Népsport, 1982. július (38. évfolyam, 157-185. szám)

1982-07-07 / 163. szám

XXXVIII. 163. ♦ 1932. július 7. KERÉKPÁROS CSAPATVIZSGA *9 GRAND PRIX Bár az idei országúti kerékpáros-világbajnokság eredményeiről a mieink csak az újságokból fognak értesülni, a jövő magyar csapatának építése szempontjából rendkívül hasznos nemzetközi verseny lesz szerdán és csütörtökön az Utazási Magazin GP. Akárhogy is nézzük, a VB-ken és az olimpiákon a 100 km-es csapatversenyben van nagyobb lehetőségük a mieinknek a jobb szereplésre. Ebben a számban a felkészüléskor, az évközi versenyeken többékevésbé pontosan meg lehet állapítani, mire számíthatunk, melyik a legjobbnak ítélt összeállítás. A kétségkívül látványosabb mezőnyverseny eredménye kiszámíthatatlanabb, a csapatversenynél jóval nagyobb szerepe van a szerencsének. Az Utazási Magazin szerkesztősége és a Magyar Kerékpáros Szövetség jóvoltából szerdán és csütörtökön Visegrád környékén és a Pilisi Állami Parkerdő útjain sétálók mindkét versenyformában gyönyörködhetnek. A tavalyi VB-n szerepelt magyar csapatból a két Halász jelenleg katona, Takács kedden érkezett haza a számára szép sikerrel végződött — negyedik lett — nehéz jugoszláv körversenyről, így csak a csütörtöki egyéni versenyen indul, akárcsak a tavalyi negyedik csapattag. Jenei, Pásztor István, a válogatott edzője egy igen fiatal, csupa junior korú bringásból álló csapatot indít: Kovács, Vámos, Hirt, Takács. Egy másik magyar csapat is nyeregbe száll. Ez pályaválogatottunk tagjaiból áll majd: Szabó L., Somogyi, Sarkadi, Pásztor. Ellenfeleik svájci, szovjet, lengyel, csehszlovák és bolgár országútiak lesznek. Csütörtök délután az említett országok kerekesei több mint száz hazai országútival mérkőznek a visegrád—mogyoróhegy—nagyvillámi parkoló (itt lesz a cél!) —Panoráma út—Visegrád 12 km-es körpályán. A táv 120 km. UTAZÁS/S*. © Az új utazó neve: Tüzes A múlt héten a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát példamutató segítségéről írtunk. Arról, hogy pillanatok alatt sietett a kecskeméti Muity Ferenc segítségére. Négy szép perlovat adott kölcsön a hajtónak, hogy az augusztusi VB-n ott folytathassa, ahol tavaly az EB után abbahagyta. Vagyis, hogy ismét győzelemre segítse válogatott csapatunkat. A négy ló azóta már a tőserdei zabot eszi, ott fejezik be ugyanis legjobbjaink a felkészülést. Az események szinte szószerint ismételték önmagukat a hét végén Hortobágyon. Ezúttal Fintha Gábor, a házigazdák hajtója került bajba a „lóügyben”. Pénteken még mindenki gondban volt, hogy melyik legyen a negyedik állat, amelyet majd kocsija elé foghat a válogatott hajtó. Szerencsére a segítségnyújtás ezúttal sem késett. Mezőhegyes után a debreceni Béke Tsz is megtette „kötelességét” a sikeres apeldoorni szerepléshez. Debreczeni Mihály ostorhegyes lovát adták oda Finthának. Vele minden bizonnyal jobban megy majd a díjhajtás, ami bizony sok kívánnivalót hagyott maga mögött pénteken. Tüzes — így hívják a nóniuszt —, tehát főszereplővé lépett elő az ismeretlenségből. Most már csak a gondos felkészítésen és a hajtó okos kezén múlik, hogy vajon mire lesz képes Tüzes a holland tengerparti városban. (r) Az emlékezés virágszálai Az emlékezés virágai. Gyenge hangszálak, gyorsan nyíló pipacsok, tüskésen erős rózsák, színes-színes csokrok. Róna Sándor kilencven éves. Szeret sétálni, beszélgetni, emlékezni. Hogy nem emlékszik mindenre egészen pontosan? Végül is az ő ifjúkora meglehetősen régen volt. „Kérem szépen, én csak a köz érdekében kerestem föl önöket. Elmesélném, hogyan alapítottuk meg 1911-ben a Vasas Sport Clubot, azaz a Vas- és Fémmunkások egyesületét. Mert akkor még így hívták... Az országban már száznál több egyesület működött, de mi, vasasok szerettünk volna egy saját klubot magunknak. Tizen — bronzművesek, lakatosok, esztergályosok — elhatároztuk, hogy megszervezzük az alakuló gyűlést ...” Akadtak illetékesek, akik húzódoztak ettől a gondolattól, hiszen volt gond akkoriban éppen elég. A sporthoz is pénzre volt szükség, ebben pedig nem dúskáltak sem a vasmunkások, sem a szakszervezet. A sport híveinek kezdeményező kedvét azonban nem lehetett elvenni. Előbb csak egy felhívás jelent meg a Népszava Testedzés rovatában: „Vas- és fémmunkások, akik a sport és a testedzés iránt érdeklődnek, kéretnek, hogy a szövetség házának I. emeleti olvasótermében megjelenni szíveskedjenek. Minden vasas, aki egészségét ápolni, testét edzeni akarja és híve a nemes sportnak, az ezen az összejövetelen megjelenik.” (Boskovics Jenő: Vasas! Ne hagyd magad!) 1911. március 16-án a Vasas Thököly út 56. számú székházában megalakult az új munkásklub. A közgyűlésen résztvevők közül 51-nek jegyzi a nevét az alapítási okmány. Elnöknek Rohonczy Gusztávot választották meg. „Elhatároztuk, hogy a piros és a kék lesz a színünk, szerelésre azonban nem volt pénz. Braun István, az intéző okos lépésre szánta magát. A Tipográfiától, ettől-attól kunyerált trikót, gatyát, sportszárat. Arra figyelt csak, hogy összejöjjön valahogy a Vasasszín ... Emlékszem, igen ócska cipőket tudott csak szerezni, ezeket elvittük az akkori Bálint úti Lese bácsihoz, ő varázsolta újjá nekünk.’’ Róna Sándor, az alapító tagok egyike, egyébként nem sokáig koptatta a Vasas-szerelést. Akkoriban az atlétáknak még nem volt saját pályájuk, s szinte évente másutt edzettek, így a BSZKRT, a BAK, az FTC salakján. Ez utóbbi egyesület színeiben nyert 1917-ben és 1918-ban 10 kilométeres gyaloglásban országos bajnokságot. „Én csak magamnak sportoltam. Még a cipőfűzőt is magam vettem. ... Sose felejtem el, hogy egyszer, valamelyik győzelmem után odajött a pályára egy kisfiú és megkérdezte, ki az a Róna Sándor, mert tőle szeretne autogrammot.. Az idős ember meleg hangon sorolja barátait, Orth Györgyöt, „minden idők legnagyobb labdarúgóját”, akinek a Vasas az I. osztályba kerülést köszönheti, Szelky Ottót és Klotán Lajost, a két birkózó fenomént. Sajnos, Sanyi bácsi a viharos években már nem követte szemmel a Vasas egyesületét. A Tanácsköztársaság kikiáltása utáni időszakról a Vasas Sport Club ötven éve című könyvben olvashatjuk: „Milyen csodálatosan derengő hajnal köszöntött a sportéletre. A munkáshatalom nagyszerű tervet dolgozott ki a tömegsportoltatás szocialista módszereire. Bokányi Dezső népbiztos megbízta a Vasas és az MTE harcban edzett vezetőit, valósítsák meg a szocialista tömegsportoltatást ... A Vasas-sportolók bebizonyították, hogy életük árán is készek megvédeni a Tanácsköztársaságot. Valamennyi labdarúgó jelentkezett a Várban, a Nádorlaktanyában és magukra öltötték a vöröskatonák egyenruháját.” Róna Sánor, kilencven éve ellenére, naponta több kilométert gyalogol. Szeret sakkozni, szívesen tevékenykedik a ház körül, bütykölget, barkácsolgat. Esténként felidéződnek az emlékek. S ha már nem tudja magában tartani, másnap nyakába veszi a várost és addig gyalogol, amíg nem talál valakit, akinek mesélhet. Mesélni, emlékezni, virágot adni jó ... (morvai) Bemutatkozás előtt A lázas készülődés mintapéldájának lehetünk szemtanúi. Kislányok és edzők felfokozott hangulatban élnek most már napok óta. A sportág első IBV-je előtt áll, s egyáltalán nem mindegy a ritmikus sportgimnasztika fellegvárában, Bulgáriában, hogyan mutatkoznak be fiataljaink. Az edzőtábor befejező napja a Tornacsarnokban. A felnőtt válogatottal csaknem egyenlő IBV-keret utolsó ellenőrző versenyére készülődik. A vezető edzőnő, Ujváriné Saly Borbála meglehetősen izgatott. Tulajdonképpen érthető is. Az év eleje óta tölti be tisztét, s most lesz az első olyan verseny, ahol lemérheti munkáját, igazolhatja elképzeléseit. Illetve egy kicsit helyesbítenem kell, hiszen már hallom is, hogy rám szól Újváriné: „Nem egyedül az én munkám eredményét mérhetjük le.” Való igaz, a vezetőedző nagyszerű segítséget és támogatást kapott a fiatal edzőktől. Közösen dolgozott Fajt Ágival, Kovács Györgyivel, Szécsényi Violettával és Pirák Gáborral. Nélkülük bizony nem lenne a mostani szinten felkészített a társaság. — Úgy érzem, jó formában vannak a lányok, hiszen nagyon becsületesen és keményen ■ edzettek. Ennek pedig mindig megvan az eredménye. A gyakorlatok anyagerőssége jó, s bízom abban, hogy sikerül betörnünk az élvonalba. Az IBV-ről egyébként, sajnos, nem sokat tudunk. Ez lesz az első ilyen verseny, s még meglehetősen kialakulatlan minden. Az biztos, hogy péntektől vasárnapig versenyzünk, hogy négyfős csapatok indulnak, és hogy 1964 a felső korhatár — mondja Ujváriné. Hogy a kiugrást mennyire komolyan gondoljuk, azt a felkészülési program gondos összeállítása is bizonyítja. Az egész napos edzések között délben például autogén tréning is szerepelt. Először még meglepetéssel figyelték a kislányok a pszichológusnő, dr. Budavári Ágota utasításait, de néhány nap múlva úgy belejöttek az általa „vezetett” pihenésbe, hogy szinte már a megjelenésére elaludtak. Az ellenőrző versenyen azonban mindenki nagyon éber. Nem sokkal később Újváriné kihirdeti a Szófiába utazó csapatot, s Túrák, Bencsina, Madácsi és Szántai már masírozik is át a szertárba a válogatott szerelésért. Amikor karjukon a nagybecsű ruhadarabokkal visszatérnek, a társnők hozzájuk szaladnak, nézegetik, csodálják a bordó melegítőt. Hiába, nekik tényleg érték a címet a mezen. S remélhetőleg nem csak azért, mert még gyerekek. A csapathirdetés után lényegében mindenki mehetne haza. A Szolgáltató Építő Spartacus edzőkettőse, Kovács Györgyi és Pirák Gábor azonban még marad, s marad vele a négy lány is. Körbe ülik őket, s figyelnek. Főként arra, amit a begipszelt jobb karú Pirák mond, mert Györgyi ezúttal inkább csak csendesen üldögél. Amikor befejezik, Pirák megjegyzi: „Megkapták az útravalót.” S hogy a lányok a lelkükre vették azt a bizonyos útravalót, azt Szántai Judit sírásra görbülő szája bizonyítja. Egy-két pillanat, s már ki is csordulnak a könnycseppek Jutka szeméből, és hamarosan ki is derül az oka. Kovács Györgyivel a szőnyeg közepére áll, s a kötélgyakorlat egyes elemeit gyakorolja. Györgyi javít, magyaráz, mindezt szép csöndesen, közben Pirák a szőnyeg szélén dohog: „Ennek a lánynak van az egyik legjobb szerkezetési technikája, és mégis sorozatban elrontja a kötélgyakorlatot. Ezt nem lehet megengedni. Ha tudja, akkor csinálja is meg hibátlanul!” A végén persze szent a béke, ami Szántai Jutka mosolyát is meghozza. No, meg az, hogy az a fránya kötél egyre jobban idomul a kezéhez. „Szurkoljatok értünk!” — kérik a búcsúzók, köztük Kovács Györgyi is, aki turistaként ugyan, de elmegy az IBV-re. Azt mondja, hogy feltétlenül látnia kell a versenyt és meg kell ismernie a mezőnyt. Hiába, ő már mint edző gondolkodik. Boda Ildikó Túrák Zsuzsa NÉPSPORT . Szavak és tettek „A jó Gaál Károlyra szükségünk van” — mondta Müller Ferdinánd, a kötöttfogású birkózóválogatott edzője az idei versenyévad kezdetén megjelent cikkünkhöz adott nyilatkozatában. Az írás azzal fejeződött be, hogy Gaál Károly ismét balszerencsés volt, edzésen eltörött a kisujja és nem tudott indulni a Matura Mihályemlékversenyen, ahol pedig már bizonyítani szeretett volna . .. Aki súlyproblémákkal küzd, annak kettős teher a kihagyás. Hiányoznak az edzések és nehezebb tartani a testsúlyt, így aztán Gaál Károly nem a 68 kg-ban (ahol 1978- ban EB-bronzérmet szerzett) indult az országos egyéni bajnokságon, hanem a 74 kg-ban. Második lett — biztató birkózással! Nem anynyira a technikáját csillogtatta, hiszen hosszú kihagyás után nem ment neki például a felfordítás sem, amely egyik leghíresebb fegyvere volt korábban, hanem a küzdőszelleme, taktikai érzéke juttatta az előkelő helyre. Nem lepődtünk meg tehát, amikor június végén, a világbajnokságra készülő keret tagjai között találtuk. Szakosztályi szakvezetői szerint is lelkiismeretesen dolgozott az elmúlt fél év alatt, így visszahívták a válogatottba, amelynek tagságáról 1981 őszén maga mondott le — adott felvilágosítást Müller Ferdinád. — Nagyon jól esett, hogy a bizalmat rendkívül jó közösségi magatartásával igazolta már az első héten. Végig együtt dolgozott Péter Istvánnal és teljes önzetlenséggel segítette . .. Tudni kell, hogy Gaál és Péter István 1980-tól nagy harcot vívott a címeres mezért. A balszerencsés Gaál egyre idegfeszítőbb helyzetében akkoriban nem szívesen birkózott legveszedelmesebb hazai ellenfelével. Kerülte az edzésen való együtt gyakorlást és az együtt való küzdést... — Most más a helyzet — mondta Müller Ferdinánd. — Gaál maga kereste a közös gyakorlás lehetőségét és külön figyeltem a munkájukat. A legegyénibb megfigyeléseit, speciális fogásait is részletesen elmagyarázta Péternek, gondosan javítgatta hibáit, elemezte Péter technikai repertoárját. Pedig nyilván nem elégszik meg a válogatott keretbe való viszszakerüléssel, nagy viadalon is újra akar szerepelni. Ahhoz pedig Pétert kell megelőznie a hazai mezőnyben ... Jóleső érzés volt hallgatni a válogatott edzőjének szavait. Emlékezetünkbe villant ugyanis a BVSC válogatott versenyzőjének három mondata, amelyet az idény elején írt cikkünkben nem vetettünk papírra. „Csak akkor lehet nyugodt bármelyik magyar versenyző a világversenyek előtt, ha itthon nagy csatában vívja rá az indulás jogát. Ezért, ha visszakerülök a keretbe, én arra törekszem, hogy az ellenfeleim minél jobban felkészüljenek ellenem. Ha úgy is meg tudom verni őket, akkor a korábbinál nyugodtabb leszek az EB-ken, a világbajnokságokon, és ha még egyszer eljutok, az olimpián is.” Akkor ezt nem írtuk le, nehogy amolyan viszszasiránkozás legyen, s nehogy ígérgetésnek tekintse bárki is. De nem felejtettük el a mondottakat. Szívből örülünk, hogy Gaál Károly sem. Kaszás Sándor Színes úszósapkában — 5.2 kilométer Rohamosan közeleg július 24-e, az idei Balaton-átúszás időpontja. Pontosabban a „kis” átúszásé, amelyet az említett szombati napon — rossz idő esetén másnap — rendez a KISZ KB megbízásából az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda. A táv ezúttal 5,2 km lesz és most Révfülöp és Boglárlelle között valóban átússzék a Balatont a vállalkozó szelleműek. (A 14 km-es Balatonfüred—Siófok „nagy” Balaton-átúszást a sok éves hagyománynak megfelelően augusztus 20-án rendezik meg.) Nos, a „kis” Balaton-átúszáson mindenki indulhat, aki a következő nevezési feltételeknek eleget tud tenni: szükséges egy akcióigazolvány (bármelyik Expressirodában beszerezhető), az igazolványba bebélyegzett, 30 napnál nem régebbi sportorvosi igazolás, igazolt úszóknál az egyesületi igazolvány orvosi igazolása is érvényes), személyi igazolvány, 14 év feletti életkor, valamint az úszni tudás igazolása. Ez utóbbi lehet az aranyjelvényes akciók úszáspróbáját vagy az Edzett vagyok VII. korcsoport úszáspróba teljesítését igazoló „papír”, de lehet az igazolt úszóknál, vízilabdázóknál, búvárúszóknál és öttusázóknál a tagsági igazolvány. A fenti igazolásokat július 24-én 8—9.30 között a jelentkezéskor le kell adni a boglári hajóállomás melletti strandon, a versenyirodán. A jelentkezőket a rendezők hajóval szállítják át a révfülöpi rajthoz. Innen 120 mentőcsónak alkotta folyosón úsznak majd a cél felé az indulók. Indulási feltétel még, hogy a részvevőknek színes úszósapkát kell viselniük! A sikeres szereplők — három óra a férfiaknál és a nőknél is a szintidő — egy, az átúszás időpontját és távját feltüntető törülközőt kapnak. Az első tíz helyezett indulhat majd az augusztus 20-i átúszáson. Egy fontos tanács: lehet, hogy első pillanatban könynyűnek tűnik a táv szintidőn belüli teljesítése, de ez valójában csak azoknak lesz könnyű, akik rendszeresen készülnek. Lehetőleg néhányszor a Balatonon, vagy más szabadvízi helyen is gyakoroljanak, hiszen az apró hullámokat és a nehezebb tájékozódást is szokni kelL EDZETT IFJÚSÁGÉRT