Népsport, 1980. július (36. évfolyam, 154-183. szám)
1980-07-29 / 181. szám
XXXVI. 181. ♦ 1980. július 29 Az olimpia keddi műsora ★ 10. VERSENYNAP BIRKÓZÁS: 9.00 és 17.00. Szabadfogás: 48 kg, 50 kg (magyar induló: Szabó), 57 kg (Németh), 612 kg, 68 kg (Kocsis J.), 74 kg (Fehér), 82 kg (Kovács), 90 kg, 100 kg (Bodó), +100 kg (Bálla). CSELGÁNCS. 9.00. 76 kg (Gyányi). GYEPLABDA. 9.00. Férfi helyosztók. KÉZILABDA. 12.00. Női mérkőzések, V, utolsó forduló (13.30 Magyarország—Csehszlovákia). KOSÁRLABDA. 9.00 és 17.00. Férfimérkőzések az 1—6. helyért. LABDARÚGÁS. 19.00. Elődöntők. LOVASSPORT. 7.00. Díjugrató nagydíj csapatverseny (válogatott). ÖKÖLVÍVÁS. 12.00 és 19.00. Negyeddöntők (papírsúlyban: Gedó, légsúlyban: Váradi, nehézsúlyban: Lévai). RÖPLABDA. 15.00. Női helyosztók (16.30. A 3. helyért: Magyarország-Bulgária) . SÚLYEMELÉS. 18.00. Nehézsúly (Szalai). VITORLÁZÁS. 11.00. Hetedik, utolsó futam (repülő hollandi: Detre testvérek, csillaghajó: Holovits testvérek, finn dingi: Ruják, 470-es: Zalai, Fundák). VÍVÁS. 12.00. Kard csapatverseny (vác). VÍZILABDA. 10.00. Mérkőzések 7—12. helyért, utolsó forduló. 16.00. Mérkőzések az 1— 6. helyért, utolsó forduló (16.00. Magyarország— Hollandia). A kezdési időpontokat magyar idő szerint adtuk meg. Közvetítések az olimpiáról A MAGYAR TELEVÍZIÓ OLIMPIAI MŰSORAI I. műsor 10.00— kb. 11.30: összefoglaló a hétfői versenyekről. 15.00— 19.05: tudósítás az ökölvívó negyeddöntőkről, a cselgáncs- és a szabadfogású birkózóversenyekről; részletek a Magyarország—Hollandia vízilabda-, a Magyarország- Bulgária és a Szovjetunió— NDK női röplabda-, valamint a Magyarország—Csehszlovákia és a Szovjetunió—NDK női kézilabda-mérkőzésről; közvetítés a Szovjetunió—Jugoszlávia vízilabda-mérkőzésről és a kard csapatdöntőről (ha a magyar válogatott bejut). 20.55—kb. 23.00: összefoglaló a nap eseményeiről. II. műsor 19.05—20.50: közvetítés a kard csapatdöntőről (ha a magyar csapat bejut), a nehézsúlyú súlyemelők versenyéről, a Szovjetunió—NDK labdarúgó elődöntőről (valószínűleg egy félidő). A MAGYAR RADIÓ MŰSORAI AZ OLIMPIÁRÓL Kossuth-adó 5.12, 6.12, 7.12: olimpiai híradó — röviden. 10.05, 12.35: olimpiai híradó: beszámoló a szabadfogású birkózó- és cselgáncsversenyekről, az ökölvívó negyeddöntőkről, a kard csapatversenyről. 14.00— 15.00: közvetítés a Magyarország—Csehszlovákia női kézilabda-mérkőzésről, a szabadfogású birkózó- és a cselgáncsversenyekről, az ökölvívó negyeddöntőkről, valamint a kard csapatversenyről. 35.10: olimpiai hírek. 19.15—21.30: közvetítés a nehézsúlyú súlyemelők versenyéről, a kardcsapatdöntőről, az ökölvívó negyeddöntőkről, a szabadfogású birkózó- és a cselgáncsversenyekről. 22.15: összefoglaló a nap eseményeiről. Petőfi-adó 11.17: olimpiai híradó, beszámoló a szabadfogású birkózó- és cselgáncsversenyekről, az ökölvívó negyeddöntőkről, a kard csapatversenyről. 16.00— 19.10:: közvetítés a Magyarország—Hollandia vízilabda-mérkőzésről, a Magyarország-Bulgária női röplabdamérkőzésről, a kardcsapatversenyről, a nehézsúlyú súlyemelők versenyéről, az ökölvívó negyeddöntőkről és a cselgáncsversenyekről, a szabadfogású birkózóversenyekről; beszámoló a vitorlásversenyek végeredményéről, valamint a lovasverseny állásáról. (A televízió és a rádió a műsorváltoztatás jogát fenntartja !) 999 A CN/Cp apaságát mindsig mrndig sokan vállalják, a kudarc rendszerint árvagyerek. Megrendítően árván öltötte magára melegítőjét vasárnap délután a komor tekintetű Paragi Ferenc, szívszorongatóan egyedül volt a százezres stadion kellős közepén. Kiesése hírét a tévériporterek is megjegyzés nélkül közölték, tapintatos megdöbbenéssel hangjukban. Három rossz hajítás, s mindennek vége, olimpia legközelebb négy év múlva lesz, javítani már csak ott lehet, ha egyáltalán, a finn Värén hősiesen tartotta magát az utolsó körig, ám a korábbi ellenállhatatlan hajrát most mástól láthatta a világ. Százszor, ezerszer is dobott már annyit Paragi, amennyit vasárnap délután kellett volna, hogy megkapja a további három hajítás lehetőségét, és — igazán remélem — ugyanennyiszer száll még a gerelye jóval a nyolcvan méteres vonalon túlra, s talán a száz méternek is a tájára. De az már nem a Luzsnyiki-stadionban lesz (bár ott is lehet), és nem 1980. július 27- én. Miként már másik nap és más verseny lesz az is, amelyiken David Rigert — Paragihoz hasonlóan — bebizonyíthatja, hogy mégiscsak ő a legjobb. Kula és Daczakó lett olimpiai bajnok, természetesen méltán mind a kettő. A képernyőhöz kötözött szurkolóknak borúra jött a derű: a gerelyhajítók kínosan leptek meg, a súlyemelő kellemesen. A várt vasárnapi arany meglett tehát, talán „túlzás” már, ha mindkét számban „nekünk” sikerül. S ez itt a bökkenő. A nézőt megvigasztalhatja Paragiért Baczakó (és a szovjet szurkolót Rigertért Kula), de a szomorú vesztesnek nem kárpótlás a sporttárs aranyérme. S egy világcsúcstartó mindig vesztes, ha nem nyer, ő kudarcot vall, míg másoknak legfeljebb nem sikerült.. VALÓJÁBAN magányos, ha aztán osztoznak is vele az örömben a csapattársak és a szurkolók. Akkor és ott önmagáért kell megküzdenie, ha eredménye utóbb része is az ország összteljesítményének. Csak utólag tudtuk meg — beleborzongva a gondolatba is —, hogy Magyar Zoltánnak kishíján lecsúszott a keze a lóról. Hogy reflexszerűen küzdötte le a majdnem végzetes hibát, vagy tudatosan, az egyremegy: önmagán kívül senkire sem számíthatott abban a pillanatban. Ilyen értelemben még a csapatsportban is magányos a sportoló, lecserélik, ha nem megy a játék, s ha a többinek sem, az neki nem is vigasz, nem is mentség. Ezért tekintik az olimpiát elsősorban egyéni küzdelmek sorozatának, az érem- és ponttáblázatok nem hivatalosak, még ha számontartja is alakulásukat mindenki. Természetesen sokat elárul egy ország sportéletéről helye a táblázaton, de ahol gyakran századmásodpercek és centik, vagy éppen — értelemszerűen szubjektív — árnyalatnyi pontozási különbségek döntik el a sorrendet, ott oktalanság az öszszesítések bűvöletébe kerülni. Ha 35 dekával kevesebb a testsúlya, Oláh aranyérme szaporíthatta volna a magyar összteljesítményt, holott az eredménye akkor is ugyanannyi. Magának az olimpiának a sportbeli rangját is a látványos küzdelmek és a nagy egyéni teljesítmények adják meg, utóvégre az érmek mindenképpen gazdára találnak. A listák és a táblázatok azonban idővel elhalványulnak az emlékezetben, s ami megmarad sokáig, olykor örökre, az a nagy versenyek, győzelmek és —igen — a meghökkentő vereségek képe. Ezek válnak az adott olimpia megkülönböztető védjegyévé, ettől lesz igazán olimpiává a kéthetes küzdelemsorozat. S így ,vadja át” majd jelképhelyét Misa mackó a moszkvai olimpiát az emlékezetünkben megőrző képeknek, amelyekből már egy hét után is a ranghoz elegendő akadt. S mivel mai világunkban az olimpia százmilliók képernyőemléke, az válik jelképpé, amit a tévében láttunk (a résztvevők és a kinti nézők élménye ekként alighanem részben eltérő, dehát mégiscsak mi, a távolból nézők vagyunk többen ...) VALÓSZÍNŰként változó a benyomás, hiszen, teszem azt bolgár szurkolóként nyilván másként láttuk volna a vasárnap esti súlyemelést. De éppen a nagy egyéniségek sikere és kudarca válik közös emberi emlékké, s ilyenformán olimpiai védjeggyé. Amikor Szalnyikov az utolsó ötvenet úszta az 1500 méteren, nemcsak a szovjet szurkolók számolták a másodperceket: a 15 perces „álomhatárt” abban az uszodában az emberiség lépte át. Gyityatyin és Andrianov, Ovett és Coe, vagy netán Wladár és Verrasztó közül a győztes mindenképpen egyazon nemzet sikerét biztosította, mégis bevont minket versengésébe a két nagyszerű szovjet tornász, a két remek angol atléta és a két kitűnő magyar úszó. Nem kellett ahhoz finnek lenni, hogy valaki Viren páratlan visszatéréséért szorítson, avagy éppenséggel azért szurkoljon, hogy egy szegény afrikai ország három futójával is felejthetetlen „leckét” adjon a világnak. Annyiban is az egyén ünnepe az olimpia, hogy elfogulatlanul képesek vagyunk izgulni valakiért, aki már „öreg”, vagy éppen nagyon is fiatal. Szinte segíteni gondolatban Szanyejevet, hogy sikerüljön — megint egyszer — utolsóra megugrani a győzelemhez szükséges többletcentiket, vagy netán — nosztalgiával — Kulcsár Gergely legendás küzdőképességére gondolni az NDK-s Hanisch újabb dobogóra kerülése láttán. Egy olimpián nemcsak a „veterán Verrasztó” érméért lehet izgulni, hanem azért is, hogy a kopasz Goodhew-nak teljesüljön élete álma, mégha nem is kap táviratot a bojkottpárti hivatalos Londontól. Hiszen ha nemzetileg nem vagyunk érdekeltek, akkor is szurkolunk többnyire, ki-ki választ magának a mezőnyből, akár az addigi eredmények, akár az akkori benyomások alapján. Megfigyelhetjük, a csapatok esetében is hamar kiválasztjuk kedvenceinket, tehát a vezető egyéniségeket. AZ OLIMPIA nem képzelhető el egyéniségek nélkül. Olykor igazságtalan ez a dráma, mint maga az élet. Comaneci leesett a falemáskorlátról, de neki még maradt aranyszerző szere, némi kárpótlásra legalábbis. De a kubai Casanast most Moszkva után elkíséri — ezüstérme formájában — annak a századmásodpercnek az emléke, amennyivel a második helyre szorult. S mi kárpótolhatja Mátayt, Paragit? Valószínűleg semmi más, mint a további versenyzés, igen, a „dacgyőzelmek” sorozata. S az a jó tudat, hogy csak verseny közben „magányos” a sportoló, ám soha nincs — remélhetőleg — magára hagyva. A győztes magányossága NÉPSPORT 7 QÉP OLIMPIAI MOZAIK „Moszkvában kijelölték a célt — nyilatkozta Teurai Ropa Nhongo, Zimbabwe ifjúsági és sportminiszternője. — Tudjuk, hogy még minden előttünk áll. Rendkívül nehéz összehasonlítani a kevés nemzetközi tapasztalattal rendelkező zimbabwei sportolókat a világ legjobbjaival. A kitűzött célok megvalósításáért azonban most már elkezdhetünk dolgozni. Csodálatos volt az, hogy olimpiai csapatunk a sport, az ifjúság és a barátság e nagy ünnepén első ízben részt vehetett. A fajvédő uralom időszakában a sporthoz való jog, csakúgy, mint a többi jog, kizárólag a fehér bőrűeket illette meg” — jelentette ki a 25 éves miniszter, aki maga is hét éven keresztül részt vett a fegyveres felszabadító harcban. A fekete lakosság ma már tudatosan törekszik arra, hogy a sport és a testgyakorlás ne legyen privilégium. A zimbabwei kormány nagy erőfeszítéseket tesz, hogy az előítéleteket ezen a téren is leküzdje. Ma még komoly gondokkal kell megküzdeni, így anyagi nehézségek, sportlétesítmények és sporteszközök hiánya, továbbá szakemberhiány hátráltatja a fejlődést. ★ Továbbra is igen sok távirat érkezik a magyar csapat és sportolók címére az olimpiai faluba. Különösen jólesett az öttusázóknak az olimpiai bajnok Balczó András üdvözlete. Baczakó Péter is volt versenyzőtársától, Földi Imre olimpiai aranyérmestől kapta az első táviratot.★ Hétfőn a magyar olimpiai csapat tagjainak és az ifjúsági tábor lakóinak egy csoportja felkereste a Moszkovoreckij kerület egyik édesipari kombinátját. A gyár dolgozói üdvözölték a magyar sportolókat és a fiatalokat, akiknek nevében Varga László, a KISZ Központi Bizottságának titkára köszönte meg a kedves fogadtatást. Délután a gyárban műsort adott Berki Tamás, Vitay Ildikó és a Karsai pantomimegyüttes. Vasárnap és hétfőn igen érdekes és nem mindennapi nézői voltak az atlétikai versenyeknek. Igaz, a pályától meglehetősen távol. A Lenin-stadionból , kozmikus távközlési eszközökkel — külön tudósítást sugároztak „egyenes adásban” a Szojuz —Szaljut űrkomplexum négytagú nemzetközi személyzetének. Mint Viktor Gorbatko, a szovjet—vietnami közös űrrepülés parancsnoka elmondta, vasárnap az űrkomplexumon amúgy is olimpiai napot rendeztek. Az illetékes sportszervek megbízásából a világűrben nyújtotta át a „Sport érdemes mestere kitüntető címről szóló okiratot és jelvényt a világűr abszolút rekorderének, Valerij Rjuminnak, aki már másodízben jár tartósan a kozmoszban és az állandó személyzet másik tagjának, Leonyid Popovnnak. ★ A spanyolok 4X200 m-es gyorsúszó váltójának tagjai versenyük előtt simára borotváltatták fejüket. Gondolták, talán számukra is meghozza a sikert, mint például Duncan Goodhew-nak, aki, mint ismeretes, tar fejjel nyert a 100 m-es mellúszásban. Nos, az ibériaiak számára nem volt jó a recept, még a döntőbe sem tudtak bejutni. A legfiatalabb győzött A férfi gerelyhajításban a mezőny legfiatalabb tagja, a 21 éves Dainis Kula győzött. A Lett SZSZK Ventspils nevű városából való dobó ezzel nagy elődje, az 1968-ban győztes Janis Lusis nyomdokába lépett. Az új olimpiai bajnok, aki egyébként csak az utolsó válogató után került be a szovjet csapatba, gyerekkora óta sportol. Iskolás éveiben ígéretes tízpróbázónak indult, többek között 206 cm-t ugrott magasban, 750 cm-t távolban, rúddal négy méterre volt képes. Csak később választotta a gerelyhajítást főszámának, s edzője, Maris Grivi felkészítésében a sokoldalú edzésmunkát helyezte előtérbe. Kula első hazai sikereit tavaly érte el és 86.04 m-rel szovjet rangelső lett. Kula kitűnő fizikai adottságokkal rendelkezik, 191 centi magas, 93 kiló súlyos, kitartó, kitűnően összpontosító versenyző. Hidegvérűségére jellemző, hogy az elődöntőben, két érvénytelen kisátnét után képes volt harmadik dobásával, amelytől döntőbe jutása függött, az egész mezőnyt túlhajítani! Az NDK-beli Wolfgang Hanisch, a döntő egyik legtapasztaltabb részvevője így beszélt róla: — Csak gratulálni tudok a szovjet edzőknek, hogy ilyen tehetséget neveltek fel. Véleményem szerint gyerekjáték lesz Kulának, hogy rövidesen elérje a 95 métert. — Fantasztikus élmény fölállni az olimpiai dobogó legmagasabb fokára. Boldog vagyok, hogy eljöttem Moszkvába és részt vehettem ezen a nagy sportfesztiválon. Nem tudtam visszatartani könynyeimet, amikor győzelmem elismeréseképpen az úszócsarnokban felhangzott az ausztrál himnusz — ezeket nyilatkozta a 800 m-es női gyorsúszás győztese, a 18 éves Michelle Ford. A sydneyi egyetemista már tizenegy éves kora óta jár uszodába. — Képes lett volna rövidebb idő alatt is teljesíteni a távot? — kérdezték tőle. — Igen, úgy gondolom. Mindazonáltal elégedett vagyok az eredményemmel. Annál is inkább, mert sikerült „ellopnom” az aranyat a szovjet és NDK-s lányok orra elől — válaszolt az úszócsarnok „tündérének” elnevezett Michelle. Az újdonsült bajnoknő bélyeget és szalvétát gyűjt, de legkedvesebb időtöltésem az úszás. — A víz mellett születtem, víz mellett élek . . . Hogyan is lehetne másképp? Ott voltam Montrealban, nyertem Moszkvában, most a harmadik olimpiámra készülök majd.★ Az olimpiai labdarúgótorna eddigi mérkőzéseit értékelte Joao Havelange. A FIFA elnöke a következőket nyilatkozta a Pravda tudósítóinak: „Nagyszerű feltételeket teremtettek a versenyek lebonyolítására. Az összes olimpiai létesítményekben a barátság és a kölcsönös jóakarat légköre uralkodik, és ez az atmoszféra jellemző az egész ötkarikás játékokra. S ez biztosítja a teljes sikert. Az évek során 127 országban jártam, de sehol sem találtam ilyen korszerű sportbázisokat, ilyen alkotó hozzáállást a sporthoz. ★ — Sok győzelmet arattam már életemben, de ez volt a legszebb — mondta a 10 000 m-es döntő után Miruts Vifiter, az apró termetű, világklasszis etióp hosszútávfutó. — Amikor Viren élre ment, nem ijedtem meg, utána eredtem, tudtam, hogy gyorsabb vagyok nála. A mindössze 162 centi magas olimpiai bajnok júniusban múlt 35 éves és 5000 men második aranyérmét akarja megszerezni. ★ Az NDK-hoz hasonlóan a szovjet sport is jubilált vasárnap. A 300. olimpiai aranyérmet Alekszandr Szidorenko, a 400 m-es vegyesúszás olimpiai bajnoka szerezte meg hazájának. A sort 1952. július 20-án, Helsinkiben Nyina Romaskova-Ponomarjova nyitotta meg a női diszkoszvetésben kivívott elsőségével. • Rengeteg látogatója van Moszkvában a különböző áruházaknak, magazinoknak, s a legkeresettebb cikk: a Misa. Képünkön (balról jobbra) Váradi és Verrasztó is e kedves ajándéktárgyat szemléli