Népsport, 1981. november (37. évfolyam, 259-283. szám)
1981-11-14 / 269. szám
XXXVII. 269. ♦ 1981. november 14 Segítség igénylők nélkül A nyelvészek a megmondhatói, hogy az évek során hány szó kerül ki a mindennapok használatából, s ugyanakkor hány másik válik szerves részévé a köznyelvnek. Nem mentes e jelenség alól a sport nyelvezete sem, hiszen a rekreáció, a szabadidőközpont, az erdei tornapálya elnevezés még nagyon rövid életű. Most ismét örömmel üdvözölhetünk egy „újszülöttet”, annál is inkább, mert a név figyelemre méltó kezdeményezést takar. Sporttanácsadói iroda ... A „keresztszülők” a Bp. Spartacus KISZ-szervezetének tagjai voltak. A megvalósítás ötlete is tőlük származik. Mégpedig az, hogy a VIII. kerület KISZ-fiataljainak sportszakmai kérdésekben segítséget adjanak például miként kell jegyzőkönyvet vezetni, elkészíteni a versenykiírást, melyek az egyes sportágak játékszabályai, a sportpályák méretei. Mindezek mellett a piros-fehér klub legnevesebb versenyzői élménybeszámolókat, bemutatókat tartanak a józsefvárosi diákoknak, ifjú munkásoknak. Az iroda közel öt éve működik. Lakos Imre KISZ-titkár azonban nem elégedett a forgalommal. Pedig sok iskola, munkahely KISZ-eseinek gondját tudnák megoldani. Ha ezek az intézmények igényelnék a segítséget !... (beke) VB ELŐTT Két „mester” a Bp. Honvédból Torna MARTI Haja újra egyenimuines, ismét a régi, ő maga olyan, mint mindig, s most újra készül. Méghozzá nagyon Egervári Márta, a magyar női tornasport legtapasztaltabb és legeredményesebb versenyzője — utolsó fellépésére készül. Sokan már-már lemondtak róla, nevét nem olvasták éppenséggel sűrűn az utóbbi időkben válogatott viadalokon is ritkán indult, a mesterfokú bajnokság előtt utoljára jószerivel a nyár eleji országos bajnokságon hallatott magáról. Akkor bajnoknő lett, s most is. Ez hát azt jelenti, hogy Egervári Márta lassan eléri igazi versenyformáját, s minden valószínűség szerint a moszkvai világbajnokságon ismét jól fog tornászni — Mondja, Márti, valóban búcsúzni akar? — Igen. Amint befejezem Moszkvában az utolsó gyakorlatot, az a pillanat a tornászpályafutásom végét is jelenti. — Elfáradt? — Azt hiszem. A súlyomat is már nagyon nehezen tudom tartani, sokat kell fogyasztanom, s ez sem megy már úgy, mint régen. — Hogyan sikerült felkészülnie? — A gyakorlataim lényegében készek. Egyedül a kondícióval volt baj, ez is a súlygondokból adódott. — Mit vár magától a VB-n? — Hogy is mondjam . . . Becsületes helytállást. Arról nem álmodozom, hogy nagy sikert érjek el. Szeretném, ha a nehéz helyzetben levő csapattal tisztességes eredménynyel végeznénk. Mindenesetre felemáskorláton talán sikerül még valamilyen jobb helyezést elcsípnem. — Az erősségei? — Az előbb említett felemáskorlát, amely már régóta a legerősebb szerem. Ha az erőnlétem rendben van, akkor, azt hiszem, még elég jól ugrom . .. — A PB után? — Egyesületemben, a Bp. Honvédban már megvan az új helyem, kis kezdőkkel fogok foglalkozni. Szóval, edző leszek. — És Ákos ? — Ó, a kisfiam lassan két és fél éves lesz. Most édesanyám vigyáz rá, ő hordozza bölcsődébe is. Hamarosan a gyermekemre is sokkal több időm marad. Í'YIÍRI Be kell, hogy vall-UlUItl. jam, habár nem tudom, hogy mennyire érdekel ez mást, de nagyon szurkolok érte. Guczoghy György olyan tornász, aki már fiatal korára megismerte a győzelmek nagyszerű ízét, de találkozott már a vereségek keserűségével is. A számára kellemetlen emlékű bukaresti Universiade után szinte eltűnt a színről. A nyár utolsó hónapjában még részt vett a Nemzetközi Torna Szövetség brazíliai bemutatókörútján, azután pedig már csak a rossz hírek: nem indulhat a versenyen, mert van valami baj a veséjével. A bizonytalanság egészen október végéig tartott, akkor azonban minden megoldódott. Guczoghy ismét teljes értékű harcosa lett a világbajnokságra készülő válogatott keretnek. A csapatbajnokság zárófordulójában már jól tornászott, rá két napra pedig megnyerte élete első mesterfokú bajnokságát. Tűnődve mondta, hogy a debreceni mesterfokú volt a harmadik ilyen verseny az életében, s lám, most sikerült győznie. A tornáról, pontosabban saját gyakorlatairól azonban észrevehetően nem szívesen beszél. De fölösleges is lenne. Elég végignézni egy „gyakorlatos” edzést. Talajgyakorlatában már ott szerepel a triplacsavar, lóugrásban egyre szebbek a figurák, korláton mármár teljes biztonsággal sikerül a szaltó, és az Európabajnokságon negyedik helyet érő nyújtógyakorlat is a „helyén” van már. Hogy kimaradt valami? No, igen, a ló. Az a szer, amelyen Gyuri már kétszer nyert Európa-bajnokságot. S azt hiszem, jól gyanítom, éppen ez az oka annak is, hogy nem tér ki túlzottan sűrűn a világbajnoki esélyekre. Ne is firtassuk hát. Legyen egyelőre annyi elég, hogy ő becsületesen készül. De azért szurkolni lehet neki! Boda Ildikó Együtt a sakktábla mellett A rokkantak nemzetközi évének központi sportrendezvénye érdekes találkozó volt, amelyen a mozgásgátoltak, a hallássérültek, a vakok és csökkentlátók sakkcsapata első alkalommal mérte össze tudását egymással. A versenyt a Mozgásgátoltak Testnevelési és Sportbizottsága rendezte Siófokon, a SZOT által rendelkezésre bocsátott Viola üdülőben. A nagy sikerrel lezajlott kéthetes találkozóról kérdezem Kelemenné Szakonyi Júliát, az MTSB elnökét: — Hogyan jött létre a különleges verseny? — Azt hiszem, a legnagyobb eredmény, hogy sikerült elfogadtatni magukkal a rokkantakkal egy ilyen jellegűkülönböző rokkantsági kategóriájú sakkozók közötti, találkozó megrendezését. Az előkészítő munkából a három szövetség és a Magyar Sakk Szövetség egyenlő mértékben vette ki részét. A rendezvény anyagi feltételeit a rokkantak évének nemzeti szervező bizottsága, a SZOT és az OTSH biztosította. A legnagyobb gondot a SZOT által felajánlott 14 üdülőből annak az egynek a kiválasztása jelentette, ahová a súlyos mozgássérültek is be tudtak menni, és a helyiségek között is képesek közlekedni. Az előkészítő munka fő feladata a közös játékhoz szükséges speciális sporteszközök biztosítása és a mindhárom sérülési kategóriájú versenyzők játéklehetőségeit ismerő bírói testület kiválasztása volt. „A versenyzők zöme Budapestről érkezett, de voltak kaposvári, keszthelyi, miskolci, nagykanizsai, nyíregyházi pécsi és szombathelyi játékosok is. 21 vak, 17 mozgássérült és 16 siketnéma NÉGY SPORTÁGBAN Az idei év legjelentősebb mozgássérült-sportversenyét tartják a mostani hét végén Budapesten. Kilenc ország kétszázhatvan sportolója méri össze tudását. Szombaton a KSI uszodájában az úszók, míg vasárnap, a Lőrinci Sportcsarnokban az íjászok, a BVSC termében az asztaliteniszezők, illetve a XV. kerületi Kontyfa utcai iskolában az ülő röplabda legjobbjai versengenek, részvételével 11 fordulós svájci rendszerben vezettük le a versenyt. A mezőnyben két mesterjelöltön kívül voltak, 11. és 111. osztályú versenyzők is, de legnagyobb részük IV. osztályú és alapfokú minősítéssel rendelkezett" — írja a bírói jelentés. — Hogyan játszott egymással egy vak és egy mozgássérült, tehát látó sakkozó? Erről Bedő Imrét, a csapatversenyben győztes mozgássérült-sakkválogatott vezetőjét kérdezem. — Három lényeges momentum tette lehetővé a zavartalan játékot. Először is: a sakktábla világos és sötét mezei között kitapintható szintkülönbség, a sötét bábuk tetejéből kiálló szögfej, és hogy a mozgássérült be is mondta a lépését, amit a vak sportoló kitapintva ellenőrzött. Egyébként a vakok többnyire fejben játszanak. A csapatversenyt azért nyerhettük meg, mert az egyéniben első helyezett Erős Pál, a vakok kiválósága után a második, a harmadik és a negyedik helyet három mozgássérült: Szolnoki Mihály, dr. Gyulai László és Horváth Sándor szerezte meg, s a középmezőnybe is többen kerültek be közülünk. A versenyt nagy fölénnyel nyerte Erős Pál, úgy, hogy a nyolcadik forduló után már két ponttal vezetett, ezután már csak döntetlenre törekedett, így egyedül ő maradt veretlen. A csapatversenyben a mozgássérültek 103, a vakok 94, a siketek 78 pontot értek el. A verseny legünnepélyesebb része az eredményhirdetés volt. Az OTSH elnöke nevében a Magyar Sakk Szövetség főtitkára, Flórián Tibor nemzetközi mester adta át a díjakat. A sikerre való tekintettel az MTSZ három év múlva REHABILITÁCIÓ November 20-án a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében Sport és rehabilitáció címmel tudományos ülést rendez a magyar UNESCO-bizottság, a Testnevelési és Sporttudományos Tanács, valamint az MTA Sport- és Mozgásbiológiai Bizottsága. A rokkantak nemzetközi éve alkalmából sorra kerülő, nagy jelentőségű tanácskozás előadója Hermann Rieder professzor, a heidelbergi egyetem Sport- és Sporttudományos Intézetének igazgatója lesz. újra megrendezi ezt a rendkívül izgalmas és érdekes versenyt. Somlyó Zsuzsa Egy első, két második hely A lengyel mozgássérült asztalitenisz-bajnokságon hat játékosból álló magyar válogatott vett részt. A 250 fős mezőnyben egy első és két második helyezést szereztek versenyzőink. Eredmények: Férfi egyes: 2. Tauber Zoltán. Férfi páros: 1. Tauber Zoltán, Varga Mihály. Férfi tolókocsi kategória: 2. Bedő Imre. NÉPSPORT 9 EGY FIÚ A DESZKÁRÓL Jó ha tudja az ember, honnan fúj a szél A fiú tizenhét esztendős, de nem látszik annyinak: szőke haj, törékeny termet, szégyenlős mosoly... Az embert az első pillanatban Nemecsek Ernőre emlékezteti. A fiú — Keczéry László — azonban nem a grundon tölti szabad idejét; ha teheti, deszkára áll, kezébe bummot fog, s a szelek szárnyán röpköd valahol Tihany és Földvár között. Keczély László, a Budapesti Spartacus szörfölője ma alighanem a sportág elsőszámú hazai képviselője. Pályakezdésének története meglehetősen egyszerű: négy évvel ezelőtt szerzett valahonnan egy ütött-kopott szörföt, s attól a pillanattól kezdve minden szabad óráját a nagymamánál töltötte Siófokon. Pontosabban kint, a tavon ... Két esztendővel később vett részt először versenyen, s nem sokkal ezután szüleitől kapott egy jó minőségű deszkavitorlást. Egycsapásra fölfigyeltek rá a szakemberek. Tavaly (tizenhat évesen!) már részt vett a világbajnokságom, Tihanyban, s a csaknem száztagú mezőnyben a negyvenkettedik helyet szerezte meg. Néhány hete a spanyolországi Palamosban már harmincötödikként fejezte be a világbajnoki küzdelmet. Ismeretlen körülmények között, méteres hullámokkal dacolva, tengeren. Teljesítménye első olvasásra keveset mond, ám ha arra gondolunk, hogy ez az alig tízesztendős múltra tekinthető sportág Magyarországra öt-hat éves késéssel érkezett, mindjárt más a helyzet. Bármennyire is fölfelé ível a hazai görbe, versenyzőinket egyelőre nem említhetjük egy lapon, mondjuk, a hollandokkal, a nyugatnémetekkel. Ráadásul Keczély Laci élete mindkét világbajnokságán a legfiatalabbnak számított, akinek se múltja, se tapasztalata ... Szóval, ez a harmincötödik helyezés nem is olyan rossz... — Legjobban a nyarat szeretem — magyarázza —, ilyenkor mindig a Balatonon vagyok. A tanítási időben csak a hétvégeken jutok ki a vízre, hét közben erőnléti edzéseket végzek, ez egy kicsit unalmas, viszont föltétlenül szükség van rá, enélkül nem bírja az ember az erős szeles versenyeket. .. — Télen? — Télen síelek, korcsolyázom és persze jégszörfölök. — Jégszörf? Az micsoda? — Ugyanolyan, mint a rendes szörf, csak gyorsabb és nagyobbakat lehet vele esni ■. Emellett, ha ideje engedi, fölbuszozik a Szépvölgyi út tetejére, gördeszkára áll, s legurul egészen az Újlaki templomig. Úgy tartja, ez is nagyszerű kiegészítő sport a szörföléshez. — Két alapvető tulajdonság kell a mi sportágunkhoz — mondja — egyensúlyérzék és szélismeret. Az egyikre azért van szükség, hogy állva maradjon az ember, a másikra pedig azért, hogy mindig pontosan tudja, honnan fúj a szél. Nagyon nagy előnyt jelent, ha valaki vitorlázó múlttal kezdi el a szörfölést... Kis szünetet tart. — Az a legnagyszerűbb ebben a sportágban, amikor az ember tűző napsütésben, egy szál fürdőnadrágban föláll a deszkára és a jó szélben kisuhan a tóra. Persze, nemcsak ilyen napok vannak, előfordul, hogy a neoprén ruhában is vacogunk, különösen, ha megmártóztunk a vízben. — Azt mondják, a szörf a fiatalok sportja ... — Lehet, hogy ezt mondják, de én láttam már hetvenéves bácsikát is a deszkán. Azt hiszem, én is ilyen leszek... „Civil” terveiről annyit árul el, hogy az érettségi után (jelenleg a Rákóczi gimnázium harmadik osztályos tanulója) megpályázza az orvosi egyetemet. Édesapja fogorvos — ő is annak készül. Emellett, persze, szörftől is „doktorálni” szeretne. A „szakdolgozat” bevezetőjéhez már nekilátott... F. Gy.