Népsport, 1983. december (39. évfolyam, 285-310. szám)
1983-12-24 / 305. szám
12 NÉPSPORT GYERMEKEINK Egy mozdulattal kezdődött... Kuba olimpiai bajnok gerelyhajítónője, Maria Colon épp Mátraházán edzőtáborozott. Az erősítőteremben beszélgettünk egy-egy sorozat súlyzós guggolás közben. Maria hatalmas tárcsákkal dolgozott, s az erős asszonyok magabiztosságával válaszolgatott, aztán valahogy a kisfiára, a 18 hónapos Angel Ruslanra terelődött a szó. Egyszeriben átváltozott: vagány, nagyhangú nőből, szelíd, meleg szívű anyává. Elővett egy fényképet a kicsiről, szenvedélyesen a szívéhez szorította, majd megpuszilta ... Ez volt az a mozdulat, amit azóta se felejtek ki valahányszor, amikor el akarják velem hitetni, hogy a sport és az anyaság összeegyeztethetetlen, sőt, hogy a sportoló nők nem olyan anyák, nem olyan anyás anyák, mint a többiek, nos, akkor élénken tiltakozom. Már hogy a csudába ne lennének olyan anyásak! Azért, mert sportolnak, még nem szőrösszívű, gyermekeiket spártai módon nevelő szülők! Ők is éppúgy gügyögnek, később ugyanúgy mesélnek, énekelnek ... csak esetleg vasárnap — mozi helyett — versenyre viszik csemetéiket. És a televíziózásnál többre tartják a játszóteret, az ücsörgésnél a szaladgálást, a vég nélküli zongoraóráknál a kirándulást, a focit, a teniszt... Csodálatos anyák ők! Kedves, mosolygós, ha szükséges, kiabálás, haragos tekintetű anyák. ANYÁK. „Egészen megkomolyodtam” Ambrus Mariann, világbajnoki ezüstérmes és kétszeres bronzérmes egypárevezősben. Zsófia — 1982. július 3. A lakótelepi lakásban óriási a rendetlenség. Hiába, Zsófi épp abban a korban van. Szétszed, széttör mindent, ami a keze ügyébe kerül. És mivel nem ismer lehetetlent, ez mindenre vonatkozik. Még a jegyzetfüzetemre is. Tóni, a férj menti meg a helyzetet (és az irkát), elviszi az ifjú hölgyet fürdeni. + Mindig ilyen házias? — kérdem Mariannt. — Igen, nagyon sokat segít. És a mamám is. Nélkülük aligha sikerült volna a visszatérés. + Sportpályafutásod kellős közepén „mentél” szülni. Némáiéitól, hogy nem tudod majd újra felvenni a versenyt? — Á, eszembe se jutott. Tulajdonképpen nagyon hiányzott már a gyerek. Jókor is jött. Már olyan fásultság voltrajtam, hogy szükségem volt a pihenésre ... + Csak nem akarod azt mondani, hogy egy gyerekszülés, meg ami előtteés utána van, olyan, mint egy nyaralás ! — A sport szempontjából igen. Persze, sok a gond egy Bobis Ildikó, háromszoros világbajnoki aranyérmes, háromszoros olimpiai ezüstérmes vívó. Ildikó — 1969. november 19. Gergely — 1978. március 13. Ágnes — 1981. december 29. Csatazaj, trappolás, rohangászás, mosógép zümmögése. A lakás egyetlen nyugodt zuga a dolgozószoba. Bóbis Ildikó tanul. Tanulna, ha hagynák. MTF-szakedzői vizsgák jönnek, de nem tudok tanulni, csak éjszaka. Versenyek, három gyerek, óvoda, pisiltetni, öltöztetni., jaj, ez így megy. Ráadásul karácsony jön, pfű, egy fenékkel húsz kisgyerekkel, etetni, fürdetni, játszani, de ez valahogy más__ Nem teher. Öröm, felüdülés. + Megváltoztatott az anyaság? — Igen, nagyon. Egészen megkomolyodtam. -f Hogyan és mikor tértél vissza? — Tulajdonképpen nem sokat hagytam ki. A hetedik hónapban még minden nap úszni jártam. Aztán a szülés után hat héttel elmentem futni. A hetedik héten már eveztem. Nagyon óvatosan, persze. Olyan érdekes volt, ahogy a szinte semmiből szép lassan újra visszanyertem az erőmet... Az egész ősz így telt el. Egyedül edzettem, egyre többet és többet, gyönyörű időszak volt. Újra tudtam szeretni a vizet, a hajót, a fákat, a leveleket, mindent .. . -s Szabó Károly, az edződ szerint jobb a fizikai állapotod, mint valaha. — Én is úgy érzem, a gyerek tehát ilyen szempontból is jól jött. De nem ez a lényeg, amióta megvan, jobban szeretem még az embereket is.+ Testvérke lesz ? — Hát.. . egy gyerek nem gyerek. Los Angeles után valószínűleg abbahagyom. Majd akkor ... lovon, nem mondom, nem vagyok túlságosan pihent — sóhajt Ildikó. — Három gyerek, hm, nem sok? — Micsoda? A, dehogy. Mi öten vagyunk testvérek, számomra természetes a nagy család. Tudod, én azt szoktam mondani, hogy a hatvanas, a hetvenes és a nyolcvanas években szültem, na de félretéve a tréfát, nem cserélnék senkivel. Imádom a gyerekeimet, el sem tudom mondani, milyen nagyszerű is, hogy ők vannak. Elszörnyít a gondolat is, hogy mi lett volna velem — nélkülük. ‘ Szülés, vívás, szülés, vívás ... hogy sikerült mindig visszatérni? — Az első után kicsit elsiettem a dolgot. Hiába mondta az edzőm, Bay Béla, hogy ne csináljam, három hónap elteltével már edzettem. Bíztam benne, hogy az ankarai VB-csapatba még bekerülök. Hajtottam hát, és akkor egyik napról a másikra begyulladt a mutatóujjam. Béla bácsi akkor már haragudott rám. Nem is vitt ki a VB-re. .. Egy év múlva már egészen jól ment, hetvenkettő pedig tulajdonképpen a pályafutásom csúcsa volt. Akkoriban a kis Ildi nagyon sokat volt anyámnál. Minden napot úgy kezdtem, hogy egyik kezemben a vívócuccal, a másikban a gyerekkel végigutaztam a fél várost, majd anyámra hagyva a gyereket, rohantam dolgozni, utána edzeni, este meg a gyerekért... Később, amikor már kocsink volt, jóval könnyebb lett minden ... Némi szünet után jött a második gyerek. Buenos Airesbe a VB-re már hathetes terhesként utaztam, félő volt, hogy a repülőút megárt, de szerencsém volt. Ami pedig a kicsit, Ágit illeti, vele három és fél hónaposan még bajnoki érmet szereztem. Visszatérni sosem volt nehéz, csak ahogy gyarapodott a család, úgy vált egyre problémásabbá edzésre, a versenyre járni. ♦ Meddig akarsz vívni? — ... A nagyobbik lányom a minap megvert, azt hiszem, nemsokára abbahagyom a versenyzést. ■f Hogyan jellemeznéd őket egy szóval? — Rossz, rosszabb, legrosszabb. • Nevelési alapelved? — Szeressék egymást, szeressenek mozogni. .Imádom őket „Tiszteltek a Egervári Márta, olimpiai bronzérmes tornásznő. Ákos — 1979. július 25. Ákos az óvodában tölti napjait. Márta az edzőteremben, gyerekcsoportjával. Hatra ér haza. Vacsora, fürdetés, mese — nagyjából ez a program. ” Minden bizonnyal az utolsó tornásznő voltál, aki szülés után visszatért a magnéziaporos edzésekre. Miért vágtál neki újra? — Amikor Ákos megszületett, úgy gondoltam, épp elég volt már a tornából, de dolgozott bennem a vágy, hogy megmutassam, még van bennem. Végül is — nem a szülés miatt — félbe tört a sportpályafutásom. Hát meg akartam csinálni a másik felét. Három és fél hónap kihagyás után, 79 őszén kezdtem el Kertész Alizzal dolgozni. Meglepően könnyen ment a visszaadás. Ákosra a szüleim vigyáztak az edzések alatt... fiam miatt” + Új elemeket tanultál, mint például a duplaszaltó és a duplacsavar. Nem féltél? Végül is a gyerek miatt „dupla” felelősség nyomta a vállad. — Erre sosem gondoltam. Félni viszont féltem. Ezért minden elemet csak akkor csináltam meg, amikor tökéletesen biztos voltam benne, hogy sikerül. — Ákos látott téged versenyezni? — Élőben nem, csak a televízióban. Azt mesélte, hogy tetszettem neki, és hogy tapsolt . .. — Szeretnéd, ha sportolna? — Igen, szeretném, ha jól sportolna. Nagyon sok szép élményben, utazásban lehetne része . .. Egyébként szombatonként lehozom magammal az edzésre. Már ismeri a férfiszereket, ösztönösen is ezekhez húz. Szeret itt lenni a teremben. Tetszik neki a torna és a „lányaim”. Nagyon klassz srác... Ivánka Mária, nyolcszoros magyar bajnok sakkozó, nemzetközi nagymester. András — 1973. szeptember 8. Adrián — 1975. október 23. Áron — 1982. február 24. A két nagyobbik az iskolában, a férj az Egyesült Államokban (mire a cikk megjelenik, már hazatér négyéves kiküldetéséből!), Áron a kisszékben — eszik. Mária újabb narancsot pucol a kicsinek. — Ő tulajdonképpen Amerikában született Három évig ugyanis mi is kint voltunk. Ott is sakkoztál? — Igen. Elsősorban férfiversenyeken indultam, mert a női sakkozás nem nagy divat az USÁ-ban . . Mostanában Texasban nyertem is. S mielőtt hazajöttünk, az amerikai nemzeti nyílt bajnokságon holtversenyben ötödik lettem. Nem volt egyszerű. Napi két fordulót, azaz minimum nyolc órát játszottam parti előtt és után szoptattam . A sakkozás az idegek sportja, ráadásul időigényes a felkészülés is, elemzés, szakirodalom-olvasás stb. Hogyan alakult a pályafutásod, miközben „jöttek” a gyerekek? — Rövid időre mindig visszaestem, de ezidáig a szülést követő évben mindig visszaszereztem a bajnoki címet . .. Tény, hogy a gyerekek miatt a felkészülésem általában hiányos de én mindig is olyan versenyzőtípus voltam, aki a versenyen ad bele mindent. Az elemzések tulajdonképpen erőspórolást jelentenek, az ember úgy ül asztalhoz, hogy kidolgozta tudja, mit csináljon, legalább is az elején. Három gyerek mellett, ráadásul másfél éve egyedül vagyok velük itthon, nem tudok túl sokat edzeni. A legcsöndesebb gyerek is zajos a felnőtt füllel. Nem idegesít, nem befolyásolja az eredményeidet? — Sokkal nagyobb pszichés plusz az öröm, amit naponta adnak. Mellesleg nemcsak pszichés igénybevétel a sakkozás, még ha úgy tűnik is, hogy csak ücsörgünk. Lombardi nemzetközi mestertől egyszer a legnagyobb elismerés az volt, hogy azt mondta, csodálja, hogy Végig bírtam a nyílt amerikai bajnokságot. Mármint fizikailag. Az idén a három gyerek és az egyedüllét ellenére Kas Ritával csapatbajnokságot nyertetek. Hogyan lehet összeegyeztetni a hosszú, kéthárom hetes versenyeket és a gyereknevelést? — Csakis a szülők segítségével. A szuperbajnokságra például elköltöztek a srácok ... + Hm ..., három gyerek. Miért éppen három? — Szívem szerint tíz lenne, de a három a sakkal összeegyeztetve már határeset . . . Gyerekek és sakk, ez a két dolog elengedhetetlen az életemben! Morvai Katalin A kicsi Amerikában született” XXXIX. 305. ♦ 1983. december 24. „Magyar nevet akartunk” Mátay Andrea, fedettpályás Európa-bajnok, Universiadegyőztes magasugró. Levente — 1983. október 4. Babaillat, bababeszéd. Egyelőre Levente körül forog a világ, amely most éppen nem tetszik neki. Sírni kezd. Andrea ránevet, erre elvigyorodik. — Mondd, Erős — biztatja a kicsit, s az élvezettel formálja a hangokat. „Beerőő”. — Milyen klassz kis srác vagy, már majdnem tudod a neved — mókázik Andrea. Aztán leteszi, hadd aludjon még egyet fürdetésig. • Miért lett Levente? — Magyar nevet akartunk, olyat, ami nem túl ritka. Ha lány lett volna, akkor most Enikőnek hívnánk. + Igaz is, fiút vártál? — Számunkra csak egy dolog volt fontos hogy egészséges legyen. + Negyedéves ELTE-hallgatóként bizonyára vannak elképzeléseid, hogyan neveld. — Hát, tankönyvből semmi esetre sem Meg aztán, elképzelések? Amikor ott a gyerek, úgy is másképp van minden, mint ahogyan korábban tervezted ... Levente egyébként csodálatos pofa. Éjszaka alszik, nappal nem sír. Nagyon rendes kis srác. Mostanában a legnagyobb „gondunk” a kakilás, a héten tértünk át a főzelékre és ez okozza a bajt. .. + Hallom, óvatosan, de már edzel, itt a vizsgaidőszak, ráadásul a háztartás, a csecsemő, hogy bírod? — Más is bírja. Meg aztán olyan aranyos a Levente!