Népsport, 1979. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1979-06-02 / 129. szám

XXXV. 129. ♦ 1979. június 2. ÖTTUSA Négy arc VB-tükörben Már kihirdették a bajnokság végeredményét, de a mezőny — beleértve a hozzátartozókat, szurkolókat is — valahogy még­sem akart szétszéledni. Többen az árnyékban heverésztek, vagy csoportokba verődve beszélget­tek, mások a kánikulát szidták és a rendezőket, akik nemhogy büféről, de még egy nyavalyás vödör vízről sem gondoskodtak ezen a napon. Horváth a futó­cipő szögeit nézegette nagy fi­gyelemmel, nem messze tőle Szombathelyi tartott rövid elő­adást ifjabb Szombathelyinek a járás alapelemeiről. Kancsal el­­merülten babrált egy mokány kis háromszögletű zászlót, ame­lyet épp az imént kapott az egyik nyájas olasztól. Császári a fák árnyékában sétálgatott. Maracskót senki sem látta. A zöld mikrobusz vagy száz méterre tőlük ácsorgott, belse­jében az öttusaszövetség elnök­ségével. „Mindjárt fölszáll a füst! — jegyezte meg valaki. — Aztán állítólag ki is hirdetik a VB-csapatot. . A füstre — a mikrobusz ki­pufogófüstjére — jó félórát kel­lett várni, a pontos VB-csapat kijelölésére azonban, mint csakhamar kiderült, még újabb napokat... A Horváth, Kan­éval, Maracskó, Szombathelyi né­gyesből három versenyző szere­pelhet az augusztusi világbaj­nokságon, a kimaradó negyedik lesz a tartalék.­­ Régen volt ilyen nehéz dolga a szövetségi kapitánynak, mint az idén: olyan öttusázók közül kell kiválasztania az in­duló hármast, akik megközelí­tőleg hasonló képességekkel ren­delkeznek. Az utolsó válogató­versenynek kiírt országos baj­nokság nemhogy tisztázta vol­na a helyzetet, tovább kuszál­­ta a szálakat... Horváth ? A harminchárom, éves, négy­szeres egyéni kajnok hosszú évek óta sorozatban éri el a jobbnál jobb eredményeket a hazai és a nemzetközi verse­nyeken. Lednyovtól Peciakig va­lamennyi világnagyságot le­győzte már, eredményei egyre kiegyensúlyozottabbak. Korábbi leggyengébb száma, a lövészet ma már az erősségének számít. Fejlődött a két fizikai ágban is, a bajnokságon például egyéni csúcsot ért el az úszásban. Hogy mégsincs biztos helye az együttesben, annak az az oka, hogy eddigi világversenyein (1973, 1977, 1978) meg sem kö­zelítette azt a szintet, amelyre valójában képes. „Rossz ver­senyző típus” — mondogatják róla. És ha egyszer „összeállnak"­ a számok? Koncsal? Üstökösként kezdte. Huszon­két éves korában (három évi öttusamúlttal a háta mögött) már egyéni bajnokságot nyert. Egy évvel később ötödik a vi­lágbajnokságon, újabb esztendő múltán — 1975-ben — huszon­egy pont (!) híján világbajnok. A közepes olimpiai szereplés után kiesett a pixisből, neve egészen az idei esztendőig nem került szóba a válogatásnál, holott korábban Balczó örökös­ként emlegették. (Mellőzését egyesek sérülésével magyaráz­ták, az igazság viszont az, hogy személye valamiféle ütőkártya lett a klub és a válogatott vi­szályában.) Egyre inkább erős­sége lesz az öttusa legjobban fizető száma, a vívás. Gyengé­­je változatlanul a lovaglás. Az igazán nagy versenyeken min­dig képes egy parányi pluszra... Maracskó? A bajnokság vívószámában le­sérült, így a befejező terepfu­tásban már nem is állt rajthoz. Két héttel ezelőtt viszont — igen erős mezőnyben — meg­nyerte a világbajnokság főpró­bájának­ számító Honvéd Kupa nemzetközi találkozót, s tulaj­donképpen az idény korábbi versenyein is jól szerepelt. A jelek szerint korábbi bizonyta­lan számaiban, a vívásban és a lövészetben is kiegyensúlyozott lett, s ma ötszámos versenyző­nek nevezhető. Tavaly nem in­dult a világbajnokságon, a ko­rábbi VB-ken viszont két ne­gyedik helyezéssel is igazolta: biztos csapatember. Szombathelyi ? A tavalyi bajnok balszeren­csésen kezdte az idei eszten­dőt, sérülés, majd műtét miatt hosszú heteket kihagyott a fel­készülésből, így már az is szép eredménynek mondható, hogy föltornászta magát a do­bogó második fokára. Mostani lövőeredménye — 200 kör! — önmagáért beszél. Kihagyása legjobban a futásban mutatko­zott meg, ám Rózsavölgyi Ist­ván futóedző véleménye sze­rint a VB-ig bepótolható a le­maradás. Közös vonás a négy váloga­tottban, hogy valamennyiükben benne van a kiemelkedő sze­replés lehetősége. És ez a ki­emelkedő szereplés — az évközi nemzetközi versenyek ezt iga­zolták — akár a legvérmesebb reményekre is okot adhat.. És ez már önmagában is nagy dolog .. . De hogy valójában ad-e majd, ez a világbajnokságig hátrale­vő hetek koordinált edzésmun­káján is múlik . .. És efféle „apróságokon” ... (pildál) Szombathelyinek is esélye van a VB-csapatba kerüléshez. Képün­kön dr. Török Ferenc szövetségi kapitánnyal beszéli meg a lovas tennivalókat (Koppány György felvétele) TESTNEVELÉS — EGÉSZSÉGÜGY „Egy oktávval lejjebb lehet az Interjú dr. Dirner Olga főorvossal az iskolai felmentésekről Kevesen tudják róla, hogy a főváros első vizsgázott sportor­vosa. Szakvizsgáját 1961-ben tet­te le. Közel húsz évig volt a Budapesti Testnevelési és Sport­egészségügyi Intézet orvosa. Je­lenleg­ a III. kerületi rendelő­­intézet sportorvosi szakrendelé­sének főorvosa. Az elmúlt héten a SOTE és a Magyar Sportorvos Társaság egészségvédelmi ankétjén Test­­nevelési lehetőségek és felmen­tések Budapest egyetemein és főiskoláin címmel tartott elő­adást. Ennek kapcsán kerestük fel dr. Dirner­­ Olga főorvost, a Magyar Sportorvos Társaság ve­zetőségi tagját. " Miért lett sportorvos? — Hittem abban, hogy a sportnak az emberek életében mélyreható szerepe van, és a legkülönfélébb betegségben szen­vedők is gyorsabban gyógyul­nak, ha sportolnak. S ebben a hitemben még jobban megerő­sített felejthetetlen professzo­rom, dr. Arató Emil, a BTSZ egykori igazgató főorvosa. “ Van-e különbség a sport­orvos és más szakorvos tevé­kenysége között? — Szemléletbeli különbség van. Például egy belgyógyász tablettákkal, injekciókkal gyó­gyít, és sokszor figyelmen kí­vül hagyja azt, ami a sport­orvoslás szempontjából a leg­fontosabb: a terhelést. A sport­orvos először mindig terhelés­nek veti alá a sportolót, mert így a legkisebb hajszálrepedé­sek is felfedezhetők az egész­ségen.­­ Előadásában a fővárosi egyetemek, főiskolák hallgatói­nak testnevelés alóli felmenté­sét elemezte. Magas-e a fel­mentettek száma? — Magasnak nem mondható, hiszen a testnevelésre kötele­zetteknek körülbelül csak más­fél százaléka teljesen felmen­tett. Megfigyeléseimet az utóbbi öt év adatairól részletesen is feldolgoztam. Ez idő alatt két­­ezerötvenen jelentkeztek fel­mentésre, s ebből kilencvenöt tanulót alkalmasnak találtunk a testedzésre. A fennmaradó öt­venegy százalék pedig részt ve­het könnyített, illetve gyógy­­testnevelésben.­­ Melyek a felmentések leg­gyakoribb okai? — Nem jellemző, hogy a hall­gatók lustaságból akarnának lóg­ni. Sőt, gyakran előfordul, hogy olyanok sem kérnek felmentést, akiknek indokolt lenne. Őle az egyetemre kerülés miatti nagy örömükben attól félnek, talán ki­teszik őket, ha beismerik be­tegségüket. A leggyakoribb fel­mentési okok a belgyógyászati esetek, ezen belü­l is a szív és vérkeringési zavarok, a hyperto­­nia, a tüdő, a mellhártya, a gyomor és a bélrendszer meg­betegedései. Az orthopéd ese­tek legnagyobb százaléka ge­rinc és mellkasi deformáció, tö­rés és ficam. Az egyéb esetek közé soroljuk a sebészeti, bőr-, elme- és ideggyógyászati esete­ket, valamint a nőgyógyászati és szemészeti megbetegedéseket. + A felmentést kérők vala­mennyien felmentést is kapnak? — Erről szó sem lehet. Ar­ra törekszünk, hogy a hallga­tók között minél kevesebb le­gyen a teljesen felmentett, és ugyanakkor a könnyített, illet­ve a gyógytestnevelésben a le­hető legtöbben vegyenek részt. Az orthopéd betegeknek spe­ciális úszásnemekben úszófog­lalkozásokat javasolunk, a bel­gyógyászati betegségben szenve­dők pedig tornatermi órákon ve­gyenek részt. ♦ A teljesen felmentetteknek semmilyen sportolási lehetősé­gük sincs? — Ők csoportos munkára nem alkalmasak. Az lenne az ideális, ha egészségügyi intézetekben ál­landó orvosi felügyelet mellett gyógytornászok foglalkoznának velük. De ennek megvalósítása az egészségügy feladata. Tavaly Rómában az első sportkardiológiai konferencián a szívbeteg egyetemi hallgatók gyógytestneveléséről tartott elő­adást. Itthon pedig, mint a Budapesti Műszaki Egyetem testnevelés tanszékének tanács­adója, kardiológiai csoportot hozott létre az egyetemen. Mi volt a célja a csoport megalakí­tásával, s milyen eredménye­ket értek el? — A szívbeteg diákokat sok esetben indokolatlanul felmen­tik a testnevelés alól, így a di­namikus terhelés hiánya miatt különféle tartási rendellenessé­gek alakulnak ki náluk. S ez még csak fokozza az addig is meglévő bajt. Ennek kiküszö­bölésére hoztuk létre a csopor­tot. Vad Istvánná testnevelő se­gítségével olyan gyakorlatokat dolgoztunk ki, amelyek a kerin­gési szerveket fokozatosan fel­készítik és biztosítják a lépcső­zetes terhelést is. Az első órá­kon a tanulók néha felháborod­nak, miért kell nekik is tor­nászniuk, mikor ők állandó fel­mentettek voltak. De a felhá­borodás idővel elmúlik, mert látják, hogy nem történik sem­mi bajuk, sőt, az adagolt ter­helés eredményeként keringési állapotuk javul, s inkoordinált mozgásuk is oldottabbá válik. Élmény lesz számukra az óra, megszűnik a kisebbségi ér­zésük is, hiszen hozzájuk ha­sonlók között vannak. Sokan a felsőbb évfolyamokról is vissza­járnak a foglalkozásokra. -4- Milyen szempontok alapján adhatnak felmentést az orvo­sok? — Még ma is nagyon sokszor találkozunk olyan esetekkel, amikor az orvosok minden kü­lönösebb ok nélkül megadják a felmentést. Nemrégiben tagja voltam egy ellenőrző bizottság­nak, amely a felmentéseket vizsgálta felül a fővárosban. Munkánk során megállapítot­tuk, hogy a felmentettek negy­venöt százaléka alkalmas köny­­nyített, vagy gyógytestne­velés­re. A felmentések megadásá­hoz az OTSZ kijelölt egy vezér­fonalat. Ezt figyelembe véve és a beteget egyénileg megvizs­gálva az orvos szuverén belátá­sa alapján dönthet. Az a cél, hogy minden fiatal egészségi állapotának megfelelő testneve­lésben részesüljön. Erre szok­tam én mondani: egy oktávval lejjebb is szép lehet az élet... + Most írja kandidátusi disz­­szertációját Törekvések a test­nevelés-egészségügy javítására az általános és középiskolákban, valamint a felsőoktatási intéze­tekben. Mondana néhány szót a kandidatúra témájáról? — A legkülönfélébb iskolatí­pusokban végeztünk vizsgálato­kat a munkatársaimmal és megbizonyosodtunk róla, hogy nem szabad a testnevelés órá­kon maximalistának lenni. Nem azért megy valaki a SOTE-ra, vagy az ELTÉ-re, mert nem vették fel a TF-re. Az egye­temi testnevelés nem lehet ön­célú, nem hajszolhatta a kiugró eredményeket. A szellemi mun­ka kiegészítője legyen. Nyújt­son jó közérzetet,, sikerélményt a hallgatóknak, s akkor a diák­jaink majd a munkahelyükön is szorgalmazni fogják a test­edzést. Disszertációmban javas­latokat teszek a testnevelés­egészségügy javítására, különös figyelemmel a gyógytestnevelés­­re. Ezek közül csak a legfonto­sabbakat emelném ki. Az álta­lános iskola első osztályától testnevelő foglalkozzon a gye­rekekkel. A tanterven belül a szaktanárok fektessenek hang­súlyt a korrekciós tornára. Mindenki tanuljon meg úszni, hiszen ezzel a sportággal ké­szíthető fel a legjobban a szív és a vérkeringési rendszer a gerinc terhelése nélkül. Az ed­zők is gondoljanak a korrek­ciós tornára, különösen a fél­oldalas sportokban. Ebben a TF nyújthat segítséget. S vé­gezetül: értékes tartalommal töltsék meg a heti három test­nevelés órát. Tudom, hogy a testnevelés-egészségügy terüle­tén nagyon sok megoldandó kérdés áll előttünk, nagyon sok problémára kell választ ad­nunk, de munkánkban számítha­tunk mind a testnevelő taná­rokra, mind az iskola-egész­ségügyben dolgozó orvosokra. És remélhetőleg a sportorvosokban is felébred az érdeklődés a versenysport kérdései mellett az iskolai testnevelés egészség­ügye iránt is. Beke Csilla SPORTAKROBATIKA Előjáték szépségekkel Sokan számítottak zsúfolt né­zőtérre Szegeden a II. sportak­­robatikai EB első napján. Amíg a szomszédos uszodában talán még egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, addig a Városi Sportcsarnokban csak el­vétve lehetett felfedezni egy­­egy nézőt. — Ez még nem jelent sem­mit — mondta Pfeifer Ferenc, a Magyar Torna Szövetség sportakrobatikai bizottságának vezetője. — A mai napot — lé­vén selejtezők — amolyan fő­próbának szántuk. A holnapi összetett és a vasárnapi sze­­renkénti (versenyszámonkénti) döntőkre remélhetőleg meglel­nek majd a lelátók.. Az idei EB egyébként nyílt verseny, vagyis a Szegedre ér­kezett egyesült államokbeli sportakrobaták eredménye is beszámít a kontinens­bajnokság eredményébe. — Az idén nem is rendez­tünk volna EB-t — mondta Stoil Sotirov, a nemzetközi szö­vetség (IFLA) bolgár elnöke.­­ Az amerikaiak azonban le­mondták a Világ Kupa rende­zését, így jelentős esemény nél­kül maradt volna a sportág. Di­cséretes és az akrobatista jövő­jének szempontjából nagyon hasznos volt a magyarok gyors segítsége, hiszen két hónap alatt „varázsolták össze” ezt a versenyt. És minden a nagy­­könyvben megírtuk szerint, szervezetten folyik! S június elején 10 órakor sporttörténelmi pillanat szem­tanúi voltak azok a nézők, akik látták az első versenyzőnő, az NDK-beli Poklitar ugrássoroza­tát. Sporttörténelmi pillanat, hi­szen hazánk előzőleg nemhogy EB-nek, de még nemzetközi ver­senynek sem adott otthont eb­ben a sportágban. — Néhány év és az akroba­tika népszerűbb lesz, mint bár­melyik, más sportág — mormol­ja maga elé némi túlzással a szervező bizottság egyik tagja. Mintha csak szavait akarta volna alátámasztani a kétsze­res világbajnok Világ Kupa­győztes, 21 éves szovjet Cigano­­va. A 25 méter hosszú, laticellel bélelt szőnyegen végrehajtott ugrássorozata (két dupla szaltó is szerepelt benne) után bizony sok száj tátva maradt ... A pontozóké nem. Ők 9.8-cal ju­talmazták gyakorlatát. Aztán­­mi is izgulhattunk. Mégpedig Nagy Andreáért, a Bp. Postás tornászáért. Éssze­rű segítség volt a tornászoktól, hogy egy női és két férfi ug­rót „átdobtak” ezekre a na­pokra az akrobatákhoz. A „ven­dég” meg is hálálta a bizal­mat és hatodikként (9:3) került a szombati döntőbe. A délelőt­ti selejtezők a papírformát iga­zolták. Férfi párosban a világbajnok Macsuga, Pocsvalov szovjet pá­ros szinte hihetetlen gyakorla­tokat mutatott be. Mind a sta­tikus, erőn alapuló, mind a dinamikus, mozgáskultúrára épülő gyakorlatokkal az első he­lyen végeztek. „Kunsztjaik” ré­vén három honfitársnőjük is a dobogó legfelső fokának váro­mányosa lett. Miután ebben a versenyszámban csak öten in­dultak, a mi hármasunk helye már eleve biztos volt. Ötödikek lettek! Délután az ünnepélyes meg­nyitó után a női párosok gya­korlataival folytatódott a ver­seny. Könnyes szemmel nézte a bemutatókat Katona Beáta. — A vasárnapi edzésen kifor­dult a jobb bokám, húzódást szenvedtem. Pedig hogy szeret­tem volna ,,Európa színpadára” lépni! — adta bánata magyará­zatát a 15 éves versenyzőnő, így nem maradt más hátra, minthogy végignézze a szovjet világbajnok Tyisenko, Kiharen­­ko és a bolgár Gencseva, Hrisz­­tova gyönyörű gyakorlatait. Szinte belefúródott a sport­­csarnok légterébe a szovjet Rosztalin. A tavalyi világbajnok hibátlanul sikerült hármas szal­­tója után csattant fel az első vastaps. Megérdemelte . .. Másik „egységünk”, a Bu­­csánszki, Köteles vegyes páros volt. Statikus gyakorlataikat 9.5- re, dinamikus elemeiket 9.35-re értékelte a zsűri és így a ha­todik helyen kerültek döntőbe. A versenyt szombaton dél­után az összetett (statikus és dinamikus) döntőkkel folytatják. Róth Ferenc SÚLYEMELÉS IWF-VB-MLSZ • IWF-VB-MLSZ • IWF-VB-MLSZ Debrecenbe el kell menni! Vendégek negyven országból Kongresszus­i orvosválasztással -f- Felnőtt világcsúcstartók az ifi VB-n -f- Kijelölték a magyar válogatottat (Folytatás az 1. oldalról) hogy kiket indít. A súlycsopor­tonkénti listavezetők (akik kö­zött több már felnőtt világcsú­csot is felállított versenyző ta­lálható) 52 kg-tól felfelé a kö­vetkezők: Szarandaliev (bolgár), legjobbja: 222.5 kg, Kodzsabajev (bolgár), 262.5 kg, Radicsov (bolgár), 265 kg, Kunz (NDK- beli), 317.5 kg, Echenique (ku­bai­­ indulása csak feltétele­zett). 337.5 kg, Alexandrov (bolgár), 342.5 kg, Radev (bol­gár), 340 kg, Danilov (bolgár), 345 kg, Klogov (bolgár) 360 kg, Krajcev (bolgár), 375 kg. A legjobbak mögött közel azonos teljesítményt elért ver­senyzők egész tömege sorako­zik fel, s akadnak sötét lovak is, hisz például Szingapúr elő­­­ször vesz részt súlyemelő-világ­­bajnokságon. A magyar válogatott szeretne hírnevéhez méltón szerepelni, de ez csöppet sem ígérkezik köny­­nyűnek. A hazai szakemberek szerint csak az lehet a cél, hogy ki-ki megjavítsa egyéni legjobbját, taktikusan verse­nyezzen, s ezáltal a lehetséges legtöbbet érné el. Nem esett szó érmekről és helyezésekről, de azért a ki nem mondott vá­rakozásban érmek és pontok megszerzése i­s benne van, mert a csapat-pontversenyben leg­alább ötödik helyet várnak vá­­logatottunktól. Néhány kisebb sérülést leszá­mítva az együttes tagjai január 2. óta zavartalanul, pontosan kidolgozott program szerint ké­szülnek, s több nemzetközi ver­senyen vettek részt (például Duna Kupa, lengyelek elleni találkozó). Jelenleg közös ed­zéseket folytatnak, s június 11- től tartózkodnak Debrecenben, ahol a DMTE létesítményeit használják. Az elnökség pénte­ken jóváhagyta a magyar vá­logatott összeállítását, összesen 12 versenyző szerepel a listán, s közülük kerül majd ki az a tíz, aki végül is indulhat. A vá­logatott névsora a következő: 52 kg: Glückman Pál (NYVSSC). 56 kg: Simon Imre (Nagykani­zsai MTE), 60 kg: Lénárt Ist­ván (PMSC). 67.5 kg: Csóka Pé­ter (Bp. Honvéd), 75 kg: Király László (TBSC) és Győri Gyula (DVSC). 82.5 kg: Kalmár I Jó­zsef (OBSK). 90 kg: Wöller Ta­más (Haladás VSE) és Hlavati András (Bp. Honvéd), 100 kg: Kalmár II József (Haladás VSE) és Bálint József (SEEOL AK), 60 kg: Egri Csaba (DVSC). NÉPSPORT 5 EB

Next