Népsport, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-12 / 9. szám

XXXV. 9. ♦ 1980. január 12 TATABÁNYA Jutka igazsága A tizenkilenc évesek mindent elsöprő lendületével robbant be az ajtón Konti Judit. Nem irigyeltük ebben a pillanatban azt a védőfalat, amelynek a karcsú, szőke tatabányai átlövővel, a magyar ifjúsági válogatott csapatkapitányával akad dolga. Az ellenfelek már megtanulták a „tősgyökeres” tatabányai kislány nevét, aki először mint átlövő aratott sikereket, a veszprémi IBV-győztes csapatban pedig már irányítóként szerzett elévülhetetlen érdemeket. Mint oly sokan mások, ő is asportágváltók közé tartozik. Általános iskolás korában először az úszással próbálkozott, de nem volt annyira kitartó, mint mestere, a sokszoros bajnok Madarász Csilla. Gyorsan abbahagyta, aztán elkezdett németül tanulni. Két évig gyötörte a .,der, die, das”-t, s akkor tört ki rajta a sport utáni éhség. Szerencsés időszakban, mert Drahos Róbert éppen akkoriban szervezett kézilabdacsapatot a Tatabányai Bányász számára a Ságvári Általános Iskolában, amelynek akkor ötödikese volt Jutka. Mivel az osztálytársnők és a legjobb barátnők is jelentkeztek, ő sem akart kimaradni a „buliból”. Eleinte rengetegen voltak, aztán ahogy keményedtek az edzések, úgy lettek egyre kevesebben. A választóvizet az az edzés jelentette, amikor télvíz idején hóban kellett jutni. Én vállaltam, és nem bántam meg. Két év múlva Drahos ifiedző lett és az iskolai testnevelő tanárunk, Gera Sándor vette át a csapatunkat, majd rövid idő múlva Sándor Ferenc következett. Szép évek voltak ezek, 1975-ben például Szombathelyen, az úttörő-olimpián ezüstérmet szerzett az iskolai csapatunk. Nagyon jól ment a játék, s ezért vállaltam a még keményebb edzéseket is. A következő év sok változást hozott Jutka életében. Beiratkozott a Közgazdasági Szakközépiskolába, majd néhány ifjúsági mérkőzés után, még nem egészen tizenöt évesen a bányászklub felnőtt csapatához került, ahol néhány találkozón ki is próbálták. Kuzma Ferenc, az akkori edző azóta sem bánta meg, hogy bízott az alig tizenöt éves kislányban. És egy év múlva Jutka már a címeres mezit is magára húzhatta ... — Az NDK-ban léptem pályára először az ifiválogatottban, s bizony nem a legjobban sikerült a bemutatkozás. Tizenkét góllal kikaptunk, és sorsdöntő helyzetben én hibáztam el a hétméterest. Azt hittem, elsüllyedek szégyenemben. Sokért nem adtam volna, ha akkor megnyílik a föld ... Szerencsére nem nyílt meg, s a visszavágón már győztes csapatban ünnepelhetett Jutka. Berendi József továbbra is bizalmat szavazott neki és a következő tornán Romániában Jutka parádés játékkal hálálta ezt meg. Azóta huszonnyolcszor volt válogatott, játszott az IBV-n, s a jugoszláviai ifjúsági VB-n negyedik helyezett magyar csapatnak is tagja volt. És még 1981-ben is ott lehet az ifi VB-n... Amikor a felnőtt válogatottságot szóba hoztuk, az örökké vidám arc először komorult el. — Komolyan mondom, még eszembe sem jutott. Nagyképűségnek tartom, hogy erről beszéljek, hiszen rutintalan vagyok, lövőerőben és technikailag is rengeteget kell még fejlődnöm. Sok ezer edzés kell még ahhoz, hogy egyáltalán szóba kerüljek a felnőtteknél ... Talán majd egyszer. De nem is ezért vállalom a soksok munkát, hanem magáért a játésért. Az ifiválogatottban öröm játszani, nincs harag, nincs veszekedés, irigykedés, féltékenykedés. Csak játék és barátság. Ezért sok mindent érdemes vállalni! Igaza van, Jutka! Az oldalt írták: ARDAI ALADÁR CSER KOVÁCS GÁBOR JANKA LAJOS ALAKULÓ BÁZIS, ÚJ FELISMERÉSEK Tatabánya az ország legkisebb megyéjének székhelye. A többi megyeszékhelyhez viszonyítva sem nagy város, de fejlődése hihetetlenül gyors volt az utóbbi két évtizedben. Lakóinak száma 1959-ben alig érte el az ötvenezret, 1979-ben pedig már több mint hetvenötezer tatabányait tartottak számon. Vezető sportegyesületét, a Tatabányai Bányász SC-t az elsők között vonták központi irányítás alá, értékelve ezzel elért eredményeit, s főként törekvéseit. Mert a tatabányaiak sohasem titkolták, hogy a tisztes középszerűnél többre vágynak, egyike akarnak lenni az ország legeredményesebb, legjobb sportegyesületeinek. Időben felismerték azt is, hogy a fejlődésnek az a legbiztosabb útja, ha szilárd utánpótlásbázist alakítanak ki maguknak. Ennek kiépítése különösen azután haladt szinte rohamlépteikkel, hogy 1975-ben kidolgozásra és elfogadásra került Komárom megye sportpolitikai koncepciója, amely többek között nagyon határozottan állapította meg, hogy „a sportolási igény felkeltésével és kielégítésével minél több fiatalt kapcsoljanak be a rendszeres sportolásba’’. Szorgalmazta a sportiskolai képzés kibővítését, a szakosztályok utánpótlást nevelő munkájának erősítését, a kiválasztás rendszerének szélesítését, valamint a kiválasztott tehetségek versenyeztetésének alapos megszervezését. Ma el lehet mondani, hogy az utánpótlás nevelésének egyik országos viszonylatban is legszilárdabb bázisa van kialakulóban Tatabányán. A körültekintően szervezett és lelkesedéssel végzett munkának 1979-ben már számottevő eredményei is mutatkoztak. Az IBV-ben, az ifjúsági Európa- és világbajnokságokon elért eredmények alapján készített rangsorban a Tatabányai Bányász SC a 8. helyre került 17.31 pontjával. A fejlődésre jellemző, hogy ugyanebben a rangsorban 1977-ben még egyetlen pontocskát sem szerzett, s 1978-ban is meg kellett elégednie 1.51 ponttal. Tatabányán az érdekelt sportvezetők nagyon örülnek az elért eredményeknek, de jól tudják, hogy még mindig csak a kezdetén vannak a munkának, s ha azt akarják, hogy Tatabánya a magyar élsport egyik évről évre megújuló utánpótlásbázisává nője ki magát, akkor még sokat kell tenniük. Németh Péter városi sportfelügyelő például így beszélt: — Az óvodáktól a középiskoláig, illetve az iskolák és a sportegyesületek között szervezett kapcsolatot építettünk ki, amelynek eredményeként sokat fejlődött az utánpótlással való szervezett foglalkozás. Megjavult a kiválasztás és általában gondoskodni tudunk a tehetségek felfelé áramoltatásáról. A gépezet tehát működik, de attól még messze vagyunk, hogy igazán olajozottan és simán, hiba nélkül forogjanak az egymáshoz illesztett fogaskerekek. Először is hiányzik még két lényeges kellék: nincsenek testnevelési osztályok gimnáziumunkban és nem működik városunkban sportkollégium, ahol el tudnánk helyezni a kiemelkedő tehetségű vidéki gyerekeket. Az Árpád Gimnáziumban eddig a létesítményfeltételek akadályozták a testnevelési osztályok megnyitását. Most azonban úgy látszik, hogy ez a probléma is megoldódik. Épül ugyanis nálunk egy új szakmunkásképző intézet, amelynek régi épülete és létesítményei alkalmasak lesznek a testnevelési osztályok elhelyezésére és megfelelő szintű foglalkoztatására. Lehet, hogy az első testnevelési osztály megindítására már 1980 őszén sor kerül, de 1981 őszétől biztosan működni fog. Hasonlóan reményeink vannak arra, hogy 1981-től sportkollégiumunk is lesz. A Dózsa-kertben ugyanis a tervek szerint 1981-ben avatják fel az új diákotthont, amelynek hat szobáját sportkollégium céljaira rendelkezésünkre fogják bocsátani. — E két szem bekapcsolásával teljes lesz a lánc, s azután már minden energiánkat arra fordíthatjuk, hogy jobban, simábban működjön a gépezet. Mindenekelőtt azt szeretnénk, ha itt, Tatabányán alaposabban és megbízhatóbban fel tudnánk mérni az ifjúságot. A Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalattal elvben már meg is állapodtunk, hogy számítógépjük segítségével 1980 őszétől gondosan kiválasztott mutatók alkalmazásával pontos felmérést végzünk az egész tanköteles ifjúságról. A későbbi esztendőkben a felmérésnek ezt a módját kiterjesztjük az egész megyére. Úgy hiszem, hogy ez a munka a jelenleginél sokkal megnyugtatóbb alapot teremt a kiválasztásra, majd a tehetségek képzésére, foglalkoztatására.■ Tele vannak tervekkel Tatabányán. Kiderült ez abból a beszélgetésből is, amelyet Szántó Bélával, a megyei tanács művelődési osztályának sportfőelőadójával és Kuzma Ferenccel, a Tatabányai Bányász SC sportiskolájának igazgatójával folytattunk. Ennek során elsősorban a tehetségek kiválasztásának folyamatában, a beiskolázásban és a már kiválasztottak versenyeztetésében mutatkozó problémákat helyeztük előtérbe. — A tanköteles gyerekek fizikai képességeinek felmérése még mindig nem kielégítő, bár a múlthoz viszonyítva nagy eredményeket értünk el — hangoztatta Szántó Béla. — Először is a gyerekeknek csak körülbelül 70 százaléka kerül rosta alá, másrészt ez a rosta nem eléggé megbízható. Annak idején még a 4. számú általános iskolában alakítottuk ki a kiválasztás módszerét, amelynek során konzultáltunk a hatósugarunkba eső óvodákkal, beszéltünk a szülőkkel és természetesen a testnevelési osztályokba oldalról is beiskoláztunk. Utóbbira azonban csak az alsó tagozatokban lehet sort keríteni, mert feljebb már csak az egészen rendkívüli tehetségek képesek lépést tartani a testnevelési osztályokban foglalkoztatott gyerekekkel. Kuzma Ferenc hozzátette: . Ez a módszer nagyjából bevált, amit bizonyít, hogy a kiválasztott gyerekek 80 százaléka a testnevelési osztályokban megállja a helyét és jó utánpótlást nyújt sportiskolánknak is. Más kérdés, hogy sokkal szervezetebbé ésalaposabbá is lehetne tenni. Ehhez azonban az óvodai testnevelést kellene lényegesen megjavítani egy pontos óraterv kidolgozásával, illetve ennek az óratervnek az egységes végrehajtásával. Addig is, amíg erre sor kerülhet, véleményem szerint előbbre léphetnénk azáltal is, ha a testnevelési osztályok az általános iskolákban csak a másodikban kezdenék meg működésüket. Persze, ennek csak akkor lenne értelme, ha az első osztályokban mindenütt szakosított testnevelők oktatnák a gyerekeket azzal a konkrét feladattal, hogy alapos felmérést végezzenek. Az év végén aztán az ő javaslataik alapján sorolnák át a gyerekeket az induló testnevelési osztályba. Mindkét szakember véleménye megegyezett abban, hogy Tatabányán az iskolák létesítmény-feltételei az utóbbi évtizedben jól alakultak. Azóta minden iskola tornateremmel épült, sőt az utóbbi években nagyméretű termeket létesítettek. Az iskolák és az üzemek együttműködésének eredményeként szabadtéri sportlétesítményekben sincs hiány, ami persze, nem jelenti, hogy a helyzet százszázalékosan megoldott! — Számos iskola körül kevés a hely — jegyezte meg Szántó Béla. — A gyerekek sokszor az utcára, a parkokba kénytelenek menni, hogy futhassanak. Sajátos helyzet alakult ki azokban az iskolákban is, ahol testnevelési osztályok működnek. Az ott tanuló gyerekek ugyanis nemegyszer elveszik a létesítményt, főként a tornatermet a nem testnevelési osztályokba járók elől. S ez nem egészséges helyzet. A TBSC sportiskolája az utóbbi esztendőkben nagyot lépett előre. Sokáig létesítmény-problémák és az oktató személyzetben mutatkozó hiányok akadályozták a munkát. Ezek lényegében megoldódtak, s idén először értsék el, hogy az évfolyamok között nincsen űr és teljes az oktatói gárda. — Szervezettségünkben vannak még hibák — mondta Kuzma Ferenc igazgató. — De tudjuk, hogy mit és hol kell javítanunk. Edzésfeltételeink kielégítőek, csak télen, vannak korlátaink, de a gyerekek foglalkoztatását akkor is meg tudjuk oldani. Addig is, amíg a sportkollégium megnyitja a kapuit, vidékre helyezett csoportok működtetésével igyekszünk bővíteni körzetünket. Így például Tarjánban súlyemelő, Környén atlétikai, Száron pedig labdarúgócsoportokat működtetünk. Legnehezebb a helyzetünk úszásban, ugyanis uszodánk vizének cserélése négy napot vesz igénybe, ami a felkészítés rendszerességét hátráltatja. Most szerződést próbálunk kötni valamelyik jó feltételekkel rendelkező fővárosi egyesülettel, hogy IBV- szintet elért úszóinkat vegyék át tőlünk és gondoskodjanak további felkészítésükről. Sokat javult a helyzet az utóbbi esztendőkben a tehetségek átirányítását iletőleg is. Egészségesebb a sportvezetők szemlélete, a kisszerű helyi és egyesületi sovinizmus kevésbé érvényesült. — Azt hiszem, hogy ebben a megyei sportvezetés következetessége sokat segített — hangoztatta Kuzma Ferenc. — Persze, nem lépünk fel indokolatlan igényekkel, s ennek köszönhetően számottevő tehetségekkel gazdagodhattunk. Elég, ha megemlítem például a fiatal Társi Zoltánt, aki rendkívüli magasugró tehetség, s akit az oroszlányiak átirányítottak hozzánk, mert tudták, hogy nálunk jobb feltételek között készülhet. A tehetséges fiatalok rendszeres versenyeztetésével azonban gondjaik vannak. Az iskolai és a szövetségi versenyrendszer ös-szehangolását még mindig nem tartják igazán sikerültnek. Néha még mindig ütköznek az érdekek, s ennek a tehetséges gyerekek látják elsősorban a kárát Kuzma Ferenc tapintatosan így fogalmazta meg az ezzel kapcsolatos feladatokat: — A most kialakított versenyrendszer sok problémát megoldott, de még további finomításra szorul__ A két szakember hasznosnak tartaná, ha ebben az ügyben összehívnák az ország legtapasztaltabb testnevelőit és edzőit, s a módosításokat javaslataik figyelembevételével dolgoznák ki. S ezt nagyon fontosnak tartják, mert a versenyeztetés olyan lényeges mozgatóerő, amit semmivel sem lehet pótolni, s ami nélkül az utánpótlás nevelésének rendszere aligha érvényesítheti legjobb hatását. Egy a jövendő bajnokok közül NÉPSPORT 5 HÁTORSZÁG STATISZTIKA Testnevelési osztályokat működtető általános iskolák (IV. sz. általános iskola 1—8. osztály, Dózsa-kerti I. sz. 1—5. osztály, Ságvári E. úti iskola 1—8. osztály): 3 Tanulók száma (304 lány, 306 fiú): 610 Általános iskolás diákok száma (20 általános iskola közül 13 rendelkezik tornateremmel, hétben csupán tornaszoba van): 9209 Testnevelési osztályt működtető középfokú tanintézet nincs A testnevelési osztályokat működtető általános iskolákban foglalkoztatott testnevelők száma: 13 A Tatabányai Bányász SC Sí szakosztályainak (atlétika, férfi, női kézilabda, labdarúgás, súlyemelés, ökölvívás, úszás, vízilabda) száma: 7 Sportiskolások száma: 727 előkészítő: 200 A sportiskolában foglalkoztatottak közül I. osztályú: 1 arany jelvényes: 20 ezüst jelvényes: 38 bronz jelvényes: 49 Utánpótlásnevelő-edzők a sportiskolákban (9 fő, 27 mellékfoglalkozású, közülük 3 szakedző, 26 edző, 7 segédedző; a TF-et 10 fő végezte el): 36 Utcai tömegfutóverseny (Antalóczy Alfréd felvétele) Kötetlen munkaidőben Tatabányán a sportiskola egyre jobb eredményeket elérő atlétikai szakosztályának egyik „sikerkovácsa”, Jakabos Péter TF-et végzett edző, aki korábban 11 éven keresztül a Pécsi SI-nél működött. Négy éve kapcsolódott be a bányászatlétárs nevelésébe. Vezetői, edzőtársai a sportág megszállottjának tartják. Igen magas követelményeket támaszt. A szülőkkel, az iskolákkal rendszeres kapcsolatot tart. Sokoldalú képzésre törekszik, 13 éves versenyzői az országos versenyeken is feltűnést keltő eredményeket értek el. Edzői hitvallásáról így beszél: „A fanatikusan készülő gyerekeket szeretem, mert maximális követelményt támasztok. A megalkuvás nélküli, kemény munka híve vagyok. Tapasztalatom szerint a gyerekek szívesen fogadják, ha követel az ember tőlük, igényük a kemény edzéseket. Száz fővel indultam, a „gyengék” feladták, de a megmaradt társaság már keményen dolgozik. Minden edzésre készülök, megtervezem, mert csak így tudom elérni, hogy a nehéz, kemény edzéseket elvégezzék. A változatosság miatt észre sem veszik, hogy milyen megerőltető munkát végeznek. A gyerekek sportfejlődése mellett az utóbbi három évben sikerült elérni, hogy tanulmányi átlaguk 4,11 legyen. Én az életre is nevelek. Az osztályfőnökökkel , iskolában tartok kapcsolatot, ez az időigényesebb munkám. Kétszer a szülőkkel értekezek évenként, s ezeken minden problémát megbeszélünk.’’ Az edző elmondta, hogy mindezt reggel fél héttől este kilencig teszi, mert kötetlen munkaidőben dolgozik és lefekvés előtt még jut ideje az adminisztrációs munkák elvégzésére is ... Úszásoktatás A bányászvárosban az utóbbi években számos sportlétesítmény épült, amelyek elsősorban az utánpótlás nevelésének ügyét szolgálják. Ezek között különös örömöt váltott ki annak a három tanmedencének a megépítése, amelyek a jól szervezett úszásoktatást hivatottak szolgálni. A tanmedencék általában naponta nyolc órán át üzemelnek és egyenként naponta 250 gyereknek adnak lehetőséget a tanulásra és a gyakorlásra. A Dózsa-kerti I. számú iskola tanmedencéjében a gyerekek oktatását Válent Gyula mesteredző irányítja nagy tapasztalattal és ügyszeretettel. Négy éve végzi ezt a munkát, s azóta évente csak ebben a tanmedencében több mint ezer gyerek tanul meg úszni. A TBSC Sportiskolájának úszószakosztálya a tanmedencékben feltűnt tehetségekből válogatja növendékeit.