Népsport, 1985. április (41. évfolyam, 78-103. szám)
1985-04-25 / 98. szám
XLI. 98. ♦ 1985. április 25 Ceruzavázlat egy m meglepetésszerzőről Oláh Katalin a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai SE tájfutószakosztályának 17 éves versenyzője. Évekkel ezelőtt azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy serdülő létére ifjúsági bajnokságot nyert. 1982-ben aranyat, 1984-ben ezüstöt szerzett a mezei futó OB döntőjében. Eddigi teljesítményére a közelmúltban megrendezett hosszútávú OB-n „tette fel a koronát”, ifjúsági létére második lett a felnőtt nők között. Ki ez a kislány? Hogyan vélekednek, mit mondanak róla, eredményeiről a versenyzőtársak, a szakvezetők. Erről szól írásunk. A rivális Az 1978 óta megrendezésre kerülő hosszútávú OB női aranyérmei közül Rostás Irén hatot, Csőkör Irén pedig kettőt mondhat magáénak. Korábban Rostás volt az egyeduralkodó, mostanság, mint az idén is,, viszont Csőkör Irénnek jut a hosszútávú bajnokságok aranyérme. — Nem tudom, hogy ez év telén milyen technikai edzésmunkát végzett Kati — mondja Csökör —, de az biztos, hogy nagyot fejlődött. Ha hibázik is, helyre tudja tenni magát. Az ezüst nagyon szépen csillog. Pláne, ha figyelembe vesszük, hogy Kati még csak 17 éves. Én ebben a korban ott voltam az ifimezőny élén, de mikor felkerültem a felnőttek közé, még az I. osztályú minősítést sem tudtam megfutni. Több évre abba is hagytam a versenyzést. Örülök az aranynak, de örülök — sportágunk érdekei miatt — annak is, hogy mögöttem egy szinte fele annyi idős fiatalnak jutott a második hely. A szövetségi kapitány Monspart Sarolta szövetségi kapitány évek óta árgus szemekkel figyeli Kati teljesítményét. Igyekszik úgy menedzselni, hogy klasszis legyen a tehetségből. — Nagyon jók a fizikai adottságai, és valahogy ösztönösen kitűnően tájékozódik. Alföldön edz, ennek ellenére a hegyeken is helyén van. Korához képest határozott tehetség. Emellett nagy gyerek. Jól beilleszkedett a válogatottba. — Ha összehasonlítaná a 17 éves Olásht az egykori, 17 éves Monsparttal, milyen eredmény jönne ki? — Nem lehet kettőt közös nevezőre hozni. Én csak tizenhat éves koromban kezdtem. Csak azt ismételhetem, hogy nagy tehetség, ha megy női csapat az ausztrál VB-re, akkor tagja lesz. Bízom abban, hogy rövidesen ő lesz a legjobb magyar tájfutónő, és bízom abban, hogy nem elégedik meg ezzel, hanem a nemzetközi mezőnyben is az élen akar majd végezni. A klubedző Marina György kezdettől fogva edzi Oláh Katit. — Még ötödikes volt — emlékszik vissza — amikor hozzám került. Akkoriban szakközépiskolában tanítottam. Mivel utánpótlást csak az általános iskolások, a kicsik között lehet „beszerezni’’, az első adandó alkalommal átmentem az egyik nyíregyházi általános iskolába testnevelést tanítani. Ami Katit illeti, kezdettől fogva kitűnt fizikai képességeivel. — Mennyit edz? — Viszonylag keveset, de azt intenzíven. Nem akarom serdülőkorban túlterhelni. De nem kell Katit félteni. Fiúkkal edz. A korabeli lányokat messze túlteljesíti. — Szabolcsban sík terepek vannak... — Igen, ez a mi nagy hátrányunk. De jól szervezett edzőtáborozásokkal igyekszünk ezt a problémát áthidalni. — Mit tart Kati legfontosabb tulajdonságainak? — Jó szellemű, jól alkalmazkodó gyerek. Tanulni is jól tanul, hisz kiérdemelte a Jó tanuló — jó sportoló kitüntetést. A TF- re készül. A jó felvételi érdekében tornázgatunk is. — Mi lesz, ha leérettségizik, és más klubhoz, más edzőhöz kerül? — Büszke leszek rá, ha akárki irányítása alatt jó eredményeket ér majd el. A fiúk Kelemen Jánost és Lantos Zoltánt nem kell külön bemutatni. Mindketten a válogatott oszlopos tagjai, és a tájfutás megszállottjai. — Mi a véleményetek Oláh Katiról? — Aranyos kislány — mondja Kelemen. — És csinos is — teszi hozzá Lantos. — No, nem a külsejéről, inkább a tájékozódási képességeiről szeretnék hallani. — Egy biztos: futni tud. Ezt bizonyítják a futószalagon mért adatok, a kontrollkörön elért idők és a verseny eredményei. De az ismeretlen, rizikós terepek, mint például a Kotlóhegy vagy Jánoshalma, még megfogják. A jövő embere. Minél több nehéz külföldi versenyen kell rajthoz állnia, és a kezdeti, szinte törvényszerű balsikerek után bizonyítania. Kati önmagáról A nyíregyháziak szerint véletlen, szerintem nem, hogy mindkét napon az eredményhirdetés dobogójának közvetlen közelében telepedtek le. Lehetséges, az is véletlen volt, hogy amikor Oláh Katit kerestem, ő ült legközelebb a dobogóhoz ... De az is lehet, hogy csak a tudatalattija dolgozott benne... Tizenhét éves, ötvenkét kiló, 165 centi magas. Rövid, sötét haja van. Cipője elszakadt, bozótruháján tépésnyomok. Már kilihegte, és egy „keverése” miatt kibosszankodta magát. Bár mondani, nem mondja, látszik rajta, bosszantja, hogy a Postás Kupán nem sikerült az első napon még dobogósnak ígérkező helyét megtartani. — Milyen érzés felnőttek, néha kétszer idősebbek között versenyezni? — Ha nyerek, tudom, hogy nálam jobbakat vertem meg, ha kikapok, tudom, hogy tapasztaltabbaktól kaptam ki. Felnőttek között könnyebb elviselni a vereséget. — Kikkel, edzel? — Főként a bátyámmal, és más fiúkkal futok együtt. Hosszabb távon lemaradok tőlük, de azért igyekszem. — Ki az ideálod? — Monspart Laci. — Miért őt választottad? — Mert világbajnok. — Mit csináltál a magyarországi VB idején? — Szurkoltam a többieknek. Akkoriban technikailag még gyenge voltam a csapatba kerüléshez. — És most... ? — Háát... Már fejlődtem — mondja, és közben elneveti magát. — Az idén is lesz VB. — Igen, lesz, de nem tudom, hogy megyünk-e. — Mondj három terepet, ahol nem szeretsz versenyezni. — Tokajnál a Kopaszhegyen, Kecskemétnél a Kisasszonyerdő és a Kotlóhegy. Viszont szeretem Kőhányáspusztát, az alföldi és a nyírségi terepeket. — Lantos Zolival meghívást kaptatok a nyári, svédországi Silva Kupára. Pánikba esel, ha nem leszel az első húszban? — Nem, de hogy ez az állapot ne tartson sokáig, svéd térképeket fogok tanulmányozni. — Volt gyermekkorod? — Ötödikes koromig. A fiús játékokat szerettem, legóztam, traktort építettünk. — Mit veszel majd Svédországban a zsebpénzeden? — Hát — mondja és végignéz magán — elsősorban valamilyen jó szerelést. Három bozótruhám közül egyet kinőttem, ez a másik. Már tulajdonképpen csak egy van. — Terveid? — Szeretnék jövőre sikeresen leérettségizni iskolámban, a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban, ahol testneveléstagozatra járok. Utána Debrecenben vagy a TF-en szeretnék továbbtanulni. És minél jobban beszélni angolul, és — főként — minél jobb eredményeket elérni tájfutásban. Ha lehet..., már az idei VB-n. ★ Úgy legyen! Harcsa Gábor Küldöttközgyűlés Csepelen Szerdára tartotta vezetőségválasztó közgyűlését a Csepel SC, s ezen megjelent Ernszt Antal, az MSZMP XXI. kerületi Bizottságának első titkára, az MSZMP KB tagja, Púder János, az OTSH elnökhelyettese és dr. Bölcsey György, a XXI. kerületi tanács elnöke. A klub elnökségének írásos beszámolójához Báthory János fűzött szóbeli kiegészítést. Értékelte az eltelt négyéves időszak eredményeit, amelyben az egyesület egyenletes teljesítményt nyújtva az egyesületi rangsorban mindannyiszor a hatodik helyen végzett. A nemzetközi eredményességet tekintve a klub hasonló rangsorolást kapott. Az értékelt ciklus alatt az utánpótláskorú versenyzők fejlődése volt a dinamikusabb. Nem sikerült viszont előrelépni a létesítményhelyzet terén, különösen az atléták, a labdarúgók és a kosárlabdázók pályagondjai aggasztóak. A soron következő időszak legfontosabb feladata a bázisszervi hovatartozás rendezése. A Csepel SC tizennégy szakosztálya közül tíz „A”, és négy „B”-kategóriás. Az elmúlt évben a klub sportolói hét nemzetközi, hetvenöt első osztályú és hatvanhat írányjelványos minősítést szereztek- A legeredményesebb szakosztály a birkózóké volt. Dicséretes az evezős- és a kajak-kenu sportágban folyó munka is. A labdajátékok közül szó esett a férfi kosárlabdacsapat javuló teljesítményéről, és a labdarúgó-szakosztályról, amely a tavalyi megrázkódtatást követően sikeresen talpraállít. A szóbeli kiegészítést a hozzászólások követték. A felszólalók között volt Púder János, az OTSH elnökhelyettese is, aki a következőket mondotta: — Kedvező változás tapasztalható a Csepelnél. Bizonyítja ezt nemzetközi eredményességük, továbbá az, hogy tíz szakosztályuk A-kategóriás. Fejlődött az utánpótlás is. A javulás ellenére nem aknázták ki kellően a lehetőségeket, az egyesület erőteljesebben is fejlődhetett volna. Ami a hovatartozást illeti, az OTSH-nak az a véleménye, hogy az egyesület legfőbb bázisa a Csepel Művek Ipari Központja legyen. A közgyűlés végén megválasztották a klub tizenhét tagú elnökségét. Miután Báthory János nyugdíjazását kérte, Kiss Imre lett az új elnök. Első alkalommal jelöltek társadalmi elnököt, Czinege Antal személyében. A két elnökhelyettes változatlanul Laczházi Tamás és Fodor Tamás. Tisza Kupa Sok-sok hiányzó Drfi Kosárlabda ! Fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő szolnoki Tiszaligeti Sportcsarnokban a tizedik Tisza Kupa kosárlabdatorna kezdődik csütörtökön. Az egy évtized alatt az lesz az ötödik alkalom, hogy férficsapatok mérkőznek meg egy ómással. A többszöri lemondásokat követően végül a háromszoros tornagyőztes magyar, az egyszeres kupanyerő román, a lengyel és a magyar B-válogatott lesz a résztvevő. A két vendégcsapat a júniusi Európa-bajnokságra készül, míg a hazaiaknak a novemberi VB-selejtezőkre való felkészülés első állomása a kupa. Vagyis lenne, ha nem állnának úgy a dolgok, hogy — Morgen, Tarnai, Hódi, Székely sérült; — a Bp. Honvéd Franciaországban van, a ZTE Varasdon játszik, Szűcs és Bodrogi, csak pénteken érkezik meg; — a MAFC-ból Gál a kadett EB-selejtezőn van, Moss lemondta a válogatottságot, Mokos egyetemi tanulmányok miatt van távol. — Losonczy csak jövő héten jön meg az NSZK-ból. Ezek után érthető Ránky Mátyás vezetőedző tanácstalansága : — Az A-csapat valahogy még összeáll, de hogy a B- vel mi lesz?!... Hiába adtuk ki jó előre a válogatott programját, a klubcsapatok erre az időre tervezték a túráikat. S ezek valóban kecsegtetőbbek a tatai edzőtáborozásnál. És nincs annyi jó játékos idehaza, hogy a távollévőket és a sérülteket megfelelően pótolhassák. A válogatott: Zsoldos, Bodrogi, Farkas A., Kovács A., Láng, Hosszú, Krasovec, Somogyi L., Szűcs, Varga L. B-válogatott: Forray, Farkas L., Walke, Polster, Zsebe, Tóth K., Nagy Z. és még, akiket szerda reggeltől csütörtök délutánig el tudtak érni...★ Ifjúsági férfitorna, Temesvár, Románia A—Magyarország 88-73 (45-38). Ld: Krasovec (20), Karagics (20), Makó (14). Magyarország—Bulgária 87-85 (44-45). Ld: Lesti (31), Krasovec (30). Magyarország—Románia B 103-84 (54-51). Ld: Krasovec (35), Kiss S. (16), Karagics (12). Krasovec Péter 85 ponttal a torna legeredményesebb játékosa lett. NÉPSPORT 5 Könyvespolc Mozgás nélkül nincs élet „A testnevelés és a sport még nem tölti be azt a szerepet, amelyet az egyének és a társadalom érdekei megkívánnak. A sporttevékenység még nem épül bele szervesen az emberek életmódjába. Ahhoz, hogy továbblépjünk, jobban együtt kell élni és cselekedni a szakszervezeti tagsággal. Segíteni kell őket abban, hogy egészségüket óvják, hogy a megnövekedett szabadidejüket kulturált módon töltsék el, s hogy még többen megértsék: rohanó világunkban csak a mozgással őrizhetik meg frisseségüket, egészségüket.” Ezeket a gondolatokat írja a Fórum sorozatban megjelent, Mozgás nélkül nincs élet című könyvének előszavában dr. Eperjesi László. A szerző a kiadványban igyekszik megtalálni annak módját, hogy a testnevelés és a sport valóban betöltse azt a szerepet, amelyet az egyén és a társadalom érdekei megkívánnak. Visszapillant a múltba, nyomon követi a sportmozgalom fejlődését napjainkig. Külön fejezetben foglalkozik a sport szerepével a nevelésben és a meggyőzés jelentőségével, majd a szakszervezeti sportmozgalom részletes értékelése következik. A kiadvány részben módszertani útmutatást ad a szakszervezeti sportmozgalomban tevékenykedők számára, de érdekes olvasmány azok számára is, akik érdeklődnek a szabadidősport különféle rendezvényei iránt. A Mozgás nélkül nincs élet a Népszava Lap- és Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Szlovák sportkönyveket láttunk Nem tudom, a Csehszlovák Kultúra helyiségeiben máskor is így fest-e egy sajtótájékoztató , most mindenesetre nagy volt a faggatózás. De hogy egészen az elején kezdjem, a pozsonyi Sport könyvkiadó szerdán kiállítást rendezett közelmúltban megjelent kiadványaiból. Ez amolyan „testvériségi” alapon megy a mi Medicinánk és a szlovák cég között. Az egyik évben nálunk, a következő évben Pozsonyban van effajta kiállítás, s most rajtunk volt a sor. Összejöttünk szépen újságcsinálók, kiadóból érkezett emberek, hivatalosak és félhivatalosak -a szék nem maradt üres. Julius Chvalny, a Sport kiadó igazgatója elmondta az ilyenkor szokottakat: mit csinálnak, hogyan, miből és mennyiért, aztán pedig a főszerkesztő, Anton Richter következett. Tőle arról hallottunk, hogy a jégkorongról készült album Lipcsében, a világ legszebb sportkönyveinek kiállításán bronzérmet nyert. S megkezdődött a kérdezősködés. Hamar kiderült, hogy a szlovák kiadó olyan „kunsztokra” is képes, amilyenekre a mi magyar cégünk egyelőre képtelen. Az első atlétikai világbajnokságról, amelynek színhelye Helsinki volt, attól számítva, hogy az utolsó győztes kezébe vehette az aranyat, három hónap múltán kész volt az eseményről szóló könyv. Hogy arrafelé miként lehetséges ez? Tessék figyelni, mert érdemes! Amikor ilyen hamar, munkára szánják el a kiadó vezetői magukat, tudják: ha kapni akarnak, adni is kell Elviszik a nyomdába a bajnokokat, akikelmondják a szedőknek, a mestőrnek, hogyan is sikerült a győzelem. Mindezt nem bársonyterítős asztal mögül, hanem a nyomdagépek mellett teszik. Ez inspirálja az ottani embereket. Büszkék arra, hogy ilyen remek versenyzőkről készítenek könyveket. . . Nálunk ennek alapvető akadálya lett volna, mondjuk Helsinki esetén, nem voltak bajnokaink... No, persze nem minden papsajt, s az átfutási idők ott sem mindig háromhónaposak. De azért a 12 hónapot nem, igen lépik túl. A cég 1957-ben alakult, s rövidesen piacra kerülhet ,az általa készített ezredik kiadvány is. De nemcsak a könyvekről esett szó, mert a Sport kiad újságokat és hetilapokat is. A mifelénk is jól ismert Start, aztán a Tip, meg persze a pozsonyi villamosok legolvasottabb reggeli lapja, a Sport, mind a kiadó termékei. Mi, bámészkodva utóbb a polcok között, leginkább a turisztikai könyveket lestük — kellő irigységgel. Hogy ez azért el ne hatalmasodjék rajtunk, megnyugtatott bennünket az igazgató: magyar nyelven is adnak ki aTátráról könyveket. Nem lettünk nyugodtak. Merthogy ez a szlovákiai cég, mint megtudtuk, csak egyike a szomszéd ország sportkönyvkiadóinak. S a másik, a prágai Olympia, sokkalta nagyobb. Mi még ettől bizony messze vagyunk . .. V. A. S. 100 év lila-fehérben Az Újpesti Dózsa centenáriuma alkalmából a Belügyminisztérium Könyvkiadója jelentette meg a 100 év lilafehérben című emlékkönyvet. A kiadvány Lévai Béla szerkesztésében feldolgozza a lila-fehér egyesület elmúlt évszázadának kiemelkedő sporteredményeit, megemlékezik a nemzetközileg is elismert és eredményes kiváló sportolóiról, edzőiről, szakembereiről. Az olvasó a könyvön keresztül betekintést nyer 1885-től napjainkig a magyar sport fejlődésébe, korszakonként képet alkothat az akkori és a mai sportolási feltételekről, különösen az élsport tekintetében. A szerzők — Ocsovay Gábor, Antal Zoltán és Peterdi Pál, Sass Tibor — hűen ragaszkodva sporttörténeti tényekhez, olvasmányos formában adják közre Magyarország egyik legeredményesebb sportklubjának történetét. A kiadvány iránt érdeklődők a könyvet megvásárolhatják az Újpesti Dózsa SC székházában, a Megyeri úti stadionban, valamint a Centrum Újpesti Áruházban.. Levél: Északról Levelet hozott a posta, Piramidenből, a Spitzbergák egyik településéről. A legnagyobb sziget végigsíelésére készülő magyar expedíció tagjai küldték. Néhány sor a március 28-án feladott levélből: „... a szlovákok, anyagi gondok miatt nem jöttek, ezért mi — ugyanilyen gondok elkerülése végett — nem használunk helikoptert. Holnapután a szovjetek motoros szánnal elvisznek vagy 38 kilométerre, onnan pedig síléccel megyünk tovább az északi pontra. A többi változatlan. Egyébként március 27-én érkeztünk. A hőmérséklet —27 fok. A tél eddig viszonylag meleg volt (0—5 fok), de most hideghullám tört a szigetre. Amúgy nincs rossz idő, de most kicsit akklimatizálódni kell. Feltehetően egy hét múlva érünk Verlegenhukenra (ez a sziget legészakibb pontja), és kb. 25 nappal később Sveagruvába. Talán innen majd újra tudunk hírt adni magunkról. Jó munkát. Dékány Péter Tarjányi István Ozsváth Attila”