Népsport, 1982. július (38. évfolyam, 157-185. szám)

1982-07-04 / 160. szám

6 NÉPSPORT Foghíjak nélkül A B­p. Mióta vért újra jelenthesik A montreali olimpia ide­jén még igen jól csengett a női tornában a Bp. Honvéd neve, több kitűnő versenyző­je erősítette a válogatottat. Aztán egyszer csak eltűnt a versenyekről a Bp. Honvéd. Illetve nem teljesen, hiszen Egervári Márta továbbra is az élvonalban szerepelt. De hát Márta egyedül volt, s rá ,még a legnagyobb jóakarat­tal sem lehetett alkalmazni a szakosztály szót. Vitathatatlanul kiderült, hogy ebben a neves egyesü­letben jó ideig semmit sem törődtek az utánpótlás ne­velésével, korosztályok hiá­nyoztak a sorból. Igaz, 1976- ban felvettek egy fiatal, ak­kor végzett edzőt, de hát ő sem kezdhette az alapoknál előbb ... Ez a fiatal szakem­ber Matkócsik Ferenc volt, aki segítőtársával, Kis Jú­liával együtt mára válo­gatott kerettag leánykákat nevelt. De a legegyszerűbb számtani művelet után ki­derült, hogy ehhez hat évre volt szükség. Addig? Hosz­­szú — és nem éppen egysze­rű — utat hagytak maguk mögött. — Abban az időben telje­sen elölről kellett kezdeni, hiszen a hetvenhatos olim­pia után elköszönt generá­ció mögött tényleg nem volt senki! Egy-két évig még ve­getált néhány tornászunk, a válogatottság pereméig is el­jutott, s ezért talán nem volt olyan feltűnő a sok foghíj. Most már bevallhatom, hogy ez az idő nekünk jól jött. Hét-nyolc éves kislányokkal kezdtünk dolgozni szép csendben, alig figyeltek ránk. Akkor még mások szol­gáltatták a ,,témát”. Az ak­kori Honvédban hiba volt, hogy edzők jöttek-mentek, nem volt kialakult elképze­lés, így a szakemberek mel­lett a koncepció is állandóan változott. Szerencsére mi eb­ből kimaradtunk. A hullám­zás lassan elcsitult, a hal­ványodó női szakosztály mel­lett egyre jobban kezdett csillogni a férfi, így a figye­lem inkább feléjük fordult. Mi pedig tudtuk, hogy ha valamit el akarunk érni, ak­kor az erőnk 99 százalékát a kicsikbe kell fektetnünk — mondja Matkócsik Ferenc. ★ Érdekes visszapillantani ar­ra, hogy Matkócsikék hogyan lépegettek előre. Az első év­ben száz kiválasztott kisgye­rekkel kezdtek dolgozni. Ez a szám természetszerűleg na­gyon hamar lecsökkent, azok maradtak, akikben volt fan­tázia és szerették a tornát. 1978-ra a társaságból kivá­lasztódott tíz olyan tornász­­palánta, ahol a „papírforma” szerint már mindent elérhet. A szülők megtették a legtöb­bet, amit tehettek: maximá­lisan megbíztak az edzőkben, s rájuk hagyták csemetéjü­ket. Aztán jelentkeztek a ki­csik a serdülő CSB-n, s ha­marosan az ifik között is ott tornásztak. A kívülálló csak figyelte és örült, hogy újabb szín érkezik, s közben azon töprengett, honnan a csudá­ból tudtak olyan csöpp me­legítőket találni a büszke kis leánykákra. Mert szó szerint még alig látszottak ki a föld­ből, de már igazi tornász módjára feszítettek a hófe­hér, piros feliratos Honvéd­melegítőben. A lányok be­kerültek a különböző váloga­tott keretekbe, ketten közü­lük eredményeikkel is kiug­rottak. Murinál és Benkovics a közvetlen utánpótlás két ígérete. Tavaly augusztusban nemzetközi sikert is elköny­velhettek: a világon jósze­rivel egyedülálló, rangos, nemzetközi ifjúsági verse­nyen Japánban tornásztak. Tíz ország versenyzői közül Tokióban és Szapporóban pontszerzős helyeken végzett a két lány.★ — Annak idején láttuk, hogy a női tornában előtér­be kerül az akrobatika, ezért erre helyeztük a képzésben a hangsúlyt. Persze, vannak különböző elképzelések a kezdők oktatásáról. Van, ahol a balettel kezdenek. Mi nem ezt választottuk. Szerintem az a fontos, hogy jó alapot szerezzen a gyerek, az vitán, ha serdül, nőiesedni kezd, amúgy is igényévé válik a fi­nomság, a kecsesség. Sokkal könnyeb­b lesz velük a ba­lettképzés, hiszen nem me­chanikusan csinálják majd, hanem tudatosan. Aztán a csoportban, amelyben most heten vannak, mindenki egyenlő terhelést kapott, és csak a jobb adottságok miatt ugrott ki Marinál és Benko­­vics. Egyáltalán nem biztos, hogy két év múlva is ez lesz a helyzet. Annak minden­esetre örülök, hogy a lányok között nincs szakadás, nem távolodtak el a két kiugró­tól, hanem a példájuk ép­­penhogy ösztönzi őket. Meg akarják mutatni, hogy ők is képesek hasonló eredményre. Ennél jobb versenyszellem pedig nem is kell. Manap­ság sok­ olyan tornász van, aki kényszerből sportol. Ezek a leányzók viszont ragasz­kodnak a tornához. Szeretik. Áldoznak érte. Szívesen vé­geznek plusz munkát, oly­kor szombaton és vasárnap is, és érzik, látják ennek az értékét is.★ Arról persze Matkócsik nem szólt, hogy a plusz munkához edző is kell és ő is ott van a tornateremben azokon a szombatokon és va­­­sárnapokon. Azt viszont el­mesélte, hogy a tornán kívül is sokat van együtt a kis társasággal: külföldön meg­mutatja nekik a várost, ide­haza elviszi őket kirándulni, hiszen végül is nemcsak az a feladata egy edzőnek, hogy megtanítsa a duplaszaltót, így hát elmondhatjuk, hogy újra egyenesbe jött a Bp. Honvéd női tornaszakosztá­lya? Sajnos, nem. Hiszen hiá­ba volt egy-két lelkes edző, ha szakosztályvezetési szin­ten ismét súlyos mulasztáso­kat követtek el. Fanáron pél­­dául remekül mentek az elő­készítő csoportok a bázisis­kolákban. A gyerekek azon­ban mégsem jöttek. Nem volt szakmai irányítás és összefo­gás. Eredmény: újabb „lyu­kas” korosztályok. A szak­osztály élére azonban új ve­zető került, s a visszavonult Egervári Mártával most már öt edző dolgozik, a női szak­ágban. Az első csoport a Los An­­geles-i olimpia idejére éri el azt a kort, amikor tagjai már világversenyeken is szerepel­hetnek. Remélhetőleg az olimpián nem szakad meg a hagyomány, lesz honvédos tagja is a női válogatottnak. És hasonló munkával talán nem okoz több gondot egy­­egy „lyukas” korosztály . .. Boda Ildikó Kiesett a tízszeres BEK-győztes Racing (Folytatás az 1. oldalról.) Klicker ellen, aki a második játszmát már játék nélkül nyerte. Az első egyesekből is, csak kettőt nyertek a franciák, így csak egyenlí­tettek. Portes ugyanis a je­­­lek szerint legalább olyan hangulatember, mint Benyik, különben sem tudta elvisel­ni az újpesti teniszezőtől el­szenvedett vereségét és jó­formán, csak statisztált Zrin­­gibi ellenében. „A francia ranglista második helyezett­jének egyszerűen nem sza­bad ilyen gyengén játszania” — bosszankodott M. Schaff, a Racing teniszszakosztályá­nak elnöke. De az igazi bosszúság, csak délután érte . . . A 3:3-ra végződött egyesek utáni folytatásban ugyanis a franciák Európa-hírű sztá­rokkal felálló csapata egyet­len párost sem tudott nyer­ni. Tulasne pörgetései sem érvényesültek, igaz, Roger­ Vasselin a nagyobbnál na­gyobb ziccereknél is a háló aljába röptézte a labdákat. A párosoknál egyébként új felállást, taktikát láttunk a nyugatnémeteknél. A tapasz­talt Wünsching például rossz adogatásaikor a pálya köze­pén leguggolt a hálónál, és csak társa adogatása után mozdult jobbra vagy balra, a franciákat megtévesztve. Bár erre nem is volt nagy szükség, hiszen Portes ezút­tal kezdőként játszott. Ami pedig a taktikát illeti, a fo­gadó párosok általában mind­ketten hátulról, az alapvo­nalról kísérleteztek, élesen megütött, va­gy finoman he­lyezett labdákkal próbálták megtörni ellenfeleik ellenál­lását. Mindez a bajoroknak sike­rült jobban.­ A másik elődöntő spanyol „háziversenye” meglepően kemény csatát hozott. A két barcelonai együttes, a Royal Tennis Club és a Barcino játékosai, csaknem negyed­óránként kérték Taróczy Je­nő döntnöki közreműködését. Vitatkoztak, reklamáltak, élethalálharcnak tekintették a találkozót. Higueras váratlan veresé­ge — a ranglista negyedik helyezettje, Luna győzte le — nehéz helyzetbe hozta az esélyesebb Barcelonát. Az elmaradhatatlan fehér sap­kájában játszó Gimenez, va­lamint a volt ifjúsági baj­nok Urpi és Fargas révén a Barcelona, csak három egyest nyert, s a 3:3-as döntetlen után következő két páros sem hozott döntést. Az utol­só mérkőzés döntötte el a továbbjutás sorsát. Higueras és Urpi ezúttal jobban kez­dett, s 6:3-ra nyerte az első játszmát. De Lunáék egyen­lítettek, végül a kilencedik mérkőzésen is­ csak a har­madik játszma döntött. A befejező páros döntő játszmájában azután Gabriel Urpi átvette az irányítást, nagyszerű röptejátékkal a Barcelona javára fordította a találkozót.♦ A vasárnapi döntőben a védő Royal Barcelona és a nagy meglepetést szolgáltató Amberg mérkőzik. Délelőtt rendezik az egyeseket, dél­után­ 15 órától pedig a pá­rosokat. Eredmények Amberg (NSZK-beli)—Racing (francia) 6:3, Ziingibl—Portes 8:0, 6:2 (1), Wünschig—Tulasne 1:6, 4:6, Probst—Roger-Vasselin 3:6, 3:6. Zipf— Franulovics 6:0, 6:3 (!). Meiler—Goven 5:7, 7:5, 6:4. Fickentscher—Deblicker 6:7, 0:6. Zirngibl, Zipf—Tulas­ne, Roger-Vasselin 7:6, 6:2. Wünschig Probst—Portes, Proi­­sy 6:4, 6:2. Meiler, Henn—Fra­nulovics, Deblicker 6:3, 6:4. Barcelona—Barcino 5:4. Hi­gueras—Luna 4:6, 2:6. Gime­nez—Vizcayno 6:3, 6:2. Urpi— Tous 6:2, 6:2. J. Soler—Ferrer 3:6, 4:6. Fargas—Martorel 1:6, 6:2, 6:3. F. Soler—Jaite 3:6, 0:6. Higueras, Urpi—Luna, Viz­cayno 6:3, 4:6, 6:1. Gimenez, Fargas—Tous, Ferrer 3:6, 6:7. Soler fivérek—Jaite, Montanola 6:4, 3:6, 6:4.­ Zinnowitzban, az NDK nem­zetközi teniszbajnokságán a női egyesben Németh Anna és Szörényi Angéla az elődöntőbe jutott és ugyancsak az elő­döntőben szerepel a Lukács, Tarján férfipáros. Csere közben „Másfél évtizedes fenn­állásunk legszebb, legér­tékesebb győzelmét arat­tuk a tízszeres kupavédő Racing legyőzésével — mondta Dieter Heckmann, az Amberg kapitánya. — Alig ötvenezer lakosú kis bajor városból érkeztünk, s bár jó a csapatunk, hi­szen négyszer egymás után nyertük a hazai baj­nokságot, ilyen sikerről álmodni sem mertünk. Játékosaink önmagukat múlták felül, meglepő győzelmeket arattak a nemzetközileg lényegesen ismertebb ellenfelekkel szemben. Rendkívül örü­lünk a győzelemnek és sokat tanultunk az újpes­ti házigazdáktól is, hi­szen jövőre mi rendezzük a BEK-tornát.9 A HÁZIGAZDÁK GYŐZTEK A NŐI NÉGYPÁREVEZŐSBEN Evezés ____________- . Hőségben, de jó vizen ver­senyeztek szombaton Csepe­len a Vasas SC által rende­zett országos minősítő regat­tán az evezősök. Hét szám­ban rajtoltak a felnőttek és — mint már az ezt megelő­ző versenyeken —, ismét meg kellett állapítani, hogy az indulók létszáma elkese­­rítően alacsony. Egyedül a férfi egypárevezősben (10 induló) kellett előfutamot rendezni, a többi szám egyi­kében sem volt szükség a hatos pálya minden sávjá­­ra. Három döntőnek csak két-két indulója volt. A felnőttek küzdelmeinek sorát a férfi kormányos né­gyesek nyitották. A váloga­tott hajó, amely legutóbb Berlinben igen biztatóan sze­repelt — és tagja a követ­kező hétvégén Amszterdam­ban versenyző küldöttsé­günknek — fölényesen győ­zött az egyetlen ellenféli a Rába ETO csapata előtt. Nem volt nagy küzdelem a női kormányos négyesek döntő­jében sem, a várakozásnak megfelelően az MTK-VM­A- csapatát nem szorították meg a győriek. Két tagja, Sóti és Földvári duplázott ezen a napon, ez a páros győzött a kormányos nélkü­li kettesben is. Úgyszintén duplázott a csepeli Sobják, aki az egyes győzelme után Feketével első lett a kétpár­evezősben. Fekete Antalnak ezúttal nemcsak a győzelem­hez gratuláltak a parton, ha­nem ahhoz is, hogy felesé­gének, Ambrus Mariannak ezen a napon egészséges kis­lánya született! Az újszülött 3.50 kg-mal jött a világra, és édesanyjával együtt kitű­nően érzi magát! A női négypárevezősben két hajó rajtolt. A váloga­tott egység tagjainak útjai most elváltak, néhányan a Vasas, néhányan pedig az MTK-VM hajójában ültek. A versenyt rendező Vasasnak egykor híres, nemzetközi si­kereket, EB-érmeket, orszá­gos bajnoki címeket szerző női négypárevezőse volt. Most, mintha ezekre a di­csőséges napokra emlékez­tették volna a közönséget, nyertek a piros-kékek. Az utolsó felnőtt döntőt ver­senynek sem lehetett nevez­ni, a Csepel kormányos nél­küli négyese 40 mp előny­nyel érkezett célba a BHSE hajója előtt!... Eredmények. Nők. Felnőttek. Négy­párevezős: 1. Vasas (Cse­rei, Koczkás, Bertényi, Hor­váth, K. Mucher) 3:33.0, 2. MTK-VM 3:34.8. Kormányos nélküli kettes: 1. Sóti, Földvári (MTK-VM­A) 3:59.0, 2. Szabó, Mészáros (Győri Spartacus B) 4:02.9, 3. Cseri, Szilágyi (Győri Spartacus A) 4:06.4. Kormá­nyos négyes: 1. MTK-VM A (Sóti, Földvári, Kállai, Baracs­ka, K: Répási) 3:48.2, 2. Győri Spartacus 3:54.7, 3. MTK-VM B 3:58.4. Férfiak. Egypárevezős: 1. Sobják (Csepel) 6:55.0, 2. Maróthy (REAC) 7:11.7, 3. Vö­rös (Bajai Spartacus) 7:12.0. Kétpárevezős: 1. Fekete, Sob­ják (Csepel) 6:21.5, 2. Benkó, Pál (BHSE) 6:35.5, 3. Zuber, Csonka (MTK-VM) 6:36.5. Kor­mányos nélküli négyes: 1. Cse­pel (Pergel, Karaus, Toronyi, Makai 6:32.5, 2. BHSE 7:12.7. Kormányos négyes: 1. Csepel —Váci Hajó-válogatott (Hónap, Bácskai, Sztárcsevics, Keller, K. Bálint) 6:26,8, 2. Rába ETO 6:34,5. XXXVIII. 160. ♦ 1982. július 4. NÉPES MEZŐNYÖK Kajak-kenu ] Csináljunk gyors leltárt, nézzük, ki hiányzik? Kiderül, nem könnyű. Leg­alábbis gyorsan elkészíteni. Több mint 1200 nevezés ér­kezett a Budapest-bajnok­­ságra, tele a csepeli Duná­ig kicsikkel, nagyobbakkal, és felnőttekkel is. Négy kor­osztály bajnokságát rendezik ugyanis ezúttal egy helyen, egyszerre. A belgrádi VB-re jelölt válogatottak számára nem kötelező az indulás, de nem is tilos. Mégis kevesen élnek a versenyzés lehető­ségével, csupán: Révész, Dragos, Fábián és Kiss Ist­ván. Meglepetés, amit való­ban annak lehet nevezni, csupán egy akad­ férfi ka­jak egyesben 1000 méteren Góti esélyesebbnek ítélt ver­senyzőket előz meg. Babella László tanítványa, s az edző így nyilatkozi a sikerről: ..Évek óta becsületesen ké­szül, és edz, idén végre meg­érezte a vizet a fiatal ver­senyző, ennek tulajdonítható a siker.” Ugyanebben a számban a rövidebb távon a tavaly még VB-csapattag Rukkel a ta­valyi Budapest-bajnokot győzte le. Kenu egyesben 500 méteren roppant szoros versenyben csak hajója „be­­rúgásával” nyert Bánits. Női egyesben Révész és Zaka­riás kijlön versenyt vívott. Női párosban a Dózsa ver­senyzői fölényes győzelmet arattak, de ebben a szám­ban csakúgy, mint a négye­sekben, nagyon gyér mezőny jött össze. Végül kenu ket­tesben mindkét távon Varga és Takács fölényesen győ­zött. Eredmények. Nők. K 1. 500 m. Bajnok: Révész Erika (FTC) 2:04.0, 2. Zakariás (O. Dózsa) 2:05.4, 3. Andrási (Cse­pel) 2:07.2. K II 500 m. B: Dragos Ágnes, Pozsonyi Ág­nes (O. Dózsa) 1:52.8, 2. Déry, Rajnai (Bp. Honvéd) 1:54.4, 3. Kovács J., Zakariás (O. Dó­zsa) 1:59.4. K IV. 500 m. B: V. Dózsa (Dragos Ágnes, Za­kariás Mária, Hajdúmár Fran­ciska, Kovács Éva) 1:50.5, 2. Ir. Dózsa (Szeitler, Pozsonyi, Fegyver, Meggyesi) 1:54.4, (két induló). Férfiak. K I. 500 m. B: Ruk­kel László (Csepel) 1:47.9, 2. Kocsis L. (Ü. Dózsa) 1:48.4, 3. Hagymási (Bp. Honvéd) 1:49.6. K I. 1000 m. B: Góti Károly (Ü. Dózsa) 3:18.4, 2. Gálovits (Bp. Honvéd) 3:49.7, 3. Rom­­hányi (O. Dózsa) 3:50.3. K II. 500 m. B: Szabó László, Rom­­hányi Zoltán (O. Dózsa) 1:37.2, 2. Gálovits, Mészáros S. (Bp. Honvéd) 1:37.8, 3. Fábián, Far­kas I. (O. Dózsa) 1:38.7. K II. 1000 m. B: Herendi László, Valcz László (Bp. Honvéd) 3:33.5, 2. Waltner, Gálovits (Bp. Honvéd) 3:34.6, 3. Ruk­kel, Ambrus (Csepel) 3:35.1. K IV. 500 m. B: Bp. Honvéd (Mészáros Sándor, Kiss II Ist­ván, Havas Tamás, Sasvári Károly) 1:32.3, 2. Bp. Honvéd (Gálovits, Rácz, Herendi, Valcz) 1:32.6, 3. Bp. Honvéd (Waltner L, Ill. Fekete L., Rátkai) 1:37.9. C I. 500 m­. B: Bánits Gábor (U. Dózsa) 1:56.1, 2. Nagy K. (­ Dózsa) 1:56.5, 3. Paraszt (Bp. Honvéd) 1:57.3. C I. 1000 m. B: Solymár László (FTC) 4:14.2, 2. Pétervári L. (BSE) 4:14.9, 3. Paraszt (Bp. Honvéd) 4:16.5. c II. 500 m. B: Varga Zoltán, Takács Gábor (U. Dó­zsa) 1:46.6, 2. Solymár, Bánsz­­ky (FTC) 1:47.9, 3. Ring J, Kerepesi (BSE) 1:49.5. C II. 1000 m. B: Varga Zoltán, Ta­kács Gábor (I. Dózsa) 3:52.8, 2. Solymár, Bánszky (FTC) 3:57.5, 3. Ring, Kerepesi (BSE) 4:00.4. •k A szegedi evezőspályán szom­baton a rövidtávú döntőkkel folytatódott a vidékbajnokság. Férfiak: K I. 500 m. B: Csá­szár Attila (Tata) 1:58.7, 2. Pethő (Szolnok) 1:59.5, 3. Kosz­­tyán (Vác) 2:00.9. K I. 1000 m. B: Joós István (Rába ETO) 4:02.6, 2. Petrovics (SZEOL AK) 4:05.0, 3. Pethő (Szolnok) 4:05.8. C I. 1000 m. B: Gáti József (Baja) 4:28.9, 2. Szemán (Vác) 4:31.8, 3. Oroszi (Vác) 4:36.5. Nők. K I. 500 m. B: Rakusz Éva (Olefin) 2:08.4, 2. Povázsán (Rába ETO) 2:09.2, 3. Mészáros (SZEOL AK) 2:12.5. K II. 500 m. B: Villám Ildikó, Mészáros Karola (SZEOL AK) 2:00.2, 2. Povázsán, Nagy (Rá­ba ETO) 2:00.5, 3. Rakusz, Er­­dődi (Olefin) 2:04.3. XVIII. hortobágyi nemzetközi lovasnapok AZ AKADÁLYHAJTÁS ELŐTT JUHÁSZ ÁLL AZ ÉLEN A pénteki viszonylag csen­desebb nap után szombaton már nagyüzem volt a má­­tai lovaspályákon, ahol XVIII. alkalommal rendezik a hortobágyi nemzetközi lo­vasnapokat. Előző napi tu­dósításunkban a díjugratók érdemeltek elsőséget, mai be­számolónkat kezdjük a fo­gathajtók összecsapásával. Hat nehéz akadályt „okos­kodtak ki” a rendezők a kö­zel 20 kilométer hosszúságú terepen. Nem­ is a szintkü­lönbség okozott gondot, ha­nem az a hamisítatlan pusz­tai meleg, amilyent csak Hortobágy képes produkálni. Amint az várható volt, az első napi díjhajtás után élen álló NSZK-beli Riegger, csak pünkösdi királyságot él­hetett át. Maratonhajtásban alaposan visszaesett — a nyolcadik helyen várhatja a vasárnapi akadályhajtást —, bár a legkritikusabb pillana­tokban — több ilyen volt — bebizonyította, hogy kitűnően idomított lovakkal érkezett. Távirati stílusban a ma­gyarokról, azokról, akik a VB-kiküldetésért küzdenek. mintha. Mintha kicserélték volna őt, a gyenge díjhajtás után a hazai terepen gyor­san és kevés hibával haj­tott, megérdemelten nyerte a versenyszámot. Juhász. Bi­zonyította, hogy kecskeméti OB-győzelmét nem a vélet­len szülte. Minden vitán fe­lül ő a leggyorsabb hajtó az akadályok között. Ami pedig az új szabályok szerint kin­cset ér. Fülöp. Kitűnően haj­totta, okos kézzel irányította új fogatát, Bálint. Őt illeti a legnagyobb dicséret, négy hó­nap alatt „varázsolt” nyers lovaiból engedelmes, okos munkatársakat. Negyedik he­lyen áll az összetett ver­senyben, s ez mindennél töb­bet mond. Pénteken azt írtuk, hogy szoros az élmezőny. Nos, a helyzet szombat estére mit­­sem változott. Az első és ne­gyedik helyezett között mindössze négy pont a kü­lönbség. A vasárnapi aka­­dályhajtás során tehát már egy verőhiba is végzetes le­het. Az ugrószámok közül a legnagyobb érdeklődés a Hortobágyi Nagydíj közép­döntőjét, a vadászugratást kísérte. Végre a hölgyek is szóhoz jutottak, a számot ugyanis a bolgár vendéglo­­vasnő, Angelova nyerte. Fogathajtás. Maraton: L­aintha (Hortobágy) 32 k. p.­ 2. Juhász (Kiskunfélegyháza) 33, 3. Fülöp (Kecskeméti TE) 35, 4. Rédei (Üllő) 41, 5. Má­­tyus (Szilvásvárad( MEDOSZ) 42, 6. Bálint (Kiskunfélegyhá­za) 43. Az összetett verseny állása: 1. Juhász 62, 2. Fülöp 65, 3. Fintha 66, 4. Bálint 75, 5. Mátyus 86, 6. Rédei 92. Díjugratás. Hortobágyi Nagy­díj, középdöntő, (30 induló — 140 cm): 1. Angelova (bolgár) Molnár nevű lován 78.3 mp, 2. Rathgeber (NSZK-beli) Snob n. 1. 79.7, 3. Hargitai (Bp. Hon­véd) Mihaszna n. 1. 80.3. Barátság Staféta (36 inch. — 130 cm): 1. Ács, Sztojka, Ko­­lev (vegyescsapat) 70 — 220.3, 2. Stelczer, Rathgeber, Sztojka (vegyescsapat) 70 — 235, 3. Szántai, Neagu, Schneider (ve­gyescsapat) 70 — 245.

Next