Népsport, 1981. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1981-05-04 / 104. szám
XXXVII. 104. ♦ 1981. május 4. EB-selejtező ezési Röplabda Egy hónap a sok vagy kevés? Április elején Garamvölgyi Mátyás, a magyar férfiválogatott vezetőedzője érezhetően elégedetlen volt. Az edzéseiken minden úgy történt, ahogy tervezte, a mérkőzéseken mégsem jött ki a lépés. Mintha hiányzott volna a tűz, a frisseség a játékosokból, egymást követték a szokottnál jóval hoszszabb zárlatok. Az osztrákok, no meg a zágrábiak elleni összecsapások közben a szakvezető nem érezte az együttes játékában azt az átütőerőt, amely kellő önbizalmat adott volna. Sőt, mintha a csapattagok hite is meg-megingott volna, valahányszor a közelgő nagy erőpróba, a májusi spanyolországi EB-selejtező szóba került. Egy hónap a sok vagy kevés?! Mindenesetre május elején Garamvölgyi Mátyás határozottan bizakodó. Távol , áll tőle a szerénytelenség, amit mond, abban teljes szívvelfejjel hisz is: „A biztos továbbjutás reményében utazunk Jerez de la Fronterába !.. ” (Múltidéző: Négy évvel ezelőtt nem akármilyen feladatot jelentett az együttesnek a belgiumi Ruisbroekban lebonyolított EB-selejtező. A csehszlovákoktól elszenvedett vereség után minden találkozót sikerült megnyerni. Valamennyit öt játszmában ... A legyőzöttek sorában ott voltak a spanyolok is. A mostani selejtező házigazdái... Mi történt, mi történhetett hát az eltelt egy hónap alatt, mi változtathatta meg Garamvölgyi véleményét? A fiatal vezetőedző 1976 óta áll a válogatott élén. Bőven volt alkalma bizonyítani, hogy nem azok közé tartozik, akik „hivatalból” válnak optimistává az erőpróba közeledtével. Pusztán az történt, amire a csapatot ismerők bizton számítottak: az igényes edzésmunka hatása az utóbbi hetekben mutatkozik. Illetve megmutatkozott korábban is, csakhogy akkoriban fáradtságban, fásultságban, s tulajdonképpen az lett volna a baj, ha már április elején csúcsformában van a társaság. Tavaly december elején kezdődött a felkészülés a selejtezőre, s a vasárnap délutáni elutazásig kereken százhúsz foglalkozásra került sor. Időközben lezajlott a Volán Kupa, nagy magyar sikerrel, együttesünk alaposan visszavágott az osztrákoknak és a zágrábiaknak, sőt a minap Borovón az EB-bronzérmes jugoszláv válogatott ellen sem hiányzott sok a nagy bravúrhoz, hiszen az ötödik játszmában 13:13-at is mutatott az eredményjelző ... Az olimpiai bronzérmes románok és a VB-3. kubaiak parádés játékkal történt két vállra fektetése a világ minden válogatottjának eredménylistáján előkelő helyre kerülne, s mindenképpen elegendő okot ad a bizakodásra. Az öt pályázó — az NDK, Spanyolország, Magyarország, Nagy-Britannia és Ausztria — közül kettő harcolhatja ki az EB-részvétel jogát; a papírforma, no meg mindenféle számítgatás alapján is a sorban elsőként említett három együttes versenyfutásának ígérkezik a selejtező. (Múltidéző. Négy éve, a sikerrel vett selejtező után ragyogóan szerepelt válogatottunk a kontinensbajnokságon is: negyedik lett. Két esztendeje egy lényegesen fiatalabb gárda képviselte színeinket. A nyolcadik helyet néhányan lebecsülték. Pedig annak megszerzéséhez — alig egy évvel az ötkarikás játékok előtt — többek között le kellett győzni a későbbi moszkvai ezüstérmes bolgár együttest! Az idei bulgáriai EB voltaképpen nem kvalifikál, a fiatal magyar csapatnak mégis szinte létszükséglet, hogy kijusson, hogy ne essen ki a nemzetközi körforgásból. Ennek a társaságnak egyértelműen a Los Angeles-i olimpia áll céljai középpontjában, s a cél megvalósításának alapfeltétele, hogy minél több tétmérkőzést vívjon. Ezt segítheheti elő a jó szereplés az EB-selejtezőn.. .) Minden egyes nemzetközi tornáról hazatérve a továbblépés egyik alapfeltételeként említette a szakvezetés a játékosok fizikai fejlesztését. Ezért örömteli a legfrissebb megállapítás: jó erőben, pszichikailag is jól felkészítve vág neki az együttes a spanyolországi erőpróbának. Jóllehet a 160-szoros válogatott Huszár Ferenc — kézközépcsont-törés miatt — hiányzik majd Jerezben, feltétlenül a vetélytársak elé helyezi csapatunkat, hogy egyre jobban játssza a gyors, korszerű, variált támadásokra épülő röplabdát, ugyanakkor — az örökifjú Buzek beállításával — bármikor képes a váltásra, a hagyományos egy-kettő-háromra történő átállásra. Márpedig ezt a játszmákon belül is alkalmazható ritmusváltást általában nem tudják követni az ellenfelek. A legnagyobb riválisnak ígérkező NDK-belieket Jenában és Gerában figyelhette meg Garamvölgyi edző — a kubaiakkal készültek —, a spanyolok „házhoz jöttek” a Volán Kupára, az osztrákokat bőven fel lehetett térképezni az egymást érő határmenti találkozókon. Újat, meglepőt tehát egyikük sem vonultathat fel május 6. és 10. között Jerez de la Fronterában. Márpedig, ha így lesz, nem lehet vitás, hogy a magyar válogatott továbbjut. Minden bizonnyal az NDK együttesével együtt, elsőként csatlakozik a bulgáriai EB 12-es mezőnyébe selejtező nélkül jutott legutóbbi öt helyezetthez, valamint a rendezőkhöz. Azért nem bánnánk, ha már csak az EB csoportbeosztására várva kellene izgulni ... (Múltidéző: Magyar mérleg a selejtezőbeli vetélytársak ellen. NDK: 37 mérkőzés, 12 győzelem, 25 vereség, 48:91-es játszmaarány. A legutóbb 1980. június 14-én Berlinben találkozott a két együttes, 3:2-es magyar győzelem született. SPANYOLORSZÁG: 5 5 — 15:4. Április 11-én a Volán Kupán 3:0- ra nyertek a mieink. AUSZTRIA: 11 : 3 30:12. Az idén két vereséget zsinórban három magyar győzelem követett. NAGYBRITANNIA: még nem játszottunk, de a csoport leggyengébb együttese. Tölgyes Péter Fiatalság, erő, lendület... A kép a zágrábiak elleni zalaegerszegi találkozón készült. A három magyar — balról: Demeter, Győri, Szabó Z. — átlagéletkora 22,3 év, átlagmagassága: 192,6 cm, együtt száznyolcvannégyszer voltak válogatottak. (Koppány György felvétele) ŐK - TIZENKETTEN BUZEK LÁSZLÓ (csapatkapitány, született: 1945.; testmagassága: 203 cm; klubja: Csepel; válogatottságának száma: 257), KORCSOK CSABA (1956.; 192; Bp. Honvéd: 123), DEMETER GYÖRGY (1957.; 188; Kecskeméti SC: 44), FILIPOVICS TAMÁS (1961.; 196; BKV Előre: 8), GYŐRI ATTILA (1957.; 198; Csepel; 94), HOBOTH SÁNDOR (1954.; 191; Bp. Honvéd; 94), MAGYAR ZOLTÁN (1961.; 180; Zalaegerszegi TE; 44), MELKEI ZOLTÁN (1959.: 192; U. Dózsa; 38), NAGY JÓZSEF (1960.; 198; U. Dózsa; 18), SZABÓ KÁLMÁN (1959.: 192; Bp. Honvéd; 45), SZABÓ ZOLTÁN (1962.: 192; Kecskeméti SC: 46), URBAN VILMOS (1953.: 182; Bp. Honvéd: 55). NÉPSPORT 9 (EB-ELMÉLKEDÉSEK, IN E3 Birk«»i ) Európa-bajnokság gyünk mindkét fogásnemben. Túl az olimpiát követő első vizsgán. Ez a szó, a vizsga nem afféle szóvirág, nem túlzó sablon. Csakugyan fontos szűrésen méretett meg a magyar birkózás, amely a hoszszú-hosszú éveken át érvényben volt régi szabályok létének utolsó két esztendejére minden korábbinál magasabbra jutott el, s amelynek az új felfogásban is igazolnia kellett színvonalát, nagy értékét. Nem is akárhogyan. A versenyzők a másfél éves, fantasztikus edzésmenynyiség és fanatizált, példás morálú munka után, az olimpiát követően hosszú, megérdemelt lazításra kaptak lehetőséget. Számításba kellett venni az újrakezdéskor azt is, hogy a sportág nagy értékeit idő előtt kiégetné a folyamatosan „moszkvai” izzás, testi és lelki megterhelés. Janko Sopov, a bolgárok kötöttfogású Európa-bajnoka mondott nekem tavaly Szófiában egy nagyon érdekes, első hallásra tán paradoxnak tűnő mondatot: „A felkészülésben a legfontosabb a pihenés.” Ez a gondolat öltött testet a szovjet birkózás válogatási módszerében is: a két fogásnem húsz olimpiai szereplője közül mindössze ketten szerepeltek a mostani Európa-bajnokságokon, míg a VB-re tízen, tizenöten is megkapják a repülőjegyet. Nekünk nincs két (vagy több) nemzetközileg is versenyképes csapatunk. Tehát a legjobbak pihentetésével vagy lemondunk bizonyos eredményekről (az elkövetkező évekre vannak ilyen tervei a szakvezetésnek), vagy pedig értékes erők őrlődnek fel a következő olimpiáig. Kitérőt kell azonban tenni felül nem, ezen a ponton. Mint minden nagy eredményt elért, a többiek elé példaként került sportág — úgy látszik, ez már csak amolyan magyar betegség! —, a birkózás sem kerülhette el sorsát. Már nem térhet haza sehonnan aranyak és éremdömping, látványos diadalmenet nélkül úgy, hogy ne röpködnének itt és ott bántó megjegyzések, vagy — és ez már a jobbik eset — pesszimista hangok. Íme, az egyik variáció: „No, a nagy Növényivel feltörölték a szőnyeget? ...” Nem, nem törölték fel. Az EB előtti, több hetes gyomorfertőzés, majd a rajtra előjött influenza következtében ezúttal mindössze egy mérkőzésre tudta összeszedni minden erejét, tudását és akarását. Két vállra fektette a legnagyobb ellenfelet, a szovjet birkózás új, nagy ígéretét, Anatolij Dubrovszkijt. „Csak”... A szabadfogásban az éremre egyértelműen esélyes Szalontai Zoltán búcsúzott két forduló után. („Na, már a birkózásban sem vagyunk sehol! ...’’) De érdemes belehallgatni ugyanennek a Szalontai Zoltánnak kesergő vallomásába : ........Még a vasárnapokon is, amikor nem volt edzésünk, lefutottam tíz, tizenöt kilométereket. Vagy talán túlzottan akartam, hogy az idegeim összegubancolódtak? Egyszerűen nem éreztem a birkózást, tompán és bénán mentem előre ...” Növényinek az EB óta nem lehet hangját venni. Válsághangulatban van, de nem a betegségét emlegeti, hanem az előrelépés lehetőségeit keresi. A világbajnokságra, amelyet természetesen meg akar nyerni. Úgy érzem, a két példa megfelelő bizonyság arra, hogy a sportág nagy belső, erkölcsi ereje nem szenvedett csorbát. Amikor pedig — uram bocsá’ — a két EB- ről „csak” egy arany-, három ezüstéremmel és 39 ponttal érkeztek haza legjobbjaink. Mindössze hat ponttal szegényebben, mint Moszkvából ... Az erkölcsi erő az akaeilMRLM rat bizonyára képes lesz ismét feljebb lendíteni a sportágat, amely az olimpia után — nagyon is viszonylagosan ! — megpihent, amelyet nagyon mélyen, lényegét tekintve érintettek az új szabályok, és amelyben mindez mégis legfeljebb árnyalatnyi megtorpanást és bizonytalanságot okozott. Mind a két Európa-bajnoki küzdelemsorozat után hoszszasan beszélgettem a válogatott vezetőivel, versenyzőkkel és sok egyesületi edzővel, akik (figyelni, tanulni) elkísérték tanítványaikat. A tanulságokat mindenki leszűrte, gyakorlatilag máris megvan az új szabályokat érzékelő új felfogás. Itt-ott bizonytalan vonásokkal, de a felkészülés alapvető irányultsága is. Miért is ne lenne! És főleg: miért ne lehetne most is megbízni abban a lelkes, önmagától is a legtöbbet követelő közösségtől, amely az előző két évben képes volt valóságos forradalmat teremteni? A szabadfogásban sokkal nehezebb lesz. (Hiszen most, a lódzi EB után ez a téma — a szabadfogásról kezdtem el elmélkedni ...) Nehezebb lesz, mert a kétszer háromperces mérkőzésidő első vizsgája figyelmeztető tanulságotat hozott. És ez a fogásnem a maga szűk szakemberállományával, vékony hazai élmezőnyével, sok szakmai bizonytalanságával és a kiterjedtebb nemzetközi konkurenciával a vállán csak jelentős változások révén tud megújulni. A megújulás tényét, a küszöbön álló korszakváltást nem lehet megkérdőjelezni. Legfeljebb azt, hogy mikor hozza meg a kívánt eredményt. Pontosabban: sikerül-e alapvető változást elérni a következő olimpiáig? A lódzi EB után Szabó Sándor, az MTI munkatársa körkérdést intézett a jelenlévő magyar edzőkhöz szabadfogásunk helyzetéről. A válaszok „szórása” szinte elképesztő volt. Mindenki más és más részigazságok felé tapogatózott, egy időre fel is paprikázódott a hangulat, még egészen szélsőséges vélemények is elhangzottak. Az tehát bizonyos, hogy új korszakot, eredményeket ígérő új felfogást csakis központi elképzeléssel, sok részigazság minőségileg új szintézisével lehet elérni. A szakosítást sor"mellék" vagyis azt a nyolc évvel ezelőtti döntést, amely éles határvonallal választotta ketté a két fogásnemet. Az tény, hogy — a szabadfogást illetően — nem hozta meg a kívánt eredményt, de hogy ez magának a szakosításnak a bűne lenne, az erősen kétséges !... Mert ha a szétválasztás nyomán most arról kellene beszélnünk, hogy szabadfogású birkózóink egyoldalúan felkészültek, csakis saját fogásnemük ismeretanyagával rendelkeznek, még igaz is lehetne. De a válogatottak — sajnos — nagyobb részének nincs ízig-vérig szabadfogású technikája... Viszont már a kötöttfogású elemeket sem ismerik. (Pedig a szakosítás bevezetésekor senki nem mondta azt, hogy a másik fogásnemet tilos beérinteni az oktatásba — és a taktikába ...) Vagyis a visszaesés oka elsődlegesen a koncepció hiánya. Legelsősorban tehát ezt kell most pótolni. A mi szabadfogású versenyzőink sem rossz birkózók, bennük is igen magas szinten áll a szorgalom és az akarat. Az új, korszerűsített felkészítés nyomán sok tartalék erő tör fel majd még. Akiben pedig már megcsontosodott a helytelen felfogás, és képtelen újítani, lépjen helyébe — egy fiatal. Hogy honnan? ... Hiszen az egészben ez a legnehezebb kérdés! Abból a tömegből, abból a szakosztályi közegből, amelyet az új korszaknak igen mélyen kell megérintenie. Váltivác ugyanis csak ■ anyug országos méretű, az úttörőktől a felnőttekig, a segédedzőktől a legjelesebb mesterekig mindenkit átható szemléleti és metodikai megújulás hozhat. Egyedül a válogatott keret nem oldhat meg mindent. Erről kell elmélkedniük nagyon sokaknak. A tapasztalatok nyomán, új korszakot készítve elő a szőnyegen és környékén. Szekeres István Az új országos csúcs: 1268 kör fiúi íjászat________ A szombati versenynaphoz képest tovább nőtt az indulók száma a Fehér úti lőtéren a CSB első fordulójának második napján. Körülbelül még húszan kapcsolódtak a küzdelembe, hogy a rövidebb — 50 és 310 méter — távokon bizonyítsanak. Így gyakorlatilag mindenki ott volt, aki számít a sportágban. Néhányan még betegen, lázasan is. Szász György főtitkár és Mónus András vezetőedző talán egyenesen a betegágyból bújt ki. Influenzával ,, hadakoznak” mindketten, de ahogy elmondták, ez most másodlagos, hiszen ritkán láthatják így együtt az „íjász családot’. Nagy Béla pedig kitűnő országos csúccsal tette föl a koronát erre a nagy randevúra! Már az első napi teljesítménye is kiváló volt, 600 körrel vezette a mezőnyt. Szombaton aztán szinte képtelen volt hibázni. Az 50 méteres távról leadott lövései között mindössze egy hetes volt, a többi mind közelebb fúródott a céltábla tízeséhez. Az eredmény is ehhez méltó volt. 341 kört könyvelhetett el olimpikonunk! Ezután következett a legrövidebb táv, a 30 méter. Az összetett országos csúcs 1266 kör. Ehhez most Bélának 340 találatot kell elérnie, önbizalmat adó rekord lehetne ez a VB előtt — vélekedett Szász György. Egy órával később aztán már ténnyé vált a vágy. A Tipográfia sportolója teljesítette a csúcshoz szükséges eredményt, és 1268 körre javította az országos csúcsot. — Úgy érzem, a 90 méterről leadott jó lövések alapozták meg ezt az eredményt. Külön örülök annak, hogy porcműtétemet teljesen feledve tudtam versenyezni — mondta győzelme után Nagy Béla. A nők mezőnyében is a papírforma érvényesült. Az első nap után fölényesen vezető Kovács Judit megtartotta pozicíóját és ha csak valami sérülés nem zavarja további felkészülését, biztos utazó a Punta Ala-i VB-re. Eredmények. Felnőttek. Férfiak: 1. Nagy Béla (Tipográfia) 1268, országos csúcs, 2. Szajlai (Bp. Vízügy) 1229, 3. Szabó (MALÉV) 1164. Nők: 1. Kovács Judit (Bp. Spartacus) 1182, 2. Szobi (Viscosa) 1161, 3. Hamvas (Bp. Spartacus) 1147. Rövidtáv. Férfiak: 1. Lantos (MALÉV) 548, 2. Bedő (Halassy Olivér SC) 546, 3. Iván (Lakitelek) 533. Nők: 1. Rovai Emese (HOSC) 387, 2. Kleinné (HOSC) 384, 3. Osváth (MALÉV) 266. NAGY BÉLA Országos csúcs — a legjobbkor