Népsport, 1979. július (35. évfolyam, 154-179. szám)

1979-07-26 / 175. szám

i Népsport­ ­ Az Országos Testnevelési és Sporthivatal lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Szabó Béla. Főszerkesztő-helyettes: dr. Ardai Aladár. Szerkesztőség: Budapest Vili Somogyi Béla u. 6. 1981. Telefon: 130-460. Telex: 22 5245. Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: dr. Petrus György igazgató. Kiadóhivatal: Budapest VI., Révay utca 16 1374. Telefon: 1 16-660. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő posta­hivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 40 forint negyedévre 120 forint. Megjelenik naponta, kedd kivételével.­­ Szikra Lapnyomda, Budapest. Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató.­­ Index: 25 004. ISSN 0133—1809 8 NÉPSPORT A forradalom előtt... A forradalom előtt nem létezett a mai értelemben vett sportélet Kubában. A széles néptömegek egysze­rűen nem jutottak sportolási lehetőséghez. Néhány rend­kívüli akaraterővel rendelke­ző fiatal ki tudta bontakoz­tatni tehetségét, elérte a győzelmi dobogót. Őket jó­részt sok millió honfitársuk képviseletének tudata ösztö­nözte. Üres gyomorral, meg­felelő felszerelések nélkül kezdett útjukat rendkívüli akadályok nehezítették. Kuba sportja első alka­lommal 1900-ban Párizsban jelentkezett az olimpiai já­tékokon. Román Fonst, a híres vívó nyerte Kuba el­ső olimpiai érmét, s győ­zelmére 1904-ben ráduplá­zott. A csapatversenyt is megnyerték a kubaiak. Fonst sikerei felbecsülhetetlen ér­tékűek, ám nagyszerű, ter­mészetes tehetsége mellett lehetősége volt a sport gyakorlásához: családja Ku­ba akkori uralkodó osztályá­hoz tartozott. Hazájában szé­les körben ismerték nemzet­közi győzelmeit, de egyálta­lán nem ismerték a vívás szabályait, a sport gyakor­lásához nem volt lehetősé­gük. Rámán Fonst 1906-ban, a soronkívüli, második athéni olimpián megismételte győ­zelmét és ez alkalommal re­kordon is elért: 24 a­sszót vívott és egyetlen találatot sem kapott. Mellette az ak­kor feltűnt Félix Carvajal a negyedik helyen végzett. Amszterdamban 1928-ban egyetlen kubai vett részt az olimpián: José Barr­eritos a 100 méteres síkfutásban in­dult, de a középfutamban ki­esett. Los Angelesben 1932- ben sportlövőkből, vívókból és atlétákból álló küldöttség képviselte Kubát, legered­ményesebben a vívók szere­peltek. A kubai résztvevők száma a következő olimpiákon sem emelkedett. Hiába, a sport nem részesült állami támo­gatásban, s a nép döntő többsége nem jutott sporto­lási lehetőséghez. A forra­dalom előtt a profizmuson alapult a kubai sport. A ba­seball és az ökölvívás hasz­nos befektetésnek bizonyult mind az Egyesült Államok, mind Kuba egyes üzletem­berei számára. A sportesz­közöket elsősorban az Egye­sült Államokból importál­ták, Kubában csak néhány kis műhely létezett, erősen korlátozott termeléssel. Az akkori Oktatási Miniszté­rium még csak a kötelező testnevelés bevezetésének előkészítésérg jutott el. A terveket is csak néhány ma­gániskolában kezdték meg­valósítani. Kubában 1958-ban — s legderűlátóbb becslések sze­rint — alig tizenötezren folytattak szervezett sport­­tevékenyéget. Ezt örökölte az 1959.­­jaanuár 1-én győztes forradalom, amely 26 eszten­dővel ezelőtt, 1953. július 26- án kezdődött. Fidel Castro vezetésével 135 ifjú forradal­már intézett vakmerő táma­dást a szigetország második legnagyobb katonai erődítmé­nye, a Moncada-laktanya el­len. Július 26-a, a szocialista szigetország legjelentősebb — az imperialista és tőkés be­folyás elleni harc kirobbaná­sának — ünnepe. Úgyszólván a semmiből kellett tehát szi­lárd sportmozgalmat kialakí­tani, az egész nép számá­ra lehetőségeket teremteni. De sikerült!... Napjaink­ban már csodálatos nemzet­közi sikerekig jutott a ku­bai sport. Jubileum A Presov járásbeli Lipany­­ban mintegy ötezer turis­ta országos találkozó kereté­ben emlékezett a Szlovák Nemzeti Felkelés évforduló­jára. ­ Barátaink sportja ~~ Barátaink sportja Sámán Fonst utódai Az utóbbi években felgyorsult a kubai kardvívás fejlődése. Más fegyvernemek hazai képvi­selőit fokozatosan túlszárnyalva, egyre közelebb került a világ­­színvonalhoz. Minek tulajdonít­ható ez a figyelemre méltó ja­vulás? Milyenek a kilátások eb­ben a sportágban az 1980-as moszkvai olimpiára? Ilyen és hasonló kérdésekről nyilatkozott a kubai kardcsapat vezető edző­je, José Ramán Velázquez. — A kard borzasztó érzékeny fegyver, jól érvényesíti a ku­bai fiatalok személyiségét jel­lemző küzdőszellemet és akció­gyorsaságot — kezdte a kiváló szakember. — Azaz sportolóink erényei alapján rövid időn be­lül magas színvonalra fejleszt­hetjük ezt a fegyvernemet. Az előbb említett tulajdonságokhoz kapcsolódik még a robbané­­konyság is. Ez a viszonylag gyors fejlődés egyik oka. Má­sik a látványosság, hiszen a kard éppen ezért jobban vonz­za a fiatalokat. Továbbá ez az egyetlen „nem elektromos” ví­vószám, így olyan helyeken is tarthatunk versenyeket, ahol nincs szü­kség költséges elekt­romos berendezésekre. — Milyen eredmények tá­masztják alá a bizakodást? — A történetet az 1975-ös Pánamerikai Játékoknál kezd­hetjük. Kardban megszereztünk minden lehetséges érmet, vagy­is egyéniben arany- és ezüstér­met, csapatban pedig az ara­nyat, a döntőben legyőzve az Egyesült Államok együttesét. Már abban az időben olimpiai sikerekről álmodtunk. A csapat technikailag, taktikailag és pszichológiailag egyaránt jól felkészült Montrealra. A csapat­­versenyben azután az ötödik he­lyet szereztük meg, csak a je­lenlegi világbajnok magyar csa­pattól kaptunk ki, 8:7-es szoros küzdelemben. A vereség után már csak az 5—8. helyek vala­melyikének megszerzésére volt lehetőségünk. A franciákat 9:5- re, a lengyeleket 9­:6-ra vertük. Ezekből az eredményekből ki­indulva, a nemzetközi szakér­tők úgy vélekedtek, hogy a ku­bai kardcsapat szép jövő előtt áll. Több más együttes tagjai abbahagyták az aktív sportolást, ugyanakkor a mi fiataljaink nemrégen kezdtek vívni. — Hogyan folytatták? — A Montreal—Moszkva kö­zötti időszakra részletes tervet dolgoztunk ki. Ez az argentínai VB-t is magába foglalta, ahol a tervek szerint a harmadik-ne­gyedik helyen kellett volna vé­geznünk, hogy 1978-ban azután nagyjából az első három között legyünk, s így 1980-ra a csapat tudása megszilárduljon, és olim­piai érmet szerezzünk. Az is­mert, de baleset következtében elhunyt Francisco de la Torre, továbbá Manuel Ortiz és Csuz­­mán Salazar mellett a fiatalok­ra akartunk támaszkodni. Az utánpótlás-nevelés ügye jól áll. Az edzők egyre nagyobb ta­pasztalattal, tudományos mód­szerek fokozott alkalmazásával dolgoznak. A korszerű edzés­módszerek alkalmazása is egyik magyarázata az 1972-es olimpia óta mutatkozó határozott fejlő­désnek. Tervünket, sajnos, en­nek ellenére nem tudtuk telje­sen végrehajtani. 1977-ben nem vettünk részt nagy versenye­ken, köztük a VB-n sem, sőt a következő világbajnokságon sem indultunk. — Mi a jelentősége annak, ha egy kardcsapat nem vesz részt a VB-n? — A jó szereplés egyrészt ta­pasztalat, másrészt hírnév kér­dése, ami a kardvívásban elen­gedhetetlen. Lehetnek bármi­lyen jók a versenyzők, mivel itt nincs vitathatatlan, elektro­mos berendezés által jelzett ta­lálat, és sokszor a bírók szub­jektív véleményén múlik egy­­egy győzelem, megfelelő hír­név hiányában nehéz a jó sze­replés. Ezért az olimpián érem­re vágyó csapatnak „kötele­zően” részt kell vennie a vi­lágbajnokságokon. — Milyen szereplést remél Moszkvában? — Ezt az évet a Moszkva Ku­pával kezdtük a világ legjobb csapatai társaságában. És bár egyik felkészülési időszakunk csak nem sokkal előtte kezdő­dött, hatodikok lettünk többek között Olaszország, Franciaor­szág, Románia előtt. A Szófia Kard versenyen Manuel Ortiz, a pánamerikaii bajnok tűnt ki kitűnő egyéni teljesítményével. A Pánamerikai Játékokon az előző két kontinentális ver­senyhez hasonlóan legyőztük a kiváló amerikai együttest, amit rendkívüli fegyverténynek tar­tunk. La Verdera pedig beke­rült Budapesten ■— nem kis meglepetésre — a Hungária Ku­pa döntőjébe. A moszkvai 1980- as olimpián a legjobb négy kö­zé szeretnénk bejutni. Remél­jük, nekünk is sikerül hozzájá­rulni ahhoz az erőfeszítéshez, hogy a kubai sport felülmúlja montreali szereplését, és nyol­cadiknál jobb helyen végezzen a nemzetek nem hivatalos pont­versenyében. Francesco de la Torre (balról) a montreali olimpia pástján ... Csak röviden... Ulrich Beyer, az NDK egyik legsikeresebb ökölví­vója, aki 1971-ben Európa­­bajnokságot nyert, 77-ben második, 73-ban és 75-ben harmadik lett a kontinens legjobbjai között, a Havan­nában­ rendezett világbaj­nokságról pedig bronzérmet hozott haza, bejelentette visszavonulását.­ A kisváltó­­súlyú ökölvívó a jövőben volt klubja az ASK Vor­­wärts utártpótlásedzőjeként tevékenykedik majd. Jozef Capkovic, a Slovan Bratislava 31 éves, tizen­nyolcszoros válogatott lab­darúgója az őszi idényt — a csehszlovák sportvezetés engedélyével — vendégjáté­­kosként a kerületi ligában szereplő bécsi Slovan HAC csapatánál kezdi. A kubai súlyemelők teljes sikert arattak San Juanban, a Pánamerikai Játékokon. Huszonnégy arany-, négy ezüst- és egy bronzérmet nyertek, óriási fölénnyel ke­rültek a nemzetek nem hi­vatalos pontversenyének el­ső helyére. A Szlovák Nemzeti Felke­lés Kupáért kiírt labdarúgó­­tornát a hét végén immár harmincötödik alkalommal rendezik meg. A Lokomo­­tiva Kosice, valamint a Dukla Banska Bystrica együttesei mellett ebben az évben a CSZKA Moszkva és a Steaua Bucuresti csapata szerepelnek Besztercebányán Hét népszerű sportág Bai Tu Liem, a Vietnami Szocialista Köztársaság Olimpiai Bizottságának fő­titkára a közelmúltban Cseh­szlovákiában járt. Fiatal, te­hetséges tornászok csapatá­nak vezetője volt, s a kap­csolatok erősítéséről tár­gyalt északi szomszédaink­kal. A vietnami sportról tartott tájékoztatójában el­mondotta, hogy hét sportág, a röplabda, a kosárlabda, a labdarúgás, az úszás, a sportlövészet, az asztalite­nisz és a torna tartozik a legnépszerűbbek közé. „A rendszeres edzéseket, ver­senyeket azonban sajnálato­san újabb agresszióik za­varják meg — nyilatkozta többek között. — S a fiatal sportemberek számára is hazájuk függetlenségének, szabadságának megvédése a legfontosabb, az első hívó szóra fegyverrel a kézben sietnek hazájuk védelmé­re . ..” SZÍNVONAL A hétfői ünnepélyes meg­nyitóval Berlinben megkez­­d­ődült VII. Gyermek és If­júsági Spartakiád szintjei időről időre többet, jobb tel­jesítményt követelnek a résztvevőktől. Az országos döntőbe jutáshoz például ge­relyhajításban a 14 évesek­nek már 45.99, a 15 évesek­nek 50.09, a 16—17 évesek­nek pedig 50.00 méteres szintet kell teljesíteniök. Pospisil búcsúzik A tíz csehszlovák 1. li­gás jégkorongegyüttesnél huszonöt edzőt foglalkoztat­nak. Az új idényre tovább fiatalodik a szakvezetők gár­dája. Öt új edző mutatkozik be, s egyikük sem töltötte be a negyven évet: Hore­­sovszky és Prazák a Motor Ceské Budejovice, Pospisil és Wimmer a Poldi Kladno és Vrba pedig a Skoda Plzen együttesénél kezd dol­gozni. A legismertebb közü­lük Pospisil, aki tizennyolc idényt (ebből egyet külföl­dön) játszott végig, s a Bécsben rendezett két VB (1967 és 1977) között három világbajnokságon segítette első helyhez a csehszlovák csapatot. Pospisil a Kladio színeiben szerepelt. Klub­csapatában és a válogatott­ban egyaránt csapatkapitány volt. XXXV. 175. ♦ 1979. július 26. A KÜLFÖLD SPORTJA Rossi csak egy érne... Bezárta kapuját az olasz lab­­darúgóbörze, véget ért a játé­kosvásár. Nincs egyetlen olyan A-osztályban szereplő együttes, amely ne szerzett volna új já­tékost az 1979—1980. évi baj­nokságra. A „mini”-rekordot a Fiorentina állította fel, mind­össze egy játékost vásárolt, ugyanakkor az Ascoli hetet (!). A szakemberek és a szurkolók véleménye megegyezik abban: a legjobb üzletet a Perugia együt­tese csinálta azzal, hogy a vá­logatott középcsatárt, Paolo Ros­­sit megszerezte a kiesett Vi­­cenza csapatától. Igaz, nem ol­csón! De csupán egy évre. És ha már a pénzről esett szó... Romeo Bonetti, a Ju­ventus középpályása is klubot cserélt, de nem saját akaratá­ból. Az argentínai világbajnok­ságon jól játszó bajuszos, „két­­tüdejű” labdarúgóról ugyanis az edző, Trapattoni kijelentette: „öreg, nincs rá szükség . .." Az AS Roma szakvezetője, a svéd származású Liedholm viszont más véleményen volt — meg­vették. Ráadásul a „nagy ha­lak” közül a legolcsóbban, öt­ször kevesebbet adtak érte, mint a Juventus az Atalanta együtteséből szerzett Távoláért, s négyszer többet fizettek azért a rómaiak és a nápolyiak, hogy náluk játsszon az új idényben a Panna volt játékosa Ancelot­­ti, illetve Damiani. A Napoli együttese nem volt szűk markú, hiszen a legtöbb pénzt fizette ki a 16 csapat közül új játéko­sokért ... Nagy csend honolt viszont a két milánói klub há­za táján. Az Inter csak a ve­­télytárs együttesek tartalékjai közül szerzett néhányat, míg a Milán két „névtelen” játékost vásárolt m­eg. Rossi, Benetti, Ancelotti, Ta­vola és Damiani mellett, hat illetve hét számjegyű csekket — svájci frankban! — kellett ki­állítani. Speggiorin (új klubja a Napoli), Guidelli (szintén Na­poli), Savoldi (Bologna) és C­a­­so (Inter) megvásárlásakor. A 16 A-osztályú együttes ed­zői és új játékosai a követke­zők : Ascoli: Fabhri (edző) — Bol­­dini (Milán), Iorio (Torinó). ScanzHaná (Lnter), Muraro (Ca­­tania). Pircher (Atalanta), Ce­­rilli (Vicenza), Prestanii (Vi­céin za). Avellino: Marchesi — Tutti­­no (Sampdoria), Maiselli (Bo­­lO'gna), Valente (Napoli). Bologna: Perani — Dossena (Cesena), Fiordni (Foggia), Nas­­tropanqua (Atalanta), Savolds (Napoli), Spámozzi (Verona). Cagliari: Tiddia — Osellame (Palermo), Briasehri (Vicenza). Catanzaro: Mazzone — Bres­­ciani (Sampdoria), Majo (Napo­li). Fiorentina: Caroisi — Zaganc (Léccé):- ■' ***** ‘ avasn. Internazionale: Bemselliini — Ambu (Ascoli), Mozzini (Tori­no), Csse (Napoli). Juventus: Trapattoni — Bo­­dini, Marocchino, PrandeSli, Tá­vola (valamenyi Atalanta). Lazio: Lovati — Maratás1 (Avellino). Zuccbimi (Pescara) Citerio (Palermo), Todiesco (Co­­mo). Milán: Giacomini — Vinoem­­zi (Bologna), Romano (Reggia­­na). Napoli: Vindcio — Bellugi (Bologna), Guidetti (Vicenza), Speggiorin (Perugia). Damiani (Genoa), Agostiraell i (Lazio). Perugia: Castagmer — Gal­lont (Verona), Rossi (Vicenza). Pescara: Angelillo — Boái (Roma), Chinaileto (Roma), Ghedin (Lazio), Silva (Monza). Roma: Liedholm — Bemstti (Juventus), B. Centi (Genoa), Amenta (Fiorentina), Túron* (Catanzaro). Ancelotti (Parma). Torino: P^adice — Carrera (Vicenza). Masi (Genoa), Pi­­leggi (Ascoli). Udinesc: Orrico — Osii (Aba­­lan-ta), Castellani (Napoli), SU-: perchi (Verona). Ezek tehát az új fiúk, az új környezetbe való beilleszkedés­re bőven van idejük, a baj­nokság csak az ősszel kezdő­dik ... Benetii (sötét mezben) tavaly még a Mundialon játszott, mint a Juventus labdarúgója, az idén­­ eltanácsolták. Az AS Roma együtteséhez került n­Moiffi’ffláfl 1 LABDARÚGÁS. Nemzetközi mérkőzés Reykjavik, JA Akranes. (izlandi)— Feyenoord (holland) 1-1. SAKK. Nemzetközi nagymes­terek tornája. Buenos Aires. A 9. forduló után Korcsnoj áll az élen 8 ponttal és 1 függőjátsz­­mával 1, a 7 pontos és egy füg­gős jugoszláv Ljupojevics előtt. Az amerikai Brown és az angol Miles eddig 6—6, az izraeli Li­­berton pedig 5.5 pontot szerzett. TENISZ Nemzetközi verse­nyek: Kitzbühel. Osztrák nem­zetközi bajnokság. Férfi egyes: Gerulaitis (am)—Birner (csehszl) 6:3, 6:3, Ashe (am)—Dalia Mon­tana (arg) 6:1, 6:3, Fibak (lengy)— Loyeproni (osztr) 6:4, 6:2. Női egyes: Evert (am)— Sommerauer (osztr) 6:1, 6:3, Brzaková (csehszl) — Piriterová (csehszl) 3:6, 6:2, 6:4. Aix-ers- Provance. Négy­es meghívásos torna: McEnroe (am)—Nastase (rom) 4:6, 6:2, 6:1, Connors (am)—Vilas (arg) 6:4, 7:6. A Galea Kupáért (21 éven aluli fiúcsapatok mérkőzése). Vichy. Négyes döntő: Csehszlovákia— Német SZK 2:0, Franciaország­— Olaszország 1:1 (az­ első nap után).­­ ÚSZÁS. Daniel Mengsty francia versenyző Cherburgból indul­va­­,34 óra és 13 perces úszás után szerencsésen partot ért Angliában. Az eredeti célból ala­posan eltért a nagy hullámzás miatt. ■ 81 Pao Ven Pin kínai repülő­­modellező új magassági világre­kordot állított fel, miután mo­dellje 678.9 méterre emelkedett. A csehszlovák Stanislav Macsik régi rekordját 100.7 méterrel ja­vította meg.

Next