Népsport, 1985. március (41. évfolyam, 51-77. szám)

1985-03-18 / 66. szám

XLI. 66. + 1985. március 18 Rendfokozat nélkül Mintha kissé meglepőd­tek volna a sportköri irodában, ami­kor azt kérdeztem, össze tudnának-e hozni egy kis beszélgetésre egy aktív tár­sadalmi munkásukkal? A válaszból olyanféle csodál­kozás csendült ki, hogy egyáltalán létezik valaki, aki nem tudja, hogy itt van a Karcsi bácsi? A társadal­mi munkás?! Hiszen hosz­­szú évek óta öltözőben és lelátón, az orvosiban és szerelésvásárlásnál, de ta­lán még a szövetségben­­ is alig történik valami nélkü­le. Egyáltalán, ami a klub­bal kapcsolatos, az ilyen vagy olyan formában kap­csolatos vele is ... Találkoztunk. Hamar ki­derült, hogy Karcsi bácsi mégsem mindenben olyan aktív. Újságcikkről hallani sem akart, azt mondta: van elég fontosabb írni való az egyesületről. Amit ő csi­nál, az inkább neki jó, mint a csapatnak. Ne is ír­jam a nevét, még talán szégyellné is, ha ezért a semmiért ajnároznák! — Igaz — mondta, ami­kor már sehogyan sem tudta elhárítani a beszélge­tést provokáló unszolást —­ az ősszel három hétig ki­vizsgáláson, meg betegágy­ban voltam. Amikor visz­­szajöttem, mindenki meg­ölelt, megcsókolt. Azt mondták, hiányoztam! Na­gyon örültem, persze, de azért csak azt mondom, hogy amit én segítek itt, azt egy nyolc iskolát el­végzett gyerek is megcsi­nálná ... S minthogy ezzel végleg lezártnak tekintette a be­szélgetést, én már csak ma­gamnak mondtam: — Ha akarná! A kurtácskára sikeredett beszélgetés ugyanis folyta­tása lett volna egy másik­nak, melynek során dr. Spiegl Józsefet, a BTSH elnökét kérdezgettem a sportmozgalom aktivistái­nak helyzetéről. S ebből a korábbi beszélgetésből az derült ki, hogy a „nyolc iskolát elvégzett gyerek”, azaz a fiatalság ma, bizony, nem tülekedik a Karcsi bácsik, a sport hátterében névtelenül meghúzódó köz­legények helyére. Akik pe­dig — érthetően — ha lan­kadatlan ügybuzgalommal is, de egyre nehézkesebben, fáradtabban végzik önként vállalt feladatukat. Nem csoda. Döntő többségükben idős emberek. Sajnos, ha olykor még sietős léptekkel is — kifelé mennek. Pedijf jjjgrt elgondolni is & ** rossz, mi len­ne nélkülük! Ahogy a fele­lős sportvezető mondta, hiányuk amolyan részleges bénulást jelentene egész sportéletünkre. Csupán a főváros vezető sporthivata­la körül legalább ezer ilyen társadalmi munk­ás tevé­kenykedik. A hivatalban négy óráig tart a munka­idő, de az ott dolgozók gyakran már jóval koráb­ban kénytelenek „átenged­ni a terepet” az önkénte­seknek, akik szervezked­nek, egyeztetnek, verseny­­kiírástól a rendezvényig in­tézik ügyes-bajos dolgai­kat, sok-sok munkaerőt és munkaórát pótolva — gyakran napestig. És ez csak a hivatal. Ott vannak aztán a szakszö­vetségek, a kerületek, a klubok saját társadalmi ak­tivistáikkal. Munkájuk ér­téke még fővárosi viszony­latban is szinte felbecsül­hetetlen. Hát még országo­san! S ennek a sportmozgalom számára pótolhatatlan se­regnek az utánpótlása lát­szana döcögni? Mintha ke­vesebben lennének hajlan­dók hobbiból a sport szol­gálatába állni ? Kevésbé vonzó belülről, közelről megismerni a hatalmas gé­pezet egy-egy alkotóele­mét? Vesztett érdekességé­ből a sport?! Nem! A sportvezető sze­rint nem ilyesmikről van szó. A változó világban ma­gunk is változunk, s egy ügy számára ma már eset­leg másképp kell megnyer­ni az embereket, mint akár egy emberöltővel előbb. Hiszen a környező világban is sok minden másképpen van ! Persze, hiba lenne kate­gorikusan kijelenteni, hogy minden változás feltétlenül jó irányba tereli a dolgo­kat. Amikor például a mai nyugdíjas először ajánlotta fel szolgálatait az egyesü­letnek , ott más körülmé­nyek fogadták. A munkát, persze akkor is elvégezte, de valahogy közvetlenebb, családiasabb közegben, kö­tetlenebbül és — igen — talán kevesebb tempóval. És milyen nagyszerű kár­pótlás volt minden fárad­ságért, amikor a mérkő­zés utáni „összejövetelen” akár elsőként rázhatott ke­zet, válthatott szót a gól­szerzővel. Most ő is elrohan rögtön a meccs után. Pedig talán nem lenne mindig muszáj... Igen, általában tm]!> * ] váltották azelőtt. Amikor az aprólé­kos gonddal elkészített ta­bellát az asztalra tette az ügyeletes „Karcsi bácsi”, mindig akadt egy-két elis­merő, lelkesítő szó. Most annyi, hogy: „köszönöm, tegye oda a kék dosszié mellé!” Hiába, mindenki­nek megvan a maga dolga. Nem nagyon jut idő a szó­füzérekre. Pedig mennyire elkelne ez a régebbi „valuta”, ez az elismerő jó szó ma is! Hiszen ezenkívül inkább csak jelképes, mint jelen­tős anyagi juttatásban ré­szesülnek , akik egyálta­lán részesülnek. A sport­szervek, -hatóságok, -egye­sületek igyekeznek ugyan anyagilag és erkölcsileg is elismerni az értékes közre­működést, ez azonban nem mindig és mindenütt sike­rülhet. A lehetőségek be­határoltak. Maga a felső sportvezető is ismer olyan társadalmi sportaktivistát, aki — teljes felelősséggel mondta — becsülettel rá­szolgált már egy kitünte­tésre, de eddig még nem kerülhetett rá sor. Az idő pedig múlik, s ők — emlé­keztetőül — nem fiatal em­berek. Az idős aktivisták pedig dolgoznak tovább. Amíg dolgozhatnak... És aztán? Aztán mégiscsak jönnek az újak! Akik máris van­nak, léteznek, működnek. Igaz, nem a klasszikus ér­telemben vett egyesületi vagy szakosztályi élet em­lített, családias környezeté­ben, hanem a korunk ala­kította közegben. Ma talán észre se n­a­gyon vesszük, vagy inkább természetes­nek tartjuk, hogy például az évről évre felnőttebbé váló Olimpiai ötpróba ma­gas szinten termeli az ak­tivista utánpótlást is! Zök­kenőmentes versenyeket szerveznek, rendeznek és bonyolítanak le, sok ezres tömegeket mozgatnak meg a sportmozgalom keretében — hellyel-közzel hibátlanul — olyan fiatalok, akik kö­zött a huszonöt éves már tapasztalt öregnek számít. S hogy a régiek itt is se­gítenek, az tiszteletreméltó jellemzőjük! Vagy: lakóterületi sport­egyesületek! Ugyan hány száz — ide­s­tova ezer — fiatal társadalmi aktivista dolgozik ezekben a közös­ségekben?! Akik előbb há­rom szomszédjukkal lábte­niszeztek, aztán verseny­­kiírást csináltak, bajnok­ságot szerveztek, netán sörmeccset vezettek. Teg­nap pedig már a lakókerü­leti sportegyesületek orszá­gos konferenciáján szá­moltak be egyesületük eredményeiről, gondjairól. Tiszta szemléletük, hozzá­értő vitájuk azt sugallta, hogy ez az utánpótlás már­is bevetésre kész. Csupán megfelelő irányításukra kell odafigyelnünk és arra, hogy áldozatos és nélkülöz­hetetlenül fontos munkáju­kat hogyan becsüljük meg?! A Karcsi bácsik neve soha­sem szerepel a színlapon. Nekünk pedig alig-alig jut eszünkbe, hogy minden gólnál, csúcsjavításnál, győzelemnél — nekik is tapsolunk! Dobozy László Röplabda (f­oly­tatás az 1. oldalról.) megragadnia a lila-fehér gár­dának. Aki ezekkel a gondo­latokkal játszott, az hamar meggyőződhetett arról, hogy túlbecsülte a lilákat, vagy ép­pen lebecsülte a bajnokot. Mindenesetre a hazaiak óriá­si magabiztossággal szinte le­iskolázták a Dózsát. Az első játszmában különösen Torma Ági „élt”. Remekül ütött, időnként bravúrosan mentett a mezőnyben és szokásos ra­vasz megoldásokra is futotta erejéből. Alig fél óra alatt 2:0 volt az állás. A DÓZSA-HÍVEK legyin­tettek, néhányan inkább a va­sárnapi ebédet választották programul és távoztak. Pe­dig fordult a kocka. Hazsik­­né edző Melkvi Csillát és Ta­tár Anikót küldte a pályára és a csere bejött. Tatár jól ütött, Mel­kvi pedig minden poszton kitűnően mozgott és megmozdulásai — a szeren­csével sem állt hadilábon — ponterősek voltak. Mindez szépítést jelentett, de a házigazda ezt követően ismét korlátlan úr lett a pá­lyán. Megint könnyedén, ma­gabiztosan, eredményesen játszottak és Déri edzőnek még arra is kiterjedhetett a figyelme, hogy 14:5-nél a mérkőzéslabdára visszacserél­jen azért, hogy a jól bevált kezdő hatossal fejezze be a gárda az idei bajnokságot. Az aranyérem a piros-kékek ötödik bajnoki elsőségét je­lenti, sorrendben pedig a harmadik bajnoki címet. Az 5—8. helyért Debrecen­ben befejeződött viadalon a Vasas volt a meglepetéscsa­pat, bár a gárda jó hajrájá­val sem tudott a 8. helynél előrébb kerülni. Az 5. helyen végzett Debreceni MVSC ez­zel a sikerrel egyben — tör­ténetében először — a vidék legjobbja címet is elnyerte. NŐK Az 1—4. helyért A Megyeri úton Bp. Spartacus—BSE 3:0 (14, 8, 8), V: Zsillé, Herpai (jól). Bp. Spartacus: KISS­­NÉ, Szél, MOLNÁRNÉ, dr. Radnainé, Lengyel I., Len­gyel G. Cs: Kiss, BRÁVIK­­NÉ. Edző: Kovács Jenő. BSE: Mátrai, Fessel, Demeter, Kő­rös, Papp, Györgyi-Szabó. Cs: VARGA ZS., Mokos, Kandikó. Edző: Róka Gasz­­tonné. Tungsram SC—V. Dózsa 3:1 (4, 7, —10, 5). V: Hor­váth, Simai (jót). Tungsram SC: Kastner, Szíjártóné, GÁLHIDI, Vargáné, PALO­­TÁSNÉ, TORMA. Cs: Csá­szár, Fehér, Schumann­­né. Edző: Déri Rezső. Ü. Dó­zsa: Pomihálszkyné, Chum­­pitaz, Bóta, Perecsi, FEKE­TE K., Szabóné. Cs: MELK­VI, Tatár. Edző: Hazaik End­­réné. A végeredmény 1. Tungsram 26 26 - 78: 6 52 2. Ü. Dózsa 26 18 8 62:32 44 3. Bp. Sport­ 26 13 13 45:49 39 4. BSE 26 9 17 35:59 35 Az 1984—85. évi női röplab­dabajnokság győztese a Tungsram SC (Torma Ágnes csapatkapitány, Császár And­rea, Fehér Anna, Gálhidi Zsuzsa, Grózer Anikó, Illés­­né Sebők Edit, Kastner Vero­nika, Molnár Ildikó, Palotás­­né Friznicz Ilona, Schumann­­né Gámpé Gabriella, Szíjár­tóné Kőszegi Bernadett, Tö­rök Andrea, Vargáné Pálin­kás Erzsébet, edző: Déri Re­zső). Az 5—8. helyért Debrecenben DMVSC—Közgáz-Külker SC 3:1 (12, 7, 9, 10). V: Biró, Pa­dos. DMVSC: MAREK, Si­­posná, Baloghné, LEISZTNÉ, BÁLINT, Illésné. Cs: Kin­cses, URY, Matolcsi, Kovács T. Edző: Fodor Antal. Köz­gáz-Külker SC: DARÓCZI­­NÉ, Ecker, Magay, Medéné, VARGA K, Zsámbokiné. Cs: Sarlós, Dérczi. Edző: Dobos János. Vasas—BVSC 3:1 (12, —1­, 15, 5). 200 néző. V: Máthé, Hóbor. Vasas: Benőfi,­Domo­­kosné, NAGY, Simonné, NYÁRI, Szijjártó. Cs: POL­­LÁK, Canada, Puszny. Meg­bízott edző: Góczi Árpád. BVSC: Herbelné, Frank, Hu­­szárná, Kolláti, Andorka, OCSKÓ. Cs: Varga, Czank, Szabó, Hosszú. Edző: Demó Péter. A debreceni forduló leg­kellemesebb meglepetését a Vasas szolgáltatta. A végeredmény 5. DMVSC 26 14 12 53:52 40 6. KGK SC 26 11 15 49:55 37 7. BVSC 26 8 18 35:64 34 8. Vasas­­ 26 5 21 31:71 31 Sorrendben harmadszor bajnok a Tungsram SC Kapcsolatok Ki gondolná, hogy a labda és a játékidő között szoros a kapcsolat. A baj­noki kiírás szerint minden NB I-es találkozót három Mikasával és labdaszedők­kel kell lebonyolítani a játék folyamatossága ér­dekében. Egy labdával ugyanis több a holtidő, mint a játék, unalmassá válik, és elhúzódik az összecsapás. Mint ahogy ez a debreceni három­­­napos tornán is történt. Megírtuk már mindezt a pénteki nap tudósításában is, hasztalan. Pedig a lab­dának nem csak a játék­idővel, hanem a kiírással is szoros a kapcsolata. Egyetlen labdával ugyan­is tilos megkezdeni a mérkőzést... NÉPSPORT 9 A győztesek: Szűcs és Barócsi S3 Atlétika ] Az FTC Szabadkay Ferenc vándordíjas mezei futóverse­nye, Népliget, 235 induló, közte 32 felnőtt futó. Felnőttek. Férfiak (kb. 12,2 km, 24 induló): 1. Szűcs (Va­sas) 39:07, 2. Fekete (Sz. MÁV MTE) 39:26, 3. Pocsai (TBSC) 40:11, 4. Gábri (O. Dózsa) 40:30, 5. Szloboda (FTC) 41:16, 6. Pécsi (TBSC) 41:33. Nők (kb. 8,2 km, 8 induló): 1. Barócsi (O. Dózsa) 31:07, 2. Ágoston (DKSE) 31:24, 3. Hardi (Rába ETO) 32:17. (A fiatalok eredményeit lapunk szerdai számában kö­zöljük.) Szabadkay Ferencnek, az FTC 1974-ben elhunyt atléti­kai szakosztályvezetőjének emlékére rendezte meg im­már kilencedszer a zöld­fehér klub a Népliget sétá­nyain egyéni, mezei futó­versenyét. A különböző kor­csoportokban elsősorban vi­déki futók álltak rajthoz, de a tavalyinál kisebb mező­nyök. Vonatkozik ez különö­sen a felnőttekre, akiknek a versenyét úgy látszik, hogy egyrészt a reggeli eső (a kez­désre szerencsére elállt), no meg az előző napi maratoni OB is „megtizedelte”. A felnőtteknél két párhar­cot láthattunk. A nők verse­nyében Barócsi — meglepe­tésre — az utolsó körben ma­ga mögött hagyta Ágostont, a tavalyi győztest, akinek hosszabb ideig tartó sérülése és a felmérő versenyek után, ez volt az első „igazi” ver­senye. A férfiak között Szűcs szintén a végén futott el, az V. Dózsából tavaly Szolnok­ra került Feketétől. Az emlékverseny ifjúsági nők számára kiírt serlegét ismét a védő, a 18 éves Gom­bos Márta (Rába ETO) ve­hette át egyévi megőrzésre. Tóth Margit és Kakuk József a főiskolai bajnok gytorna­k Az egyetemi és főiskolai tornászbajnokság második versenynapján Debrecenben a nőknél 13, a férfiaknál 9 versenyző indult az egyéni bajnokságon. A hölgyek legkiegyensúlyo­zottabb teljesítményét Tóth Margit nyújtotta, aki meg­nyerte az összetett egyéni bajnokságot és két szerein is aranyérmet szerzett. A férfiaknál Guczoghy György a szerenkénti döntő­kön három aranyérmet szer­zett, azonban mindez csak arra volt elegendő, hogy ösz­­szetettben a dobogó harma­dik fokára lépjen. Kakuk József nyújtotta a legki­egyensúlyozottabb teljesít­ményt. FÉRFIAK Egyéni összetett. Főiskolai bajnok: Kakuk József­ (Ju­hász Gyula Tanárképző Fő­iskola, testnevelő: Isky L­ász­ló) 112.75, 2. Paprika (Juhász Gyula Tan. Főisk.) 112.45, 3. Guczoghy (TF) 112.40, 4. Ke­lemen (TF) 109.15, 5. Fejes (TF) 106.95, 6. Mihalik (Ho Si Minh Tanárképző Főiskola) 105.90. Szerenként. Talaj. B: Pap­rika és Kakuk 18.65—18.65, 3. Guczoghy 18.35. Lólengés. B: Paprika 19, 2. Kakuk és Gu­czoghy 18.90—18.90. Gyűrű. B: Guczoghy 19, 2. Paprika és Kakuk 18.65—18.65. Ugrás. B: Kakuk 18.70, 2. Paprika 18.30, 3. Fejes 18.25. Korlát: B: Guczoghy 19.05, 2. Papri­ka 18.90, 3. Kaku­k 18.85. Nyújtó. B: Guczoghy 19.30,2. Kakuk 19, 3. Paprika 18.95. NŐK Egyéni összetett. Főiskolai bajnok: Tóth Margit (Testne­velési Főiskola, testnevelő: Kulcsár László) 75.75, 2. Sza­bó (TF) 74.95, 3. Grenus (Szombathelyi Tan. Főisk.) 74.30, 4. Horacsek (Ho Si Minh Tan. Főisk.) 73.35, 5. Sátori (TF) 72.45, 6. Varga (Ho Si Minh Tan. Főisk.) 72.20. Szerenként. Ugrás. B: Sza­bó 19.05, 2. Tóth 18.60, 3. Var­ga 18.45. Felemáskorlát. B: Szabó 19.20, 2. Tóth 19.10, 3. Grenus 18.40. Gerenda. B: Tóth 19.05, 2. Grenus 18.95, 3. Horacsek 18.45. Talaj. B: Tóth 19, 2. Horacsek 18.83, 3. Grenus 18.75. Portisch legyőzte Korcsnojt gn Sakk­­ Linares. Nemzetközi­­ szu­perverseny. Eredmények. Függőjátszmák a 6. forduló­ból : Korcsnoj (svájci)—Por­tisch Lajos 0:1 (rendkívül nagy csatában, a magyar sakkozó csak a harmadik ülés után tudta megszerezni az értékes pontot, a kétszer is függőben maradt találko­zón), Miles (angol)—Ljuboje­­vics (jugoszláv) 0:1. 7. for­duló: Portisch—Szpasszkij (francia), döntetlen a tizedik lépés után, Adorján—Miles 0:1, a középjáték során a 27. lépésben szenvedett veresé­get a magyar versenyző, Timman (holland)—Hübner (NSZK-beli), döntetlen a 30. lépésben, Ljubojevics—Rivas (spanyol), döntetlen függő­játszmában az 56. lépésben, Vágányán (szovjet)—Chris­tiansen (amerikai)­ 1:0, füg­gő játszmában a 48. lépés után, Polugajevszkij (szov­jet)—Korcsnoj 0:1 (43. lépés). A mezőny állása: Ljuboje­vics 5.5, Portisch, Korcsnoj és Hübner 4.5—4.5, Szpasszkij 4, Miles 3.5, Vágányon és Polugajevszkij 3—3, Chris­tiansen, Rivas, Timman 2,5— 2,5, Adorján 2 pont. Hétfőn kerül sor a 8. for­dulóra a következő párosí­tásban: Christiansen—Por­tisch, Rivas—Adorján, Szpasszkij—Polugajevszkij, Miles—Vágányán, Timman— Ljubojevics, Hübner—Korcs­noj,★ Országos I. o. férfi csapat­­bajnokság, A 2. forduló ered­ményei: Dutép SC—Statisz­tika PSC 7:5,6:5 (Grószpéter —Végh döntetlen, Varasdy— Zsinka 0:1, Forgács Gy.— Marosi döntetlen), Vasas SC —Tipográfia 6:8 (Bilek—Ká­rolyi, Meleghegyi—Barcza és Káposztás—N­a­varovszky mind döntetlen). Bp. Volán SC—MTK-VM 7:5,6:5 (Ribli— Forintos döntetlen, Horváth J.—Lengyel L. 1:0, Rajna— Polgár Zs. 0:1). Bp. Sparta­cus—Törekvés SE 10:4 (Fa­ragó—Dely, Csem—Tompa és Benkő—Rövid K. mind dön­tetlen). H. Meresztev SE— Vasútépítő 5:7 (2) (Sinkovics —Honfi K. és Horváth I.— Verőczi Zs. döntetlen, Mor­­vay—Pélkövi 1:0). ZTE—Bp. Honvéd 3:11 (Horváth T.— Sax 0:1, Bárczay—Pintér és Portisch F.—Utasi döntetlen). PMSC—Szolnoki Mezőgép SE 6:5,6:5 (1) (Vadász—Perényi 0:1, Karsa—Schrancz 1:0, Györkös—Kiss A. döntetlen). A bajnokság állása: Bp. Hon­véd 21, Bp. Spartacus 18.5, Dutép SC 17, Bp. Volán SC és Tipográfia 15.5—15.5, MTK­­VM 14.5, Szolnoki Mezőgép SE 14 (1), Statisztika PSC 13, Vasútépítő 12.5 (2), Vasas SC 12, PMSC 11 (1), Törekvés SE 10, ZTE 9,5, H. Meresztev SE 9 (2) pont.

Next