Népsport, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-12 / 9. szám

4 NÉPSPORT Cselgáncs *79 Varga Imre az abszolút első t­­érés­es új név­ei hazai ranglistán Az­ elmúlt év hazai rangsor­­versenyei és nemzetközi viada­lai végsősoron nem a tatamin értek véget. A jegyzőkönyvek alapján már a versenyek más­napján lázas munka kezdődött a szövetségben. A hétfő egy kicsit mindig a matematika je­gyében, a számok világában telt el. Hétről hétigg alakult, válto­zott a hazai ranglista, míg az­tán év végére megállapodott, „felvette" végleges formáját. Az 1978-as kezdeményezés, úgy tűnik, sikeres volt, mert mo­st is összeállította az MCSSZ ha­zai versenyzőink summázó ér­tékelését, a ranglistát. Mivel a tavalyi névsorok is rendelkezé­sünkre állnak, érdemes „elját­szani” a nevekkel, helyezések­kel, teljesítményekkel. Nyolc cselgáncsozó szerezte meg az elmúlt évben a nem­zetközi minősítést. Az ő nevü­ket vastag betűvel szedtük. (A név után a rangsorolási portt­­szám áll.) 60 kg 1. Kollár Ferenc (Bp. Spart.) 86 2. Petz László (Bp. Honv.) 57 8. Tóth Béla (Bp. Honvéd) 50 4. Schulhof Ernő (H. Szalvai) 49 5. Végh Géza (Oroszl. B.) 86 6. Wittmann András (Spart.) 32 Kiss László (Bp. Spart.) 32 8. Feigl László (H. Szalvai) 26 9. Varga Sándor (MVSC) 18 H­. Gercsák István (MVSC) 17 dollár megtartotta vezető he­lyét, sőt még „rá is tett egy lapáttal”, hiszen tavaly 68 ponttal végzett az első helyen. A felnőttek közé lépett Tóth — hosszú sérülésétől függetlenül — négy helyet ugrott előre. Érthető, hiszen 21 ponttal nőt­te túl tavalyelőtti önmagát. Egyetlen új név akad a leg­jobbak között, Kiss Lászlóé. 65 kg 1. Radnai Csaba (H. Szalvai) 81 2. Mészáros János (Bp. Honv.) 50 3. Gábor Áron (Tatab. B.) 47 Patek Károly (Bp. Sport.) 47 5. Gelencsér Imre (Tatab. B.) 33 6. Szobonya László (MVSC) 32 Szabó Ferenc (UI. Dózsa) 32 3. Kincses Tibor (KSC) 25 9. Tuncsik József (Bp. Honv.) 24 10. Szepesi József (Szekszárdi 22 Patek állt tavaly az élen 104 (!) ponttal. Idén j­óval keve­sebbre vitte. A súlycsoportot váltott Mészáros megőrizte a 60 kg-ban elért helyezését — valamivel — gyengébb össztel­jesítménnyel. A még junior ko­rú Gelencsér (azért kerülhetett a „nagyok" közé, mert több mint öt felnőtt rangsorverse­nyen indult és ezek mindegyi­kén az 1—5. hely valamelyi­két szerezte meg) két hellyel lépett előbbre. Visszavonult Európa-bajnokunk Tuncsik még fél — de inkább negyed — idénnyel is a legjobbak közé került. A fiatal Szobonya — mint már közöltük — tragikus hirtelenséggel elhunyt. 71 kg 1. Molnár Károly (BHSE) 107 2. Nagysolymosi Sándor (KSC) 53 Faragó György (Bp. Honv.) 53 4. Németh Károly (Bp. Sport.) 45 5. Kerekes Sándor (KSC) 44 6. Darok János (Bp. Honvéd) 37 7. Nagy László (SZEOL AK) 30 8. Gyarmati Béla (II. Dózsa) 20 9. Deli Imre (KSC) 17 10. Kiss Vince (Bp. Spart.) 16 Csak a „dobogó" második he­lyén történt változás: Hangyási helyét vette át társbérletben Nagysolymosi és Faragó. (Han­gyási más súlycsoportot válasz­tott.) Molnár kiegyensúlyozott teljesítményére jellemző, hogy 1978-ban 102 ponttal lett első. Most — ha nem is sokkal — túlszárnyalta ezt. Örvendetes, hogy sok új, „ismeretlen" név van az első tíz között 78 kg 1. Gyáni János (Bp. Honvéd) 62 2. Kovács Gábor (Debr. D.) 57 3. Hangyási László (U. Dózsa) 55 4. Keserű József (Bp. Sport.) 47 5. Szabics Antal (KSC) 39 6. Czinege József (U. Dózsa) 38 7. Csikós János (KSC) 37 8. Sebők Albert (KSC) 35 9. Kálmán József (Bp. Honv.) 20 10. Karácsony Imre (BHSE) 15 Furcsa. A Hangyási, Keserű, Czinege-hármas, amely állítólag ennek a súlycsoportnak a krémjét képezi, bizony, elég messzire került az első hely­től. A hangyaszorgalmú, sokat versenyző Gyáni első helye meglepetés. A tavalyi győztes, Kovács csak második lett, igaz, pontjainak száma is kevesebb 38-cal. 86 kg 1. Kiss Endre (KSC) 101 2. Szabó Miklós (SZEOL AK) 83 3. Ti­ala Tibor (Bp. Honv.) 60 4. Csürke Károly (Bp. Honv.) 40 5. Molnár Lajos (Kir. KFSE) 40 6. Tasnádi László (Bp. Honv.) 36 7. Klemensiits Z. (Győri D.) 22 Tóth László (U. Dózsa) 22 9. Szilágyi Elek (Bp. Spant.) 19 10. Juhász János (MVSC) 14 Helycsere az élen. Tavaly Szabó volt az első kitűnő, 108 pontos teljesítménnyel. Idén a veterán Kiss megelőzte őt. Igaz, az ő eredményénél sokat nyom a latban, hogy a brünz­­szeli EB-n bronzérmet szerzett. A nevek szinte ugyanazok, mint tavaly. Szépen fejlődött az elsőéves felnőtt Csürke, két hellyel lépett előbbre. 95 kg 1. E. Kovács Károly (KSC) 124 2. E. Kovács János (BHSE) 51 3. Takács József (Bp. Sport.) 49 4. Hosszú Kálmán (Eger) 44 5. Szepesi István (U. Dózsa) 40 Pomihálszki Gy. (U. Dózsa) 40 7. Csák Tamás (Bp. Spart.) 35 8. Papp Endre (Szekszárdi D.) 33 9,71.Dónai Csaba (Bp. Honv.) 31 10. Dubovszki István (BHSE) 27 Az E. Kovács testvérek súly­csoportja. Károly tavaly is az élen volt, öccse most felzárkó­zott mögé. Érdekesség — de inkább a súlycsoport kritikája —, hogy a judót már valóban csak kedvtelésből űző Hosszú Pomihálszkit, Szepesit és Csá­kot is maga mögé utasította. A tavalyi második Papp alaposan visszaesett. Igaz, akkor idei pontjainak dupláját cselgán­­csozta össze. Nehézsúly 1. Varga Imre (Bp. Sport.) 154 2. Ozsvár András (Bp. Honv.) 99 3. Sághegyi Elemér (Győri D.) 41 4. Petrovszki M. (H. Szalvai) 40 5. Varga Ferenc (Szeksz. D.) 37 6. Sáfrán Sándor (H. Szalvai) 34 7. Vörös József (Bp. Honv.) 26 Gera Nándor (PVSK) 26 9. Hadi József (Kaposvári D.) 18 10. Melis Pál (H. Szalvai) 14 Varga és Ozsvár. Tavaly ugyan Petrovszki közéjük éke­lődött, de idén a békéscsabai fiú hosszú sérüléssel bajlódott, Ozsvát pedig februárban lesze­­szedtt. Varga első helyén túl az abszolút győzelmet is megsze­rezte 154 pontjával. Akárcsak Kissnél, nála is van egy EB-, sőt „mellesleg” egy VB-bronz is. Klubranglista A tavalyi évhez hasonlóan, idén is elkészítettük házi rang­listánkat, amely a legegysze­rűbb, legkézenfekvőbb számítá­son alapszik. Az első helye­zettek 10—10, a másodikok 9 —9 ponttal gyarapították egye­sületüket és így tovább, csök­kenő sorrendben. Holtverseny esetében mindkét cselgáncsozó a magasabb pontértéket kapta. Íme házi ranglistánk vég­eredménye: 1. Bp. Honvéd 112 pont, 2. Bp. Spartacus 69, 3. KSC 59, 4. U. Dózsa 37, 5. H. Szalvai SE 34, 6. Tatabánya és SZEOL AK 14,14, 8. Győri D. 12, 9. Szekszárdi D. 11, 10. MVSC 10, 11. Debreceni D. 9, 12. Eger SE 7, 13. Oroszlányi Bányász és Kilián KFSE 6—6, 15. PVSK 4,16. Kaposvári D. 3. A három „nagy” megtartotta vezető helyét, még a sorrend is megegyezik a tavalyival. A H. Szalvai SE alaposan kitett magáért. Tavaly 10 pontja volt, most ennek többszöröse. A bajaiaknak „elfogyott” a múlt évi nyolc pontja, viszont az utánpótlás terén (két ranglista­­vezetőjük is van a junior kor­csoportban) remekelitek. Jelen­tősen (hét ponttal) előreléptek a miskolciak. összeállította: Róth Ferenc Minden bizonnyal emlékezetes marad Radnai Csaba (balról) számára az elmúlt esztendő. Megnyerte az országos bajnokságot, a ranglista élén végzett és bemutatkozott a nemzetközi porondon is ASZTALITENISZ A KÉT PICNITZKY Az alma nem esik messze a fájától? Ez nem minden esetben igaz. Hallottam pél­dául egy kiváló íróról, aki­nek a lánya fogalmazni sem tud. A barátom apja jól kerékpározik, de neki létra kell ahhoz, hogy felüljön egy triciklire. Bachnak húsz gyermeke volt, ám csak né­hányból lett zeneszerző. Persze, lehetne az ellenke­zőjével is példálózni, s ép­pen a sportvilágból. A Ge­­revichek, a vívó Kovácsok, a Gyarmatik, és a kissé is­meretlenebbek közül: a két Pignitzky. No, a srácnak még sokat kell hajtania azért, hogy utolérje, vagy legalább megközelítse az ap­ját, ám kétségtelenül jó úton halad. A különbség köztük „mindössze" har­mincnégy év és a játékstí­lus. Mert Pignitzky László még a hagyományos játék, a védekezés és az erős köz­beütés híve volt, a fia vi­szont már az új iskola, a kétoldalas támadójáték és pörgetés képviselője. Első interjú (Pignitzky László) — Halhatnánk v­alamit a ver­senyzői múltjáról? — Huszonnégy évig „gyűrtem az ipart”, a Csepelben kezdtem játszani, a XI. kerületi Vörös Lobogóban, majd­ a Magyar Posztóban folytattam és innen kerültem a Bp. Spartacusba, ahol huszonhárom éve vagyok. — Legjobb eredménye? — Egyéni magyar bajnokság, 47 válogatottság. — Valamit az edzőségről. — Nem sokáig ügyködtem itt­hon, hamar külföldi szerződést kötöttem. Megegyeztem az oszt­rák asztalitenisz-szövetséggel és a „szomszédoknál” vállaltam munkát. Három és fél évig dolgoztam a legkülönbözőbb osztrák városokban, elsőrendű feladatom az utánpótlás neve­lése volt. — Milyen az osztrák asztali­­teniszélet? — Körülbelül annyi verseny­zőjük van, mint nekünk, csak ők alacsonyabb színvonalon űzik ezt a sportot és abszolút amatőr alapon, a válogatott já­tékosok is csak fizetés nélküli szabadságot kapnak a mérkő­zésekre. Egykor pedig világbaj­nokaik is voltak, a háború után például Trude Pritzi személyé­ben, s titkos vágyuk, hogy nemzetközileg is elismert ver­senyzőik legyenek. — Visszajött tehát a Sparta­cusba. — Igen, itt folytatom az ed­zői munkát, a felnőttek egy csoportjával és az ifjúságiakkal foglalkozom. — Milyen a viszonya a ve­zető edzővel? — Lehet az „atyával” rosz­­szul dolgozni? Nos, az „atya” nem egy pap, hanem Sidó Ferenc kilencsze­res világbajnok, de ezt úgyis tudják a sportágban. Hanem itt meg kell jegyeznünk, a szövet­ség felhívta a figyelmünket ar­ra, hogy Pignitzky remekül dolgozik a Szentkirályi utcá­ban, borzasztóan „megkínozza” a versenyzőket. De legyen az utolsó kérdésünk „családi”. — Milyen játékos lesz a fiá­ból? — Jóslásra nem vállalkozom! Második interjú (ifj. Pignitzky László) — Mit gondolsz, lesz belőled nagy játékos? — Jósolni nem tudok! — Kezdjük az elején, mutat­kozz be szépen az olvasóknak. — Lacika vagyok, tizenkét éves leszek október 5-én. — Mióta játszol? — Apukám hároméves ko­romban vitt le­ először a terem­be, felállított az asztalra, mert elég kisnövésű voltam, nem ér­tem fel, és a kezembe adott egy ütőt. De „hivatalosan” csak nyolcéves koromban kezdtem el az asztaliteniszt. — A legjobb eredményed? — Csapatban úttörő­ olimpiai bajnok, egyéniben második és a Sparival megnyertük az orszá­gos újonc kupát! — Hogy megy a tanulás? — JÓL — Mindegyik tantárgyból? — Igen. — Mennyit edzel? — Naponta játszom. — Jó fejed lehet, ha mind a a kettő sikerül. — Ó, ez csak szorgalom kér­dése. De engem nemcsak a sport meg a tanulás érdekel, hanem az újságolvasás is! — Csak nem foglalkozol poli­tikával is? — Dehogynem, én tájékozott vagyok. Ebéd után mindig sza­ladok Esti Hírlapért. — És abban mit olvasol a leg­szívesebben ? — Mindent. A sportot, a kis híreket, a hirdetéseket és a po­litikát. — Lacika, mi van most a nagyvilágban? — Sok zűrzavar. — És mi lesz? — Majd lerendezik a dolgo­kat. — Hm . .. szóval, jól játszol. Mondd csak, a Butterfly-céggel már van szerződésed? — Nincs_, majd ha olyan jó leszek, mint a Jónyer, meg a Klampár!­­ — Tehát asztalitenisz, iskola, újságolvasás... Ez az élet, igaz? — És a foci, és a sakk, és az evészet. — Mi a kedvenc ételed? — A tészta. — A fröccsöt szereted? — Á, azt még apukám sem issza! Az alma nem esik messze a fájától! Ez ebben az eset­ben igaz. A kis Pignitzky igyekszik olyan lenni, mint a nagy Pignitzky. Szerencsé­re. De vajon mit hoz a jövő? Ezt még egyszer nem kér­dezem a sráctól, mert bizto­san diplomatikus választ ad­na. Elvégre járatos a poli­tikában ... h. t. XXXVI. 9. ♦ 1980. január 12 TORNA „EGER” VISSZA­TÉR­T „Miért ne juthatnék ki az olimpiára?” A hír több, mint meglepő: „Egervári Márta, a Bp. Honvéd volt válogatott tornásznője is­mét edzésbe állt. A sokszoros bajnoknő szeretne válogatottként kijutni a moszkvai olimpiára.” Akkor, alig több, mint egy esztendeje, zűrzavaros körülmé­nyek között, egy fegyelmi eltil­tást követően jelentette be visz­­szavonulását. A sportág hazai első embere máról holnapra el­tűnt a szerek világából... — Szinte minden kapcsolatom megszűnt a tornával — mond­ja. — Nagynéha kimentem egy­­egy nagyobb versenyre, de azt is inkább csak a férjem kedvéért, hiszen ő továbbra is edzősködött az egyesületnél. Persze, időm sem nagyon lett volna ilyesmi­­re, hiszen éppen elég gond akadt Ákos körül... Ákos — Magyary Ákos — éppen hatodik hónapját tapos­sa. Keménykötésű, vas­gyúró legény, szülei már most elhatá­rozták: öttusázónak adják, ha fölcseperedik. Moszkva a cél — Úgy hagytam abba, úgy jöttem el, hogy vége, számomra befejeződött a torna — folytat­ja Egervári Márta. — Nem ma­radt bennem tüske, nem mo­toszkált bennem semmiféle tit­kos gondolat visszatérésről, új­rakezdésről ... Itt egy kis szünetet tart. — Aztán, ahogy múltak a hó­napok, úgy erősödött bennem az érzés: másként kell abbahagy­nom, tiszta lelkismerettel, jó közérzettel, fegyelmi ítélet nél­kül ... — Egyre többet beszéltünk a dologról — magyarázza az ed­ző-férj, Magyary László —, egé­szen addig, amíg végképp el nem határoztuk: Márti ismét el­kezdi a tornát. És, ha már el­kezdi, miért ne az olimpiai rész­vétel legyen a cél... Ismét mindennapos látogatója lett tehát a Dózsa György úti Honvéd-csarnoknak. Délelőtt, délután ott gyakorol, verejtéke­­zik a magnéziumi boros terem­ben. Közismert akaratereje, jó fizikai adottságai révén szinte néhány hét alatt visszaszerezte régi erőnlétét. Január második hetére már a minőségi munká­ban is odáig jutott, hogy vala­mennyi szeren hibátlanul végre, tudta hajtani korábbi gyakorla­tait. Ebben, persze, saját hozzá­állásán, adottságain túl jelentős szerepe volt és van az egyesület kiemelt támogatásának, segítsé­gének is. Külön az ő fölkészíté­séhez szerződtették a jól ismert szakembert, Kertész Alizt is, aki Magyary Lászlóval közösen irányítja edzéseit. Itthon, külföldön — A női válogatott keret szep­tember óta Tatán gyakorol, s a tervek szerint egészen az olim­piáig ott készülnek a verseny­zők, természetesen központilag meghatározott irányelvek sze­rint. Gondolja, hogy így, „sza­badúszóként” is bekerülhet a válogatottba? — Ha az eredményeim indo­kolják, miért ne juthatnék ki az olimpiára? ... — A válogatott kijelölésénél nyilván a külföldi versenyek eredményeit is figyelembe ve­szik. Oda viszont leginkább csak a keret tagjai utazhatnak. — Természetesen gondoltam erre is. Miután hazai versenyek­kel kezdődik az év, nekem már itt mindenképpen olyan ered­ményeket kell elérnem, hogy tagja lehessek a nemzetközi ta­lálkozókon részt vevő küldött­ségeknek. És, persze, odakint is jól kell szerepelnem, ezzel tisz­tában vagyok. A vonal túlsó végén a tatai edzőtábor, Berek Gézáné: — Nem, hivatalosan még sem­miféle értesítést, tájékoztatást nem kaptam arról, hogy Eger­vári megpályázza az olimpiai csapattagságot. Mindössze annyi jutott el hozzám, hogy néhány hét óta újra edz ... — Ha Egervári eredményei ezt indokolnák, betenné az olim­piai csapatba? — Mint minden világverseny­re. Moszkvába is a legjobbakat szeretném válogatni. Ha az ered­mények azt mutatják, hogy Egervárinak is ott a helye, ak­kor indulni fog ... De hangsú­lyozom, én eddig semmi hiva­talosat nem hallottam a dolog­ról. Mint Ne Hi Kim „Egér” tehát készül, egye­lőre ellenfelek nélkül, magányo­san. Testsúlya már most sem több a másfél-két évvel ezelőt­tinél, éppen ötven kiló. Szeret­né ugyanezt a számot emleget­ni válogatottságával kapcso­latban is. Eddig 47 alkalommal volt tagja a legjobbaknak. Ami pedig az életkort illeti... — Csak egyetlen esztendővel vagyok idősebb, mint Nelli Kim. És ha ő huszonkét évesen még világbajnok lehetett... Nem fejezi be a mondatot. Pilhál György „Odakint is jól kell szerepelnem” (Záhonyi Iván felvétele) FOGATHAJTÁS Bárdos György ezüstserleget kapott A válogatott fogathajtók év eleji megbeszélésén Bútor Sán­dor, a Magyar Lovas Szövetség főtitkára átnyújtotta a Nemzet­közi Lovas Szövetség ajándé­kát, egy ezüstserleget az 1979. évi egyéni hajtó Európa-bajnok­nak, Bárdos Györgynek. A nem­zetközi szövetség ezentúl min­den évben ezüstserleggel jutal­mazza a világversenyek egyéni győzteseit, mivel a lovassport­ban az EB-ken és világbajnoksá­gokon az egyéni győztesek ván­dordíjat kapnak.

Next