Népsport, 1982. július (38. évfolyam, 157-185. szám)

1982-07-07 / 163. szám

XXXVIII. 163. ♦ 1932. július 7. KERÉKPÁROS CSAPATVIZSGA *9 GRAND PRIX Bár az idei országúti ke­rékpáros-világbajnokság eredményeiről a mieink csak az újságokból fognak értesül­ni, a jövő magyar csapatá­nak építése szempontjából rendkívül hasznos nemzetközi verseny lesz szerdán és csü­törtökön­­ az Utazási Ma­gazin GP. Akárhogy is néz­zük, a VB-ken és az olim­piákon a 100 km-es csapat­­versenyben van nagyobb le­hetőségük a mieinknek a jobb szereplésre. Ebben a számban a felkészüléskor, az évközi versenyeken többé­­kevésbé pontosan meg lehet állapítani, mire számítha­tunk, melyik a legjobbnak ítélt összeállítás. A kétségkí­vül látványosabb mezőnyver­seny eredménye kiszámítha­tatlanabb, a csapatversenynél jóval nagyobb szerepe van a szerencsének. Az Utazási Magazin szer­kesztősége és a Magyar Ke­rékpáros Szövetség jóvoltá­ból szerdán és csütörtökön Visegrád környékén és a Pi­lisi­­ Állami Parkerdő útjain sétálók mindkét versenyfor­mában gyönyörködhetnek. A tavalyi VB-n szerepelt magyar csapatból a két Ha­lász jelenleg katona, Takács kedden érkezett haza a szá­mára szép sikerrel végződött — negyedik lett — nehéz ju­goszláv körversenyről, így csak a csütörtöki egyéni ver­senyen indul, akárcsak a ta­valyi negyedik csapattag. Je­nei, Pásztor István, a válo­gatott edzője egy igen fiatal, csupa junior korú bringásból álló csapatot indít: Kovács, Vámos, Hirt, Takács. Egy másik magyar csapat is nye­regbe száll. Ez pályaváloga­tottunk tagjaiból áll majd: Szabó L., Somogyi, Sarkadi, Pásztor. Ellenfeleik svájci, szovjet, lengyel, csehszlovák és bolgár országútiak lesznek. Csütörtök délután az emlí­tett országok kerekesei több mint száz hazai országútival mérkőznek a visegrád—mo­gyoróhegy—nagyvillámi par­koló (itt lesz a cél!) —Pano­ráma út—Visegrád 12 km-es körpályán. A táv 120 km. UTAZÁS/S*. © Az új utazó neve: Tüzes A múlt héten a Mezőhe­­gyesi Mezőgazdasági Kom­binát példamutató segítsé­géről írtunk. Arról, hogy pillanatok alatt sietett a kecskeméti Muity Ferenc segítségére. Négy szép per­lovat adott kölcsön a haj­tónak, hogy az augusztusi VB-n ott folytathassa, ahol tavaly az EB után abba­hagyta. Vagyis, hogy ismét győzelemre segítse váloga­tott csapatunkat. A négy ló azóta már a tőserdei zabot eszi, ott fejezik be ugyanis legjobbjaink a felkészülést. Az események szinte szó­­szerint ismételték önmagu­kat a hét végén Hortobá­gyon. Ezúttal Fintha Gábor, a házigazdák hajtója került bajba a „lóü­gyben”. Pénte­ken még mindenki gondban volt, hogy melyik legyen a negyedik állat, amelyet majd kocsija elé foghat a válogatott hajtó. Szerencsé­re a segítségnyújtás ezúttal sem késett. Mezőhegyes után a debreceni Béke Tsz is megtette „kötelességét” a sikeres apeldoorni szereplés­hez. D­ebreczeni Mihály os­torhegyes lovát adták oda Finthának. Vele minden bi­zonnyal jobban megy majd a díjhajtás, ami bizony sok kívánnivalót hagyott maga mögött pénteken. Tüzes — így hívják a nóniuszt —, te­hát főszereplővé lépett elő az ismeretlenségből. Most már csak a gondos felké­szítésen és a hajtó okos ke­zén múlik, hogy vajon mi­re lesz képes Tüzes a hol­land tengerparti városban. (r) Az emlékezés virágszálai Az emlékezés virágai. Gyenge hangszálak, gyorsan nyíló pipacsok, tüskésen erős rózsák, színes-színes csokrok. Róna Sándor kilencven éves. Szeret sétálni, beszél­getni, emlékezni. Hogy nem emlékszik mindenre egészen pontosan? Végül is az ő ifjú­kora meglehetősen régen volt. „Kérem szépen, én csak a köz érdekében kerestem föl önöket. Elmesélném, hogyan alapítottuk meg 1911-ben a Vasas Sport Clubot, azaz a Vas- és Fémmunkások egyesüle­tét. Mert akkor még így hívták... Az országban már száznál több egyesület működött, de mi, vasasok szerettünk volna egy saját klubot magunknak. Tizen — bronzművesek, lakato­sok, esztergályosok — el­határoztuk, hogy megszer­vezzük az alakuló gyű­lést ...” Akadtak illetékesek, akik húzódoztak ettől a gondolat­tól, hiszen volt gond akkori­ban éppen elég. A sporthoz is pénzre volt szükség, eb­ben pedig nem dúskáltak sem a vasmunkások, sem a szakszervezet. A sport híveinek kezdemé­nyező kedvét azonban nem lehetett elvenni. Előbb csak egy felhívás jelent meg a Népszava Testedzés rovatá­ban: „Vas- és fémmunkások, akik a sport és a testedzés iránt érdeklődnek, kéretnek, hogy a szövetség házának I. emeleti olvasótermében meg­jelenni szíveskedjenek. Min­den vasas, aki egészségét ápolni, testét edzeni akarja és híve a nemes sportnak, az ezen az összejövetelen meg­jelenik.” (Boskovics Jenő: Vasas! Ne hagyd magad!) 1911. március 16-án a Va­sas Thököly út 56. számú székházában megalakult az új munkásklub. A közgyűlé­sen résztvevők közül 51-nek jegyzi a nevét az alapítási okmány. Elnöknek Rohon­­czy Gusztávot választották meg. „Elhatároztuk, hogy a pi­ros és a kék lesz a színünk, szerelésre azonban nem volt pénz. Braun István, az intéző okos lépésre szánta magát. A Tipográfiától, et­­től-attól kunyerált trikót, gatyát, sportszárat. Arra figyelt csak, hogy össze­jöjjön valahogy a Vasas­szín ... Emlékszem, igen ócska cipőket tudott csak szerezni, ezeket elvittük az akkori Bálint úti Lese bácsihoz, ő varázsolta új­já nekünk.’’ Róna Sándor, az alapító tagok egyike, egyébként nem sokáig koptatta a Vasas-sze­relést. Akkoriban az atlé­táknak még nem volt saját pályájuk, s szinte évente má­sutt edzettek, így a BSZKRT, a BAK, az FTC salakján. Ez utóbbi egyesület színeiben nyert 1917-ben és 1918-ban 10 kilométeres gyaloglásban or­szágos bajnokságot. „Én csak magamnak sportoltam. Még a cipőfű­zőt is magam vettem. ... Sose felejtem el, hogy egyszer, valamelyik győ­zelmem után odajött a pá­lyára egy kisfiú és meg­kérdezte, ki az a Róna Sándor, mert tőle szeretne autogrammot.. Az idős ember meleg han­gon sorolja barátait, Orth Györgyöt, „minden idők leg­nagyobb labdarúgóját”, aki­nek a Vasas az I. osztályba kerülést köszönheti, Szelky Ottót és Klotán Lajost, a két birkózó fenomént. Sajnos, Sanyi bácsi a vi­haros években már nem kö­vette szemmel a Vasas egye­sületét. A Tanácsköztársaság kikiáltása utáni időszakról a Vasas Sport Club ötven éve című könyvben olvashatjuk: „Milyen csodálatosan de­rengő hajnal köszöntött a sportéletre. A munkáshatalom nagyszerű tervet dolgozott ki a tömegsportoltatás szocia­lista módszereire. Bokányi Dezső népbiztos megbízta a Vasas és az MTE harcban edzett vezetőit, valósítsák meg a szocialista tömegspor­­toltatást ... A Vasas-sporto­lók bebizonyították, hogy éle­tük árán is készek megvéde­ni a Tanácsköztársaságot. Va­lamennyi labdarúgó jelent­kezett a Várban, a Nádor­laktanyában és magukra öl­tötték a vöröskatonák egyen­ruháját.” Róna Sá­nor, kilencven éve ellenére, naponta több kilo­métert gyalogol. Szeret sak­kozni, szívesen tevékeny­kedik a ház körül, bütyköl­­get, barkácsolgat. Esténként felidéződnek az emlékek. S ha már nem tud­ja magában tartani, másnap nyakába veszi a várost és ad­dig gyalogol, amíg nem ta­lál valakit, akinek mesélhet. Mesélni, emlékezni, virá­got adni jó ... (morvai) Bemutatkozás előtt A lázas készülődés minta­példájának lehetünk szem­tanúi. Kislányok és edzők felfokozott hangulatban él­nek most már napok óta. A sportág első IBV-je előtt áll, s egyáltalán nem mindegy a ritmikus sportgimnasztika fellegvárában, Bulgáriában, hogyan mutatkoznak be fia­taljaink. Az edzőtábor befejező nap­ja a Tornacsarnokban. A fel­nőtt válogatottal csaknem egyenlő IBV-keret utolsó el­lenőrző versenyére készülő­dik. A vezető edzőnő, Uj­­váriné Saly Borbála megle­hetősen izgatott. Tulajdon­képpen érthető is. Az év ele­je óta tölti be tisztét, s most lesz az első olyan verseny, ahol lemérheti munkáját, igazolhatja elképzeléseit. Il­letve egy kicsit helyesbíte­nem kell, hiszen már hal­lom is, hogy rám szól Új­­váriné: „Nem egyedül az én munkám eredményét mérhet­jük le.” Való igaz, a vezető­edző nagyszerű segítséget és támogatást kapott a fiatal edzőktől. Kö­zösen dolgozott Fajt Ágival, Kovács Györgyivel, Szécsényi Violettával és Pirák Gábor­ral. Nélkülük bizony nem lenne a mostani szinten fel­készített a társaság. — Úgy érzem, jó formában vannak a lányok, hiszen na­gyon becsületesen és kemé­nyen ■ edzettek. Ennek pe­dig mindig megvan az ered­ménye. A gyakorlatok anyag­erőssége jó, s bízom abban, hogy sikerül betörnünk az élvonalba. Az IBV-ről egyéb­ként, sajnos, nem sokat tu­dunk. Ez lesz az első ilyen­ verseny, s még meglehető­sen kialakulatlan minden. Az biztos, hogy péntektől vasár­napig versenyzünk, hogy négyfős csapatok indulnak, és hogy 1964 a felső korha­tár — mondja Ujváriné. Hogy a kiugrást mennyi­re komolyan gondoljuk, azt a felkészülési program gon­dos összeállítása is bizonyít­ja. Az egész napos edzések között délben például auto­gén tréning is szerepelt. Először még meglepetéssel figyelték a kislányok a pszi­chológusnő, dr. Budavári Ágota utasításait, de néhány nap múlva úgy belejöttek az általa „vezetett” pihenésbe, hogy szinte már a megjele­nésére elaludtak. Az ellenőrző versenyen azonban mindenki nagyon éber. Nem sokkal később Újváriné kihirdeti a Szófiá­ba utazó csapatot, s Túrák, Bencsina, Madácsi és Szántai már masírozik is át a szer­tárba a válogatott szerelé­sért. Amikor karjukon a nagybecsű ruhadarabokkal visszatérnek, a társnők hoz­zájuk szaladnak, nézegetik, csodálják a bordó melegítőt. Hiába, nekik tényleg érték a címet a mezen. S remélhetőleg nem csak azért, mert még gyerekek. A csapathirdetés után lé­nyegében mindenki mehetne haza. A Szolgáltató Építő Spartacus edzőkettőse, Ko­vács Györgyi és Pirák Gábor azonban még marad, s ma­rad vele a négy lány is. Kör­be ülik őket, s figyelnek. Főként arra, amit a begip­szelt jobb karú Pirák mond, mert Györgyi ezúttal inkább csak csendesen üldögél. Ami­kor befejezik, Pirák meg­jegyzi: „Megkapták az útra­­valót.” S hogy a lányok a lelkük­re vették azt a bizonyos út­­ravalót, azt Szántai Judit sí­rásra görbülő szája bizonyít­ja. Egy-két pillanat, s már ki is csordulnak a könny­cseppek Jutka szeméből, és hamarosan ki is derül az oka. Kovács Györgyivel a szőnyeg közepére áll, s a kö­télgyakorlat egyes elemeit gyakorolja. Györgyi javít, magyaráz, mindezt szép csöndesen, közben Pirák a szőnyeg szélén dohog: „En­nek a lánynak van az egyik legjobb szerkezetési techni­kája, és mégis sorozatban el­rontja a kötélgyakorlatot. Ezt nem lehet megengedni. Ha tudja, akkor csinálja is meg hibátlanul!” A végén persze szent a béke, ami Szántai Jutka mo­solyát is meghozza. No, meg az, hogy az a fránya kötél egyre jobban idomul a kezé­hez. „Szurkoljatok értünk!” — kérik a búcsúzók, köztük Kovács Györgyi is, aki tu­ristaként ugyan, de elmegy az IBV-re. Azt mondja, hogy feltétlenül látnia kell a ver­senyt és meg kell ismernie a mezőnyt. Hiába, ő már mint edző gondolkodik. Boda Ildikó Túrák Zsuzsa NÉPSPORT . Szavak és tettek „A jó Gaál Károlyra szükségünk van” — mondta Müller Ferdi­­nánd, a kötöttfogású bir­kózóválogatott edzője az idei versenyévad kezde­tén megjelent cikkünk­höz adott nyilatkozatá­ban. Az írás azzal fejező­dött be, hogy Gaál Ká­roly ismét balszerencsés volt, edzésen eltörött a kisujja és nem tudott in­dulni a Matura Mihály­­emlékversenyen, ahol pe­dig már bizonyítani sze­retett volna . .. Aki súlyproblémákkal küzd, annak kettős teher a kihagyás. Hiányoznak az edzések és nehezebb tartani a testsúlyt, így aztán Gaál Károly nem a 68 kg-ban (ahol 1978- ban EB-bronzérmet szer­zett) indult az országos egyéni bajnokságon, ha­nem a 74 kg-ban. Második lett — biztató birkózással! Nem any­­nyira a technikáját csil­logtatta, hiszen hosszú kihagyás után nem ment neki például a felfordí­tás sem, amely egyik leghíresebb fegyvere volt korábban, hanem a küzdőszelleme, taktikai érzéke juttatta az elő­kelő helyre. Nem lepődtünk meg tehát, amikor június vé­gén, a világbajnokságra készülő keret tagjai kö­zött találtuk.­­ Szakosztályi szakve­zetői szerint is lelkiisme­retesen dolgozott az el­múlt fél év alatt, így visszahívták a váloga­tottba, amelynek tagsá­gáról 1981 őszén maga mondott le — adott fel­világosítást Müller Ferdi­­nád. — Nagyon jól esett, hogy a bizalmat rendkí­vül jó közösségi maga­tartásával igazolta már az első héten. Végig együtt dolgozott Péter Istvánnal és teljes önzet­lenséggel segítette . .. Tudni kell, hogy Gaál és Péter István 1980-tól nagy harcot vívott a cí­meres mezért. A balsze­rencsés Gaál egyre ideg­­feszítőbb helyzetében ak­koriban nem szívesen birkózott legveszedelme­sebb hazai ellenfelével. Kerülte az edzésen való együtt gyakorlást és az együtt való küzdést... — Most más a helyzet — mondta Müller Ferdi­­nánd. — Gaál maga ke­reste a közös gyakorlás lehetőségét és külön fi­gyeltem a munkájukat. A legegyénibb megfigyelé­seit, speciális fogásait is részletesen elmagyarázta Péternek, gondosan ja­vítgatta hibáit, elemez­te Péter technikai reper­toárját. Pedig nyilván nem elégszik meg a válo­gatott keretbe való visz­­szakerüléssel, nagy via­dalon is újra akar szere­pelni. Ahhoz pedig Pé­tert kell megelőznie a hazai mezőnyben ... Jóleső érzés volt hall­gatni a válogatott edző­jének szavait. Emléke­zetünkbe villant ugyanis a BVSC válogatott ver­senyzőjének három mon­data, amelyet az idény ele­jén írt cikkünkben nem vetettünk papírra. „Csak akkor lehet nyugodt bár­melyik magyar versenyző a világversenyek előtt, ha itthon nagy csatában vív­ja rá az indulás jogát. Ezért, ha visszakerülök a keretbe, én arra törek­szem, hogy az ellenfeleim minél jobban felkészül­jenek ellenem. Ha úgy is meg tudom verni őket, akkor a korábbinál nyu­­godtabb leszek az EB-ken, a világbajnokságokon, és ha még egyszer eljutok, az olimpián is.” Akkor ezt nem írtuk le, nehogy amolyan visz­­szasiránkozás legyen, s nehogy ígérgetésnek te­kintse bárki is. De nem felejtettük el a mondot­takat. Szívből örülünk, hogy Gaál Károly sem. Kaszás Sándor Színes úszósapkában — 5.2 kilométer Rohamosan közeleg július 24-e, az idei Balaton-átúszás időpontja. Pontosabban a „kis” átúszásé, amelyet az említett szombati napon — rossz idő esetén másnap — rendez a KISZ KB megbízá­sából az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda. A táv ezúttal 5,2 km lesz és most Révfülöp és Boglárlelle kö­zött valóban átússzék a Ba­latont a vállalkozó szelle­műek. (A 14 km-es Balaton­­füred—Siófok „nagy” Bala­­ton-átúszást a sok éves ha­gyománynak megfelelően augusztus 20-án rendezik meg.) Nos, a „kis” Balaton-át­­úszáson mindenki indulhat, aki a következő nevezési fel­tételeknek eleget tud tenni: szükséges egy akcióigazol­vány (bármelyik Express­­irodában beszerezhető), az igazolványba bebélyegzett, 30 napnál nem régebbi sportor­vosi igazolás, igazolt úszók­nál az egyesületi igazolvány orvosi igazolása is érvényes), személyi igazolvány, 14 év feletti életkor, valamint az úszni tudás igazolása. Ez utóbbi lehet az aranyjelvé­nyes akciók úszáspróbáját vagy az Edzett vagyok VII. korcsoport úszáspróba telje­sítését igazoló „papír”, de lehet az igazolt úszóknál, ví­zilabdázóknál, búvárúszóknál és öttusázóknál a tagsági igazolvány. A fenti igazolá­sokat július 24-én 8—9.30 kö­zött a jelentkezéskor le kell adni a boglári hajóállomás melletti strandon, a verseny­­irodán. A jelentkezőket a rende­zők hajóval szállítják át a révfülöpi rajthoz. Innen 120 mentőcsónak alkotta folyo­són úsznak majd a cél felé az indulók. Indulási feltétel még, hogy a részvevőknek színes úszósapkát kell visel­niük! A sikeres szereplők — három óra a férfiaknál és a nőknél is a szintidő — egy, az átúszás időpontját és távját feltüntető törülközőt kapnak. Az első tíz helye­zett indulhat majd az augusztus 20-i átúszáson. Egy fontos tanács: lehet, hogy első pillanatban köny­­nyűnek tűnik a táv szint­időn belüli teljesítése, de ez valójában csak azoknak lesz könnyű, akik rendszeresen készülnek. Lehetőleg né­hányszor a Balatonon, vagy más szabadvízi helyen is gyakoroljanak, hiszen az ap­ró hullámokat és a nehezebb tájékozódást is szokni kelL EDZETT IFJÚSÁGÉRT

Next