Népsport, 1980. szeptember (36. évfolyam, 212-236. szám)

1980-09-27 / 234. szám

XXXVI. 234. ♦ 1980. szeptember 27 LABDARÚGÁS Ami a ...Szóval fociból kimaradt Az adás véget ért a 7-es stú­dióban. Nem úgy a vita... A rádió csütörtöki . . . Szóval, fo­ci című műsorának meghívott vendégei az egyenes adás vé­geztével sem fejezték be mun­kájukat, hiszen 50 perc nem is lehetett elegendő a sok száz kérdés megválaszolására, főleg, ha meggondoljuk, hogy ezút­tal nemcsak szurkolók, hanem sportvezetők, szakemberek és újságíróik is ostromolhatták kér­déseikkel Szepesi Györgyöt, az MLSZ elnökét, Mészöly Kálmán szövetségi kapitányt és Mezey Györgyöt, a válogatott edzőjét. Mezey György családi gond­jai miatt nem tudott eleget tenni a rádió meghívásának, Szepesi György és Mészöly Kál­mán azonban az adás után is örömmel élt a Népsport által biztosított lehetőséggel és kész­séggel válaszolt a még nyitva maradt kérdésekre. Természe­tesen nem külön-­külön mind­egyikre, hanem a témakörönként csokorba gyűjtött kérdéscsopor­tokra. SZEPESI GYÖRGY • Szellemileg, emberileg, er­kölcsileg alkalmasak-e a mai NB I-es labdarúgók arra, hogy az MLSZ lelkes vezetőinek irá­nyításával kihúzzák a kátyúból a magyar labdarúgás szekerét? Ha így általánosságban fo­galmazzuk meg a kérdést, ak­kor egyértelműe­n azt kell vá­laszolnom, hogy igen. Mert, ha társadalmi életünk bármely te­rületéről hozunk példákat, azt kell látnunk, hogy ifjúságunk igenis képes a nehéz és nagy munkát igénylő feladatok vég­rehajtására is. Nagy hibát kö­vetünk el akkor, ha valameny­­nyi élvonalbeli labdarúgónkat egy kalap alá vesszük, s „ál­talában a focistákról” beszé­lünk. Meggyőződésem, hogy a magyar élvonalban rengeteg olyan tehetséges fiatal találha­tó, aki emberileg, erkölcsileg igenis alkalmas nagy gondjaink megoldására. Más kérdés, per­sze, a velük való foglalkozás mikéntje . .. Meg kell találnunk ezeket a pozitív személyiségje­gyekkel rendelkező fiatalembe­reket, rájuk kell építenünk, ugyanakkor szakmailag és a nevelés tekintetében is úgy kell velük foglalkoznunk, hogy po­zitív adottságaik valóban ki­bontakozhassanak. Azokat pe­dig, akik többszöri figyelmez­tetés és folyamatosan jó ne­velőmunka mellett is érzéket­lenek marad­nak, nehéz kimon­dani, de legyenek bármilyen te­hetségesek, le kell írni... Az emberekkel való foglalkozás azonban, csak részben az MLSZ feladata. Elsősorban az egyesü­letekben kell nagyobb figyelmet fordítani erre a kérdésre, és nem utolsósorban az utánpótlás­nevelés folyamatában kell a ne­velést még inkább előtérbe he­lyezni. • Véleménye szerint, a baj­nokság őszi fordulójában vol­tak-e bundamérkőzések, vagy legalábbis olyanok, amelyekért nem jutalom, hanem büntetés járt volna? — Voltak olyanok —, sajnos több is —, amelyekkel sem a közönség, sem a sajtó, sem pe­dig az MLSZ-ellenőrök nem voltak megelégedve. Az MLSZ elnöksége látja a gondot, s azt, hogy mindenképpen változtat­ni kell, hiszen a langyos séta­­mérkőzésen nyújtott teljesít­mény közel sem elegendő leg­nagyobb célunk, a nemzetközi szint eléréséhez. Ezért az el­nökség valamennyi tagja vál­lalta, hogy ilyen tekintetben ellenőrzi a későbbiek során a mérkőzéseket. Ha nem történik fordulat, akkor a közeljövőben a legmagasabb szintű fórumok elé kerül a hogyan tovább kér­dése .... • Milyen további elképzelé­sek vannak arra vonatkozóan, hogy még inkább érdemes le­gyen az NB I-ben játszani, mint az NB II-ben, vagy ép­pen a megyei bajnokságban?­­ Ezért van már most is jelentősebb anyagi differenciá­lás például az élvonal és az NB II. között. Szerintem kevés olyan másodosztályú gárda van, ahol érdemesebb lenne játsza­ni, mint az NB I-ben! Sokkal nagyobb veszélyt látok a me­gyei bajnokságokban, vagy még alacsonyabb osztályokban sze­replő téeszcsapatok „grandió­zus” elképzeléseiben. Vélemé­nyem szerint ezek a szövetke­zetek jobban járnának, ha in­kább három agronómust szer­ződtetnének meg, mint mondjuk 11 levitézlett focistát! Ez azon­ban, úgy látom, csak ideigle­nes divat lesz. Persze, a kér­dés másik oldala is érdekes. Véleményem szerint, csak ab­ból a játékosból lehet nemzet­közi szinten is jó labdarúgó, aki bizonyítani akar. S erre csakis az élvonalban van mód. Úgy látom, hogy azoknak, akik hajlandóak felcserélni képessé­geik maximális kibontakoztatá­sát a kevés munkáért kapott nagyobb jövedelemmel —, nincs is helyük az élvonalban, jobb, ha mielőbb kirostálódnak. • A játékosok premizálását, anyagi jövedelmét miért nem a saját mérkőzéseik látogatott­sága határozza meg elsődlege­sen? — Ez nagyon nehéz kérdés, s megmondom őszintén, a pre­mizálás valamennyi összetevő­je, mikéntje még nincs telje­sen megoldva nálunk. Egy azon­ban bizonyos, a saját mérkő­zések látogatottsága közel sem jelenti egyben a legmagasabb színvonalat. Néhány példa. Az első osztályba jutott csapatok­nak mindig ugrásszerűen meg­nő a látogatottságuk. Gondol­junk csak a ZTE, a Békéscsa­ba, a Debrecen, vagy éppen a Nyíregyháza esetére. A Vasas bevétele például most meg sem közelíti a Nyíregyházáét, de ki tudj­a, mi lesz két év múlva? Egyébként a mai alacsony be­lépőjegyárakból nem is lehetne fedezni a szakosztályok kiadá­sait; ha a jegyek árából akar­nák fenntartani magukat, már most bejelenthetnék a csődöt. Persze, gondolkozunk a lehető legjobb megoldásokon, akár át­szervezésekkel is, de minden­képpen meg kell találnunk a célravezető utat. • A kezdethez képest válto­zott-e a lendülete, hangulata? — Hát, én is sokkal jobban szeretem a győzelmeket, a si­kert! De azért most is bizako­dó vagyok. Sajnos, arra most semmi biztosíték nincs, hogy kijutunk a VB-re. Ettől füg­getlenül, úgy érzem, hogy már eddig sem tettünk, keveset, fő­leg az utánpótlás-nevelés, a jö­vő építése területén, s biztos vagyok abban, hogy ha tovább­ra is keményen, következetesen dolgozunk, akár adminisztratív intézkedésekkel, mondjuk a baj­nokság átszervezésével is, de elérjük, hogy emelkedjék a baj­nokság, s ezzel az egész ma­gyar labdarúgás színvonala. MÉSZÖLY KÁLMÁN • Lát-e reális esélyt arra, hogy kijutunk Spanyolországba? — Bízom abban, hogy a hát­ralévő idő alatt sikerül kiala­kítanunk egy olyan gárdát, amelynek lesz esélye. Ehhez azonban gyorsítani kell a mun­ka eddigi ütemén. Megvannak az elképzeléseink is, így pél­dául a téli felkészülés idején a hosszú együttlét során, remél­jük, sikerül lényegesen előre­lépnünk, sőt, tervezzük, hogy a későbbiekben a szombati bajno­ki mérkőzések után szerdáig közös edzéseket tartunk a válo­gatott kerettagok számára, s ott majd remek alkalom adódik a hiányosságok kiküszöbölésére, a hibák kijavítására. Úgy érzem, ezek után valóban megerősödve, nagyobb eséllyel vehetjük fel a küzdelmet selejtezőbeli el­lenfeleinkkel. „ Van-e képességei alapján sztár a magyar válogatottban, s ha igen, miért nem képes meghatározó egyéniséggé válni? — Pásztor, Nyilasi, Kiss és Törőcsik képességei alapján nagyszerű labdarúgó. Mégsem nevezném őket sztároknak. Mert az a labdarúgó, aki kiérdemli ezt a megtisztelő titulust, min­den tekintetben átlagon felüli. Értem ezalatt az edzésmunkát, a magánéletet, az elhivatottsá­got is. Pelé sztár volt minden tekintetben. Nemcsak kiváló já­tékos, hanem az eredményekért, a csapatért a szívét kitenni hajlandó, igazi sportember volt. A négy említett magyar játé­kos is nagyon sokat tud a labda­rúgásból, de, sajnos közel sem tesznek meg mindent azért, hogy igazi nagy egyéniségekké vál­janak. Úgy érzem azonban, a közeljövőben egyre inkább meg­értik, hogy a tudás egyben fe­lelősség is, s ha folytatódik az a szemléletváltozás a magatar­tásukban, amely már most is érezteti hatását, még sok örö­münk lehet bennük. • Eddig a 4—4—2-es had­renddel próbálkozott a v váloga­­tott, legutóbb azonban már há­rom csatárral lépett pályára. Ez azt jelenti, hogy végül is emel­lett kötöttek ki a szakvezetők? — Kezdetben úgy véltük, hogy a rendelkezésünkre álló játé­kosgárdával képesek leszünk arra a szerintem feltétlenül előbbre mutató játékra, amelyet a 4—4—2 kínál. Az eddigi ta­lálkozók azonban bebizonyítot­ták, hogy labdarúgóink felké­szültsége erre még nem ele­gendő. Levontuk a következte­téseket, s a későbbiekben már, legalábbis a selejtezőkig, a 4— 3—3-mal kísérletezünk. Úgy ér­zem, ezzel nagyobb az esélyünk a sikeres szereplésre, de meg kell mondanom, hogy a lénye­gesen jobb fizikai képességeket igénylő, ugyanakkor nagyobb eredményességgel kecsegtető két­­ékes megoldással is kell a ké­sőbbiekben próbálkozni. Ehhez azonban, mint majdnem min­denhez, az kell, hogy a bajnok­ságban sokkal küzdelmesebb, magasabb színvonalú mérkőzé­seken dőljön el a pontok sorsa. CSELGÁNCS Sikeres selejtezők - rossz folytatás Wroclawban a főiskolai világ­bajnokság második versenynap­ján a 78 és a 86 kilósok lép­tek tatamira. Előbbiben a világ­­versenyekről is jól ismert cseh­szlovák Barta, utóbbiban pedig az „új arcnak” számító holland Verkheven szerezte meg az aranyérmet, a 78 kilós Angyal András, a nyolc közé került, de ott kikapott és a 86 kilós Tóth Tamással együtt — utóbbi a csoportselejtezőből szintén to­vábbjutott, de utána kikapott — helyezetlenül végzett. Pénteken a 65 kg-ban Mészá­ros János a selejtezőből bizto­san került tovább. Előbb ippon­­nal verte a bolgár Hrisztovot, majd bírói döntéssel bizonyult jobbnak a francia Morénánál. A 71 kg-ban Nagysolymosi Sándor csoportjában a második helyen végzett, úgy, hogy ippont dobott a finn Myljamnjani ellen, de Ko­kéval (3 pont érték) alulmaradt az amerikai Gary Navaroval szemben. Eredmények: 78 kg. Főiskolai világbajnok: Vladimir Barta (Csehszlovákia), 2. Sonder (Len­gyelország), 3. Havalanyin (Szov­jetunió) és Canoe (Franciaország), 5. Hong Sung Hun (Dél-Korea) és Hausmann (Ausztria). 86­ kg. Fő­iskolai világbajnok: Berst Verk­heven (Hollandia), 2. Hanz (Len­gyelország), 3. Kavano (Japán) és Zinzi (NSZK), 5. Nedelcsev (Bul­gária) és Gyivizsenko (Szovjet­unió). (MTI) RITMIKUS SPORTGIMNASZTIKA Látványos bemutatók (Folytatás az 1. oldalról.) zőny tagjai színvonalas gyakor­latokat mutatnak be, különös tekintettel arra, hogy az egyéb­ként is jelentős tétek — bajno­ki érmek, a közönség elismeré­se — mellett még a közelgő hollandiai Euró­­pa-bajnokságra történő vá­logatásban is kiemelkedő jelentőséghez jut a bajnok­ság. A nézők valóban többet kap­tak, mint az előző években, nem egy jó versenyzőt — Ko­vácsot — kellett összehasonlíta­ni a közepesekkel, hanem több értékes produkció között vá­laszthattunk, ízlésünk szerint. Ugyanez a megállapítás az if­júságiak versenyére is érvé­nyes. A felnőtt válogatottban is számításba vett Schluth és Englender egyaránt mutatósan tornászott, önmagához képest talán Schluth nyújtott többet. A megjelenésében még inkább a serdülőkre emlékeztető Túrák ugyanolyan értékes gyakorlato­kat mutatott be, mint a két esélyes. Ugyanakkor meg kell emlí­teni, hogy néhány olyan telje­sítmény is akadt, amely nem volt méltó a bajnoksághoz. Az ifjúságiak versenye és az egy­órás késéssel kezdődött felnőtt bajnokság között mutatta be az EB-re koreografált gyakorlatát a válogatott. Vagy a csapat megváltozott összeállítása okozta, vagy az, hogy a versenyzők már — ért­hetően — egyéni gyakorlatukra koncentráltak, de a bemutató közel sem sikerült olyan jól, mint egy hete, a BEAC Kupán. A felnőttek — hasonlóan a serdülőkhöz és az ifikhez — az első napon karika- és kötélgya­korlatukkal szerepeltek. Az esélyesek közül először Fajt lé­pett szőnyegre, és hiába volt mozgása a megszokott módon harmonikus, a szerkezelésben elkövetett sok hiba miatt csak 8.95 pontot kapott kötélgyakor­latára. Sziráczkyra kellett fi­gyelni a következő versenyzők közül. Figyelni kellett rá, mert sűrű volt körülötte a levegő, vibrált, nagyon dinamikusan tornászott, s ő az, aki érezhe­tően figyel a látványosságra. A nagy tempó azonban azt ered­ményezte, hogy néha széttöre­dezett, kapkodóvá vált a moz­gása, s rontott is. Az eredmény 9.30 a kötélgyakorlatra. Molnár Anna karikagyakor­lata viszont olyan szépre si­került, mint még talán so­ha, dinamikus volt, s ugyanakkor lágy, játékos, és elegáns is. A könnyebb részek néhány pon­tatlansága miatt azonban a pontszám nem volt olyan ki­emelkedő, mint az összbenyo­más. Az első szeren az esélyesek közül Kovács Györgyi mutatta be utolsóként a gyakorlatát, ő is 9.50-et kapott, mint Molnár , de kötélgyakorlatra. Ezzel azonban meg is szűntek a kö­zös vonások. A bajnoknő ugyan­is a többiekétől eltérő és ed­digi önmagához képest is új­szerű gyakorlattal jelentkezett. A zene — Ravel Bolerójának zongoraátirata — hangulatainak kitáncolása, inspirációihoz való engedelmesség jellemezte, s ke­véssé a bonyolult szerkezetés. A zene alá rendelt táncból rob­bantak ki azután azok az egé­szen meghökkentő tartások, mozdulatok, vetődések, amelyek izgalmassá tették a szép gya­korlatot. A második szerrel kapcsolat­ban mindazok az észrevételek állnak, amelyeket az első gya­korlatokra tettünk: Molnár még elegánsabb, harmonikusabb volt (9.65), Kovács viszont az elő­zőnél nehezebb gyakorlatában többször is rontott. Két szer után így Molnár 15 század­pont­tal vezet Kovács előtt­ A felnőtt verseny állása két szer után: 1. Molnár (OSC) 19.15, 2. Kovács (Szolgáltató Spartacus) 19.00, 3. Sziráczky (Óbuda TSZ SE) 18.65, 4. Gálfy (BEAC) 18.50, 5. Mészáros J. (Kazincbarcikai Vegyész) 18.45, 6. Pelle (OSC) 18.35. Csapatban: 1. Szolgáltató Spartacus 73.25, 2. OSC 72.00, 3. BEAC 71.40. NÉPSPORT 5 Ifjúsági súlyemelő EB — San Marino Tízen —nem esélytelenül Az utolsó hetekben minden rendeződött! A sérültek és a tá­vollevők helyére minden poszton mások álltak. Nem kevésbé reményteljesen! S ez a tény megnyugtató, hisz míg tavaly a debreceni VB— EB-n csalódást jelentett a magyar fiatalok szereplése, az idén, a montreali VB-n igazán visszhangos siker született. Bár a tá­volság miatt mindössze öt magyar súlyemelő rajtolt, közülük négy érmet vagy éppenséggel érmeket szerzett, s az ötödiknek sem a formáján múlott, hogy nem került fel a dobogóra. Mondhatnánk: kissé szerencsénk volt. Néhány nagy rivális nem indult (például az NDK- és az NSZK-beliek), néhány eltaktikázta a versenyt, de mindez semmit sem von le abból, hogy fejlődő­­képes, küzdeni tudó válogatottakat tudtunk indítani. Igaz, az is szépíti az összképet, hogy csak öten, tehát a legeslegjobbak sze­repelhettek, s lehet, hogy tíz esetén sokkal rosszabb lett volna az arány. A sportban azonban az utólagos ,,ha”-nak nincs jelen­tősége, különben is San Marinóban már teljes lesz a létszám. Pénteken délelőtt ugyanis tíz magyar súlyemelő kelt útra az Orient expresszel Riminibe, hogy onnan autóbusszal utazzon majd az EB színhelyére. Aztán már csak egy nap marad az al­kalmazkodásra, az utolsó edzésekre, a testsúlyhozásra és máris a rajt. Legalábbis az alsó súlycsoportokban. A bizakodás annak ellenére nagy és jogosnak tűnő, hogy töb­ben sérülés miatt nem kerülhettek be a válogatottba, illetve a Montrealban érmet szerzett Csóka agyrázkódást szenvedett, súly­csoportot is váltott, s csak a jövő évi ifjúsági világversenyekre készülhet. Nagy , mert általános a jó szereplés reménye , s jogosnak tűnő, mert a montreali VB-érmesek zöme most is vá­logatott, s a többiek is képesek lehetnek a legjobbak megszorí­tására. Hogy végül is mit eredményez majd a küzdelem, aligha sejthető, de a szakvezetők terveztek — s az alábbi nyilakozatok­ból ki is derül, hogy mit takarnak a remények. Ők mondták — ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát — tartja a nép­hit. Milyen „ágyat” vetettek maguknak ifjúsági válogatott súlyemelőink? Erről és — ha álmokról nem is — reményekről faggattunk az elutazás előtt né­hány San Marrinóba tartót. ORVOS ANDRÁS VEZETŐ­EDZŐ: „Mint Pilátus a credó­­ba, úgy csöppentem bele ebbe az EB-be. De azt tapasztaltam, hogy szorgos készülés után, nagy reményekkel várják a fiúk a rajtot. Király, Kalmár és Hlavati, de még Juhász és Molnár is éremszerző, a többi pedig pontszerző lehet." KALMÁR I JÓZSEF CSA­PATKAPITÁNY : „Bízunk ma­gunkban, s miért is ne bíz­nánk? ... Az utolsó hetekben formába lendültünk. Persze, vannak különbségek, de amíg nem ismerjük az ellenfeleket, addig minden lehetségesnek tű­nik.” FAZEKAS ENDRE VERSENY­BÍRÓ: „A közvetlen EB-felké­szülés augusztus 22-én kezdő­dött, addig csak egyesületük­ben edzettek a fiúk. Jó álla­potban csak Erős, Hlavati és Baranyai kezdte a keretedzése­ket. Joggal mondhatom, mert megbízott edzőként részt vet­tem a felkészítésben! Most elég stabilnak tűnik a válogatott, tulajdonképpen csak Dallas Pé­ter, Nagy Pál és Horváth Jenő jöhetett volna még szóba, de sérülés szólt közbe. Hat újon­cunk van, három csapattag, Ba­ranyai, Hlavati és Molnár vi­szont még jövőre is ifjúsági. A montreali tapasztalatok után most is jó szereplést várok.”­­LOVAS ANDOR CSAPAT­VEZETŐ: „Az egyéni teljesít­ményeken túl húsz olimpiai pont megszerzése a célunk. Ehhez minden versenyzőnknek pontot kell szereznie. A szov­jet és a bolgár csapat mögött elsősorban az NDK-beliekkel és a csehszlovákokkal, egy-egy súlycsoportban pedig az NSZK- sokkal leszünk nagy csatában. Csak a pillanatnyi forma dönt.” Teljesítménymutató 52 kg. Magyar induló nincs. Felnőtt világcsúcs: 271.5. Ifjúsági világcsúcs: 237.5. Felnőtt magyar csúcs: 245. Ifjúsági magyar csúcs: 225. 56 kg. Erős Pál (Bp. Honvéd). 1960. szept. 24-én, Buda­pesten született. Hat éve emel. Legjobbjai: 97.95, 130, 227.5. Felnőtt vcs: 275. Ifj. vcs: 272.5. Felnőtt m. cs: 260. Ifj. m. cs: 235. 80 kg. Magyar induló nincs. Felnőtt vcs: 295.5. Ifj. vcs: 280. Felnőtt m. cs: 275. Ifj. m. cs: 267.5. 67.5 kg. Baranyai János (OJBSK). 1961. ápr. 17-én, Várpalo­tán­ született. Hét éve evnél. Legjobbjai: 130,155, 285. Felnőtt Vcs: 342.5. Ifj. vcs: 325. Felnőtt m. cs: 302.5. Ifj. m. cs: 292.5. 75 kg. Király László (TBSC)­ ,1900. okt. 7-én, Tatán szü­netért, öt éve emel Az idei ifi VB-n összetett­ben, ezüstérmes, lökésben bromzérmes volt. Legjobb­jai: 140, 170, 300. Felnőtt vcs: 360. Ifj. vcs: 360. Fel­nőtt m. cs: 332.5. Ifj. m. cs: 310. 82.5 kg. Kalmár I József (OBSK). 1960. február 24-én, Gö­döllőn­ született. Hat éve emel. Szakításban már ta­valy VB—EB bronzérmes, a­z idei VB-n minden fogás­­nemi és összetett bronz­érmet ő szerzett meg. Legjobbjai: 150, 150 , 330. Juhász István (OBSK). 1960. június 28-án, Orosz­lányban született. Hét éve emel. Legjobbjai: 13, 177.5. 312.5. Felnőtt vcs: 400. Ifj. vcs: 370. Felnőtt m. cs: 357.5. Ifj. m. cs: 330. 90 (tg. Wöller Tamás (Haladás ViSEI). 1960. március 8-án Szombathely­en született. Tíz évve emel. Sokszoros válogatott, világversenye­ken többször negyedik. Legjobbjai: 1150, 180, 330. Felnőtt vcs: 400. Ifj. vcs: 390. Felnőtt m. cs: 377.5. Ifj. m. cs: 335. 100 kg. Hlavati András (Bp. Hon­véd) . 1968 február 27-én, Esztergomban született. Hat éve emel. Sokszoros válogatott, kétszer ifi VB-, egyszer EB-bronzérmes. Legjobbjai: 160, 185.5, 345. Matina Mihály (Testvéri­ség SE).. 1900. szept. 22- én, Buda­pesten született, öt éve emel. Legjobbjai: 147.5, 1715, 322.5. Felnőtt vcs: 405. Ifj. vcs: 385. Felnőtt m. cs: 385. Ifj. m. cs: 335. k­li. kg. Molnár Miklós (M­YVSiSzC). 1­981. április 30-án, Nyír­egyházán született. Négy éve emel. Legjobbjai: 145, 180, 325. Felnőtt vcs: 422.5. Ifj. vcs: 417.5. Fel­nőtt m. cs: 392.5. Ifj. m. cs: 355. +10­ kg. Pencz Mihály (PM1SC). 1980. január 8-án, Baj­ár, született, öt éve emel. Legjobbjai: 1­55, 195, 340. Felnőtt vcs: 445. Ifj. vcs: 412.5. Felnőtt m. cs: 390. Ifj. m. cs: 355. Ki mikor emel? Sűrített programmal, mindössze öt nap alatt rendezik meg San Marinóban az EB-t. Ennek következtében minden napra jut magyar induló, noha a lepke- és a pehelysúlyt kihagyjuk. Az EB-menetrend így alakul: Szeptember 29. Délután lepkesúly, este légsúly. Magyar induló: Erős Pál. Szeptember 30. Délután pehelysúly, este könnyűsúly. Magyar induló: Baranyai János. Október 1. Délután váltósúly. Magyar induló: Király László. Este középsúly. Magyar induló: Kalmár I József és Juhász István. Október 2. Délután félnehézsúly. Magyar induló: Köller Ta­más. Este kisnehézsúly. Magyar induló: Hlavati András. Október 3. Délután nehéz- és ólomsúly együtt. Magyar induló: a nehézsúlyban Malina Mihály és Molnár Miklós, az ólomsúlyban Bencz Mihály. A délutáni versenyek négy napon át 15 órakor, október 3-án 16 órakor, míg az estiek 19 órakor kezdődnek. összeállította: Z. Vincze György

Next