Népsport, 1983. szeptember (39. évfolyam, 207-232. szám)
1983-09-07 / 212. szám
XXXIX. 212. ♦ 1983. szeptember 7. t- Kosárlabda Intő jelek pedig már voltak. Európa-bajnokságokon, mondhatni, csak azok voltak. És most mégis nagy a bizakodás, a vasárnap kezdődő XIX. felnőtt női kosárlabda EB-n harmadik helyezettnél nem lehet rosszabb a magyar válogatott. Kétségtelen, hazai pályán, Miskolcon és Zalaegerszegen, illetve a két záró napon Budapesten zajlik az esemény. Végtére is, hol legyen dobogós az együttes, ha nem otthon?! Érem még soha Még az sem állítható, hogy nem rokonszenves ez a derűlátás. A szárnyalás mindig magával ragadja az embert. Még olyankor is, ha hiányzik hozzá a kellő alap. Félreértés ne essék, ott lehet a legjobb három között a válogatott. De az eddigi nemzetközi eredmények alapján nem ez az eredmény , természetes. Ez inkább bravúr, mint kézenfekvő. Ez inkább a meglepetés, mint a várakozásnak megfelelő helytállás. Mindezek igazolásául ott az elmúlt közel másfél évtized összes világversenyének, kontinensbajnokságának sorrendje. Killik László, a válogatott edzője 1969-ben kapta meg a kinevezést. Azóta hét EB-t már megrendeztek. A mieink helyezése sorrendben: 10., 6., 4., 8., 6., 7., 9. A számok szerint egyszer voltak igazán dobogókörelben: 1974-ben Cagliariban. A bronzéremért zajló öszszecsapást azonban a honi pályán játszó olaszok nyerték. Mindebből még nem fakad törvényszerűen, hogy a hazai , környezet egyenlő valamilyen éremmel. Legutóbb, 1901-ben is az azzurrik voltak a házigazdák, mégis be kellett érniük a hetedik helyezéssel. 1978-ban Poznanban pedig XlXm ssói EssE'opan«’«MS£e§© nsznip Túlkapások és a realitás a lengyelek csak ötödikek lettek. Ha valamibe lehet kapaszkodni, az az olimpiai negyedik helyezés. Az igen! A Killik-korszakban eddig messze az a siker volt a legszebb. Más kérdés, hogy Moszkvában is három európai ország csapata végzett előttünk: a Szovjetunió, Bulgária és Jugoszlávia. Hogy teljes legyen a kép, fel kell még idézni az 1975-ben Caliban rendezett világbajnokságot, ahol a magyarok számára a kilencedik hely jutott. Ugyancsak a negyedik legjobb európai helyezés (1. Szovjetunió, ... 3. Csehszlovákia, 4. Olaszország). Az első helyezett: biztos Lesz-e végre-valahára érem? Először 1950-ben volt, utoljára 1956-ban. Ekkor még Szabó János állt a magyar válogatott élén. Prágából tért haza második helyezéssel. Most hol az a harmadik? Habár... A csoportbeosztás és a lebonyolítási rendszer ismeretében a bronzérmet talán nem is könnyebb megszerezni, mint az ezüstöt. Hiszen a mezőny két hatos csoportra oszlik. A csoportok első helyezettjei a másik ág másodikjaival keresztbe játszanak. A győztesek vívják a döntőt, a vesztesek a bronzért küzdenek. Ha a mieink Miskolcon elsőként végeznek, akkor szeptember 17-én Budapesten elkerülik a Szovjetuniót. Mert — bár a labda gömbölyű — az aligha lehet vitás, hogy a zalaegerszegi körmérkőzésből az olimpiai, világ- és Európa-bajnok veretlenül kerül ki. Ha tehát minden úgy történik, ahogy abban a bizonyos nagykönyvben meg vagyon írva, akkor a döntőbe jutásért Magyarország Bulgáriával, netán Csehszlovákiával, a Szovjetunió pedig Jugoszláviával, vagy Lengyelországgal mérkőzhet. Bulgáriát, vagy Csehszlovákiát tehát, a dobogós helyezés érdekében a magyar válogatottnak egyszer mindenképpen le kell győznie! Ha Miskolcon az élen végez az együttes, akkor szeptember 17-én a döntőbe jutásért zajló találkozón. Ha a magyar válogatott csak a második helyet szerzi meg csoportjában, akkor szeptember 18-án a harmadik helyért lejátszásra kerülő rangadón. Banja Luka tanulságai Ugye, egy kicsit bonyolult? Kivívni a lehetőséget azonban sokkal nehezebb, mint megérteni. Már a miskolci öt csoportmérkőzés közül négy roppant nehéz lesz. Az első , ellenfél, Románia éppen az elmúlt napokban bizonyította be, hogy nem lehet könnyen venni. Igaz, hogy öt legjobbját nélkülözte ellene a magyar válogatott, de akkor is ... Románia nagy különbséggel győzött. Sajnos, 1980-ban Banja Lukán, az Európa-bajnokságon is bebizonyosodott, hogy keleti szomszédaink olykor jobbak nálunk. Olykor, a legváratlanabb pillanatokban... Az olimpiai negyedik helyezett magyar csapat csodálatosan kezdte az EB-t. Előbb húsz ponttal verte Lengyelországot (88-68), majd ugyanennyivel Jugoszláviát is (79-59). Aztán jött a „könnyű meccs”, amelyet Románia 69-59-re nyert — ellenünk. Végül is Lengyelország lett a második, Jugoszlávia pedig a harmadik. Magyarország — az említetteket játszva verő együttes — pedig csak hetedik ... Azért mert a továbbiakban még váratlanul alulmaradt Hollandiával (64-61) szemben is. A sors nagy iróniája, vagy lehetősége, hogy a miskolci csoportban a papírforma szerint a hazaiak két legnagyobb vetélytársa, Lengyelország és Jugoszlávia, az alig három hete lezajlott VB hetedik és nyolcadik helyezettje. És ugyanebbe a csoportba került még az esélytelennek minősített Románia (a korábbi három EB-n egyaránt nyolcadik lett) és Hollandia (a legutóbbi két EB-n hatodik). A több a pályán... A magyarok Romániával kezdenek, aztán a valóban gyenge (bár ezek után ki tudja?) Spanyolország következik, s azt követően Hollandia. A jugoszláviai EB-hez képest tehát más a helyzet. Ott a két nehéz ellenfél (Lengyelország, Jugoszlávia) megelőzte a könynyebbeket. Most minden fordítva lesz. Azazhogy ... Remélhetőleg nem minden. Vereségek ezúttal nem lesznek. A miskolci közönség minden bizonnyal megteszi a magáért. A lányok... Ők már a helyszínen készülnek. Egyelőre a csanyiki KISZ-iskola lakói, közel a csarnokhoz, csendes, erdős vidéken. Pillanatnyilag még tizennégy tagú a keret. Killik edzőre még egy kellemetlen döntés vár: két lányról le kell mondania. A jelek szerint a végső tizenkettő között hét olyan kosárlabdázó lesz, aki már Moszkvában, az olimpián is biztos pont volt (Beloberk, Boksay, Kiss, Medgyesi, Németh, Szuchy és Winter). Bárhogy is alakul tehát a névsor, a magyar csapat érett, rutinos. Mindennek bizonyságát, persze, a pályán kaphatjuk meg. Gyárfás Tamás Killik László tanácskozása a magyar csapat két erősségével, Winterrel (12) és Némethtel (szemben) Az utóbbi időben «a^e n*«* ____________________ megszokottá ---------------------------------vált egy-egy világverseny után az edző, a szakvezetők magyarázkodása: „Sajnos, X. Y. megsérült a verseny előtt, és nem tudtuk pótolni.” Mindezzel azt is elismerjük, hogy egyre kevesebb a klasszisunk. Ez egyrészt érthető, hiszen a korábbiaknál jóval több ország kapcsolódott be a sportélet nemzetközi vérkeringésébe, mindenütt nagyobb figyelmet fordítanak a sportra. Bekapcsolódtak a különféle tudományágak, gyökeresen megváltozott mindenütt az utánpótlásnevelés, így természetes, hogy a világ sportolóinak egyre szélesebb köréből kerülnek ki a klasszisok. Ugyanakkor több csábításnak vannak kitéve a fiatalok, így kevesebben is vállalják a megerőltető edzéseket és a hajszálon múló sikert. Gyakran egykék „tartanak el” sportágakat, vagy súlycsoportokat. Nincs például, aki a cselgáncsozó Ozsvár András helyére lépjen, de nincs megfelelő helyettese a birkózó világbajnok Tóth Istvánnak vagy éppen Rácz Lajosnak, de az ökölvívó Alvics Gyula helyére sem tudna kit állítani Papp László. Ha ezek a sportolók megsérülnek, megbetegszenek vagy másokból válnak ki a sorból, már mentegetőzniök kell az edzőknek. Azonnal mentőövre van szükségük. Pedig valamit azért lehetne ezen változtatni. Vegyünk példának néhány nehéz atlétikai ágat. Ha egy-egy súlycsoportban több hasonló képességű versenyző is összejön,az ösztönzőleg hat valamennyiükre, egyre jobb eredmények elérésére sarkallja őket. Ebben az évben például súlycsoportot változtatott súlyemelő olimpiai bajnokunk, Ba zz . A KÜZDŐTÉR SZÉLÉN Mentőöv Czakó Péter. Abba a kategóriába lépett, amelyben ott van Hlavati András, aki VB-ezüstéremmel bizonyította, hogy nem akármilyen tehetség. Az idén egymás mellett készül a két sportoló. Láttuk őket edzésen, és láttuk azt is, hogy szemük sarkából figyelik egymást, s ha az egyik két gyakorlattal többet végez, akkor a másik sem adja alább. Ennél jobb doppingszert kitalálni sem lehetne! A birkózásban egy-egy súlycsoport világhegemóniáját is hasonló okoknak köszönhetjük. Egy évtizeddel ezelőtt a kötöttfogásúak 62 kilós súlycsoportjában Ráczi László volt a király a világversenyeken. Itthon azonban már készítették ellene afiatal Tóth Istvánt. Gyakorta le is győzte a hazai versenyeken Tóth a világbajnokot, mégis Réczi utazott a nagy viadalokra, mert a külföldiek legyőzéséhez szükséges receptet ő ismerte. Amikor aztán Réczi megpihent, Tóth lépett a helyébe, s a nagy csatákban megedződött fiú méltó örököse lett a megüresedett trónnak. De más példákat is hozhatnánk. Torna és Kocsis, Rácz és Voncsecz testvérharca is azt eredményezte, hogy a világversenyeken rendkívül felkészülten lépett szőnyegre az, akire éppen a választás esett. A cselgáncsozóknál -------------------------------------- viadalának is köszönhető, hogy végül megszó helyett letett a magyar cselgáncssport első EB-aranyérme. Az ökölvívóknál Somodi és Lévai küzdelmének eredménye: egy olimpiai bronz- és egy EB-ezüstérem. De nemcsak a nehézatlétikában van ez így. Az úszásban például Verrasztó és Hargitay egymástól kapkodta a 400 méteres vegyesúszás világrekordját, az öttusázó aranycsapat, a Balczó, Török, Móna trió is húzta maga után a többieket, akárcsak a vívók: Gerevich és Gedővári, Kulcsár és Fenyvesi. Hogy a felsoroltak nyerték az olimpiai, VB- és EB-aranyakat, az annak is köszönhető, hogy az első számú esélyes mögött ott „fenyegetett” a hasonló tudású második, aki éppúgy jó formában volt, aki hasonló nagy csatában edződött, aki megszokta a világversenyek légkörét. Ma is sokkal jobban kellene figyelni a második emberekre. A birkózósztár Kocsis Ferenc mögött például ott áll a fiatal Komáromi. Mindkettejük érdeke, hogy küzdjenek egymással, s hogy nagy versenyeken mérjék fel erőiket külön-külön is. Különösen fontos ez Komárominak, hiszen minden valószínűség szerint Los Angeles után Kocsis visszavonul. Akkor pedig Komáromira vár a feladat: Kocsis helyének betöltése, eredményeinek megcélzása. Sokszor láttunk olyat is a versenyeken, hogy egy-egy klasszis kiesése visszaveti a második embert is. Az esélyesség terhe — amelyhez nem szoktatták — az ő vállára nehezedik, s gyakorta nem bírja elviselni a felelősséget. A váratlanul kapott lehetőség megbénítja. Ezért is jobb, ha az őrségváltás csatában dől el. A második emberek fokozatos terhelése persze nemcsak emiatt fontos. A klasszisoknak, főként azoknak, akik már hosszú évek óta a nemzetközi élmezőnyben vannak, szükségük van pihenésre is. Dr. Hegedűs Csaba, a birkózók szövetségi kapitánya például nagyon helyesen jár el akkor, amikor Ráczot, Tóthot, Kocsist vagy Ballát pihenteti s időnként kevesebb versenyen indítja őket. Néha a felelősséget is leveszi vállukról, könnyű versenyeken szerepelnek, ahol inkább csak azért indulnak, hogy a szőnyeget, a mozgást érezzék, hogy ellenfeleiket feltérképezzék, s nem azért, hogy nyerjenek. Nem szabad másodlagosként _ke______________telm az élen álla •-----------------------mögött levőt, sokkal inkább a holnap első emberét látni benne — és felelősséggel felruházni. Ellenkező esetben önbizalmát veszti, megszokja a másodhegedűs szerepét, s ha az első sorba lép, aligha várható tőle kirobbanó siker... Igen nagy felelősség hárul tehát valamennyi edzőnkre, hiszen nekik kell megtalálniuk és felnevelniük a jövendő klasszisait, s nekik kell elérniük a legjobb pedagógiai, pszichológiai és edzői módszerekkel, hogy ne kényszerüljenek magyarázatokra, mentőövekre. Beszéljenek inkább az eredmények! Cser Kovács Gábor NÉPSPORT 7 A csoportellenfelek Szeptember 11-én: Románia. (A csapat legmagasabb játékosa a 191 centire nőtt 26 esztendős Maria Badinici és a 23 éves Stefánia Bors.) Szeptember 12-én: Spanyolország. (Az együttes átlagmagassága csak 172 centiméter, a mezőnyben a leggyengébb. A gárda „óriása” a 187 centire nyúlt Ana Ma Eizaguirre.) Szeptember 13-án: Hollandia. (Az edző, Vlagyimir Heger, korábban a csehszlovák női válogatott élén ért el sikereket. Idén Franciaországban a férfi EB-n a holland férfiválogatottat a negyedik helyre vezette.) Szeptember 14-én: Lengyelország. (A legutóbbi két EB ezüstérmese. Az együttesbe szülés után visszatért a korábbi csapatkapitány, Halina Iwaniec.) Szeptember 15-én: Jugoszlávia. (Olivera Krivapis 198 centi. Meglepetésre nem szerepel a nevezettek között a magyarok mumusa, Pekics.)