Népsport, 1982. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1982-02-24 / 45. szám

XXXVIII. 45. ♦ 1982. február 24. Azonos pontszámmal lett második az FTC Jégkorong Kedden este játszották le a február 18-ról elhalasztott Fe­rencváros—Székesfehérvári Vo­lán bajnoki jé­gkorongmér­­kőzést. Ferencváros—Székesfehérvári Volán 7-3 (3-2, 0-0, 4-1). Kisstadion. V: Tejfalussy, Dvorszky, Kristóf. Ferencvá­ros: KOVÁCS — Hajzer T., Rasztovszky, Kereszty, Mé­szöly, MUHR. Cs: Túri, Enye­­di, Hajzer J., Farkas G., Ze­­lei, Fekete, Jécsy, Bálint, Kir­­ner, Schilling, Balogh B., Lé­vai. Edző: Orbán György. Székesfehérvári Volán: Koval­­csik — Balogh, Katona, Kiss T., Palla, Szajlai. Cs: Póznik, Farkas, Kolbenheyer, Földi, Gilján, Kógler, Terjék, Pin­tér, Fodor, Urbanics, Kövessy, Bálint, Harmat, Pesti. Edző: Balogh János.­­Gólütők: Mészöly (1. p., Haj­zer T.), Gilján (4. p., ea), Bá­lint (9. p., Fekete), Fodor (13. p., Kövessy), Kereszty (16. p., Mészöly), Muhr (45. p., Farkas G.), Muhr (52. p., Zelei), Mészöly (52. p., ea), Hajzer T. (53. p., Kereszty), Palla (59. p. Bálint). Kiállítás: 12. p. -1­­6 perc fegyelmi, ill. 6 perc. Alacsony színvonalú mérkő­zésen a Ferencváros megérde­melten nyerte a bajnokság végeredménye szempontjából már érdektelen találkozót, s pontszámba beérte az Újpesti Dózsát. A bajnokság­ végeredménye: 1. O. Dózsa 20 12 2 6 109- 77 23 ?• FTC 20 12 2 8 91- 73 23 3. SZÍV. Vol. 20 4 — 18 71-121 . A versenykiírás értelmében az egyenlő pontszámmal vég­zett csapatok között az egy­más ellen elért eredmény dön­tött. A mérleg pedig, a Dózsa szempontjából: 10 mérkőzés, 5 győzelem, 2 döntetlen, 3 vere­ség. A magyar Jégsport szövetség Jégkorong-szakbizottsága a kö­vetkező díjakat osztotta ki. A legsportszerűbb csapat: Székesfehérvári Volán, a leg­jobb kapus: Kovalczik Péter (Székesfehérvári Volán), a legjobb hátvéd: Farkas And­rás, a legjobb csatár: Búzás György (v. Dózsa). Edzés — napi fiat órában jjjjj( Röplabda ~~) — Telefonjelentésünk — (Colorado Springs, február 23.) Egynapos légiút után, magyar idő szerint hétfőn reggel érkeztünk meg az amerikaiak olimpiai edzőtá­borába, ahol a magyar női röplabda-válogatottat a ta­valy nálunk szerepelt egye­sült államokbeliek fogadták. Most, amikor tudósításomat adom, itt még csak déli egy óra van, mégis, immár a harmadik közös foglalkozá­son jutott túl együttesünk. A szeptemberi VB-re kitű­nő felkészülési alkalmat te­remt, hogy naponta két ed­zésen, összesen hat ke­mény órát töltenek a mieink a világ legjobbjai közé tar­tozó amerikaiakkal. A ve­zető edzők, Arie Salinger és dr. Kotsis Attiláné úgy ál­lították össze az edzéster­vet, hó£y az mindkét csa­pat számára hasznos legyen. Ezen kívül csak egy hi­vatalos országok közti válo­gatott találkozóra kerül sor — magyar idő szerint va­sárnap 23 órai kezdettel, igaz, a műsor gyakorta ed­zőmérkőzést is tartalmaz. A hőmérséklet egyébként 20 fok körül van,­ mindenki egészséges, s biztos abban, hogy az itt töltendő két hét a VB-eredményben is meg­mutatkozik majd. Radó Dezső FÉLSIKER A SVÉDEK ELLEN Kézilabda (Hamburg, február 23.) Még néhány­­nap, és meglát­hatjuk, mennyire kopasz Vlado Stenzel. A jugoszláv származású szuperedző ugyanis, amióta 1978-ban vi­lágbajnoki aranyérmet nyert az NSZK válogatottjával, jó­szerivel csak a kézilabda­­sport királyának kijáró stili­zált koronával a fején enge­di lefényképezni magát. Semleges vélemények szerint ennek legfőbb oka a ritkuló haja, amelyet így remekül álcázhat. A kicsit rosszmá­jnak vélekedése szerint egy­szerűbb a magyarázata a ko­ronamániának : Szenzel hiú ember. Akik pedig még ennyire sem rajonganak a korábban a jugoszláv csapattal is már olimpiai bajnokságot nyert edzőért, abban látják a ma­gyarázatot, hogy a nyugatné­metek edzője kihasználja az utolsó perceket is önmaga — és a Puma sportszergyár — „királyi módon” történő reklámozására. Hiszen né­hány nap múlva úgyis leke­rül a fejéről a korona... Alighanem megpillanthat­juk tehát Stenzel hiányos hajkoronáját, hiszen a világ­­bajnoki címet védő NSZK- válogatott is eléggé hiányos: az egykori arany fiúk közül csak Wunderlich, Freisel és Hermel maradt. Először Joa­chim Deckarm vált ki a csa­patból, majd a tatabányai tragédia után újabb ászok búcsúztak, de már önként: Spengler, Walcke, Niemeyer és Ehret a moszkvai olimpia bojkottja okozta fásultságra hivatkozva mondta le a vá­logatottságot. Stenzel viszont maradt, s ha nem is lesz újra „király” csapatával, nyilatkozni még mesterien tud: — Az egyik ágon Jugoszlá­via és Románia a legesélye­sebb a döntőbe jutásra, de nem szabad elfeledkezni a magyarokról sem! A másik, nehezebbnek tűnő úton Len­gyelország, az NDK, a Szov­jetunió és azért az NSZK is eljuthat a dobogóig. Magam em nagyon hiszem, de azért meglepetést okozhatnak még a spanyolok, a dánok és a svédek is. Egyedül a svájciak és a csehszlovákok sértődhetnek meg a roppant taktikus nyi­latkozat miatt, ugyanis az Európán túli kontinensek képviselőin kívül csak őket nem említette Stenzel mes­ter — alighanem véletlenül. De nem mindenki ennyire tapintatos. Willi Daume, a NO3 alelnöke, az NSZK olimpiai bizottságának elnöke kijelentette: — A házila­zda és a cím­védő válogatott nem lesz ott a legjobb négy között! Neki pedig hihetünk, ugyanis az ismert sportveze­tő — bár ezt kevesen tudják róla — nemzetközi sportkar­rierje előtt a Nyugatnémet Kézilabda Szövetség vezető­je volt. Ez már azonban a múlt, így Anatolij Jevtusenko, a szovjet csapat edzője már Daume szervező utódait bí­rálta. — Elképesztő, hogy a leg­utóbbi két világverseny va­lamennyi döntős csapata egy ágra került... És ez szerin­tem az NSZK-nak kedvez, ezek után az utolsó mérkő­zésen, az első helyért már könnyedén legyőzik a másik ágról érkező jugoszláv, ro­mán vagy magyar csapatot. Nem is lenne rész, a dön­tőben már egy vereséggel is elégedettek lennénk!­­ Csak hát ez még jóval odébb van, noha a dortmun­­di finálé felé vezető út ne­hézségi fokáról is megoszla­nak a vélemények. A legsze­rényebbek első csoportellen­feleink, a svédek. Amikor az egyik előzetes technikai meg­beszélésen szóba került, hogy a rajt előtti napra jó lenne lekötni egy-két edzőmérkő­zést, az északiak szerényen megjegyezték: — A magyaroknak már nem kell edzőpartner, itt va­gyunk nekik mi, ellenünk be­lem elégedhetnek a játékba! Mármint a VB nyitónapján az első hivatalos mérkőzé­sen .. . A mieink azért nem vol­tak ennyire nyugodtak. Akadt, aki az enyhe havazás után ismét égszínkékre vál­tozott mennyboltot figyelte, csak nehogy frontátvonulás legyen, és annak Kovács Pé­ter idegei lássák a kárát. A csapatot „félhivatalosan” el­kísérő elnökségi tag, Vanyus Jakab pedig egy új kabala­figurával és hét üveg pezs­gővel érkezett Homburgba. Azért csak ennyivel, mert csak hét győzelemre számít — a hét mérkőzésen ... A játékosok egyelőre még nem számítanak semmire, mindenről nagyon kedélyesen lehet velük­­ csevegni, ha az a .,minden” nem a kézilab­da, s főleg ha nem a VB.­­ Persze, ők aligha tudták — s jó, hogy nem tudták —, hogy első ellenfelünk pon­tosan egy héttel a VB-ra,it előtt tekintélyt parancsoló, nyolcgólos győzelmet aratott Reykjavikban Izland ellen.­­ S jó hogy nem tudtak a svédek balszerencséjükről sem, ami, fura mód, szá­munkra is az. Történt ugyanis, hogy még tavaly de­cemberben, az NDK hagyo­mányos nemzetközi tornáján legjobbjuk, Klingvall porcsé­­rülést szenvedett. Ez, ugye, pech nekik­, s — a sporthoz ez is hozzátartozik — jól jött nekünk. Aztán elkezdték keresgélni a helyettest. Nem találták. Egészen addig, mígnem egy Bo Andersson nevű, 31 éves veterán nem jelentkezett, ő — 113 vá­logatott mérkőzés után — szívesen visszajönne még egyszer segíteni. S ez már, ugye, jól jött nekik, pech nekünk. Ki gondolta volna, hogy a mi mérkőzésünkön ennyire főszerephez jutnak­ a ka­pusok? Hogy kik? Hát a két játékvezető. Ennyi hét­méterest ugyanis nem lehet ötletszerűen ítélni... A kö­zönség fütyült, a két csa­patkapitány, vagyis a két­ kapus pedig sorozatban védte a büntetőket. Már­mint a találkozó elején, mert aztán már csak Bar­­talos! Amint végre főszerephez juthatott az akciójáték, megugrottak a mieink. A kettős svéd emberelőnynél aztán Sjögren lőtt két gyors gólt. Az első félidőben ezek után már összesen csak egyre futotta a sárgameze­sek erejéből, 13 perces gól­szünetük bőven elegendő volt ahhoz, hogy elhúzzanak a mieink.­ Fordulás után a svédek­nek viszont néhány perc, néhány újabb emberelőny, na meg jó néhány eladott labdánk bőven elegendő volt ahhoz, hogy izgalmassá te­gyék a találkozót. A közön­ség pedig melléjük állt, s valósággal lázba hozta őket. A mieink is lázban égtek,­­ez azonban sokkal inkább idegesség, majd olykor-oly­kor már kapkodás volt. Lé­lé csuklója ugyan egyszer­­kétszer szépen megvillant. Kovács Péter azonban —­ akit jó ideig külön is őriz­tek — önmagához képest kevésbé volt eredményes. Az igazán nagy gondot azonban beállásaink halvá­nyabb teljesítménye jelen­tette. A svédek ugyanis bátran előrelépve, két játékosukat szinte állandóa­n a szagga­tott vonalon hagyva véde­keztek, a mögöttük keletke­zett védelmi réseket azon­ban képtelenek voltunk megfelelően kihasználni. Már-már mindkét pont veszni látszott, amikor azért egy kicsit a svédek keze is beremegett. Szinte hihetet­len hajrá következett. Az utolsó percben még két góllal vezetett ellenfelünk, 34 másodperc volt hátra, amikor felzárkóztunk. Más választás nem lévén, kitá­madással kísérletezett az együttes. Sikerrel! Tizenöt másodperccel a lefújás előtt sikerült megkaparintani a labdát, az eddig nem túl sokat villogó Horváth Gá­bor roboghatott a kapu fe­lé. De megállították. Sza­bálytalanul. Hét másodpercet mutatott az óra, amikor Kovács Pé­ter nekikészülődött a hétmé­teresnek. S egy gondolat­nyi idővel később, már a padlón térdelve lendíthette a magasba karjait. . . + Sikerült? Kimondva, ki­mondatlanul a svédek ellen mindenki győzelemre szá­mított. Csak hát bejött az a bizonyos banánhéj, ame­lyen majdnem elcsúszott a csapat. Az idegesség, a kap­kodás megbosszulta magát, bár azt is rögtön hozzá kell tenni: dicséretesen ha­mar kilábalt ebből a társa­ság, s még mentette a menthetőt. Egy pont. Nem kevés, ha továbbjutási esélyeinket vizsgálgatjuk. De­ ha azt is hozzátesszük, hogy ezek után Svédország továbbjutása is biztosra vehető, márpedig az egymás elleni eredmé­nyeket az együttesek ma­gukkal viszik, akkor már kevésbé örülhetünk. Szerdán a csoport leg­gyengébb résztvevőjének tar­tott Algéria ellen minden bizonnyal vigasztalódhat a gárda. És erőt gyűjthet a következő, a spanyolok el­leni mérkőzésre! MAGYARORSZÁG— SVÉDORSZÁG 20-20 (10-3) Erbach-Sportzent­rum, 3500 néző. V: Arciszewski, Jeziorny (lengyelek). Kiállítások: 10 (! ! !), ill. 4 perc. Gólszériák: 12—17. p.: 4-2, 4-5, 17—30. p.: 4-5, 10-5! 41—17. p.: 14- 11, 14-14 (!!)), 19—54. p.: 15- 14, 15-16, 54-56. p.: 16-16, 16- 18, 60. p.: 18-20, 20-20. Csoportmérkőzések, 1. for­duló, A-csoport, Essen: NSZK —Kuvait 24-10 (7-4), Szovjet­unió—Csehszlovákia 31-17 (16-7). B-csoport, Hamburg: Spanyolország—Algéria 19-15 (11-6). C-csoport, Hamburg: Lengyelország—Svájc 16-13 (7-7), NDK—Japán 28-18 (15-11). D-csoport, Göppin­gen : Jugoszlávia—Kuba 38-21 (23-12), Románia—Dánia 20-18 (11-8). Áll a bál A Saar-vidéki Hamburg nem csupán egy betűben különbözik világhírű ,,névrokonától”, Ham­burgtól. A fák városának neve­zett 44 ezres településen fát ugyan nem sokat lát­ni, új épületet — pél­dául a Carlsberg sörgyár vadonatúj üzemét — an­nál többet. Ilyen újdon­ság az erbachi sportköz­pontban épült új csarnok is, amelynek kétezer fé­rőhelyére már akkor elő­vételben eladtak minden jegyet, amikor még csak remélték, hogy ebből csarnok lesz. Még a Nem­zetközi Kézilabda Szövet­ség (IHF) hivatalos meg­bízottjának, Siegfried Perrey úrnak két héttel ezelőtti látogatásakor is úgy festett a dolog, hogy még csak­­ festenek... Az már más kérdés, hogy lakkozni meg egy­általán nem­­kell, leg­alábbis a parkettát. Egé­szen különleges dologról van szó: már az előállí­táskor vékony fóliaréteg­­gel vonják be a kis fa­lapokat, utólag tehát már nincs felesleges gond (és szag!) a hosszadalmas lakkozással. A játéktértől alig né­hány méterre azonban még most is ott állnak a festékes dobozok, a fe­lesleges deszkák, vassze­relvények. Persze, hová máshová is tehetnék az itt ragadt építőanyagokat, hiszen a régi termet a farsang idejére máris át­alakították bálteremmé. És kedden mégis az erbachiban­­ állt a bál... NÉPSPORT 9 A GANZ-MÁVAG LEGYŐZTE A BP. HONVÉDOT Kosárlabda (Folytatás az 1. oldalról.) FÉRFIAK I. csoport MAFC—Bp. Vasas Izzó 86-67 (35-34). Sportcsarnok, 500 né­ző. V: Horváth­ G., dr. Náday. MAFC: Moss (12), ÚJHELYI (18), Lib­ár (8), SZIRMA­Y (8), SIPEKI (13). Cs: Kókay (10), Kerényi (4), Kovács (6), Csamay (1). Edző: Komáromi Ede, Lukács Sándor. Bp. Va­sas Izzó: Zsoldos­­—1), Farkas (12), Kucsera (11), Bokody (2), LANG (16). cs: Boros (4), Hortobágyi (4), Horváth (10), Hofmann (6), Jankovits (2). Edző: Szákkay Tamás. Kipontozódott: Hofmann (34. p.), Farkas (39. p.). Az eredmény alakulása: 4-4, 16-6, 22-13 (10. p.) ; 30-22, 38-22, 42-24 (16. p.) ; 53-32 (20. p.) ; 59-40, 61-46, 68-48 (29. p.); 75-56, 79-60 (39. p.). A MAFC törleszteni akart a januári vereségért, amikor 99-33-ra vesztett az újpestiek­kel szemben. Már a Honvéd elleni szombati helytállás is figyelemreméltó volt, ezen a találkozón még jobban kitet­tek magukért a műegyetemiek. A MAFC idejekorán „kap­csolt" és beindította a gépe­zetet. A csapatkapitány, újhe­lyi szemfülessége pontokat ért, Sipeki pedig kihasználta, hogy a labdaátvételkor senki sem figyelt rá, így dobásai rendre találtak. Végeredményben a 13 pontos győzelem hűen fejezi ki a két csapat közötti kü­lönbséget. Ganz-MÁVAG-Bp. Honvéd 103-192 (52-48, 91-94). Sportcsar­nok, 1030 néző. V: Czi­ffra, Waidinger. Ganz-MÁVAG: Tar­jani (8), SÁNDOR (12), NÉMETH (26), Demeter (10), LOSONCZY (31). cs: GALAMB (8), Fésűs (9), Gál (6), Mező (2). Edző: Balogh József. Bp. Honvéd: GELLÉR (15), Kama­rás (10), HORVÁTH A. (34), RECSKA (22), Heinrich (8). Cs: Kiss (11), Márton (2), Ben­céé (9). Edző: Simon János. Kipontozódott: Tarjáni (28. p.), G­ellér (39. p.), Recska (43. p.). Az eredmény alakulása: 4-0, 12-12,­ 14-18 (8. p.), 22-26, 23-26, 29-28 (13. p.), 33-33, 41-41, 43-45 (19. p.), 55-52, 58-59, 60-63 (26. p.), 65-63, 63-39, 70-75 (32. p.), 78-77, 82-85, 86-85 (38. p.), 82-92 (40. p.), 97-96 (43. p.). A tavaszi zárómérkőzésen magára találó MÁVAG,szem­mel láthatóan törleszteni akart A találkozó kiegyenlített küz­delmet hozott, a csapatok fej fej mellett haladtak. A Hon­véd is csak egyszer ugrott meg öt ponttal. A támadás­­szervezésbe ,itt is, ott is több hiba csúszott, néhány nagy­szerű egyéni teljesítményt azonban többször is tapssal jutalmazhatott a szép számú közönség. A MÁVAG-ban Lo­­sonczy a szoros őrizet ellenére is tarthatatlan volt, Németh zsinórban szórta a csont nél­küli kosarakat, G­alamb pedig a legjobb időben szerezte tá­volról a pontjait A másik ol­dalon Horváth lefordulásai ér­demelnek említést. Szólni kell Recs­káról is,­ aki a leglehetet­lenebb helyzetekből is bizto­san betalált. Már csak 34 másodperc volt hátra a találkozóból, ekkor még a Honvéd vezetett 94-92-re. A gépgyáriak edzője, Balogh Jó­zsef ekkor időt kért. Néhány másodperccel a befejezés előtt sikerült is az egyenlítés. A bajnokcsapat nem bírta el két kulcsjátékosának, Gelérnek és Recskának a kipontozódását, a hajrában jobb összpontosítás a MA­VAG javára billent­­ette a mérlegeit. A bajnokság állása 1. Bp. Honv. 28 27 1 3050-2180 55 2. Ganz­ M. 28 23 5 2520-2097 51 3. MAFC 28 22 6 2483-2185 50 4. Bp. V. Izzó 28 19 9 2438-2300 47 5 ZTE 28 18 10 2332-2183 46 6. Pécs 28 15 13 2461-2393 43­­7. Szeged 28 14 14 2297-2381 42 8. Csepel 28 14 14 2358-2321 42 9. Körmend 28 13 15 2224-2315 41 10. Sopron 28 11 17 2283-2360 39 Jegyzet: a vonal feletti csa­patok két ötnapos tornán kör­mérkőzést vívnak, a vonal alattiak oda-visszavágó mér­kőzéseket játszanak egymással. ★ A Ronchetti Kupáért az 1981—82. évi sorozaton tizen­négy ország 22 csapata, köz­te három magyar (Bp. Vasas Izzó, Bp. Spartacus, MTK­­VM) nevezett. A mezőnyből a tavalyi védő Szpa­rtak Moszkva, a Bp. Vasas Izzó, a bolgár Akadem­ik Szófia és a csehszlovák TJK Brno ju­tott az elődöntőbe. Az Izzó a szovjet csapattal került párba, már túl vannak az el­ső összecsapáson, amelyet a Szpartak a szovjet főváros­ban 87-43-ra nyert meg. Szerdán játsszák a visszavá­gót a Megyeri úti csarnok­ban, ahol a tisztes helyt­állás a cél. Demeter a legjobb pillanatot várja, a Bp. Honvéd három játé­kosa már (még. . .) a levegőben. (Koppány György felv.) II. csoport A bajnokság állása 11. Baja 28 17 11 2256-2128 45 12. Videoton 28 14 14 2311-2341 4­2 13. BSE 28 13 15 2122-2283 41 14. Eger_______28 12 16 2027-2181 40 15. Oroszlány 23 10 18 2106-2301 38 16. KSC 28 9 19 2072-2262 37 17. Táncsics 28 9 19 2165-2525 37 18. AB Építők 28 9 19 2223-2439 37 19. Volán 28 8 20 2121-2294 36 20. U. PEAC 28 2 26 2048-2533 30 Jegyzet: a vonal feletti csa­patok oda-visszavágó mérkőzé­seket játszanak egymással, a vonal alattiak pedig a ráját­szásban két ötn­apos tornán gyűjthetik a pontokat. NŐK I. csoport A bajnokság állása 1. BSE 2. Bp. V­ Izzó 3. Bp. Sport. 4. MTK-VM 5. Diósgyőr 6. BEAC 7. Szeged 8. Pécs 9. TFSE 10. ZTE 26 24 2 2246-1506 50 26 23 3 2360-1466 49 26 23 3 2008-1547 49 26 21 5 2023-1643 47­­26 19 7 2186-1798 45 26 16 10 1923-1771 42 26 15 11 1684-1684 41 28 14 12 2030-1896 40 26 12 14 1800-1765 38 26 9 17 1658-1939 33 II. csoport A bajnokság állása 11. Ganz­ M. 26 15 11 1638-1781 41 12. Szekszárd 26 14 12 1764-1056 40 13. Kecskemét 26 12 14 1725-1832 38 14. AB Építők 26 10 16 1866-1905 36 15. MAFC 26 8 18 1421-1705 34 16. Szolnok 26 7 19 1682-1973 33 17. Csepel 26 6 20 1797-2270 32 13. Veszprém 26 5 21 1572-2017 31 19. OSC 26 5 21 1594-1994 31 20. KSI 26 2 24 1437-2285 28

Next