Népsport, 1980. április (36. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-23 / 95. szám

XXXVI. 95. ♦ 1980. április 23. ÖKÖLVÍVÁS NEMZETKÖZI HONVÉD KUPA S romjaink jót akartak! A A reraj.i.QK sportágban leg­számottevőbb országokból hív­tak meg ökölvívókat, hogy hu­szadik alkalommal kiírt nem­zetközi versenyük méltó legyen a jubileumhoz.­­ A hagyomá­nyoknak megfelelően a kubaia­kat is kérték: képviseltessék magukat a Honvéd Kupán. — Egy csapatra gondoltunk — magyarázták később —, szá­munkra is váratlanul kettő hitt belőle. Méghozzá milyen kettő!... Megjelent az Európában por­­tyázó kubai A-válogatott, amely előzőleg Csehszlovákiában ara­tott hatalmas sikert, s amely ritsöa vendég hazánkban, mert rendszerint nem a Bp. Honvéd nemzetközi versenyén, hanem a bukaresti Aranyöv tornán sze­repel. Érkezése, részvétele szen­zációs esemény a magyar szak­emberek számára, hiszen jelen­leg az amatőr ökölvívás csúcsát képviseli. Igen ám, de megérkezett Bu­dapestre a kubai hadsereg-vá­logatott is, több olyan kubai bajnokkal, aki valamiért nem fért be az A-válogatottba. A két együttesben 22 versenyző kapott helyet. A mezőny egyha­­toda. Mert a 16 magyar egye­sületből mindössze 46, a meg­jelent 11 külföldi együttesben pedig 77 versenyző szerepelt. Mindegyikben akadtak kiemel­kedő egyéniségek — egy, eset­leg kettő. De még összesítve is felborult a mérleg, a kubaiak által képviselt egyhatod ereje, tudásszintje magasan felülmúl­ta a többieket. S ez az ered­ményekben is jelentkezett. Annak ellenére, hogy a kubai versenyzők mélyen csúcsformá­juk alatt öklöztek. Nem elég folyamatosan, gyakran szabály­talankodva, pontatlanul ütve versenyeztek, egymás ellen ki sem akartak állni, s ha önáll­tak, abban sem volt készínet, mégis a kubaiak jelenlétének tudható be elsősorban, hogy a selejtezőktől a döntőkig telt há­zat vonzott, a hazai verseny­életben üde színfoltot jelentő, kitűnően rendezett esemény. Természetesen hatott az is, hogy a hazai szurkolóknak rit­kán van részük ilyen cseme­gében (néha évente, néha több év során egyszer!), és sokan volta­k kíváncsiak az olimpiára készülő hazai legjobbak felké­szültségére is. Alighanem csalódtak, Lig­­­pán Gedó, Danyi és Lévai ju­tott el , s ott mindhárom el­bukott. A legtragikusabban Lé­vai, mert kiütéses veresége nemcsak a lehetséges győze­lemtől, hanem az országos baj­nokságon való részvételtől is megfosztotta. S ha erre gondo­lunk, akkor óhatatlanul ki kell mondani: a torna időpontja ugyan hagyományos, de vissza­térően eléggé szerencsétlen. Az Aranyöv-verseny itt van a nyakunkon, s legalább utólag valljuk be, hogy például Ta­kács sérülés miatti ki nem ál­lásában az is közrejátszott, hogy Bukarestben rajtolnia kell, vagy hogy Somodi edzője nemcsak mérgében dobta be a törülközőt, hanem féltette ver­senyzőjét egy esetleges kiütés­től, amely Lévai sorsára kár­hoztatta volna. Mert az OB egy hónapon belül zajlik le! S ami­kor érvként halljuk, hogy bi­zony ez a verseny nem hozott felszínre új tehetségeket, akkor a rimini EB-t sem szabad szá­mításon kívül hagyni. Mert Váradi, Kottán és tár­saik, az egész magyar junior EB-válogatott, tehát a közvet­len utánpótlás legjobbjai, nem indultak, hogy ugyancsak egy hónap múlva, Rim­iniben sérü­lés nélkül, a lehető legjobb for­mában rajtolhassanak. Csalóka tehát a kép. A magyar ökölví­vás helyzete­ részben jobb, rész­ben rosszabb a Honvéd Kupán mutatottnál. Jobb, hiszen több élverseny­ző a mostand teljesítménynél többre képes, a junior­ váloga­tottakban van fantázia, s tu­lajdonképpen érdemes átérté­kelni néhány egyéni teljesít­ményt. Gönczi Róbert nemcsak feltűnt — tapasztalt erényeire építve nemzetközi szintű ver­senyzővé nevelhető. Némedi Imre harcossága, Soltész János sajátságos küzdőmodora, Dera­mits­ Tibor keménysége sem el­vetendő. A jó benyomásokat hány olimpiai jelöltünk (külö­nösen Gedó és Orbán) tisztelet­re méltó igyekezete ellenére is inkább afféle „régi idők mozi­ja", mintsem a holnap sikerei­nek letéteményese. Nyilván aratnak még győzelmeket, de a magyar ökölvívást új csúcsok­ra juttatni aligha ők fogják. A sportág szekere tavaly el­mozdult a holtpontról, az idén gyorsulhat is. Részben Rimdnd­­ben, részben az olimpián. S ha valamit igazán sajnálni lehet, az nem más, minthogy­­ vagy Somodinak, vagy Lévainak nem lesz lehetősége indulni Moszk­vában. Az olimpián ugyanis még nem rendeznek szuperne­hézsúlyú küzdelmeket, egyik versenyzőnknek tehát nem lesz helye. Hogy melyiknek ? Roppant fogas feladat! Lévai kötelező egészségügyi pihenője miatt az OB-n nem mérkőzhetnek meg, a meglehe­tősen bizonytalanul öklöző Stevensont a szorítóban mind­ketten megszorongatták. Lévai tovább. Somodinak viszont a nemzetközi ázsiója nagyobb. A f­öntés —­ úgymond — h­­elyes csak igazsá­gtalan lehet, de a továbbjutónak be­csületbeli kötelessége lesz ket­tőjük helyett küzdeni. Az ellenfelekkel és a ponto­zógéppel. Az EABA VB magyar tagja, Sermer György AIBA-bíró azt mondta a szovjet pontozógép magyarországi bemutatkozása után: „Nagyszerű találmány. Kellő gyakorlottság után ha­sonló pontarányokat mutat ki a gép, mint amikor fejben szá­molják az ütéseket a bírók, csak éppen mindig a valóságos győztes javára.” Ennél több nem is szükséges. Azaz .. . Annyi legalábbis jó lenne, hogy a valóságos győz­tes a világversenyeken is néha magyar legyen. Z. Vincze György JÓBÓL IS MEGÁRT A SOK Olimpiai jelléigeink elbuktak, csé... Az egyik legkellemesebb meglepetést a kecskeméti Gönczi szerezte (Záhonyi Iván felvétele) SAKK Halasztás Me­xik­ó­v­árosban változatlanul 4,5:3.5 arányban Portisch vezet Szpasszk­ij ellen, miután a 0. játszma függőben maradt. Hétfőn nem folytatták a mérkőzést, mert Szpasszkij halasztást kért. Ezzel a lehetőséggel többé nem élhet, mi­után már mindhármat kihasznál­ta. Por­tisch még egyszer kérhet halasztást.★ Danjl Milanovacon a 8. játsz­mát Joszeliani nyerte Verőci el­len, s így már 5:3-ra vezet a szovjet sakkozónő. A továbbju­táshoz mindössze fél pontra van szüksége.★ London, a nemzetközi verse­nyen a 10. fordulóban Korcsnoj döntetlent játszott Miles-szal,­­ s 6.5 ponttal, egy függővel vezeti a mezőnyt. A magyar Sax 5.5­­ pontos, és ezzel a 7—8. helyen áll.★ Varsó. A nyolcadik fordulót rendezték. Faragó és Lukács dön­tetlent játszott a bolgár Kirov, illetve a lengyel Schmidt ellen. Faragó vezet 6.5 ponttal, Lukács a negyedik 5 ponttal. ★ Bydgoszczban a nő­k versenyén Kas Rita a lengyel Jurczinska el­len döntetlent játszott. Nyolc for­duló után a magyar versenyzőnő 4.5 ponttal az 5—6. helyen áll. SÚLYEMELÉS Oroszlányi siker A hét végén két színhelyen, a Testvériség Elem utcai csarno­kában, valamint a Kinizsi Húsos Vágóhíd utcai sporttelepén ren­dezték meg az idei ifjúsági súly­emelő csapatbajnokságot. A há­romnapos verseny azt mutatja, hogy bevált az új bajnoki rend­szer. Ezt tükrözik a számok is. Míg három évvel ezelőtt csak öt csapat indult, most 42 együttes állt rajthoz. Csapatonként 8­8 versenyző lépett dobogóra. A szín­vonalat az is bizonyítja, hogy például az Oroszlányi Bányász és a Haladás VSE csapatának át­laga felülmúlta a felnőtt I. osz­tályú szintet és további hat csa­pat nagyon közel került ehhez. A versenyekbe beszámították azoknak az eredményeit is, akik három héttel ezelőtt az ifjúsági Duna Kupán indultak. Ifjúsági csapatbajnok: Oroszlányi Bányász I (Kalmár, Juhász, Zu­­bor, Orsós, Baranyai, Babarczy, Huszits, Baranyi, edző: Bagócs János és kollektívája) 7394 pont, 2. Haladás VSE I 7126, 3 DVTK 5774, 4. Csepel I 5520, 5. DMVSC 5409, 6. Ózdi Kohász 5338, 7. Ta­tai AC 5290, 8. SZEOL AK 1 5047, 9. Bp. Honvéd 1959. VIVAS_________________________________HUNGÁRIA KUPA Egyetlen tus a mérlegen Jacek Bierkowskinak, az 1975-03 budapesti vívó-világbaj­nokságon feltűnt lengyel kard­­vívónak van egy már-már megmosolyogtató szólása a pás­ton: „Pici tus!” — mondja ma­gyarul, amikor ellenfele esetleg szemrehányóan néz rá vagy a zsürielnökre. „Pici tus” Nos, ezt a „pici tust" most kölcsön vesszük egy cikk erejéig, a Hungária Kupa kardversenyhez kötődő monda­nivalónkhoz. Dr. Osztrics Ist­ván, a párbajtőrválogatott tagja fejtette ki a Monal Kupán el­ért második helye után: „Na­gyon sokszor egyetlen tuson múlik az üdvösség, egy találat ide vagy oda, a magasba röpít­het, vagy a mélybe dönthet. A vívás ilyen sportág.” Keresve sem találunk jobb példát a fenti sorok alátámasz­tására, mint éppen a hét végén megrendezett Hungária Kupát. A nézők jó része csak a dön­tőre kíváncsi. Az eredményjel­ző tábla elárulja, hogy nincs a döntőben Nazsimov, Krovo­­puszkov, Burcev, Nébald György és így tovább. Arról, hogy milyen körülmények kö­zött búcsúztak, nem mindig szól a fáma. Gedővári­ Imre neve ott fénylik a táblán, de hogy mi­lyen küzdelmes csatákat vívott a döntőbe jutásért, azt talán nem is sejti az, aki csak a te­levízió közvetítését kísérte vé­gig. Csak a végeredmény érdekes. Csak ezt jegyzik, csak ez ma­rad meg. „Páratlan sorozat tatán” — olvashatjuk egyik na­pilapunkban a Gedővári ered­ményéről szóló feleimet. Helyes a mondat. Valóban szinte egye­dülálló, amit Gedővári ebben az évben produkált. De a Hungá­ria Kupán — hogy csak egy versenynél maradj m­it — egy „pici tuson" múlott... Más kér­dés, hogy a klasszis versenyzőt az is jellemzi, ha nem megy igazán a vívás, akkor reperto­árjának olyan kelléktárát veszi elő, amely átsegíti a holtpon­ton. Nazlimov—Gedővári asszó, a döntőbe jutásért a vigaszágon. Egyetlen találat dönt! És a magyar vívónak sikerül ... A feszültség, a nagy csata szép feloldása: a két vívó megöleli és megcsókolja egymást. A két klasszis. A taps betölti a ter­met. Nézzük az edzőt, Zarándi Csabát: halottfehér az arca. Éveket öregszenek ilyenkor a mesterek. A csörte után félig komolyan, félig tréfásan mondja Zarándi a körülötte állóknak: „Szerezzetek beutalót egy sza­natóriumba!” A másik edző ilyenkor általában magára ma­rad. Nem irigylésre méltó hi­vatás az övék! Egy „pici tuson” múlott, hogy Gedővári folytatni tudta a ver­senyt. (Sokak szerint a szíve vitte be a döntőbe, ahol már újra felszabadultan vívott. A szíve... Ez is kell a sikerhez. Sokszor ez az utolsó erőtarta­lék.) De nézzük csak Nazsimov szemszögéből az eseményeket... A francia Francois Lamour egyre jobb eredményekkel hívja fel magára a figyelmet. Kondi­ban, a szovjet—francia csapat­mérkőzésen három győzelmet szerzett. Nos, Lamour a 32-es táblán első asszójában 10:9-re győzött Tábor Sándor ellen. Kö­vetkezett: Szigyak. A francia 8:7-re vezetett, s aztán nagy csatában 10:9-re kikapott. A vi­gaszágon Nazsimovval találko­zott, 9:8-ra elhúzott, de végül 10:9 arányban alulmaradt és kiesett. , Francois Lamourral ettől kezdve ki törődött? Kiesett és kész, nincs tovább. De hogyan esett ki?! Nazlimov szusszantott egyet és felállt Gedővári ellen. Az ered­mény ismert. Most ő kapott ki 10:9-re__ Már elgondolkoztatóbbak Bur­cev cser­éi. A 32-es táblán elő­ször a románok legjobbja, Pop ellen nyer 10:9-re, aztán Né­bald Györggyel találkozik. A Bp. Honvéd vívója, a Budapest­­bajnokság győztese a Hungária Kupán sem vív rosszul, egyen­letes teljesítményt nyújt, de azúttal 10:9 arányban veszít. (Ismert, a vigaszágon Gerevich­­csel került össze.) Burcev—La­­verdeza a döntőbe jutásért: 9:10! A vigaszágon: Burcev— Kazakin 9:10! Folytathatnánk a sort... A vívásban kissé elkényezte­tett hazai szurkolók, sportbará­tok első helyekre áhítoznak. A becsülete még nincs meg iga­zán egy döntős helyezésnek, egy nyolcadik helynek, csak a dobogó legfelső fokán állónak hajtunk térdet-fejet. A 10:9-ek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy egyetlen „pici tus” mi­lyen sorsdöntő lehet vívásban. Aki csak a végeredményt nézi, hamis képet kap a versenyről. Nazsimovról, Lamourról, Bur­­cevről, Nébald Györgyről ki be­szél a Hungária Kupa után? Egyetlen tus a mérlegen olyan súlytalan, hogy a mérleg nyelve nem is billen sem jobb­ra, sem balra. És mégis: az egyik vívó öltözködik és nincs mosoly az arcán, a másiknak meg szorongatják a kezét. Szép hagyomány — a jövő­ben sem szabad lemondani ró­la —, hogy a Hungária Kupa legjobb tizenkét kardozója fel­sorakozik az eredményhirde­téskor és­­ valamennyien tisz­teletdíjat kapnak. Meg is érdemlik! Azok is, akik 9:10-re végez­tek. K. A. Közös érdekünk a­z elmúlt év egyik tavaszi estéjén Lágymányos la-Z-i kői arra lettek figyelmesek, hogy egy idősebb férfi valami levélfélét dugdos a lépcsőházi levélszekré­nyekbe. Aki vette a fáradságot, s megnézte, mit tartal­maz az írás, rövidesen tapasztalhatta: felhívás a lakókhoz a kerületi tömegsport-rendezvényeken való rendszeres rész­vételre. A férfi neve homályban maradt, csak az derült ki később, hogy tanácstag, társadalmi munkában készítet­te a „röplapokat” és juttatta el minden lépcsőházba. Arról is tudunk, hogy falujainkban, nagyközségeinkben, városainkban, sok helyen a tanácstagok voltak azoknak a falugyűléseknek, tanácskozásoknak a kezdeményezői, ame­lyek központi témája egy-egy játszótér, iskolai sportud­var, tornaterem, tanmedence társadalmi összefogással tör■­ténő felépítése volt. Másutt sportegyesület, tömegsport­­csoport, a tömegek rendszeres sportolását szervező bizott­ságok létrehozásának voltak kezdeményezői a tanácsta­gok. Tanácstagok, akik a rájuk háruló politikai, gazdasági, társadalmi gondok, problémák, ügyek intézése közepette — különösen azóta, amióta sportéletünk irányítása állami feladat lett — nagy figyelmet fordítottak testnevelési és sportéletünk alakulására is. Sokan és sokat tettek annak fejlődéséért. Ezért most is köszönet és elismerés jár mindegyikük­nek. A fent említett történetek — a múlt hét csütörtökön kezdődött és két hétig tartó — jelölő gyűlések kapcsán ju­tottak eszünkbe. Annak az eseménysorozatnak kapcsán, amelyen a választópolgárok ismét arról határoznak: kiket és miért tartanak a legérdemesebbeknek arra, hogy jelölt­ként induljanak a június 8-i, országgyűlési képviselő- és tanácstagválasztáson. E­zek a jelölő gyűlések egyben vitafórumok is, ame­lyeknek előkészületei lényegében az MSZMP XII. kongresszusa előtti időszakban elkezdődtek, s ki­csúcsosodtak a kongresszusi határozatokban. Ezek szelle­me tükröződik a Hazafias Népfront programjában és nyil­vánul meg a jelölő gyűléseken. A kongresszus előkészüle­tei kapcsán a párttagok százezrei cseréltek véleményt, juttatták el elképzeléseiket a kongresszusra. Ezekben a napokban, amikor mintegy 60 ezer tanácstagi és 352 kép­viselői körzetben zajlanak az események, millióknak nyí­lik alkalmuk arra, hogy hallassák szavukat közvetlen kör­nyezetük­ helyzetéről, az eredményekről, a gondokról, jö­vőt építő feladatainkról. És mert közös, végső soron tár­sadalmi érdekről van szó, ezekből a vitákból, helyzet­­elemzésekből nem maradhat ki a testnevelés és a sport, hiszen a testkultúra, a lakosság, az ifjúság egészségesebb életmódjának alakítása, fejlesztése mindannyiunk érdeke. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén Ká­dár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titká­ra a több között hangsúlyozta: „Közös érdek, hogy a vá­lasztói összejöveteleken még jobban kiteljesedjen a­ szocia­lista demokrácia, s az ország vezető testületeibe a legrá­termettebbeket jelöljék.” E gondolatok szellemében a nép­frontbizottságok a különböző társadalmi és tömegszerveze­tek aktivistáinak, gyárak, gazdaságok, intézmények dolgo­zóinak véleményére alapozzák a jelöltek személyére irá­nyuló javaslataikat. Olyan személyekre, akik mögött — a széles közvélemény megítélése alapján — becsületes mun­ka, önzetlenség, szocialista társadalmunk, a közösség sze­­retete áll. Akik eddig is sokat tettek, sokat fáradoztak céljaink maradéktalan megvalósításán, szebb és boldogabb jövőnk építésén, így kulturális és sportéletünk fellendí­tésén is. F­ntos, hogy most, amikor országszerte a lakóterülete­ken , az üzemekben, a hivatalokban, a fegyveres testületeknél, a különböző intézményekben — mil­liók hallathatják szavukat környezetük, egészében véve hazánk helyzetéről, jövőjéről, essék szó a sportról, a test­nevelésről, a testedzésről, d­z egészségesebb életmód ala­kításáról" is. Hiszen a jelöltek, a megválasztásra kerülő képviselők, tanácstagok csak a helyzet alapos ismeretében képviselhetik érdekeinket. Testnevelési és sportmozgalmi céljaink, feladataink maradéktalan megvalósítását is. V. Gy. CSELGÁNCS (J) kapitány, új csapattal Júliusban rendezik Csehszlová­kiában a cselgáncsozók Ifjúsági Barátság Versenyét. Erre készíti csapatát a hátralévő hónapokban Tuncsik József, Európa-bajno­­kunk, akit nemrégiben bíztak meg a kapitányi teendők ellátásával. Jelenlegi versenyzőgárdájával egy célja lehet: hosszútávon biztosíta­ni cselgáncsválogatottunk után­pótlását. A tények, az eredmé­nyek őt igazolják. Legalábbis az elmúlt hétvége eseményei. Fia­taljaink nemzetközi viadalon vet­tek részt az NDK-beli Schwerin­­ben. Egyelőre még tapasztalatlan „csikócsapatunk” kitűnően helyt­állt. Két második és egy harma­dik helyet szereztek. A 16 éves, pécsi születésű, most Kecskeméten versenyző nehézsúlyú Krajnyák Ferenc szereplése volt a legkel­lemesebb meglepetés. A csoport­­mérkőzések során négy (!) tíz­pontos győzelmet ért el bolgár, román és két NDK-beli ellenfelé­vel szemben. Csak a döntőben maradt alul a rutinosabb szov­jet Jerjomenkóval szemben. Ugyancsak második helyet szer­zett a 68 kilósok között a kecs­keméti Keszthelyi Péter. Nehéz ágról (bolgár, NDK-beli és cseh­szlovák cselgáncsozót legyőzve) ju­tott a döntőbe, ahol már nem bírt Heidenreichhel. Végeredményben egy kitűnő küzdőszellemű csapat mutatkozott be Schwerinben, amely, ha így folytatja a felkészülését, sok örö­möt szerezhet még a sportág hí­veinek. Eredmények: 53 kg: 1. Evtimov (bolgár) 57 kg: 1. Broege (NDK- beli). Ebben a két súlycsoport­ban nem volt magyar induló. 62 kg: 1. Tonev (bolgár). 68­ kg: 1. Heindenreich (NDK-beli), 2. Keszt­helyi. 75 kg: 1. Fink (NDK- beli) 83 kg: 1. Borovski (NDK- beli) .. . 3. Bondor. +83 kg: 1. Jerjomenko (szovjet) 2. Krajnyák. ÖTTUSA Szovjet csapatgyőzelem Jerevánban Befejeződött a jereváni nem­zetközi verseny, amelyen a Déri, Dobi, Rátonyi, Vass összetételű magyar válogatott is rajthoz állt. Négyük közül a legjobb ered­ményt a székesfehérvári Vass György érte el, 5123 ponttal a 14. helyen végzett. A győzelmet a fiatal, mindössze 22 esztendős Nyefedov, az 1978. évi szovjet bajnok szerezte meg 5490 pont­tal Foljanov (5450) és Lipljev (5363) előtt. Meglepetés, hogy az ismertebb szovjet versenyzők nem kerültek dobogóra, pedig a talál­kozó számukra is válogató ver­seny volt. A csapatgyőzelmet a Szovjetunió B-válogatottja szerez­te meg 15 895 ponttal az OSZSZSZK (15 509) és a 15 359 pontos román válogatott előtt­ A magyar gárda 14 759 ponttal a 7. helyen végzett. ★ Rómában jelentős nemzetközi viadalon szerepel az Ú. Dózsa (Fáth, Fazekas, Őze I., Toma­­schof) együttese. A második szám­ban a vívásban a győzelmet Fáth szerezte meg. 25 győzelméért 1000 pontot kapott, ugyanennyit ért el a második helyezett szovjet Ze­­nyin és a francia Four is. A vívás csapatversenyében a fran­ciák jeleskedtek (2785), a ma­gyar gárda 2690 ponttal a har­madik helyen végzett. Két szám után Four 2094 ponttal áll az élen, a legjobb magyar, Fáth 1998 ponttal a negyedik. A csa­patversenyben is a franciák ve­­zetnek (6057), mögöttük az Ú. Dózsa következik 5854 ponttal. NÉPSPORT 5

Next