Népsport, 1980. szeptember (36. évfolyam, 212-236. szám)
1980-09-27 / 234. szám
XXXVI. 234. ♦ 1980. szeptember 27 LABDARÚGÁS Ami a ...Szóval fociból kimaradt Az adás véget ért a 7-es stúdióban. Nem úgy a vita... A rádió csütörtöki . . . Szóval, foci című műsorának meghívott vendégei az egyenes adás végeztével sem fejezték be munkájukat, hiszen 50 perc nem is lehetett elegendő a sok száz kérdés megválaszolására, főleg, ha meggondoljuk, hogy ezúttal nemcsak szurkolók, hanem sportvezetők, szakemberek és újságíróik is ostromolhatták kérdéseikkel Szepesi Györgyöt, az MLSZ elnökét, Mészöly Kálmán szövetségi kapitányt és Mezey Györgyöt, a válogatott edzőjét. Mezey György családi gondjai miatt nem tudott eleget tenni a rádió meghívásának, Szepesi György és Mészöly Kálmán azonban az adás után is örömmel élt a Népsport által biztosított lehetőséggel és készséggel válaszolt a még nyitva maradt kérdésekre. Természetesen nem külön-külön mindegyikre, hanem a témakörönként csokorba gyűjtött kérdéscsoportokra. SZEPESI GYÖRGY • Szellemileg, emberileg, erkölcsileg alkalmasak-e a mai NB I-es labdarúgók arra, hogy az MLSZ lelkes vezetőinek irányításával kihúzzák a kátyúból a magyar labdarúgás szekerét? Ha így általánosságban fogalmazzuk meg a kérdést, akkor egyértelműen azt kell válaszolnom, hogy igen. Mert, ha társadalmi életünk bármely területéről hozunk példákat, azt kell látnunk, hogy ifjúságunk igenis képes a nehéz és nagy munkát igénylő feladatok végrehajtására is. Nagy hibát követünk el akkor, ha valamenynyi élvonalbeli labdarúgónkat egy kalap alá vesszük, s „általában a focistákról” beszélünk. Meggyőződésem, hogy a magyar élvonalban rengeteg olyan tehetséges fiatal található, aki emberileg, erkölcsileg igenis alkalmas nagy gondjaink megoldására. Más kérdés, persze, a velük való foglalkozás mikéntje . .. Meg kell találnunk ezeket a pozitív személyiségjegyekkel rendelkező fiatalembereket, rájuk kell építenünk, ugyanakkor szakmailag és a nevelés tekintetében is úgy kell velük foglalkoznunk, hogy pozitív adottságaik valóban kibontakozhassanak. Azokat pedig, akik többszöri figyelmeztetés és folyamatosan jó nevelőmunka mellett is érzéketlenek maradnak, nehéz kimondani, de legyenek bármilyen tehetségesek, le kell írni... Az emberekkel való foglalkozás azonban, csak részben az MLSZ feladata. Elsősorban az egyesületekben kell nagyobb figyelmet fordítani erre a kérdésre, és nem utolsósorban az utánpótlásnevelés folyamatában kell a nevelést még inkább előtérbe helyezni. • Véleménye szerint, a bajnokság őszi fordulójában voltak-e bundamérkőzések, vagy legalábbis olyanok, amelyekért nem jutalom, hanem büntetés járt volna? — Voltak olyanok —, sajnos több is —, amelyekkel sem a közönség, sem a sajtó, sem pedig az MLSZ-ellenőrök nem voltak megelégedve. Az MLSZ elnöksége látja a gondot, s azt, hogy mindenképpen változtatni kell, hiszen a langyos sétamérkőzésen nyújtott teljesítmény közel sem elegendő legnagyobb célunk, a nemzetközi szint eléréséhez. Ezért az elnökség valamennyi tagja vállalta, hogy ilyen tekintetben ellenőrzi a későbbiek során a mérkőzéseket. Ha nem történik fordulat, akkor a közeljövőben a legmagasabb szintű fórumok elé kerül a hogyan tovább kérdése .... • Milyen további elképzelések vannak arra vonatkozóan, hogy még inkább érdemes legyen az NB I-ben játszani, mint az NB II-ben, vagy éppen a megyei bajnokságban? Ezért van már most is jelentősebb anyagi differenciálás például az élvonal és az NB II. között. Szerintem kevés olyan másodosztályú gárda van, ahol érdemesebb lenne játszani, mint az NB I-ben! Sokkal nagyobb veszélyt látok a megyei bajnokságokban, vagy még alacsonyabb osztályokban szereplő téeszcsapatok „grandiózus” elképzeléseiben. Véleményem szerint ezek a szövetkezetek jobban járnának, ha inkább három agronómust szerződtetnének meg, mint mondjuk 11 levitézlett focistát! Ez azonban, úgy látom, csak ideiglenes divat lesz. Persze, a kérdés másik oldala is érdekes. Véleményem szerint, csak abból a játékosból lehet nemzetközi szinten is jó labdarúgó, aki bizonyítani akar. S erre csakis az élvonalban van mód. Úgy látom, hogy azoknak, akik hajlandóak felcserélni képességeik maximális kibontakoztatását a kevés munkáért kapott nagyobb jövedelemmel —, nincs is helyük az élvonalban, jobb, ha mielőbb kirostálódnak. • A játékosok premizálását, anyagi jövedelmét miért nem a saját mérkőzéseik látogatottsága határozza meg elsődlegesen? — Ez nagyon nehéz kérdés, s megmondom őszintén, a premizálás valamennyi összetevője, mikéntje még nincs teljesen megoldva nálunk. Egy azonban bizonyos, a saját mérkőzések látogatottsága közel sem jelenti egyben a legmagasabb színvonalat. Néhány példa. Az első osztályba jutott csapatoknak mindig ugrásszerűen megnő a látogatottságuk. Gondoljunk csak a ZTE, a Békéscsaba, a Debrecen, vagy éppen a Nyíregyháza esetére. A Vasas bevétele például most meg sem közelíti a Nyíregyházáét, de ki tudja, mi lesz két év múlva? Egyébként a mai alacsony belépőjegyárakból nem is lehetne fedezni a szakosztályok kiadásait; ha a jegyek árából akarnák fenntartani magukat, már most bejelenthetnék a csődöt. Persze, gondolkozunk a lehető legjobb megoldásokon, akár átszervezésekkel is, de mindenképpen meg kell találnunk a célravezető utat. • A kezdethez képest változott-e a lendülete, hangulata? — Hát, én is sokkal jobban szeretem a győzelmeket, a sikert! De azért most is bizakodó vagyok. Sajnos, arra most semmi biztosíték nincs, hogy kijutunk a VB-re. Ettől függetlenül, úgy érzem, hogy már eddig sem tettünk, keveset, főleg az utánpótlás-nevelés, a jövő építése területén, s biztos vagyok abban, hogy ha továbbra is keményen, következetesen dolgozunk, akár adminisztratív intézkedésekkel, mondjuk a bajnokság átszervezésével is, de elérjük, hogy emelkedjék a bajnokság, s ezzel az egész magyar labdarúgás színvonala. MÉSZÖLY KÁLMÁN • Lát-e reális esélyt arra, hogy kijutunk Spanyolországba? — Bízom abban, hogy a hátralévő idő alatt sikerül kialakítanunk egy olyan gárdát, amelynek lesz esélye. Ehhez azonban gyorsítani kell a munka eddigi ütemén. Megvannak az elképzeléseink is, így például a téli felkészülés idején a hosszú együttlét során, reméljük, sikerül lényegesen előrelépnünk, sőt, tervezzük, hogy a későbbiekben a szombati bajnoki mérkőzések után szerdáig közös edzéseket tartunk a válogatott kerettagok számára, s ott majd remek alkalom adódik a hiányosságok kiküszöbölésére, a hibák kijavítására. Úgy érzem, ezek után valóban megerősödve, nagyobb eséllyel vehetjük fel a küzdelmet selejtezőbeli ellenfeleinkkel. „ Van-e képességei alapján sztár a magyar válogatottban, s ha igen, miért nem képes meghatározó egyéniséggé válni? — Pásztor, Nyilasi, Kiss és Törőcsik képességei alapján nagyszerű labdarúgó. Mégsem nevezném őket sztároknak. Mert az a labdarúgó, aki kiérdemli ezt a megtisztelő titulust, minden tekintetben átlagon felüli. Értem ezalatt az edzésmunkát, a magánéletet, az elhivatottságot is. Pelé sztár volt minden tekintetben. Nemcsak kiváló játékos, hanem az eredményekért, a csapatért a szívét kitenni hajlandó, igazi sportember volt. A négy említett magyar játékos is nagyon sokat tud a labdarúgásból, de, sajnos közel sem tesznek meg mindent azért, hogy igazi nagy egyéniségekké váljanak. Úgy érzem azonban, a közeljövőben egyre inkább megértik, hogy a tudás egyben felelősség is, s ha folytatódik az a szemléletváltozás a magatartásukban, amely már most is érezteti hatását, még sok örömünk lehet bennük. • Eddig a 4—4—2-es hadrenddel próbálkozott a v válogatott, legutóbb azonban már három csatárral lépett pályára. Ez azt jelenti, hogy végül is emellett kötöttek ki a szakvezetők? — Kezdetben úgy véltük, hogy a rendelkezésünkre álló játékosgárdával képesek leszünk arra a szerintem feltétlenül előbbre mutató játékra, amelyet a 4—4—2 kínál. Az eddigi találkozók azonban bebizonyították, hogy labdarúgóink felkészültsége erre még nem elegendő. Levontuk a következtetéseket, s a későbbiekben már, legalábbis a selejtezőkig, a 4— 3—3-mal kísérletezünk. Úgy érzem, ezzel nagyobb az esélyünk a sikeres szereplésre, de meg kell mondanom, hogy a lényegesen jobb fizikai képességeket igénylő, ugyanakkor nagyobb eredményességgel kecsegtető kétékes megoldással is kell a későbbiekben próbálkozni. Ehhez azonban, mint majdnem mindenhez, az kell, hogy a bajnokságban sokkal küzdelmesebb, magasabb színvonalú mérkőzéseken dőljön el a pontok sorsa. CSELGÁNCS Sikeres selejtezők - rossz folytatás Wroclawban a főiskolai világbajnokság második versenynapján a 78 és a 86 kilósok léptek tatamira. Előbbiben a világversenyekről is jól ismert csehszlovák Barta, utóbbiban pedig az „új arcnak” számító holland Verkheven szerezte meg az aranyérmet, a 78 kilós Angyal András, a nyolc közé került, de ott kikapott és a 86 kilós Tóth Tamással együtt — utóbbi a csoportselejtezőből szintén továbbjutott, de utána kikapott — helyezetlenül végzett. Pénteken a 65 kg-ban Mészáros János a selejtezőből biztosan került tovább. Előbb ipponnal verte a bolgár Hrisztovot, majd bírói döntéssel bizonyult jobbnak a francia Morénánál. A 71 kg-ban Nagysolymosi Sándor csoportjában a második helyen végzett, úgy, hogy ippont dobott a finn Myljamnjani ellen, de Kokéval (3 pont érték) alulmaradt az amerikai Gary Navaroval szemben. Eredmények: 78 kg. Főiskolai világbajnok: Vladimir Barta (Csehszlovákia), 2. Sonder (Lengyelország), 3. Havalanyin (Szovjetunió) és Canoe (Franciaország), 5. Hong Sung Hun (Dél-Korea) és Hausmann (Ausztria). 86 kg. Főiskolai világbajnok: Berst Verkheven (Hollandia), 2. Hanz (Lengyelország), 3. Kavano (Japán) és Zinzi (NSZK), 5. Nedelcsev (Bulgária) és Gyivizsenko (Szovjetunió). (MTI) RITMIKUS SPORTGIMNASZTIKA Látványos bemutatók (Folytatás az 1. oldalról.) zőny tagjai színvonalas gyakorlatokat mutatnak be, különös tekintettel arra, hogy az egyébként is jelentős tétek — bajnoki érmek, a közönség elismerése — mellett még a közelgő hollandiai Európa-bajnokságra történő válogatásban is kiemelkedő jelentőséghez jut a bajnokság. A nézők valóban többet kaptak, mint az előző években, nem egy jó versenyzőt — Kovácsot — kellett összehasonlítani a közepesekkel, hanem több értékes produkció között választhattunk, ízlésünk szerint. Ugyanez a megállapítás az ifjúságiak versenyére is érvényes. A felnőtt válogatottban is számításba vett Schluth és Englender egyaránt mutatósan tornászott, önmagához képest talán Schluth nyújtott többet. A megjelenésében még inkább a serdülőkre emlékeztető Túrák ugyanolyan értékes gyakorlatokat mutatott be, mint a két esélyes. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy néhány olyan teljesítmény is akadt, amely nem volt méltó a bajnoksághoz. Az ifjúságiak versenye és az egyórás késéssel kezdődött felnőtt bajnokság között mutatta be az EB-re koreografált gyakorlatát a válogatott. Vagy a csapat megváltozott összeállítása okozta, vagy az, hogy a versenyzők már — érthetően — egyéni gyakorlatukra koncentráltak, de a bemutató közel sem sikerült olyan jól, mint egy hete, a BEAC Kupán. A felnőttek — hasonlóan a serdülőkhöz és az ifikhez — az első napon karika- és kötélgyakorlatukkal szerepeltek. Az esélyesek közül először Fajt lépett szőnyegre, és hiába volt mozgása a megszokott módon harmonikus, a szerkezelésben elkövetett sok hiba miatt csak 8.95 pontot kapott kötélgyakorlatára. Sziráczkyra kellett figyelni a következő versenyzők közül. Figyelni kellett rá, mert sűrű volt körülötte a levegő, vibrált, nagyon dinamikusan tornászott, s ő az, aki érezhetően figyel a látványosságra. A nagy tempó azonban azt eredményezte, hogy néha széttöredezett, kapkodóvá vált a mozgása, s rontott is. Az eredmény 9.30 a kötélgyakorlatra. Molnár Anna karikagyakorlata viszont olyan szépre sikerült, mint még talán soha, dinamikus volt, s ugyanakkor lágy, játékos, és elegáns is. A könnyebb részek néhány pontatlansága miatt azonban a pontszám nem volt olyan kiemelkedő, mint az összbenyomás. Az első szeren az esélyesek közül Kovács Györgyi mutatta be utolsóként a gyakorlatát, ő is 9.50-et kapott, mint Molnár , de kötélgyakorlatra. Ezzel azonban meg is szűntek a közös vonások. A bajnoknő ugyanis a többiekétől eltérő és eddigi önmagához képest is újszerű gyakorlattal jelentkezett. A zene — Ravel Bolerójának zongoraátirata — hangulatainak kitáncolása, inspirációihoz való engedelmesség jellemezte, s kevéssé a bonyolult szerkezetés. A zene alá rendelt táncból robbantak ki azután azok az egészen meghökkentő tartások, mozdulatok, vetődések, amelyek izgalmassá tették a szép gyakorlatot. A második szerrel kapcsolatban mindazok az észrevételek állnak, amelyeket az első gyakorlatokra tettünk: Molnár még elegánsabb, harmonikusabb volt (9.65), Kovács viszont az előzőnél nehezebb gyakorlatában többször is rontott. Két szer után így Molnár 15 századponttal vezet Kovács előtt A felnőtt verseny állása két szer után: 1. Molnár (OSC) 19.15, 2. Kovács (Szolgáltató Spartacus) 19.00, 3. Sziráczky (Óbuda TSZ SE) 18.65, 4. Gálfy (BEAC) 18.50, 5. Mészáros J. (Kazincbarcikai Vegyész) 18.45, 6. Pelle (OSC) 18.35. Csapatban: 1. Szolgáltató Spartacus 73.25, 2. OSC 72.00, 3. BEAC 71.40. NÉPSPORT 5 Ifjúsági súlyemelő EB — San Marino Tízen —nem esélytelenül Az utolsó hetekben minden rendeződött! A sérültek és a távollevők helyére minden poszton mások álltak. Nem kevésbé reményteljesen! S ez a tény megnyugtató, hisz míg tavaly a debreceni VB— EB-n csalódást jelentett a magyar fiatalok szereplése, az idén, a montreali VB-n igazán visszhangos siker született. Bár a távolság miatt mindössze öt magyar súlyemelő rajtolt, közülük négy érmet vagy éppenséggel érmeket szerzett, s az ötödiknek sem a formáján múlott, hogy nem került fel a dobogóra. Mondhatnánk: kissé szerencsénk volt. Néhány nagy rivális nem indult (például az NDK- és az NSZK-beliek), néhány eltaktikázta a versenyt, de mindez semmit sem von le abból, hogy fejlődőképes, küzdeni tudó válogatottakat tudtunk indítani. Igaz, az is szépíti az összképet, hogy csak öten, tehát a legeslegjobbak szerepelhettek, s lehet, hogy tíz esetén sokkal rosszabb lett volna az arány. A sportban azonban az utólagos ,,ha”-nak nincs jelentősége, különben is San Marinóban már teljes lesz a létszám. Pénteken délelőtt ugyanis tíz magyar súlyemelő kelt útra az Orient expresszel Riminibe, hogy onnan autóbusszal utazzon majd az EB színhelyére. Aztán már csak egy nap marad az alkalmazkodásra, az utolsó edzésekre, a testsúlyhozásra és máris a rajt. Legalábbis az alsó súlycsoportokban. A bizakodás annak ellenére nagy és jogosnak tűnő, hogy többen sérülés miatt nem kerülhettek be a válogatottba, illetve a Montrealban érmet szerzett Csóka agyrázkódást szenvedett, súlycsoportot is váltott, s csak a jövő évi ifjúsági világversenyekre készülhet. Nagy , mert általános a jó szereplés reménye , s jogosnak tűnő, mert a montreali VB-érmesek zöme most is válogatott, s a többiek is képesek lehetnek a legjobbak megszorítására. Hogy végül is mit eredményez majd a küzdelem, aligha sejthető, de a szakvezetők terveztek — s az alábbi nyilakozatokból ki is derül, hogy mit takarnak a remények. Ők mondták — ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát — tartja a néphit. Milyen „ágyat” vetettek maguknak ifjúsági válogatott súlyemelőink? Erről és — ha álmokról nem is — reményekről faggattunk az elutazás előtt néhány San Marrinóba tartót. ORVOS ANDRÁS VEZETŐEDZŐ: „Mint Pilátus a credóba, úgy csöppentem bele ebbe az EB-be. De azt tapasztaltam, hogy szorgos készülés után, nagy reményekkel várják a fiúk a rajtot. Király, Kalmár és Hlavati, de még Juhász és Molnár is éremszerző, a többi pedig pontszerző lehet." KALMÁR I JÓZSEF CSAPATKAPITÁNY : „Bízunk magunkban, s miért is ne bíznánk? ... Az utolsó hetekben formába lendültünk. Persze, vannak különbségek, de amíg nem ismerjük az ellenfeleket, addig minden lehetségesnek tűnik.” FAZEKAS ENDRE VERSENYBÍRÓ: „A közvetlen EB-felkészülés augusztus 22-én kezdődött, addig csak egyesületükben edzettek a fiúk. Jó állapotban csak Erős, Hlavati és Baranyai kezdte a keretedzéseket. Joggal mondhatom, mert megbízott edzőként részt vettem a felkészítésben! Most elég stabilnak tűnik a válogatott, tulajdonképpen csak Dallas Péter, Nagy Pál és Horváth Jenő jöhetett volna még szóba, de sérülés szólt közbe. Hat újoncunk van, három csapattag, Baranyai, Hlavati és Molnár viszont még jövőre is ifjúsági. A montreali tapasztalatok után most is jó szereplést várok.”LOVAS ANDOR CSAPATVEZETŐ: „Az egyéni teljesítményeken túl húsz olimpiai pont megszerzése a célunk. Ehhez minden versenyzőnknek pontot kell szereznie. A szovjet és a bolgár csapat mögött elsősorban az NDK-beliekkel és a csehszlovákokkal, egy-egy súlycsoportban pedig az NSZK- sokkal leszünk nagy csatában. Csak a pillanatnyi forma dönt.” Teljesítménymutató 52 kg. Magyar induló nincs. Felnőtt világcsúcs: 271.5. Ifjúsági világcsúcs: 237.5. Felnőtt magyar csúcs: 245. Ifjúsági magyar csúcs: 225. 56 kg. Erős Pál (Bp. Honvéd). 1960. szept. 24-én, Budapesten született. Hat éve emel. Legjobbjai: 97.95, 130, 227.5. Felnőtt vcs: 275. Ifj. vcs: 272.5. Felnőtt m. cs: 260. Ifj. m. cs: 235. 80 kg. Magyar induló nincs. Felnőtt vcs: 295.5. Ifj. vcs: 280. Felnőtt m. cs: 275. Ifj. m. cs: 267.5. 67.5 kg. Baranyai János (OJBSK). 1961. ápr. 17-én, Várpalotán született. Hét éve evnél. Legjobbjai: 130,155, 285. Felnőtt Vcs: 342.5. Ifj. vcs: 325. Felnőtt m. cs: 302.5. Ifj. m. cs: 292.5. 75 kg. Király László (TBSC) ,1900. okt. 7-én, Tatán szünetért, öt éve emel Az idei ifi VB-n összetettben, ezüstérmes, lökésben bromzérmes volt. Legjobbjai: 140, 170, 300. Felnőtt vcs: 360. Ifj. vcs: 360. Felnőtt m. cs: 332.5. Ifj. m. cs: 310. 82.5 kg. Kalmár I József (OBSK). 1960. február 24-én, Gödöllőn született. Hat éve emel. Szakításban már tavaly VB—EB bronzérmes, az idei VB-n minden fogásnemi és összetett bronzérmet ő szerzett meg. Legjobbjai: 150, 150 , 330. Juhász István (OBSK). 1960. június 28-án, Oroszlányban született. Hét éve emel. Legjobbjai: 13, 177.5. 312.5. Felnőtt vcs: 400. Ifj. vcs: 370. Felnőtt m. cs: 357.5. Ifj. m. cs: 330. 90 (tg. Wöller Tamás (Haladás ViSEI). 1960. március 8-án Szombathelyen született. Tíz évve emel. Sokszoros válogatott, világversenyeken többször negyedik. Legjobbjai: 1150, 180, 330. Felnőtt vcs: 400. Ifj. vcs: 390. Felnőtt m. cs: 377.5. Ifj. m. cs: 335. 100 kg. Hlavati András (Bp. Honvéd) . 1968 február 27-én, Esztergomban született. Hat éve emel. Sokszoros válogatott, kétszer ifi VB-, egyszer EB-bronzérmes. Legjobbjai: 160, 185.5, 345. Matina Mihály (Testvériség SE).. 1900. szept. 22- én, Budapesten született, öt éve emel. Legjobbjai: 147.5, 1715, 322.5. Felnőtt vcs: 405. Ifj. vcs: 385. Felnőtt m. cs: 385. Ifj. m. cs: 335. kli. kg. Molnár Miklós (MYVSiSzC). 1981. április 30-án, Nyíregyházán született. Négy éve emel. Legjobbjai: 145, 180, 325. Felnőtt vcs: 422.5. Ifj. vcs: 417.5. Felnőtt m. cs: 392.5. Ifj. m. cs: 355. +10 kg. Pencz Mihály (PM1SC). 1980. január 8-án, Bajár, született, öt éve emel. Legjobbjai: 155, 195, 340. Felnőtt vcs: 445. Ifj. vcs: 412.5. Felnőtt m. cs: 390. Ifj. m. cs: 355. Ki mikor emel? Sűrített programmal, mindössze öt nap alatt rendezik meg San Marinóban az EB-t. Ennek következtében minden napra jut magyar induló, noha a lepke- és a pehelysúlyt kihagyjuk. Az EB-menetrend így alakul: Szeptember 29. Délután lepkesúly, este légsúly. Magyar induló: Erős Pál. Szeptember 30. Délután pehelysúly, este könnyűsúly. Magyar induló: Baranyai János. Október 1. Délután váltósúly. Magyar induló: Király László. Este középsúly. Magyar induló: Kalmár I József és Juhász István. Október 2. Délután félnehézsúly. Magyar induló: Köller Tamás. Este kisnehézsúly. Magyar induló: Hlavati András. Október 3. Délután nehéz- és ólomsúly együtt. Magyar induló: a nehézsúlyban Malina Mihály és Molnár Miklós, az ólomsúlyban Bencz Mihály. A délutáni versenyek négy napon át 15 órakor, október 3-án 16 órakor, míg az estiek 19 órakor kezdődnek. összeállította: Z. Vincze György