Népsport, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-09 / 33. szám
XXXVI. 33. ♦ 1980. február 9 HÁTORSZÁG A PÉLDA T alán illúziónak tűnik, hogy szinte a semmiből, törté- nelmi távlatúnak igazán nem nevezhető idő alatt virágzó sportéletet lehet teremteni. Pedig a Dunaújváros Kohász sportiskolájában tulajdonképpen ez történt. Helyi hagyományokkal alig-alig rendelkező sportágak egész sorában lett híressé a város — alig néhány esztendő alatt. 1964-ben, szinte utánpótlás-nevelési rendszerünkkel egyidőben született meg a Kohász sportiskolája atlétikával, kézilabdával, labdarúgással és tornával. Nem volt más kapaszkodó, mint ennek az egységes rendszernek előírásai, szabályozói, tanterve és szervezeti ajánlása, s Dunaújvárosban éppen ezeket a kereteket töltötték meg tartalommal , lelkes alkotókedvvel, példamutató városi összeso-Akácz Attila, a főiskola tanszékvezetője, a sportiskola munkájának első irányítója például helyet kért a főiskolai tornateremben a tornászpalánták részére. Nem kacsalábon forgó kastély volt az (hiszen nem is ez a lényeg), hanem hely az alkotómunkára. Ott születtek'' meg az első jelentős eredmények, az teremtette meg annak is az alapjait, hogy később aztán — edzőcsarnok épüljön a tornászoknak. Amint Nagy Ferenccel, a Dunaújvárosi Kohász utánpótlás-vezetőjével beszélgettünk most a városban (ő hét esztendeje irányítja a sportiskolai rendszerű képzést), egyre inkább megerősödött bennünk, hogy a város eredményeinek magyarázatát ma is az új és a jobb szakadatlan, lelkes keresésében lehet megtalálni. A dunaújvárosi utánpótlásnevelés több olyan kérdést oldott már meg határozottan, jó ötlet és nagy munkavállalás révén, amellyel ma még sok helyütt küszködnek az országban. Vegyük például a kiválasztás legkényesebb pontjainak egyikét, az ötödik osztályos gyerekek sportágválasztását. A városban korám kezdik ezt a munkát... A tavalyi év elején például felmérték a város valamennyi negyedikesének fizikai képességeit, s a 969 fiatalból négyszázat (!) találtak alkalmasnak versenysport űzésére, s ez egyben az iskolai testnevelés színvonalának dicsérete is). A szakemberek rendszeresen foglalkoztak a gyerekekkel, s a rendszeres foglalkozást nyáron is folytatták (esélye sem volt a „győzelemre” a vakációnak, amelyre pedig általában panaszkodnak az utánpótlásedzők), majd a nyár végén maguk készítette és egyre tökéletesedő sportági tesztek révén kezdték keresni a gyerekek helyét a sport különböző ágazataiban. Abból az ötven-hatvan kislányból például, akit kézilabdázónak szemeltek ki, a szűrés után harminc maradt a szakosztályban. Hogy mi lett a többi hússzal, harminccal?... N°m eresztették szélnek őket, hiszen Dunaújváros már rájött arra, amire lassan mindenütt rá kell jönni, hogy nincs okunk a Pazarlásra ... Maguk a kézilabda-edzők is felelősséget éreztek a gyerekek iránt. s már ők kezdték átirányítani más szakágra, így jutottak el többen például a kajak-kenuhoz. Azután egy másik nem könnyű téma 11. Dunaújvárosban is folyamatosan javul az arány: egyre több sportiskolás tanul a testnevelési osztályokban (1985-re a 75 százalékot is szeretnék elérni), az országos átlagnál kedvezőbb képet mutat viszont a különböző sportágak részesedése a testnevelési osztályok áldásaiból. Nagy Ferenc szinte elborzadva mondta, hogy egyelőre csak kevés birkózó, kajakozó és kenus jár tagozatos iskolába, márpedig ők minden sportágban szeretnék megvalósítani azt, ami jelenleg az úszásban már szinte megoldottnak tekinthető. Éppen ezért továbbfejlődik a hálózat. A következő tanévben nyíló Római körúti, új általános iskolában is indulnak testnevelési osztályok — a lehetőleg biztos kiválasztás érdekében máris megkezdődött a különböző osztályba járó gyerekek városi szintűfelmérése. Azután ... A most épülő Béke-lakótelen majdani két, egyaránt 24 tantermes iskolájára és a kettő közé tervezett, sportcsarnok jellegű és méretű tornateremre máris terveket épít a sportmozgalom. Ha mindehhez még ezt is hozzátesszük, hogy a Kohász 24 saját nevelésű (!) edzője közül húszan dolgoznak az utánpótlás-nevelés területén, alighanem kevés magyarázatra van szükség ahhoz, hogy megértsük az eredményes munka hátterét. Dunaújváros példát mutatott s kezdetekkel, s példát az utánpótlás-nevelés jelenével is. Mis ami az egészben talán a legeslegfontosabb, a szakemberek semmi hajlandóságot nem mutatnak arra, hogy mindezzel megelégedjenek. Dunaújváros Delfinek az alagsorban AZ ÚSZÁS MINDIG INTENZÍV A kacsaúsztató — ahogyan a dunaújvárosi gyerekek nevezik patinás uszodájuk pancsolóját — szinte forrásban van. Na, nem a melegtől, hanem a hancúrozástól. Vagy harminc nebuló vágja, csapkodja a vizet. — Sportiskolások? — szólítjuk meg a medence szélén figyelő testnevelőt, Varga Károlyt. — Nem, a Barátság úti általános iskola ötödikesei. Véget ért az oktatás, s most levezetésként játszanak. Az uszoda átadásától kezdve ugyanis minden másodikos és ötödiket gyereket úszni tanítunk. — És meg is tanulnak? — Kilencven százalékuk vízbiztonságot szerez, s a tizenhat órás foglalkozás után képesek 15 méter leúszására. — Hol vannak a sportiskolások? — Az alagsorban, szárazföldi edzésen. Naponta egy óra Érdekes világ az idegennek. Oszlopok, hatalmas gépek, tartályok. Az egyik monstrum — világosít fel kísérőnk, Markó Lajos, a Népsport dunaújvárosi tudósítója — az emelőszerkezetet mozgatja. Az uszoda nagymedencéjének egy része elválasztható, megemelhető, így az nemcsak versenyzésre, oktatásra is alkalmas. A rácsokkal védett szerkentyűkkel szemben edzőteremmé kialakított helyiség. Bent két osztályt kitevő, tízéves forma lányok és fiúk. Néhányan a bordásfalra erősített szereket nyűvik, a többiek gimnasztikáznak. Aki az iramot diktálja a magyar úszósport ismert alakja, Perjámosiné Tóth Erzsébet szakedző. Készséggel szolgál felvilágosítással. — Az edzések egy része szárazföldi gyakorlásból áll. Lazítás, nyújtás, erősítés. Egy teljes óra naponta. — Akik végzik? — Sportiskolások, a delfin, illetve az úttörő korcsoport tagji. — Összesen hányan vannak a szakosztályban? — Pontosan kétszázharmincnyolcan. Tekintélyes szám, különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy három évvel ezelőtt, 1977 áprilisában adták át a dunaújvárosi fedettuszodát. Játék és tanulás A gyerekek váltanak. Aki gimnasztikázott, az a szerekhez megy, aki erősített, az a tornapadon, a filcszőnyegen foglalhat helyet. Pihenőt engedélyez a szakedző. — Hol tanultál meg úszni? — Itt, az uszodában — mondja a 11 éves Sunyál Kornélia. — És te? — fordulunk szomszédjához, az ötödikes Szabó Verához, akinek nevére úszóberkekben már felfigyeltek. — Kecskeméten. Apukám oda hordott át, amíg itt nem készült el az uszoda. Az a tudás, persze, még csak olyan lubickolás volt. Ahhoz képest, hogy azóta három országos delfinbajnokságot nyert, s kilenc másodperccel javította meg Fodor Ágnes csúcsát 400 vegyesen... A gyerekek jót derülnek Vera bemondásán. — Napi három órát edzetek. Nem sok ez egy kicsit? Jut idő a játékra, a tanulásra is? — Ajaj! — lelkendezik Bene Karcsi, az ugyancsak 11 éves úszópalánta. — Játszani például itt is tudunk a szárazföldi és a vizes edzések között! — És a tanulás? — „Négynyolc” az átlagom — csendül kis büszkeség Vera hangjában. — Nekem csak egy tizeddel rosszabb! — így Kornélia. A pihenőnek vége. Tóth Erzsébet eligazítja őket, majd nekünk magyarázza: — Érdekesek ezek a gyerekek. Vera például, ahogyan hozta az eredményeket, úgy lett egyre jobb a tanulásban is. A titok, ami nincs Eredmények... Úgy gondoljuk, kevés szakosztály dicsekedhet ilyen gyors sikerrel. A dunaújvárosi együttes 1978-ban tette le névjegyét, az országos delfinb bajnokságon szerzett második és harmadik helyezéssel. És 1979-ben? Hét aranyat nyertek az úttörő-olimpián, s ugyanennyit az országos delfinbajnokságon. S amire a legbüszkébbek: nyolc új országos csúcs birtokosai. — Van valami titka, receptje a szakedzőnek? — Nincs, sőt bevallom, az eredmények számunkra is meglepően gyorsan jöttek. A magyarázat elsősorban a gyerekekben keresendő. Nincsenek falak közé szorítva, mozgékonyabbak, jobban élnek a város kínálta játszási, sportolási lehetőségekkel, mint a budapestiek. Megítélésem szerint a szülők is nagyobb gondot fordítanak gyermekeik egészségesebb életmódjának kialakítására. Egyszóval jobb az alapanyag. — Csak ennyi? — Úgy gondolom, ennyi. Ha csak az nem játszik még szerepet, hogy a szárazföldi edzés rendszeres és alapos, az úszás pedig mindig intenzív. Nem a mennyiségre, hanem a minőségre törekszünk, technikázunk, állandóan csiszoljuk, javítjuk a mozgást. No, és, persze, a körültekintő kiválasztás, a kitűnő feltételek és körülmények. Perjámosiné munkáját még három edző és egy úszómester segíti. Az uszoda... Az idegenforgalmi hivatal naponta küld turistákat a létesítmény megtekintésére. Az uszodában azonban nemcsak a turistákat látják szívesen. A légkör, amely hiányozni is tud I- diszkókirálynő férfiasan Hmanna. Lear mély hangja tölti be a Kohász tornacsarnokát. Azonkívül, hogy a tornászok kedvelik a zenét, még egy jótékony hatása is van: elnyomja a sóhajokat, a szapora légzést. Mellette eltörpül a huppanás zaja. Egyszóval, könnyebb az edzés. Ezt állítja a torna szakosztály 22 fiú és 55 leány tagja. A tíz edző már megedződött a rock, a beat, a pop terén, s engedi a magnózást — egészen addig, amíg a munkát nem hátráltatja. . Férfi és női tornasportunk ígéretei közül jó néhányat láttunk Dunaújvárosban. Ebben a városban rangtornásznak lenni! Az öt korosztályból összetevődő csoportok napról napra küzdenek a gyakorlatok tökéletes megoldásáért. Óráról órára változik az edzés hangulata. Dédelgetett álmok épülnek, s omlanak össze. A dicséret újabbakra ösztönöz. De a siker, különösen a felkészüléskor, múlandó. Egy helytelen tartás a lovon. figyetlen leugrás a gerendáról, és máris a hibákon „lovagol” az edző. És hol van már az öt perccel korábban vont glória? ... — A szállót próbáld újra — biztatja Limperger István szakedző a VI. osztályos Németh Zolit. A madárcsontú kisfiúnak ez már a második, a délutáni edzése. Fáradt, de szó nélkül ismétel, javít a hibán. Látszik rajta, alig várja, hogy Pista bácsi a gumiasztalra küldje. Ott aztán kifickándozhatja magát, bátorságot gyűjthet a következő nehéz feladatokhoz. — Bírja a terhelést, s ha ilyen szorgalmas marad, sokra viheti — magyaráz az edző, aztán még elmeséli, mennyire örül, hogy Zoli édesapja észrevette a gyerekben a „rugót”, és elhozta a tornacsarnokba. — Kis kora óta kerékpározik ide, az edzésekre a város túlsó végéről. Szerintem elkergetni sem lehetne a tornászok közül! A 13 éves Gémes Tibi a csoport legeredményesebb tornásza. — Hogy kerültél a szakosztályba? — Óvodás koromban az edző bácsik kiválasztották az ügyesen mozgó gyerekeket, és elkezdtek velünk foglalkozni. Úgy hetvenen lehettünk, aztán sokan lemorzsolódtak, s ahogy mondani szokás, a java fennakadt a rostán. Testnevelési osztályba írattak a szüleim, így mindig az edzők szeme előtt vagyok. — Tornász akartál lenni? — Nem, inkább úszó, de apukámék meggyőztek, és már nem bánom, hogy hallgattam rájuk. Az idén el akarom érni az ifjúsági aranyjelvényes szintet. Limperger tanár úr szerint sikerülhet, ha a lovon még többet gyakorolok. — Mit csinálsz a szabad idődben? — Abból vám a legkevesebb, hiszen a tanulásban is helyt kell állni. Ha lehet, akkor focizom, de nem sok sikerrel. Tessék nézni, eltörtem a karom, eleget kínlódtam, amíg újra úgy hajlott, mozdult, ahogy én akartam. Délutánonként t°niacsarnok kéthazueiu.dmi.heilblad részében (körülbelül két tornaterem nagyságban) igazi nagyüzem van. Legalább száz élsportolójelölt birtokolja a szereket. Nem panaszkodhatnak a dunaújvárosiak a szép, jól felszerelt teremre, de a városban annyian akarnak szakmai felügyelet mellett tornászni, hogy, bizony, már várni kell, amíg egyegyszerre rákerülhetnek. A sorrendet az edzők határozzák meg. Kolics Jánosné például 12 kislányt „vesz kezelésbe”. Kevés szóból is érti mindegyik a dolgát. A nyolcadikos Rozman Ildikó a gerendát „bérli”, a leugrást gyakorolja. Aztán a korláton néhány szabadkerepet mutat be Kolics tanárnőnek. — Jó mehetsz erősíteni! — hangzik az utasítás. A szép, szőke Ildikó „leszerel”, azaz csípőcsontjáról leveszi a vastag szivacsot, tenyeréről a védőket. Ezekkel előzi meg a kék foltokat, vízhólyagot. — Versenyen nem hordok kelléket. Hogy néznék ki! — mondja nevetve, aztán felköti bokájára a kis, fekete zsákocskákat. Az általánns iskolások között gyakorol Hantalános az érettségi előtt álló Tóth Margit is. Az a Tóth, aki ott volt a montreali olimpián, aki tavaly lemondta a válogatottságot. Idegileg kimerült a sok fogyasztástól. Pihenni akart. Sokat, nagyon sokat. — Egy évig bírtam a lézengést és viszszajöttem. Sokszor láttam a kicsiket, milyen megszállottan dolgoznak. Olyankor megróttam magam, hogy azt is véka alá rejtem, amit már megtanultam. Ismét keményen edzek, s hamarosan eldől, lehetek-e ismét válogatott kerettag. — A Moszkvába való kijutás reménye miatt tért vissza? — Nemcsak. Egyszerűen hiányzott a csarnok légköre. Amikor bementem egy kicsit tornászni, Borsos János vezetőedző mindig buzdított, hogy van még lehetőség a bizonyításra. Furcsa szerzemény a sportoló, a rossz emlék elfelejtődik, a szépek meg hiányoznak. Míg Margó a kicsikkel edz, ő az eszménykép. Utánozzák tartását, fogyasztani akar az is, akinek dekányi feleslege sincs. Figyelik, hová köti a zsákocskákat... És ő hozta az Amandát ia... NÉPSPORT 5 Menetrend A bentő élsportolók kiválasztása — alighanem mindenki hallott már erről — óvodás korban megkezdődik. Nézzük, hogyan fest ez a tétel a dunaújvárosi valóságban! Az úgynevezett korai kezdéses sportágakban, az úszásban és a leány tornában dolgozó szakemberek megfigyelik a város valamennyi (!) nagycsoportos óvodájának mozgását. Ez az első lépés, az őszi kiszemelés. A legügyesebbeket azután — szülői értekezleten! — úgynevezett tanfolyamra hívják meg, amelyeken tovább tart a testi és lelki adottságokat kutató megfigyelés. Ez a második lépés, a gyerekek télen és tavaszon át folyó foglalkoztatása. És csak ezután történik meg a beiskolázás, a gondosan előkészített harmadik lépés , amely sok helyütt, sajnos, ma még csak a legelső ... Pedig van jó példa. Amilyen például a dunaújvárosi menetrend. Első a tanulás Tíz éve annak, hogy — a városban elsőként — a Vasvári Pál Általános Iskola falai között útjára indult a testnevelés tagozat. A tanulók közül ma már több mint négyszázhuszan igazolt sportolók, s az eredményekre sem panaszkodhat Solymár István, az iskola igazgatója. A gyerekek 72 első helyet szereztek az úttörő-olimpiákon, annyit, amennyivel az ország egyetlen megyéje sem rendelkezik. Ugyanezek a tanulók természetesen a Kohász színeiben sem kevésbé eredményesek... — Ezt a tagozat eredményének tartja? — Elsősorban az egyesület és az iskola közötti kitűnő kapcsolat a magyarázat, amelyet természetesen a testnevelési osztályok szentesítenek. Az egyesület edzői teljesen magukénak tekintik az iskola úttörő-olimpiai helytállásának ügyét, a mi testnevelőink pedig a sportiskola érdekeit. És csakugyan nincs olyan nap, hogy ne konzultálnánk akár szervezési, akár felkészülési, akár versenyzéssel kapcsolatos kérdésekről, s természetesen a tanulásról. — Itt is eredményesek a gyerekek? — Nézzék, én a tíz esztendő tapasztalatai alapján azt mondhatom el, hogy legjobb sportolóink a tanulásban is kiemelkedtek, de egyébként is magas az átlag. Ugyancsak kiváló a sportoló gyerekek közösségi szelleme, magatartása, munkafegyelme. Bár történelem-földrajz szakos tanár vagyok, tehát nem vádolhatnak elfogultsággal, mindig is hittem abban, hogy a sportban született erények az élet más területein is hatnak. Mi egyébként a tanulmányi munkát tartjuk elsődlegesnek, amellett azonban természetesen minden segítséget megadunk a sportnak. — Megünnenük a sportsikereket az iskolában? — Nincs nálunk sztárkultusz, nem is volt soha. A hazai eredményeket az osztályfőnökök értékelik, a nemzetköziekért viszont igazgatói dicséretet adok. Hozzáteszem azonban, hogy ugyanilyen dicséretet kap az a gyerek is, aki mondjuk hatodik lesz a városi tanulmányi versenyben... — Milyen a kapcsolatuk a szülőkkel? — A legfontosabb jellemzője az, hogy tisztáz ott. Mire gondolok?... Mi szülői értekezleten világosan elmondtuk a mamáknak és papáknak, hogy itt nem „usziusziról” van szó, hanem, egyértelműen — ahogyan az OM utasítása is kimondja — a magyar sport utánpótlásáról. Ezt a szülők megértették, elvállaltak bizonyos szükséges terheket. A későbbiek során aztán egyre kevesebb magyarázatra van szükség. Elvégre a szülők igazán szeretnek örülni, tapsolni... Adatok Testnevelés tagozatos osztályokat működtető általános iskolák száma tanulók száma Testnevelés tagozatos osztályokat működtető középiskolák száma tanulók száma foglalkoztatott testnevelők száma A Dunaújvárosi Kohász SE Sportiskolája szakosztályai 612 1 89 16 nak (atlétika, birkózás, kajak-kenu, kézilabda, labdarúgás, torna, úszás) száma 7 975 a sportiskolások száma az előkészítő csoportokban A sportiskolában foglalkoztatottak közül I. osztályú , aranyjelvényes ezüstjelvényes bronzjelvényes Utánpótlás-nevelő edzők száma a sportiskolában (21 fő-, 21 mellékfoglalkozású, közülük szakedző 4, edző 29, segédedző 9) 192 2 15 45 88 42 Az oldalt írta és összeállította: SZEKERES ISTVÁN CIDVARDI GYÖNGYI és VARGA GYULA