Népsport, 1982. május (38. évfolyam, 101-127. szám)
1982-05-13 / 111. szám
XXXVIII. 111. ♦ 1982. május 13 OH, MISTER ALKOHOL! Gimnazista voltam, amikor először léptem be egy sörözőbe. A sporttársaim vittek le edzés után. Körülbelül ugyanebben az időben történt, hogy a húgom az egyik NB 1-es kézilabdacsapat tagja lett. Ő is megismerte az edzések és mérkőzések utáni sörözés örömét. A bátyám? Nagy vagány volt. Neki nem kellett megmutatni, hogyan illik fogni a korsót... Azért az egyesületi srácokból verődött össze a legkellemesebb „ivótársasága”. Hogy miért írtam mindezt bevezetőnek? Mert sok sportolóval megtörténhetett, meg is történt: az alkoholt idősebb sporttársaik „mutatták be” nekik. Ez persze nem jelentette azt, hogy sokat és sokszor ittak, csak éppen annyit: tudták, hogy ilyen is van. Azóta változtak az idők, s az alkohol a sportban is egyre inkább elterjedt. Olyannyira, hogy nemrég az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság nyilvános fórumot rendezett e tárgyból. „Törőcsik András, az Újpesti Dózsa SC labdarúgója, a magyar válogatott keret tagja szilveszter napján ittasan gépkocsit vezetett és karambolozott. Az összeütközés következtében jelentős anyagi kár keletkezett. Személyi sérülés nem történt. Törőcsik András ellen a hivatalos szervek megindították az eljárást, ezért az MLSZ az Újpesti Dózsa SC vezetésével egyetértésben a labdarúgót visszahívta a válogatott keret edzőtáborából.” — MTI, 1881. Minden bizonnyal nemcsak erre az egyetlen esetre alapozva mondta Szepesi György, az MLSZ elnöke: „A labdarúgás első számú népbetegsége az alkoholizmus, a mérkőzéseket követő poharazgatás ... Említhetnénk élvonalbeli játékosokat, akik világsztárok lehetnének, ha megváltoztatnák életmódjukat, s lemondanának a piáról. . . Szomorú, hogy már a 16—17 éves labdarúgók között is szép számmal találni olyanokat, akik a focinál is jobban szerelik a féldecit ..." Persze, nem eszik olyan forrón a kását. Labdarúgóink nagy részét még mindig a foci érdekli jobban . .. Főleg azokat, akik vinni is akarják valamire. És őszintén, az a sportoló, áld naponta kétszer, esetleg háromszor edz, „halálra” gyötri magát, nyilván nem akarja tönkretenni egész munkáját azzal, hogy mértéktelen italozásba kezd. Persze, ki háborodik fel azon, hogy a gyári munkást iszik, vagy azon, hogy az irodában minden másnap ünnepségek, névnapi bulik folynak?... Senki, vagy jobb esetben az alkoholistái? közvetlen környezetéből néhányan, szomszédok, rokonok. Ugyanakkor az élsportoló mindig szem előtt van. Olyan, mint a színész. Nem botolhat meg! S noha tudja magáról, hogy nem hibázhat, nem adhat alkalmat a pletykákra, mégis megteszi. Ő is csak ember...★ Részeg edző, dülöngélő és pálinkától bűzlő játékvezető, győzelmet vagy vereséget szeszes itallal leöblítő sportoló. Botrányok, fegyelmik, újságcikkek . .. Talán nem sűrűn fordulnak elő, de a közönség, az olvasó nem felejt. „Körülbelül egy deci rumot és két-három üveg sört fogyasztottam, mielőtt egy üveg bort rendeltem” — vallotta egy játékvezető a fegyelmi bizottság előtt. Ugyanezen eset kapcsán az FB elnöke a következőket mondta: „Már harmincegy éve vagyok a fegyelmi bizottságelnöke, de ilyen szavakkal még nem találkoztam, mint ebben az ügyben. Rengeteg pénzbe került a torna, mégis szüreti mulatság lett belőle. Éjjel egy órakor még a játékosok is a szórakozóhelyeken ittak. Csoda, hogy aztán mindenki feljelentett mindenkit?!” Egy másik, ugyancsak csapatsportban történt eset. Az egyik NB I-es csapat vezetője szondával rohangált a játékvezetők után, s felszólította őket, fújjanak bele. Nem fújtak. Amennyire nincs joga edzőnek szondát tartani a bíróelé, éppoly bizonytalan, hogy mi lett volna, ha a játékvezetők beléfújnak... * Az alábbiak egy sportági szaklapban jelentek meg: „.. . Ki mondta, hogy én mindenkinek csapom a szelet? Szeretem a nőket és az italt is. Na és?... Nem iszom, soha annyit, amennyi ártana. És ha edzést kell tartanom, ha munkám van, az szent. Ez az első. Előfordult már, hogy hajnali hatig mulattam valahol, s hétre kellett mennem edzést tartani.. .” Egyik élsportolónkat pedig ilyen címek illették meg: „Ragyogó képességű, de fenegyerek, nevelhetetlen, könnyen befolyásolható, nagyképű, részeges ...” Mielőtt azt hinné az olvasó, hogy a magyar sportot teljesen megfertőzte az alkohol, álljunk meg. Ez nem igaz! De egyre több olyan eset fordul elő, amely azt mutatja, hogy sportunk nem mentes a szesztől. Az pedig különösen szomorú, hogy külföldön is terjed a hír.. Legutóbb a svájci szövetségi kapitány arra a kérdésre, hogyan, ki fogja X. játékosunkat semlegesíteni, azt felelte: „Leteszek egy üveg bort a pálya mellé, az elég lesz.” Távol álljon tőlünk, hogy pálcát törjünk egyesek felett, még kevésbé szeretnénk a magyar sportot — érdemben azért — nem veszélyeztető ivászat tényét felnagyítani. Ezeket a példákat könnyűszerrel kiollózhattuk volna más országok sportlapjaiból is, sőt... A gond azonban létezik — itt és ma. Távolról fenyeget. Erőteljesen. Csak nehogy még közelebb jöjjön!. . . Tanmese. Counsilmant, az amerikai úszók trénerét, a világ egyik legnevesebb edzőjét megkérdezték a tanítványai, miért nem engedi őket az olimpiai bárba. A mester így válaszolt: „Nézzétek meg, hogy azok között, akik bent isznak, van-e egyetlen olimpiai helyezett is. Ha találtok, majd gondolkozom róla ...” Nem találtak. Morvai Katalin CSÚCSJAVÍTÁSOK Kerékpár Három magyar kerékpáros pályaversenyző vett részt az elmúlt napokban Jerevánban és Tbilisziben az örmény és a grúz televízió nagydíjáért, valamint a szocialista országok Sprint Nagydíjáért folyó versenyben — Pais Péter, Pintér Béla és Máli Péter. A repülőszámban ezúttal sem sikerült előrelépni, viszont 1000 méteren és a pontversenyekben igen dicséretesen szerepeltek a mieink. Önmagukhoz mérten az eddigi legjobb eredményt érték el. Az indulás előtt 1000 m-en Mali legjobb ideje 1:15.2, Paisé 1:10.3, Pintéré 1:11.7 volt, vagyis mindannyian jelentősen javítottak egyéni csúcsukon. Az 1000 m-es eredmények önmagukért beszélnek, a pontversenyekben jó volt nézni, hogy a mieink milyen bátran, céltudatosan küzdöttek. Igyekeztek a szökésekben benne lenni és bátran hajráztak a pontokért. Tbilisziben a repülőversenyben (az NDK-beliek és a csehszlovákok csak ott indultak) megismétlődött a világbajnoki döntő. Hesslich ezúttal gyorsabb volt, elölről, majd hátulról támadva is legyőzte a tavalyi világbajnokot, Kopilovot. 4000 m-en egyéniben és csapatban a szovjet kerekesek fantasztikus időket hajtottak. Eredmények: Jereván. Repülőverseny: 1. Kopilov (szovjet), 2. Zsuravljev (szovjet), 3. Lens (szovjet), 4. Depein (francia). (Pais a 2. fordulóban, Pintér és Máli az előfutamban kiesett.) 1000 m-es állórajton időfutam: 1. Zeles-Locsmelisz (szovjet) 1:07.154, 2. Kudrasov (szovjet) 1:07.247, 3. Panfilov (szovjet) 1:07.564, ... 17. Pais (magyar) 1:09.320, ...23. Pintér 1:11.041 (52 induló). 4000 m-es egyéni üldöző verseny: 1. Lepins (szovjet) 4:53.006, 2. Manakov (szovjet) 4:53.707, 3. Klenyikov (szovjet) 4:54.747, 4. Anszonsz (szovjet) 4:59.361. (Ebben a számban magyar versenyzők nem indultak.) 100 körös pontverseny: 1. Liposenko (szovjet) 25 pont, ... 19. Pintér 9 (3 kör hátrány), ... 22. Pais 7 (3). (40 induló.) Tbiliszi. Repülő verseny: 1. Hesslich (NDK-beli), 2. Kopilov (szovjet), 3. Uibel (NDK- beli), 4. Hübner (NDK-beli). (Pais a középfutamban, Pintér és Máli az előfutamban kiesett.) 1000 m-es állórajtos időfutam: 1. Malchow (NDK- beli) 1:05.652, 2. Thoms (NDK- beli) 1:05.958, 3. Hrabcov (szovjet) 1:06.224, ...18. Pais 1:09.319, ...21. Pintér 1:10.103, ...24. Mali 1:12.429. 4000 m-es üldöző csapatverseny: 1. Leningrad 4:23.087, 2. Szovjet válogatott 4:26.968 (az előfutamban 4:23.743), 3. Burevesztnyik 4:32.384, 4. Dinamo Moszkva 4:32.623. (12 csapat ért el 4:40-en belüli időt!) 60 körös pontverseny: 1. Ipincov (szovjet) 23 pont, ...8. Pais 8 (1 kör hátrány), ... 18. Pintér 1 (1). 100 körös, pontverseny: l. Mazinszkij (szovjet) 32, ... 29. Máli 4 (3). (49 induló.) 75 körös pontverseny: l. Grantisz (szovjet) 20, ... 33. Máli 1 (5). (64 induló.) 100 körös pontverseny: l. Geraszimov (szovjet) 52, ...4. Pintér 16 (1), ...13. Pais 4 (1). (29 induló) A tavalyi VB győzelmi dobogóján (balról): Hesslich, Kopilov, Uibel NÉPSPORT 5 Erőpróba az Adrián Vitorlázás Világ Kupa-pontokért szállnak hajóra a nemzetközi vitorlázó-élvonal tagjai csütörtöktől az Adriai-tengeren. Pontosabban három olimpiai hajóosztály, a repülő hollandi, a finn dingi, valamint a 470-es kategória legjobbjai mérik össze erejüket a négynapos eseményen. A színhely, a jugoszláviai Drága jelentős mezőny részvételére számíthat, hiszen a versenynek komoly hagyományai vannak, korábban számos világnagyság megfordult már az indulók között. A Világ Kupa-versenyen népes magyar gárda rajtol, élén az olimpiai bronzérmes Detre testvérekkel, (repülő hollandi) és az idei esztendőt három nagyszerű győzelemmel kezdő Fundák, Zalai párossal (470-es). Mindkét hajótól jó szereplést remélhetünk ... Szakembereink fokozott figyelemmel kísérik majd a 470-esek küzdelmét, hiszen ebben a hajóosztályban a nyár végén Balatonfüreden kerül sor az Európa-bajnokságra, s Drágában alighanem a kategória legjobbjai is vásznat bontanak... Jó alkalom lesz az ismerkedésre... Tovább növeli a verseny jelentőségét, hogy az elért eredmények beszámítanak Sigmond András vezetőedző pontverseny-táblázatába is. Márpedig csaknem valamennyi hajóosztályban akad még kérdőjel... Amint azt Sigmond az elutazás előtt elmondta, a jugoszláviai verseny, valamint az azt egy héttel követő balatonfüredi viadal egyszersmind a formábahozó időszak végét is jelenti. Az elmúlt hetekben, hónapokban zökkenőmentes, gördülékeny munka folyt a válogatott keret háza táján. A versenyzőknek kapóra jött a szeles április, dagadt vásznakkal vitorlázhattak a magyar tengeren és a jugoszláviai edzőtáborozás során. A vezetőedző különösen a fiatalokkal elégedett, a finn dingiző Vadnai Péterrel és a Pomutz, Czeizel repülő hollandi kettőssel. Örvendetes, hogy a téli hónapokban megsérült hollandi kormányos, Detre Szabolcs teljesen egészségesen ülhet hajóba. Sajnos, a finn dingiző Reják István csak a napokban kezdhette el a vízi edzéseket. Mint ismert, a válogatott versenyző gördeszkázás közben lábát törte ... Szerencsére a többiek egészségesen várják az igazán csak most kezdődő versenyévadot, amelynek a csütörtökön kezdődő drágai vitorlásfesztivál kiemelkedő állomása lesz. p. gy. ‹ ‹•·'. Amitől minden vitorlázó retteg: árboctörés Nem szabad túlbecsülni... ( Súlyemelés ) már mindenképpen! S hogy ott Egyszer minden rossz sorozatnak vége szakad. Súlyemelőinkre már rá is fért ez, hiszen lassacskán kezdték leírni őket, s úgy elkönyvelni a sportág képviselőit, mint akik egyre inkább asszisztensekké válnak majd a világversenyeken. S erre a kétkedőknek, a pesszimistáknak minden okuk megvolt. Elég volt, ha csak végigtekintették a tavalyi szomorú eredménylistát ... Halvány, gyenge szereplés a lille-i világbajnokságon, s még ennél is elkeserítőbb a tavalyi csúcslista: a 82 magyar rekordból mindössze nyolcat emeltek a felnőttek, s ezek közül is csak kettő volt összetett csúcs... Az idén más szelek fújdogálnak a súlyemelők háza táján, de hurráhangulatra még most sem lehet okunk. Igazi világversenyen még nem mérettek meg emelőink. Több nemzetközi viadalon dobogóra léptek már, de ezek nagy részét jobb elfelejteni. A Duna Kupa már sejtet valamit a jövő várható eredményeiből. Itt két országos rekordot is megjavítottak válogatottjaink, s az ugyanakkor rendezett Avas Kupán is született egy csúcs. Azt mondhatnánk, ez igen! Most már minden rendben van! Csúcsforma előtt három országos rekord, az már valami... De nézzük meg, hogy tényleg valami-e? Viszonyítsuk ezeket az országos rekordokat a világcsúcsokhoz, a nemzetközileg számottevő eredményekhez, hiszen a magyar súlyemeléstől a nagyközönség nem elsősorban helyezéseket vár, hanem érmeket. Ha nem is most, de Los Angelesben dobogón végezzenek sportolóink, ahhoz már most közelíteni kell a világszínvonalhoz. Ezt követelik a sportág hagyományai, Földi Imre és Baczakó Péter olimpiai aranyérme is. Érdekes, hogy versenyzőink azokban a súlycsoportokban értek el országos csúcsokat, amelyekben az idén már megjavították a világ legjobb eredményeit. Kettő közülük ráadásul ugyanabban a fogásnemben született. Nézzük először ezeket. Az Avas Kupán a Bp. Honvéd sokszoros válogatottja, Stefanovics Imre javította meg a pehelysúly (60 kg) lökésrekordját. Száraz László immáron szakállas eredményét módosította 152,5-ről 153-ra. Alig egy hónappal korábban a bolgár Redzsebov Frunzéban, a Druzsba Kupán 170,5 kilót lökött, vagyis 17,5 kiló a lemaradásunk. , Nagyon sok! Ám egészen másként fest a kép, ha tudjuk: Stefanovicsnak nem ez az igazi súlycsoportja, ő a légsúly hazai legjobbja. S ha ezt az eredményt megismétli egy súlycsoporttal lejjebb, akkor már csak öt kiló a hátránya a szovjet világcsúcstartó Mirzojannal szemben. A pehelysúly nem tartozik a magyar súlyemelősport erősségei közé, pillanatnyilag nincs olyan versenyzőnk, aki eredményesen felvehetné a versenyt a világ legjobbjaival. A tehetséges fiatal Szűcs ugyan szépen fejlődik, a Duna Kupán megpróbálkozott Stefanovics friss, egynapos csúcsának feljebb srófolásával, habár biztató volt a kísérlete, egyelőre még nehéz volt neki a súly. Az idei második magyar rekord a kisnehézsúlyban (100 kg) született a Duna Kupán. A csepeli Gere Géza Sólyomvári hároméves lökésrekordját adta át a feledésnek. Ám ez a 210,5 kiló nagyon elmarad Viktor Szoc ugyancsak a Druzsba Kupán elért 233 kilójától. A 22,5 kilós hátrány egyelőre elérhetetlenül soknak látszik. De mint ahogy Viktor Szoc nyomában ott van Jurij Zaharovics, nálunk is egymást ösztönözhetik a versenyzők. Gere Géza nyomába szegődik bizonyára az újra egészséges Sólyomvári János, a szakítás szaloniki világbajnoka, és a tavalyi év legjobb hazai súlyemelője, az ifjúsági világbajnok Hlavati András is. Az egészséges versengés talán már a hamarosan kezdődő országos bajnokságon — csúcsokban — is megmutatkozik. Nagy a hátránya az ólomsúlyú (+110 kg) leninvárosi Réti Istvánnak is. Ő a Duna Kupán saját csúcsát emelte túl fél kilóval (183 kg). Ebben a fogásnemben „már” tavalyi a világcsúcs, Piszarenko akkor 201,5 kilóig jutott. A leg-nehezebb emberek között azonban más a helyzet, mint az alacsonyabb súlycsoportokban. Itt jóval szűkebb ugyanis az élmezőny. Rétinek az eredménye pillanatnyilag a világ hat legjobbja közé tartozik (persze csak akkor, ha a szovjetektől csak Piszarenko csúcsát vesszük figyelembe) . Csúcsaink tehát messze elmaradnak a világ legjobb eredményeitől. Nagyok és nehezen behozhatóak a hátrányok. De az idei versenyek reménykedésre adnak alapot. Nőtt a harcikedv, a csúcskísérletek száma már húsz fölött jár, s megváltozott a hangulat is. Az örömujjongással azonban még várni kell. Ami eddig történt, még csak reménysugár, s ezt senkinek, sem a szurkolóknak, sem a versenyzőknek, sem a szakvezetőknek nem szabad túlértékelniük. Az igazi megméretések még hátra vannak! Cser Kovács Gábor