Népsport, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
XXXVII. 15. ♦ 1981. január 18. LABDARÚGÁS t varázslatos képet fest a természet Tatán. Az égbolt nem szürke, hanem kék, mintha tavasz lenne, süt a nap, szikrákat szór, s amint fénye visszaverődik a fehér hólepelről, hunyorgatásra kényszeríti a locspocshoz szokott fővárosi embert. És meghitt csend van, mint egy kolostorban. Odabent a tornacsarnokban persze,orr, pezseg az élet. Az irton Nézem az edzést. Mezey Ligell, György vezeti. Ez a délelőtti, most a huszonkettedik. Mellettem dr. Botár Zoltán magyaráz: „Az a fontos, hogy a játékosok olyan gyakorlatokat végezzenek, amely hasznos számukra. Fejleszti a különböző képességeket, segíti fejlődésüket, gyarapítja tudásukat.’’ A fiúk felé bök: „És ez olyan edzés!...” Valóban. Mezey mesterien pörgeti a gyakorlatokat. Párosával, s mindent labdával végeztet, mégpedig egyre fokozódó, gyorsabb ritmusban, állandó mozgással. Helycserék, gyors megugrások, fordulások, láberősítő és mozgékonysági gyakorlatok váltogatják egymást. Egy-egy sorozat hat-nyolc percig tart, s ezeket egyperces pihenés követi. Az is lazítás formájában. Mindez egy teljes órán át. Aztán jön egy remek kétkapus játék a 40x30 m-es területen. Hármas csapatok küzdenek egymással, mégpedig óriási tempóban, 90 mp-en át. Tízszer egymás után úgy, hogy közben három percet pihennek. Mindenki szerethet, de csak a középmezőnyben, mert a kapu előtti területre csak támadók érkezhetnek, s gólt csak az érhet el, aki indította az akciót, vagy a csapat harmadik tagja — a másik kettő összjátéka után — fejezheti be a támadást. Az is csak akkor, ha labda nélkül érkezik a szaggatott vonalon — lásd kispályás kézilabdapálya — belülre. . Ez a játék nagyszerűen fejleszti a kombinációs készséget, a taktikai érzéket, a gyors gondolkozást és cselekvést, a mozgásanyag pedig komplex módon speciálisan. Ilyen volt egyébként az egész edzés is, mégpedig minden perce! Remélhetőleg, hasonlóan célszerűek a klubedzések is. Mert nem elég az, ha nagy a terhelés, intenzív a mozgás, s a játékos elfárad. A lényeg: hasznos, hatékony gyakorlat végzésével fáradjanak el. Valami ilyesmiről beszélt Botár dr. is. Használ-e Kerekinek? Lenkettő ebben vannak olyanok, akik ott voltak a Mundiálon. Kereki Zoli, Mar del Platában csapatkapitánya volt a válogatottunknak. Nem véletlenül, mert nagyszerű emberi tulajdonságai alkalmassá tették őt erre. Példás ember a magánéletben, miként a pályán is az. Most nem ő viseli a fehér karszalagot, sőt lehet, hogy a kispadon ücsörög majd. De mindenki — vezetők és játékosok egyaránt — azt vallják: jó, hogy itt van Tatán, mert segíti a célok elérését, a jó közhangulat kialakulását. Kereki érdekes összehasonlítást tett, a két évvel ezelőtti és a mostani felkészülés között. — Akkoriban egész másként alapoztunk. Sok volt a segédeszköz, volt súlyzó, gumikötél, különféle tornaszerek, nagy gondot fordítottak az erőfejlesztésre. Most más a helyzet, az ilyen fajta segédeszközök háttérbe szorultak, mindent labdával csináltunk, mégpedig az első perctől, s minden gyakorlat a labdarúgás mozgásanyaga volt. És ezt nagyon hasznosnak tartom! Sokszor nagyon-nagyon elfáradunk, de valamennyiünknek meggyőződése, hogy ezek a gyakorlatok nagyon hatékonyak. Mi, idősebbek, talán már kevésbé látjuk ennek hasznát, a fiatalabbak annál inkább. Ha a mai ifik így edzenek, mint mi, akkor biztosan felkészültebbek lesznek, többet tudnak majd! Kereki véleményének toldalékaként csupán annyit, hogy a technikai tudás és a taktikai felkészültség még az ő korában is fejleszthető. Gondoljunk csak Hidegkúti Nándor esetére, aki 23 évesen lett világhírű játékos. Tamás íerüer Tatán, az egyszerű laiiao un.H 1. nézők számára élményszámba megy a speciális kapusfoglalkozás. Tamás Gyula nagy ügybuzgalommal és hozzáértéssel fejleszti a képességeket. A mezőnyjátékosok bizony elcsodálkoznak azon, milyen hatalmas terhelést képes elvégezni Katzirz, Mészáros, Disztl, Kakas és Szieben. Röpködnek a levegőben, bukfenceznek a szőnyegen, úgy pattannak fel a földről, mint a gumilabda, s kesztyűs kezükhöz tapad a labda, mintha mágnes vonzaná. Az ember legszívesebben megtapsolná őket. Tamás Gyula sem fukarkodik a dicsérettel : — Olyan határtalan hittel, akarattal edzenek, hogy néha azt hiszem, nincs olyan feladat, amit ne tudnának megoldani. Disztl Pétert és Kakast már sokszor láttam védeni, de itt Tatán foglalkoztam velük először. És meggyőződhettem arról, hogy kitűnőek az alapképességeik, s ami magával ragadó: képeseka cél eléréséért mindég, áldoozatral Mit akarnak? Válogatottak lenni. Péter például kijelentette, ha ez nem sikerül, mindig csalódott embernek érzi majd magát.- Ha éjfélkor felkelteném, s lehívnám a tornaterembe, nem csodálkozna, rögvest rohanna! Bámulatos, hogy milyen nagy mértékben terhelhető. És az edzésigénye is nagy. A jövő embere, nagy tehetség. Miként Kakas is az, és sokra viheti a Szieben gyerek is. Ha Tamás reményei valóra válnak, Katzirz és Mészáros után aligha lesz kapusgondunk. Villáminterjú Kerekessel igazola szövetségi kapitány feladata, de hogy a nemzeti tizenegyünk milyen öszszetételben lép pályára majd Génfben, az első VB-selejtező mérkőzésünkön, az a játékosokat is foglalkoztatja. Tatán egymás között sokat beszélgetnek erről. Ki lesz például a középhátvéd? Bálintnak egyelőre még nem megy a játék a belga Bruggesben. A keretben most két középhátvéd van: Kerekes és Turner. Azt, hogy ha Bálintra nem lehetne számítani, az első számú jelölt Kerekes, azt Turner Csaba is tudja. íme: — Sajnos, tavaly elszalasztottam a nagy lehetőséget, pedig minden jel arra mutatott, hogy a kapitány próbálkozni akar velem. Talán be is kerültem volna a csapatba, ha Pozsonyban, egy előkészületi mérkőzésen a várakozásnak megfelelően játszom. És az az igazság, hogy a válogatott keret tagságot akkor rosszul értelmeztem. Az MTK-VM-ben megpróbáltam nagyvonalúan játszani. Könnyed és kockázatos megoldásokat választottam, s ez megbosszulta magát. Elszüretem, elvesztettem az önbizalmam. Így őszintén szólva, nem is számítottam arra, hogy behívnak a VB-keretbe. Tatán igyekeztem kezdettől fogva becsületesen dolgozni, noha az első perctől tudom, hogy Argentínába Kerekes utazik majd. Az, hogy itt lehetek, felvillanyozott. Még egyszer nem fordulhat velem elő az, ami tavaly megtörtént. Kerekes Attilát mázsás teherként nyomja a felelősség. Ez kiderül egy villáminterjúból. • Argentínába csupán egy olyan játékos utazik, akinek középhátvéd az igazi posztja. Mit szól hozzá? — Örülök és félek. — Miért fél? — Mindenki azt hajtogatja, hogy nincs igazán jó középhátvédünk, es Argentínában alighanem rám esik a szövetségi kapitány választása. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha úgy megy a játék, ahogyan elvárják tőlem, a VB-csapatban is harcba indulhatok a 3-as számú mezért. Másra sem tudok gondolni, csak ■ arra, hogy vajon megfelelek-e az elvárásoknak? — Nem bízik magában? — Ezt nem mondanám. De a gyorsan felfelé ívelő pályámat megszakította a négy évvel ezelőtti lábtörés. Nehezen nyertem vissza azt a formát, amelyet Békéscsabán joggal vártak tőlem. Aztán Halléban, az NDK ellen nagyon mérsékelten játszottam. Helyezkedési hibákat követtem el, többször átjátszottak, alul maradtam a fejelésekben. Nehezen értettem meg magam a társaimmal. 0 Miért? — Mert nem voltunk összeszokva! Bécsben Kardos, Paróczai és Varga mellen játszottam, Halléban pedig Szántó, Garaba és Tóth Jóska mellett. És a válogatottban egyszerűen nem is merem megcsinálni azt, amit a Békéscsabában. 0 Mit például? — Azt, hogy a védősorból kihozzam a labdát, vagy bátran felnyomuljak. Félek kockázatot vállalni. A legegyszerűbb megoldások pedig nem mindig célravezetőek. — Közérzete? — Most remek. Tata nekem sokat használt. Nagyon alapos edzésmunkát végzünk. Kirobbanó erőben vagyok. És meggyőződésem, hogy Argentína is javamra lesz. 1 0 És ha nem? — Minden rajtam múlik. Lehiggadtam, megnősültem, rutinos játékos vagyok s huszonhat éves. Ha elbukok a nagy vizsgán, akkor nem vagyok alkalmas a válogatottságra! Egyenes, őszinte beszéd. ^7Pnf 9 hplfo Soha nem felejtem miáill a UVVC el azt a több mint egy évvel ezelőtti novemberi napot, amikor Tatabányán játszott a Vasas, és a nyurga Kovács Pista, a hazaiak középcsatára, alaposan megtréfálta egykori játékostársait, s volt edzőjét. A 3-3-as mérkőzésen Kovács remekelt, gólt rúgott, majd egyet bravúrosan fejelt is. Aztán odarohant a Vasas kispadjához, térdre rogyott, széttárta a két kezét, majd valami olyasmit kiáltozott Mészöly felé: „Most megmutattam. Megkaptátok a magatokét!...” Az előzmény: Kovács haraggal a szívében távozott a Fáy utcából, s Mészöly sem igen szerrette. . És pénteken Mészöly Kálmán, Körösi György MLSZ-elnökségi tag társaságában Tatán járt. Kérte dr. Lakat Károlyt, különös figyelmet szenteljen Kovácsra, mert elképzelhető, hogy a későbbiekben szükség lesz rá a VB-keretben. Aztán beszélt a játékossal is. Pista nem akart hinni a fülének, hiszen magában már rég lemondott arról, hogy Mészöly kapitányságának időszakában valaha is válogatott lehet. Könnyezve tett ígéretet arra, hogy iparkodik, mindent megtesz válogatottsága érdekében. A közös nagy cél érdekében tehát szent a béke! És ez így van rendjén. Németh Gyula Eges nap Kattin MINDEN PERC LABDÁVAL! Tamás Gyula: „Kakas is sokra viheti...” A Ferencváros kapusa védés közben NÉPSPORT 5 Afrika előtt Nagy erőpróba vár az U-válogatottra is Fél tíz. Fiatalemberek gyülekeznek a futófolyosón. Mögöttük a reggeli, a szokványos napeleji készülődés, a lapok átböngészése. Néhány jópofa „bemondás”, bemelegítő mozdulatok, de csak úgy reflexből, ez még nem az igazi. Aztán megjelennek az edzők. Szimcsák István és Gerencsér József, a segítője, közük a napi penzumot, majd az állókép Egy átlagember hamar feladná Ezek a srácok még el akarnak érni valamit. Egyszerű kijelentő mondat, mégis sok mindent elárul. Aki a kijelentést tette: Szimcsák István, akikről szó van: a 21 éven aluliak utánpótlás-válogatottja. Színhely: a tatai edzőtábor ; időpont: péntek reggel, a társaság afrikai túráját megelőző utolsó előtti edzésnap. De vajon mit is takar ez atömör mondat? Adja meg erre a választ maga a kézzelfogható valóság, tükrözze az elméletet a gyakorlat! — És a holnap játékosanyaga? — Tervszerűen folyik a csapatépítés. A tavalyi ifiválogatottból már a keretben van, vagy nagyon rajta tartjuk a szemünket Takácson, Grófon, Csekén, Sziebenen, Horváth Robin, Pleskón, Szlifkán, Kuruczon, ma még mindig csak 17 évet Kiprichen is. Nagyon örömteli az is, hogy a tavaly még nálunk játszó Kardos már a nagyválogatott tagja... A további programra így beszélt: — A nagy mérkőzések előtt háromnapos összetartások lesznek, több előkészületi mérkőzéssel fűszerezve. De a legközelebbi jövő: hétfőn utazunk a Líbia—Tunisz —Marokkó állomásokból öszszetevődő túrára, ahol legalább hat mérkőzést játszunk, de a fő hangsúly továbbra is az edzésmunkán megelevenedik. Ráhangolás, bemelegítés, de ez már az igazi. Az átlagember öt perc múlva feladná. Aztán a lényeg — rövidtávú futások a gyorsasági állóképesség jegyében. Harminc, negyven, ötven méterek. Semmiség — néhányszor ... Néhányszor valóban, de 55 (!) percen keresztül már nem éppen leányálom ... „Forr” a levegő, ahogy négyes csoportokban elszáguldanak a szemlélő előtt. De most már csakugyan elfáradnak? Szó sincs róla! Az utolsó, a ki tudja hányadik vágtánál sem csökken a dinamika, a tűz, a lendület. Az arcok mindent elárulnak: Jurácsik összeszorított foggal, Kelemen mintha egy láthatatlan cél felé szágul- Vana, Seres az ajkát harapdiálva, Steidl elkerekedett szemmel, Híres tűzpiros arccal — kínlódik. Ám az izmok nem árulkodnak. A mozgás könnyednek tetszik — látszik, sok munka van a fiúkban .. . Egy-egy pihenő — fáradtan a földre rogynak, aztán újra és újra, megint csak élőből. Aztán levezetésképpen két kör a tó körül... Szimcsák tréfáslak szánja: „Na, akkor kezdhetitek a harmadikat!’’ Az ember várná: „Na, de mester, kettőről volt szó!?” De nem, biztosan ők értették rosszul, nekivágnak a harmadik körnek is ... Alig lehet őket lebeszélni róla... — Hát erről van szó! — mondja a délelőtti edzés után Szimcsák. — Hallatlanul jó szellemű társaság, tudják, megértették: nem babra megy a játék, a norvégok kivételével ugyanaz a program, mint a nagyválogatottnak. És ők bizonyítani akarnak, pedig elképesztően kevés játékos közül válogathattunk. Az egész NB I- ben mindössze 35 21 éven aluli rúgja a labdát... A minőség azonban jó. Úgy vélem, Disztl P., Jurácsik, Vadász és Seres már a közeljövőben sokra viheti, ha Játék *■“ nem játékból Délután fél négy. Játékcsarnok. Bemelegítés — sok futás, gimnasztika, medicinlabdák, fekvőtámaszok, hasizomfejlesztő gyakorlatok a végkimerülésig. Aztán a játék, persze, nem játékból. Négyfős mezőnyjátékosokból álló csapatok, a lényeg: nonstop foci közben az átadások után azonnal beindulni. Ha valaki megfeledkezne erről, akkor szabadrúgás az ellenfél javára. Korholás, biztatás, szemre is tetszetős megoldások. Egy illanatra sem áll meg sem. íme egy nap a jövő csapatának színre vitelében, amikor az edző állítása szerint már könnyítettek az adagon... Szeló hasonló lendülettel folytatja. Én azt hiszem, helyt fognak állni a tavasszal kezdődő nagy sorozatban. Itt a csapat lesz, a képességek fejlesztésén, a taktikai repertoár szélesítésén. íme, az utazók: Disztl P. és Szieben, kapusok; Jurácsik, Kincses, Sallai, Híres, Disztl L. és Rácz hátvédek; Vadász, Seres, Steidl, Csepregi, Rixer, középpályások; Murai, Kelemen, Vígh, Szliíka csatárok. Szimcsák valószínűleg ezt a csapatot küldi pályára: Disztl P. — Kincses, Disztl L., Híres, Jurácsik (Rácz) — Seres, Csepregi, Vadász, Rixer — Murai (Szlifka), Kelemen. Az edző hangsúlyozta, hogy február 12-én, Afrikából történő visszatérésük után már többet tud majd. Szimcsák István