Népsport, 1982. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1982-02-11 / 34. szám
XXXVIII. C. ♦ 1982. február 11 ^SSSSSS/SSSSSSSSS/SSSSS/SSSSS/'-SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSS/SSSSSS/SSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS/SSSSSSSS/SSSSSS/SSS/SSSSSSSS/S/S^ ^ <^ÉLríffi? Hámori Tibor | Az elrabolt gólkirály ] / A QUiNI-SZTORI / | SSSSSSSSSJSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSfj’SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS.SJSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS//SSSSSt> (6.) Levél a WC-ben mikor szólt a speciális csoport embere, hogy szeretne velem beszélni, rosszat sejtettem — emlékezik Quinn felesége, Mari Nieves. — Pedig csak valakit ki kellett jelölnöm, akivel tartják a kapcsolatot, akit beavathatnak az esetleges akcióba. Mivel én már ,sem voltam használható állapotban, mondtam, hogy a férjem öccse, Jesus Castro, a Gijon kapusa a legmegbízhatóbb. Ha őt nem fogadják el, a másik testvérét, Rafaelt vagy a játékosok közül Alesancot, esetleg Schustert ajánlom. De Jesus megfelelt, ő minden gyanún felül állt, semmiképpen sem játszhatott össze az emberrablókkal ! Most már óriási tömeg állt a ház előtt, a kapun nagyon nehéz volt ki és bemenni, a sajtó tisztelt képviselői mindenre figyeltek, állandóan érdekességekre vadásztak. Rafael, a fotós — aki az éjszakát már az autójában töltötte, nehogy lemaradjon valamiről — elkezdett egyezkedni a rendőrökkel. — Én rohantam előhívni népet a kocsiról és különben mindig számíthattok ránt Elvárhatom, hogy értesítsetek, ha valami fülest kaptok! Itt dekkolok a kapu előtt! A rendőrök betartották a szavukat, s amikor megtudták, hogy Quinit Zarapozában tartják fogva, rögtön üzentek Rafaelnek Andorrába, mert addigra ő már a katalán kerékpáros körversenyt örökítette meg. De hol vagyunk még ettől! Quini egyelőre ismeretlen helyen tartózkodik, a lakásban szinte le sem veszik a szemüket a telefonról. A hosszú, nyomasztó várakozás órái ezek. A naivabbak még reménykednek. Házi tréfa az egész, hogy elrabolták? Kiderül, hogy a ház asszonyának rettenetesen rosszak az idegei. Máris tárcsázzák a csapat sportorvosának a számát. Dr. Carlos Bestit itt lép be a Quini-ügybe. Jóképű férfi, Clark Gable bajusza, szinte mosolytalan arca tekintélyt kölcsönöz. Az NSZK- ban végezte az orvosi egyetemet, majd az FC Barcelonához került. — Amikor megérkezett a lakásba — kérdezem tőle —, mit tapasztalt? — Nagyon rossz volt a hangulat, csaknem mindenkit ápolnom kellett. Quini felesége fejfájásra és szédülésre panaszkodott. És folyton sírt, félt, hogy a férjét megölik. Erős nyugtatót adtam neki és injekciót is kapott a vérkeringési zavarok miatt. A rendőrség közben nagy munkát végzett. Néhány rossz információ félrevezette őket. Valaki például ,,látta” a dél-amerikaiak zöld színű autójában Quinit. A razziák nem vezettek eredményre. Pedig még Tarragona megyében is ellenőrizték a zöld színű kocsikat. Később egy Simca 1000-es lett gyanúsítható, de ez a „súgás” is alaptalannak bizonyult. Nem beszélve a többi, felröppent kacsáról. Némi gondot okozott az is, hogy be kellett engedni a lakásba jó néhány játékost. Antonio Olmo csapatkapitánynak és a többieknek nem lehetett azt mondani, hogy ne jöjjenek vigasztalni Mari Nievest. Egyszer aztán váratlanul csengett a telefon a La Vanguardia szerkesztőségében. — Halló, a Katalán Spanyol Zászlóal megbízottja beszél. Quinit mi raboltuk el! — Miért tették? — Szeparatista csapat nem nyerhet bajnokságot! — Mi a tervük vele? — Az Atletico Madrid- Barcelona mérkőzés után hazaengedjük! Rögtön elkezdték vizsgálni a hívás valódiságát. A rendőrség és az újságok archívumában azonban nem volt nyilvántartva olyan csoport, amelyik Katalán Spanyol Zászlóalj néven tevékenykedik. Nem sokkal később újabb elrabló jelentkezett. — A P. R. E. csoport tagjai vagyunk! — Mit akarnak? — Írják meg, hogy Quini a mi foglyunk és 350 millió pezetát kérünk érte! Kiderült, hogy P. R. E. csoport sem létezik! A Sport szerkesztősége viszont valódi levelet közölt. Quini szülei kérték a terroristákat: „Izgalomból adják vissza a fiúnkat, lehet, hogy maguknak is vannak gyermekeik, s nem kívánjuk, hogy olyasmin menjenek keresztül, mint mi, a szülők!” Miután már 76 óra eltelt az emberrablás óta, Nicolau Casau, az FC P — 1 'i— pT-ai—ig nyilatkozik: „Kész vagyok az életemet adni Quini szabadságáért!” A mély érzelmek azonban nem indították meg az „ismeretlen főnököket”. •— Tudja — emlékezik az interjú során ezekre az órákra Mari Nieves —, úgy éreztem magam akkor, mint az az ember, akinek a nyaka köré csavarnak egy sálat, s elkezdik szorítani a torkát, de mindig leállnak vele, mielőtt megfulladna. Szinte alig kaptam levegőt. Még jó, hogy dr. Bestit a közelben tartózkodott: Nunez, az FC Barcelona elnöke sokszor meglátogatta a feleségével Mari Nievest, s nagyon kínos volt nekik kimenni a ház kapuján. Elállták az útjukat az újságírók és fotóriporterek, akik az egész ország területéről egymásután érkeztek. — Kérem, kérem — próbált szabadulni tőlük —, fogalmunk sincs hol van Quini. Egyet azonban elárulok: a csapat több tagja kapott névtelen levelet, fenyegető tartalommal! A televízió bejelentette a nézőknek, hogy a Quini-ügygyel foglalkozó rendőri különítmény minden információért hálás. Bemondták a telefonszámokat, amelyeken várják a jelentkezést. Megint megalapozatlan bejelentésekkel árasztották el őket. Közben egy ügyes fotóriporter beszállásolta magát a Quinilakással szemben lévő házba és felvételeket készített Mari Nievesről, a klub ott-tartózkodó vezetőiről és a rendőrökről. Másnap az újság közölte a képeket és ez az illetékeseket felháborította. A lakás ablakait lepedőkkel takarták le. Megérkezett Pablo Porta, a Spanyol Labdarúgó Szövetség elnöke és Herrera, a csapat edzője. Most már minden látogató csak perceket tartózkodhatott a lakásban. Félő volt, hogy Mari Nievest kórházba kell szállítani. De nemcsak ezen az exponált helyen volt „élet”. Forrongott az egész spanyol labdarúgás. Az Espanol kapusa például javasolta, hogy halasszák el a vasárnapi fordulót. Hosszas tanakodás után úgy döntöttek, hogy nem állhat meg a menet. Persze, azt kevesen tudják, mi játszódott le az FC Barcelona kulisszái mögött. Schuster majd beavat minket ebbe a titokba. A Quini-lakásban felberregett a telefon. Nieves fásultan nyúlt a kagyló felé. Gondolta, megint érdeklődik valaki. A lakásban lévő rendőr azonban megérzett valamit, intett a szemével, hogy a lehallgató készülék be van kapcsolva. — Halló! — Enrique Castro Quini lakása? — Igen, tessék — válaszolta az asszony izgatottan —, miről van szó? — Ön Mari Nieves, ugye? — Igen, igen. — Menjenek a Riera Blanca utcába, ez maguktól öt percre van. Tudja, hol a Lidia snackbár? — Tudom! — A férfi WC-ben lyukas a tető. Ott megtalálják a férje levelét. Majd jelentkezünk. A jövőben is csak önnel kívánunk beszélni! Következik: Schuster nem akar játszani! Tüntetés Quiniért Quini kisfia NÉPSPORT 5 MADRID - HAVANNA -Remek versenyek a láthatáron Doppingról, nevezési szintekről, szálláshelyekről tanácskoztak Olvasóinkkal együtt azt hihetnénk, messze van még az 1984-es olimpia. Aján Tamás, a nemzetközi és a magyar súlyemelő-szövetség főtitkára nem osztja nézetünket. Neki túlságosan is közel van. Hogy mennyire, arról bizonyosodott meg január végétől február elejéig Havannában és Los Angelesben. Mielőtt azonban ide jutott volna, Madridban megállt egy napra. No, nem a labdarúgó VB miatt, bár mint minden sportszerető embert, őt sem hagyja ez hidegen, hanem azért, mert nemrégiben újjáalakult a Spanyol Súlyemelő Szövetség. — Gottfried Schödl elnökkel már többször megbizonyosodtunk arról, hogy az egyik legjobban szervezett súlyemelő szövetség a spanyol — mondta a főtitkár. — Rendkívül sokat tesz a sportág népszerűsítéséért, elsősorban Közép- és Dél-Amerikában, valamint a mediterrán országokban. 115 tagországunk közül körülbelül harmincban spanyol a hivatalos nyelv, s ez a szövetség fordítja spanyolra nemzetközi kiadványainkat. Az új vezetőség biztosított bennünket a további segítségről, s így bizonyosak lehetünk abban, hogy a spanyol nyelvterületen továbbra is ,,felszálló ágban” marad a súlyemelés.A Madridból Havannába vezetett az út, ahol a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (IWF) elnöksége és technikai bizottsága ülést tartott. A kubai rendezők igazán nagyszerű körülményeket biztosítottak. A tanácskozásnak például az a Kongresszusi Palota adott otthont, ahol az el nem kötelezett országok értekezletét is tartották. A technikai bizottság anya gait megvitatták és az elnökség elé terjesztették, amely jóváhagyta azokat, így például a Los Angeles-i olimpia nevezési szintjeit is, amelyek a következők: 52 kg — 195 kg 56 kg — 225 kg 60 kg — 215 kg 67.5 kg — 270 kg 75 kg — 295 kg 82.5 kg — 305 kg 90 kg — 315 kg 100 kg — 325 kg 110 kg — 335 kg +110 kg — 345 kg — A szinteket a montreali és a moszkvai olimpia, valamint a legutóbbi világbajnokságok eredményei alapján állapítottuk meg. Nem túl magasak, nem alacsonyak, mindegyiket 115 tagországunk színvonalához viszonyítva alakítottuk ki. A szintek és az előzetes jelzések alapján körülbelül hetven ország mintegy kétszázötven súlyemelőjét várjuk Los Angelesbe. A szinteket egyébként 1983. január 1. és 1984. július 1. között lehet teljesíteni — magyarázta a főtitkár. ■ Az elnökségi ülésen tárgyaltak a sportág fejlesztésének gondjairól is. Az IWF minden anyagi és szakmai segítséget megad a fejlődő országoknak. Szakkönyveket, filmeket, felszereléseket és edzőket küldenek az IWF költségére. Edző- és versenybíró tanfolyamokat szerveznek, s az oktatók két-három hetet töltenek egy-egy országban, majd továbbállnak, s a következő országban tanítják a jövő mestereit. Kiemelten foglalkoztak az IWF vezetői a doppingkérdéssel. Elhatározták, hogy a jövőben körlevelet adnak ki, melyben minden nemzeti szövetséget felszólítanak arra, hogy folyamatosan ellenőrizzék versenyzőiket, s ne csak a világversenyek előtt kontrolálják őket. . . A Magyar Súlyemelő Szövetség az elsők között csatlakozott a javaslathoz. Már ebben az esztendőben minden országos bajnokságon — még a serdülőknél is — doppingvizsgálatot tartanak, s a kiemelt versenyeken sem marad el az ellenőrzés. A nemzetközi szövetség azt tervezi, hogy a jövőben az IWF doppingbizottságának tagjai kiszállnak egy-egy országban, s a felkészülés miatt is ellenőrzik a versenyzőket! Az viszont már határozat, hogy a következő világversenyeken nemcsak a rendező ország laboratóriumának küldenek vizsgálati anyagot, hanem az IWF doppingbizottsága is kontrollanyagot küld a NOB által kijelölt hat semleges laboratórium egyikébe. A költségeket természetesen az IWF vállalja. Az IWF elnöksége pontosította a világcsúcsok hitelesítésének rendjét is. A jövőben világcsúcsot csak azokon a viadalokon lehet elérni, amelyek szerepelnek az IWF versenynaptárában, illetve az országos bajnokságokon elért világrekordok hitelesíthetőek. A NOB baden-badeni kongresszusának állásfoglalása alapján felülvizsgálták az amatőr szabályzatot is, s megállapították, hogy a jelenlegi jó, csupán néhány pontosítást tettek. Sok gondot okoztak eddig a súlyemelésben a különböző súlyzók. A szövetség most egységesíteni szeretné ezeket, ezért a magyar és az NDK-beli szövetséget bízták meg olyan tesztrendszer kidolgozásával, amelynek segítségével egységesíteni lehetne a súlyzókat. Nagy tetszést aratott , a szakemberek között a Magyarországon készülő nemzetközi szaklap, a World Weightlifting. Ugyanitt jelölték ki a Los Angeles-i olimpia technikai delegátusait, immár hagyományosan a szövetség főtitkárát, azaz, Aján Tamást, és a technikai bizottság elnökét, a romániai Balog Lázárt. Az elnökségi ülés után Aján Tamás és az IWF elnöke, az osztrák Gottfried Schödl Los Angelesbe utazott az AGFIS (Nemzetközi Sportszövetségek Szervezete) ülésére, s ugyanitt találkoztak a LAOC, vagyis a Los Angeles-i olimpia szervező bizottságának tagjaival. A résztvevők egyeztették kéréseiket, kívánságaikat s ezeket egységesen terjesztették a szervezők elé. Kibővítették a korábbi hármas bizottságot, amelynek eddig a NOB, az AGFIS és a nemzeti olimpiai bizottságok három-három képviselője volt a tagja. Most kilenc-kilenc fő segíti az olimpiai előkészületeket, s ennek a bizottságnak tagja lett Aján Tamás is. — Kételyekkel mentünk Los Angelesbe, s bevallom, maradtak is kételyeink, de... Azt láttuk, hogy a szervezők nagy olimpiát akarnak rendezni. Hatalmas anyagi erőket mozgattak meg, fiatal, munkabíró embereket választottak ki, s minden gondon segíteni akarnak. Csak egy példa: az olimpia sajtófőnöke mindössze huszonnégy (!) éves, a súlyemelés szerelmese, és nem ismer lehetetlent. A szervezők bemutatták az olimpiai létesítményeket is. Ezúttal három olimpiai szálláshely lesz, mégpedig egyegy egyetem kollégiumában. ■ A súlyemelő versenyeket július 29. és augusztus 8. között rendezik, s egy szünnap lesz. Dr. Donn Mooman, az ötvenes évek legjobb amerikai futballistája, a súlyemelőversenyek fő szervezője végigvezette Gottfried Schödlt és Aján Tamást valamennyi létesítményen. A versenyek színhelye a Loyola Marymont egyetemen lévő Albert Gernstein csarnok, amelyet két hét múlva adnak át. Az ötezer nézőt befogadó létesítmény az egyik olimpiai falutól 30, a másiktól 10, míg a sajtóközponttól 28 kilométerre fekszik. Hamarosan elkészül a 20x40 méteres bemelegítő terem is. Az edzőcsarnok húsz méterre van a verseny színhelyétől, s már készen áll. A szervezők minden eddiginél nagyobb segítséget várnak a nemzetközi sportszövetségektől. Még gyakorlatlanok, de jó szándékukat látva biztosak lehetünk abban, hogy remek versenyt szerveznek majd, olyat, amelynek középpontjában a sportoló áll. Reméljük, az Albert Gernstein csarnokban magyar súlyemelő is a középpontba kerül majd .. Cser Kovács Gábor Aján Tamás Együtt a Bp. Honvéd teamje (balról jobbra): Hlavati András, Horváth József vezető edző és Fazekas Endre (Záhonyi Iván felvétele)