Népsport, 1982. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1982-02-11 / 34. szám

XXXVIII. C­. ♦ 1982. február 11 ^SSSSSS/SSSSSSSSS/SSSSS/SSSSS/'-SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSS/SSSSSS/SSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS/SSSSSSSS/SSSSSS/SSS/SSSSSSSS/S/S^ ^ <^ÉLríffi? Hámori Tibor | Az elrabolt gólkirály ] / A QUiNI-SZTORI / | SSSSSSSSSJSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSfj’SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS.SJSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS//SSSSSt> (6.) Levél a WC-ben mikor szólt a speciális csoport embere, hogy szeretne velem beszélni, rosszat sejtettem — emlékezik Quinn felesége, Mari Nieves. — Pedig csak valakit ki kellett jelölnöm, akivel tartják a kapcsolatot, akit beavathatnak az esetle­­ges akciób­a. Mivel én már ,sem voltam használható ál­lapotban, mondtam, hogy a férjem öccse, Jesus Castro, a Gijon kapusa a legmeg­bízhatóbb. Ha őt nem fogad­ják el, a másik testvérét, Rafaelt vagy a játékosok közül Alesancot, esetleg Schustert ajánlom. De Jesus megfelelt, ő minden gyanún felül állt, semmiképpen sem játszhatott össze az ember­rablókkal ! Most már óriási tömeg állt a ház előtt, a kapun nagyon nehéz volt ki és bemenni, a sajtó tisztelt képviselői min­denre figyeltek, állandóan ér­dekességekre vadásztak. Ra­fael, a fotós — aki az éjsza­kát már az autójában töltöt­te, nehogy lemaradjon vala­miről — elkezdett egyezked­ni a rendőrökkel. — Én rohantam előhívni n­épet a kocsiról és különben­­ mindig számíthattok ránt Elvárhatom, hogy értesítse­tek, ha valami fülest kap­tok! Itt dekkolok a kapu előtt! A rendőrök betartották a szavukat, s amikor meg­tud­ták, hogy Quinit Zarapozá­­ban tartják fogva, rögtön­ üzentek Rafaelnek Andorrá­ba, mert addigra ő már a ka­talán kerékpáros körversenyt örökítette meg. De hol va­gyunk még ettől! Quini egyelőre ismeretlen helyen tartózkodik, a lakás­ban szinte le sem veszik a szemüket a telefonról. A hosszú, nyomasztó várakozás órái ezek. A naivabbak még reménykednek. Házi­­ tréfa az egész, hogy elrabolták? Kiderül, hogy a ház asszo­nyának rettenetesen rosszak az idegei. Máris tárcsázzák a csapat sportorvosának a szá­mát. Dr. Carlos Bestit itt lép be a Quini-ügybe. Jóképű férfi, Clark Gable­ bajusza, szinte mosolytalan arca te­kintélyt kölcsönöz. Az NSZK- ban végezte az orvosi egye­temet, majd az FC Barcelo­nához került. — Amikor megérkezett a lakásba — kérdezem tőle —, mit tapasztalt? — Nagyon rossz volt a hangulat, csaknem mindenkit ápolnom kellett. Quini fele­sége fejfájásra és szédülésre panaszkodott. És folyton sírt, félt, hogy a férjét megölik. Erős nyugtatót adtam neki és injekciót is kapott a vérke­ringési zavarok miatt. A rendőrség közben nagy munkát vég­zett. Néhány rossz információ félrevezet­te őket. Valaki például ,,látta” a dél-amerikaiak zöld színű autójában Quinit. A razziák nem vezettek eredményre. Pedig még Tarragona­ megyé­­ben is ellenőrizték a zöld színű kocsikat. Később egy Simca 1000-es lett gyanúsít­ható, de ez a „súgás” is alaptalannak bizonyult. Nem beszélve a többi, felröppent kacsáról.­ Némi gondot oko­zott az is, hogy be kellett engedni a lakásba jó néhány játékost. Antonio Olmo csa­patkapitánynak és a többiek­nek nem lehetett azt mon­dani, hogy ne jöjjenek vi­gasztalni Mari Nievest. Egyszer aztán váratlanul csengett a telefon a La Van­­guardia szerkesztőségében. — Halló, a­ Katalán Spa­nyol Zászlóal megbízottja beszél. Quinit mi raboltuk el! — Miért tették? — Szeparatista csapat nem nyerhet bajnokságot! — Mi a tervük vele? — Az At­letico Madrid- Barcelona mérkőzés után ha­zaengedjük! Rögtön elkezdték vizsgálni a hívás valódiságát. A rend­őrség és az újságok archí­vumában azonban nem volt nyilvántartva olyan csoport, amelyik Katalán Spanyol Zászlóalj néven tevékenyke­dik. Nem sokkal később újabb elrabló jelentkezett. — A P. R. E. csoport tag­jai vagyunk! — Mit akarnak? — Írják meg, hogy Quini a mi foglyunk és 350 millió pezetát kérünk érte! Kiderült, hogy P. R. E. csoport sem létezik! A Sport szerkesztősége viszont valódi levelet közölt. Quini szülei kérték a terroristákat: „Iz­galomból adják vissza a fi­únkat, lehet, hogy maguk­nak is vannak gyermekeik, s nem kívánjuk, hogy olyas­min menjenek keresztül, mint mi, a szülők!” Miután már 76 óra eltelt az ember­rablás óta, Nicolau Casau, az FC P — 1 'i— pT-ai—ig nyilatkozik: „Kész vagyok az életemet adni Quini szabad­ságáért!” A mély érzelmek azonban nem indították meg az „ismeretlen főnököket”. •— Tudja — emlékezik az interjú során ezekre az órák­ra Mari Nieves —, úgy érez­tem magam akkor, mint az az ember, akinek a nyaka köré csavarnak egy sálat, s elkezdik szorítani a torkát, de mindig leállnak vele, mi­előtt megfulladna. Szinte alig kaptam levegőt. Még jó, hogy dr. Bestit a közelben tartózkodott: N­unez, az FC Barcelona elnöke sokszor meg­látogatta a feleségé­vel Mari Nievest, s nagyon kínos volt nekik ki­menni a ház kapuján. El­állták az útjukat az újság­írók és fotóriporterek, akik az egész orsz­ág területéről egymásután érkeztek. — Kérem, kérem — pró­bált szabaduln­i tőlük —, fo­galmunk sincs hol van Quini. Egyet azonban elárulok: a csapat több tagja kapott név­telen levelet, fenyegető tar­talommal! A televízió bejelentette a nézőknek, hogy a Quini-ügy­­gyel foglalkozó rendőri külö­nítmény minden információ­ért hálás. Bemondták a te­lefonszámokat, amelyeken várják a jelentkezést. Megint megalapozatlan bejelentések­kel árasztották el őket. Köz­ben egy ügyes fotóriporter beszállásolta magát a Quini­­lakással szemben lévő házba és felvételeket készített Mari Nievesről, a klub ott-tartóz­­kodó vezetőiről és a rend­őrökről. Másnap az újság kö­zölte a képeket és ez az il­letékeseket felháborította. A lakás ablakait lepedők­kel takarták le. Megérkezett Pablo Porta, a Spanyol Lab­darúgó Szövetség elnöke és Herrera, a csapat edzője. Most már minden látogató csak perceket tartózkodhatott a lakásban. Félő volt, hogy Mari Nievest kórházba kell szállítani. De nemcsak ezen az ex­ponált helyen volt „élet”. Forrongott az egész spanyol labdarúgás. Az Espanol ka­pusa például javasolta, hogy halasszák el a vasárnapi for­dulót. Hosszas tanakodás után úgy döntöttek, hogy nem állhat meg a menet. Persze, azt kevesen tudják, mi játszódott le az FC Bar­celona kulisszái mögött. Schuster majd beavat min­ket ebbe a titokba. A Quini-lakásban fel­berregett a telefon. Nieves fásultan nyúlt a kagyló felé. Gon­dolta, megint érdeklődik va­laki. A lakásban lévő rendőr azonban megérzett valamit, intett a szemével, hogy a le­hallgató készülék be van kapcsolva. — Halló! — Enrique Castro Quini la­kása? — Igen, tessék — válaszol­ta az asszony izgatottan —, miről van szó? — Ön Mari Nieves, ugye? — Igen, igen. — Menjenek a Riera Blan­ca utcába, ez maguktól öt percre van. Tudja, hol a Lidia snackbár? — Tudom! — A férfi WC-ben lyukas a tető. Ott megtalálják a férje levelét. Majd jelentke­zünk. A jövőben is csak ön­nel kívánunk beszélni! Következik: Schuster nem akar játszani! Tüntetés Quiniért Quini kisfia NÉPSPORT 5 MADRID - HAVANNA -Remek versenyek a láthatáron Doppingról, nevezési szintekről, szálláshelyekről tanácskoztak Olvasóinkkal együtt azt hihetnénk, messze van még az 1984-es olimpia. Aján Tamás, a nemzetközi és a magyar súlyemelő-szövetség főtitkára nem oszt­ja nézetünket. Neki túlságosan is közel van. Hogy mennyire, arról bizonyosodott meg január végétől február elejéig Havannában és Los Angelesben. Mi­előtt azonban ide jutott volna, Madridban megállt egy napra. No, nem a labdarúgó VB miatt, bár mint minden sportszerető embert, őt sem hagyja ez hi­degen, hanem azért, mert nemrégiben újjáalakult a Spanyol Súlyemelő Szövetség. — Gottfried Schödl elnök­kel már többször megbizo­nyosodtunk arról, hogy az egyik legjobban szervezett súlyemelő szövetség a sp­a­­nyol — mondta a főtitkár. — Rendkívül sokat te­sz a sport­ág népszerűsítéséért, első­sorban Közép- és Dél-Ame­­rikában, valamint a medi­terrán országokban. 115 tag­országunk közül körülbelül harmincban spanyol a hiva­talos nyelv, s ez a szövetség fordítja spanyolra nemzet­közi kiadványainkat. Az új vezetőség biztosított ben­nünket a további segítség­ről, s így bizonyosak lehe­tünk abban, hogy a spanyol nyelvterületen továbbra is ,,felszálló ágban” marad a súlyemelés.A Madridból Havannába ve­zetett az út, ahol a Nemzet­közi Súlyemelő Szövetség (IWF) elnöksége és technikai bizottsága ülést tartott. A ku­bai rendezők igazán nagy­szerű körülményeket biztosí­tottak. A tanácskozásnak pél­dául az a Kongresszusi Pa­lota adott otthont, ahol az el nem kötelezett országok értekezletét is tartották. A technikai bizottság anya­­­ gait megvitatták és az el­nökség elé terjesztették, amely jóváhagyta azokat, így például a Los Angeles-i olimpia nevezési szintjeit is, amelyek a következők: 52 kg — 195 kg 56 kg — 225 kg 60 kg — 215 kg 67.5 kg — 270 kg 75 kg — 295 kg 82.5 kg — 305 kg 90 kg — 315 kg 100 kg — 325 kg 110 kg — 335 kg +110 kg — 345 kg — A szinteket a montrea­li és a moszkvai olimpia, va­lamint a legutóbbi világbaj­nokságok eredményei alap­ján állapítottuk meg. Nem túl magasak, nem alacsonyak, mindegyiket 115 tagorszá­gunk színvonalához viszonyít­va alakítottuk ki. A szintek és az előzetes jelzések alap­ján körülbelül hetven ország mintegy kétszázötven súly­emelőjét várjuk Los Ange­lesbe. A szinteket egyébként 1983. január 1. és 1984. július 1. között lehet teljesíteni — magyarázta a főtitkár. ■ Az elnökségi ülésen tár­gyaltak a sportág fejleszté­sének gondjairól is. Az IWF minden anyagi és szakmai segítséget megad a fejlődő országoknak. Szak­könyveket, filmeket, felsze­reléseket és edzőket külde­nek­­ az IWF költségére. Edző- és versenybíró tanfo­lyamokat szerveznek, s az oktatók két-három hetet töltenek egy-egy országban, majd továbbállnak, s a kö­vetkező országban tanítják a jövő mestereit. Kiemelten foglalkoztak az IWF vezetői a doppingkér­­déssel. Elhatározták, hogy a jövőben körlevelet adnak ki, melyben minden nemzeti szövetséget felszólítanak ar­ra, hogy folyamatosan el­lenőrizzék versenyzőiket, s ne csak a világversenyek előtt kontrolálják őket. . . A Magyar Súlyemelő Szö­vetség az elsők között csat­lakozott a javaslathoz. Már ebben az esztendőben min­den országos bajnokságon — még a serdülőknél is — dop­pingvizsgálatot tartanak, s a kiemelt versenyeken sem marad el az ellenőrzés. A nemzetközi szövetség azt tervezi, hogy a jövőben az IWF doppingbizottságának tagjai kiszállnak egy-egy or­szágban, s a felkészülés miatt is ellenőrzik a versenyző­ket! Az viszont már határozat, hogy a következő világverse­nyeken nemcsak a rendező ország laboratóriumának küldenek vizsgálati anyagot, hanem az IWF dopping­­bizottsága is kontrollanyagot küld a NOB által kijelölt hat semleges laboratórium egyikébe. A költségeket ter­mészetesen az IWF vállalja. Az IWF elnöksége ponto­sította­ a világcsúcsok hitele­sítésének rendjét is. A jövő­ben világcsúcsot csak azo­kon a viadalokon lehet elér­ni, amelyek szerepelnek az IWF versenynaptárában, il­letve az országos bajnoksá­gokon elért világrekordok hitelesíthetőek. A NOB baden-badeni kongresszusának állásfogla­lása alapján felülvizsgálták az amatőr szabályzatot is, s megállapították, hogy a je­lenlegi jó, csupán néhány pontosítást tettek. Sok gondot okoztak eddig a súlyemelésben a különböző súlyzók. A szövetség most egységesíteni szeretné eze­ket, ezért a magyar és az NDK-beli szövetséget bízták meg olyan tesztrendszer ki­dolgozásával, amelynek se­gítségével egységesíteni le­hetne a súlyzókat. Nagy tetszést aratott , a szakemberek között a Ma­gyarországon készülő nem­zetközi szaklap, a World Weightlifting. Ugyanitt je­lölték ki a Los Angeles-i olimpia technikai delegátu­sait, immár hagyományosan a szövetség főtitkárát, azaz, Aján Tamást, és a technikai bizottság elnökét, a romániai Balog Lázárt. Az elnökségi ülés után Aján Tamás és az IWF el­nöke, az osztrák Gottfried Schödl Los Angelesbe uta­zott az AGFIS (Nemzetközi Sportszövetségek Szerveze­te) ülésére, s ugyanitt talál­koztak a LAOC, vagyis a Los Angeles-i olimpia szer­vező bizottságának tagjaival. A résztvevők egyeztették ké­réseiket, kívánságaikat s eze­ket egységesen terjesztették a szervezők elé. Kibővítet­ték a korábbi hármas bizott­ságot, amelynek eddig a NOB, az AGFIS és a nem­zeti olimpiai bizottságok há­rom-három képviselője volt a tagja. Most kilenc-kilenc fő segíti az olimpiai előké­születeket, s ennek a bizott­ságnak tagja lett Aján Tamás is. — Kételyekkel mentünk Los Angelesbe, s bevallom, maradtak is kételyeink, de... Azt láttuk, hogy a szervezők nagy olimpiát akarnak ren­dezni. Hatalmas anyagi erő­ket mozgattak meg, fiatal, munkabíró embereket vá­lasztottak ki, s minden gon­don segíteni akarnak. Csak egy példa: az olimpia sajtó­főnöke mindössze huszon­négy (!) éves, a súlyemelés szerelmese, és nem ismer le­hetetlent. A szervezők bemutatták az olimpiai létesítményeket is. Ezúttal három olimpiai szál­láshely lesz, mégpedig egy­­egy egyetem kollégiumában. ■ A súlyemelő versenyeket július 29. és augusztus 8. kö­zött rendezik, s egy szünnap lesz. Dr. Donn Mooman, az ötvenes évek legjobb ameri­kai futballistája, a súly­emelőversenyek fő szervező­je végigvezette Gottfried Schödlt és Aján Tamást va­lamennyi létesítményen. A versenyek színhelye a Loyo­la Marymont egyetemen lé­vő Albert Gernstein csar­nok, amelyet két hét múlva adnak át. Az ötezer nézőt befogadó­­ létesítmény az egyik olimpiai falutól 30, a másiktól 10, míg a sajtóköz­ponttól 28 kilométerre fek­szik. Hamarosan elkészül a 20x40­­ méteres bemelegítő terem is. Az edzőcsarnok húsz méterre van a verseny színhelyétől, s már készen áll.­­ A szervezők minden ed­diginél nagyobb segítséget várnak a nemzetközi sport­­szövetségektől. Még gyakor­latlanok, de jó szándékukat látva biztosak lehetünk ab­ban, hogy remek versenyt szerveznek majd, olyat, amelynek középpontjában a sportoló áll. Reméljük, az Albert Gernstein csarnokban ma­gyar súlyemelő is a közép­pontba kerül majd .. Cser Kovács Gábor Aján Tamás Együtt a Bp. Honvéd teamje (balról jobbra): Hlavati András, Horváth József vezető edző és Fazekas Endre (Záhonyi Iván felvétele)

Next