Népsport, 1981. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)
1981-08-28 / 203. szám
XXXVII. 203. ♦ 1981. augusztus 28.■ LABDARÚGÁS TÉVEDNI EMBERI DOLOG fz emberi sorsok árán is?) „Távozását árulásnak minősítik!" (Idézet a Népsport 1971. augusztus 5-i számából.) Maurer László azonban tántoríthatatlan volt: „Vannak lehetőségek az életben, amelyeket nem szabad elengedni. Amikor meghallottam, hogy a magyar bajnokcsapatnak én kellek, a bőrömből majd kiugrottam örömömben.” És nem tarthatta vissza se isten, se ember. Átkozhatták, rimánkodhattak nekik, rohant az addig oly sokat jelentő Pécsről Budapestre, az Újpesti Dózsához. Alig egy évvel később ugyanaz az ember, ugyanannak a lapnak, ugyanarról a kérdésről így nyilatkozott: „Szeretném falba verni a fejem.” Villámgyorsan tűnt el a Dózsából.■ „A győriek marasztalták, tartották volna mindenáron, de a fiú a döntésben szilárd volt és hajthatatlan.” (Népsport 1979. január 21. Pályamódosítás, Póczik József története.) Annak a játékosnak a története, aki másfél évet várt ki, hogy a Bp. Honvédban játszhasson. Aki válogatott is volt a Győrből. Új klubjában viszont végül is örülhetett, ha bekerült a kezdőcsapatba. A Bp. Honvédnél eltöltött évek alatt a 102 bajnoki mérkőzés közül pusztán 66-on játszott. Piros-fehér mezben utolsó nyilatkozata így hangzott: ,,Szeretnék állandó csapattag lenni... Jöttek mind. A legtöbben mindjárt az első hívó szóra. Ki tudott volna ellenállni a csábításnak? A nagy fővárosi klub ki is állt értük. Az akadályokat rendszerint rendre legyűrték. Krizsán József, az MLSZ főtitkára szomorúan állapítja meg: — Az érvek általában szinte szó szerint ugyanazok.: „Ezt követeli a magyar labdarúgás érdeke!” „A sportág felemelkedéséhez vezet!” Aztán, tessék... A salgótarjáni Kovács Józsefen 1977-ben az újpesti lila-fehérek szinte mindent megmozgattak. Krizsán József a részletekre is emlékezik. Hetekig dúlt a vita, a harc. „Ha a Dózsa megkapja Kovácsot, a BEK-döntőig is eljuthat!” „Minden ezen múlik!” Nem múlt rajta semmi. A Dózsa a BEK-ből idejekorán kiesett. Kovács pedig egy évvel később ismét Salgótarjánban kergette a labdát. Amíg lila-fehér színekben játszott, az Ú. Dózsa harmincnégy bajnoki mérkőzést vívott. Kovács — hatot... Keserű ? Kovácsért egyébként annak idején az újpestiek három játékost adtak cserébe. Biró Antalt, Ádám Lászlót és Kovács Lászlót. Érdekes (?) módon ma már egyik sincs Salgótarjánban. A „cseregyerekek” közül Kovács a Volánhoz, Ádám — kerülővel — a Váci Izzóhoz került. Bírót pedig Kaposvárott találtuk meg. — A Dózsa egy év után engem már hívott vissza, de nem mentem — mondta. — Nekem nem volt rossz a Tariánban eltöltött három év sem. Közülünk Kovács Laci volt a legjobban elkeseredve. Ő nagyon nem akart Salgótarjánba lejönni. Csak hát a magasabb szempontok miatt nem volt mit tenni. Magasabb szempontok? A történet hallatán Mayer Györgynek, a Kaposvári Rákóczi SE ügyvezető elnökének borsódzik a háta. — Lealacsonyító ez a fajta kereskedelem. Tárgyakat cserélnek így, nem embereket. Kemény szavak. Krizsán József, az MLSZ főtitkára helyt ad nekik, annak ellenére, hogy fontosnak tartja leszögezni: nem minden átigazolási ügy ilyen. A labdarúgásban meghonosodtak a hangzatos, ugyanakkor tetszetős jelmondatok: „Cél a tehetségek felfelé áramlása!''. Ebbe aztán ügyes technikával mindent be lehet csomagolni. Sokan úgy értelmezik, aki két egyeneset rúg a labdába, annak „Fel Pestre”. Pedig ... Az eredeti elképzelések szerint a „Fel" — korántsem azt jelenti, hogy fél, a fővárosba. A „Fel” lehet Székesfehérvár, Debrecen, Nyíregyháza, Pécs, Zalaegerszeg, Győr vagy éppen Diósgyőr is. Az alacsonyabb osztályokból kellene, hogy felkerüljenek a jobb játékosok az NB I-be. Az utóbbi években a „nagy” átigazolási ügyeket mindig egy vidéken elismerést szerzett játékos Budapestre kerülése okozta. Tavaly Kuti László esete váltott ki sok vitát. A Dunaújvárosi Kohásztól a bajnok Honvéd hívta. Valóban pusztán csak annak igazolásául, hogy menynyire ismétli magát az élet, idézet a Labdarúgás 1980. februári számából: — „Sosem gondolt arra, hogy fővárosi csapatban játsszon? — Több nagy egyesület felkeresett, de mint látja, itt maradtam.” Ma már csak a múlt idő („látta”) a helytálló, mert Kuti fél év múlva a Bp. Honvédban kergette a labdát. Mivel a piros-fehérekhez kerülése hatására — a szakvélemény szerint — Kozma összeszedte magát, a válogatottként átigazolt Kuti a Bp. Honvédban nem lett kulcsember. A 34 bajnoki mérkőzésből 13-szor kezdett, 11-szer csereként jutott szóhoz. A Dunaújváros viszont kiesett. Félreértés, ne essék, lehet, hogy a csapat vele is búcsúzott volna. De csak lehet... Ami biztos, Kuti a Kohászból nagyon hiányzott, a Bp. Ho,nívódnak viszont a jelek szerint tavaly még nem kellett annyira. Senki sem vitatja, hogy akik eljártak az ügyben, azokat a jószándék vezérelte. Valaki kimondta, hogy Kuti óriási, vele minden más lesz, s ez elég volt a gépezet beindulásához. A megegyezés nehezen jött létre, pusztán az átigazolási időszak utolsó napján. A Bp. Honvéd Kutiért végül is Weimpert adta (már Tatabányán van). Az MLSZ a maga módján mindent megtett annak érdekében, hogy a klubok között létrejöjjön a megállapodás, hiszen mi mást is tehetett volna. Közvetített. Kinek hiányzott volna még egy leállás? A Dunaújváros nyilván félt attól, hogy úgy jár, mint korábban a Győr Póczisckal, s az utolsó pillanatban megalkudott. „Legalább adjanak érte valakit.” Novák Dezső volt Kuti távozása előtt az együttes edzője. — Persze, hogy nem örültem neki, de hadd ne kelljen ebben a kérdésben már véleményt mondanom. Ez már más klubok élete, nem szeretnék senkit sem bírálni. Igaza van. A legújabb ügyben, Pölöskei Gábor átigazolásában azonban már ő is érdekelt. — Ez az eset azért más — mondta, s újfeint igaza van, hiszen valóban semmi sem egyforma. Legfeljebb a hasonlóságokat lehet az életben fölfedezni. A nagy hullámok a labdarúgóknak rendre felverik az árát. A felfedezett képességek értéke hirtelen megsokszorozódik. Az a sportoló, aki addig egy volt a sok közül, egyik percről a másikra a középpontba kerül. — Higgyék el, engem boszszant a legjobban, hogy mindenki rólam beszélt — mondta feltűnően józanul az ifjú Pölöckei. — Annak idején Kapuváron, de később Győrött sem gondoltam, hogy valamikor én leszek a magyar labdarúgás legtöbbet vitatott játékosa. Kétségtelen, ötven válogatottság, harminc felhőfejesből, vagy három ollózásból született gól —, hogy ne is halmozzuk tovább a példákat — kevés ahhoz, hogy valaki ennyire napirenden legyen. A jelenlegi helyzethez viszonyítva Pölöskei csillaga csak leáldozhat. Játékkal ezt a népszerűségi szintet szinte lehetetlen tartani. Az az igazság, hogy játék, igazán nagy előzmény még maga Pölöskei szerint sem igen volt. A válogatottban — a rossz emlékű argentínai túrán kívül — kétszer szerepelt, az FTC-ben pedig háromszor: egyszer bajnokin, kétszer Ausztriában. Győzött, tavaly már nem volt az igazi, nyilván, mert tudta, hogy a Ferencvárosban folytatja... Vajon mi lesz vele? Ugyanolyan fontos marad a személye a jövőben is? A tapasztalat azt mutatja — hiába, ilyen az élet —, hogy a ,,feláramló” játékosok mindig érkezésükkor a legfontosabbak. Az a bámulatos kiállás, amely igazolásukat átsegíti, a továbbiakban törvényszerűen elhomályosul. B Krizsán Józseffel együtt nem sikerült olyan példát találnunk, amikor hasonlóan vitatott körülmények között a nagy ígéret Budapestről ment volna vidékre. Mindannyiszor vidékről vezetett a fővárosba ez a zivataros út? Vajon miért? S vajon miért jó ez így? Ami mellette szól: jó, ha a nemzetközi kupákban ütőképes magyar csapat szerepel. Ami ellene: az európai labdarúgást meghatározó országokban messze nem csupán a fővárosba tömörülnek a legképzettebb játékosok. Az NSZK, Anglia, Olaszország több városa remek együttest vonultat fel. Iparilag, gazdaságilag, kulturálisan a vidék nálunk is jelentősen fejlődik. Hovatovább már nem lehet a fővárosban megrendezni egy nemzetközi ifjúsági tornát. Erre csak vidéken van kellő pénz — és érdeklődés.■ A megtörtént ügyeket már nem lehet, s ha lehetne is , akkor sem lenne szabad visszacsinálni. A tévedéseket azonban ki kell iktatni. Az ugyan elfogadott, hogy tévedni emberi dolog, de emberi sorsok árán tévedni alighanem a felelőtlenség. A jövőben ne legyen észrevétlen, hogy ez és ez az eset kinek a felelőssége! A jelenlegi gyakorlat szerint, ha egy játékos nem válik be, akkor hirtelen még az is elfelejtődik, hogy kik álltak ki oly mellszélességgel az átigazolásáért. Kimarad a csapatból, s már nem is tudni, ki hirdette: „Tőle függ a magyar labdarúgás felemelkedése!” Ha az adott klubban úgy egy-két év után megkérdezi az ember, hogy mi van azzal az egykori nagy szerzeménnyel — máris ellenségnek tekintik. .Mit akar ez itt?” „Ki küldte?” „Piszkálódni jött?” Pedig hasznos lenne viszszatérően értékelni egy-egy korábbi nagy igazolás értelmét. Nem! Nem is azért, hogy valakinek a fejére olvassák: látod, ennyit ért az a nagy akció. Látod, ez lett abból a játékosból, akit úgy megszédítettél. A tanulságok miatt kellene a történtekre időt szakítani. A további , ugyanolyan, bizonytalan kimenetelű vitás ügyek megítélése érdekében. A múltban a klubok egymással tusakodtak. Az új rendelkezések értelmében az MLSZ felelőssége is megnövekedett. A vitás esetekben — a sportági érdekek alapján — a szövetségnek kell meghoznia a döntést. Pölöskei Gábor esete volt ilyen értelemben az első. „MLSZ-gyerek!” — kiabálták már be neki a pályára. Vajon ez a gyerek (mert szinte még az) mivé növi majd ki magát? És mi lesz a többi gyerekkel? Mi szabja majd meg mindenkor, hogy sorsuk alakulása mennyiben szolgálja a sportági érdeket? Mert az, ugye, soha nem dönthet, hogy honnan jön a telefon? Hogy kik kilincselnek? Csak a tapasztalat... Gyárfás Tamás A képen fehér mezben Kuti László — a háttérben... Tavaly a 34 bajnoki mérkőzésből 13-szor kezdett, 11-szer csereként jutott szóhoz NÉPSPORT 3 „Kezünkben volt a győzelem lehetősége — Telefonjelentésünk (Valencia, augusztus 27.) Mindenféle szempontból kemény mérkőzést vívtunk, és összes gondunkért elsősorban saját magunkat okolhatjuk. Kezünkben volt a győzelem lehetősége a Milionarios Bogota csapata ellen, azt is mondhatnám, több góllal kellett volna megnyerni a mérkőzést, de a fiúk elkönynyelműsködték a játékot és — ennek következményeként is — kimaradtak a helyzetek. Az előzetesem közölt összeállításiban, azaz Katzirz — Török, Kerekes, Garaba, Tóth J. — Szántó, Nyilasi, Zombori — Kiss, Törőcsik, Izsó csapattal kezdtünk, és az elején lendületes, élvezetes játékot produkált a társaság. Törőcsik egy nagyszerű egyéni kezdeményezés után szép gólt lőtt, és gondolom a gyorsan szerzett vezetés is közrejátszott abban, hogy játékosaink lebecsülték az ellenfelet. Ezt kell mondanom, mert — a szépségben haltunk meg! Sarkalgattak, cselezgettek a fiúk és közben nem törődtek azzal, hogy előbbre is kellene jutni, veszélyeztetni az ellenfél kapuját. Így is volt helyzetünk — nem is egy —■, de ahogy az már ilyenkor lenni szokott, kihagytuk őket. Mindenféle tekintetben küzdelmessé, sőt, olykor keménynyé vált a játék. A sok kakaskodás miatt a 25. percben kiállították a Milionarios játékhátvédjét, és a mieink nem tudtak élni a létszámfölény adta lehetőséggel sem. A közönség nem értett egyet a bírói döntéssel, véleményének hangot is adott, biztos volt tehát, hogy ha bármelyik játékosunk keményebben odalép egyenlít a bíró a kiállítással. Ez még a félidőben megtörtént: Szántó az ellenfél térfelén szabálytalankodott , szabálytalanság volt, de olyan, amilyen egy mérkőzésem számolatlanul előfordult, őt ma leküldte a bíró a pályáról és a torna szabályai szerint nem is játszhat a következő mérkőzésünkön. A szünetben természetesen igyekeztem rendezni a sorokat. Elmondtam a játékosoknak, hogy itteni tekintélyünket ziláljuk szét, ha nem változtatunk játékfelfogásunkon. És ezen túl persze nem tudunk majd nyerni sem!. .. A játék úgy folytatódott, ahogyan abbamaradt, ezért az igen gyenge teljesítményt nyújtó Kisst és Törőcsiket lecseréltem, betéve Pölöskeit a bal, Bodonyot pedig a jobb szélre. Arra gondoltam, hogy a két szélső majd meghúzza a Milionarios védelmét, s akkor könnyebb dolgunk lesz az ellenfél kapuja előtt. Ez sem valósult meg, ezért Izsóit is le kellett cserélni. Nyilasi lett a középcsatár és Csapó ment be a középpályára. Közben az ellenfél egyre jobban játékba lendült, elvesztette gátlásait és szabadrúgásból egyenlített. A gól után Pölöskei és Bodonyi egy méterről hibázta el a kaput, mégis azt kell mondanom, hogy ezután a fegyelmezetlen, gyenge játék után nem is érdemeltünk győzelmet. A Valencia ellen kényszerből is, meg a románok elleni mérkőzésre is gondolva változtatok az öszszeállításon. Játszani fog Müller, akit láttam játszani Alicanteban és meggyőződtem róla, hogy kielégítő formában van. Így kezdünk csütörtök éjjel: Katzirz — Sallai, Kerekes, Garaba, Tóth — Müller, Nyilasi, Ral — Kiss, Töröcsik, Izsó. Több góllal kellette nyerni ahhoz, hogy hazavihessük a torna gyönyörű trófeáját, mert a Valencia kedden 3-1-re vért® a bogotai csapatot, így ez nehéz lesz. Annak ellenére, hogy most mindenki fogadkozik. Mészöly Kálmán Szeneim fellebbezett Enyhülnek a Nyíregyházi VSSC labdarúgócsapatának gondjai. A hosszú ideje makacs lovinglóizom-sérüléssel bajlódó Kiss Miklós a Debreceni Kinizsi elleni edzőmérkőzésen már megpróbálkozott a játékkal és mindjárt góllal mutatkozott be. A gárda másik, kulcsembere Kozma József is gyógyulófélben van. A védő már elkezdte a könnyített edzésmunkát. A nyírségi futballtársadalom nagy érdeklődéssel tekint az elkövetkezendő napok eseményei elé, hiszen az NYVSSC vasárnap Tatabányán vendégszerepel, hétfőn pedig az egyesület elnöksége tárgyalja Szendrei József fellebbezési kérelmét. Mint ismeretes, az Újpestre távozott kapust két évre mindennemű sporttevékenységtől eltiltották, de Szendrei nehezményezi a döntést. Érdeklődéssel várjuk mi is a fejleményeket! Farkas megsérült a Volán spanyolországi túráján Szerdán este hazaérkezett spanyolországi túrájáról a Volán labdarúgócsapata. Mint ismeretes, első fellépésük színhelyén, Zaragozában 2-1- re kikaptak a házigazdáktól, az ugyancsak első osztályú Osasuna ellen viszont 11-es rúgásokkal diadalmaskodtak. Sági Jánosnak, a közlekedésiek technikai vezetőjének tájékoztatása szerint az utóbbi találkozón Farkas súlyos vállsérülést szenvedett, s Linaresbe már nem is utazott, hanem hazatért Budapestre. A csatár jelenleg a Sportkórház lakója. A Volán túrájának második színhelyén, Linaresben előbb 3-0-ás, majd 1-0-ás vereséget szenvedett a másodosztályú helyi együttestől, és az első osztályú Las Palamástól. Híres és Rácz bevonult A Vasas két hátvédje, Híres és Rácz csütörtökön katonai szolgálatra bevonult. — A két játékos pótlása nem lesz könnyű feladat — mondta Bundzsák Dezső, a Vasas vezető edzője. — Híres helyére Hegedűs kerül majd, míg a beállás minden bizonnyal Halász lesz. — Mi a helyzet a sérültekkel? — Komjáti és Váradi elkezdte a speciális edzéseket. Kántor sérülése szépen javul. — Mit vár a Volán elleni találkozótól? — Nehéz 90 perc vár ránk. A Czabán Samu téren olyan csapattal találkozunk, amelyik ősszel még nem szerzett pontot. VHIS: MTKC-VM: hárman „angyalbőrben" Az NB II. Középcsoportjában szereplő MTK-VM együtteséből három fiatal labdarúgó bevonult a héten: Pleskó, Paksi és Boda. És mert a kék-fehér együttes második vonalbeli, mindhármójuknak másfél évig kell viselni az „angyalbőrt”, mert nem részesülhetnek a szabályok adta kedvezményes szolgálati időben.