Népsport, 1985. október (41. évfolyam, 236-261. szám)

1985-10-31 / 261. szám

4 NÉPSPORT Világbajnokok a porondon Messzi Istvánnak előreláthatólag csak az országos csúcsok lesznek az ellenfelei m Súlyemelés ! (Folytatás az 1. oldalról) billentik a mérleg nyelvét. Versengésükbe a fiatal diós­győri Kertész Attila is bele­szólhat. A 90 kilósok között az oroszlányiak világbajnokát, Balázsfi Zoltánt a jelek sze­rint senki sem szoríthatja mag. A 100 kilóban indul a má­ltik világbajnok, a leninváro­­si Szanyi Andor, ő a békés­csabai Bökfi János szemé­lyében — aki hozzá hason­lóan ifjúsági világbajnoki cí­met is szerzett már — be­, mely ellenfelet kap. Kette­jük csatája az OB legizgal­masabb párharcának ígérke­zik. A 110 kilóban Jacsó Jó­zsef (DVTK), Hlavati And­rás és Sándor István küzd jó eséllyel az aranyért. Amennyiben Jacsó régi for­máját hozza, nem veheti el tőle senki a bajnoki címet. Az ólomsúlyban (+110 kg) a tatabányaiak kitűnősége,­­a szakítás csúcstartója, Ko­vács István a legnagyobb esélyes, vele csak a szom­szédvár, Tata képviselője, Krecsmayer Gusztáv tarthat lépést. Szóval, remek küzdelmek, s talán országos rekordok is várhatók a szombathelyi via­dalon. (Cser Kovács) _________________________________­_______________________________________________ A címvédők 52 kg: Vasas (MTK­VM). 56 kg: Oláh M. (Orosz­lányi Bányász). 60 kg: Juh­ász (Csepel). 67.5 kg: Romhányi (Cse­pel). 75 kg: Csengeri (Ózdi Kohász). 82.5 kg: Barsi (DVTK). 90 kg: Szanyi (Olefin SC). 100 kg: Hlavati (Bp. Honvéd). 110 kg: Sándor (Hala­dás VSE). +110 kg: Zubor G. (Oroszlányi Bányász). AUDI-MESTERTORNA, LOHHOF A Tungsram hagy fű Röplabda — Hegyeshalomnál gratu­láltak a vámtisztviselők — újságolta örömmel Nagy Sándor, a Tungsram SC baj­nok női röplabdacsapatának szakosztályvezetője. — Lát­ták ugyanis a tévében a Lohhofból sugárzott Audi­­mestertornát. Természetesen az osztrák televízióban nézték a sport­műsort, de közvetítette az eseményt a nyugatnémet és az olasz tévé is. A hagyományos Bajnokok tornája erre az évre kissé átalakult. Megváltozott az elnevezés, és ennek két oka is van. Egyrészt az idén már nemcsak bajnoki aranyér­mesek vettek részt a viada­lon (ebben szerepe volt an­nak is, hogy a házigazda Lohhof gárdája előtt most a Csapó Gabriellát felvonul­tató Augsburg lett az NSZK bajnoka), másrészt pedig az Audi vállalta a finanszíro­zást és ezzel nevet is adott a kupának. Módosult tehát a hagyo­mány, de a magyar bajnok Tungsram SC megőrzött be­lőle valamit, hiszen az idén is kitűnően szerepelt. A hat mérkőzésből csak egyszer vesztett és ezzel az igen erős, tíztagú mezőny harma­dik helyén végzett. Pedig az elutazás előtti utolsó edzésen nem volt túl jó a hangulat. Déri Rezső edző kereste a legütőképe­sebb hatost és kissé tartott a rangos ellenfelektől. Hogy aztán mégis mikép­pen sikerült érmet szerezni, arról Nagy Sándor a követ­kezőképpen számolt be: — Az már előre várható volt, hogy a lengyel bajnok, a válogatott többségét adó Czarni Slupsk nem talál le­győzőre. Ez az együttes lett az első a B-csoportban, az olasz bajnok és BEK-ezüst­­érmes Olimpia Ravenna előtt. A másik ágon a mieink veretlenül végeztek az élen, mögöttünk a házigazda Loc­hof jutott a négy közé. Ér­dekesség, hogy Csapóék csa­pata, az Augsburg, csak az ötödik helyért mérkőzhe­tett. A döntőbe jutásért szenvedte el csapatunk az egyetlen vereséget, de kissé furcsa körülmények között. Az első játszmát 15:1-re nyertük, majd a második­ban is már 12:6-ra vezet­tünk, ám a tuniszi játékve­zető ekkor ritkán látható hibasorozatba kezdett. Lett is belőle füttykoncert, bot­rány, mi viszont vesztettünk. Aztán a bronzéremért a kö­zönség nagy szomorúságára a lányok leiskolázták a Loc­hof csapatát. A végered­mény 3:0 lett, egy, öt, illet­ve nyolc pontot szerzett csu­pán a házigazda. A döntő­ben egyébként a lengyel bajnok 3:0-ra nyert. Nekem is kellemes meglepetést je­lentett a mieink teljesítmé­nye. Szíjártóné ragyogó for­mában irányított, Vargáné sérülése már a múlté, és a többiek is nagy akarással játszottak. Torma Ági helyé­re már gyakran pályára ke­rült a fiatal Grózer Anikó. Egy csöppet sem tűnt lám­palázasnak. . Úgy hiszem, hogy a bajnokság kezdetén, a BEK-sorozat rajtja előtt igen hasznos volt ez a túra. Adósak vagyunk még az 1. Audi-mestertorna vég­eredményével: 1. Czarni Slupsk (lengyel), 2. Olimpia Ravenna (olasz), 3. Tungs­ram SC, 4. SV Lohhof (NSZK-beli), 5. Augsburg (NSZK-beli), 6. Sollentuna (svéd), 7. Paloma Branik (jugoszláv), 8. Mladost Mon­­ter (jugoszláv), 9. Post Wien (osztrák), 10. Tunisz váloga­tottja. Biztos győzelmek A férfibajnokság második fordulójából a Csepel, a Malév és a BKV Előre kül­földi szereplése miatt elma­radt, a Kecskemét szombati KEK-rajtja miatt pedig elő­rehozott mérkőzést bonyolí­tottak le szerdán. Mindhá­rom találkozón biztosan nyertek az esélyes csapatok. A KSC a Fáy utcában ered­ményes főpróbát tartott. Kecskeméti SC—Vasas 3:1 (10, —8, 5, 8). Fáy u. V, Ju­hász, Gulyás. A piros-székek csak az első két játszmában voltak egyenrangú ellenfe­lek. Ezután a vendégek fel­gyorsították támadójátékukat és könnyen érték el pont­jaikat. győzelmü­khöz ezután már nem fért kétség. Jó: Demeter, Nagy , Pajkos, ill. Simon, Pető. Csepel—BKV Előre 3:1 (—10, 1, 2, 5). Csepeli Sport­­csarnok. V: dr. Vaszily, Sze­kér. Az első játszma köze­pén Orlikowski edző lecse­rélte a sokat hibázó kulcs­emberét, Hempergert. Ké­sőbb társai is feljavultak, és minden tekintetben jobbnak bizonyultak ellenfelüknél. Szinte tetszés szerint szerez­ték a pontokat. Jó: Hem­perger, Huszár, Lombos, ill. Szabó. Malév SC—Veszprémi SE 3:0 (3, 13, 12). Veszprém, V: Zsillé, Vasák. A jól játszó veszprémiek a második és harmadik játszmában alapo­san megszorították jónevű ellenfelüket a parázs han­gulatú mérkőzésen. Kis szerencsével játszmá­ nyerhették volna a hazai . Jó: Kovács,­ Balázs, Illés, ill. Baán, Németh. XLI. 261. ♦ 1985. október 31 Taróczy Balázs és Heinz Günthardt kitüntetése Július 6-án érdekes, ma­gyar és svájci szempontból pedig egyedülálló ered­ményhirdetés zajlott a te­­nis amerikaiban: Taróczy Ba­lázsban és Heinz Günt­hardt­ban, pontosabban az általuk alkotott párosban mindkét ország első wimb­ledoni bajnokát köszönthet­te. A két — már korábban is — világhírű sportember szerdán délelőtt­ ünnepi ese­ményre volt hivatalos: a tiszteleteikre rendezett fo­gadáson Buda István állam­titkár, az OTSH és a MOB elnöke üdvözölte őket. — A magyar nép nagyon szereti a sportot, figyelem­mel kíséri az eseményeket, s annak kiváltképpen örül, ha az egyéni sikerek az or­szágnak is dicsőségére vál­nak — mondta többek kö­zött. — A sportszerető köz­vélemény köszönetét tolmá­csolom most Taróczy Ba­lázsnak és Heinz Günt­­hardtnak, aláhúzva azt a tényt, hogy a magyar és a svájci álampolgár között szövődött barátság, „harci” egység a konfrontáció idő­szakában a nemzetek közöt­ti sportegyüttműködés, a sportbeli együttmunkálko­­dás igaz példája. Külön öröm minden sportbarát számára, hogy az évek óta külföldön szereplő Taróczy Balázs mindvégig megma­radt a Vasas és a magyar teniszsport játékosának, aki, amikor csak tehette, sport­ága rendelkezésére állt. Miután további hasonló sikereket kívánt, bejelentet­te, hogy a Magyar Népköz­társaság Elnöki Tanácsa Taróczy Balázsnak a ma­gyar teniszsportban hosszú évek alatt szerzett érdemei­ért, kimagasló eredményei­ért a Munka Érdemrend arany fokozatát adományoz­ta. Heinz Günthardtnak az államtitkár emlékplakettet nyújtott át, valamint a követ­kező szövegű díszokle­velet: „Oklevél Heinz Günt­­hardtnak, aki elévülhetet­len érdemeket szerzett a magyar teniszsportban és ezzel a magyar—svájci sportbarátságot erősítette. Ennek elismeréseként tisz­telettel köszöntöm, az OTSH és a MOB nevében. Buda István államtitkár.” Ezt követően a két játé­kos átvette az OTSH és a Vasas ajándékait, majd az államtitkár ebédet adott a tiszteletükre. A teniszsportban — főleg eltérő állampolgárságú versenyzők között — ritka az olyan tartós egymásra találás, amelynek eredményeit hosszú esztendők óta, örömmel könyvelhetjük el. A magyar Taróczy és a svájci Günthardt jóformán minden nyerhetőt meg­­nyert, már egymás oldalán, kettősük volt (kétszer is) a WCT világbajnoka, végzett első helyen Párizsban, a Roland Garros világhíres salakján, s most már a legértékesebb, legnagyobb hagyományú párosdiadalt is a magáénak vallhatja. A wimbledoni szent gyepen nem egyszerűen az idei bajnoknak szólt a taps: a közönség a kiveszőben levő sportszellem mohikánjait, is ünnepelte a méltán népszerű „mosolyduóban”, amelynek tagjai még tudnak örülni egy-egy szép, cseles megoldásnak. És ki tudják segíteni egymást a bajban. „Főnök a pályán? Aki éppen nyugodtabb kettőnk közül!” — nyilatkozta Taróczy még Londonban a sajtó képvise­lőinek, azt hangsúlyozva, hogy kettejük sikereinek éppen ebben rejlik az alapja. Természetesen az ösz­­szeszabottság, a temérdek közös edzés adta összhang melletti, lépten-nyom­on markánsan jelentkező belső harmónián kívül. A két szerény, szimpatikus, kellemes fellépésű fia­talember úgy vált a sport világpolgárává, hogy köz­ben hazájának is dicsőséget szerzett. Ezt ismeri el a kitüntetés éppúgy, mint az a tény, hogy a hosszú esztendők óta külföldön szereplő Ta­róczy Balázsnak idehaza egyszerűen nincsenek iri­gyei. A teniszpályán már eddig eltöltött negyedszá­zadát (a kitűnő sportember 31 éves) és a pályán kí­vüli megnyilvánulásait egyaránt elismerik az embe­rek. És nagyon bíznak abban, hogy még sokáig tap­solhatnak neki, biztathatják-lelkesíthetik — elvégre a sportban a legmagasabb csúcs elérése után is lehet újra meg újra örömöt szerezni. Úgy, ahogy Taróczy és a Taróczy, Günthardt páros eddig is tette. (i-s) BBunuhiuts tinTinail Kupa Tizennégy ország műkorcsolyázói a Budapest Sportcsarnokban Furcsa helyzet, a korán jött télben jólesik belépni a jégpályára... A fűtött Bu­dapest Sportcsarnokban a rendezők az utolsó simításo­kat végzik az idény legna­gyobb hazai műkorcsolya- és jégtáncversenye előtt. A Rozmaring Mgtsz munkatár­sai a pihenőhelyen­ az elma­radhatatlan virágkölteménye­­ket rendezik. A két csokor gyönyörű, de a fehér krizan­témról a közelgő halottak napja jut az eszünkbe . .. Sokkal színesebb a kép a fehér jégen. A japán lányok például tarka kűrruhában edzenek, s bizonyára nem­csak az öltözetükkel aratnak majd sikert a csütörtökön kezdődő nemzetközi verse­nyen. Gyönyörű kékben pom­pázik (hogy milyen is ez a kék, csak Gyulai István, a Tv riportere tudná megmon­dani) a kanadai Julie Brault, akinek ez a szín igazán elő­nyös égővörös hajához. A tengerentúlról érkezett ver­­senyzőnő nagy kedvvel siklik a jégen, amíg nem vág bele egy triplába, amelynek ha­talmas esés lesz a vége ... Ezután már nemcsak a haja vörös, hanem arca is, amely­ről az olvasható le: „Bizony, itt Budapesten is kemény a jég." Sallay „főfelügyelő'’ — A köd ugyan lassítja a csapatok érkezését — mond­ja Riedel Gyula, a verseny­­iroda vezetője —, de például a tengerentúlról már minden vendégünk megérkezett. Ed­dig minden a legnagyobb rendben zajlik, s a verseny­zők folyamatosan edzhetnek. A csarnok közepén jégtánc világbajnokunk, Sallay And­rás áll, olyan pózban, mint­ha valaki után nyomozna. Kezében TIRH-adóvevő, és így pillanatok alatt kapcso­latot tud teremteni minden szervezővel a hatalmas csar­nokban. A verseny egyik fő­rendezője jó hírrel szolgál: — A vasárnapi gála mező­nye újabb csillaggal bővült, ígéretet kaptam a kanadai Toller Crastontól, hogy eljön Budapestre. Craston a férfi műkorcsolyázás egyik nagy egyénisége, ma már profi, s haa az időjárás nem szól köz­be, akkor bemutatója a gála egyik fénypontja lesz. Dr. Debreczi Lelle, a fo­gadó bizottság vezetője a legfrissebb adatokat sorolja: — Eddig megérkeztek az osztrákok, a bolgárok, a ka­nadaiak, az NSZK-beliek, az angolok, az olaszok, a japá­nok, a szovjetek, a románok­, a jugoszlávok és az ameri­kaiak. Este várjuk a francia és a lengyel csapatot. Eddig egyetlen változás történt, nem jött el a szovjet csapat­tal Lebegyeva, viszont meg­erősítették, hogy a gálán in­dul az olimpiai ezüstérmes Klimova, Ponomarenko jég­tánckettős. Jurck bizakodó Az edzések­ alatt megkü­lönböztetett figyelem kíséri a magyar versenyzőket, és va­lószínűleg így lesz ez a ver­senyem is. Jurek Eszter, a Bp. Spartacus műkorcsolya­­szakosztályának vezetőedzője nagyon elfoglalt, ugyanis há­rom tanítványa indul a ran­gos viadalon. Beszélgetésünk­kor tiszta feketéiben Téglási Tamara gyakorol a jégen, így először az ő esélyeiről kérdezzük az edzőnőt: — Tamara jó formában van, legutóbb a bécsi verse­nyen hatodik lett. Ha a kö­telezőkben jól szerepel, s az élmezőnyben végez, akkor a kűrrel már nem lehet baj. Másik tanítványom, Szálát Judit is fejlődött, remélem, az első hatba kerül. Nehéz Száraz András esélyeiről be­szélnem, hiszen eléggé rap­­szodikus teljesítményt nyújt, de most jó formában van. A férfi verseny esélyese az amerikai James Cygan, aki a világ egyik legjobb edző­jével, Carlo Fassival készül. Az Engi, Tóth jégtánckettős kedd este érkezett haza a tengerentúlról, ahol negye­dik és ötödik he­lyezést szer­zett. A hazai közönség előtt dobogós helyezésre számíta­nak. Legnagyobb riválisuk a szovjet Uszova, Zsulin és az olasz Calegari, Camerlengo kettős lehet. A hazai szak­emberek érdeklődéssel vár­ják a Raábe Imre, Barát Rita és a Wertán, Demeter pár idei bemutatkozását is, ugyanis ez a viadal az egyik válogató az EB-re (salánki) csáraz András vajon melyik arcát mutatja?

Next