Népsport, 1982. július (38. évfolyam, 157-185. szám)
1982-07-07 / 163. szám
2 NÉPSPORT ' *...................................... ... ............ -........... ................. . ................ ni .. in i. •••műi m.y....................................... ............................. ........................mi................ VB-TELEX... VB-TELEX... VB-TELEX... VB-TELEX... A brazilok ellen aratott 3-2-es győzelmével alaposan megnőtt az olasz válogatott tekintélye az angol fogadóirodákban. Jelenleg 11:8 az esélye az azzurrik világbajnoki győzelmének, míg az NSZK 13:8-ra áll. Akik Brazíliára, vagy Angliára tették a pénzüket, most a Piccadilly sarkán zokognak... HIDALGO KABALÁJA A franciák szövetségi kapitányának meglehetősen bohókás viseletét, a rövid sortot és a hozzá viselt fekete inget sokan megmosolyogták Spanyolországban. Voltak — elsősorban angolok —, akik úgy fogalmaztak: „Komoly ember nem jelenik így meg nyilvánosság előtt...” Aztán gyorsan kiderült: Hidalgo kabalából jár úgy, ahogy Kuvait ellen mutatta be először a nagyközönségnek ezt a szerelést, s azóta nem tud veszíteni a csapata ... Most már biztos, hogy a Hidalgo-divat nem változik a következő napokban sem. Az igazi, persze, az lenne, ha a csütörtöki mérkőzésen az ellenfél NSZK kapitánya, Jupp Derwall is rövidnadrágban ülne a kispadon... A SZÁMOK, A SZÁMOK... „SZÉGYENLETES” Jose Emilio Santamaria, a spanyolok szövetségi kapitánya fakadt ki ezekkel a szavakkal az angolok elleni összecsapás után. ..... igenis annak tartom, hogy egy spanyol újságíró feltehette nekem a kérdést, mely szerint igaz-e, hogy egy harmadik együttes prémiumot ajánlott fel arra az esetre, ha nem veszítünk az angolok ellen . . . Már maga a feltételezés is felér egy becsületsértéssel.” Ilyen az élet manapság Hispániában. Vereségek, kiesés, kudarc, leszereplés után... ÉLJEN AZ ANTIFUTBALL! A hétfői két elődöntő természetesen óriási terjedelmet kapott a világsajtóban. íme a legérdekesebb megállapítások: Diario 16 (spanyol): „Olaszország lehengerelte Brazíliát — éljen az antifutball!” Le Quotidien (francia): „Az olaszokon kívül mindenki sajnálja a döntő nélkül maradt világbajnokságot ...” Le Matin (francia): „Most már valóban érthetetlen a világ.” Corriere dello Sport (olasz): „Most mi vagyunk Brazília! Ez minden idők legjobb olasz csapata .. Tuttosport (olasz): „Mesteri játék, Paolo Rossi aláírásával...” ABC (spanyol): „Spanyolország nyomtalanul tűnik el a Mundialról. . ” VA (spanyol): „Spanyolország megmentette tisztességét, s előrejuttatta az NSZK-t.. .” Dagens Nyheter (svéd): „A spanyolok jóvoltából hétfőn Hamburgtól Münchenig rengeteg sör elfogyhatott ...” Most végre Derwall is hozzájutott egy-két pohárhoz . .. A középdöntőkben született 29 góllal a Mundial összgólszáma 129-re emelkedett. A 48 eredményből az 1-0 és az 1-1 nyolcszor-nyolcszor került a jegyzőkönyvekbe, hét öszszecsapás végződött 0-0- ra, ötször-ötször 2-1-re és 4- 1-re, kétszer-kétszer 2-2- re, 3-1-re, 3-2-re és 3-0-ra végeztek a csapatok. A további eredmények: 4-0, 5- 1, 5-2, 10-1. A VB össznézőszáma: 1 602 161-re emelkedett, öt játékost állítottak ki, 84-en kaptak sárga lapot. Csereként 149 alkalommal dobtak harcba játékosokat a kapitányok. A kút mélyéről — a csúcsra? CSAK EGY TALÁLAT. Azon a napon, amikor — az ABC nevű újság szerint — „Brazília csodálatos óceánjárója, amely máskor elegánsan szeli a viharos habokat, a part közelében elsüllyedt”, nyilvánosságra hozták az Adidas közvéleménykutatásának eredményét. A híres nyugatnémet sportszergyártó cég megszavaztatta a Mundialon tevékenykedő 1200 sajtómunkatársat. A kérdés így hangzott: melyik négy ország alkotja majd az elődöntő mezőnyét? A megkérdezettek 81 százaléka Brazíliát tartotta abszolút esélyesnek. Az NSZK válogatottja következett 37 százalékkal, az angoloknak jutott a voksok 12, a szovjet csapatnak pedig három százaléka. Szó ami szó, a szakírók tippje nem jött be. Mentségükre szóljon, hogy egy hete senki sem adott volna egy lyukas garast a franciák vagy a lengyelek sikeréért, az olaszok világszenzációjáról nem is beszélve. Csak a szívós nyugatnémetek hálálták meg a tippelők bizalmát, igaz, ők kezet csókolhatnának a végelgyengülésen túl is hősiesen védekező spanyoloknak! Az Adidasszavazás tehát csekély, „egynegyedes” sikert hozott. A rosszmájúak szerint az Adidas-cipők öszszehasonlíthatatlanul jobbak. Ezért célszerűbb, ha a suszter megmarad a kaptafánál. Persze, nem a suszterek, hanem a szakírók voksoltak ... ROSSI, A HŐS. Az az ember, aki világbajnoki mérkőzésen háromszor is beveszi a brazilok hálóját — nem akárki. Paolo Rossi, a futballtörténelmi mesterhármas tulajdonosa órák alatt nemzeti hőssé vált. Az olasz— brazil mérkőzést televízión néző Sandro Pertini köztársasági elnök bejelentette, indítványozni fogja, hogy a Juventus csatárát tüntessék ki a Commendatore elnevezésű polgári érdemrenddel, amely az angol lovagi cím itáliai megfelelője. Az érzelmi túltengéstől nem mentes olaszok egyéb ajándékokkal is kedveskedtek a 26 esztendős Paolónak. Egy pescarai borkereskedő cég ezer fiaskó márkás bort küldött Rossi címére. A vigevanói cipőgyár tulajdonosa pedig megígérte, hogy Rossit élete végéig ellátja lábbelivel. Ki emlékszik már a totóbotrány hírhedt főszereplőjére? Az eltiltásra? Az első négy VB-mérkőzésen mutatott pocsék játékra? Három gól dicséretözönné változtatta a szidalmakat, imádatta a haragot. Vajon mi mindent szállít még a posta a Rossi-családnak, ha a családfő netalántán a lengyel válogatott kapujába is betalál? A MÁZLISTÁK! A spanyol szaksajtó — kissé savanyú a szőlő jelleggel — a nyugatnémetek páratlan szerencséjéről cikkezik. Szent igaz, az Európa-bajnok mélységes mély kút fenekéről kapaszkodott fel és a legközelebb a döntőbe jutásért mérkőzhet a franciák korántsem legyőzhetetlen együttesével. Rummenigge és társai úgy nyitottak, hogy térdre estek Algéria előtt. Úgy tűnt, botlásuk végzetes következménnyel jár. Algéria ugyanis az első félidőben már 3-0-ra vezetett Chile ellen ... Az már történelem, hogy a döntést kézbentartó afrikaiak a második játékrészre kifulladtak, s így lehetőséget adtak az NSZK—Ausztria „focikabaréra”. Másodszorra a végjátékban már nem érdekelt spanyolok kaparták ki a gesztenyét Jupp Derwall legénysége számára. A nyugatnémetek pusztán annyit tehettek, hogy a tribünön szorítottak a házigazdáért és számolták a percek múlását. Ulrich Stielike, a remek söprögető tisztességes önvallomást tett. — A spanyolok heroikus teljesítményt nyújtottak — miértünk. Mindannyian végtelen hálával tartozunk Santamaria csapatának. Egy szót sem szólhattunk volna, ha kikapnak az angoloktól... XXXVIII. 163. ♦ 1982. július 7 MUNDiAS. '82 • MUK9IAI '82 • MUSeHHAS. '82 • MUÜXIIAL '82 • MUNDIAL '82 • MUNDIAL '82 'X Sao Paulo-i jelentésünk: Brazília a futballgyászban A hetek óta tartó futtball-láz, ha lehet, még csak fokozódott Brazíliában. A mérkőzés előtt sárga-zöld nemzeti színű díszbe „öltöztek” a nagyobb városok éppúgy, mint a parányi települések, készültek a petárdák, a minden addiginál káprázatosabb látnivalókat ígérő győzelmi tűzijátékhoz a rafinált lövedékek. Rio de Janeiro híres utcáján, a Miguel Lemoson is minden előkészület megtörtént, hogy a VB- elődöntőbe jutást ünneplő tömeg hatalmas utcai szambapartit rendezzen. Ezen a hétfőn, az olaszok elleni találkozó napján leállt az egész ország. Nem dolgozott az elnök, Joao Figueiredo, a kormány sem, tévé elé ültek a miniszterek, az egyszerű munkások, a gyerekek , az egész ország. Rio és Sao Paulo üzletközpontja teljesen kihalt, délelőtt 11 órakor bezártak az üzletek, az üzemek, az irodák, mindenkit hazaengedtek, hogy szemtanúja lehessen az olaszok elleni összecsapásnak. • Talán éppen ezért — a túlontúl felfokozott várakozás, s a győzelembe vetett biztos hit miatt — szinte az egész nemzetet porig sújtotta a brazil válogatott 3-2-es veresége az olaszoktól. Százhúszmillió brazil gyászolt, a vereség sokkoló hatására a szurkolóknak arra sem maradt erejük, kedvük, hogy a találkozó után egymás társaságában keressenek vigaszt, magyarázatot. A magukba roskadt futballhívők nem mozdultak ki otthonukból, csendesek, elhagyatottak maradtak az utcák, csak néhány borongós hangulatú szurkoló kezdte lebontani a díszítéseket a fákról, házfalakról, gépkocsikról. A mérkőzés riportere, mielőtt elbúcsúzott volna Spanyolországból, ezt mondta: „A brazil válogatott legalább azt megmutatta, hogy a legizgalmasabb és a legszórakoztatóbb labdarúgást játssza a világon . . . Egyébként ha a futball logikával mindig követhető és kiszámítható játék lenne, mint ahogy nem az, akkor nem létezne totó ..• Az egyszerű brazil szurkolókat azonban ennyivel nem lehetett megvigasztalni, s a hozzáértők — márpedig milliókra rúg a számuk a kávéországban — látván a mérkőzést, tisztán látták az okokat is. — A reményeknek vége, befellegzett — fejezte ki sokak véleményét egy riói szurkoló. — A játékosok túlontúl magabiztosak voltak, egy kicsit nagyképűek, elhitték, hogy ők már tulajdonképpen világbajnokok . . . Elfelejtették az 1950-es leckét is, amikor éppen itt, Rióban, a döntőben a szürke, de szorgos csapatmunkára törekvő Uruguay ugyanilyen meglepetésszerűen győzte le válogatottunkat, mint most az olaszok. A mérkőzést követő órákban a brazil tévé rögtönzött utcai interjúkat készített, s ezeket úgy válogatta a nézők számára össze, hogy a mondanivaló némiképpen csökkentse a fájdalmat, a keserűséget. • Rio népes, olasz nemzetiségű negyedéből egy étteremtulajdonos ezt mondta: „Olasz vagyok, de nagyon sajnálom a brazil fiúkat, legalább döntetlent érdemeltek volna . Soha ennél jobb együttest nem láttam a világon ” Egy taxisofőr cifra káromkodások közepette így nyilatkozott: Meggyőződésem, hogy ennek ellenére mi vagyunk a világ legjobbjai, s tulajdonképpen bármikor legyőzhetjük az olaszokat. Ezúttal azonban Rossi bevágott egy hármast, Zoff meg néhány utolérhetetlen bűvészmutatványt produkált . . Nem féltem a mieinket a jövőtől ...” Dr. Bede Béla Serginho egymaga az elődöntőbe „rúghatta” volna a brazil válogatottat A 23. nap kommentátora Grosics Gyula „Több vonatkozásban hasonlított az olasz—brazil mérkőzés az 1954-es VB- döntőre. Mintha ott lettem volna én is a pályán, rám is átragadt az izgalom, a játék lüktetése. Teljes mértékben megértem a brazilok elkeseredését. Osztom azoknak a véleményét, akik most a szép futballt sajnálják, s azt, hogy nem látjuk jó ideig a képernyőn a labda igazi művészeit. Mindez, amit eddig mondtam, nem von le semmit az olaszok bravúros teljesítményéből. Fokról fokra javult a játékuk. Győzelmük pedig, úgy hiszem, bevonul a modern futball történelmébe. Igen okosan, higgadtan s nagyon taktikusan játszottak. Háromszor is vezetést szereztek, sőt újabb helyzeteket is öszszehoztak. A brazil együttes azért veszített, mert — véleményem szerint — alábecsülte az olaszok küzdőképességét, nem számított arra, hogy ennyi játékos lesz képes ilyen jó teljesítményt nyújtani. Miután a sárga-zöldek látták, hogy baj lehet, kizökkentek megszokott játékstílusukból. Erőlködni kezdtek, s ebben a szituációban ez egyre több hibára késztette őket. Ezzel együtt ismétlem: a jobbik csapat maradt alul éppúgy, mint 1954-ben. Az olaszokhoz visszakanyarodva két teljesítményt szeretnék kiemelni. Rossi nagyszerű napot fogott ki, minden sikerült a középcsatárnak. Ma a világon alig van csatár, aki elmondhatja magáról hogy három gólt rúgott Brazíliának! És Zoffról is beszélni kell. Mint egykori válogatott kapus, csak felső fokokban tudok beszélni a nagy öregről! Hihetetlen nyugalma átragadt társaira. Úgy állt a kapuban, mint aki mindenről tud, minden szituációt ki tud előre számolni. Úgy vélem, ha az olaszok ezt a szintet tartani tudják a két hátralevő mérkőzésen, akkor óriási bravúrt hajthatnak végre. Argentína és Brazília legyőzése után megszerezhetik a lengyelek skalpját is. Persze, ehhez az kell, hogy ilyen felfogásban és okosan játsszanak csütörtökön is. Az esti mérkőzés csalódást okozott. Az angoloknak az első húsz percben kellett volna megnyerniük a mérkőzést, de ehhez nem voltak meg az ászok. Keegan és Brooking a kispadon ült, ahelyett, hogy játszott volna! Nem tudom, milyen erőállapotban lehettek, azt sem, hogy voltak-e velük gondok. De hogy hiányoztak a döntő pillanatokban, az kétségtelen. Talán ha velük kezd a kapitány, akkor az angolok a továbbjutók! Hogy végül is a szó szoros értelmében a páholyban ülő harmadik ment tovább, az egyértelműen a britek hibája. Pontosan tudták milyen különbséggel kellett volna nyerniük, de a taktikájukat, meglevő értékeiket roszszul választották meg. Az angolok végül azzal sem számoltak, hogy a spanyolok célja csupán az, hogy ne kapjanak ki! A döntetlenre játszó hazaiakat nem tudták térdre kényszeríteni. Pedig ez az ellenfél jó partner lehetett volna az angol győzelemhez. Az X-re játszókat általában meg szokták verni, így hát hiba hibát követett, de ez a rutinos csapat most képtelen volt kihasználni. A csere már későn jött. Egy leült, fásultan támadó együttesben két új játékos már nem tud csodát tenni. Nagyon össze kellett volna jönnie mindennek ahhoz, hogy Keegan és Brooking fordítani tudjon, s az angolok megszerezzék a kétgólos győzelmet. Mindent összevetve, nagyon tanulságos mérkőzés volt. Nekünk is. Kell, hogy tanuljunk belőle.”