Népsport, 1979. december (35. évfolyam, 285-310. szám)

1979-12-19 / 300. szám

XXXV. 300. ♦ 1979. december 19 FOGATHAJTÁS Bárdos György és a magyar csapat a világranglista élén Fogathajtóink — szokásukhoz híven — ebben az évben is ki­tűnő eredményeket értek el a nemzetközi versenyeken, és ahogy Max Amman, az ismert svájci szakíró fogalmazta meg év végi értékelésében: „A ma­gyarok, akik 1971-ben nyerték az első Európa-bajnokságot, az idén is kitűnően szerepeltek, és változatlanul a világ legjobb­jai.” Az ez évi hajtó Európa-baj­­nokság előtt azt írtuk, hogy a nemzetközi mezőny „unja” már hajtóink győzelmi sorozatát. Az­óta bebizonyosodott, hogy min­dent meg is tesz azért, hogy megszakadjon a szép sorozat. A Haras du Pinben megrendezett Európa-bajnokságon például egy angol versenybíró — nem léte­ző szabályra hivatkozva — majdnem elérte, hogy Bálint Mihály, aki végül ezüstérmes lett, ne indulhasson el a mara­­tonhajtásban. A sikeres EB- szereplés után, a sok elismerő külföldi sajtóvélemény mellett, sajnos olyat is olvashattunk: „Bárdos sánta lóval verseny­zett.” Ebből mindössze annyi az igaz, hogy a gyöngyösi fo­gat, amikor elhagyta az aka­­dálypályát, egy árkon hajtott át, és Újságíró lába közben meg­rándult. De ekkor Bárdos már Európa-baj­nok volt — az össze­tett eredményben csak az alap­­pályán elért teljesítmény számít —, igen sportszerűen mégis el­indult az összevetésben is, ame­lyet szenzációs hajtással meg­nyert. S valóban, gyeplős lova az eredményhirdetésnél már bi­cegett, s ebből nyugati kollé­gáink végül is azt a következ­tetést vonták le: hajtóink nem kímélik lovaikat, hiszen sérül­ten versenyeztek velük. Ez a vélemény azért is meglepő, mert Fülöp Sándor a maraton­­hajtást már 12 kilométer után feladta, hogy kímélje tartalék­lovát, Jegest. A holland Velstra és még több külföldi társa vi­szont addig püfölte halálfáradt lovait, amíg menni, tudtak, s csak azután „dobták be a tö­rülközőt”. Persze, amilyen kitű­nő teljesítményt nyújtottak Bár­dosék az Európa-bajnokságon, nagyon nehéz volt rosszat írni róluk, így minden apróságba belekapaszkodtak... Soha ennyi verseny A lovassport reneszánszát éli az egész világon. Legfiatalabb szakága, a fogathajtás is egyre népszerűbb, és például még so­ha annyi hajtóversenyt nem­­ rendeztek világszerte, mint eb­ben az évben. A hagyományos, rangos aacheni, hamburgi és windsori viadal mellett az idén már tucatnyi jelentős nemzet­közi versenyt bonyolítottak le. A tengerentúlon, az Egyesült Államokban is egyre többen űzik ezt a szép sportágat, és Myopiában évente lebonyolítás­ra kerülő hajtóverseny már a földrész világversenyének is te­kinthető. De nemcsak Bárdosék ellen­feleinek száma, hanem a verse­nyek színvonala is mindinkább emelkedik. A nemzetközi me­zőny felkészültsége, szakmai tu­dása egyre nagyobb és például a lengyel Waliszewski, az an­gol Bowman és a holland Welst­ra a sportág kiemelkedő egyé­niségeivé nőttek fel — a ma­gyar hajtók mögött. Mert ebben a sportágban versenyzőink egy lépéssel még mindig a világ előtt járnak, ezt bizonyítják az idei világranglistán elért ered­ményeik is. Bajnokságunk rangja A Nemzetközi Lovas Szövet­ség az idén is elkészítette a fogathajtók világranglistáját az Európa-bajnokság, a hamburgi, az aacheni, a sierakowi és a windsori nemzetközi verseny, továbbá a magyar bajnokság eredményei alapján. Hogy ez utóbbit is már évek óta figye­lembe veszi a rangsor összeál­lításakor, mindennél többet mond hajtóink nemzetközi elismeré­séről. Persze, ha belegondo­lunk, hogy a magyar bajnokság tucatnyi világ- és Európa-baj­nokságon sikeresen szerepelt versenyzők vetélkedése, akkor az elismerés nem érdemtelen. Az egyéni rangsorban a gyön­gyösi Bárdos György végzett az élen, aki három éve nem talált legyőzőre világversenyen, emel­lett Aachenban és az OB-n is harmadik lett. Waliszewskit a második helyre rangsorolták, te­hát Bálint és Muity elé, mert Aachenben és Sierakowsban is nyert. EB-ezüstérmesünket, Bá­lint Mihályt megelőzi a Haras du Pinben negyedik helyezést elért Muity Ferenc, aki meg­nyerte a háromfordulós magyar bajnokságot. Kétféle mérce Az érdekesség kedvéért és összehasonlításul közöljük a Népsport ez évi hajtó-világ­­ranglistáját is, amelyet szintén a nemzetközi versenyek ered­ményei alapján állítottunk ösz­­sze. Hogy a két lista között mégis van eltérés, az abból ered, hogy mi a hajtóknak az idei nemzetközi versenyeken elért két legjobb helyezését és az EB eredményét vettük figye­lembe, így nem került hátrány­ba az, aki kevesebbet verse­nyezhetett. A mi listánkon pél­dául Fülöp Sándor 8. lett, mert Hamburgban és Kladrubyban is második helyezést ért el. Az or­szágok rangsorában ugyanazt az eredményt kaptuk: Magyaror­szág áll az élen, hiszen az EB- csapatarany mellett csapatunk Kladrubyban győzött, Aachen-­­ ban és Hamburgban pedig má­sodik lett. VILÁGRANGLISTA T9 Egyéni 1. Bárdos György (Magyaror­szág) 2. Zygmunt Warsaewsk (Len­gyelország) 3. Muity Ferenc (Magyaror­szág) 4. Bálint Mihály (Magyaror­szág) 5. George Bowman (Nagy-Bri­tannia) 6. Tjeerd Velstra (Hollandia) 7. Nan­no Janssen (NSZK) 8. Vance Coulthard (Nagy-Bri­tannnna) ___ 9. Fred Femmy (NSZK) 10. Alan Bristow (Nagy-Britan­­nia) Az első 20 között található még Fintha Gábor és Fülöp Sándor is. Az országok rangsora 1. Magyarország 2. Lengyelország 3. Nagy-Britannia 4. NSZK­­ 5. Franciaország 6. Svájc 7. Hollandia, 8. Svédország, 9. Csehszlovákia; 10. Ausztria. A Népsport világranglistája 1. Bárdos György 42 pont 2. Zygmunt Waliszewski 40 pont 3. Bálint Mihály 38 pont 4. Muity Ferenc 30 pont 5. George Bowman 30 pont 6. Tjeerd Velstra 22 pont 7. Fred Ferand 20 pont 8. Fülöp Sándor 20 pont Salánki Miklós Bárdos György formaidőzítése jól sikerült, az Európa-bajnokságon lenfele... csak Bálint Mihály volt az el­. KERÉKPÁR_________________________ Zöldre váltott a­ szemafor „Az élmezőny eredményessé­gének fokozása, különös tekin­tettel a moszkvai olimpiára" — olvashattuk kerékpáros sport­águnk célkitűzései között. Ez utóbbi néhány szó — mármint: „különös tekintettel a moszk­vai olimpiára” — még számos helyen előfordul. Ettől a szó­tól, hogy olimpia, hirtelen más érzelmi töltést kap minden, az álmatlan éjszakák szaporodnak, az akarat erősödik, légvárak emelkednek a magasba — szun­­­­nyadó vágyak, vakmerő remé­nyek törnek elő. Néha későn. A láb, a tüdő, a pulzus nem engedelmeskedik az akaratnak, másodpercenként jelzi az elfecsérelt esztendőket, a pótolhatatlan kilométereket. De akárhogy is van, az olim­pia közeledte még az olyan so­vány eredményességű sportágat is, mint a magyar kerékpáro­­zás­t feldobja. Pedig az éven­te megrendezett világbajnoksá­gokon néha nehezebb nyerni, mint az olimpián, hiszen a VB- ken egy-egy számban rendsze­rint többen indulhatnak, mint az olimpai versenyeken. Az idei pálya-VB renü­lőszámá­­ban például az első három he­lyen NDK-beli sportoló végzett, míg az olimpián országonként, csak egy állhat rajthoz. És, mégis... Az amszterdami vi­lágbajnoki szerenlést az idén lemondták a mieink, nehogy va­lamiféle katasztrofális szerenlés meghiúsítsa már a moszkvai re­ményeket is. Ennek ellenére még nem sok­kal ezelőtt is kétséges volt: zöldre vált-e a szemafor, ké­­szülhetn­ek-e az olimpiára? Készülhetnek. Mi az az alap, amelyről in­dulhatnak a pályasport veze­tői? Hogyan képzelik a hátra­levő hónapokat? Mit­­kívánnak a versenyzőktől és milyen le­hetőségeket adnak az eredmé­nyek javításához? Amikor az ember végignézi az eltelt idény eredményeit, amolyan felemás érzésekkel nyugtázhatja a történteket. A négy olimpiai pályaszám közül kettőben sikerült megjavítani az országos csúcsot. Ugyanakkor szegényebb lett a mezőny két megbízható pályással. Szűr Ist­ván betegség miatt hagyta ab­ba­ a legnagyobb reményeket előcsaló szekszárdi Pálinkás pedig — ki tudja, miért —, úgy döntött, hogy leszáll a kerék­párról. (Bár az élet tud olyan helyzeteket teremteni, amikor egyre inkább, érezhető a rossz választás. Lehet, hogy Pálinkás is megbánta már, és hamaro­san ismét nyeregbe ül.) De ma­radt még néhány tehetséges pá­lyásunk, mint például az idei bajnokságon négy első helyet szerzett 19 esztendős Zaka. Ő azonban még ebben a sok „ne­héz fiút” látott sportágban is az élen állók között van. Hol le akar mondani a válogatottság­ról és elmenni kameramalnnak, vagy motorversenyzőnek, hol meg elképesztő szorgalommal készül. Aztán van, amikor meg­ígéri, hogy megnyeri a ver­senyt, ha a következő edzésre nem kell elmennie. És meg is nyeri — utcahosszal! Megígér­nénk neki, hogy akár fél évig ne járjon edzésre, ha nyer az olimpián, de ott alighanem ke­ményebb legények az ellenfe­lek, akik teljes odaadással ke­rékpároznak. Pedig mennyi van ebben a Zakában! Mi mindent lehetne kihozni belőle a betonteknő­ben! Aztán még mindig itt van a legszebb kerékpáros korban le­vő, 24 éves, az előző olimpiát is megjárt ifjúsági E-­rópa-baj­­noki ezüstérmes Szűcs Gábor. Igaz, ő már négy másodperc­nyire van négy évvel ezelőtti legjobbjától. Aztán meg tulaj­donképpen kifizetődőbb neki egy-két országúti versenyen megvillanni fél gőzzel, csupán a tehetségének egy-egy morzsáját megmutatva nyerni, mint a pá­lyán színes­ lélekkel küzdeni a tizedmásodpercek lefaragásáért. Ha ők ketten összefognának — egyébként nagyon jó barátok, volt már rá példa, amikor együttes készülésük eredményes is volt —, reményteljesebben néznénk az olimpia elé. Szerencsére vannak könnyeb­ben kezelhető, több áldozatot vállalók is, mint Sarkadi és Pa­­tik. Órájuk mindig lehet szá­mítani. Derék sportemberek. Csakhát a sors igazságtalan, nem beléjük öntötte Zaka és Szűcs tehetségét. De, ha ez utóbbi kettőt is elkapja a már emlí­tett olimpiai láz, ak­kor ők né­gyen már jelentenek valamit. Kiegészülve az igen jó négyez­res, de ingadozó formájú, hol a csúcsot futó csapatban is hú­zó ember, hol az előfutamban kieső Dér Ervinnel. Az olimpiai keret hatodik tagja az idei idény leggyorsabb lábú pályása, a fia­tal edző, Takács Gyula jóvol­tából repülőrekordot hajtó Märcz László. Ez a 11.1-es utol­só kétszáz nagyszerű idő, ezzel már lehetne valamit keresni egy nemzetközi mezőnyben is. Csak még azt nem tudni, hogy mit! A repülőverseny ugyanis nem­csak gyorsasági, hanem taktikai szám is. Sok versenyt, rutint igényel. És már el is érkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy milyen versenyek előtt állnak az olim­piáig a mieink. A versenyidőszak a hazai nap­tár szerint április elején kez­dődik , amennyiben az időjá­rás is egyetért ezzel. És május 1—2-án már válogató is lesz. Ezen pedig a legjobb egyéni eredmények beállítása a cél, vagy éppenhogy csak el­­lehet maradni ettől. Ezek pedig ke­mény feltételek! Ráadásul a nemzetközi ver­senysorozat is ekkor kezdődik. Olyanokkal kell versengeni, akik fedett pályákon készülhettek, akiknek abban az évben már nem ez az első rangos össze­csapásuk. Nem beszélve arról, hogy náluk a hazai vetélkedés is felér egy rendesebb nemzet­közi találkozóval. Vagyis „éh­gyomorra” még májusban, né­hány pályaedzéssel két hazai válogatón és négy külföldi ver­senyen kell rajthoz állniuk. És a hónap végére valamennyi számban túl kellene szárnyalni a legjobb egyéni időket, a jú­nius elején levő Arany Mokka GP után pedig át kellene írni a rekordlistát — csak akkor mehetnének a moszkvai repü­lőjegyért. Jogos követelmények ezek a szintidők, hiszen dobogós re­mények még ezek elérése ese­tén sem lehetnek, csupán egy­számjegyű, úgy a hatodik kö­rüli olimpiai helyezési számok. Lesz pályakerékpáros jegy­igénylő a MALÉV olimpiai já­ratára? Nem kizárt, elérhető közelségben van. A versenyző­kön, a felkészítést végzőkön, az időjáráson és a lehetőségeken, a támogatáson múlik. Kocsi Tibor NÉPSPORT 5 Évadzáró - ólomsúlyú ígérettel­ urcsa befejezése volt az idei súlyemelőévadnak a hét végi országos junior bajnokság. „Közvetlen utánpótlásunk vizsgázott” — mondhatnánk. De nem mondhatjuk! Illetve ne mondjuk, mert ha a szombaton látott ver­­senyzők teljesítményeit kicsit közelebbről szemügyre vesz­­szük, bizony, elkeserítő. Még akkor is így van ez, ha so­kan azzal vigasztalták magukat: „Vége már a verseny­évadnak, ez amolyan levezető verseny.” A korosztálynak viszont, az országos felnőtt bajnokság után, az egyik leg­fontosabb viadala volt ez. Nem véletlen, hogy a jelenlevő szakemberek szomba­ton többet beszéltek az egy héttel korábban lezajlott ifjú­sági és az azt megelőző úttörő- és serdülőbajnokságról. Egy héttel korábban ugyanis nem kevesebb, mint tizen­nyolc országos csúcsot javítottak meg a fiatalok, s néme­lyikükkel már a következő évben komolyan kell számolni a válogatott keretek vezetőinek. Ebben a korosztályban mutogatja oroszlánkörmeit a szombathelyi Wöller Tamás, a nagykanizsai Simon Imre, a Bp. Honvéd két tehetséges fiatalja, Hlavati András és Csóka Péter, s még folytathat­nánk a sort. Az ifjúsági bajnokságon szinte már mindennapos volt, hogy négyen-öten is megpróbálkoztak a fennálló országos csúcs megjavításával. És nem is sikertelenül. A kiegyen­súlyozottságot mutatta az a tény is, hogy néha csak a test­­súlykülönbség döntötte el az aranyérmek vagy a helye­zések sorsát, s a legjobbakat alig néhány kiló választotta el egymástól. Az 1960—61-es korosztályról úgy beszélnek a szakemberek, mint valami csodáról, tehetségek arzenáljá­ról. Az eredményeiket látva, ebben mi magunk sem kétel­kedhetünk. A bajnoki sorozat másik értéke, hogy olyan egyesüle­tekből is jöttek versenyzők, ahonnan korábban még elvét­ve sem. Most pedig már érmeket is szereztek. Ki hallott például tíz évvel ezelőtt körmendi vagy kisvárdai súly­emelőről? A leglátványosabb szereplés azonban a debre­cenieké, a serdülők és az úttörők között a sok érem és helyezés között öt arany is akadt. A szombati juniorbajnokságról ennyi szépet már nem lehet elmondani. Egyértelműen csak az ólomsúlyú leninvá­­rosi fiút, Réti Istvánt dicsérhetjük, aki tulajdonképpen or­szágos szakítás rekordjával megmentette a verseny „be­csületét”. A 145 kilós, csaknem két méter magas, szőke óriás töretlen ütemben fejlődik. Néhány évvel ezelőtt még a száz kiló kiszakítása is gondot okozott neki. Most pedig már 170 kilónál tart, s valószínűleg ez nem a végállomás, hiszen Réti még csak huszonkét éves. Ha a másik fogás­­nemben, a lökésben is a szakítás színvonalára jut, akkor hosszú évek után ismét lehet magyar ólomsúlyú is a vi­lágversenyek porondján. Valószínűleg ez lesz az igazi súlycsoportja a szegedi Balázs Mihálynak, aki most a nehézsúlyúak között indult, s legjobbját hét és fél kilóval megjavította.­ Pillanatnyilag 340 kilónál tart, de ennél már most sokkal többre képes. A szakításban például 150 kilóig jutott, de már a 160 is feje fölött volt, csak hiányzott az erős akarat, s ahelyett, hogy felállt volna, maga elé ejtette a súlyzót. Lökésben ugyanez volt a helyzet, ott is legalább öt-tíz kilóval több­re képes. Ha Balázs egy kicsit is odafigyel, a 110 kilósok kö­zött már most teljesíthette volna a 360 kilót, amely nem­zetközi szint. Az örökvidám szegedi versenyzőnek még le kell higgadnia és belátnia, hogy a tehetséget nem szabad eltékozolni. Példát vehetne a szombathelyi középsúlyúról, Horváth Zoltánról, aki méltán érdemelné ki a bajnokság legrokon­szenvesebb versenyzője címet. Lehetetlennek tűnő­­gyakor­­latokat hozott vissza a „sírból”, elismerésre méltó akarat­erőről téve tanúbizonyságot. Az idén sokat betegeskedő Dobó Lajos újból bizonyí­totta, hogy tehetséges versenyző, de ahhoz, hogy a nem­zetközi versenyeken is beleszóljon a dobogós helyek sorsá­ba, még bele kell erősödnie új súlycsoportjába. A bajnoki sorozat szombaton véget ért. Most rövid pi­henő következik, aztán új versenyek, új feladatok jönnek. Ahol ismét mindenkinek bizonyítania kell! (Cser Kovács) . Sikerelemzés l­ehet-e, szabad-e sikerként elkönyvelni a vereséget? Azt mondják, a kupában csakis a továbbjutás a lé­­nyeg, tehát az otthoni és az idegenben lejátszott ta­lálkozó összesített eredménye a fontos. De a továbbjutás puszta ténye vajon minden esetben feledteti-e az esetleges vereséget? Lehet-e, szabad-e maradéktalanul sikerként el­könyvelni magát a továbbjutást, s egyáltalán nem törődni annak mikéntjével? Az csak természetes, hogy az első pillanat ez osztatlan örömé, mint ahogy nem hisszük, hogy a röplabdás tábor ne azzal fogadta volna a NIM a Bp. V. Izzó, a Csepel és a Kecskeméti SC előbbre lépésének hírét. Amikor arról értesültünk, hogy a Csepel és a KSC az idegenben lejátszott visszavágón kikapott ugyan, de beju­tott a BEK-ben, illetve a KEK-ben a legjobb nyolc közé, dehogyis törődtünk a vereséggel! Csak azzal: végre valami biztató, ebben a sportág számára nem túl sikeres eszten­dőben ... Tettük ezt annak ellenére, hogy jól tudtuk: a Bajnokcsapatok és a Kupagyőztesek Európa Kupájának a mezőnye ebben a kiírásban korántsem teljes, hisz az olim­piai résztvevő országokban magától értetődően a válogatott felkészülése, szereplése, szerepeltetése az elsődleges. Most jön, ami bizonyos mértékben meglepő lehet: a kö­vetkező, tehát az úgynevezett másodreakció is az elismerésé volt. Minden tiszteletet megérdemel a Csepel, hisz az athéni oroszlánbarlangban egyetlen percig sem hagyott kérdőjelet, nem engedte reménykedni a fanatikus görög szurkolókat. Olyan magabiztossággal, a vonalbírói „tényke­désen” felülemelkedve, percek alatt biztosította be az együttes a továbbjutást jelentő első játszmát, mindössze 3 pontot engedélyezve az Olümpiakosznak, hogy az a foly­tatás szempontjából is biztató lehet. Aztán itt van a Kecs­kemét! Hosszú éveken át tartó, példamutató, valójában szinte egyedülálló nevelő munka első igazin rangos nem­zetközi jutalma ez a kin-k­eserves, a hazai vergődés után a szó szoros értelmében kicsikart továbbjutás. Mind a két férficsapatnál a harcosság volt az elsődleges, a minden pontért fogat összeszorítva küzdés feledtette a meglevő gyengéket. Nem véletlen a hatalmas közönségsiker (a két együttes hazai kupameccsét alighanem többen látták, mint a bajnokikat együttvéve ...) Igen, a férfiak kupaszereplésében eddig a legnagyobb érdem, hogy nagy lépést jelentett a sportág egykori nép­szerűségének visszaszerzése felé. A nők megerőltetés nél­küli sikere egyelőre más célt szolgált. Az olimpiai selej­tezőre készülő válogatottaknak biztosított ebben a külön­ben bizonyos mértékig holtidényben rangos szereplési le­hetőséget. E­gy alapvető dolgot azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az első kupaforduló az érintett egye­sületeknek elég magas költséget jelentett (Lyon, Athén, Montpellier, kivétel talán az Izzó — Rijekával). Márpedig ez­­olyanfajta kiadás, ami igazából akkor „térül" meg, ha a következő akadályt is sikerrel veszi a négy ku­pacsapat, s bejut a körmérkőzéses négyes döntőbe. Ha idegenben vereséggel,­­ akkor — vereséggel... (tölgyes)

Next