Népsport, 1984. április (40. évfolyam, 78-102. szám)
1984-04-25 / 97. szám
6 NÉPSPORT XX. nyári úttörő-olimpia Nem félnek a megméretéstől A három általános iskola az ország más-más megyéjében található, száz és száz kilométerek választják el őket egymástól. Mégis van egy ismertető jel, amely az azonosság bélyegét üti rájuk: mindhárom diákjai már letették névjegyüket az úttörők olimpiáján. A siker s az érmek hagyományos birtokosai ők. S vajon az idei, a jubileumi országos döntő mit tartogat számukra? A végérvényes választ június 17. és 24. között a zánkai versengés adja meg. Ám, hogy az eddig lezajlott felkészülés, a megyei versenyek milyen reményre jogosítják fel őket, arra már most feleletet kérhet- hitünk tőlük. Berzence A jugoszláv határ közelében fekvő Somogy megyei község híre sokáig nem járta be az országot. Aztán két esztendővel ezelőtt az olimpiai tudósítások már e dallamosan csengő névvel kezdődtek. Ugyanis a fiú kézilabdacsapat újoncként sem adta a dobogónál alább. S ami Győrben még újdonság és meglepetés volt, az tavaly Debrecenben már várt, várható eredmény. — Abban bízunk, hogy ezúttal a lányok is eljutnak a legjobbak közé — mondta az iskola igazgatója, s a kézilabdások patrónusa, Filó József. És hogy ez nemcsak hiú remény, arra biztosíték a mostani tanév eredménylistája. A fiúk mellett a lányok is elindultak szinte minden Dunántúlon rendezett tornán, melyekről arany- és ezüstérem nélkül egyszer sem tértek haza. — No és természetesen megrendezzük hagyományos versenyünket is, a Tavaszi Kupát — folytatta az igazgató. — A küzdelmekben tizenhárom csapat vesz részt, itt lesznek jugoszláv testvériskolánk küldöttei is, a koprivnicaiak. Ezeknek az összecsapásoknak az ad külön érdekességet, hogy összemérhetjük tudásunkat a területi és az országos döntőn várható legerősebb ellenfelekkel, a csurgóiakkal, a boglárlelleiekkel, a dunaújvárosiakkal, a veszprémiekkel. És a berzenceiek nem ismek a megméretéstől... Debrecen Tavaly egyedülálló siker volt a vénkerti általános iskoláé: az ötkarikás játékok két évtizede alatt először nyerte ugyanaz a tanintézet a leány- és fiútornászok, valamint úszók csapatversenyét. A tornászoknak az idén is megvan a lehetőségük az ismétlésre, mindkét együttes Hajdú- Bihar megye legjobbja lett. Azt is be kell azonban ismerni, hogy az idén a fiúk a jobbak — jegyezte meg Kovács Lukácsné testnevelő. — A lányok közül többen abbahagyták a sportolást, s csak az olimpia kedvéért mentek le ismét a tornaterembe. Ennnek ellenére mindenki becsületdal és nagy-nagy lelkesen semleszült, és dobogós helyezésnél most sem szeretnénk rosszabbat elérni. Az úszókkal azonban már nem volt ennyire derűlátó a testnevelőnő. — Ebben az esztendőben már a testnevelési osztályosok is indulhatnak valamennyi sportágban. A mi tagozatos fiaink között azonban egyetlen egy úszó sincs, s ez a többiekkel szemben nagy hátrány. Amit csak úgy hozhatunk be, ha nálunk valamennyi csapattag egyformán jó időt úszik. A „vizesek” — a tornászokhoz hasonlóan — mindennap edzenek, igaz a körülmények jóval elmaradnak az eredményeik mögött. Ugyanis a tanmedencéjük hossza nem éri el a húsz métert, s az úszásoktatás miatt a vize a kelleténél melegebb. De nem panaszkodnak. Sőt, még ezt a medencét is megosztják egyik megyebeli ellenfelükkel; a tócosscerto lakótelep iskolásai is itt tartják edzéseiket... Pécs kevés iskolaigazgató fogalmazhat nyugodt szívvel úgy, ahogy tette ezt Fenyves Alajost . A megyei döntő egyetlenegy sportágban sem jelent tanítványaink számára legyőzhetetlen akadályt. Ám babér nemcsak a hazai környezetben terem a testnevelési általános és sportiskola tanulói számára. Erre igazolás, hogy az elmúlt évben Debrecenben ötezer forintos sportszervásárlási utalványt kaptak jutalmul, mint az egyik legeredményesebb iskola. A zánkai napoktól elsősorban a lányok „éremdús” szereplését várják: tornában, kosárlabdában és atlétikában. De fogadkoznak a fiúk, hogy ők sem vallanak majd szégyent; erre a legnagyobb esélyük ugyancsak a tornászoknak és a kosarasoknak van. Az, hogy a gyerekek fejlődése szempontjából mennyi előnyt jelentett a testnevelési és a sportiskola összevonása, csak két év múlva, az új szervezeti forma első nyolcadikos évfolyamánál dől majd el — tette hozzá az igazgató. — Ám, ha a felnőttek oldaláról nézzük, akkor már most előrelépésről számolhatok be. Mivel azonos intézményen belül érdekelt a testnevelő és az edző is, még inkább összedolgoznak, még jobban igyekeznek egymás munkáját segíteni, kiegészíteni. S ha ehhez 1986-ban már az új sportszakmai elvek alapján felkészített gyerekek is jönnek ... •De már az idén is várhatóan 60—70 TASZ-s küzd, harcol azért Zárkán, hogy Baranya a megyék versenyében a legjobbak között végezzen. B. Van 43. sú ifj4*ns file 4Jub&smnch sfíf, Iiimbu Hagyománytörő feladat Sokak számára egész világ dőlt össze, amikor a moszkvai felnőtt világ- és Európa-bajnokságon nem sikerült lehengerelni a magyar súlyemelőket. Mert bizony, már-már tényként könyvelték el, hogy a sportágban véget ért a magyarok fénykora, és versenyzőink szép lassan beolvadnak majd az élvonal mögötti szürkeségbe. Ez a gondolat elsősorban a külföldi riválisoknál jelentkezett, de itthon is jócskán voltak, akik reménytelennek vélték a sportág honi helyzetét. S lám, igazán balszerencsés körülmények ellenére — hisz mi másnak is nevezhetnénk Szanyi megsérülését, a tartalékos felállást, néhány esélyesünk kiesését — újonccsapatunk nemcsak helytállt, hanem Jacsó révén a legvisszhangosabb sikerek egyikét vívta ki. Ha jól belegondolunk, ez megerősítette a szakvezetést abban a sokáig tétova elképzelésben, hogy nálunk is le kell számolni a „csak érett versenyzők lehetnek igazán eredményesek” felfogással, s hogy érdemes és lehet gyorsabban fiatalítani. Igazolódott, hogy csak bátrabban kell próbálkozni és nem marad el a siker. Természetesen a moszkvai szereplést lehetett volna „egyszer volt Budán kutyavásár”-ként is felfogni, ám a következetes kezdeményező készség nyomán az év első versenyei újólag alátámasztották, hogy nem szabad erről az útról letérni. A VB EB után korán megkezdett alapozás már szerves része volt az olimpiai felkészülésnek, a megtartott fiatalok és a még fiatalabb új jelöltek a mostani válogatott gerincét alkották. S ez a gerinc szilárdnak tűnik! Elviselheti azt a próbatételt, amelyet egy olimpia előtti világversenyen való szereplés jelent. A magyar sport egyes ágaiban, így a súlyemelésben is sokáig hagyományos volt, hogy az olimpia évében vagy kihagyták a világversenyeket, vagy csak másod-, harmadvonalbeli embereket indítottak a VB-ken, EB-ken. Az eredmény, persze, rendszerint siralmas volt, alkalmas arra, hogy csökkentse a presztízst, az önbizalmat, ugyanakkor a tapasztalatszerzés lehetősége is elveszett. A szakmai indokolás sokféle változatot öltött: az ászok takargatásától menedzselési magyarázatokig, a többszöri formábahozás indokolatlanságáig és az esetleges kudarc romboló hatásáig mindenre kiterjedt. Mindebben volt olyan elem, amely sok év alatt reálisan kristályosodott ki, s amelynek igazságát aligha lehetett teljesen cáfolni, mégsem mindig bizonyult sikerreceptnek. S itt találkozik a moszkvai VBEB tapasztalata a régi hagyományok falának áttörésével. A vitorlás EB-n zömmel azok indulnak, akik esélyesek a magyar olimpiai válogatottba bekerülni. Most nem babusgatják őket, igaz, azt sem várják, hogy kirobbanó formában döngessék a világcsúcsokat, hiszen ez ugyanolyan kárral járhatna, mintha csak távolból figyelhetnék a vetélytársakat. A csapat számára ezért nem határoztak meg érem- és pontelvárásokat, s h ha úgymond, az egyéni eredményekkel értékes helyezéseket is szerzünk, ez kellemes ráadásnak tekinthető. Az egyéni tét így is óriási. Az EB-n kinek-kinek bizonyítási lehetőséget jelent, s ha az átugorható magasságra helyezett „lécet” válogatottjaink nem verik le, akkor az olimpiai kiküldetésért továbbra is versenyben maradnak. „A versenyzőktől az egyéni legjobb eredmény túlszárnyalását, elérését, vagy megközelítését várjuk, s hogy ez mire lesz elég, más kérdés” — mondta Orvos András vezetőedző. Nos, a követelményeket egyénileg határozták meg, nézzük tehát, hogy a tíz válogatottnak mit kell teljesítenie. 52 kg. BABARCZI ISTVÁN (az Oroszlányi Bányász versenyzője). Született: 1961. III. 7-én, Kisújszálláson. Villanyszerelő. 1976 óta emel. Négyszeres ifjúsági bajnok, felnőtt EB-n ötödik volt. Egyéni legjobbjai. Szakítás: 102.5. Lökés: 127.5, összetett: 230. Vitorlában is ennyit várnak tőle. Saját EB-terve: 237.5 (105, 132.5) kg 75 kg. CSENGERI KÁLMÁN (Ózdi Kohász). Szül: 1959. IX. 20. Ózd. Víz- és gázvezeték-szerelő. 1975 óta emel. Ifjúsági és felnőtt bajnok, Vb-n lökésben nyolcadik. Egyéni legjobbjai: SZ: 153.5. L: 186. 6: 335. Vitorában 340-et várnak tőle. Saját EB-terve: 345 (155, 190) kg. 82.5 kg. BAUSZ LÁSZLÓ (DVTK). Szül: 1932. VII. 16. Miskolc. Vasútgépész. 1977-ben kezdett. Magyar bajnok, ifi és felnőtt Vö-n harmadik. Egyéni legjobbjai. SZ: 165. L: 205. D: 370. Vitorlában 370-et várnak tőle. Saját EB-terve: 370 (170, 200) kg. 100 kg. BÖKFI JÁNOS (Békéscsabai Előre Sparta-cus). Szül: 1963. VI. 2. Füzesgyarmat. Gépkocsi szerelő. 1978 óta emel. IBV-n egyszer, ifjúsági VB-n kétszer volt ezüstérmes, felnőtt EB-újonc. Egyéni legjobbjai. SZ: 175. L: 207.5. 6: 375. Vitorlában 380-at várnak tőle. Saját terve: 390 (177.5, 212.5) kg. 100 kg. HLAVATI ANDRÁS (Bp. Honvéd). Szül: 1961. II. 27. Esztergom. Szakalkalmazott. 1974-ben kezdett. Ifjúsági és felnőtt bajnok. Ifjúsági VB-n és EB-n többször harmadik, felnőtt VB-n hatodik. Egyéni legjobbjai: SZ: 182.5. L: 210. L: 385. Vitorlában 390-et várnak tőle. Saját EB-terve: 390 (180, 210) kg. 110 kg. JACSÓ JÓZSEF (DVTK). Szül: 1962. VI. 1. Mezőkövesd. Üzemtechnikus. 1978 óta emel. Ifjúsági VB-n harmadik, felnőtt VB—EB-n minden számban és összetettben ezüstérmes. Egyéni legjobbjai. SZ: 185. L: 225. L: 410. Vitorlában várt eredmény 400 kg. Saját EB-terve: 400 (180, 220) kg. 110 kg. SÁNDOR ISTVÁN (Haladás VSE). Szül: 1956. V. 29. Várpalota. Gépszerelő. 1970-ben kezdett. Idén magyar bajnok és Pannónia Kupa-győztes, felnőtt EB-újonc. Egyéni legjobbjai. SZ: 170. L: 215. 6: 385. Vitorlában is enynyit várnánk tőle. Saját EB- terve: 390 (172.5, 217.5) kg. Mint a fentiekből kitűnik, az érem- és pontkövetelmény nélküli, válogató jellegű EB-n a versenyzők saját felkészültségükhöz képest eléggé sokat követelnek maguktól. Hja, az olimpia a legnagyobb mozgósító erő! Kitől mit várnak? A csapatkapitány Jacsó József Józsése hivatali megbízásból, hanem versenyzőtársai bizalmából. Súlyemelőink ugyanis csak két dolgot becsülnek: az emberséget és az eredményt. S ez a hallgatag, de társait tisztelő legény segítőkészségével, konok elszántságával és sikereivel egyaránt kivívta a többiek elismerését. Tavaly első felnőtt válogatottsága során hét országos csúcs felállításával szakításban, lökésben és összetettben egyaránt VB- és EB-ezüstérmes lett. A siker azonban nem szállt a fejébe, sőt klubedzője attól tart, hogy inkább nyomasztani fogja. Jómaga azonban azt mondja: „Egyszer mindenkinek be kell mutatkoznia, ez nekem Moszkvában sikerült, de szeretném hasonlóképpen folytatni”. Nos, ha az EB-n nem is várhatók tőle újabb „csodák”, az olimpián, ki tudja? ... Elvégre csapatkapitány elődjei közül Földi Imre és Baczakó Péter az olimpiai dobogó legfelső fokán végezte... (Záhonyi Iván felvétele) XL. 97. * 1984. április 25 Menetrend A magyar együttes szerdán reggel repülőgéppel indul az EB színhelyére, ahová csak este érkezik meg. Hírügynökségi jelentés szerint 25 ország versenyzői rajtolnak — köztük a moszkvai VB-EB-n győztes Mirzojan, Szarkiszjan, Vardanyan, P. Kuznyecov és Piszarenko, s a moszkvai olimpián aranyérmes Taranyenko is. A küzdelmeket naponta két súlycsoportban rendezik meg, s együttesünk május 2-án este érkezik haza. Ők mondták Dr. Tóth Dezső csapatvezető, az MLSZ elnöke. „A moszkvai olimpia után új együttes alakult ki. A lelkiismeretes és következetes felkészülés eredményeként, az egyéni fejlődést is figyelembe véve, Vitoria az olimpiai felkészülés igen jelentős állomása, ahol a jó szellemű gárdától tisztes szereplés várható, de a legjobb egyéni eredményeket az olimpiára tervezzük.” Ambrus László edző: „Az EB valamennyi válogatottunk számára felmérő erőpróba versenyhelyzetben, s látva fejlődésüket, bízom bennük.” Balszerencse Kedden este már betördelve, nyomásra készen állt beharangozó összeállításunk, amikor csengett a telefon és Debreczeni József, az MLE titkára lehangoló hírt közölt: az EB-válogatott tagjai közül Stefanovics István (56 kg), Király László (82,5) és Kalmár József (90 kg) megsérült, ezért nem utazik el Spanyolországba. — Sérülésük nem súlyos — mondta a titkár —, de a szövetség nem akarja kockáztatni, hogy ez a balszerencsés fordulat megakadályozza további intenzív felkészülésüket és kevesebb eséllyel pályázhassanak az olimpiai kiküldetésre. A döntés logikus! Miután azonban tartalékot nem jelöltek az EB-re, semmit sem változtat azon a tényen, hogy tíz versenyző helyett csak hét bizonyíthat Vitorlában. Reméljük, hogy a versenydobogóra lépők a tavalyihoz hasonlóan az itthon maradtakra is gondolva, kettős igyekezettel állnak majd helyt. Z. Vincze György