Népsport, 1981. december (37. évfolyam, 284-307. szám)

1981-12-19 / 299. szám

4 NÉPSPORT Munkatársunk, L. Kelemen Gábor jelenti Moszkvából: A hazaiak győzelmet, a mieink döntetlent várnak Szombaton este: szovjet-magyar (December 18.) Köztudott, hogy az angolok kedvenc témája az időjárás. Más nemzetbeliek táborában is gyakran szóba kerül azonban, főleg ha repülőútra készülőd­nek. A magyar vízilabda­válogatott tagjai is jó né­hányszor kémlelték az eget az elmúlt napokban és tag­lalták: vajon a kiadós hava­zás ellenére el tudnak-e menni pénteken reggel a hét végi szovjet—magyar találko­zók helyszínére, Moszkvába? Ahogy az ilyenkor lenni szo­kott,­ az aggodalmaskodó vé­lemények voltak túlsúlyban, így a megadott időpontban nem éppen vidám társaság jött össze Ferihegyen. Eleinte úgy tűnt, jogos volt a rossz időjárástól való félelem. Bejelentették, hogy a MALÉV moszkvai járata előreláthatólag másfél órás késéssel indul. Hamar ma­gyarázatot adott azonban a későbbi rajtra egy kedves földi utaskísérő, elmondva: nem a reptérre hullott hó gá­tolja az utazást, Moszkvában sincs rossz idő, csak a re­pülőgéppel van műszaki probléma. Azt hiszem nem kell hangsúlyozni, mennyire nyugodott meg a társaság ... Akadtak olyanok is, akik nem rágták le tövig a kör­müket, amíg beszállítottak bennünket a TU—154-esbe és megérkeztünk a szovjet fővárosba. De­­ egy kezün­kön is megszámolhattuk őket. Mindehhez hozzá kell ten­ni, hogy a légiút váratlanul kellemes volt, és a repülő­gépből kiszállva mindenki ta­pasztalhatta: az előzetes hí­rekkel ellentétben nincs szív­­szorító hideg Moszkvában. Az együttest várták a ven­déglátók és nem telt el sok idő amíg a játékosok elfog­lalhatták szobáikat Moszkva nemrégiben épült impozáns, 21 emeletes szállodájában, a Hotel Sportban. ÖT ÚJONCCAL A szovjet és a magyar vá­logatott eddig 74 alkalommal mérte össze tudását, először 1952-ben, a helsinki olimpián játszottak a csapatok, leg­utóbb az idén szeptember­ben, a spliti Európa-bajnok­­ságon. Az összecsapások mér­lege kedvező, 34 magyar győ­zelem született, 19-szer ho­zott döntetlent a küzdelem, s 21 alkalommal a szovjetek bizonyultak jobbnak. Rajtunk kívül is sokakat foglalkoztató kérdés: vajon mit hoz a szombati jubileu­mi és az azt követő vasár­napi 4X7 perc? Dr. Mayer Mihály, a magyar válogatott szövetségi kapitánya nem sző merész álmokat, elmondta, hogy elégedett lenne két döntetlennel. — Együttesünkben sok fia­tal kapott helyet, öt újoncot avatunk, s a nemzetközi ta­pasztalat hiánya biztosan megmutatkozik majd — kezdte az indoklást. — S hogy miért nem a legjob­­bakkal jöttünk Moszkvába? Sudár és Horkai például azért maradt otthon, mert szeretnénk rangos erőpróbán kipróbálni a jövő reménysé­geit is. Dr. Mayer Mihály elképze­lése alapján a szombati ta­lálkozón a Cservényák — Heltai, Kuncz, Somossy, Kiss, Gerendás, Varga hetes száll először vízbe, s a jelenlévő 15 játékos közül a kapus Hajmási és a szolnoki Pin­tér szorul le a cserepadról. A kapitány biztonsági véde­kezést vár a csapattagoktól, elöl pedig sokmozgásos, ak­ciódús, váratlan, de nem el­kapkodott megoldásokkal fű­szerezett vízilabdát.­­ A felkészülés idején tet­szett a csapat játék­a, de túl­zott következtetéseket nem lehet levonni az egymás köz­ti kétkapuzásokból — jegyez­te meg a mester. — Sok mú­lik majd azon is, hogy mi­lyen tűz, harci kedv van még a játékosokban a szinte végighajtott év után, decem­ber közepén. Jövőre várha­tóan már jobban sikerül a naptáregyeztetés, s október­ben lesz a szokásos téli szov­jet-magyar. KÉT HÉT EDZŐTÁBOR A szovjet válogatott rend­kívül alaposan készült föl az erőfelmérésre: Popov edző már két hete edzőtáborban tartja a csapattagokat. " Mindent megteszünk a győzelemért, s bízom benne, hogy itthon tartjuk mind a négy pontot — nyilatkozta az ismert szakember, aki ta­valy olimpiai, az idén pedig Világ Kupa-elsőségre vezet­te gárdáját. A tervek szerint a legjobb összeállításban mutatkozik be közönségének a hazai együt­tes. Ez akkor mond igazán sokat a magyar olvasóknak, ha megjegyezzük: a spliti Európa-bajnokságon szere­pelt csapat a világhíres Msvenieradzéval és Grisinnel egészül ki. A szovjet szurko­lók egyébként a spliti szov­jet—magyar mérkőzést úgy emlegetik, hogy álmukba se jöjjön még egyszer elő. A második negyed közepén 5-2- re, a negyedik negyed elején pedig 8-5-re vezetett a ma­gyar csapat, s csak hat má­sodperccel a befejezés előtt sikerült Kabanov ejtésével egyenlíteniük. A szovjet válogatott tehát sebezhető, de a tapasztalat azt mondja, egyetlen másod­percre sem szabad kiengedni ellene. A végsőkig összpon­tosítani kell, hogy a két pon­tot meg lehessen szerezni. A két rangos vízilabda-vá­logatott csatája természete­sen izgalomban tartja a he­lyi szurkolókat. A rendezők telt házat várnak a CSZK­­VMF-uszodában, ahol moszk­vai idő szerint mindkét napon 18 órakor kezdődik a találkozó. Az összecsapásokon két sem­leges játékvezető bíráskodik, az olasz Paggi, és a francia Papajoannou kapott megbí­zást. Somossy (fehér sapkában) harcol a labdáért ­ Ember volt — talpig becsületes ember Fekete tábla a Báthory utca 5. számú ház falán. TANNIMPEX SZÁLLÍTMÁNYOZÁSI ÉS vám ön­álló osztály II. emelet. Vajon hány ember tudta, a aki a fenti címre igyekezett ügyes-bajos dolgot intézni, hogy ezekben a szobákban — a második emeleten — ki lakott régen? Talán sokuk, talán egyikük sem. (ESZTI NÉNI. A négy­­emeletes épület második szintjének 6. szám alatti la­kásában fotellal kínáltak. Er­dei József­né, Eszti néni pil­lanatig sem próbálta rejte­getni könnyeit. — Bevásárlásból igyekez­tem hazafelé — mondta, s még zsebkendőt sem kere­sett, ruhája ujjával törölte le a sós áradatot. — A nap­tár 1955. november 12-ét mu­tatott. Tíz óra volt. Alighogy letettem kezemből a zöld­séggel teli kosarat, hívott az az orvos és arra kért, szo­rítsam le a beteg karját. Injekciót adott neki. Két órán át mindannyian azt hit­­tük, minden rendben. Beszél­gettünk, ez főleg abból állt, hogy ő mesélt. ■Pontban déli tizenkét órakor elhallgatott, s többé nem szólalt meg. Ti­zenhét óra harminckor be­állt a halál... Én fogtam le a szemét.) Eszti néni, Hajós Alfréd egykori házvezetőnője emlé­keibe merült. Férjével, Józsi bácsival együtt magunkra vettük a kabátot, s csönd­ben távoztunk a szobából, ahonnan­ a lépcsőházig kísért a szipogó hang: „Ember volt — talpig becsületes ember.” Az utcán már gyülekezett az ünneplő tömeg. Megjelentek a családtagok, a közvetlen rokonok, a ba­rátok, s azok, akik csupán tisztelegni kívántak az épí­tész, a kiváló sportember emléke előtt. (DR. LAKAT KÁROLY: Szo­rongva, csöndesen álldogált az épület egy darabka falát rejtő fehér lepel előtt. — Egy osztrák—magyar mérkőzésen találkoztam vele először az Üllői úton — mondta a Tatabányai Bá­nyász mesteredzője —, azon a mérkőzésen, amelyen 5:2- re győztünk az osztrákok el­len. A csapat már tusolni készült, amikor megjelent Hajós Alfréd. Mindannyiunk­kal kezet fogott, majd elő­vette kabátja zsebéből azt a bordó-bársony sapkát, amely­ben régen mint válogatott játékos rúgta a labdát. Fe­jére tette, sok sikert kívánt, s amilyen csöndben jött, úgy távozott az öltözőből.) Elérkezett az ünnepélyes pillanat. (DR. CSANÁDI ÁRPÁD, az OTSH elnökhelyettese a Ma­gyar Olimpiai Bizottság ne­veb­en emlékezett meg arról az emberről, akinek élete és munkássága összeforrott a magyar sport történetének háromnegyed évszázadával. — Hajós Alfréd nevével kezdődik a magyar olimpiai bajnokok hosszú sora — mondta a MOB főtitkára. — Az 1896-os athéni játékokon az úszásban egyszeriben ket­tős győzelmet aratott. A sok­oldalúan tehetséges és párat­lanul szorgalmas ifjú az olimpiai játékok után a Bu­dapesti Torna Club által ren­dezett országos atlétikai ver­senyen a 4X100 méteres győztes váltó futócsapat tag­jaként szerepelt, a pentatlon versenyen pedig harmadik lett. De ott találtuk őt a magyar labdarúgás úttörői között is. Az első nemzetközi mérkőzésen — 1897. októbe­rében — ő indította útjára a labdát, 1902 októberében pedig magára húzhatta a vá­logatott mezt is. 1924-ben Pá­rizsban, a művészeti verse­nyek építészeti kategóriájá­ban az aranyérmet ugyan nem adták ki, de L­auber Dezsővel együtt készített sta­diontervét a legjobbként dí­jazták. A Népstadion építé­sének munkálataiból, mint tanácsadó és szakértő, maga is részt vállalt. A legnagyobb elégtétel azonban az volt a számára, hogy a magyar sporttörténet kezdetének ta­nújaként és alakítójaként ott lehetett 1953-ban a Népsta­dion megnyitó ünnepségén. Mai megemlékezésünk ünne­pi pillanatában hadd idézzük azokat a gondolatokat, ame­lyeket az egyik külföldi olimpiai közlöny így fogal­mazott meg: „Hazája mes­teri alkotásokat köszönhet Hajós Alfrédnak. A világ pedig nagyszerű példamuta­tását köszönheti.”) Lebbent a fehér lepel, aztán koszorúk, bodros fejű virá­gok foglalták el most már örök helyüket a falon. Új, fehér tábla került a fekete mellé a Báthory utca 5. számú házának falára. EBBEN A HÁZBAN LAKOTT HAJÓS ALFRÉD 1878—1955 ÉPÍTŐMŰVÉSZ. AZ ÚJKORI OLIMPIAI JÁTÉKOK ELSŐ MAGYAR BAJNOKA EMLÉKÉRE ÁLLÍTOTTA A MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGE ÉS A TESTNEVELÉSI ÉS SPORTMÚZEUM Fülöp Mária XXXVII. 299. ♦ 1981. december 19 Az év sportdló'»! (Folytatás az 1. oldalról.) A győztesek listáján szere­pelt tizenhét évvel ezelőtt Portisch Lajos neve is, s a világhírű nemzetközi sakk­­nagymester ebben az évben is megtalálható a névsorban, immár tizenhatodik alkalom­mal. Ha az abszolút sorrendet nézzük, akkor ezzel a tizen­hat elsőséggel az MTK-VM negyvennégy éves sportolója áll az élen. Őt az íjász Nagy Béla követi tizenegy első he­lyével, s a ralis Ferjáncz Attila is elérte a bűvös tízes számot. A nőknél a legtöbb­ször — kilencszer — Mons­­part Saroltát választották meg, de ő már befejezte az aktív versenyzést. Az idén 47 sportegyesület 84 sportolójára esett a vá­lasztás a különböző sport­ágakban. A Bp. Spartacusból és a Bp. Honvédből nyolc­nyolc versenyző került az élre, hattal képviselteti ma­gát az MTK-VM, öttel az V. Dózsa. Labdarúgásban 1980 után 1981-ben sincs év leg­jobbja. Tavaly a szövetség nem talált méltó játékost erre a címre, ebben az év­ben pedig azért nem jelöltek senkit, mert más­­módon vá­lasztanak, és még nincs vég­eredmény ! 1981 LEGJOBBJAI (A sportoló neve után a szám azt jelzi, hogy hánya­dik alkalommal végzett az első helyen. Ahol nincs fel­tüntetve, ott először.) Asztalitenisz: Oláh Zsuzsa (Statisztika) 2, Klampár Ti­bor (Bp. Spartacus) 7. Atlé­tika: Orosz Irén (II. Dózsa), Bakosi Béla (NYVSSC). Autó: Ferjáncz Attila (Volán) 10, dr. Tandari János (Vo­lán) 5 — mindkettő rali: Kiss Dezső (Volán) — hegyi; Darázs Antal (DÉLÉP) — cross; Kesjár Csaba (Volán­busz) — gokart; Birkner Gá­bor (ÁFOR) — slalom; Fü­­löp Károly (AFOR) — terep. Birkózás: Tóth István (Ganz- MÁVAG). Cselgáncs: Ozsvár András (Bp. Honvéd) 2. Ej­tőernyőssport : Tóthné Papp Zsuzsanna (MHSZ Miskolci REK), Tímár Vince (MHSZ Békéscsabai REK), Horváth László (MHSZ Postás REK) — többtusa. Evezés: Berté­­nyi Erika (Vasas), Ambrus Mariann (MTK-VM) 6, Gyi­­mesi­ Valéria (MTK-VM), Kosztolányi Kamilla (MTK­­VM), Répási Erika (MTK-VM) — a válogatott négypárevezős tagjai: Ódor Lajos (Agárdi MEDOSZ) 4, Südi István (Agárdi MEDOSZ), Hangay Gábor (MHD), Sobják Fe­renc (Csepel). Gyeplabda: Prutek Tibor (Gödöllői SC) 2. Íjászat: Kovács Judit (Bp. Spartacus) 4, Nagy Béla (Ti­pográfia) 11. Jégsport: Ko­vács Csaba (II. Dózsa) — jégkorong: Péterffy Judit, Bálint Csaba (Bp. Sparta­cus) — jégtánc; Hunyady Emese (Volán) — gyorskor­csolya. Kajak-kenu: Koltán László (BSE) 2, Vaskuti Ist­ván (Bp. Honvéd) 5, Kakusz Éva (Olefin SC) 2. Kerékpár: Halász László (Szekszárdi Szöv. Spartacus) 3. Kézilab­da: Gödölné Nagy Mariann (Vasas) 3, Kovács Péter (Bp. Honvéd 3. Kosárlabda: Bok­­say Zsuzsa (Bp. Vasas Izzó) 2. Lovassport: Bárdos György (Gyöngyösi ME­DOSZ) 4. Modellezés: Ábra­hám Gábor (MHSZ BME) — hajó; Meczner András (MHSZ Budapesti MK) — repülő; Szüts László (MHSZ Budapesti MOM MK) — autó. Motor: Sziráczki Ist­ván (Borsodi Volán) 5 — sa­lak; Németh Kornél (Kapos­vári KSE) 3 — cross; Drapál János (Bp. Honvéd) 6 — gyorsasági. Motorcsónak: ifj. Csepregi György. Ökölvívás: Botos Tibor (STC). Öttusa: Szombathelyi Tamás (Ú. Dó­zsa) 2. Repülés: dr. Daróczi Éva (MHSZ Csepel RK) 2 — vitorlázó; Kassai Béla (MHSZ Csepel RK) — vitor­lázó; Matuz István (MHSZ Műegyetemi RK) — műrepü­lés; Deveczné Daka Olga (MÁV RK) — motoros repü­lés; Simon László (MHSZ Postás RK)­­ — motoros re­pülés; Várkonyi Miklós (Roz­maring RK) — sárkányrepü­lés. Röplabda: Gerevichné Bárdi Gyöngyi (Vasas), Bu­zeti László (Csepel) 7. Sakk: Petronicsné Verőci Zsuzsa (Vasútépítő Törekvés) 6, Portisch Lajos (MTK-VM) 16. Sí: Apjok Ildikó (OSC), Szöllősi István (H. Papp J. SE) 3. Sportlövészet: Fórián Éva (Bp. Honvéd) 3, Bodnár Tibor (Zalka KMFSE) 3. Súlyemelés: Hlavati András (Bp. Honvéd). Tájékozódási futás: Kovács Magda (Ti­pográfia), Kelemen János (PVSK) 2. Teke: Kristyán Zsuzsa (Győri Lenszövő) 3, Csányi Béla (FTC) 7. Tenisz: Temesvári Andrea (Bp. Spartacus), Taróczy Balázs (TV Fürth) 9. Természetba­rátsport: Mózes István (OSC) — hegymászó. Tollaslabda: Vigh Ildikó (H. Zrínyi SE) 2, Englert István (H. Kilián FSE) 3. Torna: Flander Eri­ka (Postás SE), Gyereghy György (Bp. Honvéd). Úszás, műugrás, vízilabda: Gulyás Klára (Bp. Spartacus) 2 — úszó; Wladár Sándor (VI. Dó­zsa) 3 — úszó; Kelemen Il­dikó (BVSC) 7 — műugró; Némedi Károly (OSC) 4 — műugró; Gerendás György (Bp. Honvéd) — vízilabdázó. Vitorlázás: Detre Szabolcs és Betre Zsolt (Bp. Spartacus) 2. Vívás: Kovács Edit (MTK­­VM), Székely Zoltán (VI. Dó­zsa).

Next