Népsport, 1981. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)

1981-08-28 / 203. szám

XXXVII. 203. ♦ 1981. augusztus 28.■ LABDARÚGÁS TÉVEDNI EMBERI DOLOG fz emberi sorsok árán is?) „Távozását árulásnak mi­nősítik!" (Idézet a Népsport 1971. augusztus 5-i számá­ból.) Maurer László azon­ban tántoríthatatlan volt: „Vannak lehetőségek az életben, amelyeket nem sza­bad elengedni. Amikor meg­hallottam, hogy a magyar bajnokcsapatnak én kellek, a bőrömből majd kiugrottam örömömben.” És nem tarthatta vissza se isten, se ember. Átkozhatták, rimánkodhattak neki­k, ro­hant az addig oly sokat je­lentő Pécsről Budapestre, az Újpesti Dózsához. Alig egy évvel később ugyanaz az ember, ugyanan­nak a lapnak, ugyanarról a kérdésről így nyilatkozott: „Szeretném falba verni a fejem­.” Villámgyorsan tűnt el a Dózsából.■ „A győriek marasztalták, tartották volna mindenáron, de a fiú a döntésben szilárd volt és hajthatatlan.” (Nép­sport 1979. január 21. Pálya­­módosítás, Póczik József tör­ténete.) Annak a játékosnak a története, aki másfél évet várt ki, hogy a Bp. Honvéd­­ban játszhasson. Aki váloga­tott is volt a Győrből. Új klubjában viszont végül is örülhetett, ha bekerült a kezdőcsapatba. A Bp. Hon­védnél eltöltött évek alatt a 102 bajnoki mérkőzés közül pusztán 66-on játszott. Piros-fehér mezben utolsó nyilatkozata így hangzott: ,,Szeretnék állandó csapat­tag lenni... Jöttek mind. A legtöbben mindjárt az első hívó szóra. Ki tudott volna ellenállni a csábításnak? A nagy főváro­si klub ki is állt értük. Az akadályokat rendszerint rendre legyűrték. Krizsán József, az MLSZ főtitkára szomorúan állapítja meg: — Az érvek általában szin­te szó szerint ugyanazok.: „Ezt követeli a magyar lab­darúgás érdeke!” „A sportág felemelkedéséhez vezet!” Aztán, tessék... A salgótarjáni Kovács Jó­zsefen 1977-ben az újpesti lila-fehérek szinte mindent megmozgattak.­ Krizsán Jó­zsef a részletekre is emléke­zik. Hetekig dúlt a vita, a harc. „Ha a Dózsa megkap­ja Kovácsot, a BEK-döntőig is eljuthat!” „Minden ezen múlik!” Nem múlt rajta semmi. A Dózsa a BEK-ből idejekorán kiesett. Kovács pedig egy év­vel később ismét Salgótarján­ban kergette a labdát. Amíg lila-fehér színekben játszott, az Ú. Dózsa harmincnégy bajnoki mérkőzést vívott. Kovács — hatot... Keserű ? Kovácsért egyébként an­nak idején az újpestiek há­rom játékost adtak cserébe. Biró Antalt, Ádám Lászlót és Kovács Lászlót. Érdekes (?) módon ma már egyik sincs Salgótarjánban. A „csere­­gyerekek” közül Kovács a Volánhoz, Ádám — kerülővel — a Váci Izzóhoz került. Bí­rót pedig Kaposvárott talál­tuk meg. — A Dózsa egy év után engem már hívott vissza, de nem mentem — mondta. — Nekem nem volt rossz a Tar­­iánban eltöltött három év sem. Közülünk Kovács Laci volt a legjobban elkeseredve. Ő nagyon nem akart Salgó­tarjánba lejönni. Csak hát a magasabb szempontok miatt nem volt mit tenni. Magasabb szempontok? A történet hallatán Mayer Györgynek, a Kaposvári Rá­kóczi SE ügyvezető elnöké­nek borsódzik a háta. — Lealacsonyító ez a faj­ta kereskedelem. Tárgyakat cserélnek így, nem embere­ket. Kemény szavak. Krizsán József, az MLSZ főtitkára helyt ad nekik, an­nak ellenére, hogy fontos­nak tartja leszögezni: nem minden átigazolási ügy ilyen. A labdarúgásban megho­nosodtak a hangzatos, ugyan­akkor tetszetős jelmondatok: „Cél a tehetségek felfelé áramlása!''. Ebbe aztán ügyes technikával mindent be le­het csomagolni. Sokan úgy értelmezik, aki két egyeneset rúg a labdába, annak „Fel Pestre”. Pedig ... Az erede­ti elképzelések szerint a „Fel" — korántsem azt je­lenti, hogy fél, a fővárosba. A „Fel” lehet Székesfehér­vár, Debrecen, Nyíregyháza, Pécs, Zalaegerszeg, Győr vagy éppen Diósgyőr is. Az ala­csonyabb osztályokból kelle­ne, hogy felkerüljenek a jobb játékosok az NB I-be.­­ Az utóbbi években a „nagy” átigazolási ügyeket mindig egy vidéken elismerést szer­zett játékos Budapestre ke­rülése okozta. Tavaly Kuti László esete váltott ki so­k vitát. A Dunaújvárosi Ko­hásztól a bajnok Honvéd hív­ta. Valóban pusztán csak an­nak igazolásául, hogy meny­nyire ismétli magát az élet, idézet a Labdarúgás 1980. februári számából: — „Sosem gondolt arra, hogy fővárosi csapatban játsszon? — Több nagy egyesület felkeresett, de mint látja, itt maradtam.” Ma már csak a múlt idő („látta”) a helytálló, mert Kuti fél év múlva a Bp. Honvédban kergette a lab­dát. Mivel a piros-fehérek­hez kerülése hatására — a szakvélemény szerint — Koz­ma összeszedte magát, a vá­logatottként átigazolt Kuti a Bp. Honvédban nem lett kulcsember. A 34 bajnoki mérkőzésből 13-szor kezdett, 11-szer csereként jutott szó­hoz. A Dunaújváros viszont ki­esett. Félreértés, ne essék, lehet, hogy a csapat vele is búcsú­zott volna. De csak lehet... Ami biztos, Kuti a Kohász­ból nagyon hiányzott, a Bp. Ho,nívódnak viszont a jelek szerint tavaly még nem kel­lett annyira. Senki sem vitatja, hogy akik eljártak az ügyben, azo­kat a jószándék vezérelte. Valaki kimondta, hogy Kuti óriási, vele minden más lesz, s ez elég volt a gépezet be­indulásához. A megegyezés nehezen jött létre, pusztán az átigazolási időszak utolsó napján. A Bp. Honvéd Ku­tiért végül is Weimpert ad­ta (már Tatabányán van). Az MLSZ a maga módján min­dent megtett annak érdeké­ben, hogy a klubok között létrejöjjön a megállapodás, hiszen mi mást is tehetett volna. Közvetített. Kinek hiányzott volna még egy le­állás? A Dunaújváros nyilván félt attól, hogy úgy jár, mint korábban a Győr Póczisckal, s az utolsó pillanatban meg­alkudott. „Legalább adjanak érte valakit.” Novák Dezső volt Kuti tá­vozása előtt az együttes ed­zője. — Persze, hogy nem örül­tem neki, de hadd ne kell­jen ebben a kérdésben már véleményt mondanom. Ez már más klubok élete, nem szeretnék senkit sem bírál­ni. Igaza van. A legújabb ügyben, Pölös­kei Gábor átigazolásában azonban már ő is érdekelt. — Ez az eset azért más — mondta, s újfeint igaza van, hiszen valóban semmi sem egyforma. Legfeljebb a ha­sonlóságokat lehet az életben fölfedezni. A nagy hullámok a labda­rúgóknak rendre felverik az árát. A felfedezett képessé­gek értéke hirtelen megsok­szorozódik. Az a sportoló, aki addig egy volt a sok közül, egyik percről a másikra a középpontba kerül. — Higgyék el, engem bosz­­szant a legjobban, hogy min­denki rólam beszélt — mondta feltűnően józanul az ifjú Pölöckei. — Annak ide­jén Kapuváron, de később Győrött sem gondoltam, hogy valamikor én leszek a magyar labdarúgás legtöbbet vitatott játékosa. Kétségtelen, ötven váloga­tottság, harminc felhőfejes­ből, vagy három ollózásból született gól —, hogy ne is halmozzuk tovább a példákat — kevés ahhoz, hogy valaki ennyire napirenden legyen. A jelenlegi helyzethez vi­szonyítva Pölöskei csillaga csak leáldozhat. Játékkal ezt a népszerűségi szintet szinte lehetetlen tartani. Az az igazság, hogy játék, iga­zán nagy előzmény még ma­ga Pölöskei szerint sem igen volt. A válogatottban — a rossz emlékű argentínai tú­rán kívül — kétszer szere­pelt, az FTC-ben pedig háromszor: egyszer bajno­kin, kétszer Ausztriában. Győzött, tavaly már nem volt az igazi, nyilván, mert tudta, hogy a Ferencváros­ban folytatja... Vajon mi lesz vele? Ugyanolyan fontos marad a személye a jövőben is? A tapasztalat azt mutatja — hiába, ilyen az élet —, hogy a ,,feláramló” játékosok min­dig érkezésükkor a legfonto­sabbak. Az a bámulatos ki­állás, amely igazolásukat át­segíti, a továbbiakban tör­vényszerűen elhomályosul. B Krizsán Józseffel együtt nem sikerült olyan példát találnunk, amikor hasonlóan vitatott körülmények között a nagy ígéret Budapestről ment volna vidékre. Mindannyiszor vidékről ve­zetett a fővárosba ez a zi­vataros út? Vajon miért? S vajon miért jó ez így? Ami mellette szól: jó, ha a nemzetközi kupákban ütő­képes magyar csapat szere­pel. Ami ellene: az európai labdarúgást meghatározó or­szágokban messze nem csu­pán a fővárosba tömörülnek a legképzettebb játékosok. Az NSZK, Anglia, Olaszor­szág több városa remek együttest vonultat fel. Ipa­rilag, gazdaságilag, kulturáli­san a vidék nálunk is jelen­tősen fejlődik. Hovatovább már nem lehet a fővárosban megrendezni egy nemzetközi ifjúsági tornát. Erre csak vi­déken van kellő pénz — és érdeklődés.■ A megtörtént ügyeket már nem lehet, s ha lehetne is , akkor sem lenne szabad visszacsinálni. A tévedéseket azonban ki kell iktatni. Az ugyan elfogadott, hogy téved­ni emberi dolog, de emberi sorsok árán tévedni aligha­nem a felelőtlenség. A jövőben ne legyen ész­revétlen, hogy ez és ez az eset kinek a felelőssége! A jelenlegi gyakorlat szerint, ha egy játékos nem válik be, akkor hirtelen még az is el­felejtődik, hogy kik álltak ki oly mellsz­élességgel az átiga­zolásáért. Kimarad a csapat­ból, s már nem is tudni, ki hirdette: „Tőle függ a ma­gyar labdarúgás felemelkedé­se!” Ha az adott klubban úgy egy-két év után megkérdezi az ember, hogy mi van az­zal az egykori nagy szerze­ménnyel — máris ellenség­nek tekintik. .Mit ak­ar ez itt?” „Ki küldte?” „Piszká­­lódni jött?” Pedig hasznos lenne visz­­szatérően értékelni egy-egy korábbi nagy igazolás értel­mét. Nem! Nem is azért, hogy valakinek a fejére ol­vassák: látod, ennyit ért az a nagy akció. Látod, ez lett abból a játékosból, akit úgy megszédítettél. A tanulságok miatt kelle­ne a történtekre időt szakí­tani. A további , ugyan­olyan, bizonytalan kimenete­lű vitás ügyek megítélése ér­dekében. A múltban a klubok egy­mással tusakodtak. Az új rendelkezések értelmé­ben az MLSZ felelőssége is megnö­vekedett. A vitás esetekben — a sportági érdekek alap­ján — a szövetségnek kell meghoznia a döntést. Pölös­­kei Gábor esete volt ilyen értelemben az első. „MLSZ-gyerek!” — kiabál­ták már be neki a pályára. Vajon ez a gyerek (mert szinte még az) mivé növi majd ki magát? És mi lesz a többi gyerek­kel? Mi szabja majd meg mindenkor, hogy sorsuk ala­kulása mennyiben szolgálja a sportági érdeket? Mert az, ugye, soha nem dönthet, hogy honnan jön a telefon? Hogy kik kilincselnek? Csak a tapasz­talat... Gyárfás Tamás A képen fehér mezben Kuti László — a háttérben... Tavaly a 34 bajnoki mérkőzésből 13-szor kezdett, 11-szer csereként jutott szóhoz NÉPSPORT 3 „Kezünkben volt a győzelem lehetősége — Telefonjelentésünk (Valencia, augusztus 27.) Mindenféle szempontból ke­mény mérkőzést vívtunk, és összes gondunkért elsősorban saját magunkat okolhatjuk. Kezünkben volt a győzelem lehetősége a Milionarios Bo­gota csapata ellen, azt is mondhatnám, több góllal kellett volna megnyerni a mérkőzést, de a fiúk elköny­­nyelműsködték a játékot és — ennek következményeként is — kimaradtak a helyzetek. Az előzetesem közölt össze­állításiban, azaz Katzirz — Török, Kerekes, Garaba, Tóth J. — Szántó, Nyilasi, Zombori — Kiss, Törőcsik, Izsó csapattal kezdtünk, és az elején lendületes, élveze­tes játékot produkált a tár­saság. Törőcsik egy nagysze­rű egyéni kezdeményezés után szép gólt lőtt, és gon­dolom a gyorsan szerzett ve­zetés is közrejátszott abban, hogy játékosaink lebecsülték az ellenfelet. Ezt kell mon­danom, mert — a szépségben haltunk meg! Sarkalgattak, cselezgettek a fiúk és köz­ben nem törődtek azzal, hogy előbbre is kellene jutni, ve­szélyeztetni az ellenfél kapu­ját. Így is volt helyzetünk — nem is egy —■, de ahogy az már ilyenkor lenni szo­kott, kihagytuk őket. Min­denféle tekintetben küzdel­messé, sőt, olykor kemény­­nyé vált a játék. A sok ka­kaskodás miatt a 25. percben kiállították a Milionarios játékhátvédjét, és a mieink nem tudtak élni a létszám­fölény adta lehetőséggel sem. A közönség nem értett egyet a bírói döntéssel, vé­leményének hangot is adott, biztos volt tehát, hogy ha bármelyik játékosunk kemé­nyebben odalép egyenlít a bíró a kiállítással. Ez még a félidőben megtörtént: Szán­tó az ellenfél térfelén sza­bálytalankodott , szabályta­lanság volt, de olyan, ami­lyen egy mérkőzésem számo­latlanul előfordul­t, őt ma leküldte a bíró a pályáról és a torna szabályai szerint nem is játszhat a következő mérkőzésünkön. A szünetben természetesen igyekeztem rendezni a soro­kat. Elmondtam a játékosok­nak, hogy itteni tekintélyün­ket ziláljuk szét, ha nem változtatunk játékfelfogásun­­kon. És ezen túl persze­­ nem tudunk majd nyerni sem!. .. A játék úgy folytatódott, ahogyan abbamaradt, ezért az igen gyenge teljesítményt nyújtó Kisst és Törőcsiket lecseréltem, betéve Pölöskeit a bal, Bodonyot pedig a jobb szélre. Arra gondoltam, hogy a két szélső majd meghúzza a Milionarios védelmét, s akkor könnyebb dolgunk lesz az ellenfél kapuja előtt. Ez sem valósult meg, ezért Izsóit is le kellett cserélni. Nyilasi lett a középcsatár és Csapó ment be a középpályára. Közben az ellenfél egyre jobban játékba lendült, el­vesztette gátlásait és szabad­rúgásból egyenlített. A gól után Pölöskei és Bodonyi egy méterről hibáz­ta el a kaput, mégis azt kell mondanom, hogy ezután a fegyelmezetlen, gyenge játék után nem is érdemeltünk győzelmet. A Valencia ellen kényszerből is, meg a romá­nok elleni mérkőzésre is gondolva változtatok az ösz­­szeállításon. Játszani fog Müller, akit láttam játszani Alicanteban és meggyőződ­tem róla, hogy kielégítő for­mában van. Így kezdünk csütörtök éjjel: Katzirz — Sallai, Kerekes, Garaba, Tóth — Müller, Nyilasi, Ral — Kiss, Töröcsik,­ Izsó. Több góllal kellette nyerni ahhoz, hogy hazavihessük a torna gyönyörű trófeáját, mert a Valencia kedden 3-1-re vért® a bogotai csapatot, így ez ne­héz lesz. Anna­k ellenére, hogy most mindenki fogad­­kozik. Mészöly Kálmán Szeneim fellebbezett Enyhülnek a Nyíregyházi VSSC labdarúgócsapatának gondjai. A hosszú ideje ma­kacs lovinglóizom-sérüléssel bajlódó Kiss Miklós a Deb­receni Kinizsi elleni edző­mérkőzésen már megpróbál­kozott a játékkal és mind­járt góllal mutatkozott be. A gárda másik, kulcsembere Kozma József is gyógyuló­félben van. A védő már el­kezdte a könnyített edzés­munkát. A nyírségi futball­társadalom nagy érdeklődés­sel tekint az elkövetkezendő napok eseményei elé, hiszen az NYVSSC vasárnap Tata­bányán vendégszerepel, hét­főn pedig az egyesület el­nöksége tárgyalja Szendrei József fellebbezési kérelmét. Mint ismeretes, az Újpest­re távozott kapust két évre mindennemű sporttevékeny­ségtől eltiltották, de Szend­rei nehezményezi a döntést. Érdeklődéssel várjuk mi is a fejleményeket! Farkas megsérült a Volán spanyolországi túráján Szerdán este hazaérkezett spanyolországi túrájáról a Volán labdarúgócsapata. Mint ismeretes, első fellépésük színhelyén, Zaragozában 2-1- re kikaptak a házigazdáktól, az ugyancsak első osztályú Osasuna ellen viszont 11-es rúgásokkal diadalmaskodtak. Sági Jánosnak, a közlekedé­siek technikai vezetőjének tájékoztatása szerint az utób­bi találkozón Farkas súlyos vállsérülést szenvedett, s Li­­naresbe már nem is utazott, hanem hazatért Budapestre. A csatár jelenleg a Sport­­kórház lakója. A Volán túrá­jának második színhelyén, Linaresben előbb 3-0-ás, majd 1-0-ás vereséget szen­vedett a másodosztályú he­lyi együttestől, és az első osztályú Las Palamástól. Híres és Rácz bevonult A Vasas két hátvédje, Hí­res és Rácz csütörtökön ka­tonai szolgálatra bevonult. — A két játékos pótlása nem lesz könnyű feladat — mondta Bundzsák Dezső, a Vasas vezető edzője. — Hí­res helyére Hegedűs kerül majd, míg a beállás minden bizonnyal Halász lesz. — Mi a helyzet a sérül­tekkel? — Komjáti és Váradi el­kezdte a speciális edzéseket. Kántor sérülése szépen javul. — Mit vár a Volán elleni találkozótól? — Nehéz 90 perc vár ránk. A Czabán Samu téren olyan csapattal találkozunk, ame­lyik ősszel még nem szerzett pontot. ­VHIS: MTKC-VM: hárman „angyalbőrben" Az NB II. Középcsoportjá­ban szereplő MTK-VM együtteséből három fiatal lab­darúgó bevonult a héten: Pleskó, Paksi és Boda. És mert a kék-fehér együttes második vonalbeli, mindhár­mójuknak másfél évig kell viselni az „angyalbőrt”, mert nem részesülhetnek a szabá­lyok adta kedvezményes szol­gálati időben.

Next