Népsport, 1984. október (40. évfolyam, 238-263. szám)

1984-10-21 / 255. szám

8 NÉPSPORT NDK-FÖLÉNY Vitorlázás IBUSZ Ken Berkeley Ku­pa, solingverseny Balatonfü­­rca (5 ország, 30 hajó). Végeredmény: 1. Herrm­ann testvérek, Olbrich (NDK-be­­li) 2. Schumann, Flach, Jae­­kel (NDK-beli) 3. Fináczy, Toronyi, Izsák (magyar), 4. Wossala, Vajtai, Kovácsi (ma­gyar), 5. Volker, Schael, Vogt (NDK-beli), G. Gömöry, Ga­­lánta, Karg (magyar). Kívánni sem lehetett vol­na jobb vitorlás időt, mint amilyen szombaton reggel kö­szöntött a soling párosver­seny résztvevőire. Kitűnő, ötös erősségű nyugati szél­ben, a Balaton Csopak előtti vízterületén rendezték meg a viadalt. A pénteki rangsoroló futam alapján kialakult pá­rok mérkőztek meg elsőként, majd a győzteseket (akárcsak a vívásban) újra párosítot­ták, s folytatódott ez mind­addig, míg ki nem derült , ki a legjobb. Bár a négy között még két magyar soling volt verseny­ben, a döntő futamot két NDK-hajó vívta. Ez, persze nem jelentett különösebb meglepetést, hiszen a vendé­geknél a vitorlázás valóság­gal nemzeti sportnak számít, ráadásul mind a Hermain-, mind a Schumann-hajó jól ismert a nemzetközi verse­nyeken. Ermeik ellenére Fi­­náczy és Wossala solingja még a döntőbe kerülésért folyó párharcban sem játszott alárendelt szerepet. A nagy széllel egyébként nem mindenkinek sikerült megbirkóznia. A magyar Müncz hajója például egy technikai baki következtében elsüllyedt s kishíján ugyan­erre a sorsra jutott a ver­senyt feladó Menenti-egység is. Persze, irigyelni még a győzteseket sem kellett, hi­szen, mint mindenkit, őket is bőrig áztatták a méteres hul­lámok ...★ MÉG A MENTŐMOTOROS IS ELSÜLLYEDT Ramovill Kupa, Balaton­­füred. A verseny állása két futam után. Csillaghajók (11 indu­ló): 1. Holovits testvérek (MTK-VM), 2. Tenke, He­­ckenast (Bp. Spartacus), 3. Konrád, Mátrai (Bp. Sparta­cus). Repülő hollandi (12): 1. Po­mucz, Czeizel (Bp. Sparta­cus), 2. Detre testvérek (Bp. Spartacus), 3. Tuss, Argai (BKV Előre). Finn dingi (25): 1. Buják (H. József Attila SE), 2. Vadnai P. (KÖFÉM), 3. Antal (BKV Előre). 470- esek (14): 1. Nyári, Köles (BKV Előre) és Tündéik, Za­lai (MAHART), 3. Haranghy, Sipos (Agárdi Medosz). A pénteki szélszünet után szombaton két futamot is rendeztek Balatonfüreden a Ramovill Kupa évadzáró ver­senyen. A jó szélben lebo­nyolított viadalon eddig több­nyire az esélyesek győztek. E­gyedül­ a repülő hollandi kategóriában született megle­petés, a sokszoros bajnok Detre testvérpárt (Bp. Spar­tacus) mindkét futamban megelőzte a klubtárs, Po­­mucz, Czeizel kettős. Az erős szél több borulást, kényszerű­ állást is eredmé­nyezett. Még az egyik mentő­­motoros is elsüllyedt, miköz­ben a part felé vontatott egy kiálló vitorlást. A mentőmo­toros pilótáját, Sigmond And­rást, a válogatott vezető ed­zőjét végül egy másik men­tőmotoros segítette ki a víz­ből . .. Tettrekészség Birkózás­­ ) A Vasas SC felnőtt kötött­fogású Székely Ottó­ emlék­versenye, Bay utca, 117 in­duló. Eredmények. 48 kg: 1. Alt­hinszky (CT. Dózsa), 2. Kéri (Bp. Spartacus), 3. Papp (Bp. Spartacus). 52 kg: 1. Benső (H. Szondi SE), 2. Vadász I. (Dunaújvárosi Kohász), 3. Vadász Cs. (DKSE). 57 kg: 1. Kiss J. (SZVSE), 2. Vas (PMSC), 3. Bán (H. Szondi SE). 62 kg: 1. Horváth Gy. (H. Bocskai SE), 2. Bárkányi (SZVSE), 3. Kruj T. (FTC). 68 kg: 1. Szanati (ZTE), 2. Lakatos (Eger), 3. Mészáros (II. Dózsa). 74 kg: 1. Zeman (csehszlovák), 2. Ambrus (SZVSE), 3. Rizmajer (Va­sas). 82 kg: 1. Szívós (Cse­pel), 2. Kaiber (Ganz-Mávag), 3. Kocsis F. (Ganz-Mávag). 90 kg: 1. Szegvári (II. Dózsa), 2. Fodor (FTC), 3. Torna (Vasas). 100 kg: 1. Miholek I. (Vasas), 2. Sánta (Bp. Spar­tacus), 3. Kondacs (BVSC). + 100 kg: 1. Kovács (DKSE), 2. Kozma (DKSE), 3. Ho­­ránszky (Bp. Honvéd). Csa­patban: 1. Dunaújvárosi Ko­hász 12 pont. Az év utolsó versenyei, mint most a Székely Ottó kö­töttfogású emlékverseny is, általában a minősítésért fo­lyó pontszámok elérésének jegyében zajlanak. Nagyjá­ból azok nyernek, akiknek a pont kell, és azok esnek ki, akiknek már mindegy. Ebbe az adok-veszek játék­ba szóltak bele ezúttal Cseh­szlovákiából a Huda Hvezda, az NDK-ból pedig az ASK Vorwt­rts birkózói. Noha a végkifejletben — Zeman ki­vételével — nem sok vizet zavartak, a velük való meg­küzdés mégis tisztábbá tet­te a versenyt. .. Nyilván nem minden súly­csoportban, hiszen a váloga­tott Vadász Csaba (48 kg-os EB második helyezett), az 52 kg-ban — főleg ebben a me­zőnyben — sem sorolható a harmadik helyre! Azért el­vállalta. .. Éppúgy, mint Kocsis Ferenc, aki a 74 kg­­ban olimpiai, világ- és négy­szeres Európa-ba­jnok volt, és most a 82 kg-ban a har­madik helyen végzett. .. A versenyzők tettrekészsé­­gére viszont jellemző, hogy 117 főnyi mezőny rajtolt. Szólni kell a bírók tevé­kenységéről is. Tudniuk kell, hogy ha tábla jelzi az érvény­ben lévő pontokat­, akkor a versenyzők ahhoz igazodnak! így tett Torna Mihály (Va­sas) is a Fodor (FTC) elleni küzdelemben, miután Fodor egyik felfordítására egy pon­tot adtak, s ezzel 2:2-es ered­mény állt a táblán. Tornának ez a győzelmet jelentette, na­gyobb értékű akciója révén. Ki is hirdették győztesnek, aztán a bírók ,,tisztáztak”, a felfordítást két bíró két­pontosnak látta. Eszerint pe­dig Fodor nyert 3:2-re. Visz­­szahívták a versenyzőket, módosították az eredményt, s Fodort hirdették­­győztes­nek. „ Ha ezt időben tisztázták volna, akkor legalábbis tö­rekedtem volna még újabb pont elérésére, még kockáz­tatás árán is. Így nem koc­káztattam, hanem a taktika törvényeinek megfelelően küzdöttem — mondta Torna Mihály. Tanulságok: Bírói oldalról mindent időben kell tisztáz­ni. Versenyzőként pedig a lehetőség szerint elérhető legtöbb pont kiharcolására kell törekedni. Kállai Gábor harmadik ) Nemzetközi férfi verseny, Ulánbátor. Befejeződött a FIDE TV. kategóriájú 14 résztvevős versenye, amelyen Kállai Gá­bor, a Volán SC nemzetközi mestere harmadik lett. Vég­eredmény: 1. Pigusov és Tanik (szovjetek) 9.5—9.5, 3. Kállai Gábor 9, 4. Ionescu (román) és Dzsigzsidhuren (mongol) 8.5—8.5, 6. Tomor­­hujog (mongol) 8 pont. Interpolis verseny, Tilburg. A befejeződött szupertor­na a következő változásokat eredményezi a világranglis­tán. Értékszám növekedések: Miles (angol) 29, Tukmakov (szovjet) 18, Ribli Zoltán és Beljavszkij (szovjet) 9—9, Hübner (NSZK-beli) 8, Lju­­bojevics (jugoszláv) 2 pont. Értékszám csökkenések: So­­senko (holland) 21, Van der Wiel (holland) 20, Szmiszlov (szovjet) 12, Timman (hol­land) 9, Portisch Lajos 8, Andersson (svéd) 5 pont. cflZ OLVASÓÉ is SZÓ Idősebbek hullámhosszán Az utóbbi időben egyre gyakrabban számolhatunk be lapunkban az idősebbek sportolásáról, sőt, néhány sportágban bajnoki és nem­zetközi eredményeiről is. Örvendetes, hogy nálunk is polgárjogot nyert az úgyne­vezett veteránok sportja, s remélni lehet, hogy a kö­vetkező esztendőkben elfog­lalja jogos helyét a sport­­mozgalomban. Olvasóinktól is kapunk már leveleket, amelyekben a nem éppen fiatalok sportolásáról számolnak be. Ezúttal két levélnek adunk helyt: a sport minden kor­ban megtalálható örömeire, illetve az életkori és egyéb sajátosságok figyelembe vé­telére mutatnak rá. Együtt a csapat Kerpesicsné Guóth Márta (Kecskemét, Petőfi u. 11.) például így kezdi levelét: ..Többször esett szó arról, hogy a deresedő hajú fér­fiak hogyan sportolnak. Hát mi nők, akik már ..., szóval nem férünk be a kezdőcsa­patba, mi sem hagyjuk el magunkat!” Olvasónk beszámol arról, hogy van egy lelkes, csupa­szív kosárlabdacsapatuk, amelynek a Cs. Cs. Cs. ne­vet adták, amely azt jelen­ti, hogy Csinos Családanyák Csapata. Barátságos mérkő­zéseket játszanak oda-visz­­sza alapon a hasonló együt­tesekkel (Baja, Szekszárd), s minden héten rendszeresen edzenek. „Még mindig jó együtt! Ez a jelszó érvényesül a mi kis kosárlabdacsapatunk­ban. Harmincöt évvel ez­előtt, amikor elkezdtem a játékot, nem hittem, hogy egy életen át végigkísér a labda szeretete, a győzelem vagy a vereség utáni jó vagy rossz hangu­lat varázsa, a jó közösség iránti vonzalom. A hosszú évek során több generáció játékosaival ismerkedtem meg, sajnos, a legtöbben már nézőként sem jönnek el a mérkőzésekre. De mi, tizenöten kitar­tunk, alig várjuk, hogy szerda legyen, találkoz­hassunk, edzhessü­nk vagy mérkőzhessünk. Keressük az ellenfeleket, de csak ritkán találjuk meg őket, így aztán többnyire egymás ellen vívjuk csatá­inkat. Minden negyedévben va­lamelyikünknél, a fehér asz­talnál is összejövünk és boldogan idézzük a szép múltat, az utazásokat, a si­­­kereket, a kudarcokat. Ma is emlékszünk rá, hogy mi­lyen boldogok voltunk, ha teherautón utazhattunk és a győztes mérkőzés után fagylaltot kaptunk. Csak az volt a fontos számunkra, hogy játszhassunk és együtt lehessünk. Tervezzük, hogy 1985-ben megszervezzük a kecskeméti kosarasok találkozóját, amelyen az összes eddigi férfi és női játékos, illetve vezető, edző összegyűlne. Ha a tervünk valóra válik, szívesen látnánk a Nép­sport küldöttét is. Az ese­ményről időben küldünk értesítést.” A kocogás vadhajtásai Nemesfalvi Károly (Győr, Felszabadulás út 88.) öröm­mel tapasztalja, hogy a ko­cogást országunkban egyre többen gyakorolják. Úgy véli, hogy ez nagyon helyes, mert a rendszeres testmoz­gás fiatalnak, középko­rúnak, sőt, idősnek is jót tesz. Felhívja azonban a figyel­met arra, hogy mindenféle testedzésnél nagy figyelmet kell fordítani a fokozatos­ságé, az életkor adottságai­ra és a test felépítésére. „A kondicionáló sportok hívei azt va­alják, hogy a futás és az úszás minden­kit elvezet az egészséges és hosszú élethez. E hitvallás egyik apostola volt James Fixx, akiről a minap olvas­hattuk, hogy ötvenkét éves korában elhunyt. Kocogás közben érte a halál, szív­roham végzett vele. Halála kapcsán magasba csaptak a vita hullámai a kondicionáló sportok hívei és a mozgás hiábavalóságát hirdetők tábora között. A hír ürügyén szeretném el­mondani személyes tapasz­talataimat. Meggyőződésem, hogy futni, úszni, kocogni kell, mert egészséges, csak az a kérdés, hogyan és mennyit. Magam is lakótelepen élek, sokszor akaratlanul szemtanúja vagyok a lakó­telepi kocogás vadhajtásai­nak. A szabad szombat be­vezetésével jött igazán di­vatba a kocogás, s lakótele­pünkön sokszor azt tapasz­talom, hogy sokan nem is az egész­ségük miatt kocognak, hanem azért, hogy lás­sák őket iparunk és kereskedelmünk a jó ügy szolgálatába sze­gődött. Lehet márkás me­legítőket, úszónadrágokat, kocogóöltözékeket, kondici­pőket kapni, az áruházak­ban külön szabadidőosztá­lyok működnek. Sok család megveszi a státusszimbólumnak számí­tó felszerelést, s elkezd ko­cogni. Ez önmagában nem lenne baj, de sokszor lá­tom, hogy bizony nem is kevesen elgondolás nélkül futnak. Nem egyszer szána­lommal veszem észre, hogy néhányan a végelgyengülés határán is róják a köröket a háztömb körül, s ilyenkor úgy érzem, hogy csak azért futnak még, hogy az ötö­dik emeletről X-ék vagy Y- ék még nem látták a csa­lád új felszerelését. Pedig a felszerelésnél sok­kal fontosabb, hogy kocog­junk, de módjával. Vegyük figyelembe életkori adott­ságainkat, testi felépítésün­ket, s ne divatból fussunk, hanem az egészségünkért. Nagyon fontos a fokoza­tosság és a rendszeres­ség elve. Mindkettőt be kell tartani, s akkor örömünk is fog tel­ni a futásban. Jó példa le­het azoknak a tábora, akik az örvendetesen sok tömeg­versenyen mindig ott áll­nak a rajtnál, s teljesítik is az általuk vállalt követel­ményeket, a nem könnyű próbákat. Azért lehetséges ez, mert tervszerűen készülnek, kocogásuk tudatos, ők sohasem futnak ész nél­kül. A kocogómozgalom ak­kor lesz igazán hasznos, ha a futást mindenki így csi­nálja.” Köszönjük mindkét érde­kes levelet, s kérjük olva­sóinkat, ha tapasztalataik vannak a tömegsport örö­meiről, hasznáról, vagy esetleges vadhajtásairól, ír­ják azt meg szerkesztősé­günknek. Különösen örül­nénk annak, ha sok levelet kapnánk az idősebbek, azaz a veteránok sportjának le­hetőségeiről, feltételeiről és szervezéséről. Fodor László (Székesfe­hérvár, József A. u. 83.) kifogásolja, hogy nem írtuk meg lapunkban a magyar női labdarúgó-válogatott 5-0 arányú győzelmét az osztrákok fölött. „Bíztatás helyett egyszerűen elfelejt­kezni róluk, nem méltó a Népsporthoz.” Olvasónk­nak igaza van, sajnos szep­tember 27-i számunkból ki­ír akadt a tudósítás, melyet a szeptember 28-i számunk­ban olvashattak lapunk ol­vasói. Nagy Sándor (Bp. Pesti út 166.) „Amikor a hosszab­bítás sem hoz döntést” cí­mű cikkünkhöz szól hozzá. Érdekes javaslata is van a mérkőzések eldöntésére: „Az ötletet a jégkorongo­zásból vettem. Szerintem a döntés látványosabb és a valósághoz közelebb eső lenne, ha a tizenegyes rú­gások helyett a játékos a középkörből indítaná a lab­dát — a kapus ekkor a gól­vonalon állna — és mond­juk tíz másodperc állna a rendelkezésére, hogy az ak­ciót befejezze. Tíz másod­perc nem sok idő, de ele­gendő arra, hogy a csatár a kapu elé érjen, csinál­hasson egy-két cselt, a vé­dőt esetleg kicsalogassa a kapujából és fölötte a háló­ba emeljen. Ugyanakkor, a kapusnak is növekedne az esélye a labda megk­aparin­­tására, ő is cselezhet moz­gásával, megzavarhatja a csatárt, felszedheti előle a labdát, hibázásra kénysze­rítheti. Úgy vélem, hogy ha így zajlana a mérkőzések utolsó felvonása, akkor re­álisabb eredmény születne.” Hunyadvári Béla (Pécs, Dandár u. 4.), dicséri a bo­ly­iakat, akik nagy szere­tettel ápolják a teniszspor­tot. „Az elmúlt évben ké­szült el a teniszház sok társadalmi munkával. A Bólyi Medosz célja: ered­ményes szereplés az OB Ill-ban, a teniszsport to­vábbi kiszélesítése, a fiata­lok nevelése és a női játé­kosok számának növelése.” Magyari János (Oroshá­za, Mátyás király út 190.) kifogásolja, hogy a Nép­sport nem ad részletes tu­dósítást sok kiemelkedő nemzetközi sportesemény­ről, közöttük világ- és Európa-ba­jnokságokról sem. „Évekkel ezelőtt az újévi számban benne vol­tak az előző évi VB és EB eredmények még olyan sportágakban is, mint a görkorcsolya. Ezek mind el­tűntek a lap hasábjairól." Olvasónk jogosan veti fel, hogy néha jelentős külföldi eseményekről nem számo­lunk be kellő pontossággal és részletességgel. Terjedel­mi korlátaink miatt va­gyunk kénytelenek erre, no meg azért, mert a hírügy­nökségektől sem kapjuk meg időben a teljes ered­ményanyagot. A hajdani újévi összefoglalókat pótol­ja a Népsport Kalendárium összeállítása, amely azokról a világversenyekről, ame­lyeken a magyar sportolók részt vettek, teljes ered­ménylistát közöl. Dr. Misky László (Nagy­­kálló, Vasvári u. 13.) sze­münkre veti, hogy a Nagy­­kálló—Eger MNK-mér­kő­zésről közölt tudósításunk nem volt pontos. „Közön­ségünk nagyon meg volt elégedve fiainak helytállá­sával. Az Eger második­ gólja úgy született meg, hogy a menteni akaró Gyermán a labdát a saját kapujába fejelte. A tudósí­tó ezt a gólt is az egri Horváth javára írta. Utána legalább ötven percig nem esett gól, de a hárommal alsóbb osztályú csapat olyan gólhelyzetet terem­tett, amilyen egy sem volt az Egernek. A hazaiak töb­bet érdemeltek volna, mert egy NB I-es csapatnak gyengébb pályán is jobban kell futballoznia, mint egy megyei együttesnek.” Czakó Géza (Szombat­hely, Tolbuhin u. 26.) egyetért azokkal, akik ki­fogásolják, hogy Bartos Csilla nem jött haza a ma­gyar teniszbajnokságra „Ha Temesvári haza tu­dott jönni, akkor Bartos­­nak is illett volna. De ezért nem ő a hibás, ha­nem azok a szervek, ame­lyek nem tisztázzák kellő időben a versenyzők köte­lességeit. Ha egyértelműen előírták volna, hogy a ma­gyar bajnokságra haza kell jönnie, akkor bizonyára nem maradt volna el.” Bódi István (Szolnok, Óvoda u. 6 .) „Felgyorsult a Fradi” című cikkben ol­vasta, hogy az egyik jégko­­rongozónak egyensúlyzava­rai vannak. „Ez a nyavalya velem is előfordult, s csak a legutóbbi időben jöttem rá forrására, ami káros szenvedélyemben, a cigaret­­tázásban leledzik." Olva­sónk a betegséggel bajlódó jégkorongozónak javasolja, hogy ha dohányzik, akkor sürgősen szokjon le róla, jó esélye lesz rá hogy eny­hüljön, vagy teljesen meg is szűnjön a baja. Molnár L­ászló (Szarvas, Lenin u. 8./a.) helyteleníti, hogy a Magyar Úszó Szö­vetség ilyen könnyen napi­rendre tért az FTC-Vasas vízilabda-mérkőzésen tör­téntek felett. „Végtelenül csodálkozom a MUSZ ille­tékesein, mert egy sport­ágat vezető testületnek — függetlenül attól, hogy az FTC visszavonta-e az óvá­sát vagy sem —, ki kell vizsgálnia az ilyen sport­szerűtlen eseteket. Ha dr. Faragó valóban ütött, ak­kor a MUSZ hivatalból kö­teles lett volna az esemé­nyeknek alaposan utána­járni. A tényeket pedig könnyen lehetett volna megállapítani, hiszen a saj­nálatos eseménynél sokan voltak jelen, a történteket látni kellett a játékveze­tőknek, a közönségnek és a jelen levő sportvezetőknek is.” Varga István (Dunakili­­ti, Kossuth u. 92.) helyte­leníti a kéziilabda-tabella megváltoztatását. „A szep­tember 24-i számban a Népsport a hagyományok­tól eltérő módon közölte a bajnokság állását. Nem tu­dom, mi volt a cél, de a bevált tabella helyett egy nehezen áttekinthető fel­adványt kaptunk. Javas­lom, hogy maradjunk meg a hagyományos tabellák­nál a kézilabdázásban is.” Vélemények­­ röviden XL. 255. ♦ 1984. október 21

Next