Népsport, 1985. október (41. évfolyam, 236-261. szám)

1985-10-30 / 260. szám

XLI. 260. ♦ 1985. október 30 NÉPSPORT 5 Társak a kockázatvállalásban Sokan nem értették, miért kell azon gondolkozni, vál­lalkozzon-e a Magyar Ko­sárlabda Szövetség a férfi BEK-kiizdelmek szuper­döntőjének a megrendezé­sére. Ha a nemzetközi szövetség, a FIBA hajlik a rendezés jogának odaíté­lésére. miért nem kapunk örömmel az alkalmon, miért kérünk időt a vég­leges döntésre? Ha egy­szer a magyar együttesek jóvoltából Európa legjobb klubcsapatai úgysem jut­nak el hazánkba, legalább ezt a lehetőséget ragadjuk meg. A közönség kedvéért. Ésszerű és logikus a kérdésfelvetés, ám ma már egy világverseny, nem­zetközi kupadöntő meg­rendezése nemcsak vállai­­kozókedv kérdése, hanem — az anyagiaké is. Hiszen például a bajnokcsapatok fináléja házigazdájának nem kevesebb mint 130 ezer svájci frankot kell szétosztania egyenlő arány­ban a két résztvevő és a FIBA között. S ha már a rendező ország együttese nincs ott a' pályán. nem árt, ha legalább a szövet­ség könyvelhet el hasznot a bevételek és kiadások szembeállításakor. Az MKSZ vezetői is mérlegeltek. Jó lenne, per­sze, hogy jó lenne a bu­dapesti BEK-döntő, ám a rendezés anyagi kockáza­tát a szövetség egyedül nem tudja vállalni. Ezért társakat keresték, még­hozzá olyan társakat, akik a várható saját hasznuk­ból a szövetségnek vissza­térítenek, illetve hajlandók, hirdetés formájában egy meghatározott összeggel hozzájárulni a költségek­hez. Meg is találták a part­nereket, méghozzá az ide­genforgalmi szervezetek körében. Ugyanis a korábbi évek tapasztalatai arról tanús­kodnak. hogy a BEK-dön­tő megrendezése több mint sportesemény, ide­genforgalmi rendezvény is. Például a tavalyi, athéni mérkőzésen 12 ezer néző volt, s köztük többségben az érdekelt jugoszláv és spanyol szurkolók. Tehát nem túlzás az az elkép­zelés, amely legalább 3—5 ezer külföldi vendég ér­kezésére számít. De mivel a csapatok a kupasorozat­ban még csak egy fordu­lón vannak túl, nem lehet mindent kizáró bizonyos­sággal tudni, hogy mely országok együttese jut el a fináléba. Ám az euró­pai erőviszonyokat és a részvevők tudását ismerve hét csapatnak van esélye arra, hogy ott legyen a , körmérkőzésen, az oda­visszavágó alapon egymás­sal megmérkőző legjobb hat csoportjában, ahonnan az első kettő jut be a szuperdöntőbe. E hét csa­pat: Reál Madrid (spa­nyol), Maccabi Tel-Aviv (izraeli), Cibona Zagreb (jugoszláv), Zalgiris Kau­­nas (szovjet). Olimpia Si­­mac Milano (olasz), Bayern .Leverkusen (NSZK-beli), Limoges (francia). A tárgyalások egy hó­nappal ezelőtt meg­kezdődtek, s azon­nal több vállalat, intéz­mény is akadt, amely je­lezte készségét, hogy kü­lönböző formában és mér­tékben' támogatja az MKSZ-t a rendezésben, mivel ebben t közvetlen üz­leti lehetőséget lát. A Ma­lév kereskedelmi osztálya és a Volán Tourist már írásban is vállalta a fel­tételeket, a napokban vár­ható ugyanez a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalattól, a HungarHo­­telstol, a Malév Air Tours­­tól, az IBUSZ-tól és a Delta Tourstól. Készülnek a propagan­daanyagok is, amelyek már novemberben eljut­nak a hét döntőesélyes klubhoz, s amelyek részle­tes ár- és programaján­lattal adnak ismertetést a Budapestre utazás, a szál­lás, és a szabadidő-eltöltés lehetőségeiről. A FIBA közvetítésével — amint ar­ra néhány hete Budapes­ten ígéretet tett Dávid Túr ne r titkár — hamaro­san megkezdődnek a meg­beszélések a Magyar Tele­vízió és az Eurovízió kö­zött, mert a BEK-döntőt a kontinensnek csaknem va­lamennyi tévétársasága közvetíteni szokta. A gépezet beindult. Az OTSH már megadta az en­gedélyt a rendezésre, s FIBA már megkapta a hi­vatalos jelentkezést, és dr. Vilmos Endre, az MKSZ elnöke, a FIBA európai kupabizottságának tagja magánlevélben fordult tag­­társaihoz, kérte őket, hogy a bizottság soronkövetke­­ző, november 16-i ülésén támogassák a magyar je­lentkezést. S amennyiben úgy ala­kul, hogy április 3-án a Budapest Sportcsarnok­ban dől majd el. melyik Európa legjobb férfi klub­csapata, az MKSZ vezetői elégedetten láthatnak hoz­zá a feladatokhoz. Hiszen a döntő megrendezésével kielégíthetik a szurkolók, a hazái szakemberek és játékosok kívánságát; a zavartalan lebonyolítással növelhetik a magyar szö­vetség nemzetközi tekinté­lyét, és joggal pályázhat­nak majd újabb kiemel­kedő rendezvény házi­gazda szerepére; s nem utolsósorban jelentős fo­rintbevételhez juttathat­ják a szövetséget, deviza­­bevételhez az idegenfor­galmi szervezeteket és az OTSH-t. Mert manapság egy sportesemény meg­rendezésének leg­alább akkora üzleti értéke van, mint szakmai. Csak tudni kell mindkettőt ki­aknázni. (beke) Magyarország két VB- és egy EB- futamot rendezhet jövőre Motorsport Vasárnap éi-kezett haza Ná­­dasdi János, a MAMSZ fő­titkára és a FIM (Nemzetközi Motor-Szövetség) CCP-bi­­zottságának tagja a portugá­liai Estorilból, ahol az októ­ber 19—26 között megrende­zett FIM-kongresszuson vett részt. Hétfőn délelőtt hivata­lában, a Rómer Flóris utcai székházban beszélgettünk, ♦ Először is gratulálunk! Ügy hallotuk, hogy újabb há­rom évre beválasztották a CCP-bizottságba. — A FIM Pályaverseny­sportok Bizottságának rövidí­tése a CCP, ahova 66 szava­zattal újabb három évre be­választottak. Ehhez a bizott­sághoz tartozik az összes pá­lyaverseny megrendezése, felügyelete és a versenysza­bályok megalkotása, összesen 15 ország a tagja. Idén a két megüresedett helyre a finn és a lengyel jelölt került be­­választásx-a. + Mi a feladata egy ilyen kongresszusnak? — A kongresszus minden évben ősszel ülésezik, s meg­határozza a következő évi VB-k és nemzetközi verse­nyek terminusait, azok tech­nikai, pénzügyi és egyéb sza­bályait. Megválasztja, illetve újraválasztja a különböző bi­zottságok tagjait. Idén 28 na­pirendi pontot tárgyaltunk.-f Milyen jelentősebb dön­tések születtek az idei kong­resszuson? — Kiemelkedő jelentőségű volt az a döntés, mely sze­rint a kongresszus megvonta Dél-Afrikától a VB-futamok rendezésének jogát. Elfoga­dott a kongresszus még egy Dél-Afxikával kapcsolatos ja­vaslatot is, amely szerint nem engedik rajthoz állni a dél­­afrikai versenyzőket más or­szágokban sem. Ezek a dön­tések többéves harc után a dél-amei’ikai, a szovjet és más szocialista országok együttes fellépésének ered­ményeként születtek meg. Érdemes megjegyezni, hogy Románia. Kuba és Mongólia nem vett részt a kongre&z­­szuson, s ez szavazatveszte­séget jelentett, ennek ellené­re 58:29, illetve 44:43-as sza­vazati aránnyal bojkottáltuk Dél-Afrikát. Változtak a ver­senyzői licenc-díjak, s a jövő évi hosszúpályás VB-t és a csapat VB-t új rendszerben bonyolítjuk le. A jégkorong VB-hez hasonlóan az erővi­szonyok alapján négy cso­portba osztottuk be az orszá­gokat. Mi a C-csoportba ke­rültünk. + Milyen magyar vonatko­zású döntések születtek? — 1986. május 11-én Mis­kolcon az egyéni salakmoto­ros VB egyik futamát, június 1-én Szegeden egy salakmo­toros EB-futamot és szeptem­ber 7-én salakmotoros csapat VB-futamot rendezhetünk Debrecenben. A salakmotoros egyéni VB-n kilenc verseny­zőnk állhat rajthoz, ebből né­gyen kiemeltek — nem kell a selejtező futamokon indul­niuk. A kongresszus végén a küldöttek ázzál a kérdéssel fordultak hozzám, hogy nem rendezné-e meg Magyaror­szág a jelenleg 52 nemzetet számláló FIM egyik kongresz­­szusát az elkövetkezendő években? Úgy gondolom, hogy ez a magyar motorsport nem­zetközi elismerését, tekinté­lyének növekedését jelenti.'. . (pétin) A bárányhimlő elmúlt — avagy a veteránatlétika gyermekbetegségei Mini a nagyon cscnevész kisgyerek, úgy esett át minden gyermekbetegségen a magyar veteránatlé­tikai mozgalom a születése óta eltelt csaknem öt év alatt. Pedig világrajöttekor minden rendbenvalónak látszott. Az egyetlen bibi talán az idővel volt. Túl későn született a „gyermek”, társai a világ min­den táján már javában serdültek, amikor a miénk még mindig cuclin élt. Cuclin, ráadásul rosszul. A keresztapa, a Magyar Atlétikai Szövetség nemhogy pénzzel, de jó szóval sem támogatta (hisz annyi neveletlen gyermeke volt...), az igazi apa pedig (tévedésből talán?) hülycgyereknek néz­te a gyermekét, aki már-már úgy döntött, ennél a halál is jobb, amikor is újabb szülők jelentkeztek, s a gondoskodás következtében — most már — szépen, egészségesen növekszik a csemete ... Az új szülőkkel, az országos veteránatlétikai bi­zottság tagjaival a minap váltottunk szót: jelen­ről, jövőről. A találkozóra Nemes­­háziné Markó Margiték otthonában került sor, leg­inkább azért, mert az egy­kori Európa-baj no ki ne­gyedik helyzettünk a mi­nap műfctette még mind­két talpát, azt mondja, azért, hogy a csőn (.túlbur­jánzás ne zavarja a felké­szülésben (!). A megbe­szélésen az új vezetőség négy tagja volt jelen; Ig­­rényi Ferenc titkár, dr. Csider Tibor titkárhelyet­tes, Lombos Dezső edző és Nemesháziné Markó Mar­git vefsenyíelelős, nyilván­tartó. Ami a bizottságot illeti, tagja még dr. Csen­get Attila elnök, Bognár Judit propagandista és dr. Margó György gazdasági­pénzügyi felelős. • Miért, hogyan szüle­tett meg a bizottság? L.: — Hosszú történet. Mert az igaz, hogy vete­ránbizottság korábban is volt, de csak névleg. A szövetség megbízta Tesch Ferencet a bizottság ve­zetésével, a veteránatléti­kai ügyek intézésével, amit Tesch azonban egyedül akart végezni. Felállított ugyan egy bizottságot, de csak most kezd fény de­rülni arra, hogy akik ben­ne voltak, se tudtak róla, hát még a veteránatlé­­ták . .. Minden szál Tesch kezében futott össze, ami addig nem is okozott gon­dot, amíg tízen-húszan at­­ietizáltak csak. Amikor azonban népszerűsödni kezdett ez -a mozgalom, egyik baki követte a má­sikat. © Emlékszünk, verse­nyek maradtak el... Ni: — A csekély számú induló miatt, igein. De miéi*t voltunk kevesen? Mert nem kaptunk értesí­tést a versenyekről, vagy ha nagyritkán mégis, ak­kor több nappal a verseny után. Cs.: — A mozgalom túl­nőtte ezt a keretet, ame­lyet Tesch egymaga — hi­szen a „hatalmat” meg­osztani nem akarta — nyújtani tudott, nagyon sokan csalódtak a vete­ránatlétikában. Mert nem­csak az értesítésekkel volt probléma, a versenyrende­zéssel is, a körülmények­kel is .. . I.s — A mai napig nem kaptuk meg az IBUSZ- maratoni eredményeit, pe­dig az a mi országos ma­ratoni bajnokságunk is volt. de nem kaptunk ér­tesítést az idei ózdi pá­­!vabainok.ság eredményei­ről sem. Lehet, hogy ezek aoróságok, de mondok még eg.v példát: az idei i-órnai veterán VB-re az egvik véteránatléta mun­kahelyt szakszervezeti tá­mogatást kapott, s" a mai napig nem tud fölmutat­ni semmit azoknak, akik­től a pénzt kapta, hogv valóban ott járt, s vei-­Aki koncentrál: Bognár Ju­dit. Olimpiai negyedik helye­zettünk kezéből ugyan már nem száll olyan messzire a súlygolyó, mint a hetvenes években, amikor ez a felvétel készült, de a mozdulat még ma is a régi. Nem véletlen, hogy az idei római veterán VB-n aranyérmet szerzett. Mellesleg Bognár Judit a ve­­teránbizotlság propagandistá­ja senyzett, méghozzá nem is rosszul. L.: — A szervezetlenség sokakat elkedvetlenített, de igazából Rómában rob­bant a bomba ... Most, hogy túl vagyunk rajta, nem szei'etném Tesoht bántani, de kritikán aluli volt, amit ezzel a ver­sennyel kapcsolatban mű­velt. Cs.: — A kintlevő kö­zel ötven ember megálla­podott abban, ha hazajö­vünk, új választást tar­tunk, olyan demokx-atiku­­sat, amilyet csak lehet, meghíva rá miindeh vete­ránatlétát, és a MASZ ve­zetőit. De nemcsak a vá­lasztáson volt a hangsúly, hanem azőn is, hogy ki-ki elmondhassa, mit vár et­től a mozgalomtól, mire lenne szüksége ... © Aztán Szekszárdon megszületett az új bizott­ság, amelynek összetételét, szervezeti felépítési és mű­ködési szabályzatát most hétfőn hagyta jóvá a MASZ elnöksége, ha jól tudom. I.: — Majdnem. Tesch ugyanis azt hajtogatja, hogy nem volt elég de­mokratikus a választás, így december 7-én, ami­korra egy nagyszabású ve­teránatlétikai ismerkedési estet í szervezünk, amelyen elmondanánk elképzelé­seinket. újra megejtjük a választást, i © Becslésük szerint hány veteránatléta van ma Magyarországon? N.: — Tálán kétszáz. I.: — Mi egyelőre ki­­lencvennek az adatait rög­­zítetfüjt, a volt vezetőtől ugyanis azt a minimális támogatást sem kaptuk, meg, hogy a címlistát oda­adja nekünk... Cs.: — Az adatok egyéb­ként hamarosan számító* gépre kerülnek, ami nem­csak a nyilvántartást könnyíti meg, hanem jő lesz a különböző eredmé­nyek tárolására is. Ha si­kerül megszereznünk * külföldi eredményeket is, akkor jövő nyáron például nemcsak azt fogjuk egy gombnyomással megtudni, hogy Markó hányszor, mi­lyen eredményt ért el szá­zon -itthon, hanem azt is, hogy ezzel milyen esélyei vannak mondjuk a mák mői veterán EB-n. © Egyéb tervek? L.: — Már elkészült a jövő évi versenynaptár, tíz versenyt tervezünk, ami egyrészt több a ko­rábbinál, másrészt remél­jük, jobb is lesz. I.: — Nemzetközi ver­senyt is szeretnénk ren­dezni. N.: — És megszűnik a nevezési díj. Épp elég sok­ba kerül a versenyre uta­zás, az esetleges szállás és persze, a koszt, nemhogy még versenyszáimonként nevezési díjat szedjünk be. © Mégis, miből rende­zik akkor a versenyeket? I-: — Lesz pénzünk. Nem a szövetségtől, ha­nem azoktól a patrónusok­­tói, akiket mi szerzünk magunknak, így a Hun­­garovin és a Caola már jelentkezett, de a régi is­meretségek kapcsán és persze, a sport szeretete révén még jóval több cég­re számítunk. Aztán ott vannak a megyei albizott­ságok, ők is találnak majd támogatókat. Cs.: — A minap intéz-' tűik el az OTSH-han, így most már csekkszámla szá­munk is van, a befolyó tá­mogatások arra érkeznek majd. © Akár magánember is támogathatja e számlán keresztül a magyar vete­ránatlétikai mozgalmat? N.: — Miért ne. © Versenynaptár, szá­mítógép, mecénás már van, mit terveznek még? L.: — Hozzám például bárki fordulhat edzői ta­nácséit, szívesen írok ed­zéstervet, csak annyit ké­rek, adja meg az illető a korát, s azt, hogy hány­szor tud egy héten edze­ni ... I.: — Csináltattunk fej-' léces papírt, elkészült már az emblémánk is, /most a tagsági könyveken a sor. Azt tervezzük, minden re­gisztrált atléta kapna egy ilyen könyvet, amelyet a versenyekre magával vin­ne, s ott a helyszínen az eredményeit is bevezet­nénk .. . © Nem félnek attól, hogy ezek az alapvető vál­tozások annyira népszerű­vé teszik az idősebbek szá­mára az atlétikát, hogy a jelenleg mintegy kétszáz tagból pillanatokon belül több ezer lesz? N.: — Az volna jó! Cs.: — ... ha minél több ember mozogna rendsze­resen, és még arra is mód­ja lenne, hogy versenye­ken mérje össze tudását a vele azonos korosztállyal. L.: — Csak jöjjön minJ denki, nem kell ahhoz at­létamúlt, hogy valaki öt-­­venévesen időre fusson! Valóban nem .... A legjobbakat kíván­juk hát a magyar vete­ránatlétikának. És min­den elismerésünk azo­­ké, akik nem sajnálják idejüket, energiájukat arra, hogy társadalmi munkában többszáz, többezer ember egész­séges jő vő j én fáradozza­nak. Morvái Katalin ; I

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék