Népsport, 1985. március (41. évfolyam, 51-77. szám)
1985-03-21 / 68. szám
XLI. 68. ♦ 1985. március 21 Csak úgy láttában... avagy egy maratoni margójára Ki nevet a végén? Bauer Attila sosem tartozott a sikeres atléták közé. Harmincegy év alatt egyetlen árva bajnoki győzelmet sem sikerült szereznie. Pedig akarta. Nagyon is. Túlságosan is. Nem volt olyan hosszútávfutó verseny, amely ne lett volna túl hosszú neki. Már persze legiinkább azért, mert féltávnál rendre elszaladt a mezőnytől, olyan iramot diktálva, amelyet senki nem tudott követni. Néhány kilométer után ő sem. „Kipukkadt, kifulladt”, s aranyéremvárományosból egyszeriben sokadik befutó lett. .. Kilencvenkilencszer szaladt el így, s kilencvenkilencszer állt fejre. Az ellenfelek jószerivel nem is kalkuláltak vele. „Elfutott? Majd visszaesik.” A komlói futó azonban nagyon bízhatott magában, ha századszor is az elfutós-taktikát választotta. A szegedi maratoni OB-n féltávnál már ő vezetett — fél perccel. Harmincöt kilométernél másfél perc volt az előnye. „Majd kikészül, most áll fejre” — mondogatták magukban az őt követő boly tagjai, de Bauer ezúttal nem tette meg ezt a „szívességet”. S mit ad ég, elsőként ért célba. No lám, megannyi vereség sem jelenti azt, hogy a VESZTESEK közé tartozol. Adidas-szerint Horst Widmar, a világhírű sportszergyártó cég műszaki fejlesztési részlegének vezetője, úgy tűnik, hiába osztogatta a verseny előtt a maratonifutó -cipőket legjobbjainknak (mi több, hiábavalóan szórta az apróbb Adidas-ajándékokat is). A futók első kérdése az volt, „de ugye, most nem kell ebben futni?”. S a legenyhébb, amit mondtak a termékekről az, hogy a Tiger, a Nike, a New Balance (stb.) futócipőik JOBBAK. Ők tudják. Szabó Karolina csúcstartónk azt állítja, kipróbálta, behunyt szemmel is megmondja néhány futólépés után, melyik lábára húzták Adidast és melyikre Tigert. S hiába minden jószándék, ő az előbbiben képtelen futni. Már látom, amint az Olvasó felhúzza az orrát, „méghogy egy Adidasbannem lehet futni!”. Márpedig valami bibi csak lehet az NSZK-beli cég maratoni cipőivel. Különben nem érné meg a vállalatnak Szegedre küldeni Widmar urat, no meg egy szervizkocsival Herbert Kokot cipőjavítót. (Utóbbi péntek reggeltől a szombat délutáni rajtig több mint húsz pár cipőt tett rendbe.) Widmar úr minden válogatott maratonistát meghallgatott, kifaggatott panaszáról, és azt ígérte, a maratoni Világ Kupára, mindenki speciális, a lábára „szabott” Adidast kap. Reméljük, így is lesz. A nemzetközi viadalokon ugyanis — az OTSH-Adidas szerződés értelmében — csakis a jellegzetes, három csíkos felszerelésben versenyezhetnek a mieink. Annak pedig, ha nem is jobbnak, de legalább olyan jónak kell lenni, mint amiben más országok atlétái versenyeznek. Különben — bármilyen előnyös is ez a szerződés a magyar sportra nézve — atlétikában, ezen belül maratoni futásban, óhatatlanul lemaradunk. A félelemről (is) A Városi Tanács gyönyörű dísztenné, ünnepélyes a" eredményhirdetés. Borbély A páros, a szervező bizottság elnöke, éppen ott tart, hogy „kilenc férfi és hat nő futott elsőosztályú szintet, megdőlt a szegedi maratoni pályacsúcs, és született egy ifjúsági országos csúcs is”, amikor Langhoffer Klára VB-helyezett evezős ül mellém. — Nocsak, te itt? — Bizony. Életemben először futottam maratonit. Annyira féltem, hogy nem fogom bírni, aztán mégis sikerült. Se holtpont, se fájdalom. — Csak nem váltasz sportágat? — Még nem. Igaz, abba akartam hagyni az evezést, de most, hogy az idén bevezették a kétezer métert, meg a könnyűsúlyú evezést, újra van értelme hajtani. Nem kell többé húszovnyolc elleni, óriási hátránnyal versenyezni. — És a maratoni futás? — Talán néhány év múlva áttérek. Állítólag nem vagyok tehetségtelen... Később ezt bizonygatja Szekeres János is, aki november közepe óta foglalkozik Klárival. Még mindig a tanácsházán. Szabó Karolina újabb vereséget könyvelhetett el, s ez meglátszik az arcán jó. — Nincs szerencséd a maratoni OB-bel. — Hát nincs. Utoljára 82-ben nyertem magyar bajnokságot ezen a távon, pedig azóta jó néhányszor javítottam országos csúcsot. — Harminc, kilométernél még vezettél, mi történt? — Nem is tudom. Nagyon fáztam . . . — Fedettpályán egyszer indultál az idén, s alaposan megjavítottada háromezer méteres. ..csúcsot. — Semmi tétje nem volt a versenynek és nagyon jó formában voltam. — Itt viszont mindenki lefogadta volna, hogy győzöl. — Hát ez az. Talán ettől féltem. Cierpinski titkai Waldemar Cierpinski, az NDK-sok csapatvezetője (kétszeres olimpiai bajnok maratoni futó) nem könynyű interjúalany. Pontosabban nem is interjúalany. Két napig „vadásztam” rá. Sikertelenül. Még egy NEM-et sem sikerült kisajtolni belőle, nemhogy egy IGEN-t. Sohasem ért rá válaszolni. Cierpinski becsületére legyen mondva, nemcsak az újságírókkal szemben viselkedett tartózkodóan. Babinyecz József, a Bp. Honvéd trénere a verseny előtti este megkérdezte tőle, milyennek találta a Runners World-ben róla megjelent hosszú cikket. Cierpinski néma hallgatás után közölte, hogy nem olvasta. Különös. Vajon miért van az, hogy akiknek lenne mit mondani, nem szívesen beszélnek, míg az üresfejűek szívesen locsognak? Morvai Katalin Felemelkedés - keszonbetegség nélkül ES Birkózás_____ Szóbeszéd tárgya volt 1982 nyarán Szegeden a vasutasbírkózók fura, az önkényesség elemét sem nélkülöző „honfoglalása”. Az SZVSE-pálya lelátójának átépítése miatt otthonukból kiebrudalt és a kosarasokkal társbérletbe kényszerített sportolók a kosárlabda-szakosztály megszűnését eredeti módon használták ki. Deszkalapokkal rögzítették a tornacsarnok küzdőterén elhelyezett három nemzetközi méretű szőnyeget. Ezzel egyszersmind az atléták és a labdarúgók tudomására hozták, kiket illet a terem kizárólagos használata ... Nagyszerű feltételek A szegedi birkózók otthona minden igényt kielégít. Várja már a fogyni vágyókat a vadonatúj szauna is. Példamutatóan kivitelezett fúzió eredményeként 1082 októberében a SZEOL AK birkózószakosztálya élén Benkő Gyula vezetőedzővel, valamint a válogatott Péter Istvánnal és Bodó Antallal, az SZVSE- hez került. A státusát új környezetben is megtartó Benkő hivatalba lépése másnapján nekilátott az alapok erősítésének. Immár harmadik éve három-három előkészítő csoportban száztizenöt 6—12 éves korú gyerek ismerkedik a sportággal. A számukra rendezett háziversenyek legjobbjai kerülnek a versenyző csoportokba.„1933-ban 38 olimpiai ponttal a 14. helyet foglaltuk el a szakosztályi rangsorban. Az elmúlt évben viszont 89 olimpiai pontunkkal a hatodik helyre tornásztuk fel magunkat, többek között hat A-kategóriás szakosztályt is megelőztünk. Valamennyi korosztály arányos részt vállalt a teherviselésből. A juniorok 31 ponttal járultak a sikerhez, míg a felnőttek 21, az ifjúságiak 20, a serdülők pedig 17 pontot szereztek. Péter István, továbbá az ifjúsági Európa-bajnokságon helytálló Laczkó Mihály jóvoltából öt nemzetközi pont is ékesíti eredménytáblánkat. Valamennyi korosztály csapatbajnoki küzdelmein szép sikereket értünk el, mindössze felnőtt kötöttfogású együttesünk balszerencsés élvonalbeli szereplése miatt bánkódom.”) Íme: Benkő Gyula adatai, jogos elégedettsége. Jogos elismerés Óvatosabban a hozsannával, vethetné ellen bárki, hiszen az elmúlt közel 40 évben az SZVSE-t mindig a legjobb honi klubok között jegyezték. Futó Géza 1947-től 21 éven át a kitűnő képességű versenyzők sorát állította szőnyegre. Közülük a legjobbak — Szabó, Gittai, Olveti, Villám, Batki, Párkányi, Höhn és az országos bajnoki címet is szerző Kovács Sándor — nevét a nemzetközi porondon is tisztelték az ellenfelek. Az idős mester távozását követően Fodor, Dóczi, Pocsai, Spiák és Csikós költötte jóhírét a szakosztálynak. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején bekövetkezett megtorpanás után, mégis jogos az elismerés. („Nálunk megvalósult a sokat és sokszor emlegetett elv, annak a bizonyos piramisnak az alját igyekeztünk szélesíteni. Szőregen, a Kodály Zoltán téri iskolában és edzőtermünkben is működik egy-egy utánpótlást nevelő csoportunk. Nyaranta rendszeresen megszervezzük a napközis táborokat, amelyeknek keretében a legtehetségesebbeknek ítélt fiataljaink három héten át csak és kizárólag a tudásuk gyarapításával törődnek. Vezető edzőként nyolc lelkiismeretes kollégám munkáját irányítom.”) így már érthető, miért szerzett 68 olimpiai pontot a junior, az ifjúsági és a serdülő korosztály. Az is, hogyan lett Szepesi Zoltán arany-, Szabó Sándor ezüst-, Sándor László pedig bronzérmes a legutóbbi úttörő-olimpián, továbbá miért csupán az FTC rendelkezik a szegediekénél ütőképesebb utánpótlással .„Birkózóink rövid ideje tevékenykednek rendezett körülmények között, s máris kiemelkedő eredményekkel örvendeztettek meg. Bizakodással tekinthetünk a jövőbe, mindenekelőtt azért, mert azon kevés egyesület közé tartozunk, amely mindkét fogásnemben, valamennyi korcsoportban indított együttest a csapatbajnokság küzdelmeiben. Terveink között szerepel az A-kategóriásminősítés mielőbbi megszerzése, azaz még az elmúlt évi teljesítménynél is többre, tartalmasabbra vágyunk. Jelenleg öt — Péter István, Ambrus Tibor, Kiss János, Párkányi Zoltán, Bende Szilveszter — versenyzőnk tagja a kötöttfogású válogatott keretnek. Közülük néhányan bizonyára követik Péter Pista példáját és a nemzetközi viadalokon is kiemelkedően szerepelnek” — vázolta a közeljövő elvárásait Halász Antal ügyvezető elnök. Kizárólagos használatú birkózócsarnok, jól felszerelt konditerem, új szauna ... Képzett szakembergárda, jól átgondolt programmal ... Példamutató utánpótlás-nevelés, számos nagyra hivatott sportoló ... Mindezek együttesen emelték birkózásban az SZVSE-t az ország legjobb egyesületeinek sorába. A gyors felmelkedés után szerencsére senkinél sem jelentkezett a keszonbetegség. Thekes István NÉPSPORT 5 Üzenet a mának ár hatvanhat éve! 1919. március 21-én kikiántották a Tanácsköztársaságot. Az új rend nem alakult ki könnyen. Érlelte az első világháború, majd 1918 őszén felgyorsultak a politikai események: győzött a polgári demokratikus forradalom, Magyarország köztársaság lett, megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja és 1919. március 21-én létrejött a Tanácsköztársaság. A hatalom a dolgozó nép kezében összpontosult, és az új életet alakító intézkedések között jelentős szerepet kaptak a sporttal foglalkozók is. Az akkori Sporthírlap ezt írja: „Az államhatalomnak nem lehet szebb és magasztosabb feladata, mint hogy ezt az idáig fejlődött sportot továbbfejlessze és még nagyobb rétegekre általánosítsa.” A dolgozó nép állama a népművelés szerves részeként tartotta számon az emberek sportérdeklődését, testnevelési igényeit. A Testnevelési Ügyek Direktóriuma bejelentette, hogy a sportolni vágyó emberek elől egyetlen pálya sem lehet elzárva, és mindenki számára lehetőséget biztosítanak a sportolásra. Az elképzeléseket, bejelentéseiket tett követte: a sportpályák az emberek rendelkezésére álltak. Fellendült a munkássport, egymást követitek a tömegeket mozgató sportesemények. Néhány nappal az új rend megszületése után birkózóverseny nyitotta meg a rendezvények sorát. A május elsejei felvonulást tömegfutóverseny vezette be. És sorolhatnánk tovább a krónikák által rögzített sporteseményeket, amelyekre a Tanácsköztársaság rövid 13 napja alatt sor kerülhetett. A programnyilatkozatban szó volt még a sportélet demokratizálásáról, a pálya- és létesíménygondok enyhítéséről, a dolgozók egészségügyének felikatolásáról, az ipari tanulók testnevelésének megszervezéséről, valamint a békés egymás mellette élés politikáját erősítő nemzetközi sportkapcsolatok kiépítéséről. Ezek az elképzelések azonban csak tervek maradhattak, 133 nap után a pályák többségének kapui ismét bezárultak a dolgozók előtt. Mindez ma már történelem. A 133 nap üzenetként maradt meg a mának. Ami akkor felvillant, az megvalósulhatott 1945. április 4-e, hazánk felszabadulása után. Három tavaszra emlékezünk ezekben a napokban. Legnagyobb nemzeti ünnepeink egybeesnek a természet újjászületésével. Ilyenkor tekintünk vissza a sorsfordító korszakokra, az 1848—49-es forradalomra és szabadságharcra, a Tanácsköztársaságra és hazánk felszabadulására. A mai nap a Tanácsköztársaság kikiáltásának 66. évfordulója, de most ünnepeljük a Kommunista Ifjúsági Szövetség zászlóbontásának 28. évfordulóját is. A Forradalmi Ifjúsági Napokon a számos esemény között rangos helyet kap a sport is. Ez természetes, hiszen a KISZ, az ünnepségsorozat szervezője, dicső elődeinek nyomdokain haladva már a zászlóbontást követően egyik felelőse lett a fiatalok testedzésének, sportjánnak. Az 1976-ban megtartott IX. KISZ-kongresszus például a rendszeres testedzés és sportolás jegyében zajlott. Az idei Forradalmi Ifjúsági Napok központi rendezvénye a hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából meghirdetett kerékpártúra, amelynek során a résztvevők követik a felszabadítók útvonalát. Ehhez kapcsolódnak az érintett megyékben a kerékpáros-tömegversenyek. A központi rendezvény mellett — a hagyományoknak megfelelően — a KISZ megyei bizottságai ezúttal is szerveznek túrákat és tornákat különböző sportágakban. L **ünnepelünk, emlékezünk a forradalmi tavaszokra. Gondolatban jelen vagyunk, de valójában csak olvasmányemlékekre hagyatkozhatunk. Az emlékezés mellett ilyenkor azt is keressük, hogy a történetekből mit hasznosíthatunk a mában. Egy a számos példa közül. Bokányi Dezső, a Tanácsköztársaság munkaügyi és népjóléti népbiztosa a forradalom sportprogramjában ezt mondja: „Nemes tornajátékokkal, s ami szintén igen fontos, a munkaidő ésszerű, egészséges beosztásával, a termelés hátrány nélküli megrövidítésével kell az emberi fajt emelni, széppé, nemessé tenni. Jelentse ez a nagy átalakulás nemcsak a társadalom, hanem az emberi faj megújhodását is... Ha azután ez a plasztikus szépség művészi tökélyre emelkedik majd és elterjed igazi talaján a proletárok között, megvalósul majd a szellem mellett a test felszabadulása is.” Üzenet hatvanhat évvel ezelőttről a mániák. Lehet-e tömörebben meghatározni a szellemi és fizikai javak harmóniáját? Lázár Lajos :