző pedig utcai ruhában be­szélget, óráját lesi, vagy ha már nagyon túlteng benne a szakma szeretete, akkor „futkározzatok egy kicsit" uta­sítással próbál sportolót faragni tanítványaiból. Így elég nehéz lesz ... A felelősséget pedig ilyen esetben kizárólag az edző­nek kell vállalnia. Egy kezdő, „sportöntudat” nélküli, sok­szor még tízen inneni gyereknek minden mozdulatát fel­ügyelni, irányítani kell. Ő még nem érzi — nem is érezheti — a „szent megszállottságot”, a belső kényszert. Szakértő, nevelők szó nélkül nem fogják elérni, hogy a serdülő ver­senyzőt ne csak a lába, hanem a szíve is átsegítse a holt­ponton. De legyünk bizakodóak és tételezzük fel, hogy egy sportoló a leírtak ellenére is „átvészeli” a serdülő kort és ifjúsági versenyzőként is sportol. Legalábbis szeretné foly­tatni, egy korosztállyal feljebb kamatoztatni azt, amit ser­dülő korában ráaggattak. És ekkor derül ki, hogy, bizony, a „lent” végzett munka sem minőségileg, sem pedig meny­­nyiségileg nem felelt meg a serdülők számára előírt kö­vetelményeknek. Persze, volt edzőjét ez már vajmi kevéssé érdekli, hi­szen ő „túladott” a gyerekeken, neki a további sikerek ér­dekében újabb és újabb kezdőket kell beiskoláznia. És beburkolódzik a számok jótékony takarójába, hiszen év végén tiszta lelkiismerettel számol el „gyermekei” mennyi­ségével. Vajon milyen lenne a lelkiismerete, ha az elért eredményeket, a minőséget is ugyanilyen szigorúan szá­­monkérnék tőle? ... Az ifjúsági edző pedig ott áll... a piramis második lépcsőjén és nézi a számára szinte hasznavehetetlen spor­tolót, aki esetleg még a térdelőrajttal vagy a startfejessel sincs tisztában. Persze, a lyuk, a hézag nem törvényszerűen a fel­építmény legalsó szintjén jelentkezik. Lehet, hogy egy serdülő edző mindent megtesz annak érdekében, hogy „stramm” srácokat kínáljon fel az ifjúságiak közé. Ám, ha az az ifjúsági edző, akinek még „strammabbakat” kel­lene belőlük nevelnie, nem figyel munkájára, és lemásol­ja az előbb leírt serdülő edző szokásait, az legalább ak­kora felelőtlenséget követ el. Az a legfontosabb, hogy a piramis építése során egy kő se maradjon ki, ne szakadjon meg a szakmai lánc! És akkor még mindig ott vannak az erkölcsi ténye­zők ... Azt mondják: hitelét csak egyszer veszítheti el az ember. Az edző is... Ha a fiatalok edzője — legyen bár jó szakember — olyan emberi tulajdonságokkal rendelkezik, hogy sportoló­ja nemhogy nem néz fel rá, hanem éppenséggel elítéli a „mester” erkölcsi tetteit, akkor az edző dolga nem lesz irigylésre méltó. Persze, saját magának köszönheti, ha a tanítványa kétes emlékeket, rossz benyomásokat visz ma­gával. És itt a „felelősséggel tartozol” már két vágányon szalad tovább. Egyrészt a versenyző cipeli magával ennek súlyos terheit, másrészt az edzőtársak viselik az ódiumokat. Szegeden az említett módon próbálják a felelősséget egy-egy szakemberre összpontosítani. Nincsenek külön ser­dülő, ifjúsági és junior edzők. Így hosszú távon mindenki mindenkiért, minden tettéért felelős. Természetesen nem ez az egyetlen megoldás. Hiszen egy-egy szakosztályban éppen elegendő lehet az is, ha a vezető edző által irányított és összefogott szakmai munka egységes — ráadásul igazodik az egész sportág korszerű követelményeihez is. Tehát nem ez az egyetlen megoldás, de lehet, hogy ez az üdvözítő?... Másfelől pedig a több­nyire kevés megbecsülést kapó utánpótlásedző akár már egy sikeresen menedzselt versenyzővel is szakmai meg­becsülést, nevet szerezhet magának. Az idén eddig rendezett ifjúsági kajak-kenu ver­senyeken a SZEOL AK versenyzői kitűnően sze­repeltek ... Róth Ferenc ÚSZÁS Gulyás Klári országos csúcsa Rómában elkezdődött a ha­gyományos Hét domb nemzet­közi úszóverseny, amelyen ma­gyar sportolók is rajthoz áll­tak. Az időeredmények a leg­több számban nem emelkedtek az átlagos fölé. Dicséret illeti a fiatal Gulyás Klárit, aki a 801­ m-es gyorsúszásban új országos felnőtt, ifjúsági és serdülő csú­csot ért el. Jónak mondható még Verrasztó Gabriella ve­gyesúszó eredménye és minden elismerést megérdemel Wladár Sándor is, aki a 200 m-es hát­úszásban győzött , nem rossz idővel. Nők, 200 m gyors: 11. Felotti (olasz) 2:06.02. 800 m gyors: 1. Feletti (olasz) 8:55.68, 2. Gulyás (magyar) 9:07.55, új országod felnőtt, ifjúsági és serdülő csúcs: (régi felnőtt és ifjúsági csúcs: 9:11.40, Lázár E. 1976, régi ser­dülő csúcs: 9:12.89, Gulyás 1978). 100 m hát: 1. Verrasztó G. (magyar) 1:06.05, 2. Ricaud (francia) 1:06.34. 200 m pillan­gó: 1. Scarpone (olasz) 2:18.05. 200 m­ mell: 1. Bogdanova (szov­jet) 2:37.05. 200 m vegyes: 11. Verrasztó G. 2:21.87. Férfiak. 100 m gyors: 1.Mont­­gomery (amerikai) 51.76, 2. Kopl­­jakov (szovjet) 53.09. 400 m gyors: 1. Petrics (jugoszláv) 4:01.33, 2. Wladár Z. 4:02.48. 100 m pillangó: 1. Fredericks (amerikai) 59.94. 100 m mell: 1. Walter (NDK-beli) 1:07.45, 2. Vermes (magyar) 1:07.60. 200 m hát: 1. Wladár S. (magyar) 2:07.01, 2. Fowler (amerikai) 2:0­9.40 ... 4. Verrasztó Z. (ma­gyar) 2:111.45, 5. Molnár (ma­gyar) 3 ill.73. 400 m vegyes: 1l. Gorski (lengyel) 4:32.83, 2. Ver­rasztó Z. 4:32.97, 3. Sós (ma­gyar) 4:37.21, 4. Hargitay (ma­gyar) 4:37.92. V. IFJÚSÁGI SÚLYEMELŐ VB-EB Holnapépítés - BÉKLYÓK NÉLKÜL • A modern súlyemelés történetében első ízben zajlik le hazánkban ifjúsági vi­lág- és Európa-bajnokság! Marseille, Gdansk, Szófia és Athén után Debrecen is feliratkozott e rangos világtalálkozó rendezői közé. S ez a tény nemcsak rendkívüli fel­adatokat, a házigazda megtisztelő, de sok gon­­dal járó tisztségét jelenti, hanem a nem min­dennapos lehetőségekét is. A világversenyek örök kísérő jelensége a bizonytalanság. Az utazás, az akklimatizáló­dás, az ismeretlen ország szokatlan körülmé­nyei, az eltérő táplálkozás, az idegen szállás — mindaz, ami behozandó hátrányt jelent az érkezőknek, s ami most előnyként jelentkezik. Nincs utazás, nincs klímagond, megszokottak az emberek, az ízek, nem „csal” a mérleg, sőt még a várható ellenfelek listája sem ismeret­len. S talán még az is ide kívánkozik, hogy nem töredékcsapattal, üres súlycsoportokkal, pontosabban az indulási lehetőségek kihagyá­sával indul válogatottunk, hanem teljes lét­számmal, tizenkét versenyzőből kikerülő tíz rajtolóval. Mindez oly szépnek, oly kedvezőnek tűnhet, hogy már-már álomképekben ringatja az em­bert. Különösen akkor, ha akaratlanul is fel­­rémlenek a korábbi sikerek: Hornyák kétsze­res világbajnoki győzelme, Lenért csodálatos parádéja Athénban, vagy éppen az a fölé­nyes biztonság, amellyel a tavalyi héttagú vá­logatott összetettben 3 VB- és 4 EB-érmet szer­zett, s ez egészült ki a részsikerekkel, ame­lyek lehetővé tették, hogy a VB pontverse­nyében hatodik, az EB-n pedig negyedik he­lyen végezzen válogatottunk. Ami volt — volt, ami lehet — az viszont a holnapok titka! Mert ha kicsit is belemélyedünk a lehető­ségek taglalásába, akkor a szivárvány színek halványabbnak tűnnek. S csupán az alap­tétel marad: béklyók nélkül, előnyös helyzet­ben léphetnek a versenydobogóra súlyeme­lőink, de hogy ott jól is szerepeljenek, ah­hoz sok mindennek kell összejönnie. A jelenlegi ifjúsági rangsorok felemás ké­pet mutatnak. Míg tavaly Lénárt és Balázs állt az 1—3. helyen a rajt előtt, most csupán Lénártról mondhatjuk ugyanezt, illetve valamivel még többet is: ő vezeti a pe­helysúlyú mezőnyt. Többi válogatottunk va­lahol az 5—6—7. hely táján található, a VB- listán hátrább, az EB-listán esetenként előbb. Glückman, a két Kalmár és Wöller EB-negyedik helyet jelentő pozíciója ígéretes, de — érdekes módon — a csapat legszilárdabb pontjának Lénárt, Kalmár I és a „csak­” ötö­dik helyen álló Király tűnik. Azért, mert fel­készülésük, jelenlegi formaállapotuk, verseny­zői adottságaik kitűnőek! Mindez mégsem mérvadó. Olyan egyszerű okoknál fogva, amelyek itthon vagy külföldön egyaránt befolyásolhatják a végeredményt. A válogatott tagjai közül ugyanis csak Lé­nárt és Glückman szerepelt Athénban is , a többiek újoncok. De éppen Glückman­t és Lénárt, Simonnal együtt, nagy fogyasztó, tehát úgy kell a súly­hozást időzíteniük, hogy a verseny idejére ere­jük töretlen megtartásával hozzák a lehető legkedvezőbb testsúlyt is. Igaz, ez itthon könnyebb, s az is igaz, hogy a vetélytársak­­nak is gondja a súly­hozás, de azért nem be­csülendő le ez a súlyemelésben visszatérő fel­adat. S ha valósan mérlegeljük az esélyeket, akkor újabb kiszámíthatatlansággal is talál­kozhatunk: az újoncok még ismeretlen reak­cióival. Bizonyára lesz olyan versenyzőnk, aki sa­ját képességeit is szinte felülmúlva remekel, s lesz olyan, aki meg sem közelíti legjobbját. Mert az ifjúsági világversenyek egyik eléggé nem dicsérhető haszna éppen az, hogy elő­készít a későbbi felnőtt versenyekre, segít a technikai fogyatékosságok felismerésében, az ellenfelekhez szoktatásban, a rajtláz legyő­zésében. Mindez még a kiforrott versenyzőket is nagy próba elé állítja, válogatottunk viszont ilyen szempontból is rejthet meglepetéseket. Király László, Kalmár­­ és Wöller az idén egy-egy súlycsoporttal feljebb szerepel, mint tavaly, s aligha hétköznapi eset, hogy a ma­gyar együttesnek van egy fregoli embere is: Bálint József. A SZEOL AK versenyzője ugyanis akár a félnehéz-, akár a kisnehéz­­súlyban indítható, s a szakvezetés ott kívánja indítani, ahol legjobbnak tűnnek az esélyek M­indezen túl a magyar súlyemelésnek rendkívül humánus és tiszteletre méltó vonása, hogy semmilyen világverseny jelszavával nem égeti ki a tehetségeket. Évek óta tapasztalhatjuk, hogy ha fiataljaink nem is — vagy csak ritkán — tudnak a világszint­hez teljesen felnőni, később a felnőttek között is sokáig eredményesek. Számos olyan kül­földi súlyemelőt ismerünk, aki gerincbántal­­mak, sérülések vagy más okok miatt már ré­gen eltűnt a világversenyek porondjáról, míg a magyarok ott vannak. S ha nálunk is van — elegendő — lemorzsolódás, azért csöppet sem közömbös, hogy Hornyák, Oláh, Mandrák, Mé­száros, Dobó, Balázs, Sinkovics és még sok társuk az ifjúsági VB—EB-küzdelmek után felnőttként is megél — sőt kiugrik — a nem­zetközi mezőnyben. Amikor tehát azért szurkolunk, hogy Debre­cenben ifjúsági válogatottunk aranybetűkkel hirdesse súlyemelésünk erejét, azért azt sem feledjük, hogy ez csak lehetőség a holnap­építésre. A magyar súlyemelés igényli a kipróbált utánpótlást, a megbízható, tehetséges új erő­ket. Mert az idén még lesz felnőtt VB is, s jövőre lesz olimpia is, amely — mint már nem egyszer kiderült — egyre fiatalodó mezőnyt, az új tehetségek beáramlását is vonzza. Az V. ifjúsági VB—EB ezért jelent egy­szerre lehetőséget, felmérést és szakmai fe­lelősséget is. Ha mindez találkozik, akkor — az egyes­ versenyzők jobb vagy rosszabb napjá­tól fügetlenül — a siker nem maradhat el. RÖPLABDA Már szerdán azt gondoltuk: igen! Na, majd csütörtökön... Aztán másodszorra: megint nem. De a lehetőség megmaradt, a M­M-es lányok pénteken is ki­mondhatják a boldogító igent. Az ötpontos előny a Bp. V. Izzótól elszenvedett vereséggel négyre csökkent, csütörtökön meg az V. Dózsa elleni kudarc­cal a háromra. Igaz, közben a még hátralévő fordulók száma is hasonlóan fogyatkozott, így aztán a kilencszeres bajnoknak még további három javítási alkalma van. Tulajdonképpen kikaphat pénteken, kikaphat szombaton is büntetlenül, elég az utolsó, a vasárnapi találkozó­ját megnyernie a tizedik baj­noksághoz. Elégnek elég. Csak éppen ... Csak éppen ott, legbelül, a NIM-játékosokban és a szur­kolókban egészen biztosan na­gyobb örömöt váltott volna ki, ha a bajnok nem bukdácsol az utolsó akadályok felett. NŐK Az 1—6. helyért V. Dózsa—NIM 3:1 (10, 10, —9, 10). Vágóhid u. V: Ribizsár, Balázs. V. Dózsa: Feketéné, Ist­ván A., SZŐNYI, Juhász, KI­RÁLYNÉ, DR. RADNAINÉ. Cs: Mucháné, Darócziné. Edző: Hazsik Endréné. NIM: Marczis, dr. Bán­­hegyiné, ANKEH, Gerevichné, BUZEKNÉ, Szabó Zs. Cs: Steiner­­né, Bernáth. Edző: Kovács Jenő. A mérkőzés alakulása: I. játsz­ma: 2:0, 2:1, 3:1, 3:2, 4:2, 4:3, 7:3, 7:4, 8:4, 8:9, 9:9, 9:10, 15:10. II. játszma: 1:0, 1:2, 6:2, 6:4, 9:4, 9:5, 10:5, 10:7, 14:7, 14:10, 15:10. III. játszma: 0:1, 5:1, 5:4, 6:4, 6:7, 7:7, 7:9, 8:9, 8:12, 9:12, 9:15. IV. játszma: 0:3, 3:3, 3:5, 7:5, 7:6, 10:6, 110:8, 13:8, 13:10, 15:10. Ha — két kivételtől eltekintve — a MIM játékosai is annyit tet­tek volna ezen a napon a győze­lemért, mint a lila-fehérek, alig­ha késik tovább a bajnokava­tás ... Bp. Vasas Izzó—TFSE 3:0 (8, 9, 7). Megyeri út. V: Zách, Horváth. Bp. V. Izzó: TORMA, Szegediné, PALOTÁSNÉ, Nagyné, Kőszegi, JOVORNÉ. Cs: Vargáné, Lehumanné. Edző: Déri Rezső. TFSE: Kiss EF­FÉLŰS, KUTAS, Szabó L., Kelemen, Virág. Cs: Harmatti, Bácskai. Edző: Kiss László. Magassági fölényét és ütő­erejét kihasználva könnyedén, 57 perc alatt nyert a hazai csapat a lelkes, de erőtlen főiskolások ellen. Külker SC—Bp. Spartacus 3:1 (15, 12, —7, 5). Sibrik M. u. V: Békési, Seres. Külker SC: Beck Bán, FOLTÁN, Polányiné, Andor­­ka, ECKER, Cs: Dombai, Steier­­lein, Póta. Edző: Karácsonyi György. Bp. Spartacus: Medgyes­­né, Csuka, , Horváth, Szalonna KÁROLY E„ Albert. Cs. Szlobo­­da, Lengyel G„ Kovács G., Ku­­baine. Edző: dr. Kotsis Attiáné. A mezőny állása !• M­M 33 31 4 96:24 66 2. U. Dózsa 33 28 7 93:32 63 3. Bp. V. Izzó 35 27 7 91 :35 63 4. TFSE 35 17 18 58:67 52 5. Bp. Spartacus 35 11 24 53 :80 46 6. KUlker SC 35 10 25 42:83 45 M­M - még NEM Címvédők Az elmúlt évben Görögország fővárosában, Athénban ren­dezték meg az ifjúságiak legnagyobb versenyét. Ekkor a kö­vetkezők szereztek világ- és Európa-bajnoki címet: • 52 kg: Szarandalijev (Bulgária), ...8. Glückmann. 56 kg: Poszpelov (Szovjetunió). Lakatos kiesett. 60 kg: Lénárt István (Magyarország). 67.5 kg: Buszev (Bulgária), ...4. Dobó. 75 kg: Talajev (Szovjetunió). 82.5 kg: Alekszandrov (Bulgária). 90 kg: Veremejenko (Szovjetunió). 100 kg: Klimencsikov (Szovjetunió), . 3. Sinkovics. 110 kg: Wisuva (NDK), ...3. Balázs. +110 kg: Milcsev (Bulgária), ...5. Atd. NÉPSPORT 5 História A magyar súlyemelők már a sportág első ifjúsági vi­lág- és Európa-bajnokságán ott voltak. Az alacsony lét­számú (4) csapat már itt le­tette névjegyét, összetettben Hornyák Ferenc jóvoltából bronzérmet szerzett, Mészá­ros János pedig ötödik lett. Gdanskban sem nőtt jelen­tősen a csapat létszáma, csu­pán egy fővel. Ám az érmek száma itt már magasabb volt: Hornyák a dobogó leg­felső fokára léphetett, Mé­száros pedig bronzérmet ka­pott. 1977-ben Szófiában Hornyák megvédte bajnoki címét, s az újabb arany­éremmel az ifi világbajnok­ságok legeredményesebb sze­replőjévé lépett elő. Az ólomsúlyban Réti ezüstérmes lett, s a többi versenyző is értékes helyezéseket szerzett. Athénban sem szakadt meg a magyar aranyérmes soro­zat. Hornyák örökét Lénárt István, a PMSC pehelysúlyú versenyzője vette át: világ­bajnok lett! De érmet hozott Sinkovics és Balázs is, s a héttagú csapat a pontver­senyben a hatodik helyen végzett.­­ A műsor A versenyek mindennap két részben zajlanak. Délutánon­ként 14.30-tól lépnek dobogó­ra a B-csoportba sorolt ver­senyzők, míg az előzetes ered­mények alapján az A-csoport­­ba soroltak a „Jobbak” küz­delmei 18 órakor kezdődnek. Naponta egy-egy súlycsoport versenyeire kerül sor, kivéve a két utolsó napot, amikor két-két súlycsoport versenyei lesznek. Június 23-án 11 és 16 órakor kezdődnek a ver­senyek. A magyarok VB-válogatottunk egyelőre 12 tagú, ám hogy közülük ki lesz az a 10 fő, aki a „világot jelentő” dobogóra lép, azt Csitneki Péter, az ifjúságiak vezető edzője a verseny színhelyén dönti el. A keret egyelőre így fest. 52 kg: Glückman Pál (NYVSSC), 56 kg: Simon Imre (MÁV Nagykanizsa TE), 60 kg: Lénárt István (PMSC), 67.5 kg: Csóka Pé­ter (Bp. Honvéd), 75 kg: Ki­rály László (TBSC) és Győri Gyula (DVSC), 82.5 kg: Kal­már I József (Oroszlányi BSE), 90 kg: Wöller Tamás (Haladás VSE), és Hlavati András (Bp. Honvéd), 100 kg: Kalmár II József (Hala­dás VSE) és Bálint József (SZEOL AK), 110 kg: Egri Csaba (DVSC). A Nemzetközi Súlyemelő Szövetség kongresszusa Félhivatalosan már el is kez­dődött Debrecenben az V. súly­emelő ifjúsági világ- és Euró­pa-bajnokság. A „félhivatalo­san” szó szerint értendő, ugyan­is egyelőre csak a hivatalos munkák kezdődtek el. Csütör­tökön délelőtt a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (IWF) technikai bizottsága ülésezett, délután a Debreceni Orvostudo­mányi Egyetemen pedig az or­vosi bizottság, s­ még ugyan­csak délelőtt az IWF elnöksége Gottfried Schödl elnökletével. Csütörtökön a déli órákig már a mezőny fele megérkezett. S nemcsak megérkeztek a csapa­tok, hanem az edzéseket is megkezdték. A magyarok a DMTE sportcsarnokában gyako­rolnak, míg a külföldiek a DVSC edzőcsarnokában. Pénteken délelőtt tartja kong­resszusát a Nemzetközi Súly­emelő Szövetség a Kölcsey Fe­renc Művelődési Központ kon­ferenciatermében. Ezen az el­nökségi tagok, a különféle bi­zottságok tisztségviselői, vala­mint a delegációk vezetői vesz­nek részt. A kongresszus érde­kessége, hogy a szövetség fenn­állása óta először rendezik az ifjúsági világbajnokság idején. Az ülésen a kongresszus elé terjesztik a szabálymódosítási ja­vaslatokat, valamint a Világ Kupa tervezetet is. A kongresz­­szus után, délután versenybírói értekezlet lesz az Arany Biká­ban. Szombaton délelőtt sajtótájé­kozimal, nyavas, majd aeiutai fél háromkor dobogóra lépnek a legkönnyebb testsúlyú ver­senyzők, mégpedig közülük is azok, akiket eddigi eredményeik alapján a B-csoportba soroltak Fél hatkor kezdődik az ünnepé­lyes megnyitó, majd hat órára a lepkesúly legjobbjai következ­nek ... Már az első napon les miért izgulniuk a hazaiaknak hiszen a rangos mezőnyben ez lesz Glückman Pál is. A kül­földiek közül­­dobogóra lép­ő világbajnoki cím védője, a bol­gár Szarandalijev. Legnagyob ellenfelének a Druzsba Kupa nagyszerűen szerepelt, s ma 225 kilót teljesítő japán Kotak, valamint a megbízható lengye Gutowski és a szovjet Mirzoja i s talán Glückman­ is beleszó az érmek sorsába ... Összeállította: Cser Kovács Gábor és Z. Vincze György NB I

Next