Népsport, 1985. március (41. évfolyam, 51-77. szám)
1985-03-18 / 66. szám
XLI. 66. + 1985. március 18 Rendfokozat nélkül Mintha kissé meglepődtek volna a sportköri irodában, amikor azt kérdeztem, össze tudnának-e hozni egy kis beszélgetésre egy aktív társadalmi munkásukkal? A válaszból olyanféle csodálkozás csendült ki, hogy egyáltalán létezik valaki, aki nem tudja, hogy itt van a Karcsi bácsi? A társadalmi munkás?! Hiszen hoszszú évek óta öltözőben és lelátón, az orvosiban és szerelésvásárlásnál, de talán még a szövetségben is alig történik valami nélküle. Egyáltalán, ami a klubbal kapcsolatos, az ilyen vagy olyan formában kapcsolatos vele is ... Találkoztunk. Hamar kiderült, hogy Karcsi bácsi mégsem mindenben olyan aktív. Újságcikkről hallani sem akart, azt mondta: van elég fontosabb írni való az egyesületről. Amit ő csinál, az inkább neki jó, mint a csapatnak. Ne is írjam a nevét, még talán szégyellné is, ha ezért a semmiért ajnároznák! — Igaz — mondta, amikor már sehogyan sem tudta elhárítani a beszélgetést provokáló unszolást — az ősszel három hétig kivizsgáláson, meg betegágyban voltam. Amikor viszszajöttem, mindenki megölelt, megcsókolt. Azt mondták, hiányoztam! Nagyon örültem, persze, de azért csak azt mondom, hogy amit én segítek itt, azt egy nyolc iskolát elvégzett gyerek is megcsinálná ... S minthogy ezzel végleg lezártnak tekintette a beszélgetést, én már csak magamnak mondtam: — Ha akarná! A kurtácskára sikeredett beszélgetés ugyanis folytatása lett volna egy másiknak, melynek során dr. Spiegl Józsefet, a BTSH elnökét kérdezgettem a sportmozgalom aktivistáinak helyzetéről. S ebből a korábbi beszélgetésből az derült ki, hogy a „nyolc iskolát elvégzett gyerek”, azaz a fiatalság ma, bizony, nem tülekedik a Karcsi bácsik, a sport hátterében névtelenül meghúzódó közlegények helyére. Akik pedig — érthetően — ha lankadatlan ügybuzgalommal is, de egyre nehézkesebben, fáradtabban végzik önként vállalt feladatukat. Nem csoda. Döntő többségükben idős emberek. Sajnos, ha olykor még sietős léptekkel is — kifelé mennek. Pedijf jjjgrt elgondolni is & ** rossz, mi lenne nélkülük! Ahogy a felelős sportvezető mondta, hiányuk amolyan részleges bénulást jelentene egész sportéletünkre. Csupán a főváros vezető sporthivatala körül legalább ezer ilyen társadalmi munkás tevékenykedik. A hivatalban négy óráig tart a munkaidő, de az ott dolgozók gyakran már jóval korábban kénytelenek „átengedni a terepet” az önkénteseknek, akik szervezkednek, egyeztetnek, versenykiírástól a rendezvényig intézik ügyes-bajos dolgaikat, sok-sok munkaerőt és munkaórát pótolva — gyakran napestig. És ez csak a hivatal. Ott vannak aztán a szakszövetségek, a kerületek, a klubok saját társadalmi aktivistáikkal. Munkájuk értéke még fővárosi viszonylatban is szinte felbecsülhetetlen. Hát még országosan! S ennek a sportmozgalom számára pótolhatatlan seregnek az utánpótlása látszana döcögni? Mintha kevesebben lennének hajlandók hobbiból a sport szolgálatába állni ? Kevésbé vonzó belülről, közelről megismerni a hatalmas gépezet egy-egy alkotóelemét? Vesztett érdekességéből a sport?! Nem! A sportvezető szerint nem ilyesmikről van szó. A változó világban magunk is változunk, s egy ügy számára ma már esetleg másképp kell megnyerni az embereket, mint akár egy emberöltővel előbb. Hiszen a környező világban is sok minden másképpen van ! Persze, hiba lenne kategorikusan kijelenteni, hogy minden változás feltétlenül jó irányba tereli a dolgokat. Amikor például a mai nyugdíjas először ajánlotta fel szolgálatait az egyesületnek , ott más körülmények fogadták. A munkát, persze akkor is elvégezte, de valahogy közvetlenebb, családiasabb közegben, kötetlenebbül és — igen — talán kevesebb tempóval. És milyen nagyszerű kárpótlás volt minden fáradságért, amikor a mérkőzés utáni „összejövetelen” akár elsőként rázhatott kezet, válthatott szót a gólszerzővel. Most ő is elrohan rögtön a meccs után. Pedig talán nem lenne mindig muszáj... Igen, általában tm]!> * ] váltották azelőtt. Amikor az aprólékos gonddal elkészített tabellát az asztalra tette az ügyeletes „Karcsi bácsi”, mindig akadt egy-két elismerő, lelkesítő szó. Most annyi, hogy: „köszönöm, tegye oda a kék dosszié mellé!” Hiába, mindenkinek megvan a maga dolga. Nem nagyon jut idő a szófüzérekre. Pedig mennyire elkelne ez a régebbi „valuta”, ez az elismerő jó szó ma is! Hiszen ezenkívül inkább csak jelképes, mint jelentős anyagi juttatásban részesülnek , akik egyáltalán részesülnek. A sportszervek, -hatóságok, -egyesületek igyekeznek ugyan anyagilag és erkölcsileg is elismerni az értékes közreműködést, ez azonban nem mindig és mindenütt sikerülhet. A lehetőségek behatároltak. Maga a felső sportvezető is ismer olyan társadalmi sportaktivistát, aki — teljes felelősséggel mondta — becsülettel rászolgált már egy kitüntetésre, de eddig még nem kerülhetett rá sor. Az idő pedig múlik, s ők — emlékeztetőül — nem fiatal emberek. Az idős aktivisták pedig dolgoznak tovább. Amíg dolgozhatnak... És aztán? Aztán mégiscsak jönnek az újak! Akik máris vannak, léteznek, működnek. Igaz, nem a klasszikus értelemben vett egyesületi vagy szakosztályi élet említett, családias környezetében, hanem a korunk alakította közegben. Ma talán észre se nagyon vesszük, vagy inkább természetesnek tartjuk, hogy például az évről évre felnőttebbé váló Olimpiai ötpróba magas szinten termeli az aktivista utánpótlást is! Zökkenőmentes versenyeket szerveznek, rendeznek és bonyolítanak le, sok ezres tömegeket mozgatnak meg a sportmozgalom keretében — hellyel-közzel hibátlanul — olyan fiatalok, akik között a huszonöt éves már tapasztalt öregnek számít. S hogy a régiek itt is segítenek, az tiszteletreméltó jellemzőjük! Vagy: lakóterületi sportegyesületek! Ugyan hány száz — idestova ezer — fiatal társadalmi aktivista dolgozik ezekben a közösségekben?! Akik előbb három szomszédjukkal lábteniszeztek, aztán versenykiírást csináltak, bajnokságot szerveztek, netán sörmeccset vezettek. Tegnap pedig már a lakókerületi sportegyesületek országos konferenciáján számoltak be egyesületük eredményeiről, gondjairól. Tiszta szemléletük, hozzáértő vitájuk azt sugallta, hogy ez az utánpótlás máris bevetésre kész. Csupán megfelelő irányításukra kell odafigyelnünk és arra, hogy áldozatos és nélkülözhetetlenül fontos munkájukat hogyan becsüljük meg?! A Karcsi bácsik neve sohasem szerepel a színlapon. Nekünk pedig alig-alig jut eszünkbe, hogy minden gólnál, csúcsjavításnál, győzelemnél — nekik is tapsolunk! Dobozy László Röplabda (folytatás az 1. oldalról.) megragadnia a lila-fehér gárdának. Aki ezekkel a gondolatokkal játszott, az hamar meggyőződhetett arról, hogy túlbecsülte a lilákat, vagy éppen lebecsülte a bajnokot. Mindenesetre a hazaiak óriási magabiztossággal szinte leiskolázták a Dózsát. Az első játszmában különösen Torma Ági „élt”. Remekül ütött, időnként bravúrosan mentett a mezőnyben és szokásos ravasz megoldásokra is futotta erejéből. Alig fél óra alatt 2:0 volt az állás. A DÓZSA-HÍVEK legyintettek, néhányan inkább a vasárnapi ebédet választották programul és távoztak. Pedig fordult a kocka. Hazsikné edző Melkvi Csillát és Tatár Anikót küldte a pályára és a csere bejött. Tatár jól ütött, Melkvi pedig minden poszton kitűnően mozgott és megmozdulásai — a szerencsével sem állt hadilábon — ponterősek voltak. Mindez szépítést jelentett, de a házigazda ezt követően ismét korlátlan úr lett a pályán. Megint könnyedén, magabiztosan, eredményesen játszottak és Déri edzőnek még arra is kiterjedhetett a figyelme, hogy 14:5-nél a mérkőzéslabdára visszacseréljen azért, hogy a jól bevált kezdő hatossal fejezze be a gárda az idei bajnokságot. Az aranyérem a piros-kékek ötödik bajnoki elsőségét jelenti, sorrendben pedig a harmadik bajnoki címet. Az 5—8. helyért Debrecenben befejeződött viadalon a Vasas volt a meglepetéscsapat, bár a gárda jó hajrájával sem tudott a 8. helynél előrébb kerülni. Az 5. helyen végzett Debreceni MVSC ezzel a sikerrel egyben — történetében először — a vidék legjobbja címet is elnyerte. NŐK Az 1—4. helyért A Megyeri úton Bp. Spartacus—BSE 3:0 (14, 8, 8), V: Zsillé, Herpai (jól). Bp. Spartacus: KISSNÉ, Szél, MOLNÁRNÉ, dr. Radnainé, Lengyel I., Lengyel G. Cs: Kiss, BRÁVIKNÉ. Edző: Kovács Jenő. BSE: Mátrai, Fessel, Demeter, Kőrös, Papp, Györgyi-Szabó. Cs: VARGA ZS., Mokos, Kandikó. Edző: Róka Gasztonné. Tungsram SC—V. Dózsa 3:1 (4, 7, —10, 5). V: Horváth, Simai (jót). Tungsram SC: Kastner, Szíjártóné, GÁLHIDI, Vargáné, PALOTÁSNÉ, TORMA. Cs: Császár, Fehér, Schumannné. Edző: Déri Rezső. Ü. Dózsa: Pomihálszkyné, Chumpitaz, Bóta, Perecsi, FEKETE K., Szabóné. Cs: MELKVI, Tatár. Edző: Hazaik Endréné. A végeredmény 1. Tungsram 26 26 - 78: 6 52 2. Ü. Dózsa 26 18 8 62:32 44 3. Bp. Sport 26 13 13 45:49 39 4. BSE 26 9 17 35:59 35 Az 1984—85. évi női röplabdabajnokság győztese a Tungsram SC (Torma Ágnes csapatkapitány, Császár Andrea, Fehér Anna, Gálhidi Zsuzsa, Grózer Anikó, Illésné Sebők Edit, Kastner Veronika, Molnár Ildikó, Palotásné Friznicz Ilona, Schumannné Gámpé Gabriella, Szíjártóné Kőszegi Bernadett, Török Andrea, Vargáné Pálinkás Erzsébet, edző: Déri Rezső). Az 5—8. helyért Debrecenben DMVSC—Közgáz-Külker SC 3:1 (12, 7, 9, 10). V: Biró, Pados. DMVSC: MAREK, Siposná, Baloghné, LEISZTNÉ, BÁLINT, Illésné. Cs: Kincses, URY, Matolcsi, Kovács T. Edző: Fodor Antal. Közgáz-Külker SC: DARÓCZINÉ, Ecker, Magay, Medéné, VARGA K, Zsámbokiné. Cs: Sarlós, Dérczi. Edző: Dobos János. Vasas—BVSC 3:1 (12, —1, 15, 5). 200 néző. V: Máthé, Hóbor. Vasas: Benőfi,Domokosné, NAGY, Simonné, NYÁRI, Szijjártó. Cs: POLLÁK, Canada, Puszny. Megbízott edző: Góczi Árpád. BVSC: Herbelné, Frank, Huszárná, Kolláti, Andorka, OCSKÓ. Cs: Varga, Czank, Szabó, Hosszú. Edző: Demó Péter. A debreceni forduló legkellemesebb meglepetését a Vasas szolgáltatta. A végeredmény 5. DMVSC 26 14 12 53:52 40 6. KGK SC 26 11 15 49:55 37 7. BVSC 26 8 18 35:64 34 8. Vasas 26 5 21 31:71 31 Sorrendben harmadszor bajnok a Tungsram SC Kapcsolatok Ki gondolná, hogy a labda és a játékidő között szoros a kapcsolat. A bajnoki kiírás szerint minden NB I-es találkozót három Mikasával és labdaszedőkkel kell lebonyolítani a játék folyamatossága érdekében. Egy labdával ugyanis több a holtidő, mint a játék, unalmassá válik, és elhúzódik az összecsapás. Mint ahogy ez a debreceni háromnapos tornán is történt. Megírtuk már mindezt a pénteki nap tudósításában is, hasztalan. Pedig a labdának nem csak a játékidővel, hanem a kiírással is szoros a kapcsolata. Egyetlen labdával ugyanis tilos megkezdeni a mérkőzést... NÉPSPORT 9 A győztesek: Szűcs és Barócsi S3 Atlétika ] Az FTC Szabadkay Ferenc vándordíjas mezei futóversenye, Népliget, 235 induló, közte 32 felnőtt futó. Felnőttek. Férfiak (kb. 12,2 km, 24 induló): 1. Szűcs (Vasas) 39:07, 2. Fekete (Sz. MÁV MTE) 39:26, 3. Pocsai (TBSC) 40:11, 4. Gábri (O. Dózsa) 40:30, 5. Szloboda (FTC) 41:16, 6. Pécsi (TBSC) 41:33. Nők (kb. 8,2 km, 8 induló): 1. Barócsi (O. Dózsa) 31:07, 2. Ágoston (DKSE) 31:24, 3. Hardi (Rába ETO) 32:17. (A fiatalok eredményeit lapunk szerdai számában közöljük.) Szabadkay Ferencnek, az FTC 1974-ben elhunyt atlétikai szakosztályvezetőjének emlékére rendezte meg immár kilencedszer a zöldfehér klub a Népliget sétányain egyéni, mezei futóversenyét. A különböző korcsoportokban elsősorban vidéki futók álltak rajthoz, de a tavalyinál kisebb mezőnyök. Vonatkozik ez különösen a felnőttekre, akiknek a versenyét úgy látszik, hogy egyrészt a reggeli eső (a kezdésre szerencsére elállt), no meg az előző napi maratoni OB is „megtizedelte”. A felnőtteknél két párharcot láthattunk. A nők versenyében Barócsi — meglepetésre — az utolsó körben maga mögött hagyta Ágostont, a tavalyi győztest, akinek hosszabb ideig tartó sérülése és a felmérő versenyek után, ez volt az első „igazi” versenye. A férfiak között Szűcs szintén a végén futott el, az V. Dózsából tavaly Szolnokra került Feketétől. Az emlékverseny ifjúsági nők számára kiírt serlegét ismét a védő, a 18 éves Gombos Márta (Rába ETO) vehette át egyévi megőrzésre. Tóth Margit és Kakuk József a főiskolai bajnok gytornak Az egyetemi és főiskolai tornászbajnokság második versenynapján Debrecenben a nőknél 13, a férfiaknál 9 versenyző indult az egyéni bajnokságon. A hölgyek legkiegyensúlyozottabb teljesítményét Tóth Margit nyújtotta, aki megnyerte az összetett egyéni bajnokságot és két szerein is aranyérmet szerzett. A férfiaknál Guczoghy György a szerenkénti döntőkön három aranyérmet szerzett, azonban mindez csak arra volt elegendő, hogy öszszetettben a dobogó harmadik fokára lépjen. Kakuk József nyújtotta a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt. FÉRFIAK Egyéni összetett. Főiskolai bajnok: Kakuk József (Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, testnevelő: Isky László) 112.75, 2. Paprika (Juhász Gyula Tan. Főisk.) 112.45, 3. Guczoghy (TF) 112.40, 4. Kelemen (TF) 109.15, 5. Fejes (TF) 106.95, 6. Mihalik (Ho Si Minh Tanárképző Főiskola) 105.90. Szerenként. Talaj. B: Paprika és Kakuk 18.65—18.65, 3. Guczoghy 18.35. Lólengés. B: Paprika 19, 2. Kakuk és Guczoghy 18.90—18.90. Gyűrű. B: Guczoghy 19, 2. Paprika és Kakuk 18.65—18.65. Ugrás. B: Kakuk 18.70, 2. Paprika 18.30, 3. Fejes 18.25. Korlát: B: Guczoghy 19.05, 2. Paprika 18.90, 3. Kakuk 18.85. Nyújtó. B: Guczoghy 19.30,2. Kakuk 19, 3. Paprika 18.95. NŐK Egyéni összetett. Főiskolai bajnok: Tóth Margit (Testnevelési Főiskola, testnevelő: Kulcsár László) 75.75, 2. Szabó (TF) 74.95, 3. Grenus (Szombathelyi Tan. Főisk.) 74.30, 4. Horacsek (Ho Si Minh Tan. Főisk.) 73.35, 5. Sátori (TF) 72.45, 6. Varga (Ho Si Minh Tan. Főisk.) 72.20. Szerenként. Ugrás. B: Szabó 19.05, 2. Tóth 18.60, 3. Varga 18.45. Felemáskorlát. B: Szabó 19.20, 2. Tóth 19.10, 3. Grenus 18.40. Gerenda. B: Tóth 19.05, 2. Grenus 18.95, 3. Horacsek 18.45. Talaj. B: Tóth 19, 2. Horacsek 18.83, 3. Grenus 18.75. Portisch legyőzte Korcsnojt gn Sakk Linares. Nemzetközi szuperverseny. Eredmények. Függőjátszmák a 6. fordulóból : Korcsnoj (svájci)—Portisch Lajos 0:1 (rendkívül nagy csatában, a magyar sakkozó csak a harmadik ülés után tudta megszerezni az értékes pontot, a kétszer is függőben maradt találkozón), Miles (angol)—Ljubojevics (jugoszláv) 0:1. 7. forduló: Portisch—Szpasszkij (francia), döntetlen a tizedik lépés után, Adorján—Miles 0:1, a középjáték során a 27. lépésben szenvedett vereséget a magyar versenyző, Timman (holland)—Hübner (NSZK-beli), döntetlen a 30. lépésben, Ljubojevics—Rivas (spanyol), döntetlen függőjátszmában az 56. lépésben, Vágányán (szovjet)—Christiansen (amerikai) 1:0, függő játszmában a 48. lépés után, Polugajevszkij (szovjet)—Korcsnoj 0:1 (43. lépés). A mezőny állása: Ljubojevics 5.5, Portisch, Korcsnoj és Hübner 4.5—4.5, Szpasszkij 4, Miles 3.5, Vágányon és Polugajevszkij 3—3, Christiansen, Rivas, Timman 2,5— 2,5, Adorján 2 pont. Hétfőn kerül sor a 8. fordulóra a következő párosításban: Christiansen—Portisch, Rivas—Adorján, Szpasszkij—Polugajevszkij, Miles—Vágányán, Timman— Ljubojevics, Hübner—Korcsnoj,★ Országos I. o. férfi csapatbajnokság, A 2. forduló eredményei: Dutép SC—Statisztika PSC 7:5,6:5 (Grószpéter —Végh döntetlen, Varasdy— Zsinka 0:1, Forgács Gy.— Marosi döntetlen), Vasas SC —Tipográfia 6:8 (Bilek—Károlyi, Meleghegyi—Barcza és Káposztás—Navarovszky mind döntetlen). Bp. Volán SC—MTK-VM 7:5,6:5 (Ribli— Forintos döntetlen, Horváth J.—Lengyel L. 1:0, Rajna— Polgár Zs. 0:1). Bp. Spartacus—Törekvés SE 10:4 (Faragó—Dely, Csem—Tompa és Benkő—Rövid K. mind döntetlen). H. Meresztev SE— Vasútépítő 5:7 (2) (Sinkovics —Honfi K. és Horváth I.— Verőczi Zs. döntetlen, Morvay—Pélkövi 1:0). ZTE—Bp. Honvéd 3:11 (Horváth T.— Sax 0:1, Bárczay—Pintér és Portisch F.—Utasi döntetlen). PMSC—Szolnoki Mezőgép SE 6:5,6:5 (1) (Vadász—Perényi 0:1, Karsa—Schrancz 1:0, Györkös—Kiss A. döntetlen). A bajnokság állása: Bp. Honvéd 21, Bp. Spartacus 18.5, Dutép SC 17, Bp. Volán SC és Tipográfia 15.5—15.5, MTKVM 14.5, Szolnoki Mezőgép SE 14 (1), Statisztika PSC 13, Vasútépítő 12.5 (2), Vasas SC 12, PMSC 11 (1), Törekvés SE 10, ZTE 9,5, H. Meresztev SE 9 (2) pont.