Népsport, 1983. október (39. évfolyam, 233-259. szám)
1983-10-13 / 243. szám
XXXIX. 243. ♦ 1933.október 13. Elkészü rá az írt bajnoki rendszer tervezete MÁR CSAK PECSÉT KELL RÁ! Vízilabda( ) Kevés döntés eredményezett olyan szenvedélyes, hosszan tartó vitát a honi vízilabdasportban, mint a közvetlen oda-visszajátszásos bajnoki rendszer bevezetése az első osztályban. Három éve másról sem hallani az uszodában, mint a kiírás csepüléséről. Az elégedetlenkedés, az újat, mást akarók hangja még akkor sem szűnik meg, amikor az úszószövetség módosításokat hajtott végre, s a lebonyolítási forma némi változtatásával a korábbinál valamivel érdekesebbé tette a küzdelemsorozatot. A felháborodás érthető volt, lapunkban is többször szóvá tettük, hogy ebben a rendezési formában a játék érdektelenséget szül, nem biztosít lehetőséget a csapatoknak a hibák megfelelő elemzésére, s kijavítására, hiszen erre az oda- és viszszavágók között alig van idő, és — ami szintén rendkívül fontos — kiűzi a közönséget az uszodából. Ha valaki szombaton megnézi a Bánk bánt, az nem vált jegyet vasárnapra ugyanerre az előadásra, s ilyen alapon senki sem kíváncsi két, egymást követő FTC—Bp. Spartacus, vagy Tungsram SC—KSI összecsapásra sem. Az OB I-es csapatok többségéinek edzői nemrégiben közös beadványt készítettek a szövetségnek, amelyben szinte követelték a rossz lebonyolítási forma megszüntetését. Talán ennek hatására, vagy ettől függetlenül megindult valami. Elhatározták: a jövő évtől kezdve más formában rendezik meg az OB I-et. A javaslat már el is készült. Az első és legfontosabb: a tavaszi-őszi rendszerről átállnak az őszi-tavaszira. Hogy ezt megtehessék, a Los Angeles-i olimpia előtt egyhuzamban lejátsszák az 1984. évi bajnoki mérkőzéseket, majd az ötkarikás játékok után megkezdik az 1984—85-ös OB I csatározásait. Az elképzelések szerint az olimpia előtt, április 6- tól május 27-ig rendeznék meg a bajnoki küzdelmeket. A tizennégy résztvevő csapatot két csoportba osztják, ahol — „vaksorsolásos” alapon — kétfordulós körmérkőzést játszanak. Ezután a két csoport első helyezettje az ellentétes csoport második helyezettjével méri össze — kétszer egymás után — az erejét, majd ezeknek az összecsapásoknak a nyertesei egymással mérkőznek a bajnoki címért. A középmezőny és az alsóház helyezéseiért ugyanennek a rendszernek az alapján játszanak, így alakul majd ki a végeredmény. Az újabb bajnokság, tehát az olimpia után kezdősokszor irreális volt egy-egy találkozó eredménye. A Magyar Úszó Szövetség elnöksége a közeljövőben tárgyalja a javaslatot. Hogy zöld utat kap az új rendszer, az már most bátran állítható, hiszen a kiírástervezettel az előzetes tanulmányozás során minden érdekelt elégedett volt, de őszi-tavaszi rendszerű pontvadászat lebonyolítási formája már nem követeli meg az „időspórolást”. Az első idényben minden csapat valamennyi ellenfelével játszik egy mérkőzést, úgy, hogy a pályaválasztási jogot sorsolják. A kialakuló dűlők. És még így is előfordult, hogy a nemzetközi porondon szereplő gárda csak néhány nappal a küzdelmek rajtja előtt szerezte meg a jogot, vagyis nem tudott megfelelően ráhangolódni a rangos csatározásra. L. K. G. lehetőséget biztosít, bajnoki sorrend alapján, speciális „forgatási tábla” szerint készül a menetrend a tavaszi visszavágókra. Ez hogy az utolsó három bajnoki fordulóban a legjobb négy, a legrosszabb négy és a középmezőnyben helyet foglalók egymás ellen mérkőzzenek, vagyis a bajnoki cím sorsát, s a kiesés kérdését az érdekeltek egymás között dönthetik majd el. Az őszi-tavaszi rendszerre való átállás azért fontos, s hasznos, mert a jövőben kapkodás nélkül nevezhetünk az Európa Kupákra, érdekelt csapataink nyugodtan készülhetnek a küzdelemsorozatra. A BEK- és a KEK-résztvevők nevét október elejéig kell eljuttatni a szervezőknek, s ezért eddig a bajnokság második felvonásában annyira sűríteni kellett a műsort, hogy szinte egymást érték a sor-A sűrített program tehát megszűnik, s ezzel az eddiginél magasabb színvonalra számíthatunk. Az oda- és visszavágók között csaknem fél év telik majd el, lesz idő a tapasztalatok felhasználására, a minél sokrétűbb felkészülésre, a legjobb taktika begyakorlására. A közönség is nyer, hiszen nem fordulhat elő, mint az eddigi rendszerben, hogy az élvonalbeli csapatok több héten át kizárólag az alsóbb régiókban helyet foglalókkal játszanak. Hétről hétre lesznek rangadók, izgalmas összecsapások. A zárófordulók pedig igazán csemegét ígérnek, hiszen a pontvadászat végére marad a döntés, ekkor dől el minden fontos helyezés. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az elkövetkezendőkben a különböző egyetemekre felvett, s az adott intézmény, város csapatához igazoló (Medicor OSC, SZEOL AK, Eger SE) sportolók nem a bajnoki év közben, hanem a küzdelemsorozat megkezdése előtt, szeptemberben váltanak csapatot. A továbbtanulók az eddigiekben gyakran felborították az erőviszonyokat. Persze a kedélyek csak akkor nyugodnak meg igazán, a legtöbben csak akkor hisznek majd a változásban, ha a testület hivatalosan kimondja az igent, ha pecsét kerül a tervezetre. Az egyik sarokban edzettek az ifjúsági válogatottak, a másikban a B- válogatott tagjai. VB-válogatott jelöltek és japánok nézték őket. Aztán fordult a kocka: edzettek a „nagyok” és a japánok, s a többiek lestek figyelő szemmel. De még a fújásszünetekben is át-átsétáltak egymáshoz, s bár mukkanás sem hallatszott, aki a súlynál állt, érezhette, hogy nincsen egyedül. A japánok két edzője is sétálgatott — hijnye, de ismerősek. — Meghiszem azt — mondta Stark András —, az egyik Fukuda Hirosi, a másik Mijake Josijuki. — Mit csinálnak itt? — öt versenyzővel már hosszú ideje Magyarországon készülnek a VB-re. Nagy alkalom, szalasztani. A két japán sportember maga az élő sporttörténelem. A „kis” Mijake bátyja, Josinobu 1962-ben éppen Budapesten lépett az ötszörös világbajnok szovjet Sztogov helyére, s így Feléli is csak ezüstérmet kaphatott. Később a két Mijake tíz éven át keresztezte a magyar lég- és pehelysúlyúak útját, s Fukuda ugyancsak légsúlyban remekelt. 1963- ban ő vette át a VB-ezüstöt. S míg a „nagy” Mijake két olimpiai és hat VB- aranyat termelt, Josijukinak is jutott kettő. Mindennek a mi Földünk itta meg a levét... Amikor Tatán Mijáke ismét a magyarokat figyelte, üdvözöltem és bemutatkoztam. A haja már ritkul, termete törékenyebb, mint amikor Columbusban és Münchenben találkoztunk, de ugyanolyan barátságos és közvetlen, mint mindig. Felcsillanó szemmel mondta: j ó, a magyar újságíró ... Szeretem a magyarokat. Azért is jöttünk ide. Nagyon jók a súlyemelőik és mi is kitűnően tudtunk felkészülni. — Hány versenyzővel indulnak Jerevánban? — Kilenccel. A közben szintén mellénk lépett Fukuda rálicitált: — Tízzel. — Megtudhatnám a neveket? — Miért ne?! Az itt készülő 52 kilós Manabe és Mijasita, az 56 kilós Kodaka és Jesiba, s a főiskolai vizsgáira Tokióba repült 82.5 kilós Isaoka mellett a 60 kilós Muraki és Vabiko, a 67.5 kilós Taira és Simaja, valamint a 100 kilós Tomata jöhet szóba. — Sok az ismeretlen név. Nevetett, miközben, fehér cipős lábával a padlón ,,tapsikolt”. — És a magyaroknál nem sok?!. .. — Ki tetszik közülük a legjobban? — Az a nagy-nagy nehézsúlyú (Jacsó József) és ■az a nagyon erős középsúlyú (Barsi László) — mutatott rájuk. — Japánban mennyien emelnek súlyt? — Két és fél ezren, ha teljes Japánt számítjuk. — Jerevánban kik lesznek a legjobbak? — Természetesen a szovjetek és a bolgárok, sitánok a magyarok. — No, meg persze a japánok. — Kössünk alkut, megosztozunk a harmadik helyen. Saját tréfáján ismét pompásan mulatott, de józanul hozzátette: — Azt hiszem, nekünk jó lesz a tizedik hely is. Ez aztán a szerénység! Vagy csak sportdiplomácia? Mert Mijako Hirosi nemcsak világhírű súlyemelő volt, hét bajnokot is nevelt, s jelenleg a Japán Súlyemelő Szövetség főtitkáraként emlegetik. Amíg beszélgettünk ven dégek érkeztek, Zöldi Mihály az ifjúsági világbajnok Szanyi Andor felkészülését jött ellenőrizni, segíteni, Juhász István pedig a diósgyőri jelölteknek adott tanácsokat. — Gyakran jár ide Tóth Géza, Horváth József, s több más egyesületi edző is — magyarázta Ambrus Laci —, s örülünk ennek, mert segítséget jelent. Jólesett hallani. Oly sokszor emlegetik egyik-másik sportágban a keret és a klubok közötti ellentétet, hogy a kapcsolatok ilyen alakulását igazán példásnak nevezhetjük. A versenyzők azonban továbbra is csendben (már amilyen csend lehet egy lezuhanó súlyzóktól, dobogóktól visszhangos teremben) és fáradhatatlanul végezték a gyakorlatokat. Néha egy bizakodó mosoly, egy kiszólás, egy mély felszakadó vallomás nyúlfarknyi szavai varázsolták a remények csodakertjévé a keskeny, hosszú, első benyomásra nem éppen vonzó helyiséget. Csengeri Kálmánnak gratuláltak, nyolc hónapra, de egészséges kislányt szült a felesége. („Az ózdi edző vitte be a feleségemet a kórházba, negyven centis a kislány, s ugye, szépen hangzik: Csengeri Adrienn? ...” — Bizony, Kálmán, csodaszép!) Szanyi a hüvelykujjait fújta. — Fáj? — firtatták, nem válaszolt. („Már a hétvégi pihenőt megérezték a kis nyamvadtak, megpuhult a bőröm — mondta később —, de nem szokott szétszakadni a kezem”. — Ne is szakadjon most, amikor a legkisebb sérülés is, ugye ...) Oláh Béla száztíz kiló felvétele előtt szólt ki: — Hopp! (S amikor kilökte mint a pelyhet, nem mondta, hogy semmiség, hanem azt súgta: „Négy-öt kiló még van rajtam, de lefogyasztok a lepkesúlyra, hátha sikerül.”) Hogy mi sikerülhet, azt sejthetjük, hisz légsúlyban legfeljebb ötödik-hatodik helyre pályázhatna, míg a lepkében esetleg éremre is. Váratlanul betoppant Földi Imre. Sürgött-forgott, viccelődött: — Tanácsot adok Oláh Bélának, hogyan kell lefogyni. — Inkább azt áruld el neki, hogyan kell győzni. — Tudja ő, nem is azért jöttem. Japán barátaimat viszem át Tatabányára a Sörbárba ... Étteremben akarnak vacsorázni. Elsöpört, azután tovább tartott a hangos csönd. Az ígéret csöndje, amelyet jó lenne — mennyire ideje lenne! — Ujjongó kiáltásra változtatni Jerevánban. Z. Vincze György ★ Bagócs János edző közölte, hogy a jereváni VB ideje alatt lezajló magyar—lengyel B-válogatott súlyemelőtalálkozóra lepkesúlytól fölfelé a következők a jelöltek: Babarczi (OBSK), Hornyák (Olefin SC), Szűcs L. (Csepel), Baranyai (OBSK — VB-tartalék), Messzi (Kecsk, Spartacus), Kertész (DVTK) és Imrő (OBSK), Mandzák (Csepel), és Kovács J. (Olefin), Sándor (Haladás VSE — VB-tartalék), Molnár (NYVSSC), Kovács I. (TBSC). Az október 14—15-én Lengyelországban (Ostrolenkában) lezajló lengyel—magyar—NDK-beli—bolgár—román ifjúsági nemzetközi ötös tornán az alábbi összeállítású magyar együttes szerepel: Tőzsér (BKV Előre), Seress (TBSC), Ecsedi (DMVSC), Romhányi (Csepel), Varga E. (DBSK), Rosanics (Haladás VSE), Buda (DVTK), Csiszár (Haladás VSE), Bökfi (B.-csabai Előre Spartacus), Grózsi (TBSC). NÉPSPORT 5 Brighton, Stuttgart, Houston, Tokió... Temesvári Ottóval - a világranglistán már 9. Andreáról „Temesvári sérülése miatt elmaradt a női teniszdöntő”, „Újrakezdés tornagyőzelemmel”. A két cím megjelenését tizenöt nap választotta el egymástól. A mélypontot — a csúcstól, a nem kellően tájékozottak által bírált visszalépést a sikeres visszatéréstől... Az edző-édesapával erről a tizenöt napról, no meg a következő egy hónapról beszélgettünk. — Mindenek előtt gratulálunk! A lyoni elsőséghez, no meg ahhoz, hogy Andrea immár kilencedik a WTA legfrissebb számítógépes világranglistáján. Csakhogy a lista szeptember 26-i keltezésű, Lyonban viszont október 9-én volt a döntő. Hogy létezik előrelépni — mérkőzés nélkül? + A sorrendet az egész mezőny szereplése befolyásolja. Mandliková idő előtt kiesett valahol, így a pontszámát nem gyarapította kellő mértékben, viszont pályára lépésével növekedett az osztó ... Ami ennél a kilencedik helynél is örömtelibb, nem jelentős a lemaradás. A franciaországi verseny egyébként nem hozott pontokat a konyhára. . . Amikor elutaztak, csak edzésekről volt szó. Miként lett ebből tornagyőzelem? A Tanvier-vel már régebben megállapodtunk, s valóban úgy gondoltuk: négy-öt napon át már fedett pályán készülhetünk. Vendéglátóink azonban menet közben meghívták Andit erre a közel ezer teniszezőt megmozgató, felfutásos rendszerű viadalra, pontosabban a végküzdelmeire. A nyolc közé jutásért az idei francia bajnok Herremoint verte 6:4, 6:1-re, a negyeddöntőben a csehszlovák Piskackovát 6:0, 6:2-re, az elődöntőben Calleiát 6:2, 6:4-re, végül a fináléban a ranglistán negyvenkettedik, kitűnően játszó Tanvier-t 6:2, 7:5-re. A gyógykezelés után óvatosan mozgott még Andrea, első szervát például nem is ütött, sőt, kedden és szerdán gyakorlás közben is csak a második adogatást csiszolgatta. — Mire készülnek most? - Szombaton Brishtonba indulunk, a következő versenyszínhely Stuttgart lesz, majd jön a nagy érdeklődéssel várt, vegyes páros VB-ként felvezetett houstoni bemutató. Csak ízelítőként néhány pár: Connors, Evert-Lloyd; Borg, Bunge; Stewart , Russel; Nastase, Temesvári. — Szó volt egy esedékes tokiói fellépésről is ... Alighanem az eddigi legnagyobb megtiszteltetés: már végleges, hogy meghívták Andit a november első hetében rendezendő nagy négyes versenyre, amelyet eredetileg a négy nagy torna győztesének szerveztek. Navratilová, Evert Lloyd és Jaeger mellett esett a lányomra a választás, mint az év legtöbbet fejlődött teniszezőjére__ — Mivel telik az idő szombatig? Naponta, éppen a kímélés miatt, csak egy edzés van, azon Benyik Jánossal teniszezik Andrea. Az újkeletű együttműködéstől sokat várok. A férfias játék még jobb elsajátítását. Attól pedig — az újabb előrelépést. .. (tölgyes)★ A WTA számítógépes világranglistája: 1. Navratilová 19 739, 2. Evert-Lloyd 17 227, 3. Jaeger 11 867, 4. Austin (mind amerikai) 11 002, 5. Hanika (nyném) 10 109, 6. Shriver (am) 10 010, 7. Turnbull (ausztr.) 9744, 8. King (am) 8718, 9. Temesvári 8602, , 10. Mandliková (cs) 8599. A 273. helyezettig nyilvántartott világranglistán továbbra sem szerepel Bartos Csilla, míg a külföldön egyre ritkábban játszó Pintérna a 179. helyről a 221-re esett viszsza.