Népsport, 1980. július (36. évfolyam, 154-183. szám)

1980-07-29 / 181. szám

XXXVI. 181. ♦ 1980. július 29 Az olimpia keddi műsora ★ 10. VERSENYNAP BIRKÓZÁS: 9.00 és 17.00. Szabadfogás: 48 kg, 50 kg (magyar induló: Szabó), 57 kg (Né­meth), 612 kg, 68 kg (Ko­csis J.), 74 kg (Fehér), 82 kg (Kovács), 90 kg, 100 kg (Bodó), +100 kg (Bálla). CSELGÁNCS. 9.00. 76 kg (Gyányi). GYEPLABDA. 9.00. Férfi helyosztók. KÉZILABDA. 12.00. Női mérkőzések, V­, utolsó forduló (13.30 Magyarország—Csehszlová­kia). KOSÁRLABDA. 9.00 és 17.00. Férfimér­kőzések az 1—6. helyért. LABDARÚGÁS. 19.00. Elődöntők. LOVASSPORT. 7.00. Díjugrató nagydíj csapatverseny (válogatott). ÖKÖLVÍVÁS. 12.00 és 19.00. Negyed­döntők (papírsúlyban: Ge­­dó, légsúlyban: Váradi, nehézsúlyban: Lévai). RÖPLABDA. 15.00. Női helyosztók (16.30. A 3. helyért: Ma­gyarország-Bulgária) .­­ SÚLYEMELÉS. 18.00. Nehézsúly (Szalai). VITORLÁZÁS. 11.00. Hetedik, utolsó fu­tam (repülő hollandi: Detre testvérek, csillagha­jó: Holovits testvérek, finn dingi: Ruják, 470-es: Zalai, Fundák). VÍVÁS. 12.00. Kard csapatverseny (vác). VÍZILABDA. 10.00. Mérkőzések 7—12. helyért, utolsó forduló. 16.00. Mérkőzések az 1— 6. helyért, utolsó forduló (16.00. Magyarország— Hollandia). A kezdési időpontokat ma­gyar idő szerint adtuk meg. Közvetítések az olimpiáról A MAGYAR TELEVÍZIÓ OLIMPIAI MŰSORAI I. műsor 10.00— kb. 11.30: össze­foglaló a hétfői versenyekről. 15.00— 19.05: tudósítás az ökölvívó negyeddöntőkről, a cselgáncs- és a szabadfogású birkózóversenyekről; részletek a Magyarország—Hollandia ví­zilabda-, a Magyarország- Bulgária és a Szovjetunió— NDK női röplabda-, valamint a Magyarország—Csehszlovákia és a Szovjetunió—NDK női ké­zilabda-mérkőzésről; közvetítés a Szovjetunió—Jugoszlávia ví­zilabda-mérkőzésről és a kard csapatdöntőről (ha a magyar válogatott bejut). 20.55—kb. 23.00: össze­foglaló a nap eseményeiről. II. műsor 19.05—20.50: közvetítés a kard csapatdöntőről (ha a ma­gyar csapat bejut), a nehéz­súlyú súlyemelők versenyéről, a Szovjetunió—NDK labdarúgó elődöntőről (valószínűleg egy félidő). A MAGYAR RADIÓ MŰSORAI AZ OLIMPIÁRÓL Kossuth-adó 5.12, 6.12, 7.12: olimpiai híradó — röviden. 10.05, 12.35: olimpiai hír­adó: beszámoló a szabadfogá­sú birkózó- és cselgáncsverse­nyekről, az ökölvívó negyed­döntőkről, a kard csapatver­senyről. 14.00— 15.00: közvetítés a Magyarország—Csehszlovákia női kézilabda-mérkőzésről, a szabadfogású birkózó- és a cselgáncsversenyekről, az ököl­vívó negyeddöntőkről, valamint a kard csapatversenyről. 35.10: olimpiai hírek. 19.15—21.30: közvetítés a nehézsúlyú súlyemelők verse­nyéről, a kardcsapatdöntőről, az ökölvívó negyeddöntőkről, a szabadfogású birkózó- és a cselgáncsversenyekről. 22.15: összefoglaló a nap eseményeiről. Petőfi-adó 11.17: olimpiai híradó, beszámoló a szabadfogású bir­kózó- és cselgáncsversenyekről, az ökölvívó negyeddöntőkről, a kard csapatversenyről. 16.00— 19.10:: közvetítés a Magyarország—Hollandia vízi­labda-mérkőzésről, a Magyar­ország-Bulgária női röplabda­mérkőzésről, a kardcsapatver­senyről, a nehézsúlyú súlyeme­lők versenyéről, az ökölvívó negyeddöntőkről és a csel­gáncsversenyekről, a szabadfo­gású birkózóversenyekről; be­számoló a vitorlásversenyek végeredményéről, valamint a lovasverseny állásáról. (A televízió és a rádió a műsorváltoztatás jogát fenn­tartja !) 9­99 A CN­/Cp apaságát min­­dsig mrn­­dig sokan vál­lalják, a kudarc rendszerint árvagyerek. Megrendítően ár­ván öltötte magára melegí­tőjét vasárnap délután a ko­mor tekintetű Paragi Fe­renc, szívszorongatóan egye­dül volt a százezres stadion kellős közepén. Kiesése hí­rét a tévériporterek is meg­jegyzés nélkül közölték, ta­pintatos megdöbbenéssel hangjukban. Három rossz hajítás, s mindennek vége, olimpia legközelebb­­ négy év múlva lesz, javítani már csak ott lehet, ha egyáltalán, a finn Värén hősiesen tartotta ma­gát az utolsó körig, ám a ko­rábbi ellenállhatatlan hajrát most mástól láthatta a vi­lág. Százszor, ezerszer is do­bott már annyit Paragi, amennyit vasárnap délután kellett volna, hogy megkap­ja a további három hajítás lehetőségét, és — igazán re­mélem — ugyanennyiszer száll még a gerelye jóval a nyolcvan méteres vonalon túlra, s talán a száz mé­ternek is a tájára. De az már nem a Luzsnyiki-stadi­­onban lesz (bár­ ott is le­het), és nem 1980. július 27- én. Miként már másik nap és más verseny lesz az is, amelyiken David Rigert — Paragihoz hasonlóan — be­bizonyíthatja, hogy mégis­csak ő a legjobb. Kula és Daczakó lett olimpiai baj­nok, természetesen méltán mind a kettő. A képernyőhöz kötözött szurkolóknak borúra jött a derű: a gerelyhajítók kíno­san leptek meg, a súlyeme­lő kellemesen. A várt va­sárnapi arany meglett tehát, talán „túlzás” már, ha mind­két számban „nekünk” sike­rül. S ez itt a bökkenő. A nézőt megvigasztalhatja Pa­­ragiért Baczakó (és a szovjet szurkolót Rigertért Kula), de a szomorú vesztesnek nem kárpótlás a sporttárs arany­érme. S egy világcsúcstartó mindig vesztes, ha nem nyer, ő kudarcot vall, míg mások­nak legfeljebb­ nem sikerült.. VALÓJÁBAN­­ magányos, ha aztán osztoz­nak is vele az örömben a csapattársak és a szurkolók. Akkor és ott önmagáért kell megküzdenie, ha eredménye utóbb része is az ország összteljesítményének. Csak utólag tudtuk meg — bele­­borzongva a gondolatba is —, hogy Magyar Zoltánnak kishíján lecsúszott a keze a lóról. Hogy reflexszerűen küzdötte le a majdnem vég­zetes hibát, vagy tudatosa­n, az egyremegy: önmagán kí­vül senkire sem számítha­tott abban a pillanatban. Ilyen értelemben még a csa­patsportban is magányos a sportoló, lecserélik, ha nem megy a játék, s ha a töb­binek sem, az neki nem is vigasz, nem is mentség. Ezért tekintik az olimpiát elsősorban egyéni küzdelmek sorozatának, az érem- és ponttáblázatok nem hivata­losak, még ha számontartja is alakulásukat mindenki. Természetesen sokat elárul egy ország sportéletéről he­lye a táblázaton, de ahol gyakran századmásodpercek és centik, vagy éppen — értelemszerűen szubjektív — árnyalatnyi pontozási kü­lönbségek döntik el a sorren­det, ott oktalanság az ösz­­szesítések bűvöletébe kerül­ni. Ha 35 dekával kevesebb a testsúlya, Oláh aranyérme szaporíthatta volna a ma­gyar összteljesítményt, holott az eredménye­­ akkor is ugyanannyi. Magának az olimpiának a sportbeli rangját is a látvá­nyos küzdelmek és a nagy egyéni teljesítmények adják meg, utóvégre az érmek mindenképpen gazdára talál­nak. A listák és a tábláza­tok azonban idővel elhalvá­nyulnak az emlékezetben, s ami megmarad sokáig, oly­kor örökre, az a nagy ver­senyek, győzelmek és —igen — a meghökkentő veresé­gek képe. Ezek válnak az adott olimpia megkülönböz­tető védjegyévé, ettől lesz igazán olimpiává a kéthetes küzdelemsorozat. S így ,vadja át” majd jel­képhelyét Misa mackó a moszkvai olimpiát az emlé­kezetünkben megőrző képek­nek, amelyekből már egy hét után is a ranghoz elegendő akadt. S mivel mai vilá­gunkban az olimpia százmil­liók képernyőemléke, az vá­lik jelképpé, amit a tévében láttunk (a résztvevők és a kinti nézők élménye ekként alighanem részben eltérő, dehát mégiscsak mi, a tá­volból nézők vagyunk töb­ben ...) VALÓSZÍNŰ­ként változó a benyomás, hi­szen, teszem azt bolgár szur­kolóként nyilván másként láttuk volna a vasárnap esti súlyemelést. De éppen a nagy egyéniségek sikere és kudarca válik közös emberi emlékké, s ilyenformán olimpiai védjeggyé. Amikor Szalnyikov az utolsó ötvenet úszta az 1500 méteren, nem­csak a szovjet szurkolók szá­molták a másodperceket: a 15 perces „álomhatárt” ab­ban az uszodában az embe­riség lépte át. Gyityatyin és Andrianov, Ovett és Coe, vagy netán Wladár és Ver­rasztó közül a győztes min­denképpen egyazon nemzet sikerét biztosította, mégis bevont minket versengésébe a két nagyszerű szovjet tor­nász, a két remek angol at­léta és a két kitűnő ma­gyar úszó. Nem kellett ahhoz finnek lenni, hogy valaki Viren páratlan visszatérésé­ért szorítson, avagy éppen­séggel azért szurkoljon, hogy egy szegény afrikai ország három futójával is felejthe­tetlen „leckét” adjon a vi­lágnak. Annyiban is az egyén ün­nepe az olimpia, hogy elfo­gulatlanul képesek vagyunk izgulni valakiért, aki már „öreg”, vagy éppen nagyon is fiatal. Szinte segíteni gon­dolatban Szanyejevet, hogy sikerüljön — megint egy­szer — utolsóra megugrani a győzelemhez szükséges több­letcentiket, vagy netán — nosztalgiával — Kulcsár Gergely legendás küzdőké­­pességére gondolni az NDK-s Hanisch újabb dobogóra ke­rülése láttán. Egy olimpián nemcsak a „veterán Verrasz­tó” érméért lehet izgulni, hanem azért is, hogy a ko­pasz Goodhew-nak teljesül­jön élete álma, mégha nem is kap táviratot a bojkott­­párti hivatalos Londontól. Hiszen ha nemzetileg nem vagyunk érdekeltek, akkor is szurkolunk többnyire, ki-ki választ magának a mezőny­ből, akár az addigi eredmé­nyek, akár az akkori benyo­mások alapján. Megfigyelhet­jük, a csapatok esetében is hamar kiválasztjuk kedven­ceinket, tehát a vezető egyé­niségeket. AZ OLIMPIA nem képzelhető el egyénisé­gek nélkül. Olykor igazság­talan ez a dráma, mint ma­ga az élet. Comaneci leesett a falemáskorlátról, de neki még maradt aranyszerző sze­re, némi kárpótlásra lega­lábbis. De a kubai Casanast most Moszkva után elkíséri — ezüstérme formájában — annak a századmásodperc­nek az emléke, amennyivel a második helyre szorult. S mi kárpótolhatja Mátayt, Pa­­ragit? Valószínűleg semmi más, mint a további ver­senyzés, igen, a „dacgyőzel­mek” sorozata. S az a jó tudat, hogy csak verseny közben „magányos” a spor­toló, ám soha nincs — re­mélhetőleg — magára hagy­va. A győztes magányossága NÉPSPORT 7 QÉP OLIMPIAI MOZAIK „Moszkvában kijelölték a célt — nyilatkozta Teurai Ropa Nhongo, Zimbabwe if­júsági és sportminiszternője. — Tudjuk, hogy még min­den előttünk áll. Rendkívül nehéz összehasonlítani a ke­vés nemzetközi tapasztalattal rendelkező zimbabwei spor­tolókat a világ legjobbjaival. A kitűzött célok megvalósí­tásáért azonban most már el­kezdhetünk dolgozni. Csodá­latos volt az, hogy olimpiai csapatunk a sport, az ifjú­ság és a barátság e nagy ün­nepén első ízben részt ve­hetett. A fajvédő uralom időszakában a sporthoz való jog, csakúgy, mint a többi jog, kizárólag a fehér bőrűe­ket illette meg” — jelen­tette ki a 25 éves miniszter, aki maga is hét éven keresz­tül részt vett a fegyveres felszabadító harcban. A fe­kete lakosság ma már tuda­tosan törekszik arra, hogy a sport és a testgyakorlás ne legyen privilégium. A zim­babwei kormány nagy erő­feszítéseket tesz, hogy az elő­ítéleteket ezen a téren is le­­küzdje. Ma még komoly gon­dokkal kell megküzdeni, így anyagi nehézségek, sportlé­tesítmények és sporteszközök hiánya, továbbá szakember­­hiány hátráltatja a fejlődést. ★ Továbbra is igen sok táv­irat érkezik a magyar csa­pat és sportolók címére az olimpiai faluba. Különösen jólesett az öttusázóknak az olimpiai bajnok Balczó And­rás üdvözlete. Baczakó Péter is volt versenyzőtársától, Földi Imre olimpiai aranyér­mestől kapta az első távira­tot.★ Hétfőn a magyar olimpiai csapat tagjainak és az ifjú­sági tábor lakóinak egy cso­portja felkereste a Moszko­voreckij kerület egyik édes­ipari kombinátját. A gyár dolgozói üdvözölték a ma­gyar sportolókat és a fiata­lokat, akiknek nevében Var­ga László, a KISZ Központi Bizottságának titkára köszön­te meg a kedves fogadtatást. Délután a gyárban műsort adott Berki Tamás, Vitay Ildikó és a Karsai panto­mimegyüttes. Vasárnap és hétfőn igen érdekes és nem mindennapi nézői volta­k az atlétikai ver­senyeknek. Igaz, a pályától meglehetősen távol. A Le­­nin-stadionból , kozmikus távközlési eszközökkel — külön tudósítást sugároztak „egyenes adásban” a Szojuz —Szaljut űrkomplexum négy­tagú nemzetközi személyze­tének. Mint Viktor Gorbat­­ko, a szovjet—vietnami kö­zös űrrepülés parancsnoka el­mondta, vasárnap az űr­komplexumon amúgy is olim­piai napot rendeztek. Az il­letékes sportszervek megbí­zásából a világűrben nyúj­totta át a „Sport érdemes mestere kitüntető címről szóló okiratot és jelvényt a világűr abszolút rekorderé­nek, Valerij Rjuminnak, aki már másodízben jár tartósan a kozmoszban és az állandó személyzet másik tagjának, Leonyid Popovnnak. ★ A spanyolok 4­X200 m-es gyorsúszó váltójának tagjai versenyük előtt simára bo­­rotváltatták fejüket. Gondol­ták, talán számukra is meg­hozza a sikert, mint például Duncan Goodhew-nak, aki, mint ismeretes, tar fejjel nyert a 100 m-es mellúszás­ban. Nos, az ibériaiak szá­mára nem volt jó a recept, még a döntőbe sem tudtak bejutni. A legfiatalabb győzött A férfi gerelyhajításban a mezőny legfiatalabb tagja, a 21 éves Dainis Kula győzött. A Lett SZSZK Ventspils nevű városából való dobó ez­zel nagy elődje, az 1968-ban győztes Janis Lusis nyomdo­kába lépett. Az új olimpiai bajnok, aki egyébként csak az utolsó válogató után ke­rült be a szovjet csapatba, gyerekkora óta sportol. Is­kolás éveiben ígéretes tíz­­próbázónak indult, többek között 206 cm-t ugrott ma­gasban, 750 cm-t távolban, rúddal négy méterre volt képes. Csak később válasz­totta a gerelyhajítást fő­számának, s edzője, Maris Grivi felkészítésében a sok­oldalú edzésmunkát helyezte előtérbe. Kula első hazai si­kereit tavaly érte el és 86.04 m-rel szovjet rangelső lett. Kula kitűnő fizikai adott­ságokkal rendelkezik, 191 centi magas, 93 kiló súlyos, kitartó, kitűnően összponto­sító versenyző. Hidegvérűsé­­gére jellemző, hogy az elő­döntőben, két érvénytelen ki­sátnét után képes volt har­madik dobásával, amelytől döntőbe jutása függött, az egész mezőnyt túlhajítani! Az NDK-beli Wolfgang Hanisch, a döntő egyik leg­tapasztaltabb részvevője így beszélt róla: — Csak gratulálni tudok a szovjet edzőknek, hogy ilyen tehetséget neveltek fel. Vé­leményem szerint gyerekjá­ték lesz Kulának, hogy rövi­desen elérje a 95 métert. — Fantasztikus élmény föl­­állni az olimpiai dobogó leg­magasabb fokára. Boldog va­gyok, hogy eljöttem Moszk­vába és részt vehettem ezen a nagy sportfesztiválon. Nem tudtam visszatartani köny­­nyeimet, amikor győzelmem elismeréseképpen az úszó­csarnokban felhangzott az ausztrál himnusz — ezeket nyilatkozta a 800 m-es női gyorsúszás győztese, a 18 éves Michelle Ford. A sydneyi egyetemista már tizenegy éves kora óta jár uszodába. — Képes lett volna rövidebb idő alatt is teljesíteni a távot? — kér­dezték tőle. — Igen, úgy gondolom. Mindazonáltal elégedett va­gyok az eredményemmel. Annál is inkább, mert sike­rült „ellopnom” az aranyat a szovjet és NDK-s lányok orra elől — válaszolt az úszócsarnok „tündérének” el­nevezett Michelle. Az újdon­sült bajnoknő bélyeget és szalvétát gyűjt, de legked­vesebb időtöltése­m az úszás. — A víz mellett szület­tem, víz mellett élek . . . Ho­gyan is lehetne másképp? Ott voltam Montrealban, nyertem Moszkvában, most a harmadik olimpiámra készü­lök majd.★ Az olimpiai labdarúgótorna eddigi mérkőzéseit értékelte Joao Havelange. A FIFA el­nöke a következőket nyilat­kozta a Pravda tudósítóinak: „Nagyszerű feltételeket te­remtettek a versenyek lebo­nyolítására. Az összes olim­piai létesítményekben a ba­rátság és a kölcsönös jóaka­rat légköre uralkodik, és ez az atmoszféra jellemző az egész ötkarikás játékokra. S ez biztosítja a teljes sikert. Az évek során 127 országban jártam, de sehol sem talál­tam ilyen korszerű sportbá­zisokat, ilyen alkotó hozzá­állást a sporthoz. ★ — Sok győzelmet arattam már életemben, de ez volt a legszebb — mondta a 10 000 m-es döntő után Mi­­ruts Vifiter, az apró termetű, világklasszis etióp hosszú­távfutó. — Amikor Viren él­re ment, nem ijedtem meg, utána eredtem, tudtam, hogy gyorsabb vagyok nála. A mindössze 162 centi ma­gas olimpiai bajnok június­ban múlt 35 éves és 5000 m­­en második aranyérmét akarja megszerezni. ★ Az NDK-hoz hasonlóan a szovjet sport is jubilált va­sárnap. A­­ 300. olimpiai aranyérmet Alekszandr Szi­­dorenko, a 400 m-es vegyes­úszás olimpiai bajnoka sze­rezte meg hazájának. A sort 1952. július 20-án, Helsinki­ben Nyina Romaskova-Pono­­marjova nyitotta meg a női diszkoszvetésben kivívott el­sőségével. •­ Rengeteg látogatója van Moszkvában a különböző áruházaknak, magazinoknak, s a leg­keresettebb cikk: a Misa. Képünkön (balról jobbra) Váradi és Verrasztó is e kedves ajándéktárgyat szemléli

Next