Népsport, 1979. augusztus (35. évfolyam, 180-206. szám)

1979-08-01 / 180. szám

XXXV. ISO. 4 1979. augusztus 1 gig jellemezte, s amit töretlen küzdőszellemként szoktak em­legetni. Dr. Fenyvesi Máté egykori csapata (volt idő, amikor négy Fenyvesi küzdött a jánoshalmi kék-fehéreknél, aztán egy időben kettő is játszott az FTC-ben), a legkülönbözőbb, szintű bajnok­ságokban szerepelt. A labdarúgás Jánoshalmán mindig szívügye volt a­­község­nek. Az itteniek a felszabadulás után játszottak megyei, onnan kiesve járási, aztán újra megyei bajnokságban, majd az NB I li­bán. Ezúttal a sportág másod­i vonalában kezdhetnek. Ritka szép ajándékkal ünnepelte tehát 60. évfordulóját az egyesület. BLSZ 9. osztály ESMTK 1907, piros-kék, 8, 134. Al­bert Béla, 1912. A jogelőd EMTK első évtize­­dekbeli élete igen nehéz körül­mények között zajlott le. A 30-as évekbeli viszont már szép sikereié enyhítették az igen szűkös körülmények között mű­ködő klub életét. Amikor 1939- ber­ létrehozták az NB III-at, az EMTK is helyet kapott a magasabb osztályban. 1945—46- ban az FTC-vel, az MTK-val, a Csepellel egy csoportban ját­szott az országos bajnokságban. A premier a legjobbak között nem sikerült. 14 csapat verse­nyében az EMTK a 12. lett, és kiesett. Egy évvel később vi­szont — ez az eddigi csúcs — az NB I-ben játszhatott. Abban az évben a Csepel az elsősé­gért, az EMTK a kiesés elke­rüléséért harcolt. A hosszú küzdelemsorozat vége felé a két­ szomszédvár csapata hatalmas közönség előtt találkozott. — Színültig megtelt a pálya. Kívül, még a lovas rendőrök ölében is gyerekek ültek. Ezt­ azért tudom, mert én is így néztem a mérkőzést! Milosevics László, az ESMTK mostani­ elnöke mondta ezt, majd folytatta: — 1-0-ra vezetett a vendég, amikor Csizmadiát, hátvédünket kiállították, majd örökre eltil­tották, mert a bíró jelentése sze­rint a játékos őt megrágta! (A Népsport tudósítója a beszámo­lójában cáfolta ezt.) Igaz, két év múlva játékjogát vissza­kapta, de ez a tényeken már semmit sem változtatott. Csapatunk kiesett az NB I-ből. A Csepel viszont az utolsó mér­kőzésén, 35 000 néző előtt (Cse­pelen!) 4-3-ra győzött a baj­­­nokságra szintén esélyes FTC ellen. És megnyerte a bajnok­ságot. Azóta felváltva játszot­tunk az NB II-ben, az NB Hi­bán és a BLSZ-baj­nokságban. 1973-ban már a „tönk szélén" álltunk, s ekkor az Erzsébeti Spartacusszal fuzionáltunk. Ta­valy a Dunakeszivel, idén a Jánoshalmával szemben buk­tunk el az osztályozón. Har­madszor is megpróbáljuk. Hi­szen a llOOOO-es munkáskerü­let megérdemelné, hogy végre magasabb osztályú csapata le­gyen . . . Ez viszont, természetesen, el­sősorban a csapaton múlik a legjobb csapata volt. Először az 1915—46-os, kétszer 14 csapatos, országos bajnokságban szerepelt az élvonalban, s megelőzve a DVTK-t, az SBTC-t, a Békés­csabát, stb.... csoportjában az 5. helyen végzett. Utána be­került a legjobb tíz közé, és ott az Újpest, a Vasas, a Cse­pel, a Szeged, az FTC és az MTK mögött tíz ország 7. csa­pata lett! Aranykora volt ez nemcsak a DVSC-nek, hanem az egész debreceni labdarú­gásnak is. Legyőzte az FTC-t, az MTI­-t, a­ Csepelt és csak két ponttal maradt el a 4. Sze­gedtől. A következő évben a 13 csapatos NB I-ben a 8. lett, aztán egészen váratlanul, 1918-ban elbúcsúzott az I. osz­tálytól. Tizenkét év telt el ezután a második vonalban, míg végre 1930-ban újra az NB 1-ben kez­dett. Felkerült és­­ kiesett! Aztán megint felkerült és­ 1964-ben, megint kiesett. Az NB I B-ben folytatta, de három évvel később már az NB II következett! Ez volt a mély­pont. Ekkor akadt olyan mér­kőzés, amelyet 1000 néző se lá­tott. Sőt, olyan is akadt, ame­lyen mindössze 700-an voltak. És bár két év után visszakerül­tek az NB I B-be, ezek a küz­delmek se hagytak szép emlé­ket a debreceniekben. Másfél évtized óta vártak Hajdú-Bihar­ban arra a napra, amikor a DVSC újra visszatér­het a legjobbak táborába. Most sikerült! És június 22-én Deb­recenben a DVSC és a DMTE közgyűlései az egyesülés mel­lett döntöttek: létrejött a debre­ceni nagyegyesület, a DMVSC. Ezekben a hetekben, a nagy várakozás lazában élnek a szurkolók... — Egész Tiszántúl, megmoz­dult — mondta Teleki Gyula, az együttes vezető edzője. — Van olyan helység, amelyről szinte nem is hallottam, és most jegyeket kérnek az NB I-es nyitányra. Hogy mit várok? Ugyanazt, mint a többi felke­rültek: szeretnénk megkapasz­kodni, de nem vergődve! Per­dli vagy bérlet? Sokan említik most Hajdú-Biharban ezt a két fogalmat. Debrecen­ben eddig 563 NB I-es mérkő­zést játszottak, augusztus 25-én a televízió képernyőjén bizo­nyára százezrek látják majd az 564.-et­ , KÖZÉPCSOPORT Volán SC 1­6. kék-fehér, 7, HU. Káló Pál, 1911. 1975 tavaszán, az utolsó for­dulóban, a Volán SC Dunaúj­városban, a Kaposvár pedig Oroszlányban játszott. A tét az NB I volt! A Volán és a Ka­posvár közül az egyik juthatott az NB I-be. A Volán csak ab­ban az esetben, ha győz és­­a Kaposvár veszít. Mindkét együttes vesztett! De a Volánban, bár a csapat el­bukott, nem ültek „halotti tort”. Preiner Kálmán, akkori­­vezető edző szerint a nagy siker le­hetőségét sokan „félreértették”, hiszen az év elején még a benti maradás volt a cél. Arra­ sem gondoltak­,­ hogy annak a csa­patnak az átlagos életkora kö­zel 30 év volt. A vesztett Csa­ta után 12-en elmentek, viszont az újak között ott volt Papp, a Dunaújváros kapusa. Szőke, és az egyik Ebedli az FTC-ből, aztán kű a Vasasból. Az azóta játszott négy baj­nokságban a Volán 1976-ban a 6., 77-ben az 5., 78-ban a 7. és most az első helyen végzett. Grosics Gyula 12 éve a Volán dolgozója, 10 éve a sportegyesü­­let elnöke. A tröszt és 25 vállalata lét­számban is hazánk második leg­nagyobb vállalata! Annak ide­jén az volt a kiinduló pontunk, hogy legyen egy minőségi egye­sület (Budapest székhellyel és a megfelelő tradícióval rendelke­ző városokban egy-egy minősé­gi szakosztály, így fejlődött Szegeden a kézilabda-, Székes­fehérvárott a röplabda-, Mis­kolcon és Debrecenben a motoros szakosztály. Tavaly úgy értékeltük a helyzetet, hogy a háromcsoportos labda­rúgó NB II egyik csoportjában megszerezhetjük a bajnoki cí­met. Úgy történt, ahogy ter­veztük. A pályával, annak megközelí­tésével kapcsolatban az elnök így vélekedett: — Pályánk busszal és villa­mossal négy irányból is megkö­­zelíthető, távlatban pedig (fel­téve, hogy akkor is NB I-esek leszünk), a belvárosból, a maj­dani metróvonal megépítése után alig negyedóra alatt elérhető lesz sportkombinátunk. Pályánk korábbi befogadóképessége 12 ezer volt, most a felújítás után 12 ezer lesz! Tervezzük, hogy a nagycsapatok elleni mérkő­zésre külön autóbuszjáratok is szállítják majd a nézőket. Há­rom pályánk van. Hozzá kilenc csapatunk és 80—100 gyerekünk (9—11 évesek) az előkészítőben. Ebben a pillanatban nem pá­lya-, hanem öltözőproblémánk van. Az előkészítő mintegy 100 gyerekét más pályára visszük. NYUGATI CSOPORT Pécsi VSK 1919. fekete-fehér, 7, 129. Rónai István, 1944. A pécsi vasutasokban mindig élt a vágy: felkerülni a legjob­bak közé"! Ez azonban csak a Nemzeti Bajnokság létrehozása után, a harmincas évek köze­pétől volt lehetséges. A PVSK már azelőtt is a Délnyugati al­­szövetség egyik legismertebb csapata volt. Először 45—46-ban, majd 51— 52-ben szerepelt Pécsi Lokomo­tív néven labdarúgásunk él­vonalában. 27 év nagy idő! 52 és 79 között az NB III és az NB II között pendliztek a feke­te-fehérek. A cél általában az NB II volt. Erre akkor nyílt leginkább lehetőség, amikor­­az NB III megszűntével a csoport első tíz helyezettje juthatott az NB­­II-be. A PVSK-nak sike­rült. Rónai István nagyon si­keres edzőnek bizonyult! — Bizakodtunk, hogy bentma­­radunk, annak ellenére, hogy a rajt előtt gólkirályunk, Szájer a PMSC-hez távozott. Szeren­csére az NB I-esektől egy évre kölcsönkapott Ráfi személyében megtaláltuk helyettesét. Jól pó­tolta a Csepelre távozott ka­pusunkat, Kovácsot­, a tarta­­léksorból előrelépett Sulyok is. Az NB 11 rajtja előtti kitűnő MNK-­szereplés az NB I-esek ellen is növelte játékosaink ön­bizalmát. Minden bejött, sérül­tünk nem volt, hétről hétre változatlan maradt összeállítá­­sunk. Megfogható közelségbe került az NB I. Kispénzű klub a lécen, sokan felvételiek: „Mi­nek?" Az egyik vasutas vezető tréfásan meg is jegyezte: „Mi a bajnokság előtt arra kértünk benneteket, maradjatok bent az NB II-ben. Kívánságunkat nem teljesítettetek, de szerencsére nem a hátsó kapun távoztatok, hanem elöl, a diadalkapun lép­tetek be az NB I-be." Az utolsó előtti mérkőzésen az utolsó helyezett Honvéd Rá­kóczi SE­­ellen játszottak. A tataiak ősszel legyőzték a PVSK-t. A mérkőzés előtt azon­ban nemcsak erre gondoltak, felrémlott előttük az Oroszlány,­ a másik Komárom megyei együttes elleni utolsó találkozó is,, amelyen a vendégcsapat a 86. percben még 2-1-re vezetett.­­ A kispadon már alig lát­unk az idegességtől. Rufi a 87. percben egyenlített. Tóth a 91. percben szerezte meg a győztes gólt. Milyen a sors? Mi bajno­kok lettünk, az Oroszlány ki­esett. Ha annak a mérkőzésnek más az eredménye, talán min­den másképp alakul. A mi szempontunkból is, esetleg az Oroszlány számára is. NB II KELETI CSOPORT Debreceni VSC 1902, piros-fehér. 9, 165. Teleki Gyula, 1928. Debreceni csapat először 1927- ben indult az I. osztályban, de az nem a DVSC, hanem a Bocs­kai FC volt, a profi korszak­ban! A rokonszenves kék-sár­gák 1940-ig szerepeltek a leg­jobbak között. Akkor sem es­tek ki, de a profi klub csőd­be jutott, feloszlott. A DVSC már 1945 előtt a keleti végek országos hírű. NÉPSPORT 3 a Lenti TE-re! az Újpesti Dózsáig­ ­yeknek szurkolótábora sok más egyesülettel szem­ben növekedett, s ez a tábor jóban, rosszban, hideg­ben, melegben kitartott csapata mellett! (A csapatok neve alatti kiemelt számok az egyesület alakulási évét, színét, a szakosztály csa­patai és az igazolt játékosok számát, valamint az edző nevét és születési évét jelzik.) Békés megye Orosházi MTK 1913, kék-fehér, 6, 96. Eger ,J­ános, 1938. Regi, patina? csapata a Vi­harsaroknak. A felszabadulás előtt mindig nagy eseménynek számított a város két, messze­­f­ oldon híres együttesének az összecsapása. 1915 után a jog­utód Orosházi Kinizsi sem ho­zott szégyent az elődökre. 1950 —54 és 1958—60 között az NB II-ben küzdött az O. Kinizsi, s néhány később jól ismert lab­darúgót (Mátrai, Csirárd, Lán­­di, Bencsik, Berta, Kunos, Sá­ri stb . . .) is nevelt. 1975-ben Orosházán is megtörtént az erők egyesítése, s újra megala­kult az­ Orosházi Munkás Test­edző Kör. A múlt évi bajnokságban kü­lön versenyt futott az OMTK és a Nagyszénás. Nagy izgal­mak után, zöld asztal mellett nyerték meg a bajnokságot az orosháziak. 1978—79 első felé­ben rendkívül rosszul ment az együttesnek. A tavaszi idény előtt edzőváltozás történt az el­ső csapatnál, Eger János lett a vezető edző. És, bár a Mezőhe­gyes a tavasz elején 6 ponttal vezetett az OMTK előtt, az orosháziak mégis megnyerték a bajnokságot. Utána az osztályo­­z­ón is szerencsése­n túljutott az Eger által vezetett együttes. És most egy újabb hír Oros­házáról : a „sikeredző­’ .Egei János helyett már Kleibán An­tal, a Csepel volt pályaedzője lett az OMTK vezető­edzője. Fejér megye Honvéd Szondi SE 1951, piros-fehér, 1, 19. Neu­bauer István, 1935. Az egykori Székesfehérvári Honvéd 1967-ben vette fel je­lenlegi nevét, s azóta kétszer is ott volt az NB II kapujában. De ott meg is állt... Tavaly is, most is bajnoksá­got nyert, tavaly sem, most sem jutott feljebb. Pedig tavaly az Ikarus elleni mátyásföldi győ­zelem után már mindenki el­könyvelte, hogy Székesfehérvár­nak is lesz NB II-es csapata. Nem így történt. Az idén a Du­nakeszi VSE volt az ellenfél, s a Pest megyeiek a második félidőben tíz emberrel játszva is 2-0-ra legyőzték a honvéde­­ket. Mező János technikai vezető 27 éve (!) szorgoskodik a Szon­di SE (illetve jogelődje) labda­rúgó-szakosztályában. — Eltaktikáztuk az idei osz­tályozó mérkőzést, ez az igaz­ság! Pedig ebben a bajnokság­ban olyan három játékos ért be nálunk, akikért most négy NB I-es csapat hadakozik. A három fiú, meg még négy, októberben leszerel. Hogy mi történik ad­dig, illetve azután? Remélhető­leg semmi különös, megy min­den a maga útján. Mert mi is azok közé tartozunk, akik har­madszor is megpróbáljuk. Egy­szer végre át kellene már jut­ni azon a bizonyos kapun ... Hajdú-Bihar megye Debreceni Kinizsi 1929, piros-fehér, 4, 65. Farkas Sándor, 1935. Fél évszázad nagy időnek szá­mít egy sportágban. Sok idő­nek, nagy időnek számít a Deb­receni Kinizsiben is! A piros­fehérek hosszú évtizedek alatt sok szépet megértek, de azért ■néha búslakodtak is. 1957 óta jó néhányszor játszottak az NB III-ban, még többször a megyei bajnokságban. Amióta 1971-ben kiestek az NB III-ból, három­­szor a második helyen, az utolsó kat bajnokságban pedig az első helyen végeztek a me­gyében. Tavaly a Kisvárda ütöt­te el őket az osztályozott az NB II-től, most szerencsésebbek voltak ... Márkus Béla, a Debreceni Dohánygyár igazgatója, a sport­kör elnöke szerint: „ Tavaly még nem volt érett együttesünk a magasabb osz­tályra, az osztályozón jobb volt a Kisváron. Ezúttal csapatunk lényegesen jobban játszott, mint az NB II-es Gyöngyösi Sparta­cus. A korszerű, minden igényt kielégítő és villamos (!) ered­ményjelző berendezéssel ellátott tiszakécskei sportkombinátban a Debreceni Kinizsi teljesen meg­érdemelten gyűrte le­ a gyön­gyösieket. Utánpótlás-mű­elé­sünk szintén a legjobb után halad. Ifi csapatunk ugyancsak bajnokságot nyert, egyik ser­dülő együttesünk pedig a DVSC II mögött 2. lett. Vezető edzőnk Molnár János, az MTK 50-es évekbeli híres Ötösfogatának (Sándor, Hidegkúti, Palotás Molnár, Szintesül.) balösszekötő­je lett. Tolna megye Paksi SE 1952. zöld-fehér, 6, 110. Már­kus József, 1913. A dinamikusan fejlődő atom­város egyesületének eredetileg Paksi Kinizsi volt a neve, 1975- ben fúzió után lett PSE. Az évtized nagy „ingázó” csapata 71-ben került az NB III-ba, ahol az első két évben a baj­noki táblázat felső felében vég­zett. 74-ben kiesett, de hamar magához tért, s 76-ban, a me­gyében, újra bajnokságot nyert, és visszajutott az NB III-ba. Egy évvel később — szinte már törvényszerűen — megint osz­tályt váltott. 78-ban és 79-ben, megyei bajnokként osztályozót játszhatott, tehát mindkétszer bajnok volt. Most az NB II rajtjára készülhetne, ha ... Ha az osztályozón a paksi szurkolók (és a csapat egyik játékosa) jobban vigyáztál, vol­na magukra. Hiszen már a 3. percben vezettek. A paksi szur­kolók ekkor ellepték a pályát, s a kényszerszünet alatt izgal­mas percek zajlottak le. Erről a Tolna megyei Népújság így emlékezett meg: „Terelték, tol­ták az oldalvonal felé őket. Majsai is ezt tette, no, és ba­rátját, egy gyermekkorból jól ismert mozdulattal, a „kecske­­túróval", a pálya gyors elha­gyására ösztökélte. Mindenki így látta,­ csak Rúzsa játékve­zető nem. Ő egyértelműen a néző megrúgásának minősítette Majsai tördelését." 87 percen át tíz emberrel küzdött a megcsonkult paksi csapat. És mégis volt ereje még egy gól szerzésére (2-0). Aztán összeomlott, és 5-2-re kikapott. Az atomvárost ma már 15 000 ember lakja, s­ői vendégmunkások száma több ezer! A fociszeretetet az együt­tes eredményei és a paksiakra nézve szerencsétlenül végződött martonvásári osztályozó is bi­zonyítja. Az a csapat, amelyik­nek ennyi balsiker l­lán is min­dig van ereje újítani — kis vál­toztatással — bizonyára sok mindent el tudna érni... Baranya megye Mohács Véméndi TE 1888, piros-fehér, 7. 142. Bán László, 1935. — Több mint kétezer szur­koló kísérte el­ a csapatot a nagyatádi osztályozóra. Az összhang tökéletes volt a ha­talmas tömeg és a csapat kö­zött. A baranyai bajnok szur­kolótábora űzte, hajtotta, úgy is mondhatni mi­, belehajszolta fiait a győzelembe! (Mohács Vé­­méndi TE—Fűzfő 1-0). Jellem­ző a mohácsi futball-lista: a B-vá­logatott elleni mérkőzést tavaly közel 6 ezer néző látta, a Ferencváros elleni mérkőzé­sen pedig mintegy hétezren voltak! Varjú István, technikai veze­tő mondta a fentieket, s még hozzátette: — Három pályánk (két füves, egy salakos) van, az újat ugyanolyan ülőhelyekkel látjuk el, mint amilyen a Népstadion­ban van . . . Tavaly a mohácsi együttes el­bukott az osztályozón. Utána egyesült a Mohácsi TE és a Véméndi TSZ SE és jó néhány magasabb osztályt is megjárt labdarúgó (Bencsik, Dárdai L. Rott stb.) került a gazdaságilag is megerősödött egyesületbe, il­letve csapatba. Négy fordulóval a bajnokság előtt, már elnyer­ték az elsőséget, sikerrel vet­ték a következő akadályt (osz­tályozó) is. Így az ország egyik­­legrégibb egyesületének­ 91 éves fennállása alatt, először lesz második vonalban küzdő csapa­ta. Bán László edző keze alatt az utolsó hat évben a Véménd, a Sellye és a Mohács Véméndi TE nyert bajnokságot. — Egész éves munkánk gyü­mölcse ért be — mondta a győztes osztályozó meccs után az edző. — Köszönettel tarto­zunk a vezetőknek, akik mun­kánkhoz minden segítséget meg­adtak. A vezetők szintén ..megkö­szönték” ... Az edzőnek! A munkáját. Ma már Gyávai Ist­ván a vezető edző. Bán László edzővel, közös megegyezéssel, július 31-én szerződést bonta­nak! Bács-Kiskun megye Jánoshalmi SE 1919, kék-fehér, 5, 86. Fer­­tőszegi Béla, 1939­Az 1978—79. évi Bács-Kiskun megyei bajnokság a „jobbak” közé tartozott. Az első négy (Jánoshalma, Honvéd Kun B. SE, Baja, KTE) sokáig esélyes volt a bajnoki címre, a végén azonban már csak ketten ma­radtak: a Jánoshalma és a Kun B. SE. Az az együttes, amelyik az 5. fordulóban még a 11. (lejjebb is volt), aztán a tizennegyediket követően már vezet, és ezt a helyét végig meg tudja őrizni, igazán megérdemli a bajnoki címet. Arról nem is szólva, hogy a három nagy ri­vális a Kun B­­SE, a Baja és a KTE végig a nyomában volt, így valóban nagy szüksége volt a csapatnak arra a több­letre, amely a Jánoshalmát vé­ Békés megye bajnoka, az Orosházi MTK. Álló sor, balról jobbra: Eger János edző, Czifra, Füsti, Szegi, Raffai, Kádái, Gulyás. Guggolnak: Lovas, Zábrák, Feró, Podmaniczki, Pelyva, Hegedűs­­ . (Gyarmati József felvétele) Ez a gól biztosította be a DVSC — NB I-be jutását. Tóth E. H­esével szemben Buús tehetetlen NB I Újpesti Dózsa 1985, lila-fehér, 9, 188. Vár­hidi Pál, 1931. 1885-től, a megalakulástól, 44 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az újpesti csapat 1929-30- ban először megnyerje a ma­gyar bajnokságot! Azóta ti­zenhétszer vette át csapatka­pitánya a bajnoki elsőségért járó érmeket (az idén a 18.-at). Ezzel utolérte az MTK-t és már csak néggyel vezet előttük az FTC. _ Annak idején a pálya meg­építéséből jelentős részt vállal­tak a labdarúgók is. Persze, nem nappal (akkor ugyanis dol­gozniuk kellett), hanem éjsza­ka, lámpafény mellett. Az 1922- ben megépült stadion az akko­ri idők legszebb, legkorszerűbb sporttelepe volt, számos felejt­hetetlen újpesti diadal született benne. Világszerte híres lett az újpesti szív. Kiválóbbnál kivá­lóbb edzők keze alatt nemzetkö­zi klasszisok sora nevelkedett a munkás­kerületben: Fogl II Károly, Fogl III József, Avar Ricsi, Zsengellér, Szusza, Gö­­röcs, Bene és még rengeteg új­pesti válogatott örökre beírta nevét a sportág aranykönyvébe. A húszas évektől ritka volt az olyan válogatott, amelyben új­pesti játékos ne játszott volna. A klub 94 éves története cso­dálatos diadalokkal van tele. Nemzetközi sikereinek se sze­ri, se száma. A kétszeres KK- győztes nevéhez fűződik az 1945 előtt lebonyolított leghíre­sebb európai tornának, a Genf­ben megrendezett Bajnokok Tornájának a megnyerése is. A felszabadulás után kétszer a legjobb négy közé jutásért küz­döttek a Bajnokcsapatok Európa Kupájában a lila-fehérek. Pár hét múlva kezdődik a 78. magyar bajnokság, s az új­pestiek ott szeretnék folytatni, ahol pár hete abbahagyták. Érthető óhajuk, hiszen 47 érmes helyezésükből, már csak három hiányzik az 50-hez...

Next