Népsport, 1981. december (37. évfolyam, 284-307. szám)
1981-12-11 / 292. szám
XXXVII. 292. ♦ 1981. december 11 A Labdarúgás Borongás MNK-forduló után Komolytalanok, vagy ennyire futja az erőből? Újra babérokat tépázott az MNK, ha maradt egyáltalán letépni való levél a hajdan koszorúval ékesített fejeken. Az élvonal tovább karistolta, horpasztotta a díszes trófeát, ismét elcsent valamit a küzdelemsorozat erkölcsi értékéből. Már röstelljük a refrénszerűen visszacsengő panaszt, az érintettek viszont szemlátomást nem röstellnek újólag okot adni a sirámokra. A tények ridegek, lehangolóak. A szerdai kupafordulóban, a legjobb 32 közé jutásért alacsonyabb besorolású gárdák búcsúztatták a Nyíregyháza, a Debrecen, a Ferencváros, a Csepel, a SZEOL AK, a ZTE és a Tatabánya együttesét. A hoszszabbításban kínlódta túl magát a Videoton és a Pécsi MSC. Az extraidő utáni tizenegyes rúgásokkal csikarta ki a döntést a Haladás és a Bp. Honvéd. És amiről a számszerű eredmények diszkréten hallgatnak ... Az Ózd csak az utolsó félórában kerekedett felül. A Diósgyőrt keményen szorongatták a megyei II. osztályú katymáriak. Az Osztapenko SE 4-3-ra vezetett a Vasas ellen. A Rába ETO és a Csongrád között „nem látszott a három osztálynyi különbség”. A listavezető VI. Dózsának „egyenrangú” ellenfele volt az Ajkai Bányász. Persze, a kupaküzdelmek pikáns ízét éppen az az esély szolgáltatja, hogy a „Hüvelyk Matyik” megleckéztethetik az „óriásokat”. De ne bújjunk el a szakmai közhely mögé. A felsőház szenvedése riasztó tünet. Konzíliumot, látleletet, orvoslást igényel. Persze, undok, a mezek alá lopózó, nyirkos hideg volt szerdán. Az országos eső sártengerré változtatta a pályákat. Márpedig köztudott, hogy a latyakban elhal a technika, a magasabb játékkultúra, de óvakodjunk a mellékvágányoktól! Két egyként visszatetsző alternatíva lehetséges. A levitézlett labdarúgók vagy „jópofa álarcosbálnak” tekintették az MNK-t,ahol szabad torz maskarába bújni, vagy... ennyire — és nem többre — futja!!! Kalapot emelve az önmagukon túlmutató „kicsik” előtt, válaszokat kerestünk a főszereplők bevonásával. Elhihető-e, hogy nálunk is zsugorodik a szintkülönbség a tetőterasz és az alagsor között? Elfogadható-e, hogy a vezéregyéniségek helyére beugrók az értékrangsorban másod-harmadvonalbeli kollégáik mögé szorulnak? Megmásíthatatlan-e az a jelenség, hogy egy labdarúgásra éppen nem eszményi délutánon hét NB I-es csapatot penderítsenek ki a versengésből az időjárásban szövetségesre lelt „törpék”? Foltok a címerpajzson Négy élcsapat az előzőekben vázolt dicstelen körülmények közt vánszorgott tovább. De Fortuna nem minden „menő” gólvonalára guggolt oda. A fentiekben ízelítőt kaptunk a zivataros győzelmekből, most tekintsünk be az esélyesek vereségeinek kulisszatitkaiba. Nem éppen szemet gyönyörködtető díszleteket tár elibénk a fellibbenő függöny. " A ZTE csendesen és menthetetlenül elvérzett Mosonmagyaróvárott. Az összecsapás nem is torkollt volna hosszabbításba, majd büntetőrúgásokba, ha a játékvezető megítéli a MOTIM TE szabályos körülmények között esett gólját. Nem így történt, és a zalaegerszegiek ámíthatták magukat, hogy a „rutin” és a „jobb erőnlét” majd őket segíti a hajrában. Csalatkoztak. Olyannyira, hogy a látottak alapján a két ellenfél nyugodtan osztályt cserélhetne. Egyik sem rína ki képzeletbeli új környezetéből! ■I Az örökrangadó — örök kétely. A talányt ezúttal az NB II „márkavédjegye”, az MTK-VM oldotta meg. A bajnokcsapat pedig tovább busonghat önnön romjain. Íme egy nyilatkozatcsokor, amelyet frissiben kötöttünk a Hungária körúton. Sárosi László (az MTK-VM vezető edzője) : „ Kíváncsian vártuk, mire leszünk képesek a bajnokcsapat ellen. Kiváltképpen a tizenéves játékosok mérettek meg. Nos, Katzenbach, Varga, Szabados és Fodor döntő részt vállalt a győzelemben.” — Danszky József, (az MTK-VM labdarúgószakosztályának elnökhelyettese): - Fegyelmezetten edzett a csapat a holt idényben is. Megérte. Bebizonyítottuk, hogy a fiatalokból nem veszett ki a tartás, az akarat, a küzdőképesség, a többre törekvés.” Nyilasi Tibor: Szenvedtem a lelátón. Bár beállhattam volna... Az MTK-VM — bármelyen osztályban szerepel is — a Fradi ellen mindig kivágja a rezet.” Novák Dezső (az FTC vezetőedzője): Az MNK volt az utolsó mentsvárunk ebben a borzasztó sivárságban. Az élet vize lett volna számunkra a továbbjutás, de nézzünk szembe a valósággal: az FTC jelenleg többre nem képes.” A Gyulán is tótágast állt a hivatalos besorolás. A hazaiak produkálták az NB I-es futballt, a Nyíregyháza a másodosztályút. A Kocsis és Láza vezérelte gárda két gólján kívül négy kapufát lőtt és egy szemernyi esélyt sem adott riválisának. Jóllehet az NYVSSC nélkülözte Kisst, Petőt, Fecskut, Szikszait és Polyákot, a Gyula őszi állományából viszont hiányzott Cserháti, Csathó, Tóth II, Plastyik és Vágó. Szinte sértéssel felér Szabó András ügyvezető elnök megállapítása, miszerint ő nem tartja meglepetésnek a Gyula diadalát, hiszen intenzív edzésekkel készültek a bravúrra. A nyírségiek pedig nehogy sértésnek vegyék az elhangzottakat. Az NYVSSC gyulai vendégjátéka alapján az érzékenykedésre a világon semmi jogalapjuk sincsen. „.. . Ne tartsanak nagyképűnek, de itt, Sopronban reális esélyünk volt a továbblépésre. Három győzelemmel zártuk a bajnokságot. Az edzéseken tanúsított hozzáállás és a forma megőrzése bizakodással töltött el. . . Teljesen megérdemelten győztük le a Debrecent. Mi játszottuk a korszerűbb futballt. Tömör védekezésből gyorsan átmentünk kontratámadásokba. Jószerint csak a mieink előtt adódtak a gólhelyzetek. Nagyobb különbséggel is nyerhettünk volna. Igazán nem az élvonal lebecsülése szól belőlem, de a Szűcs kapust és a válogatott Kerekest nélkülöző DMVSC idegenben egy közepes NB II-es együttesre emlékeztetett’’ (Horváth György, a Rába ETO egykori labdarúgója, a Sopron technikai vezetője.) 19 A kupaforduló legszínvonalasabb csatáját a Dunaújvárosi Kohász és a Csepel vívta. A „négycsillagos” minősítésű viadalon mindvégig heves iramú, ide-oda hullámzó küzdelem dúlt. Palicskó Tibor vezetőedző az NB II őszi befejezése óta eltelt időszakiján alaposan ráhangolta együttesét az MNK-ra. A Kohász-labdarúgók frissen, lelkesen túrták a salakos edzőpálya sarát. Tehetséges védőjük, Bonyai ugyan két gólt ajándékozott a Csepelnek, de a társak erejéből futotta kétszeri egyenlítésre. Sőt! — Nem mindegy, milyen szájízzel búcsúzunk az évtől — vélekedett a veterán védő, Tóth István. Milyen jól látja . . . A Kiskunfélegyházán összegyűlt kétezer szurkoló hét leszerelő „öreg” katonajátékost búcsúztatott. Az ünnepi alkalomhoz elegáns statisztérát kaptak a Lakatos, Szabó, Csapó, Kovács és Weimper nélkül felálló Tatabányában. És a Kun Béla SE (a területi bajnokság reprezentánsa) megadta a módját. Ha már ünnep, legyen kétszeres, továbbjutással. Azért egy kérdés csak motoszkál bennünk. Mennyit várhatunk el egy bajnokságra törő, irigyelten bőséges játékosállományú klub kiegészítő embereitől. Deákvári, Udvardi, Fejes, Schumann, Kiprich és Tamás most megmutathatta volna, hogy nem a cserepad melengetésére hivatott. Ők elmulasztották, amit a bravúrokat halmozó Kiss kapus megtett. Pedig az ő névjegyét már réges-régen ezüsttálcán hordozzák. A Hódmezővásárhelyre látogató SZEOL AK legjobb összetételében állt sorompóba, akart, hajtott, nem is futballozott rosszul , és kikapott. Mi több, ha Újhelyi kapus nem művelt csodákat a háló előtt, csúfos véget ér a mérkőzés. A hazaiak megérdemelt, vitathatatlan győzelmet arattak a nagy iramú, élvezetes találkozón. Természetesen dr. Bálint László menetrendszerű góljával. Bánkúti László vezetőedző még egy meglepetést tartogatott: — Tartalékosan álltunk fel. Kulcsembereink közül hiányzott Bugyik, Feleki és Magyar. Úgy tűnik, az új fiúk lassan beérnek. Rólunk köztudott, hogy ha a csapatnak megy, akkor nagyon megy. Határozottan feljövőben vagyunk . .. A SZEOL AK pedig lemenőben. Nemcsak az MNK-ban, mögött, de szerdán a VB-keretből csak öten-hatan játszottak. Hogy a többiek miért nem képesek többre, ez érthetetlen. AzMLSZ-ben éppen azon töprengtünk, hogy felemeljük a játékosok prémiumkeretét. De milyen jogcímen dotáljuk őket jobban, ha ilyen nemtörődömséget tanúsítanak az MNK-ban? ... Ennek így nincs értelme. Tény, hogy a kiscsapatok számára ígéretesebb a kupaszereplés, de ezzel együtt sem szabad felmenteni a küzdelemsorozatot lejárató élcsapatokat. Értékeljük nyíltan, vizsgáljuk felül a klubok hozzáállását, mert a kupaszerda tanulságai azt sugallják: az MNK szintje nem üti meg az elindításához szükséges, minimálisan elvárható értéket .. A Honvéd Kun Béla SE leszerelés előtt álló katonafutballistái búcsúzóul kiverték az MNK- ból a Tatabánya együttesét. A kiskunfélegyházi szurkolók örömükben csaknem agyonszorongatták kedvenceiket. Balról jobbra: Maszlag, Horváth és Huszai (Farkas Tibor felvétele) „Király-dráma" Sszarvason A Haladás „nyögve, jajgatva” győzött. Hosszabbítás után, büntetőkkel. Ám a 109. percben még a hazai főiskolások vezettek! És ekkor jött a sepregető Király, és a szarvasiak számára drámaivá tette a védelmi hibát. Egyenlítésével feljogosította a Haladást a büntetősorozat elvégzésére... A 120 perc alatt ritkán érvényesültek az élvonalbeli együttes elképzelései. A házigazdák kétszer vezettek. Erőnlétben, gondolkodásban állták a versenyt. A Békéscsabáról elszármazott trió — Bánáti, Erős és Magyar — vezérletével túljátszották a vasiakat. Török Péter, a Haladás vezető edzője, a megkönnyebbülést hozó tizenegyesrúgások után nem fukarkodott az elismeréssel. — Meghökkentően jó, egységes csapat a Szarvas ... Szívesen meghallgatnánk, miként vélekedik saját legénységéről az elemzés, azőszinte válaszadás pillanataiban ... •» dssiefufff©!! ésalonvéd Siófokon A futball furcsa fintora folytán a Bp. Honvéd osztozott a Haladás sorsában. Siófokon, akárcsak Szarvason, a 109. percben egyenlített a vicsorításra kényszerített esélyes. Azután a sors még egyet csavart a történet fonalán. Öt perc múltán a Siófok büntetőhöz jutott —és elhibázta. Következtek a tizenegyesek, ezúttal ötösével. A szombathelyiekhezhasonlóan a kispestiek is pontosabban céloztak, mint az alacsonyabb osztálybeli ítéletvégrehajtók. Tichy Lajos mélabúsan kommentálta a 32 közé jutást. — Nem szolgáltunk rá a győzelemre . .. . Ha a piros-fehér játékosok nem is, edzőjük megérdemel egy „bravót” az önkritikáért, a sportemberi tartásért. Mezőffalvi kesergő A területi bajnokságban futballozó hazaiak a hosszabbítás 10. percében — a döntetlennel — még „partiban” voltak a Videotonnal szemben. Ekkor Májer és Virágh kapus összefutott, elestek és mindkettőjüket „elnyelte” a sor. A fehérváriak osztatlan csodálkozására, a mezőfalvi tiltakozás ellenére a játékvezető a nem létező tizenegyes pontra mutatott. Végh nem nézte az ajándék ló fogát és a hálóba vágta, a labdát. A befejezés csaknem botrányba fulladt. Örülünk, hogy a „csaknem” szót odabiggyeszthettük, mert így utólag csekély kárpótlást nyújthatunk az alkalmasint még mindig háborgó vesztesnek. A találkozó erkölcsi győztese a Mezőfalva volt. Felnőtt a feladathoz és éppen azokat a harcos erényeket csillogtatta, amelyeket joggal kérhetünk számon a Videotontól. A PMSC siklósi rerngwessfes© A területi bajnokság dicsőségét zengő Siklós a Pécset marasztalta hosszú vendégeskedésre. A második félidőben egyenlített és a hűvös levegőben „lógatta a meglepetést”. Bodnár kapus úgy repkedett ide-oda, hogy majd a nyakát szegte. A jelenvoltak fabatkát sem adtak volna a PMSC továbbjutásáért ezekben a percekben. De Bodnár, hogy, hogy nem, kitornászta a hosszabbítást öreguras társainak, s végezetül a rutin, a picivel jobb erőnlét kimondta a döntést. A kényelmes és rendkívül szerencsés NB I-es csapat vereség értékű győzelmet aratott! Mészöly: „silesenlő" A szerdai eredmény, ha úgy tetszik, veszteséglista ismeretében rögtönzött szakvéleményt kértünk Mészöly Kálmán szövetségi kapitánytól. Hogyan látja a válogatott „kameraállásából” a klubcsapatok harmatos teljesítését. „Láttam, milyen kínkeservesen gyűrte le a Vasas az Osztapenko katonacsapatát. A többiről hallomásból és a tudósításokból értesültem. Mit mondjak? Elkeserítő. A válogatottak kimerítő idényt hagytak a hátuk Magyarázom a bizonyítványom A „bukott diákok” szószólója ezúttal Kun Jenő, a Csepel labdarúgó-szakosztályának elnöke. Úgy illik, hogy a másik felet is meghallgassuk és odafigyeljünk a bizonyítvány magyarázgatására. „... Ilyen vereségekkel bajos elszámolni. Feltehetően másutt is azt kérték a vezetők, amit mi Csepelen. Nevezetesen, hogy a játékosok ugorják át ezt a plusz akadályt, ne hozzák kínos helyzetbe egyesületüket arcpirító kupavereséggel. Hiba volt a „hegyibeszéd”. Pár meghatározó embert minden csapat pihentetett és az összetákolt társaságok egyszerűen nem tudták túljátszani a lelkesebb, kevesebbet kockáztató és veszítő kicsiket. Mindenki akarta a győzelmet, de nem olyan becsvággyal, önfeláldozással, nem csalogatták elő a sportemberi maximumot. Képtelenek voltak túltenni magukat a körülményeken és nem adták igazi testi-lelki értékeiket. Én mégis csak részben hibáztatom őket. Sajátos helyzet állt elő. Az NB II-ben november 22-én véget ért az őszi idény. A játékosok idegileg kipihenték magukat, célirányos edzésekkel készülhettek az MNK- ra. Az élvonalban viszont tartanak a sorozatmérkőzések, rengeteg a sérült. Az előrehozott négy forduló megzavarta a legtöbb játékos életritmusát Ellenfeleink bedobálták magukat, törtek-zúztak. Tehették. Tavasszal játszanak legközelebb. Mi szombaton. Aztán szerdán. És az idegekben már a soron következő bajnoki vibrált Ha igazán komolyan akarják venni az MNK-t, akkor máskor — hasonló körülmények között — javasoljuk, hogy fújják le a kupanapot. Már csak a pályák használhatatlansága miatt is...” Morzsolgatjuk a védőbeszéd szavait és a — levonandók levonásával — hajlunk is egyes részletek elfogadására. Aztán hirtelen híradórészletek villannak elibénk. Angol játékosok csúsznak-másznak lábközépig érő latyakban, de gyötrik egymást a kifulladásig. A bajnokságban, a Liga-kupában, az FA kupában, a legérdemesebbek a válogatottban, sőt a nemzetközi kupaküzdelmekben is. Nem lebecsülendő sikerrel. Igen, a minőségi sport manapság olykor emberfelettinek tűnő teljesítménykényszer. Nem ritkán játéköröm nélküli gyötrődés az eredményért, hiszen ezt a mechanizmust gólokban, pontokban kifejezed: siker élteti. A látványosság, a finesz, a bűvészkedés csak külön értékelendő ráadás. A közönséget vonzó, hírnevet, pénzt hozó futball nem csak a csúcs szintjén, hanem a kisebb dombokon is eredmény-orientált. S ha ezzel szembenézünk, nem pátyolgathatjuk, óvhatjuk játékosainkat a csatakos, esős MNK-fordulótól. Nem hivatkozhatunk szerdán a bajnokságra, szombaton — visszamenőleg — a kupafordulóra. Külföldi ellenfeleink is cuppognak a sárban, kékre fagynak a zimankóban, de éppen eközben hullik el a férgese, kristályosodik ki az igazi minőség. A magyar kupaszerda legnyomasztóbb tapasztalata, hogy többnyire nem az önteltség, a mezserség, a hányavetiség termelte ki a meglepetéseket. Hisszük, hogy a kipoytyantak nem saját akaratukból pottyantak ki. Csak éppen a zordabb körülmények közt szükséges lelki többlet, az energiák totális mozgósítása, a teljes erőből való nekifeszülés hiányzott. S ennek fényében valóságos csoda, hogy nemzeti válogatottunkat Spanyolországban tudhatjuk. A bajnokság, a kupa hatásaitól hermetikusan elzárt, nem a futball természetes humuszából táplálkozó válogatott életbentartása szinte varázslatszámba megy. Csakhogy a legújabb kori labdarúgás korszakalkotó sikereit és masszív nagycsapatait nem alkimisták ügyeskedtek össze. És nem boszorkánykonyhában. Hanem felnőtt, felelősséget és áldozatot vállaló, perspektívákban gondolkodó vezetők, alkotóenergiától beszülő edzők, játékosok. A honi bajnokságban és a honi kupában is. Török Péter NÉPSPORT 3