Népsport, 1980. április (36. évfolyam, 78-102. szám)
1980-04-23 / 95. szám
XXXVI. 95. ♦ 1980. április 23. ÖKÖLVÍVÁS NEMZETKÖZI HONVÉD KUPA S romjaink jót akartak! A A reraj.i.QK sportágban legszámottevőbb országokból hívtak meg ökölvívókat, hogy huszadik alkalommal kiírt nemzetközi versenyük méltó legyen a jubileumhoz. A hagyományoknak megfelelően a kubaiakat is kérték: képviseltessék magukat a Honvéd Kupán. — Egy csapatra gondoltunk — magyarázták később —, számunkra is váratlanul kettő hitt belőle. Méghozzá milyen kettő!... Megjelent az Európában portyázó kubai A-válogatott, amely előzőleg Csehszlovákiában aratott hatalmas sikert, s amely ritsöa vendég hazánkban, mert rendszerint nem a Bp. Honvéd nemzetközi versenyén, hanem a bukaresti Aranyöv tornán szerepel. Érkezése, részvétele szenzációs esemény a magyar szakemberek számára, hiszen jelenleg az amatőr ökölvívás csúcsát képviseli. Igen ám, de megérkezett Budapestre a kubai hadsereg-válogatott is, több olyan kubai bajnokkal, aki valamiért nem fért be az A-válogatottba. A két együttesben 22 versenyző kapott helyet. A mezőny egyhatoda. Mert a 16 magyar egyesületből mindössze 46, a megjelent 11 külföldi együttesben pedig 77 versenyző szerepelt. Mindegyikben akadtak kiemelkedő egyéniségek — egy, esetleg kettő. De még összesítve is felborult a mérleg, a kubaiak által képviselt egyhatod ereje, tudásszintje magasan felülmúlta a többieket. S ez az eredményekben is jelentkezett. Annak ellenére, hogy a kubai versenyzők mélyen csúcsformájuk alatt öklöztek. Nem elég folyamatosan, gyakran szabálytalankodva, pontatlanul ütve versenyeztek, egymás ellen ki sem akartak állni, s ha önálltak, abban sem volt készínet, mégis a kubaiak jelenlétének tudható be elsősorban, hogy a selejtezőktől a döntőkig telt házat vonzott, a hazai versenyéletben üde színfoltot jelentő, kitűnően rendezett esemény. Természetesen hatott az is, hogy a hazai szurkolóknak ritkán van részük ilyen csemegében (néha évente, néha több év során egyszer!), és sokan voltak kíváncsiak az olimpiára készülő hazai legjobbak felkészültségére is. Alighanem csalódtak, Ligpán Gedó, Danyi és Lévai jutott el , s ott mindhárom elbukott. A legtragikusabban Lévai, mert kiütéses veresége nemcsak a lehetséges győzelemtől, hanem az országos bajnokságon való részvételtől is megfosztotta. S ha erre gondolunk, akkor óhatatlanul ki kell mondani: a torna időpontja ugyan hagyományos, de visszatérően eléggé szerencsétlen. Az Aranyöv-verseny itt van a nyakunkon, s legalább utólag valljuk be, hogy például Takács sérülés miatti ki nem állásában az is közrejátszott, hogy Bukarestben rajtolnia kell, vagy hogy Somodi edzője nemcsak mérgében dobta be a törülközőt, hanem féltette versenyzőjét egy esetleges kiütéstől, amely Lévai sorsára kárhoztatta volna. Mert az OB egy hónapon belül zajlik le! S amikor érvként halljuk, hogy bizony ez a verseny nem hozott felszínre új tehetségeket, akkor a rimini EB-t sem szabad számításon kívül hagyni. Mert Váradi, Kottán és társaik, az egész magyar junior EB-válogatott, tehát a közvetlen utánpótlás legjobbjai, nem indultak, hogy ugyancsak egy hónap múlva, Riminiben sérülés nélkül, a lehető legjobb formában rajtolhassanak. Csalóka tehát a kép. A magyar ökölvívás helyzete részben jobb, részben rosszabb a Honvéd Kupán mutatottnál. Jobb, hiszen több élversenyző a mostand teljesítménynél többre képes, a junior válogatottakban van fantázia, s tulajdonképpen érdemes átértékelni néhány egyéni teljesítményt. Gönczi Róbert nemcsak feltűnt — tapasztalt erényeire építve nemzetközi szintű versenyzővé nevelhető. Némedi Imre harcossága, Soltész János sajátságos küzdőmodora, Deramits Tibor keménysége sem elvetendő. A jó benyomásokat hány olimpiai jelöltünk (különösen Gedó és Orbán) tiszteletre méltó igyekezete ellenére is inkább afféle „régi idők mozija", mintsem a holnap sikereinek letéteményese. Nyilván aratnak még győzelmeket, de a magyar ökölvívást új csúcsokra juttatni aligha ők fogják. A sportág szekere tavaly elmozdult a holtpontról, az idén gyorsulhat is. Részben Rimdndben, részben az olimpián. S ha valamit igazán sajnálni lehet, az nem más, minthogy vagy Somodinak, vagy Lévainak nem lesz lehetősége indulni Moszkvában. Az olimpián ugyanis még nem rendeznek szupernehézsúlyú küzdelmeket, egyik versenyzőnknek tehát nem lesz helye. Hogy melyiknek ? Roppant fogas feladat! Lévai kötelező egészségügyi pihenője miatt az OB-n nem mérkőzhetnek meg, a meglehetősen bizonytalanul öklöző Stevensont a szorítóban mindketten megszorongatták. Lévai tovább. Somodinak viszont a nemzetközi ázsiója nagyobb. A föntés — úgymond — helyes csak igazságtalan lehet, de a továbbjutónak becsületbeli kötelessége lesz kettőjük helyett küzdeni. Az ellenfelekkel és a pontozógéppel. Az EABA VB magyar tagja, Sermer György AIBA-bíró azt mondta a szovjet pontozógép magyarországi bemutatkozása után: „Nagyszerű találmány. Kellő gyakorlottság után hasonló pontarányokat mutat ki a gép, mint amikor fejben számolják az ütéseket a bírók, csak éppen mindig a valóságos győztes javára.” Ennél több nem is szükséges. Azaz .. . Annyi legalábbis jó lenne, hogy a valóságos győztes a világversenyeken is néha magyar legyen. Z. Vincze György JÓBÓL IS MEGÁRT A SOK Olimpiai jelléigeink elbuktak, csé... Az egyik legkellemesebb meglepetést a kecskeméti Gönczi szerezte (Záhonyi Iván felvétele) SAKK Halasztás Mexikóvárosban változatlanul 4,5:3.5 arányban Portisch vezet Szpasszkij ellen, miután a 0. játszma függőben maradt. Hétfőn nem folytatták a mérkőzést, mert Szpasszkij halasztást kért. Ezzel a lehetőséggel többé nem élhet, miután már mindhármat kihasználta. Portisch még egyszer kérhet halasztást.★ Danjl Milanovacon a 8. játszmát Joszeliani nyerte Verőci ellen, s így már 5:3-ra vezet a szovjet sakkozónő. A továbbjutáshoz mindössze fél pontra van szüksége.★ London, a nemzetközi versenyen a 10. fordulóban Korcsnoj döntetlent játszott Miles-szal, s 6.5 ponttal, egy függővel vezeti a mezőnyt. A magyar Sax 5.5 pontos, és ezzel a 7—8. helyen áll.★ Varsó. A nyolcadik fordulót rendezték. Faragó és Lukács döntetlent játszott a bolgár Kirov, illetve a lengyel Schmidt ellen. Faragó vezet 6.5 ponttal, Lukács a negyedik 5 ponttal. ★ Bydgoszczban a nők versenyén Kas Rita a lengyel Jurczinska ellen döntetlent játszott. Nyolc forduló után a magyar versenyzőnő 4.5 ponttal az 5—6. helyen áll. SÚLYEMELÉS Oroszlányi siker A hét végén két színhelyen, a Testvériség Elem utcai csarnokában, valamint a Kinizsi Húsos Vágóhíd utcai sporttelepén rendezték meg az idei ifjúsági súlyemelő csapatbajnokságot. A háromnapos verseny azt mutatja, hogy bevált az új bajnoki rendszer. Ezt tükrözik a számok is. Míg három évvel ezelőtt csak öt csapat indult, most 42 együttes állt rajthoz. Csapatonként 88 versenyző lépett dobogóra. A színvonalat az is bizonyítja, hogy például az Oroszlányi Bányász és a Haladás VSE csapatának átlaga felülmúlta a felnőtt I. osztályú szintet és további hat csapat nagyon közel került ehhez. A versenyekbe beszámították azoknak az eredményeit is, akik három héttel ezelőtt az ifjúsági Duna Kupán indultak. Ifjúsági csapatbajnok: Oroszlányi Bányász I (Kalmár, Juhász, Zubor, Orsós, Baranyai, Babarczy, Huszits, Baranyi, edző: Bagócs János és kollektívája) 7394 pont, 2. Haladás VSE I 7126, 3 DVTK 5774, 4. Csepel I 5520, 5. DMVSC 5409, 6. Ózdi Kohász 5338, 7. Tatai AC 5290, 8. SZEOL AK 1 5047, 9. Bp. Honvéd 1959. VIVAS_________________________________HUNGÁRIA KUPA Egyetlen tus a mérlegen Jacek Bierkowskinak, az 1975-03 budapesti vívó-világbajnokságon feltűnt lengyel kardvívónak van egy már-már megmosolyogtató szólása a páston: „Pici tus!” — mondja magyarul, amikor ellenfele esetleg szemrehányóan néz rá vagy a zsürielnökre. „Pici tus” Nos, ezt a „pici tust" most kölcsön vesszük egy cikk erejéig, a Hungária Kupa kardversenyhez kötődő mondanivalónkhoz. Dr. Osztrics István, a párbajtőrválogatott tagja fejtette ki a Monal Kupán elért második helye után: „Nagyon sokszor egyetlen tuson múlik az üdvösség, egy találat ide vagy oda, a magasba röpíthet, vagy a mélybe dönthet. A vívás ilyen sportág.” Keresve sem találunk jobb példát a fenti sorok alátámasztására, mint éppen a hét végén megrendezett Hungária Kupát. A nézők jó része csak a döntőre kíváncsi. Az eredményjelző tábla elárulja, hogy nincs a döntőben Nazsimov, Krovopuszkov, Burcev, Nébald György és így tovább. Arról, hogy milyen körülmények között búcsúztak, nem mindig szól a fáma. Gedővári Imre neve ott fénylik a táblán, de hogy milyen küzdelmes csatákat vívott a döntőbe jutásért, azt talán nem is sejti az, aki csak a televízió közvetítését kísérte végig. Csak a végeredmény érdekes. Csak ezt jegyzik, csak ez marad meg. „Páratlan sorozat tatán” — olvashatjuk egyik napilapunkban a Gedővári eredményéről szóló feleimet. Helyes a mondat. Valóban szinte egyedülálló, amit Gedővári ebben az évben produkált. De a Hungária Kupán — hogy csak egy versenynél maradj mit — egy „pici tuson" múlott... Más kérdés, hogy a klasszis versenyzőt az is jellemzi, ha nem megy igazán a vívás, akkor repertoárjának olyan kelléktárát veszi elő, amely átsegíti a holtponton. Nazlimov—Gedővári asszó, a döntőbe jutásért a vigaszágon. Egyetlen találat dönt! És a magyar vívónak sikerül ... A feszültség, a nagy csata szép feloldása: a két vívó megöleli és megcsókolja egymást. A két klasszis. A taps betölti a termet. Nézzük az edzőt, Zarándi Csabát: halottfehér az arca. Éveket öregszenek ilyenkor a mesterek. A csörte után félig komolyan, félig tréfásan mondja Zarándi a körülötte állóknak: „Szerezzetek beutalót egy szanatóriumba!” A másik edző ilyenkor általában magára marad. Nem irigylésre méltó hivatás az övék! Egy „pici tuson” múlott, hogy Gedővári folytatni tudta a versenyt. (Sokak szerint a szíve vitte be a döntőbe, ahol már újra felszabadultan vívott. A szíve... Ez is kell a sikerhez. Sokszor ez az utolsó erőtartalék.) De nézzük csak Nazsimov szemszögéből az eseményeket... A francia Francois Lamour egyre jobb eredményekkel hívja fel magára a figyelmet. Kondiban, a szovjet—francia csapatmérkőzésen három győzelmet szerzett. Nos, Lamour a 32-es táblán első asszójában 10:9-re győzött Tábor Sándor ellen. Következett: Szigyak. A francia 8:7-re vezetett, s aztán nagy csatában 10:9-re kikapott. A vigaszágon Nazsimovval találkozott, 9:8-ra elhúzott, de végül 10:9 arányban alulmaradt és kiesett. , Francois Lamourral ettől kezdve ki törődött? Kiesett és kész, nincs tovább. De hogyan esett ki?! Nazlimov szusszantott egyet és felállt Gedővári ellen. Az eredmény ismert. Most ő kapott ki 10:9-re__ Már elgondolkoztatóbbak Burcev cseréi. A 32-es táblán először a románok legjobbja, Pop ellen nyer 10:9-re, aztán Nébald Györggyel találkozik. A Bp. Honvéd vívója, a Budapestbajnokság győztese a Hungária Kupán sem vív rosszul, egyenletes teljesítményt nyújt, de azúttal 10:9 arányban veszít. (Ismert, a vigaszágon Gerevichcsel került össze.) Burcev—Laverdeza a döntőbe jutásért: 9:10! A vigaszágon: Burcev— Kazakin 9:10! Folytathatnánk a sort... A vívásban kissé elkényeztetett hazai szurkolók, sportbarátok első helyekre áhítoznak. A becsülete még nincs meg igazán egy döntős helyezésnek, egy nyolcadik helynek, csak a dobogó legfelső fokán állónak hajtunk térdet-fejet. A 10:9-ek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy egyetlen „pici tus” milyen sorsdöntő lehet vívásban. Aki csak a végeredményt nézi, hamis képet kap a versenyről. Nazsimovról, Lamourról, Burcevről, Nébald Györgyről ki beszél a Hungária Kupa után? Egyetlen tus a mérlegen olyan súlytalan, hogy a mérleg nyelve nem is billen sem jobbra, sem balra. És mégis: az egyik vívó öltözködik és nincs mosoly az arcán, a másiknak meg szorongatják a kezét. Szép hagyomány — a jövőben sem szabad lemondani róla —, hogy a Hungária Kupa legjobb tizenkét kardozója felsorakozik az eredményhirdetéskor és valamennyien tiszteletdíjat kapnak. Meg is érdemlik! Azok is, akik 9:10-re végeztek. K. A. Közös érdekünk az elmúlt év egyik tavaszi estéjén Lágymányos la-Z-i kői arra lettek figyelmesek, hogy egy idősebb férfi valami levélfélét dugdos a lépcsőházi levélszekrényekbe. Aki vette a fáradságot, s megnézte, mit tartalmaz az írás, rövidesen tapasztalhatta: felhívás a lakókhoz a kerületi tömegsport-rendezvényeken való rendszeres részvételre. A férfi neve homályban maradt, csak az derült ki később, hogy tanácstag, társadalmi munkában készítette a „röplapokat” és juttatta el minden lépcsőházba. Arról is tudunk, hogy falujainkban, nagyközségeinkben, városainkban, sok helyen a tanácstagok voltak azoknak a falugyűléseknek, tanácskozásoknak a kezdeményezői, amelyek központi témája egy-egy játszótér, iskolai sportudvar, tornaterem, tanmedence társadalmi összefogással tör■ténő felépítése volt. Másutt sportegyesület, tömegsportcsoport, a tömegek rendszeres sportolását szervező bizottságok létrehozásának voltak kezdeményezői a tanácstagok. Tanácstagok, akik a rájuk háruló politikai, gazdasági, társadalmi gondok, problémák, ügyek intézése közepette — különösen azóta, amióta sportéletünk irányítása állami feladat lett — nagy figyelmet fordítottak testnevelési és sportéletünk alakulására is. Sokan és sokat tettek annak fejlődéséért. Ezért most is köszönet és elismerés jár mindegyiküknek. A fent említett történetek — a múlt hét csütörtökön kezdődött és két hétig tartó — jelölő gyűlések kapcsán jutottak eszünkbe. Annak az eseménysorozatnak kapcsán, amelyen a választópolgárok ismét arról határoznak: kiket és miért tartanak a legérdemesebbeknek arra, hogy jelöltként induljanak a június 8-i, országgyűlési képviselő- és tanácstagválasztáson. Ezek a jelölő gyűlések egyben vitafórumok is, amelyeknek előkészületei lényegében az MSZMP XII. kongresszusa előtti időszakban elkezdődtek, s kicsúcsosodtak a kongresszusi határozatokban. Ezek szelleme tükröződik a Hazafias Népfront programjában és nyilvánul meg a jelölő gyűléseken. A kongresszus előkészületei kapcsán a párttagok százezrei cseréltek véleményt, juttatták el elképzeléseiket a kongresszusra. Ezekben a napokban, amikor mintegy 60 ezer tanácstagi és 352 képviselői körzetben zajlanak az események, millióknak nyílik alkalmuk arra, hogy hallassák szavukat közvetlen környezetük helyzetéről, az eredményekről, a gondokról, jövőt építő feladatainkról. És mert közös, végső soron társadalmi érdekről van szó, ezekből a vitákból, helyzetelemzésekből nem maradhat ki a testnevelés és a sport, hiszen a testkultúra, a lakosság, az ifjúság egészségesebb életmódjának alakítása, fejlesztése mindannyiunk érdeke. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára a több között hangsúlyozta: „Közös érdek, hogy a választói összejöveteleken még jobban kiteljesedjen a szocialista demokrácia, s az ország vezető testületeibe a legrátermettebbeket jelöljék.” E gondolatok szellemében a népfrontbizottságok a különböző társadalmi és tömegszervezetek aktivistáinak, gyárak, gazdaságok, intézmények dolgozóinak véleményére alapozzák a jelöltek személyére irányuló javaslataikat. Olyan személyekre, akik mögött — a széles közvélemény megítélése alapján — becsületes munka, önzetlenség, szocialista társadalmunk, a közösség szeretete áll. Akik eddig is sokat tettek, sokat fáradoztak céljaink maradéktalan megvalósításán, szebb és boldogabb jövőnk építésén, így kulturális és sportéletünk fellendítésén is. Fntos, hogy most, amikor országszerte a lakóterületeken , az üzemekben, a hivatalokban, a fegyveres testületeknél, a különböző intézményekben — milliók hallathatják szavukat környezetük, egészében véve hazánk helyzetéről, jövőjéről, essék szó a sportról, a testnevelésről, a testedzésről, dz egészségesebb életmód alakításáról" is. Hiszen a jelöltek, a megválasztásra kerülő képviselők, tanácstagok csak a helyzet alapos ismeretében képviselhetik érdekeinket. Testnevelési és sportmozgalmi céljaink, feladataink maradéktalan megvalósítását is. V. Gy. CSELGÁNCS (J) kapitány, új csapattal Júliusban rendezik Csehszlovákiában a cselgáncsozók Ifjúsági Barátság Versenyét. Erre készíti csapatát a hátralévő hónapokban Tuncsik József, Európa-bajnokunk, akit nemrégiben bíztak meg a kapitányi teendők ellátásával. Jelenlegi versenyzőgárdájával egy célja lehet: hosszútávon biztosítani cselgáncsválogatottunk utánpótlását. A tények, az eredmények őt igazolják. Legalábbis az elmúlt hétvége eseményei. Fiataljaink nemzetközi viadalon vettek részt az NDK-beli Schwerinben. Egyelőre még tapasztalatlan „csikócsapatunk” kitűnően helytállt. Két második és egy harmadik helyet szereztek. A 16 éves, pécsi születésű, most Kecskeméten versenyző nehézsúlyú Krajnyák Ferenc szereplése volt a legkellemesebb meglepetés. A csoportmérkőzések során négy (!) tízpontos győzelmet ért el bolgár, román és két NDK-beli ellenfelével szemben. Csak a döntőben maradt alul a rutinosabb szovjet Jerjomenkóval szemben. Ugyancsak második helyet szerzett a 68 kilósok között a kecskeméti Keszthelyi Péter. Nehéz ágról (bolgár, NDK-beli és csehszlovák cselgáncsozót legyőzve) jutott a döntőbe, ahol már nem bírt Heidenreichhel. Végeredményben egy kitűnő küzdőszellemű csapat mutatkozott be Schwerinben, amely, ha így folytatja a felkészülését, sok örömöt szerezhet még a sportág híveinek. Eredmények: 53 kg: 1. Evtimov (bolgár) 57 kg: 1. Broege (NDK- beli). Ebben a két súlycsoportban nem volt magyar induló. 62 kg: 1. Tonev (bolgár). 68 kg: 1. Heindenreich (NDK-beli), 2. Keszthelyi. 75 kg: 1. Fink (NDK- beli) 83 kg: 1. Borovski (NDK- beli) .. . 3. Bondor. +83 kg: 1. Jerjomenko (szovjet) 2. Krajnyák. ÖTTUSA Szovjet csapatgyőzelem Jerevánban Befejeződött a jereváni nemzetközi verseny, amelyen a Déri, Dobi, Rátonyi, Vass összetételű magyar válogatott is rajthoz állt. Négyük közül a legjobb eredményt a székesfehérvári Vass György érte el, 5123 ponttal a 14. helyen végzett. A győzelmet a fiatal, mindössze 22 esztendős Nyefedov, az 1978. évi szovjet bajnok szerezte meg 5490 ponttal Foljanov (5450) és Lipljev (5363) előtt. Meglepetés, hogy az ismertebb szovjet versenyzők nem kerültek dobogóra, pedig a találkozó számukra is válogató verseny volt. A csapatgyőzelmet a Szovjetunió B-válogatottja szerezte meg 15 895 ponttal az OSZSZSZK (15 509) és a 15 359 pontos román válogatott előtt A magyar gárda 14 759 ponttal a 7. helyen végzett. ★ Rómában jelentős nemzetközi viadalon szerepel az Ú. Dózsa (Fáth, Fazekas, Őze I., Tomaschof) együttese. A második számban a vívásban a győzelmet Fáth szerezte meg. 25 győzelméért 1000 pontot kapott, ugyanennyit ért el a második helyezett szovjet Zenyin és a francia Four is. A vívás csapatversenyében a franciák jeleskedtek (2785), a magyar gárda 2690 ponttal a harmadik helyen végzett. Két szám után Four 2094 ponttal áll az élen, a legjobb magyar, Fáth 1998 ponttal a negyedik. A csapatversenyben is a franciák vezetnek (6057), mögöttük az Ú. Dózsa következik 5854 ponttal. NÉPSPORT 5