Népsport, 1983. október (39. évfolyam, 233-259. szám)
1983-10-29 / 257. szám
XXXIX. 257. ♦ 1983. október 29. Az első lépést már megtették Budapesttől alig órányira, a 2-es számú főútvonal két oldalán fekszik Göd, a Duna bal partjának egyik legjelentősebb üdülőközpontja. Lakossága közel 15 ezer, ám nyáron 23—25 ezer ember ellátásáról kell a nagyközség vezetőinek gondoskodniuk. 1500—1600 hétvégi üdülő található a területén, s nemrégen hoztak határozatot az üdülőkörzet kiterjesztésére. Két strandja van, most tervezik a harmadik létrehozását, mert itt a Duna vize még elfogadható, sőt — fürdésre alkalmas. — Óriási gondjaink vannak, hogy az ide tóduló embereket — s természetesen az állandó és ideiglenes lakókat — megfelelő ellátásban tudjuk részesíteni — panaszkodik Földi Lajosné, a nagyközségi tanács elnöke. Nem elkeseredve, csak a nehézségek súlyától terhelve sorolja gondjaikat. (Klima János, a járási pártbizottság első titkára: „A Duna bal és jobb oldala között nagy a kontraszt. Ennek kialakulása még a felszabadulás előtt megkezdődött, s aztán csak folytatódott. Ezt most egyszerre nem lehet megváltoztatni, tegyünk bármekkora erőfeszítéseket is. A gazdasági helyzet sem kedvező jelenleg számunkra.”) Göd még viszonylag kedvező helyzetben van, hiszen közel fekszik a fővároshoz. Az üdülőközségek közül a legközelebb. Jó az összeköttetés is Budapesttel. Igen ám, de ez még nem minden. Az emberek ma már azt várják, hogy itt is minden meglegyen: jó kommunális ellátottság, megfelelő üzletek, szórakozási lehetőség. Ha közel is a főváros, az útiköltség nem kevés; ha ott vásárolnának, szórakoznának rendszeresen, az bizony alaposan megterhelné a pénztárcát. — Nagyon kevés a pénzünk. A 30 ezer lakosú Vác a többszörösét kapta, mint mi, mégis kevés nekik is! Minden nagyon drága. Csak egy példát: egy szemétkonténer évi ürítési díja 10 ezer forint. Egy új konténer 25 ezer. Az útjaink jó része rossz, javításra szorul. De miből?„Nem véletlen, hogy olyan nagy volt a fiatalok elvándorlása a járásból. A mai fiatal már komfortban akar élni, szórakozni kíván, és oda megy, ahol ezt megtalálja. Ezen kellett és kell változtatnunk, hogy helyben is megtalálja igényei kielégítésének lehetőségeit.”) Eddig is sokat tettek ennek érdekében. S most is tesznek, annak ellenére, hogy a gazdasági körülmények nehezebbek. Van egy 40 hektáros területünk, ami mezőgazdasági célokra teljesen alkalmatlan. Közvetlenül a község szélén, a vasútállomástól néhány percnyire. Ezt valahogy hasznosítani kellene. Először arra gondoltunk, parkerdőt létesítünk rajta. 1978-ban meleg vizet találtunk a területen, s akkor született az ötlet, hogy szabadidő-központot lehetne itt csinálni.„A főváros környékén nem hiszem, hogy lenne még egy ilyen terület. Egybefüggő, teljesen szabad. Közel minden: a község, a vasút, a fő közlekedési út. Nagy lehetőségeket kínál, és a község vezetői helyesen törekednek ezek kihasználására.”) Tervpályázatot írtak ki, s valami csodálatos terv született. Olyan elképzeléseik, amelyek minden igényt kielégítenek. A terület elég nagy arra, hogy közös üdülőházak, motel, szálloda, nagy üdülő is épülhessenek, s marad hely az uszodáknak (igen, így: uszodáknak! Mert nemegyet akarnak építeni, azt mondani sem kell), játszótérnek, szórakozó-központnak, üzleteknek és mindennek, amire csak szükség van. — Nem kergetünk lázálmokat. Tudjuk, hogy a terv megvalósítása hosszú időbe telik, de valamit kezdeni akartunk. Az első objektum, egy tanuszoda már megépült, s tulajdonképpen kész a kiszolgáló épület is hozzá. Fiúknak-lányoknak külön öltözőrész, vizesblokkal.„Hosszú időre van szükség, amíg a gödiek tervei megvalósulhatnak, de egy-két évtized hamar elszalad, s közben sok minden megváltozhat. Nagyobbak lehetnek a lehetőségek. A terv ma még álomnak tűnik, de néhány év múlva már realitás lehet. S miért ne álmodozzanak az emberek, különösen akkor, ha ezek az álmok egészségesek, s a jövő szempontjából reálisaknak tűnnek.”) A 12X25 méteres tanuszodanár kész, elkezdődhet az úszásoktatás. Nagy munka volt... A földkiemelést, a tereprendezést teljes egészében társadalmi munkával oldották meg. A világítást és a vízlevezetést is a területet átszelő Ilkapatakba. Tucatnyi vállalattal kötöttek szocialista szerződést, s a gödi kisiparosok is sokat segítettek. A legtöbbet a Duna menti Mezőgazdasági Termelőszövetkezet vezetői és dolgozói. Az 52 fokos víz hasznosítása tehát megkezdődhet. Most újabb gond jelentkezik. Jó lenne a tanuszodát befedni, hogy egész évben használhassuk. Sok nyaranta a vízbe fulladás, gyerekeink jó része nem tud úszni, pedig Duna menti település a mienk. Dunakesziről, Fótról Budapestre hordják a gyerekeket. Ez nagyon költséges.„Nemcsak Göd problémája ez a pénztelenség, ennek ellenére itt is, ott is nagyszerű létesítmények jönnek létre. Szinte az egészjárás megbolydult az utóbbi években. Mindenütt összefognak az emberek, s csinálnak valamit. Hol egy sífelvonót, hol egy uszodát, hol meg egy tornacsarnokot. S mindig kerül elő rá pénz is. Vannak azért tartalékaink.” A tanuszodához az új út is megépült, s a befedés is előbb-utóbb készen lesz. Nem luxusmegoldással, hanem egyszerűen, de használhatóan. És ez a fontos. A megye is ad egy kis pénzt hozzá, innen is, onnan is csurran-cseppen valami, s végül megoldódik. Persze, a társadalmi munka sem marad el, ez nagyon fontos és lényeges tétel. Az első lépést már megtették a terv megvalósításáért, s lassan-lassan, de lépegetnek tovább. Szabó Béla PRÓBÁK BUDAPESTEN Hová lett négy túrázó? A napokban ülésezett az Olimpiai ötpróba budapesti szervező bizottsága. A gépi adatfeldolgozás ugyan még nem készült el, de az már bizonyos: a próbázók közel fele fővárosi lakos. Tulajdonképpen erre a várható érdeklődésre való tekintettel rendezték meg a próbázásokat (a csúcstúrat a Pest megyei TSH bonyolította le , és a Balaton-átúszás kivételével) a fővárosban is. Mind az előkészítés, mind a lebonyolítás zökkenőmentes volt. Ezt igazolják a számok. Ahogyan sorra következtek a próbázások, úgy emelkedett az érdeklődők száma is. A futáson, amelyet a Normafa környékén szerveztek meg, 680-an, a vízitúrán 1113-an, a kerékpárostúrán pedig 1657-en indultak. A vízi túrázáson fordult elő, hogy négy induló eltűnt. Hosszas nyomozás, keresgélés után derült ki: az illetők feladták, s egyszerűen elvonultak hajóikkal, anélkül, hogy értesítették volna a szervezőket. A futópróbának külön érdekessége volt, hogy a helyszínen a gyerekeknek, tíz másik kerületben pedig a felnőtteknek is rendeztek kocogást. Az Olimpiai ötpróba Budapesten egyéb vonatkozásban is sikert aratott, még közelebb hozta egymáshoz a társszerveket. A BTSH volt a szakmai irányító, de egyegy próbázás zavartalan lebonyolításában jelentős szerepet játszottak a KISZ Budapesti Bizottságának, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának és más testületeknek az aktívái. A tapasztalatok, a fokozott érdeklődés késztette arra a szervező bizottságot, hogy már most, ezekben a hónapokban megkezdje az 1984. évi első próbázás, a téli csúcstúra előkészítését. Az eseményre január 21-én kerül majd sor a tervek szerint csillagtúraszerűen. Három helyszínről rajtolhatnak az érdeklődők, a Hűvösvölgyben, a Nagyréten lesz mindenkinek a cél. Itt az időjárástól függően különböző kulturális és a testi nevelést segítő programokról is gondoskodnak. A szervezők azt szeretnék, ha a csúcstúrára a fővárosi iskolák, a természetbarát szakosztályok, a lakóhelyi sportegyesületek is mozgósítanák tagjaikat. A részletekről a decemberben ismét üzemelő információs iroda ad majd felvilágosítást. A címet és a telefonszámot a Népsport időben közli. NÉPSPORT 5 Újabb bolgár győzelem Súlyemelés (Folytatás az 1. oldalról) dr. Bártfai Edének, a magyar csapat vezetőjének, az ünnepelt Barsi Lacinak, no meg a sikeres pezsgőbontónak. Ekkor már túl voltunk az eredményhirdetésen, a gratulációkon, a győztesek nyilvános bemutatásán, amelyre Barsit is meghívták, mert az összetett bronzérme szenzációt jelentett. Laci az első percekben még megszeppent volt, a siker még nem tudatosult benne, s fáradtan csak annyit mondott: „Nagyon erős volt a mezőny, nem számítottam erre a helyezésre. Már annak is örültem, hogy a hatból négy fogásom sikerült, mert ehhez már kockáztatni kellett.’’ A két üveg pezsgő kibontása után (amely szinte csak jelképes koccintást tett lehetővé, hiszen 15-en ültek a szobában) a fiú már felszabadultan mosolygott. — Új dolog nekem az ünneplés. Olyan, mint az első hosszúnadrág. Hozzá kell szokni. — Azért sírva ne fakadj! Megküzdöttél érte — „vigasztalta” valaki, mire nevetés harsant, pedig Laci a 205 kg-mal valóban megküzdött, versenyzőinkre ritkán jellemző módon viaskodott a súllyal. Király csendben ült, kiesett a látószögből, pedig ő sem vallott szégyent: a 162.5 kg-on tett sikertelen szakítások letörték, végül mégis elérte lökésben élete legjobbját, s összetettben a második legrégebben fennálló magyar csúcsot, a Baczakó által 1978-ban Havirovban teljesített 357.5 kg-ot teljesítette. Más kérdés, hogy Barsi még ezt is túlemelte. Jól jött ez, a teljesítmény, mert az ifjúsági világbajnok Szanyi Andor sajnálatos sérülése és a Kerek által „elszalasztott” negyedik helyezés miatt kellett már a szárnyakat adó szereplés. A további előrelépés sem lehetetlen. Amikor Jacsó József gratulált Barsinak, az edző dr. Bártfaihoz fordult: — Ugye, a csaptvezetőnek van még pezsgője? . . Mert vasárnap is nyithatnánk kettőt. Jacsó értett belőle: — Mindent megteszek, ami tőlem telik. A pénteken és szombaton induló magyar versenyzők nem fogadkoztak, pedig biztosan ők sem bánnák a pezsgőbontást. De jobb így. Beszéljenek inkább a felemelt kilók! Pénteken a félnehézsúlyúak küzdelme ugyanolyan izgalmasnak ígérkezett, minta középsúlyúaké, ám ebből nem sok valósult meg. Balázsfi Zoltán 167.5 kg-on kezdett , magabiztosan. Utána kétszer egymás után a 172,5 kg-on próbálkozott. Ha sikerül, országos csúcsjavítás, s egyben — mint utólag kiderült — VB-3. helyezést jelentő teljesítmény lett volna. Mindkét alkalommal kiszakította, de valahogy nem küzdött meg eléggé a súllyal. Utána mentegetődzött. — Egyszer sem volt teljesen helyén a súly, még egy kevés hiányzott. Orvos András korholta: — Nem volt a helyén, mert nem léptél elég szélesen alája. De ezen már nem lehetett változtatni. A szovjet Szolodon 175 kg-on sikeresen mutatkozott be, míg Blagoev 185 kg-on, 10 kg-mal saját világcsúcsa alatt végezte biztosító gyakorlatát. A folytatás újabb meglepetés. Szolodov ezt a súlyt először visszaejtette. Harmadszorra is csak óriási erőfeszítéssel tudta megtartani, de ő megtartotta. Blagoev következett 190 kg-on és ő is rontott. Persze, a javítás sikerült, s bár messze elmaradt a várakozástól, mégis 5 kg-os előnyt szerzett. Sajnos rosszul folytatódott a verseny, mert a Szegedről nemrég Oroszlányba igazolt Balázsfi Zoltán háromszor is hiába próbálkozott kezdősúlyával, a 200 kg-mal, egyszer sem sikerült neki kilöknie , így elbúcsúzott a versenytől. Szolodov is hiába próbálkozott Blagoev legyőzésével, mert a bolgár világcsúcstartó rendkívül taktikusan versenyzett, s olyannyira felszolította ellenfelét, hogy az már nem bírhatott a súllyal. Blagoevé lett az öszszetett aranyérem, de a világcsúcsot versenyen kívül, negyedik gyakorlatával Szolodov elhódította, kilökte a 230 kg-ot is. Szombaton a 100 kilósok között Hlavati András lép dobogóra. 90 kg, összetettben világbajnok: Blagoj Blagoev (Bulgária) 47.5 (190, 227.5), 2. Szolodov (Szovjetunió) 410 (185, 225), lökésben versenyen kívül 230, új világcsúcs, régi: 228.5, Blagoev, 1982., 3. Piotrowski (Lengyelország) 382.5 (170, 212.5), 4. Srsen (Csehszlovákia) 372.5 (165, 207.5), 5. Ibanez (Kuba) 370 (165, 205), 6. Ducke (NDK) 367.5 (162.5, 205). Az Európa-bajnoki sorrend a világbajnokival azonos. Szakításban világbajnok: Blagoev 190, 2. Szolodov 185, 3. Piotrowski 170, 4. Balázsfi 167.5. Az Európa-bajnoki sorrend azonos. Lökésben világbajnok: Blagoev 227.5, 2. Szolodov 225, 3. Piotrowski 212.5. Az Európa-bajnoki sorrend azonos. Azonos eredmény esetén a testsúlykülönbség döntött. KIBÚJNI AZ ÁRNYÉKBÓL Már középkorú, de még fiatalos mozgású úr, áld hivalkodóan elegáns, akár egy dandy. Sokan azt tartják róla, hogy kissé magasan hordja az orrát, aki viszont beszél vele, azonnal tapasztalhatja közvetlenségét, sziporkázó elmefuttatását. Egy hét óta egyre többen akarnak beszélni vele. Egy hét óta ugyanis a francia Andre Corret az Európai Súlyemelő Szövetség, az EWF elnöke. — Mit hozhat a személycsere az EWF élén? — Egy év alatt kiderül, de terveim vannak. — Beszélne róluk? — Nem szívesen. Az európai szövetség szervezetét, funkcióját évek óta közelről ismerem, s úgy érzem, hogy a kontinensszövetség szerepe fokozatosan elhalványult, háttérbe szorult a világszövetségé mellett. Ez elgondolkodtató. Lehet, hogy más kontinenseken sokkal népszerűbb a súlyemelés, de Európában a legerősebb, a legszínvonalasabb, innen kerülnek ki a legjobbak, s ez nagy felelősséget hárít ránk. — Konkrétabban? — Évek óta vita folyik például az EB-rendezés körül. Lassan már hagyománynak tűnik, hogy egyszerre rendezzenek világ- és Európabajnokságot. De mit szólnának az európaiak ahhoz, ha világ- és Afrika-bajnokságot, vagy világ- és Ázsia-bajnokságot írnának ki? Bezzeg nagy lenne a felháborodás. — A közös rendezésnek viszont anyagi, erkölcsi, szervezési előnyei vannak. — Ez a megoldás valóban takarékosabb, de a népszerűsítésről se feledkezzünk meg! Adjuk meg a világbajnokságnak, ami megilleti, de az EB ne kísérőjelenség, hanem fő esemény legyen. Úgy, mint más sportágban. Ezzel azonban már csaknem nyitott kapukat döngetek, mert közös elképzelésünk, hogy 1984-től az EB-ket önállóan rendezzük meg. A spanyolországi Vitoriában április 27-től május 2-ig zajlik majd le az 1984. évi EB. Évente más-más színhelyen lesz ezután a VB és az EB. — A moszkvai találkozóról hogyan vélekedik? — Jó a rendezés, a világcsúcsok megintcsak kontinensünk legjobbjainak tekintélyét öregbítik. — A világszövetség számos akciót indít, hogy a sportágban kevésbé járatos országok szövetségeinek anyagi és módszertani segítséget nyújtson. Tervez hasonlót az EWF is? — Alapvető célkitűzésünk, hogy a kevésbé aktív tagországokat megmozgassuk, ha szükséges, edzői és bírói szemináriumokat, bemutatókat, tapasztalatcseréket szervezzünk, szakmai kiadványok jelenjenek meg, s természetesen más módon is segítséget nyújtsunk. . — Az utóbbi időben sok szó esik a sportág népszerűsítéséről. Mit tud tenni ezért az európai szövetség? — E téren csak a világszövetséggel közösen lehet jelentősebb változást elérni. A tévé- és rádiótársaságokkal, a hírközlő szervekkel mindenképpen szorosabb kapcsolat kialakítása szükséges. Mint Gottfried Schödl úr, az IWF elnöke a napokban mondta: „Sportágunk nem olyan látványos, mint a labdajátékok, de sajátos izgalmakat nyújt.” Nos, ha ezt az izgalmat és az erő Virtuóz szépségeit sikerülne szerencsés ötvözetben tálalni, akkor rohamosan nőne az érdeklődés. — A női és a veterán súlyemelés elfogadásáról mi a véleménye? — öregfiúk más sportágakban is találkoznak, miért ne hoznánk össze őket mi is?!... A nőkkel más a helyzet. A body buildinggel megerősödött nőket már nem elégíti ki a puszta testépítés, de az emancipáció a súlyemelésben kissé még szokatlan igény. — A francia súlyemelésnek nagy elismerése az elnöki tisztség milyen kölcsönhatást vált ez ki? — Furcsa kérdés. A század első felében Dufor, Buiggan, Deroubaix, Francois, Tevene, Duverger, Hostin és más honfitársaik a világhírű súlyemelők voltak. A francia súlyemelésnek az utóbbi évtizedekben is voltak egyéniségei, bár nem voltak kiemelkedő nagyságai. Hogy ezután lesznek-e, nem tudom, örülnék, ha lennének. Amiért rám esett a választás, annak kizárólag az az oka, hogy rajtam kívül mások is szeretnének mozgalmasabb szövetségi életet teremteni a kontinensen, és ez ad reményt arra, hogy elnöki tisztem betöltéséhez minden támogatást megkapok. — Köszönjük a beszélgetést, sok sikert kívánunk.