Népsport, 1980. május (36. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-19 / 117. szám

XXXVI. 117. + 1980. május 19. LABDARÚGÁS ! Pontosan két hónappal ezelőtt terjedelmes cikkben foglalkoztunk a Salgótarjáni TC együttesével — akkor pozitív fényig ként konstatálva a ta® vasszal beköövetkezett tarjani fordulatot, melynek révén egyértelműen kikászálódni látszott a karancsaljai legénység, az önmaga által teremtett vészhelyzetből. Nos azóta viszont a már-már megszilárdulni látszó építmény, valami egészen hihetetlen módon, elemi erejű földrengés hatására emlékeztető robajjal hullott a porba! A tarjániak az utolsó nyolc mérkőzésükből hetet (!) elvesztettek és csupán egy döntetlenre futotta erejükből, a MÁV Előre otthonában. Ma már csak matematikailag van némi esélyük a bentmaradásra , a gyakorlatban szinte semmi. Hogy valójában mi is történhetett Salgótarjánban, azt majd a bajnokság végeztével, nyilván alapos elemzés fogja feltárni. Tény, hogy tavasszal a szokottnál is több olyan balszerencsés esemény gátolta a gárdát, mint Csiki váratlan operációja, Farkas, Varga, majd Kiss makacs sérülése, aztán Szoó és Szijjártó eltiltása és időleges szerződésbontása. Azonban mindezek együttesen sem látszanak elegendő magyarázatnak arra, miként volt lehetséges, hogy a piros-fekete együttes többnyire lélektelen játékkal enerváltan, fásultan, sorozatban vesztette el még az otthonit!) mérkőzéseit is, ráadásul olyan ellenfelekkel szemben is, akik hozzájuk hasonlóan nehéz helyzetben vették fel a harcot a ma már csak „siralom völgyének” titulált Karancsalján az STC-vel?! Most szombaton aztán végképp feltették a koronát az eddigi „teljesítményükre” a tarjániak. Hazai pályán, egygólos vezetés után szenvedtek megalázó vereséget a győriektől, pedig a négyezer néző annak a reményében vándorolt ki a lelátókra, hogy az élvonalbeli búcsújukra készülődő kedvenceik, legalább „szépen halnak meg”. Úgy tűnik, az időközben viharos gyorsasággal rehabilitált két, nemrég még látványosan menesztett játékossal kiegészült STC, ma már erre sem képes ... Vasárnapi számunkban már szóvá tettük, hogy mennyire értetlenül állunk az MTKVM vezetőinek rugalmatlanságával szemben, akik szinte a Népstadion reflektorainak fényében rendezték meg szombati bajnoki mérkőzésüket —természetesen csaknem teljesen üres lelátók előtt. Nem tudni, hogy a Hungária körúton miért nem jutott senkinek sem az eszébe, hogy a hivatalos kezdési időpontot a mérkőző csapatok közös megegyezéssel — természetesen a megengedett határidő lejárta előtt bejelentve a szövetségnek — nézőik érdekében mondjuk két órával előbbre hozzák? Pedig, hogy a változtatás mennyire nem lett volna elképzelhetetlen, arra ezúttal a fővárostól hatvan kilométerre akadt éppen példa, Székesfehérvárott. Ahol a közönség már jóval a kezdés előtt dicsérte a Videoton vezetőit, akik előrelátóan megegyeztek a dunaújvárosiakkal, hogy a megyei rangadót fél órával előbb kezdik. Amellyel lehetővé tették, hogy nemcsak a helybeliek, hanem még a dunaújvárosból gépkocsikkal átrándult szurkolók is hazaérhettek és megnézhették a televízióban a Népstadion főműsorát. Azzal, hogy a Videoton fél órával előbb kezdett, biztos, hogy jó néhány száz nézővel többen voltak a lelátókon, és természetesen ezzel egyenes arányban a bevétel is magasabb volt a sóstói stadionban. Ez sem mellékes szempont, de talán még ennél is fontosabb, hogy Fehérvárott a közönség érezhette, hogy a Videotonban gondolnak a szórakoztatásukra, törődnek azzal, hogy minél kellemesebben tölthessék el szombatjukat azok, akik a futball szerelmesei! Az már csak nagyszerű tudás volt Fehérvárott, hogy zúttal a Videoton labdarúói is végig szem előtt tarítják híveik maximális „kizolgálását” játékukkal, bizoyítva, hogy ők még nem ettek le az éllovas üldözésről... k A rangadók edzőit illeti a szó Nyugodtabb, tudatosabb játékkal Kérdések Várhidi Pálhoz (II. Dózsa): Háromgólos Vezetés dacára, majdnem döntetlenül végződött a találkozó. Mivel magyarázza az eredmény ilyenfajta alakulását? Nem tartott attól 3-3 után, hogy kikapnak? Végül is minek köszönhetik a győzelmet? — Az első félidő várakozáson, felül sikerült. Tudtuk, hogy a Vasas lényegében véve két csatárral játszik, s taktikailag is felkészültünk erre. Váradit és Kisst követő emberfogással kísértük, Tóth J. pedig ügyelt arra a területre, amelyet Birinyi, Müller és Komjáti próbált felváltva bejátszani. 3-0 után azt hittem, nagy különbséggel győzünk. Ez aztán azért nem következett be, mert óriási gólhelyzeteket kihagytunk, a védekezésben pedig elemi hibákat követtünk el. Kényelmes és lassú volt a hátsó játékunk. A középpályások túlságosan mélyen hátra jöttek, behúzódtak a kapunk elé, ily módon a középső harmadát átengedték a Vasasnak. A helyzetet még csak bonyolította az, hogy három csatárunk közül egyik sem látta el védőfeladatát, nem jött hátra segíteni. Nevetséges például, hogy az első gólt úgy kaptuk, hogy Kiss csaknem a félpályáról indulva, az oldalvonal mentén ki tudta cselezni Kardost, majd később Dunait is. Sajnos, a második félidőben szinte valamennyi játékosunk visszaesett, még Kardos is, aki az első félidőben kitett magáért. (Itt említjük meg, hogy tudósításunkban, sajnálatos elértés folytán, Kardos neve után 5-ös osztályzat volt olvasható, holott, mint ahogy egyéni bírálatunkból világosan kiderül, 7-esre játszott. A szerk.) A játék képe bizonyos mértékig azért is megváltozott, mert a Vasasnak már nem volt veszteni valója, kockáztatott, nyíltan támadott. Más kérdés, hogy közben nekünk voltak helyzeteink! — Attól azért nem tartottam, hiszen alig volt már hátra néhány perc. De nagyon szívszorongva ültem a kispadon, s lényegében véve már lemondtam a győzelemről. A Vasas minden dicséretet megérdemel azért, hogy 0-3 után erősíteni tudott, s remekül küzdött. A Bp. Honvéd ellen mi nem voltunk képesek hasonló teljesítményre! — Az hiszem, hogy a mérkőzés egészét tekintve, tudatosabb csapatjátékban felülmúltuk a Vasast. Arról nem is beszélve, hogy nyugodtabban játszottunk, s összehasonlíthatatlanul több helyzetünk volt, mint ellenfelünknek, s a játék képe alapján nagyobb különbséggel is győzhettünk volna. Gondolom, ez a megállapítás aligha vitatható, örülök, hogy ezzel a győzelemmel megragadtuk azt az utolsó lehetőséget, amely a harmadik helyhez segíthet bennünket. Ennek eléréséhez persze az szükséges, hogy győzzünk a hazai mérkőzéseinken a DMVSC, a DVTK és a MÁV Előre ellen, és ne kapjunk ki Salgótarjánban és Pécsett, a PMSC-től. Egy ideig félvállról, lezserül Kérdések Mészöly Kálmánhoz (Vasas): Hogyan értékeli csapata 1. 1 első félidei teljesítmé- nyét? - I Mivel magyarázható az• I szünet utáni fordulat? Nyilatkozata szerint - I ezen a találkozón fő- I szerepet játszott a bíró. --------- Miért? — Az első negyvenöt percben nyújtott játékunk osztályzata elégtelen. Kényelmesen, futballoztak a mieink, s ez egyáltalán nem állt jól az együttesnek. Pedig az utolsó játákosértekezleten a lelkükre kötöttem, hogy nagyon figyeljenek oda az újpestiekre, ne tévesszen meg senkit a Honvéd elleni teljesítményük, ne vegyék félvállról ellenfelüket, mert abból nagy baj lehet. A Dózsában sok képzett, jó játékos■ futbalozik, jakik, az ellenfél legkisebb lazaságát azon nyomban kihasználják. Kértem, hogy az első perctől az utolsóig mindenki küzdjön, hajtson, s ne hagyják a döntést — mint nem egyszer az utóbbi időben — a hajrám, ne építsenek mindent arra, hogy a végén az erőnlétünk majd a mi javunkra dönti el a találkozó sorsát. Nyomatékkal felhívtam a figyelmet a játékfegyelemre, a nagyfokú összpontosításra, mert egy-egy megingás, pillanatnyi rövidzárlat ezen a találkozón döntő lehet. Sajnos, így is lett. Az elmondottaknak nem volt foganatjuk, a mieink az első félidőben olyan lezserül játszottak, olyan félvállról vették ezt a játékrészt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna az újpestiek későbbi legyőzése. De nem csak, hogy nem törték magukat, de megmagyarázhatatlan, hogy mennyire nem figyeltek oda. Rákészültünk például Tóth András megtekert szabadrúgásaira is. Híres ezért állt oda a sarokra, mert számított a labdára, aztán ahelyett, hogy kifejelte volna , beleütött. Aztán ott volt az első 11-es. A Mészáros által kiütött labdára szinte egyszerre ért oda két újpesti játékos, a mieink meg csak álltak és nézték. Mondhatom, szenvedtem a kispadon, és a sok gyenge teljesítmény láttán azon törtem a fejem, kit hová rakjak, miként rendezzem a sorokat. A szünetben megmondtam a magamét, azt kértem, hogy a hátralévő időben mutassák meg, hogy nem csak ennyit tudnak futballozni, s hogy képesek vert helyzetből is talpra állni. Mindez csak akarat és szív kérdése. Azt tudtam, hogy erővel bírják majd a hajrát, csak meg kell feszülniük a sikerért, s akkor más lesz majd a játék. És más is lett, sőt, volt egy olyan időszak is, hogy már-már felénk billent a mérleg nyelve. Ha Zombori kapufája bemegy... Ebben a játékrészben hajtott, lelkesedett, akart a csapat, végre volt benne tűz, ambíció, végül mégis elbuktunk. — Ami a játékvezető ténykedését illeti, véleményem szerint döntő hibákat követett el. Először is Rixer buktatása volt 11-es, nem pedig Töröké. Azt később az előbbi eset „rendezése” miatt adta csak meg. A gólt végül is „megkaptuk”, mondhatná bárki, ám nem mindegy, hogy 0-1-nél, vagy 0-3-nál jut valaki büntetőhöz. A negyedik, a döntő gól előtti kezezés pedig az én megítélésem szerint vétlen volt, azért pedig nem jár büntető. Nos, én így láttam... Sokkal jobban összpontosítani Kérdések Tichy Lajoshoz (Bp. Honvéd). Csapata, már 3-0-ra vezetett. Hogyan csúszott ki a győzelem a kezükből? A második félidőben lényegében átengedték a területet az FTC-nek. Miért?· Elég lesz-e a négypontos előny a végső győzelemhez, a bajnoksághoz? — Szépen akartuk befejezni a három fővárosi csapat elleni sorozatunkat. Támadó szellemben játszott a csapat, de arra ügyeltünk, hogy a kapunk minél kevesebbszer kerüljön veszélybe. A kétgólos előny megnyugtatott, de idegesítőleg hatott rám az a tény, hogy Pál már az ötödik percben jelezte, sérülése kiújult, s ezért cserét kér. Köztudott, hogy Lukács más típusú játékos, " neki "kellett átvennie ezt a posztot. Szerintem lélektanilag, a legrosszabbkor kaptuk az első gólt. A szünetben meg is mondtam a fiúknak: jobban kellett volna összpontosítani a hajrában. Most ügyeljenek, mert az FTC lélegzethez jutott, s azonnal újra támadni kezd. Fordulás után jött a két Pusztaihelyzet, majd az egyenlítés. Erre bizony nem számítottam. Ráadásul Garaba is kiesett a sorból. Így két kulcsemberünket is elveszítettük. " A mérkőzés közben történt átcsoportosítások után Lukács második beállós lett. A középpályán Gyimesi és Dajka igyekezett szervezni a támadásokat. Nagy pedig jobban ügyelt a védekezésre, ő legtöbbször Nyilasival találkozott. Miután támadójátékunk nem volt eléggé lendületes sem Bodonyi, sem pedig Kozma részéről, így a labda elég gyorsan visszakerült a kapunk elé. Sajnos, Esterházy is óvatosabb volt, mint máskor. A területet ugyan átengedtük, de ez nem azt jelentette, hogy beálltunk az eredményt tartani. Erről tanúskodnak helyzeteink, s az a kapufa, amit a 74. percben elértünk. A rangadókon egyébként minden lehetséges, ezért a 2-2-t összességében jó eredménynek tartom. A Bp. Honvéd a hat mérkőzésen az U. Dózsa, a Vasas és az FTC ellen ősszel öt, tavasszal pedig négy pontot szerzett, s egyszer sem kapott ki. Azt hiszem, ez önmagáért beszél! — A folytatásról, vagy pontosabban a sikeres befejezésről mind több szó esik közöttünk. Korábban nem sokat beszéltünk erről, inkább csak csendben gyűjtögettük a pontokat. Most egyre közelebb kerülünk a siker kapujához, öt forduló választ el a befejezéstől. Szombaton a MÁV Előrét fogadjuk, de többek között megyünk még Zalaegerszegre és Székesfehérvárra, Videotonhoz is. Szerintem döntő lesz a Videoton elleni összecsapás, de lényegében a többi is. Nem szabad pontokat veszíteni, hogy erre a fehérvári rangadóra nyugodt körülmények között mehessünk ki a pályára. Ennek elérése érdekében néhány játékostól nagyobb szívet, több lelkesedést várok. Kimaradtak a helyzetek Kérdések Friedmanszky Zoltánhoz (FTC): I A csapat a megszokottól eltérő hadrendben I I játszott. Miért? 1------- A 0-2 után is felcsillant I 2. I a győzelmi remény, 1 * -I miért nem sikerült a bravúr?S Dobogóra kerül-e az FTC, eljut-e a nemzetközi porondra ősszel? — Úgy gondoltam, Jancsika az utóbbi időben jól játszó Esterházy semlegesítésére, feltétlenül alkalmas lesz. Rab a középpályán is jól tudja segíteni a védekezést, de van kombinációs érzéke is. Nyilasival kapcsolatosan azért merült fel az esetleges csatársorba állítása, mert Pogány sérült, Szokolai formája sem megnyugtató. Azzal számoltam, hogy ha Nyilasi elől játszik, akkor Garaba őrzi, s őt ki tudja hozni a kapu előteréből Kocsis mellől. De mivel Nyilasit Nagy Antalra bízták, játékosunk hátrább jött egy sorral, s onnan játszotta be a pálya nagy részét. Gyakran jutott el a Honvéd kapujáig, gólt is szerzett. Sajnos, sérülése, amit még szerdán szerzett, kiújult, s a végén le kellett cserélnem. Úgy érzem, ezzel a hadrenddel, a középpályán szerzett emberfölényünkkel, ha mindenki jól játszik, akár nyerhettünk is volna. — Furcsa gólokat kaptunk. Az elsőnél a labda irányt változtatott Takácson, a második előtt is őt játszották át. Sajnos, ő sem volt egészséges, de a mérkőzés előtt azt mondta, rendben van. Mint később kiderült, nem így volt. Ezért kellett lecserélnem. Döntőnek tartom, hogy a csapat 0-2 után sem adta fel, hanem lelkesen támadott, s a félidő előtt szerzett gól nagyon jókor jött. Jól folytatódott szünet után is, hiszen elég hamar egyenlítettünk. A győzelem azért maradt el, mert a legjobb helyzeteket is kihagytuk! Pusztai egymaga még kétszer a hálóba találhatott volna. Egyszerűen érthetetlen, hogy egy ilyen tapasztalt csatár hogyan tud ilyen rosszul összpontosítani a döntő pillanatokban. A mérkőzés után azt nyilatkoztam, hogy több tűz, lelkesedés, jobb játék kell. Ez a véleményem azóta méginkább megerősödött. Ha úgy küzdött volna az együttes, mint például a PMSC elleni vesztes találkozón, akkor mi nyertünk volna a Népstadionban! - Célunk változatlanul az, hogy az FTC dobogóra kerüljön. Ehhez a hátralévő mérkőzéseket meg kell nyerni! Ha érmet szerzünk, ott leszünk az UEFA Kupában, induló magyar csapatok között. Nem lesz könnyű dolog. De úgy érzem, van még erő a csapatban. Ha a Vasas szerdán megnyeri az MNK-t, akkor negyedikként is ott lehetünk a nemzetközi porondon. De ez csak egy lehetőség. Magunknak kell kiharcolni a jogot! . NÉPSPORT 3 NB I Kovács(ok) Pécsett... A zalaegerszegiek huszonhat éves kapuvédőjének, Kovács Bélának alighanem maradandó emlékű városa lesz Pécs. És most már nemcsak azért, mert két évvel ezelőtt a Mecsekalján játszotta élete első élvonalbeli mérkőzését. Hanem sokkal inkább a legutóbbi, a PVSK elleni összecsapás eseményei, no és az ezek nyomában esetlegesen bekövetkező, Kovács Béla életében minden bizonnyal nagyon jelentős edzői döntés miatt... Palicskó Tibor, ZTE vezető edzője ugyanis a találkozó megkezdése előtt a következőketmondta: — Sajnos, a tapasztalt Bolemányi idegileg kissé elfáradt, ezt éppen néhány nappal ezelőtt a pécsi szurkolók láthatták. Akkor a szünetben Dérit küldtem be helyette a kapuba, de ő még nála is gyengébb volt, így aztán legutóbb, a DVTK ellen, a harmadik kapusunknak, Kovácsnak szavaztam bizalmat, aki nem is okozott csalódást, ezért ma is ő őrzi a hálónkat. Nagyon kíváncsi vagyok rá, mire lesz képes, hiszen a szakvezetés döntés előtt áll a három cerberus közül, csak kettővel kötünk a jövőben szerződést. Nos, szerződés ide vagy oda, Kovács Béla mindenesetre úgy védett a találkozón, hogyha csak ezen a kilencven percen múlna a döntés, valószínűleg már nem is maradna más hátra, mint hogykézjegyével lássa el az okalányokat. Egy biztos: nem lesz könynyű a döntés Zalaegerszegen a kapuslétszám csökkentésekor! .és Békéscsabán A Viharsarok fővárosában szombaton délután szintén a Kovács-névtől volt hangos a nézőtér. Kovács László, a Volán — egykor bajnokcsapatot is megjárt — szőke hálóőre ugyancsak kitett magáért. Neki — ellentétben zalaegerszegi kollégájával — egészen más indítékai voltak a bravúrokra Békéscsabán, úgy kellett ,védenie, hogy csapata legalább egy pontot el tudjon csípni, amelynek birtokában aztán egy pillanatra fellélegezhetnek, egérutat nyerhetnek üldözőik előtt. Kovács ennek megfelelően ügyködött kapuja előterében. Kifutott, lehúzta a beadásokat, a gólvonalon pedig akrobatikus mutatványokkal bosszantotta a hazai közönséget. Csaknem egy órán keresztül senkiben sem merült fel a gondolat, hogy ezen a találkozón a kapus még gólszerző is lehet ... Pedig így történt. Pásztor szabadrúgása már kifelé pattant a felső lécről, amikor pontosan Kovács hátát találta telibe. Ahonnan aztán a bőr végül mégis eredeti rendeltetése helyére, a hálóba került. A „gólszerzőt” társai a levonuláskor persze nem emiatt ölelgették, hanem azért, mert nagy érdemeket szerzett a döntetlen kivívásában ...