Népsport, 1980. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1980-06-09 / 135. szám
XXXVI. 135. ♦ 1980. június 9 UTÁNPÓTLÁSNEVELÉS____________________________ A történég folytatódik „Kedves Szülő! Hivatkozással a Rendtartás 39. §-ára, felhívom figyelmét, hogy gyermekének a Ferencvárosi TC-hez való átigazolásához nem adtam hozzájárulásomat. Amennyiben fenntartja elhatározását és Lacit továbbra sem a Bp. Spartacusban kívánja versenyeztetni, kérem az iskola állományából egy másik iskolába átíratni 1989. május 1-ig.” Ez a bejegyzés hat általános iskolás diák ellenőrzőjében található, így elolvasva talán érthetetlennek tűnik, pedig ez az igazgatói üzenet egy sportszempontból sem mindennapi ügy fontos láncszeme. A fővárosi Szemere utcai általános iskola hat tanulója öt éve a Bp. Spartacus tornaszakosztályának tagja, s 11 társával együtt Kovács László edző irányítása alatt a korosztályi versenyek kiemelkedő szereplőjévé vált. Nos, ez a 17 fiú egyik napról a másikra, egyesületet cserélt, a piros-fehér színt zöldfehérre váltotta fel. Az oly sok vihart kavaró történet előzményét dióhéjban így lehet összefoglalni. Ám az ügy cseppet sem ilyen egyszerű. Sőt!... De hallgassuk meg az érdekelteket, talán segítenek az öszszegascalyodott szálakat kibogozni!... A Szemere utcai iskola érintett hat tanulója testnevelési osztályba jár, valamennyien jó tanulók Ennek az iskolának az igazgatója Szilák József. — Mikor szerzett tudomást arról, hogy a fiúk egyesületet változtattak? — Február végén az osztályfőnök jelezte, hogy Kovács edző valószínűleg megválik a Spartacustól, s várhatóan a csoportja is megbolydul. Amikor ismét tájékoztattak, akkor a gyerekek már a Fradiban edzettek. — Mit tett ekkor? — Sok választási lehetőségem nem volt, mert minisztériumi rendelet és a Rendtartás is előírja a tennivalókat. Ezt természetesen közöltem a szülőkkel is. — Nem sikerült velük zöldágra vergődni? — Sajnos, nem, pedig a kialakított jó viszony alapján bíztam benne. Három hét gondolkodási időt adtam, kértem, vigyék vissza a régi sportklubba a gyerekeket. De már a legelején látszott rajtuk, hogy hajthatatlanok. — Az előbb említett 147./1976- 03 OM-rendelet azt mondja ki, hogy ilyen esetben a normál osztályba kell áttenni a szakosított tantervűből a tanulókat. — Igen, de ötödikben nincs •■orrnál osztályunk. — Ha lenne, nem született volna meg a beírás? — Akkor sem járultam volna hozzá az egyesületcseréhez ... — A szülők az idézett ellenőrzőüzenet után az oktatási miniszterhelyettesnél feljelentették az igazgatót. A testnevelési és sportosztály vezetője, Gyenge József is részt vett az ügy kivizsgálásában. — Ha nem is tudok egyetérteni az igazgatóval, azért próbálom megérteni őt. Jó szándék vezette, hiszen a jogszabályok betartásánál igyekezett megelőzni, hogy hasonló eset még egyszer megtörténjen. " Pazár Sándor, a Bp. Spartacus elnöke így emlékezik viszsza a történtekre: — Januárban Kovács László megemlítette, hogy egészségi állapota miatt be akarja fejezni az edzősködést, s ha megfelelő állást talál, szeretne viszszamenni tanítani. A kikérő levele még ebben a hónapban megérkezett, s azzal a feltétellel járultunk hozzá a távozáshoz, ha másodállásban továbbra is foglalkozik a csoportjával. Nem is történt semmi különösebb addig, amig február 27-én szülői küldöttség jelent meg a módszertani osztályon és kijelentette, ha Kovács megy, a gisrekek sem maradnak. " A csoport továbbra is edzett rendesen? — Egészen március 4-ig. Ezen a napon Kovács edző bejelentette, hogy a fiúk nem jöttek el edzésre, az FTC-ből pedig átszóltak, hogy egy Spartacuscsoport náluk jelent meg ... — Mit tettek a versenyzők visszahozásáért? — Jelentettük a történteket az OTSH-nak és a tornaszövetségnek is. Kétszer tartottunk szülői értekezletet, melyen az előbb említett két szerv képviselői is próbálták a szülőket a visszajövetelre rábírni. Ám őket semmivel sem lehetett meggyőzni, látszott, kellően elő vannak készítve, hiszen egy laikus másként hogyan merné például a vezetőedző szakmai tudását kétségbe vonni?! — Közben Kovács László felmondta a másodállását. — Az egész idő alatt látszatát sem keltette annak, hogy a sportolókat megpróbálja visszatartani. A szerződésbontással pedig végképp gyanússá tette magát. Balogh Gábor, az OTSH osztályvezetője, akihez a Bp. Spartacus bejelentése alapján az ügy került: — Az OTSH alapállása az, hogy a rendet fenn kell tartani, s a tornászok maradjanak abban az egyesületben, ahol évek óta foglalkoznak velük. De, sajnos, 10—11 éves gyerekek esetében mindig a szülők mondják ki a végső szót, és őket az OTSH sem kötelezheti döntésük megváltoztatására. Ha rögtön az ügy elején megkeresik a sporthivatalt, többet tudtunk volna segíteni. A tornászcsoport március eleje óta az FTC szakosztályában edz. Az olimpia után Vigh László vezető edző veszi át a kis társaság irányítását. — Az FTC-nek közel kétszáz hasonló korú tornásza van. Szükség van ezekre a fiúkra is? — Ezek a srácok korosztályuk legjobbjai. Így rájuk mindenütt szükség van. — Miként kerültek a gyerekek a Fradiba? — A szülők kerestek meg, hogy fogadnánk-e a csoportot. Először el sem akartam hinni, mert eddig tőlünk csak mentek ... Mikor megtudtam, hogy más egyesületben is tárgyalnak, gondoltam, ha már menni akarnak, akkor inkább hozzánk jöjjenek. — Valószínűleg 18 hónapot ki kell várni a sportolóknak, addig nem versenyezhetnek . .. — Ilyen korban ez még nem számít.© Hargitai Károly, az FTC elnökhelyettese: — Mi nem hívtuk a gyerekeket, nem is kértük az átigazolásukat, de ha kivárják a másfél évet, fogadjuk őket. Nem érezzük magunkat hibásnak, mert a Spartacusnak megadtuk a lehetőséget, vigyék vissza a versenyzőket. Ez idő alatt nem is járhattak edzésre a fiúk. Kovács László több mint tíz éven át volt a Bp. Spartacus főfoglalkozású edzője. Megbízásból ellátta a vezető edzői tisztet is. Most fegyelmi eljárás folyik ellene volt munkahelyén. — Sértett embernek érzi magát? — Közel harminc éve edzősködöm, elfáradtam, az egészségem sem a legjobb. Ráadásul még sorozatos nézeteltéréseim voltak az egyesületen belül. Most végre sikerült megfelelő tanári állást találnom. — Mindezek ellenére miért vállalta el a másodállást? — Azért, hogy megkapjam a munkakönyvem. — A szülőknek adott segítséget az új egyesület kiválasztásához? — Maguktól tettek mindent, én próbáltam lebeszélni őket. Igaz, hogy jártam a Honvédban, de az csak baráti beszélgetés volt a kollégákkal. — Örül, hogy Vigh László lett az edzőjük? — Sajnáltam volna, ha elvesznek a fiúk. Horváth István, aki az öszszevont értekezleten a Magyar Torna Szövetséget képviselte: — Az értekezlet óta nem hallottam semmit az ügyről, a szövetségben nem foglalkoznak vele ... — A Szemere utcából a hat tornászpalánta a Fradi tagozatos iskolájába, a Toronyház utcaiba került. Közülük a négy ötödikessel, Béres Lászlóval, Bodrogi Tamással, Kormos Zoltánnal és Kovács Tamással beszélgettünk. — Meséljétek el, hogyan kerültetek a Fradiba? — Mikor egyik este hazamentünk az edzésről, anyuék azt mondták, hogy másnap már a Fradiba megyünk — válaszolt Zoli. — Nem kérdeztétek miért? — Azért, mert Laci bácsi elment a Szpariból. — Nem akartatok mégis ott maradni? — Csak ha Laci bácsi is marad — vágták rá hárman, csak Lacinak más a véleménye. — Jó volt ott, én maradtam volna. — Tudjátok mit jelent az a szó — klubhűség? — Nem. — Az igazgató bácsi beszélt veletek? — Igen, és rendeleteket is olvasott fel. — Laci bácsival szoktatok találkozni? — Néha lejön a Fradiba, segít nekünk az edzéseken ... Nemcsak a gyerekek, hanem a szülők is valódi közösséget alkottak az elmúlt évek alatt. Együtt voltak az edzéseken, a kirándulásokon és együtt maradtak a „viharban” is. — Rögtön az ügy kezdetén felkeresték a Spartacus módszertani osztályát, ahol ígéretet kaptak, hogy megfelelően elrendezik a dolgot. Miért vitték el mégis a fiúkat? — kérdeztük az egyik mamát, Bodrogi Sándornét. — Az egyesület heteken át halogatta a megbeszélést, nem tudtak semmi biztatót mondani (?). A vezető edző arra sem méltatott bennünket, hogy eljöjjön. Csak akkor bolydult meg minden, amikor a fiúk már nem ott edzettek. — Kérték Kovács edző véleményét? . — Több klubot is felkerestünk, így csak arról kértünk tanácsot, hogy melyiket válaszszuk. Ő a Fradit ajánlotta ... Az eseményeket felnőttek (edző-egyesület, szülők-iskola) közötti feszültség váltotta ki, ám ennek a cívódásnak 10—11 éves gyerekek lettek az áldozatai. A meglepő az, hogy mégis mindenki a fiúk érdekeit hangoztatva szállt síkra saját érdekeiért. A történet furcsasága, hogy a maga szempontjából mindenkinek igaza van. De ki törődött a gyerekekkel?! Az egyetemes magyar sport szempontjából lényegében mindegy, melyik sportegyesületben nevelik fel a tehetségeket. De ha a rend oldaláról nézzük!... Esetünkben a Bp. Spartacus szakmai és anyagi befektetést nem kímélve nevelte, edzette a tornászpalántákat. Gyümölcsözően működött a kapcsolat az iskolával is. Ezt bomlasztotta fel a szülői önkény. A szülők döntési jogukat alátámasztva hangoztatják, hogy ma már a gyerekek sportolása a családtól is lemondást kíván. Év közben alig van szabad hét vége a versenyek miatt, nyáron is csak akkor mehetnek szabadságra, ha az edzés szünetel és naponta kell a nebulókat a foglalkozásra kísérni. Nos, ez mind igaz és a szülőknek éppen azért kell az egyesület partnereinek lenni, mert látják a másik oldalon befektetett szakmai energiát is. A történetnek az iskola és az egyesület cseréjével még nincs vége, mert a Bp. Spartacus bejelentése alapján az OTSH vizsgálatot folytat. A szakmai oldal tehát még nyitott, annak ellenére, hogy az érintett szakszövetség nem is foglalkozik a kérdéssel (!?). Az ügy vesztesei azonban már megvannak. A gyerekek... Beke Csilla SZABÓ ISTVÁN A sportolóra a pontosság is jellemző. Szabó István ötszörös világbajnok kajakozóval azt beszéltük meg, hogy az Ond vezér parki általános iskolánál fél tízkor találkozunk. Nem várakoztunk hiába. — Szombaton még sportolt. Nem fáradt? — Valóban, Szolnokon voltam a második válogatóversenyen. Ezer méteren, sajnos, csak harmadikok lettünk. Késő este érkeztem haza, de sikerült kipihenni magam. — Mikor nyerte világbajnoki aranyérmeit? — Az elsőt 1971-ben, majd 74-, 75-, 77-, 78-ban. — Ismeri a tanácstagokat, akikre szavaz? — Sajnos, nem tudtam részt venni a jelölő gyűléseken. Éppen a sportbeli elfoglaltságom miatt. Edzés edzést követett, s a folytatás sem más. Holnap Dunavarsányba megyünk edzőtáborba, két hét múlva pedig utazunk Nottinghambe, a legerősebb nemzetközi versenyre. De visszatérve a választásra ... Megvásároltam a Zugló című lapot, hogy legalább onnan ismerjem azokat, akikre az elkövetkező néhány évben bízzuk körzetünk sorsát. Fényképről tehát ismerősek, s néhány lényeges dolgot is megtudhattam róluk. Bizalommal vagyok irántuk! NÉPSPORT 5 Választott az ország Sportolók, sportvezetők az urnáknál SIDÓ FERENC Sokan felismerték és kedvesen köszöntötté Sidó Ferencet, a kilencszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok asztaliteniszezőt, a Bp. Spartacus vezetőedzőjét. A népszerű sportembernek mindenkihez volt egy-egy kedves szava. Miután feleségével együtt kiléptek a szavazóhelyiségből, mosolyogva mondta: — Rendkívül örülök ennek a napnak! Hosszú idő óta ugyanis ma van az első szabad vasárnapom. Végre kialudhattam magam, s délután is nyugodtan pihenhetek. Sajnos, rám fér. Megfáztam, s a derekam is vacakol. — Mit kérne tőle, a képviselőjétől, ha megválasztása után fogadná? — Nagyobb támogatást az iskolai testnevelésnek és sportnak, a lakóhelyi testedzési lehetőségek fejlesztését. Meggyőződésem ugyanis, hogy sportéletünk utánpótlása az iskolai testnevelés fejlesztésén múlik, az embereknek, a kerületben lakóknak mind nagyobb szükségük van a mozgásra. És én a támogatást nemcsak az anyagiakra, a létesítményfejlesztésre értem, hanem a szervezésre, a mozgósításra, a meggyőzésre. Ebben pedig jelentős szerepet tölthet be a tanács, a megválasztott tanácstagok sokasága. — Jó pihenést, mielőbbi felgyógyulást kívánunk ! — Szavazás után indulunk a Balatonra — mondta a népszerű labdarúgó — építkezem, s minden szabad időt ki kell használnom. — Ismeri a jelölteket? — Képviselőjelöltünk dr. Trautmann Rezső, tanácstagjelöltünk pedig Kolimár János. Az előbbivel már találkoztam. Rájuk szavazok! — Megválasztása után mit kérne a tanácstagtól az első fogadóórán? ! — Az utak és a közvilágítás megjavítását. Úgy gondolom, sok második kerületi lakos kérését is tolmácsolnám. A két kislány kicsit türelmetlenül ragadta meg apuka kezét, mintegy figyelmeztetőül: messze még a Balaton. Nem tartóztattuk tovább őket, hiszenérthető, hogy egy labdarúgó életében ritka az olyan alkalom, amikor együtt lehet, ha csak rövid időre is, a család. FAZEKAS LÁSZLÓ Fazekas László, az U. Dózsa válogatott labdarúgója frissen lépett ki a kocsijából, előbb feleségét, majd két kislányát, a hatesztendős L Mannát és az ötéves Évát segítette a kiszállásban. — Hogyhogy családostól? HEGEDŰS CSABA Vasárnap reggel kilenc órakor a XIV. kerületi Újváros parki általános iskola előtt találkoztunk Hegedűs Csabával, a birkózóválogatott szövetségi kapitányával, aki kislánya —a hároméves Bernadett — társaságában érkezett. Bernadettben a női hiúság szikráját sem lehetett felfedezni. Egyszerűen nem engedte, hogy édesapjával együtt lefotózzuk. — Úgy hallottuk, január 1-én is edzettek a birkózók. — Így igaz. De edzést tartottam karácsonykor és húsvétkor is. Hogy, miért? Nem akartam, hogy a fiúk néhány pohár miatt kiessenek a formájukból. — A válogatott további programja? — Ma mindannyian szavaznak. Holnap reggel nyolc órakor találkozunk a Sportcsarnok előtt. Azután utazunk Tatára. Két hétig tartózkodunk ott, majd visszajövünk Budapestre. Másfél hét a családdal, s indulunk Mátraházára, az edzőtáborba. — Mikor utaznak az olimpiára? — A kötöttfogásúak július 17-én, a szabadfogásúak 25-én. — Milyen lesz a Hegedűs család mai további programja? — Feleségeim délután dolgozik. Mi pedig a kislányommal Gödöllőre megyünk kirándulni. Hadd áruljam el, a kiránduláshoz az is hozzátartozik, hogy egy vadászkutyát szeretnék válkrolni.