Népsport, 1985. április (41. évfolyam, 78-103. szám)

1985-04-25 / 98. szám

XLI. 98. ♦ 1985. április 25 Ceruzavázlat egy m meglepetésszerzőről Oláh Katalin a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főisko­­­lai SE tájfutószakosztályának 17 éves versenyzője. Évek­kel ezelőtt azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy ser­dülő létére ifjúsági bajnokságot nyert. 1982-ben aranyat, 1984-ben ezüstöt szerzett a mezei futó OB döntőjében. Eddigi teljesítményére a közelmúltban megrendezett hosszútávú OB-n „tette fel a koronát”, ifjúsági létére második lett a felnőtt nők között. Ki ez a kislány? Hogyan vélekednek, mit mondanak róla, eredményeiről a versenyzőtársak, a szakvezetők. Erről szól írásunk. A rivális Az 1978 óta megrende­zésre kerülő hosszútávú OB női aranyérmei közül Rostás Irén hatot, Csőkör Irén pedig kettőt mondhat magáénak. Korábban Ros­tás volt az egyeduralkodó, mostanság, mint az idén is,, viszont Csőkör Irénnek jut a hosszútávú bajnokságok aranyérme. — Nem tudom, hogy ez év telén milyen technikai edzésmunkát végzett Kati — mondja Csökör —, de az biztos, hogy nagyot fejlő­dött. Ha hibázik is, helyre tudja tenni magát. Az ezüst nagyon szépen csil­log. Pláne, ha figyelembe vesszük, hogy Kati még csak 17 éves. Én ebben a korban ott voltam az ifi­mezőny élén, de mikor fel­kerültem a felnőttek közé, még az I. osztályú minősí­tést sem tudtam megfutni. Több évre abba is hagy­tam a versenyzést. Örülök az aranynak, de örülök — sportágunk érdekei miatt —­ annak is, hogy mögöt­tem egy szinte fele annyi idős fiatalnak jutott a má­sodik hely. A szövetségi kapitány Monspart Sarolta szövet­ségi kapitány évek óta ár­gus szemekkel figyeli Kati teljesítményét. Igyekszik úgy menedzselni, hogy klasszis legyen a tehetség­ből. — Nagyon jók a fizikai adottságai, és valahogy ösz­tönösen kitűnően tájékozó­dik. Alföldön edz, ennek ellenére a hegyeken is he­lyén van. Korához képest határozott tehetség. Emel­lett nagy gyerek. Jól beil­leszkedett a válogatottba. — Ha összehasonlítaná a 17 éves Olásht az egykori, 17 éves Monsparttal, mi­lyen eredmény jönne ki? — Nem lehet­­ kettőt kö­zös nevezőre hozni. Én csak tizenhat éves koromban kezdtem. Csak azt ismétel­hetem, hogy nagy tehetség, ha megy női csapat az ausztrál VB-re, akkor tag­ja lesz. Bízom abban, hogy rövidesen ő lesz a legjobb magyar tájfutónő, és bí­zom abban, hogy nem elé­gedik meg ezzel, hanem a nemzetközi mezőnyben is az élen akar majd végezni. A klubedző Marina György kezdet­től fogva edzi Oláh Katit. — Még ötödikes volt — emlékszik­ vissza — amikor hozzám került. Akkoriban szakközépiskolában taní­tottam. Mivel utánpótlást csak az általános iskolá­sok, a kicsik között lehet „beszerezni’’, az első adan­dó alkalommal átmentem az egyik nyíregyházi álta­lános iskolába testnevelést tanítani. Ami Katit illeti, kezdettől fogva kitűnt fizi­kai képességeivel. — Mennyit edz? — Viszonylag keveset, de azt intenzíven. Nem aka­rom serdülőkorban túlter­helni. De nem kell Katit félteni. Fiúkkal edz. A ko­rabeli lányokat messze túl­teljesíti. — Szabolcsban sík tere­pek van­nak... — Igen, ez a mi nagy hátrányunk. De jól szerve­zett edzőtáborozásokkal igyekszünk ezt a problémát áthidalni. — Mit tart Kati legfon­tosabb tulajdonságainak? — Jó szellemű, jól alkal­mazkodó gyerek. Tanulni is jól tanul, hisz kiérde­melte a Jó tanuló — jó sportoló kitüntetést. A TF- re készül. A jó felvételi érdekében tornázgatunk is. — Mi lesz, ha leérettsé­gizik, és más klubhoz, más edzőhöz kerül? — Büszke leszek rá, ha akárki irányítása alatt jó eredményeket ér majd el. A fiúk Kelemen Jánost és Lan­tos Zoltánt nem kell külön bemutatni. Mindketten a válogatott oszlopos tagjai, és a tájfutás megszállottjai. — Mi a véleményetek Oláh Katiról? — Aranyos kislány — mondja Kelemen. — És csinos is — teszi hozzá Lantos. — No, nem a külsejéről, inkább a tájékozódási ké­pességeiről szeretnék hal­lani. — Egy biztos: futni tud. Ezt bizonyítják a futósza­lagon mért adatok, a kont­rollkörön elért idők és a verseny eredményei. De az ismeretlen, rizikós terepek, mint például a­ Kotlóhegy vagy Jánoshalma, még megfogják. A jövő embere. Minél több nehéz külföldi versenyen kell rajthoz áll­nia, és a kezdeti, szinte tör­vényszerű balsikerek után bizonyítania. Kati­­ önmagáról A nyíregyháziak szerint véletlen, szerintem nem, hogy mindkét napon az eredményhirdetés dobogó­jának közvetlen közelében telepedtek le. Lehetséges, az is véletlen volt, hogy amikor Oláh Katit keres­tem, ő ült legközelebb a dobogóhoz ... De az is le­het, hogy csak a tudatalat­tija dolgozott benne... Tizenhét éves, ötvenkét kiló, 165 centi magas. Rö­vid, sötét haja van. Cipője elszakadt, bozótruháján té­pésnyomok. Már kilihegte, és egy „keverése” miatt ki­­bosszankodta magát. Bár mondani, nem mondja, lát­szik rajta, bosszantja, hogy a Postás Kupán nem sike­rült az első napon még dobogósnak ígérkező he­lyét megtartani. — Milyen érzés felnőt­tek, néha kétszer időseb­bek között versenyezni? — Ha nyerek, tudom, hogy nálam jobbakat ver­tem meg, ha kikapok, tu­dom, hogy tapasztaltabbak­tól kaptam ki. Felnőttek között könnyebb elviselni a vereséget. — Kikkel, edzel? — Főként a bátyámmal, és más fiúkkal futok együtt. Hosszabb távon le­maradok tőlük, de azért igyekszem. — Ki az ideálod? — Monspart Laci. — Miért őt választottad? — Mert világbajnok. — Mit csináltál a ma­gyarországi VB idején? — Szurkoltam a többiek­nek. Akkoriban technikai­lag még gyenge voltam a csapatba kerüléshez. — És most... ? — Háát... Már fejlőd­tem — mondja, és közben elneveti magát. — Az idén is lesz VB. — Igen, lesz, de nem tu­dom, hogy megyünk-e. — Mondj három terepet, ahol nem szeretsz verse­nyezni. — Tokajnál a Kopasz­hegyen, Kecskemétnél a Kisasszony­erdő és a Kotló­hegy. Viszont szeretem Kő­­hányáspusztát, az alföldi és a nyírségi terepeket. — Lantos Zolival meg­hívást kaptatok a nyári, svédországi Silva Kupára. Pánikba esel, ha nem le­szel az első húszban? — Nem, de hogy ez az állapot ne tartson sok­áig, svéd térképeket fogok ta­nulmányozni. — Volt gyermekkorod? — Ötödikes koromig. A fiús játékokat szerettem, legóztam, traktort építet­tünk. — Mit veszel majd Svéd­országban a zsebpénzeden? — Hát — mondja és vé­gignéz magán — elsősor­ban valamilyen jó szere­lést. Három bozótruhám közül egyet kinőttem, ez a másik. Már tulajdonképpen csak egy van. — Terveid? — Szeretnék jövőre si­keresen leérettségizni isko­lámban, a nyíregyházi Vas­vári­­ Pál Gimnáziumban, ahol testneveléstagozatra járok. Utána Debrecenben vagy a TF-en szeretnék továbbtanulni. És minél jobban beszélni angolul, és — főként — minél jobb eredményeket elérni táj­futásban. Ha lehet..., már az idei VB-n. ★ Úgy legyen! Harcsa Gábor Küldöttközgyűlés Csepelen Szerdára tartotta vezetőség­választó közgyűlését a Cse­pel SC, s ezen megjelent Ernszt Antal, az MSZMP XXI. kerületi Bizottságának első titkára, az MSZMP KB tagja, Púder János, az OTSH elnökhelyettese és dr. Bölcsey György, a XXI. kerületi tanács elnöke. A klub elnökségének írásos beszámolójához Báthory János fűzött szóbeli kiegészítést. Ér­tékelte az eltelt négyéves időszak eredményeit, amely­ben az egyesület egyenletes teljesítményt nyújtva az egyesületi rangsorban mind­annyiszor a hatodik helyen végzett. A nemzetközi ered­ményességet tekintve a klub hasonló rangsorolást kapott. Az értékelt ciklus alatt az utánpótláskorú versenyzők fejlődése volt a dinamiku­sabb. Nem sikerült viszont előrelépni a létesítményhely­zet terén, különösen az at­léták, a labdarúgók és a ko­sárlabdázók pályagondjai ag­gasztóak. A soron következő időszak legfontosabb felada­ta a bázisszervi hovatartozás rendezése. A Csepel SC tizennégy szakosztálya közül tíz „A”, és négy „B”-kategóriás. Az el­múlt évben a klub sportolói hét nemzetközi, hetvenöt el­ső osztályú és hatvanhat írányjelványos minősítést sze­reztek- A legeredményesebb szakosztály a birkózóké volt. Dicséretes az evezős- és a kajak-kenu sportágban folyó munka is. A labdajátékok kö­zül szó esett a férfi kosár­labdacsapat javuló teljesítmé­nyéről, és a labdarúgó-sza­k­­osztályról, amely a tavalyi megrázkódtatást követően si­keresen talpraállít. A szóbeli kiegészítést a hozzászólások követték. A felszólalók között volt Púder János, az OTSH elnö­khelyet­­tese is, ak­i a következőket mondotta: — Kedvező változás ta­pasztalható a Csepelnél. Bi­zonyítja ezt nemzetközi ered­ményességük, továbbá az, hogy tíz szakosztályuk A-ka­­tegóriás. Fejlődött az után­pótlás is. A javulás ellenére nem aknázták ki kellően a lehetőségeket, az egyesület erőteljesebben is fejlődhetett volna. Ami a hovatartozást illeti, az OTSH-nak az a vé­leménye, hogy az egyesület legfőbb bázisa a Csepel Mű­vek Ipari Központja legyen. A közgyűlés végén megvá­lasztották a klub tizenhét tagú elnökségét. Miután Bá­thory János nyugdíjazását kérte, Kiss Imre lett az új elnök. Első alkalommal jelöl­tek társadalmi elnököt, Czi­­nege Antal személyében. A két elnökhelyettes változat­lanul Laczházi Tamás és Fo­dor Tamás. Tisza Kupa Sok-sok hiányzó Drfi Kosárlabda ! Fennállásának tizedik év­fordulóját ünneplő szolnoki Tiszaligeti Sportcsarnokban a tizedik Tisza Kupa kosárlab­datorna kezdődik csütörtö­kön. Az egy évtized alatt az lesz az ötödik alkalom, hogy férficsapatok mérkőznek meg egy óm­ással. A többszöri le­mondásokat követően végül a háromszoros tornagyőztes magyar, az egyszeres kupa­nyerő román, a lengyel és a magyar B-válogatott lesz a résztvevő. A két vendégcsapat a jú­niusi Európa-bajnokságra készül, míg a hazaiaknak a novemberi VB-selejtezőkre való felkészülés első állomá­sa a kupa. Vagyis lenne, ha nem állnának úgy a dolgok, hogy — Morgen, Tarnai, Hódi, Székely sérült; — a Bp. Honvéd Francia­­országban van, a ZTE Va­­rasdon játszik, Szűcs és Bodrogi, csak pénteken érke­zik meg; — a MAFC-ból Gál a ka­­dett EB-selejtezőn van, Moss lemondta a válogatottságot, Mokos egyetemi tanulmányok miatt van távol. — Losonczy csak jövő hé­ten jön meg az NSZK-ból. Ezek után érthető Ránky Mátyás vezetőedző tanácsta­lansága : — Az A-csapat valahogy még összeáll, de hogy a B- vel mi lesz?!... Hiába ad­tuk ki jó előre a válogatott programját, a klubcsapatok erre az időre tervezték a tú­ráikat. S ezek valóban ke­csegtetőbbek a tatai edzőtá­borozásnál. És nincs annyi jó játékos idehaza, hogy a tá­vollévőket és a sérülteket megfelelően pótolhassák. A­ válogatott: Zsoldos, Bod­rogi, Farkas A., Kovács A., Láng, Hosszú, Krasovec, So­mogyi L., Szűcs, Varga L. B-válogatott: Forray, Far­kas L., Walke, Polster, Zse­be, Tóth K., Nagy Z. és még, akiket szerda reggeltől csü­törtök délutánig el tudtak érni...★ Ifjúsági férfitorna, Temes­vár, Románia A—Magyarország 88-73 (45-38). Ld: Krasovec (20), Karagics (20), Makó (14). Magyarország—Bulgá­ria 87-85 (44-45). Ld: Lesti (31), Krasovec (30). Magyar­­ország—Románia B 103-84 (54-51). Ld: Krasovec (35), Kiss S. (16), Karagics (12). Krasovec Péter 85 ponttal a torna legeredményesebb játékosa lett. NÉPSPORT 5 Könyvespolc Mozgás nélkül nincs élet „A testnevelés és a sport még nem tölti be azt a sze­repet, amelyet az egyének és­ a társadalom érdekei megkí­vánnak. A sporttevékenység még nem épül bele szervesen az emberek életmódjába. Ah­hoz, hogy továbblépjünk, job­ban együtt kell élni és csele­kedni a szakszervezeti tag­sággal. Segíteni kell őket ab­ban, hogy egészségüket óv­ják, hogy a megnövekedett szabadidejüket kulturált mó­don töltsék el, s hogy még többen megértsék: rohanó vi­lágunkban csak a mozgással őrizhetik meg frisseségüket, egészségüket.” Ezeket a gondolatokat írja a Fórum sorozatban megje­lent,­­ Mozgás nélkül nincs élet című könyvének elősza­vában dr. Eperjesi László. A szerző a kiadványban igyek­szik megtalálni annak mód­ját, hogy a testnevelés és a sport valóban betöltse azt a szerepet, amelyet az egyén és a társadalom érdekei meg­kívánnak. Visszapillant a múltba, nyomon követi a sportmozgalom fejlődését napjainkig. Külön fejezetben foglalkozik a sport szerepével a nevelésben és a meggyőzés jelentőségével, majd a szak­­szervezeti sportmozgalom részletes értékelése követke­zik. A kiadvány részben módszertani útmutatást ad a szakszervezeti sportmozga­lomban tevékenykedők szá­mára, de érdekes olvasmány azok számára is, akik érdek­lődnek a szabadidősport kü­lönféle rendezvényei iránt. A Mozgás nélkül nincs élet a Népszava Lap- és Könyv­kiadó gondozásában jelent meg. Szlovák sportkönyveket láttunk Nem tudom, a Csehszlovák Kultúra helyiségeiben más­kor is így fest-e egy sajtó­tájékoztató , most minden­esetre nagy volt a faggató­zás. De hogy egészen az ele­jén kezdjem, a pozsonyi Sport könyvkiadó szerdán ki­állítást rendezett közelmúlt­ban megjelent kiadványai­ból. Ez amolyan „testvérisé­­gi” alapon megy a mi Medi­cinánk és a szlovák cég kö­zött. Az egyik évben nálunk, a következő évben Pozsony­ban van effajta kiállítás, s most rajtunk volt a sor. Összejöttünk szépen újság­­csinálók, kiadóból érkezett emberek, hivatalosak és­ fél­­hivatalosak -a szék nem ma­radt üres. Julius Chvalny, a Sport kiadó igazgatója el­mondta az ilyenkor szokotta­kat: mit csinálnak, hogyan, miből és mennyiért, aztán pe­dig a főszerkesztő, Anton Richter következett. Tőle ar­ról hallottunk, hogy a jégko­rongról készült album Lip­csében, a világ legszebb sportkönyveinek kiállításán bronzérmet nyert. S megkezdődött a kérde­­zősködés. Hamar kiderült, hogy a szlovák kiadó olyan „kunsztokra” is képes, ami­lyenekre a mi magyar cé­günk egyelőre képtelen. Az első atlétikai világbajnokság­ról, amelynek színhelye Hel­sinki volt, attól számítva, hogy az utolsó győztes kezé­be vehette az aranyat, há­rom hónap múltán kész volt az eseményről szóló könyv. Hogy arrafelé miként lehet­séges ez? Tessék figyelni, mert érdemes! Amikor ilyen hamar, munkára szánják el a kiadó vezetői magukat, tudják: ha kapni akarnak, adni is kell Elviszik a nyomdába a baj­nokokat, akik­­­elmondják a szedőknek, a mestőrnek, ho­gyan is sikerült a győzelem­. Mindezt nem bársonyterítős asztal mögül, hanem a nyom­dagépek mellett teszik. Ez inspirálja az ottani embere­ket. Büszkék arra, hogy ilyen remek versenyzőkről készíte­nek könyveket. . . Nálunk ennek alapvető akadálya lett volna, mondjuk­ Helsinki ese­tén, nem voltak bajnokaink... No, persze nem minden papsajt, s az átfutási idők ott sem mindig háromhónaposak. De azért a 12 hónapot nem, igen lépik túl. A cég 1957-ben alakult, s rövidesen piacra kerülhet ,az általa készített ezredik kiadvány is. De nemcsak a könyvekről esett szó, mert a Sport kiad újságokat és hetilapokat is. A mifelénk is jól ismert Start, aztán a Tip, meg per­sze a pozsonyi villamosok legolvasottabb reggeli lapja, a Sport, mind a kiadó ter­mékei. Mi, bámészkodva utóbb a polcok között, leg­inkább a turisztikai könyve­ket lestük — kellő irigység­gel. Hogy ez azért el ne ha­talmasodjék rajtunk, meg­nyugtatott bennünket az igazgató: magyar nyelven is adnak ki a­­Tátráról könyve­ket. Nem lettünk nyugodtak. Merthogy ez a szlovákiai cég, mint megtudtuk, csak egyike a szomszéd ország sport­­könyvkiadóinak. S a­ másik, a prágai Olympia, sokkalta na­gyobb. Mi még ettől bizony messze vagyunk . .. V. A. S. 100 év lila-fehérben Az Újpesti Dózsa centená­riuma alkalmából a Belügy­minisztérium Könyvkiadója jelentette meg a 100 év lila­­fehérben című emlékkönyvet. A kiadvány Lévai Béla szerkesztésében feldolgozza a lila-fehér egyesület elmúlt évszázadának kiemelkedő sporteredményeit, megemlé­kezik a nemzetközileg is el­ismert és eredményes kiváló sportolóiról, edzőiről, szak­embereiről. Az olvasó a könyvön keresztül betekin­tést nyer 1885-től napjainkig a magyar sport fejlődésébe, korszakonként képet alkot­hat az akkori és a mai spor­tolási feltételekről, különö­sen az élsport tekintetében. A szerzők — Ocsovay Gá­bor, Antal Zoltán és Peterdi Pál, Sass Tibor — hűen ra­gaszkodva sporttörténeti té­nyekhez, olvasmányos for­mában adják közre Magyar­­ország egyik legeredménye­sebb sportklubjának történe­tét. A kiadvány iránt érdeklő­dők a könyvet megvásárol­hatják az Újpesti Dózsa SC székházában, a Megyeri úti stadionban, valamint a Cent­rum Újpesti Áruházban.. Levél: Északról Levelet hozott a posta, Pi­­ramidenből, a Spitzbergák egyik településéről. A legna­gyobb sziget végigsíelésére készülő magyar expedíció tagjai küldték. Néhány sor a március 28-án feladott levél­ből: „... a szlovákok, anyagi gondok miatt nem jöttek, ezért mi — ugyanilyen gon­dok elkerülése végett — nem használunk helikoptert. Holnapután a szovjetek mo­toros szánnal elvisznek vagy 38 kilométerre, onnan pedig síléccel megyünk tovább az északi pontra. A többi válto­zatlan. Egyébként március 27-én érkeztünk. A hőmérséklet —27 fok. A tél eddig viszony­lag meleg volt (0—5 fok), de most hideghullám tört a szi­getre. Amúgy nincs rossz idő, de most kicsit akklima­­tizálódni kell. Feltehetően egy hét múlva érünk Verle­­genhukenra (ez a sziget leg­északibb pontja), és kb. 25 nappal később Sveagruvába. Talán innen majd újra tu­dunk hírt adni­ magunkról. Jó munkát. Dékány Péter Tarjányi István Ozsváth Attila”

Next