Népsport, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-29 / 178. szám

11 NYÁRESTI BESZÉLGETÉS A nagy játszmáról, s arról, hogy régen megállt a trolibusz Félkrajcárnyi darabját mutatta már csak a nap, s utolsó sugaraival úgy festette vert arany színűre a tó tükrét, hogy valami azért maradjon holnapra is. A távolban egy fehér vitorla Katajev, a csipkézett sziluettjüket mutató tihanyi, badacsonyi dombok Bertha Bulcsú világát idézték, a nosztalgiától fosztott jelenre és valóságra a vijjogó rendőrmotoros ébresztett csupán. A stégen már csak ketten ültünk. Kit a koraeste,akit a vacsoraidő nógatott zártabb vidékekre, az egész napos őrült pihenve-rohanás után nem is ártott egy kis magány. Ám a magány, ha akarják, pillanatok alatt osztódik, mint a sejt, különösen akkor, ha osztani akarják. .. Osztani, mint nap a kincsét, költő a rímeit, sportoló győzelmét-kudarcát, beatzenész a hitvallását. ELSŐ AKKORD Zorán: így ismeri egy ország, mint akinek nincs is vezetékneve. Mi ez, ha nem siker, népszerűség, mindenünnen áradó szeretet? Ezzel a mellettem ülő, lábait lógázó, meglett férfikorba lépett emberrel együtt nőtt apakorba egy generáció, a mai harmincasok nemzedéke. — Megöregedtünk, Zorán? — állítom és kérdezem egyszerre, s miközben érlelődik a válasz, arra gondolok, milyen régen is citromízű már a banán, s milyen messzi, milyen távoli az az idő, amikor még „kócos kis ördögök voltunk”... — ... szó, ami szó, ma már lassan a mi gyerekeink keresnek ideált. Úgy, ahogy mi kerestünk egykoron. Mégsem hiszem, hogy az öregség a jó szó erre... Férfikor, felnőttkor.... Valami ilyesmi jobban illik rá. Hallgatunk egy sort, nézzük a ▼izet, ahogy éppen egy játékoskedvű halacska húzza rajta végig a maga sajátos hieroglifáit. — A plakátok szerte a Balaton mellett, úgy hirdetik koncertedet, hogy JÁTSSZ MÉG... Ez lehet véletlen, lehet a népszerű sláger egyszerű kiragadása, de lehet küldetés, üzenet is .. . — Ne hidd, hogy nálunk mindennek forgatókönyve, vagy filozófiája van... Az életben a dolgok sohasem csak hófehérek, vagy pokolfeketék. Valaki azt mondta: legyen a nyári koncert címe, hogy JÁTSSZ MÉG ... Tetszett, Jó, legyen, mondtuk, s ezzel a kérdés eldőlt. Ennyi... — Hidegen hagy a játék? — Az egész életem játék... MÁSODIK AKKORD Szörfös húz el nagy sebességgel stégünk mellett, nem hallhatja — feltehetően nem is nagyon érdekelné —, hogy az a két „félcivil” a sport és a beatzene köldökzsinórját keresi, tapogatja. — Amikor a Metróval berobbantatok, a sportpályák világában olimpiai és világbajnokok sora tündökölt, a futballt például olyan nevek jellemezték, mint Albert, Farkas, Bene, Göröcs, Tichy. Első sikereit aratta egy tehetséges képzőművész, filmes, író, költő nemzedék, a közönség érdeklődése és értékskálája mégsem mutatott meghatározó nagyságrendű kilengést. A fiatalok jártak mérkőzésre, kiállításra, színházba, moziba, koncertre, az irányzatok, a műfajok sokkal inkább kiegészítették, mint gyengítették egymást. Ma ... Kár tagadni, tömegeket néhány újhullámos zenekaron kívül senki, semmi nem képes tartósan maga után húzni ... — Most olyan leszek, mint a bölcs öregek, s azt mondom: „a mi időnkben, fiam, más világ volt..Hogy manapság inkább a botrányra építő bandák vonzzák a tömeget, annak oka nagyon egyszerű: a fiataloknak mindig tetszik az ellenkezés, az, ha valaki a kitaszított, az üldözött szerepében tetszeleg . .. Amíg a sportban, a művészetben, a tudományban, a zenében nem jelennek meg korszakhatározó zsenik; míg nem tudunk mi már befutottak, vagy a most indulók, újat, érdekeset, értékeset adni a legfiatalabb generációnak, addig az törvényszerűen azok felé fordul, akik látványos külsőségeikkel, nemegyszer torz, hamis, igaztalan ideológiáikkal számára adnak valamit... Mindegy, hogy mit, hogy talmit, de a fogódzkodót, vagy annak látszót. — Miért nem lehet a szépbe, a nemesbe, a sportba fogódzkodni? — Gondolod, hogy ez csak a beatzene hibája? HARMADIK AKKORD Szákját üríti már a parti horgász, elcsavargott kisfiát keresi kiáltozva egy anyuka, az araszolva közelítő estére figyelmeztet a durvábban támadó szél is. Belém villan egy szövegrészlet: „Sok futballmeccs, meg vetélkedő nagyon kéne még, hogy legyen, amit önfeledten élvezhet a nép ... „Kérdezem: cikizés ez, vagy őszinte vélemény? — Mikor, mi ... — mondja Zorán, majd leveszi napszemüvegét, és olyan gondossággal, precizitással kezdi tisztogatni, ahogy egy latintanár sorolja a szótöveket. — A koncerteken is mindig az éppen adott helyzetnek, eredménynek, történésnek megfelelően éneklem ezt a kék sort... Döntse el mindenki magában, hogy mit hisz róla ... — Testvérednek, Dusánnak jószerivel minden szövege hasonló kérdőjeleket állít. .Az ember csak forgatja, morzsolgatja, elemezgeti a mondatokat, s Végül rájön: a dalok szövegének mondanivalója jóval több immár, mint egy zenére, papírra vetett ritmizáló betűsor... — Ha ez így van, akkor az jó, hiszen a tudatosan vállalt cselekvés visszajelzése. Mi már nagyon régen figyelünk arra, hogy a dalokkal MONDJUNK VALAMIT, éppen a legalkotóbb, legmunkaképesebb, leginvenciózusabb korban levő generációnak. Ez a mi cementünk, ami a közönséghez köt, ez az a bizonyos fogódzkodó, amivel belénk talán kapaszkodni lehet. A sportnak is valami hasonló formanyelvre, eszközre, segítségre lenne szüksége ... A futballban például valami kétségtelenül elromlott. Életre szóló emlékem: az 1954-es világbajnokság idején trolival jártam haza az iskolából. Az egyik mérkőzés időpontjában is úton voltam, akkoriban sokkal kisebb volt a forgalom, családiasabb volt a közlekedés is. Az egyik megálló éppen egy ház nyitott ablakához esett, ahonnn csak úgy harsogott kifelé a riporter hangja. Mi, utasok a vezetővel együtt a troli szintén nyitott ablakán át ittuk a riporter szavait, s el nem indultunk volna, amíg az akció véget nem ért . El tudod képzelni, hogy egy autóbusz manapság megálljon azért, mert a rádióban futballmeccset közvetítenek ? ... NEGYEDIK AKKORD Jól cselező csatár módjára térek ki a válasz elől, a „cserébe’’ megtudom: az egyik legnépszerűbb előadóművész egykoron a Bp. Honvéd szertomnásza volt, egészen addig, míg a gyűrűről és a nyújtóról a gitár húrjaira csúszott el a kéz, hogy az aktív sport a rendszeres tenisz jelmezében teszi változatosabbá mindennapjait. A közönségért neki éppen úgy meg kell küzdenie, mint bármelyik sportolónak, mindez azonban az állandó „edzést”, az örökös gyakorlást igényli. Ha két napig nem vesz gitárt a kezébe, már megérzi, ha kimarad egy énekóra, máris megszólal a belső vészcsengő? A tapsért, a sikerért ma már mindenütt munkával kell adózni. — Milyen szép az a vitorlás ott, Tihany előtt... — mondja, aztán csak lógázzuk tovább a stégről a lábunkat, s nézzük a vizet. Körülöttünk minden nesztelen, semmi sem mozdul, a Szigliget táján lebukó nap is olyan, mint az ember, aki veszi a kalapját, s egy napra elköszön. * Lakat T. Károly tylok 4 ' X St. X 'A 4 .5 * A '■ im bajnok ot minden perc, a leszorítóban töltöttem, s rámszámoltak. Ilyen sohasem esett meg mindezek ellenére szép az a csata, mert forlaltam meg". Soros magyar bajnoka mondott búcsút a Amikor visszavonult, edző lett. Az Újpesti ánpótlásával fogjalészen a múlt esztén- 1 m van értékeli edződ ínyét ? Kortyok a söröskiigéreztem, tudok bánokkal. Buga Kálmánítványom légsúlyban •s junior bajnoki cíel. Ezzel a kis varekkel csak én tudilalkozni, hallgatott ki Csaba úttörő-olimp 1 3/c lett. Keszi Pál és tábor pedig serdülő Ennyi a mérlegem, volna több is, de a betegségem. Névapja még 120 kiló úsvétkor egy szívre- s nem elvitt. De hát könnyű Edőcs Piseni a lábáról, a sörnek sem ? — az újonnan rendelt tagadom, szeretem adig is bohém fickó ■ Legyint! — Pedig, van veszem a bűre vihettem volna ... Istvánt az utóbbi jó néhány magyar s bűnügyi filmben A keményöklű ex- i kocsmai verekedéttai ökölharcokban ül kamatoztatja a magával hozott kéan került a filmvk Tamás és Marosi zkadőr főnökök hívővel ezelőtt a cso- Első filmszerepentor című nagy sisorozatban kaptam. A kaszkadőrvizsgát — Nehéz volt? — Volt némi protekcióm — magyarázza mosolyogva. — A magasból való leugrásokat elengedték. Nem akarták, hogy beszakadjon alattam a beton. Egyébként nem könnyű szakma a szaszkadőrség. Élethűen kell verekedni," de közben vigyázni, hogy az ember nehogy nagyot üssön. Ha nem vigyázunk, könnyen sérülés, baleset történhet. POFONOK — Legkellemetlenebb filmszerepe? — A Linda című filmben Görbe Nórának ki kellett rúgnia a cigarettát a számból. Ez a jelenet sehogyan sem akart összeállni. Nóra vagy harmincszor pofán rúgott, amíg sikerült a produkció. Az apró színésznőnek hiába volt mindössze 35-ös cipője, a sok rúgást azért megéreztem. Igaz, meg is fizették ... Edőcs István a BM állományában van, és mint ilyen, sűrűn találkozik az alvilággal. — A nehézfiúk mennyire respektálják? Megsimogatja az ökleit. — Eddig még nem kellett használnom. A nehéz vagányok is kaptákba állnak, ha meglátnak. Minden csibészt ismerek, azt hiszem, kicsit kedvelnek is. Ha bárkinek odaszólok, „Pajtás, nyugi", esze ágában sincs hőbörögni. — Család? — Évek óta egyedül nevelem két gyerekemet. Az egyik 18 éves lány, a másik 15 éves fiú. Mindketten középiskolások. A BOKSZ — Terve? — Vissza szeretnék kerülni az ökölvívó sportba. Bevallom, ez az egy dolog, amihez igazán értek. A boksz az életem. Csacska gyermekversüke jut az eszembe: „Egyszer volt egy „Kilincs”, tovább nincs .. Kemény György ve ros ágat űznek. Azt szeretnénk, ha mindig széletli pék, karcsúak, nőiesek maradnának.” Érthető. De nem néztek a kanadai lányokra? dezként rhorikai adat ólaiban jártRóma. Az örök város. Forum Romanum, Colosseum, San Paolo fuori le Mura. A csodák csodája: a San Pietro bazilika és a Vatikán. A pápa székhelye. És a turistáké. Meg a „bennszülötteké”. Az árkádok alatt, évezredes kövek közt dühöng a foci. Időnként túlságosan. A Mundial nyomát őrzi jó néhány gyönyörű épület. A festékszóró megtette hatását. Útban hazafelé rohanás az egész. Rimini, San Marino csupán egy-egy villanás. Igaz, csodálatos. A tengerről eszembe jut Axel Munthe könyve és egy mondata: „Siete buono come il mare.” Ízlelgetem. Még mindig tetszik. A kagylógyűjtésről sem mondok le. Emlékek nélkül mit is érne az egész? Klagenfurtban él az éjszaka. A városba menni késő volna. Marad az autópálya. Reggel kicsit értetlenül nézünk szét, közöttünk tucatnyi autó. Nagy, zajos élet. Belepottyantunk a huszonnégyórás verseny útvonalába. Sokan fázósan, négykerekűjükből nézik a versenyt, a többség az út mentén ácsorog. Sima szakasz, izgalomra semmi ok. Egy óra múlva mintha mi se történt volna. Újra egymagunkban állunk az autópályán. Délben a határállomásról telefonálok. Élek. Jó volt. Megjöttem... Egyébként nem történt semmi különös. Morvai Katalin :