Népsport, 1981. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)

1981-08-12 / 189. szám

XXXVII. 189. ♦ 1981. augusztus 12. LABDARÚGÁS „Szívjóság-mentes" mecénások Az Aranykalász Kupa anatómiája Régebben nem is volt olyan ritkaság, hogy egy tizenhat éves srác, aki addig csak a grundon döntögette halomra a védőket, gondolt egy nagyot, s bekopogtatott egyik nagyegyesületünk kapuján: ott szeretne focizni! Senki nem lepődött meg, kipróbálták. S ha a fiú ügyesnek bizonyult, leigazolták. Aztán ha bírta az iramot, ha kiderült, hogy a nagypálya sem okoz számára különösebb gondot, néhány esztendő múltán a klub, sőt labdarúgásunk nagy egyéniségévé válhatott. Ez manapság legfeljebb az egészen kivételes zseniknek sikerülhet. Megváltozott a játék jellege: olyan elemekkel gazdagodott, amelyeket szinte kizárólag csak apró gyerekkortól kezdődő tervszerű, egymásra épülő, rendszeres, sok-sok éves gyakorlással lehet elsajátítani. Ez ma már egyáltalán nem újdonság. Olyannyira nem, hogy szerte a világon vezérelv a minél fiatalabbakkal való rendszeres foglalkozás az egyesületekben. A világhírű klubok (de a kisebbek is) pályáit elözönlötték az aprócska lurkók, akik elképesztő dolgokra képesek. Tudják, mi az a súlypontáthelyezés, hogyan kell a széleket tudatosan bejátszani, miként lehet szoros emberfogással kikapcsolni az ellenfél támadóit, és sorolhatnánk vág nélkül. És tudásukról nemcsak a hazai bajnokságban, hanem a nemzetközi porondon is számot adhatnak. Hatalmas méretű tornákat rendeznek, emlékezzünk csak az argentin River Plate klub nagy téli tornájára. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert tájékozódni akarnak mindenfelé, mit tudnak másutt a kölykök. Mert bármilyen furcsa, a forradalmi újítások épp ezen a színtéren születnek. Ha valamely ország labdarúgása nem tájékozódik, ha csak befelé fordulva próbál valami „újat” hozni, menthetetlenül lemarad. Tájékozódni, tudni, mire is vagyunk képesek! Lényegében ezt az érvet vallja magáénak az MLSZ korosztályos válogatottjainak versenyeztetési koncepciója is. Mert noha az szép dolog, hogy a korosztályok „krémje” külön edzéslehetőséget, mérkőzéseket kap, de ha a nemzetközi tornákon nem mérhetik össze erejüket a külföldiekkel, nincs összehasonlítási alap, nem tudhatjuk, jó úton járunk-e, sikerült-e valamit ledolgozni hátrányunkból ? „De hát meghívnak minket!” — vághatná rá bárki. Ez igaz. Egyelőre. Mert most még van akkora presztízse a magyar focinak, hogy egyegy csapatunk bárhol a világon emelje az esemény rangját. Egy idő után azonban unalmassá válhat az olyan vendég, aki mindenütt megjelenik, eszik, iszik, jól mulat, ő maga azonban soha nem hív vissza senkit. Előbbutóbb megtűrt majd pedig nemkívánatos személlyé válik, s menthetetlenül kitaszítja soraiból a „társaság”. Ezen az áldatlan állapoton kívánt változtatni az MLSZ utánpótlás bizottsága a nyaranta megrendezésre kerülő 15—16 évesek számára kiírt nemzetközi ifjúsági labdarúgótornával. Tavaly TRIÁL, az idén pedig Aranykalász Kupa néven bonyolódott le a torna. Hogy mitől a névváltozás? Egyszerű! Aki csak egy kicsit is járatos az ilyen nagyszabású események megrendezésének ügyeiben, nos, az előtt világos: nem ingyen van. A rendezési költségeknek mintegy egyharmadát képes csupán saját erejéből fedezni a szövetség. Most a ráckevei Aranykalász MGTSZ vállalta a mecénás szerepét. Ráckevei és a vele szomszédos Kiskunlacházán folytak egy héten keresztül a mérkőzések. A magyarokon kívül a szovjet, a román, a csehszlovák, a lengyel, a jugoszláv, az NDK-beli és a bajor fiatalok vettek részt a küzdelemsorozaton. Tegyük mindjárt hozzá: valamennyien a legnagyobb elismerés hangján beszéltek a rendezésről, az elszállásolásról, a mérkőzésen kívüli programokról, a színvonalról. A csapatok vezetői egyöntetűen hangoztatták: szakémai tapasztalatokban és élményekben egyaránt gazdagodva, szép emlékeket őrizve utaznak el Magyarországról. Mindez nagyon szép. Köszönet a lelkes szervezőknek, a résztvevő szakembereknek. Az MLSZ részéről persze a lelkesedés és az áldozatvállalás is érthető. De vajon mi késztette az Aranykalász MGTSZ tagságát, hogy vállalja a bizony nem kis anyagi áldozatot? Dr. Tukacs Bélával, az MGTSZ elnökével beszélgettünk az ünnepélyes eredményhirdetés után, mely során ő adta át a díjakat. — Nézze — kezdte az elnök —, most mondhatnám azt, hogy a labdarúgásunk jövőjéért érzett aggódás ,„kényszerítette” elnökségünket erre a lépésre. Túl nagyot persze nem tévednék, mert Ráckevén valóban imádják a focit, de hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy a torna megrendezésére fordított összeg egyszer még busásan megtérül. Gondolja csak el: van szarvasmarha- és sertéstenyészetünk, hűtőházunk, élelmiszerfeldolgozó üzemünk, gyümölcsösünk. Áruinknak pedig piacot kell találnunk itthon és külföldön egyaránt. Egy nagy nemzetközi torna neve pedig megmarad az emberek emlékezetében. Aki csak egy kicsit járatos a reklámszakmában, tudja, hogy ez nem csekélység. — Nem törte le az elnökséget, hogy a nézők nem tolongtak a lelátón, hogy még a döntőn is inkább a strand telt meg zsúfolásig? — Egyáltalán nem. Tudjuk, hogy kezdetben minden évente ismétlődő eseményt meg kell szoknia a közönségnek, meg azzal is tisztában vagyunk, hogy többet tehettünk volna a nézők becsalogatásáért. De tanultunk a tapasztalatokból, s jövőre remélhetőleg már jóval többen lesznek. Magyarországon ificsapatok találkozója még nem igazán esemény, pedig nagyon fontos lenne, hogy a a labdarúgás barátai megtanuljanak a kicsiknek is szurkolni. Egy szó mint száz: el kell tudni adni az eseményt. Hogy mivel? Úgy, hogy egyéb programokat is nyújtunk. Elképzelhető neves popegyüttesek meghívása, különböző szórakozási lehetőségek, ökörsütés, büfé, sportolási lehetőség, satöbbi. Elképzelhető az öreg fiúk válogatottjának, rangos csapatoknak a meghívása is. Jó reklámmal, ragyogó hangulattal, az hiszem, emelhetjük a torna iránti érdeklődést. És ahogy tudom, későbbiek során nő a résztvevők létszáma is. Az olaszok már most jelezték: szívesen eljönnének. A reklámra fordítható összeget sok mindenre felhasználhatnánk. Miért ne tegyük ezt úgy, hogy törekvéseinknek a magyar labdarúgás is hasznát lássa?! Mi tagadás, ez a torna úgy, ahogy van, nagyon életrevaló ötletnek tűnik. Elsősorban azért, mert úgy látszik, mindenki jól jár. Ez pedig manapság nem akármilyen szempont. Érdekeltsége valamenynyi félnek egyértelmű és ez jó dolog, mert a csak „szívjóságból” vállalat áldozatok előbb-utólag rossz vért szülnek, inkább ártanak, mint használnak az ügynek! De befejezésként térjünk vissza egy szó erejéig a szakmai tanulságokhoz. Kifejezetten jó, érdekes találkozókat láthattunk. Már ebben az életkorban is hallatlan nagy „munka” van a srácokban szinte minden országban. Tudatosan, okosan, mondhatni korszerűen próbálnak játszani az együttesek, bizonyítva, hogy mindenütt nagyon odafigyelnek a jövőre. És a mieink? Serli Sándor tanítványai nem vallottak szégyent. Azt már hírül adtuk, hogy építőtáborban ,a munkában is élenjárva — készültek a tornára. Eredményük is dicséretes: az NDK előtt és a jugoszlávok mögött a második helyet szeretek meg. Három győzelem után kerültek a döntőbe, ott is ügyesen, célratörően játsottak, s egy valóban kitűnő jugoszláv együttestől kaptak ki — csupán egy góllal. Mindez dicséretes, de nem árt odafigyelni arra sem, hogy a bajorok már ebben az életkorban is ötletesebbek, az NDK-beli fiatalok magabiztosabbak, erőteljesebbek, a jugoszláv srácok pedig amynyira „focisták” (értendő ezalatt az a jó értelembe vett csibászség, ami nélkül nincs később sem igazi siker), hogy a mieink kisiskolásoknak tűntek mellettük. Nagy tragédia persze még nincs. A kellő összehasonlítási alap, a tapasztalatok leszűrése, s ezek gyakorlatba való átültetése még sokat segíthet a későbbi években. Ehhez persze nem csupán célszerű munka, hanem sok nemzetközi verseny is szükséges — itthon és külföldön egyaránt. Szabó Illés ÚJPESTI SIKER SPANYOLORSZÁGBAN Három mérkőzést játszott az elmúlt napokban Spanyolországban az Ü. Dózsa labdarúgócsapata, mégpedig sikerrel. Ü. Dózsa—Girona 3-2. Az újpesti gólokat Kisznyér, Birkás és Nagy L. szerezte. Ü. Dózsa—Beni Carlo 3-2. Mindhárom gólt Kiss Sándor szerezte. O. Dózsa—Castellon 3-1. Góllövő: Steidl, Nagy L., Kiss. Temesvári Miklós vezetőedző véleménye szerint a túrán Nagy L., Herédi és Kisznyér nyújtotta a legjobb teljesítményt. A csapat vasárnap este érkezett vissza Budapestre, s már hétfőn délelőtt finnországi vendégszereplésre utazott. Bp. HONVÉD — HARMADIK HELY Brugesban befejeződött az a nemzetközi labdarúgótorna, melyen a Bp. Honvéd is részt vett. Kedvezőtlen rajt után, a harmadik helyet eldöntő talál Bajnoki rajt előtt közön a kispestiek Kuti góljával 1-0-ra legyőzték a Grazer AK együttesét. EGY GYŐZELEM ÉS EGY VERESÉG Két mérkőzést játszott Csehszlovákiában a ZTE. Pozsonyban az Inter Bratislavától 2-0 (1-0)-ra kikapott, következő találkozójukon azonban sikerült javítaniuk és Nagyszombaton Gass és Simon góljával 2-0 (2-0)-ra legyőzték a Spartak Trnavát. VIDEOTON-GÓLZÁPOR A Videoton labdarúgócsapata spanyolországi túráján két mérkőzést játszott. Első találkozójukon a harmadik ligás San Carlost Szabó (2), Kiss, Karsai, Nagy T., és Horváth góljával 6-0-ra verték. Második mérkőzésükön a második ligás Aguilas együttese ellen 2-1-es győzelmet arattal. A gólokat Novath és Szabó szerezte. DÖNTETLEN CSEHSZLOVÁKIÁBAN Pardubicében a belügyi klubok ifjúsági labdarúgótornáján az O. Dózsa a csehszlovák Ruda Hvezda csapatával szemben 0-1-es félidő után 1-1- es döntetlent ért el. További eredmények: Dynamo (NDK) — Dinamo (szovjet) 2-1 (1-0), Levszki (bolgár)—Amnogram (KNDK) 2-0 (2-0), Gvardia (lengyel)—Dinamo (román) 2-0 (1-0), TJ Vitkovice (csehszlovák) — Ózdi Kohász 1-0 (1-0). Ózd, 5000 néző. V: Kórodi. Ózd: Fekete (Szegedi) — Bakos (Bíró), Szilágyi, Kajdi, Madarász — Tokár, Ambrus, Ligeti (Stanev), Becsei — Utassy (Magyar), Dudás (Bácskai B.). Az újonc ózdiak nem tudtak visszavágni az egy héttel ezelőtt, Ostravában elszenvedett vereségért. G: Gajdusek. NÉPSPORT 3 Egis multra hét görög jutott a Fáy utcai seregszemlén Ki hinné, hogy az élvonalbeli labdarúgók sokaságát — hétköznap — hajnal tájban veti ki az ágy. Pedig így igaz. A liftben derengő félhomály és méla csend honol. Sűrűn hunyorgó, szemüket szaporán dörgölő dolgozók ereszkednek alá a toronyház magasabb „régióiból”. A harmadikon Rácz Lászlónak, a Vasas balhátvédjének szorítunk helyet. — Csak nem edzésre, ilyen jókor reggel? — Csak de... Muszáj háromnegyed hétkor startolni. Amíg innen Budaörsről elvergődünk Angyalföldre . .. Egy saroknyi bandukolás után csatlakozik a menethez a „szomszéd”, mármint Leboniczky Imre, a piros-kékek első számúvá előlépett kapuvédője, így hármasban közelítünk a Fáy utca felé. Hosszadalmas a buszutazás, először a 40-es, majd az 1-es, végül a 4-es jelzésű járművön zötyögünk. Jut idő bőséggel meghányt-vetni a köz elé tárható magánügyeket. Mindkét labdarúgó más-más optikán át szemléli a közelgő őszt. Rácz pillanatnyilag enyhén bicegve közlekedik. De egy futballista apró-cseprő ,,foglalkozási ártalomnak” tekinti a lilászöld zúzódásokat. A jobblábas balhátvéd borongását inkább az táplálja, hogy mire tökéletesen felépül, a zöld angyalbőrre cseréli fel a piros-kék szerelést. Postaládájából bármelyik nap kezébe pottyanhat a behívó, így is van ez rendjén, hiszen 21 esztendős. Egyvalami aggasztja: nagykeservesen megszerzett helyéért, jövőre ■újra harcot indíthat! ■ Leboniczky esete és közérzete egészen más. Mészáros külföldre távozása egy „hoszszú időn át zárva tartható” sorompót nyitott fel előtte. Két év alatt csekély 113 perc jutott neki az élvonalból. Most övé a pálya. 23 esztendős. Legfőbb ideje, hogy a magyar publikum is megismerje a Vasas kapushagyományainak letéteményesét. Töppedt csend lengi körül a Fáy utcai sporttelepet. Valaki a pálya túloldalán kocsit mos. A víz csobogása a majd százméteres távolságból is az öltözőig hajlik. Az edzőpálya felől füvet vontató mini-traktor pöfög elő — mintha hangtompítót használna a „sofőr”. Háborítatlan futballpálya-idill. Sereglenek a labdarúgók, össze is gyűlnek vagy kilencen! Zebeniczky és Knotz, Pecha, Rácz, Halász, Birinyi, Szabó Sándor, Szabó András és Farkas. Gyanítjuk, hogy ilyen tömeges méretű késésről szó sem lehet. Bacsó István pályaedző — magyarázat gyanánt — lemondóan tárja szét a karját. — Négy nap van hátra a bajnoki nyitányig, de taktikai gyakorlatokról, a csapatrészek összecsiszolásáról szó sem lehet, hiszen kulcsjátékosaink Európát járják. De így jár az a csapat, amely sok focistát ad a válogatottnak .. . Nem tudjuk, Bacsó tanár úr tréfának szánta-e utolsó mondatát, hiszen minden csapatot minősít válogatottjainak száma. Az egészen más lapra tartozik, hogy Híres, Kiss, Csepecz, Török, Hegedűs, Zombori, Rixer és Izsó távollétében meglehetősen bonyodalmasnak tűnik a zalaegerszegi nyitányra való felkészülés. A válogatottat kiegészítendő — Burgenlandira elutazott — különítmény leginkább meghökkent tagja Csepecz János volt. A Tatabánya harmadik számú kapuvédőjeként szinte végignézte az 1980—81-es bajnokságot, testsúlya is érthetően gyarapodott hónapról hónapra. Most pedig válogatott kerettag úgy, hogy tavaly augusztusban szerepelt utoljára bajnoki mérkőzésen! Lám a holt idény is hozhat sorsfordító változásokat egy „leírt” labdarúgó életében! Bundzsák Dezső a pályára vezényelte a Vasas töredékeit. Az edzésprogramon töprengve, láthatóan igyekezett az ürömből kiválogatni az örömöt. Annyiban hasznos a csökkentett létszám, hogy több lehetőség jut az egyéni foglalkozásokra. Persze, az lenne az igazi, ha a teljes társaságot oszthatnánk kiscsoportokra, nemcsak a „maradékot” ... Azért így is volt forgalom az öltözőfolyosón. Fekete hajú, kreol bőrű, kékmezes fiatalemberek vonultak a füves edzőpálya felé. A Vasas vendégeként Budapesten készülő Pierikosz Katerini labdarúgói. Mesterük tökéletesen beleillett a Fáy utcai környezetbe, hiszen Illovszky Rudolf a neve. Megkértük Rudi bácsit, hogy dióhéjban mutassa be együttesét. — A Pierikosz legutóbb második helyen végzett a görög második ligában. Balszerencsénk volt, hiszen csak a „bundák” miatt az első osztályból kizárt és visszaminősített Iraklisz előzött meg bennünket. Idén egyértelműen mi vagyunk esélyesek a feljutásra. A szeptember elején kezdődő bajnokságban a javarészt félprofikból összetevődő társaság mindent elkövet majd, hogy jövőre Kateriniben újra élvonalbeli futballt láthasson a közönség... Illovszky Rudolf régi, de pillanatnyilag szomorú ismerősökbe botlott a tornaterem előtt. A sérültek, Váradi, Komjáti és Kántor tapasztalatokat cseréltek: kinek hol fáj, feszül, húzódik vagy hasogat a lába. Kántor Mihály volt a búsongók hangadója. Jóformán még el sem felejtette a jobb lábán végrehajtott porcműtétet, máris csődöt mondott — egy rúgás nyomán — a bal térde. Porcgyanús az ügy, de a válogatott védő titkon bízik a ritkán kopogtató jószerencsében. Váradi Béla stanorákjának puszta látványa felért egy hőgutátal. De kánikula ide, hőség oda, a súlyfeleslegtől mielőbb meg kell szabadulnia. Az ezüstcipős szélső súlyos Achilles-insérülése és operációja után már úsziik, kerékpározik, sőt, legújabban egyenes irányú futástis végezhet. Micsoda boldogság ez, közel egyesztendős betegállománya után Komjáti ia bizakodik az októberi visszatérésben. Porccal műtött jobb lába szemlátomást elvékonyodott a kényszerpihenő alatt, ám a szőke védő önkínzó módon végzi a speciális gyakorlatozás penzumait, hogy mielőbb csatlakozhasson a makkegészségesekhez. • Az eddig könyörtelen nyár most kegyes arcát mutatja. Hűsítő szellő lengedez a pálya fölött, a frissen locsolt gyep is hűvöset áraszt. Egy jókarban lévő biliárdasztal lehet olyan sima, mint a Vasas játéktere. Persze, ha kevesen használják ... A hatalmas élénkzöld szőnyegen szinte elvész a tucatnyi jelenlévő. A kapu mögött Tamás Gyula gyötri a kapusokat, az egyik térfélen Bundzsák Dezső felügyeli a szárnytámadás utáni befejezések minőségét, a másik fél pályarészen Bacsó István tart egyéni képzést. Éppen a legújabb balhátvédjelölt, Szabó Sándor a soros. Erősen jobblábas a fiú, márpedig ez egy balhátvéd esetében kínos eseményeket idézhet elő a mérkőzésen. Szabó csúszikmászik, nyaktörő mutatványokat mutat be, hogy ballal tisztázza a gyors időközönként feléje szálló labdákat. Egy kísérleti stádiumban lévő vadonatúj játékelemet is megcsodálhattunk. Vetődéses becsúszó szerelés a neve. Bundzsákék az antwerpeni tornán lestek el a PSV Eindhoven labdarúgóitól. Remélhetően az őszön az angyalföldi játékosok előadásában is megcsodálhatjuk az új csíziót. Gondolatban kissé elkalandoztunk a Vasas kéttagú támadósora (Kiss, Izsó) adott. A középpályán sincsenek gondok. Halász, Birinyi, Rixer rendelkezésre áll, ráadásul Zombori is aludt egyet visszavonulási szándékára. A védelem viszont erősen viharvertnek tűnik. Komjáti és Kántor a beteglistán, Rácz (és talán Híres is) bevonul. Elképzelhető, hogy Halászra és a honvédségtől visszatérő Szebegyinszkyre is védőfeladatok várnak. Fura védősor lenne, azt meg kell hagyni. De a legrosszabbra gondolni sem akarnak a XIII. kerületben. Mikor bizakodjanak, ha nem közvetlenül idénykezdet előtt? A lelátó mögül Illovszky Rudolf, harsány vezényszavai és korholásai hallatszanak. Mosoly suhan át az arcokon. Rudi bácsi energiája, szigora a régi. A tetejében a Fáy utcában még nem hallottak magyar edzőt ilyen folyékony görögséggel bosszankodni ... (török) A gyors, változó irányú labdavezetés — még zavarok jelenléte nélkül is — okozhat gondokat. Képünkön: Birinyi (jobbra) a két Szabó, Sándor és András társaságában bűvöli a bőrgolyót. Koppány György felvétele)