Népsport, 1980. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1980-06-09 / 135. szám

XXXVI. 135. ♦ 1980. június 9 UTÁNPÓTLÁSNEVELÉS____________________________ A törté­nég folytatódik „Kedves Szülő! Hivatkozással a Rendtartás 39. §-ára, felhívom figyel­mét, hogy gyermekének a Ferencvárosi TC-hez való át­igazolásához nem adtam hozzájárulásomat. Amennyiben fenntartja elhatározását és Lacit továbbra sem a Bp. Spar­­tacusban kívánja versenyeztetni, kérem az iskola állomá­nyából egy másik iskolába átíratni 1989. május 1-ig.” Ez a bejegyzés hat általános iskolás diák ellenőrzőjé­ben található, így elolvasva talán érthetetlennek tűnik, pe­dig ez az igazgatói üzenet egy sportszempontból sem min­dennapi ügy fontos láncszeme. A fővárosi Szemere utcai ál­talános iskola hat tanulója öt éve a Bp. Spartacus tornaszak­­osztályának tagja, s 11 társával együtt Kovács László edző irá­nyítása alatt a korosztályi­ ver­senyek kiemelkedő szereplőjé­vé vált. Nos, ez a 17 fiú egyik napról a másikra, egyesületet cserélt, a piros-fehér színt zöld­fehérre váltotta fel. Az oly sok vihart kavaró tör­ténet előzményét dióhéjban így lehet összefoglalni. Ám az ügy cseppet sem ilyen egyszerű. Sőt!... De hallgassuk meg az érde­kelteket, talán segítenek az ösz­­szegascalyodott szálakat kibogoz­ni!... A Szemere utcai iskola érin­tett hat tanulója testnevelési osztályba jár, valamennyien jó tanulók Ennek az iskolának az igazgatója Szilák József. — Mikor szerzett tudomást ar­ról, hogy a fiúk egyesületet vál­toztattak? — Február végén az osztály­főnök jelezte, hogy Kovács ed­ző valószínűleg megválik a Spartacustól, s várhatóan a cso­portja is megbolydul. Amikor ismét tájékoztattak, akkor a gyerekek már a Fradiban edzet­tek. — Mit tett ekkor? — Sok választási lehetőségem nem volt, mert minisztériumi rendelet és a Rendtartás is elő­írja a tennivalókat. Ezt termé­szetesen közöltem a szülőkkel is. — Nem sikerült velük zöld­ágra vergődni? — Sajnos, nem, pedig a ki­alakított jó viszony alapján bíz­tam benne. Három hét gondol­kodási időt adtam, kértem, vi­gyék vissza a régi sportklubba a gyerekeket. De már a legele­jén látszott rajtuk, hogy hajt­hatatlanok. — Az előbb említett 147./1976- 03 OM-rendelet azt mondja ki, hogy ilyen esetben a normál osztályba kell áttenni a szako­sított tantervűből a tanulókat. — Igen, de ötödikben nincs •■orrnál osztályunk. — Ha lenne, nem született volna meg a beírás? — Akkor sem járultam volna hozzá az egyesületcseréhez ... — A szülők az idézett ellenőrző­üzenet után az oktatási minisz­terhelyettesnél feljelentették az igazgatót. A testnevelési és sportosztály vezetője, Gyenge József is részt vett az ügy ki­vizsgálásában. — Ha nem is tudok egyetér­teni az igazgatóval, azért pró­bálom megérteni őt. Jó szándék vezette, hiszen a jogszabályok betartásánál igyekezett megelőz­ni, hogy hasonló eset még egy­szer megtörténjen. " Pazár Sándor, a Bp. Sparta­cus elnöke így emlékezik visz­­sza a történtekre: — Januárban Kovács László megemlítette, hogy egészségi állapota miatt be akarja fejez­ni az edzősködést, s ha meg­felelő állást talál, szeretne visz­­szamenni tanítani. A kikérő le­vele még ebben a hónapban megérkezett, s azzal a feltétel­lel járultunk hozzá a távozás­hoz, ha másodállásban tovább­ra is foglalkozik a csoportjával. Nem is történt semmi különö­sebb addig, am­ig február 27-én szülői küldöttség jelent meg a módszertani osztályon és kije­lentette, ha Kovács megy, a gi­srekek sem maradnak. " A csoport továbbra is ed­zett rendesen? — Egészen március 4-ig. Ezen a napon Kovács edző bejelen­tette, hogy a fiúk nem jöttek el edzésre, az FTC-ből pedig átszóltak, hogy egy Spartacus­­csoport náluk jelent meg ... — Mit tettek a versenyzők visszahozásáért? — Jelentettük a történteket az OTSH-nak és a tornaszövetség­nek is. Kétszer tartottunk szü­lői értekezletet, melyen az előbb említett két szerv képviselői is próbálták a szülőket a vissza­­jövetelre rábírni. Ám őket sem­mivel sem lehetett meggyőzni, látszott, kellően elő vannak ké­szítve, hiszen egy laikus más­ként hogyan merné például a vezető­edző szakmai tudását két­ségbe vonni?! — Közben Kovács László fel­mondta a másodállását. — Az egész idő alatt látsza­tát sem keltette annak, hogy a sportolókat megpróbálja vissza­tartani. A szerződésbontással pedig végképp gyanússá tette magát.­ Balogh Gábor, az OTSH osz­tályvezetője, akihez a Bp. Spar­tacus bejelentése alapján az ügy került: — Az OTSH alapállása az, hogy a rendet fenn kell tarta­ni, s a tornászok maradjanak abban az egyesületben, ahol évek óta foglalkoznak velük. De, sajnos, 10—11 éves gyerekek esetében mindig a szülők mond­ják ki a végső szót, és őket az OTSH sem kötelezheti döntésük megváltoztatására. Ha rögtön az ügy elején megkeresik a sport­­hivatalt, többet tudtunk volna segíteni.­ A tornászcsoport március ele­je óta az FTC szakosztályában edz. Az olimpia után Vigh László vezető edző veszi át a kis társaság irányítását. — Az FTC-nek közel kétszáz hasonló korú tornásza van. Szükség van ezekre a fiúkra is? — Ezek a srácok korosztá­lyuk legjobbjai. Így rájuk min­denütt szükség van. — Miként kerültek a gyere­kek a Fradiba? — A szülők kerestek meg, hogy fogadnánk-e a csoportot. Először el sem akartam hinni, mert eddig tőlünk csak­­ mentek ... Mikor megtudtam, hogy más egyesületben is tár­gyalnak, gondoltam, ha már menni akarnak, akkor inkább hozzánk jöjjenek. — Valószínűleg 18 hónapot ki kell várni a sportolóknak, ad­dig nem versenyezhetnek . .. — Ilyen korban ez még nem számít.© Hargitai Károly, az FTC el­nökhelyettese: — Mi nem hívtuk a gyereke­ket, nem is kértük az átigazo­lásukat, de ha kivárják a más­fél évet, fogadjuk őket. Nem érezzük magunkat hibásnak, mert a Spartacusnak megadtuk a lehetőséget, vigyék vissza a versenyzőket. Ez idő alatt nem is járhattak edzésre a fiúk. Kovács László több mint tíz éven át volt a Bp. Spartacus főfoglalkozású edzője. Megbízás­ból ellátta a vezető edzői tisz­tet is. Most fegyelmi eljárás fo­lyik ellene volt munkahelyén. — Sértett embernek érzi ma­gát? — Közel harminc éve edzős­­ködöm, elfáradtam, az egészsé­gem sem a legjobb. Ráadásul még sorozatos nézeteltéréseim voltak az egyesületen belül. Most végre sikerült megfelelő tanári állást találnom. — Mindezek ellenére miért vállalta el a másodállást? — Azért, hogy megkapjam a munkakönyvem. — A szülőknek adott segít­séget az új egyesület kiválasz­tásához? — Maguktól tettek mindent, én próbáltam lebeszélni őket. Igaz, hogy jártam a Honvéd­­ban, de az csak baráti beszél­getés volt a kollégákkal. — Örül, hogy Vigh László lett az edzőjük? — Sajnáltam volna, ha el­vesznek a fiúk. Horváth István, aki az ösz­­szevont értekezleten a Magyar Torna Szövetséget képviselte: — Az értekezlet óta nem hal­lottam semmit az ügyről, a szö­vetségben nem foglalkoznak ve­le ...­­ — A Szem­ere utcából a hat tor­nászpalánta a Fradi tagozatos iskolájába, a Toronyház utcai­ba került. Közülük a négy ötö­dikessel, Béres Lászlóval, Bod­rogi Tamással, Kormos Zoltán­nal és Kovács Tamással beszél­gettünk. — Meséljétek el, hogyan ke­rültetek a Fradiba? — Mikor egyik este hazamen­tünk az edzésről, anyuék azt mondták, hogy másnap már a Fradiba megyünk — válaszolt Zoli. — Nem kérdeztétek miért? — Azért, mert Laci bácsi el­ment a Szpariból. — Nem akartatok mégis ott maradni? — Csak ha Laci bácsi is ma­rad — vágták rá hárman, csak Lacinak más a véleménye. — Jó volt ott, én maradtam volna. — Tudjátok mit jelent az a szó — klubhűség? — Nem. — Az igazgató bácsi beszélt veletek? — Igen, és rendeleteket is olvasott fel. — Laci bácsival szoktatok ta­lálkozni? — Néha lejön a Fradiba, se­gít nekünk az edzéseken ... Nemcsak a gyerekek, hanem a szülők is valódi közösséget al­kottak az elmúlt évek alatt. Együtt voltak az edzéseken, a kirándulásokon és együtt marad­tak a „viharban” is.­ — Rögtön az ügy kezdetén felkeresték a Spartacus mód­szertani osztályát, ahol ígéretet kaptak, hogy megfelelően el­rendezik a dolgot. Miért vit­ték el mégis a fiúkat? — kér­deztük az egyik mamát, Bod­rogi Sándornét. — Az egyesület heteken át halogatta a megbeszélést, nem tudtak semmi biztatót mondani (?). A vezető edző arra sem méltatott bennünket, hogy eljöj­jön. Csak akkor bolydult meg minden, amikor a fiúk már nem ott edzettek. — Kérték Kovács edző véle­ményét? . — Több klubot is felkeres­tünk, így csak arról kértünk ta­nácsot, hogy melyiket válasz­­szuk. Ő a Fradit ajánlotta ... Az eseményeket felnőttek (ed­ző-egyesület, szülők-iskola) kö­zötti feszültség váltotta ki, ám ennek a cívódásnak 10—11 éves gyerekek lettek az áldo­zatai. A meglepő az, hogy még­is mindenki a fiúk érdekeit hangoztatva szállt síkra saját érdekeiért. A történet furcsasá­ga, hogy a maga szempontjából mindenkinek igaza van. De ki törődött a gyerekekkel?! Az egyetemes magyar sport szempontjából lényegében mind­egy, melyik sportegyesületben nevelik fel a tehetségeket. De ha a rend oldaláról nézzük!... Esetünkben a Bp. Spartacus szakmai és anyagi befektetést nem kímélve nevelte, edzette a tornászpalántákat. Gyümölcsö­zően működött a kapcsolat az iskolával is. Ezt bomlasztotta fel a szülői önkény. A szülők döntési jogukat alá­támasztva hangoztatják, hogy ma már a gyerekek sportolása a családtól is lemondást kíván. Év közben alig van szabad hét vége a versenyek miatt, nyá­ron is csak akkor mehetnek szabadságra, ha az edzés szü­netel és naponta kell a ne­bulókat a foglalkozásra kísérni. Nos, ez mind igaz és a szü­lőknek éppen azért kell az egyesület partnereinek lenni, mert látják a másik oldalon be­fektetett szakmai energiát is. A történetnek az iskola és az egyesület cseréjével még nincs vége, mert a Bp. Spartacus bejelentése alapján az OTSH vizsgálatot folytat. A szakmai oldal tehát még nyi­tott, annak ellenére, hogy az érintett szakszövetség nem is foglalkozik a kérdéssel (!?). Az ügy vesztesei azonban már megvannak. A gyerekek... Beke Csilla SZABÓ ISTVÁN A sportolóra a pontosság is jellemző. Szabó István ötszörös világbajnok kajakozóval azt be­széltük meg, hogy az Ond ve­zér parki általános iskolánál fél tízkor találkozunk. Nem vá­rakoztunk hiába. — Szombaton még sportolt. Nem fáradt? — Valóban, Szolnokon voltam a második válogatóversenyen. Ezer méteren, sajnos, csak har­madikok lettünk. Késő este ér­keztem haza, de sikerült kipi­henni magam. — Mikor nyerte világbajnoki aranyérmeit? — Az elsőt 1971-ben, majd 74-, 75-, 77-, 78-ban. — Ismeri a tanácstagokat, akikre szavaz? — Sajnos, nem tudtam részt venni a jelölő gyűléseken. Ép­pen a sportbeli elfoglaltságom miatt. Edzés edzést követett, s a folytatás sem más. Holnap Dunavarsányba megyünk edző­táborba, két hét múlva pedig utazunk Nottinghambe, a leg­erősebb nemzetközi versenyre. De visszatérve a választásra ... Megvásároltam a Zugló című lapot, hogy legalább onnan is­merjem azokat, akikre az el­következő néhány évben bíz­zuk körzetünk sorsát. Fénykép­ről tehát ismerősek, s néhány lényeges dolgot is megtudhat­tam róluk. Bizalommal vagyok irántuk! NÉPSPORT 5 Választott az ország Sportolók, sportvezetők az urnáknál SIDÓ FERENC Sokan felismerték és kedve­sen köszöntötté­­ Sidó Ferencet, a kilencszeres világ- és három­szoros Európa-bajnok asztalite­­niszezőt, a Bp. Spartacus veze­tő­edzőjét. A népszerű sport­embernek mindenkihez volt egy-egy kedves szava. Miután feleségével együtt kiléptek a szavazóhelyiségből, mosolyogva mondta: — Rendkívül örülök ennek a napnak! Hosszú idő óta ugyan­is ma van az első szabad va­sárnapom. Végre kialudhattam magam, s délután is nyugodtan pihenhetek. Sajnos, rám fér. Meg­fáztam, s a derekam is vacakol. — Mit kérne tőle, a képvi­selőjétől, ha megválasztása után fogadná? — Nagyobb támogatást az iskolai testnevelésnek és sport­nak, a lakóhelyi testedzési le­hetőségek fejlesztését. Meggyő­ződésem ugyanis, hogy sport­életünk utánpótlása az iskolai testnevelés fejlesztésén múlik, az embereknek, a kerületben lakóknak mind nagyobb szüksé­gük van a mozgásra. És én a támogatást nemcsak az anya­giakra, a létesítményfejlesztés­re értem, hanem a szervezés­re, a mozgósításra, a meggyő­zésre. Ebben pedig jelentős szerepet tölthet be a tanács, a megválasztott tanácstagok so­kasága. — Jó pihenést, mielőbbi fel­­gyógyulást kívánunk ! — Szavazás után indulunk a Balatonra — mondta a népsze­rű labdarúgó — építkezem, s minden szabad időt ki kell használnom. — Ismeri a jelölteket? — Képviselőjelöltünk dr. Trautmann Rezső, tanácstagje­löltünk pedig Kolimár János. Az előbbivel már találkoztam. Rájuk szavazok! — Megválasztása után mit kérne a tanácstagtól az első fogadóórán? ! — Az utak és a közvilágítás megjavítását. Úgy gondolom, sok második kerületi lakos ké­rését is tolmácsolnám. A két kislány kicsit türel­metlenül ragadta meg apuka kezét, mintegy figyelmeztetőül: messze még a Balaton. Nem tartóztattuk tovább őket, hiszen­érthető, hogy egy labdarúgó éle­tében ritka az olyan alkalom, amikor együtt lehet, ha csak rövid időre is, a család. FAZEKAS LÁSZLÓ Fazekas László, az U. Dózsa válogatott labdarúgója frissen lépett ki a kocsijából, előbb fe­leségét, majd két kislányát, a hatesztendős L Mannát és az ötéves Évát segítette a kiszál­lásban. — Hogyhogy családostól? HEGEDŰS CSABA Vasárnap reggel kilenc óra­kor a XIV. kerületi Újváros parki általános iskola előtt ta­lálkoztunk Hegedűs Csabával, a birkózóválogatott szövetségi kapitányával, aki kislánya —a hároméves Bernadett — társa­ságában érkezett. Bernadettben a női hiúság szikráját sem le­hetett felfedezni. Egyszerűen nem engedte, hogy édesapjá­val együtt lefotózzuk. — Úgy hallottuk, január 1-én is edzettek a birkózók. — Így igaz. De edzést tartot­tam karácsonykor és húsvétkor is. Hogy, miért? Nem akartam, hogy a fiúk néhány pohár mi­att kiessenek a formájukból. — A válogatott további prog­ramja? — Ma mindannyian szavaz­nak. Holnap reggel nyolc óra­kor találkozunk a Sportcsarnok előtt. Azután utazunk Tatára. Két hétig tartózkodunk ott, majd visszajövünk Budapestre. Másfél hét a családdal, s in­dulunk Mátraházára, az edzőtá­borba. — Mikor utaznak az olim­piára? — A kötöttfogásúak július 17-én, a szabadfogásúak 25-én.­ — Milyen lesz a Hegedűs család mai további programja? — Feleségeim­ délután dolgo­zik. Mi pedig a kislányommal Gödöllőre megyünk kirándulni. Hadd áruljam el, a kirándulás­hoz az is hozzátartozik, hogy egy vadászkutyát szeretnék vá­­lkrolni.

Next