Népsport, 1981. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1981-06-21 / 145. szám

* Népsport Az Országos Testnevelési és Sporthivatal lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Szabó Béla. Főszerkesztő-helyettesek: dr. Ardai Aladár és Szekeres István. Szerkesztőség: Budapest Vill., Somogyi Béla u. 6. 1981. Telefon: 130-460. Telex: 22-5245. Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: dr. Petrus György igazgató. Kiadóhivatal: Budapest VI., Révay utca 16. 1374. Telefon: 116—660. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hirlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 47 forint, negyedévre 141 forint, így évre 564 forint. Megjelenik naponta, kedd kivételével. — Szikra Lapnyomda, Budapest. Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató. ♦ * * * . * Index: 25 004. ISSN 010-ipap 12 NÉPSPORT ^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXX^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV >XXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XX\XXXXXXXXXXXXXXXXV.SXSSXXXXXXXXXXXXXXXX\NXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXX>XXXXXXX|XVXX I REVÜ + REVÜ*REVÜ + REVÜ• • REVÜ+RE Vül y ' / .vXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' JXXXXXXVVXXXXXXXXXVX XXXXXXXXXXXXXXXXXyXN LCVXXXXXXXXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV vXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXX vXXXXXXXXXXXXX< Favágók Eddig — elsősorban Papp László elvei alapján — úgy tudtuk, hogy a fa­vágás elsősorban az ököl­vívók kiegészítő sportja. Az egyik Bécsből érkezett legújabb felvétel tanúsága szerint manapság a nyári hónapokban már az alpesi sízők is favágással erősí­tik izmaikat a felkészülés során. Az Osztrák Sí Szö­vetség vezetői a jelek sze­rint sem bíznak a vélet­lenben. Ezért a jelenleg fát vágó versenyzőiket augusztusban háromhetes edzőtáborozásra Chilébe küldik, ahol már havas edzésekre is lehetőség nyí­lik. A kirándulás eléggé költséges, hiszen egy-egy versenyző kiküldetése mintegy negyvenezer schillingbe kerül. No, de most nem takarékoskod­nak, hiszen 1982-ben az Osztrák Alpokban, Schladmingban rendezik a világbajnokságot, s leg­alább négy-öt érmet ott­hon akarnak tartani. így a jelszó: a sikerért sem­mi sem drága! Jöjjön vissza Angel Nieto motorja kategóriájában manapság a leggyorsabban száguld a világon. Kétkerekű gépén már kilenc al­kalommal nyert világ­­bajnokságot, de a négy­kerekű járművek vezeté­sét a jelek szerint még gyakorolnia kell. A minap Guadalajarában akarta meghosszabbíttatni jogo­sítványát, s néhány rutin­­gyakorlat után a vizsgáz­tató barátságos buzdítás­sal búcsúzott tőle. „Jobb volna, ha néhány hét múl­va újra próbálkozna.” Figyelmeztetés Az NSZK Atlétikai Szö­vetségének gondosan szer­kesztett hetilapja a mi­nap szokatlanul kemény hangú felhívást közölt. Ebben figyelmeztetnek ar­ra, hogy a fajüldöző rendszert képviselő Dél­afrikai Köztársaság szö­vetségének tagságát az IAAF még 1976-ban fel­függesztette, s így a Dél­afrikai Köztársaságban rajthoz álló atléták, vagy a dél-afrikai sportolók in­dulását engedélyező ver­senyrendezők szigorú el­tiltásra számíthatnak! Gyerekek - felnőtt fejjel A Magyarország—Cseh­szlovákia—NDK ifjúsági atlétikai viadal szombaton fejeződött be a Népsta­dionban. A második ver­senynapon — miközben a tarjánon küzdöttek a há­rom ország tehetséges fia­taljai — válaszolt kérdé­seinkre Hans Bodo Merk­­with, az NDK válogatott­jának vezető edzője. • Nem ideges? — Soha!­­Tudom, mire ké­pesek a gyerekek, így nyu­godtan nézhetem a versenyt. 0 Nyugodtan?!... — Néha-néha felugrok, s hangosan kiabálva utasításo­kat azért adok ... Nem te­hetek arról, hogy együtt ug­rok, dobok, futok a tanít­ványaimmal. 0 Nem fárasztó? — Csak a verseny végén veszem mindig észre, hogy nem vagyok éppen valami friss ... Addig, amíg tart a küzdelem, minden gondola­tomat leköti a lányok és a fiúk harca az ellenféllel, a másodpercekkel, a centimé­terekkel. 0 Este, akkor nem kell elaltatni... — Nem! 0 Jó alvó? — Előfordul, hogy álmom­ban vissza-visszatér a ver­senynek egy-egy mozzanata. Hiába, már négy évtizede az atlétika rabja vagyok. • Ugye, futó volt? — Biztosan a termetemről jött erre rá... Nem nőt­tem magasra! Hosszútávfutó voltam, 5 és 10 ezer méte­ren versenyeztem. De már nagyon régen. Több mint 25 éve abbahagytam a fu­tást, de azóta is jóformán minden időm szeretett sport­ágamé. • Mióta vezető­edző? — Négy éve. Pontosan ab­ban az esztendőben kaptam a megbízatást, amikor ez az ifjúsági viadal hármasver­seny lett. Budapesten kap­csolódott be válogatottunk a magyar—csehszlovák páros­­viadalba. Aztán Halle, majd Ostrava következett, s most ismét a magyar fővárosban találkozott a három ország válogatottja. Jövőre mi le­szünk a vendéglátók. • Hányan érkeztek Bu­dapestre?­­ Küldöttségünk 78 tagú, ebből 66 a versenyzők szá­ma. • Hány klubból válogat­tak? — Az NDK valamennyi atlétikai szakosztálya képvi­selteti magát, azaz mind a tizennégy.­­ Ennyi a klubok szá­ma? — Soknak találja?! Ennyi pontosan elég! Berlinben, Rostockban, Potsdamban, Lipcsében, Jénában, Erfurt­ban, Halléban, Karl-Marx- Stadtban és a többi város­ban, ahol atlétikai szakosz­tály van, csak az igazolt versenyzőkkel foglalkozunk. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a minőséggel.­­ Hány fiatal atléta van az NDK-ban? — Fogalmam sincs! Tízez­rekre tehető a szám, hiszen a sportág általános iskolá­ját az iskolai sportkörök je­lentik, ahol a gyerekek is­merkednek az atlétikával. — Hogyan választják ki a sok-sok gyerek közül a te­hetségeket? — Az atlétikához szüksé­ges koordinációs képessége­ket figyeljük elsősorban, va­lamint a testi adottságokat, a magasságot, a végtagokat és a testsúlyt... De figye­lembe vesszük az iskolai versenyek eredményeit is. A lényeg azonban a mozgás­ban és nem az eredménye­ken van! Edzőinknek egyébként kötelező az isko­lai versenyekre járni, s fi­gyelni a gyerekeket, a jó mozgású fiatalokat. Ha va­lakiben fantáziát látunk, az sportiskolába kerül, s on­nan egyesületbe ... — Sok versenyt rendez­nek a fiataloknak? — Annyit, amennyi szük­séges ... Az iskolai verse­nyek mellett természetesen országos bajnok­ságok is vannak a különböző kor­csoportokban, s ott van még a spartakiád is, amely szó szerint megmozgatja orszá­gunk fiataljait. Rengeteg klasszis versenyzőnk tűnt fel a spartakiádon, s végigjár­va a szamárlétrát, lett vá­logatott. — Az egyik foka ennek az ifjúsági keret? — Igen. Nincs olyan vi­lágklasszisunk, aki ne lett volna az ifjúsági válogatott tagja. Az ismeretlen ver­senyzők elleni küzdelem ugyanis mindig sok tapasz­talatot hoz, s meg kell is­merkedni a különböző kö­rülményekkel. És meg is kell edződni a nemzetközi csatákban, örömmel láttam, hogy a pénteki ítéletidőben minden versenyzőnk tudása maximumát nyújtotta, szin­te fogcsikorgatva küzdött nemcsak az ellenféllel, ha­nem a hideggel, az esővel, az orkánszerű széllel is. És legyőzték az időjárást is! Akaraterőből jelesre vizs­gáztak. Az eredményekkel elégedett vagyok. Jó érzés volt látni, hogy ezek a fia­talok klasszis versenyzők akarnak lenni, s ezért min­dent meg is tesznek, sem­mi sem tántorítja el őket. Gyerekek még, de már fel­nőtt fejjel gondolkodnak! Lantos Gábor Drága tréfa A Lengyel Labdarúgó Szövetség fegyelmi bi­zottsága foglalkozott a Zawisza—W­idzew bajno­ki mérkőzéssel. Adam Kensy (Zatwisza) és Andrzej Grebosz (Wid­­zew) megegyezett a ta­lálkozó eredményében­... Kensy az első kihallga­tás során beismerte a megbeszélés tényét, majd néhány nappal később bejelentette, hogy az csak tréfa volt. A fegyelmi bizottság nem vette an­nak­ Kensyt egy, Gre­­boszt pedig két évre el­tiltotta. Egyikük sem vi­selhet tisztséget sem a klubban, sem a szövet­ségben. A bajnokság egyébként befejeződött: a W­idzew a bajnok, a Zawisza­­ kiesett. LENÜL GONDJA Ivan Lendl, a csehszlovákok fiatal, de méltán világhírű teniszezője és az amerikai tanácsadója, Donald Dell, az egykori kiváló játékosból lett ügy­véd, gondokkal küzd. Lendl a télen — mint jelen­tettük — a gyártmányait három csíkkal reklámozó nyugatnémet sportszergyárhoz szerződött, annak sportöltözetét, cipőjét és ütőjét használja a verse­nyeken. Nos, az ütők használata körül támadtak gondok. Lendl ugyanis korábban az egyik osztrák, főleg síléceiről közismert gyár ütőivel játszott. A gyár névadó tulajdonosa azonban időközben tönkre­ment, gyárát elárverezték. Lendl pedig az amerikai közvetítésével — természetesen jó pénzért — új ütőt választott. A régi ütőst gyártó cég új tulaj­donosa azonban most jelentkezett, kártérítési igény­nyel lépett fel, s egyben az új szerződés felbon­tását követeli! VAN ÚJ A NAP ALATT!... A két Opel és a két síző nem trükkfelvétellel került egy képre: a le­siklás gyorsasági világrekordjának megdöntésére ké­szülő két nyugatnémet versenyző az autógyár pró­bapályáján gyakorol. A gépkocsik 185 kilométeres sebességgel haladnak, a sízők pedig a legjobb test­tartást igyekeznek megtalálni... Sokat és sokszor kell még próbálkozniok, hiszen a világcsúcsot az ame­rikai McKinney tartja 202,12 km-es átlaggal. Helmut Schön, a legeredményesebb Sugar Ray Robinson az egyedüli hivatásos ököl­vívó, aki — ugyanebben a súlycsoportban — öt alkalommal nyerte el a világbajnoki címet. Elő­ször az amerikai Jake La Motta ellen 1951 feb­ruárjában, majd szep­­szeptember 12-én az an­gol Randy Turpin kö­vetkezett. 1955 decembe­rében Carl „Bobo” Ol­­sontól (amerikai) hódí­totta vissza a címet, majd 1957 májusában Gene Fulmertől (amerikai), s végül utoljára 1958 már­ciusában Chicagóban Car­men Basiliótól. Helmuth Schön (szüle­tett 1915-ben) minden idők legsikeresebb lab­darúgó szövetségi kapitá­nya. Az NSZK váloga­tottja irányításával nyer­te meg 1972-ben az Európa-bajnokságot, s 1974-ben a világbajnok­ságot. 1966-ban második a VB-n, majd 1976-ban az EB-n is. 1970-ben har­madik lett az NSZK a VB-n. XXXVII. 145. ♦ 1981. június 21. ÖRÖM Az NSZK-ban közvéle­ménykutatást rendeztek a 16—22 éves fiatalok kö­rében. Egyetlen kérdésre vártak választ, mégpedig arra, hogy miért spor­tolnak? A válaszok el­gondolkoztatóak, hiszen a megkérdezettek döntő többsége a testedzés örö­me, egészségvédő hatása, a szabad levegőn való tar­tózkodás, a felüdülés, a baráti kapcsolatok lehető­sége miatt sportol, míg az eredményesség csak a ha­todik helyen áll a vála­szok sorában. Azaz, egy­re kevesebb nyugatnémet fiatal vállalja a verseny­­sporttal kapcsolatos áldo­zatokat. Régi álom meg­valósulóban „Szeretnék valamikor egy igazán nagy európai körversenyt rendezni, ahol majd a hivatásos és amatőr kerékpárosok egyaránt rajthoz állnak” — mondta vagy tíz esz­tendővel ezelőtt Vicenzo Torriani, a Giro d’Italia kerékpáros viadal szerve­zője. A hatvanhárom éves sportvezető vágya, aki egyébként az idén har­minchatodik alkalommal töltötte be a főrendezői szerepkört az olasz kör­versenyen, annak idején utópiának tűnt. A köze­ledés azonban megkezdő­dött. A legjobb amatőrök, elsősorban a szocialista országok versenyzői már több hivatásos viadalon rajthoz állta­k, s az idén Torriani már a Giróra is meghívta a szovjet és a lengyel versenyzőket. A meghívást főleg időpont­­nehézségek miatt — hi­szen az olasz körverseny csaknem egybeesik a Varsó—Berlin—Prága bé­keversennyel — egyelőre csak Viktor Kapitonov, a szovjet csapat egykori olimpiai­ bajnok edzője fogadta el. Kapitonov a békeverseny végeztével érkezett vissza egykori sikerei színhelyére és né­hány napon át végigkí­sérte a Giro mezőnyét. A kedves vendéget nagy szeretettel fogadták, s bár hivatalos nyilatkozat nem hangzott el, de a jólértesültek biztosra ve­szik, hogy Torriani egy­kor utópiának vélt álma most már hamarosan megvalósul. Másfél száz nap A vitorlások augusztus 29-én Portsmouth kikötő­jéből rajtolnak világkörü­li útjukra. Fokvárost, Aucklandot, Mar del Pla­­tát érintve érnek vissza az angliai városba. A­ számí­tások szerint­­ másfél száz nap alatt vitorlázzák kö­rül a földet, s a jövő év februárjában várják cél­­baérke­zésüket. Feladatuk nem látszik könnyűnek, mégis betelt már a lét­szám, 3!) vitorlás nevezett a különleges versenyre. Kettős szerepkörben Helmut Senekowitsch, az osztrák labdarúgó-válo­gatott volt sikeres szövetségi kapitánya a hírek szerint visszatér Bácsbe. A válogatott csapatot hosz­­szú szünet után a világbajnokság tizenhatos dön­tőjébe vezető, s a legjobb nyolc között az NSZK együttesét is legyőző gárda kapitánya 1978 őszén önként mondott le, majd előbb Mexikóban, azután Spanyolországban edzősködött, végül a Panathinai­­kosz szakvezetője volt. Az idény végén Athéntől is búcsúzik és a hírek szerint visszatér Bécsbe. A Panathinaikoisz edzői tisztét viszont — „a hat leg­érdekesebb híreként — Kovács István, a Román Labdarúgó Szövetség nyugdíjas elnökhelyettese, a válogatott szellemi irányítója veszi át. Méghozzá azzal a feltétellel, hogy a román válogatottat is tovább segíti. Majd elválik, hogyan, tudja ellátni a kettős feladatot?

Next