Népsport, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-30 / 25. szám
XLII. 25. ♦ 1986. január 30 m Labdarúgás ! Fekete mez és önés* köstöny A játékvezető civilben a igazgató Édesapja közel három évtizeden át járta a labdarúgópályákat, mint játékvezető. Dolgos életének szinte utolsó pillanatáig társadalmi munkásként dolgozott a játékvezető bizottságban. A labdarúgás szeretetét tehát volt kitől örökölnie. Amint nyiladozott az értelme, édesapját utánozva, legszívesebben játékvezetősdit játszott. Az ötvenes években a MÁV DAC mezében kergette a labdát, majd 1960 márciusában átvette a játékvezetői „jogosítványt”. 1972- ben került az NB I-es keretbe, hét évvel később a FIFA-játékvezetők sorába léphetett. Eddig 141 NB I-es bajnoki mérkőzést dirigált, s 72 hivatalos nemzetközi találkozón működött közre. Kőrös Lászlót, a szerény, rokonszenves sportembert nemcsak kicsi hazánkban, de határainkon túl is ismerik. Elsősorban mint játékvezetőt. De vajon mit csinál, amikor nem stoplis cipőben, fekete rövidnadrágban, emblémás mezben, síppal a kezében szerepel a labdarúgás forgószínpadán? A vállalat élén Győr, Vágóhíd utca 7. A többemeletes, impozáns irodaépület homlokzatán a felirat: Győr-Sopron megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat. Az első emelet 22-es számú ajtón tábla: Kőrös László igazgató. Az iroda nem hivalkodó, ízlésesen szerény. A meleget sugárzó tiszta padlószőnyegre a vendégnek is csak zokniban illene rálépnie. Különösen most, amikor kint sűrű, de kissé vizes hópelyheket táncoltat a szél. A futballpályákról jól ismert, ruganyos léptű, mosolygós arcú férfi fehér köpenyben fogad. Hellyel kínál, majd mikor elhelyezkedtünk a kényelmes fotelben, röviden felvázolja élete jelentősebb állomásait. — Érettségi után 1964- bem a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári mezőgazdaságtudományi karán szereztem mezőgazdasági mérnöki oklevelet. Mint friss diplomás, Győrött a megyei tanács mezőgazdasági osztályán dolgoztam. Később a járási, majd a megyei pártapparátusban felelős beosztást kaptam. Több éven át vezettem a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályát. 1983. február 1-jén •neveztek ki a megyei állatforgalmi és húsipari vállalat igazgatójává A gazdag tapasztalatokkal rendelkező mérnök nem kis feladatra vállalkozott. Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt 19 vállalata közül az egyik legerősebb, legjobb a győri. — A mi vállalatunk elég szétszórtan terül el. Győr mellett Kapuvárott és Sopronban van telephelyünk. Mosonmagyaróvárott szárazárugyártó kisüzemünk működik. Hozzánk tartozik még három sertéshizlalda is. A dolgozók létszáma csaknem eléri a háromezer főt. A vállalat múlt évi termelési értéke 4,9 milliárd forint volt. Az igazgató bizony nincs irigylésre méltó helyzetben. Nagy területet kell átfognia, kiterjesztenie az irányítást, az ellenőrzést. Mellette még sok mindenre kell odafigyelnie. A győri gyár például belföldi ellátásra termel, míg a kapuvári telephely termékeinek 95%-a amerikai és nyugateurópai piacon kerül értékesítésre. — A szerteágazó feladatok elvégzésére egymagam képtelen volnék. Szerencsémre jól képzett, lelkes vezetőtársaim vannak, és mindenben segítenek. Nyugodtan támaszkodhatom rájuk. Fontosnak és döntőnek tartom a párt- és társadalmi szervek sokirányú támogatását és segítségét. Közéleti ember A segítségre szükség is van, mert az egész embert követelő igazgatói munka mellett van még néhány fontos beosztása, így tagja a megyei párt-végrehajtóbizottságnak, a METESZ végrehajtó bizottságának és elnöke a megyei labdarúgójátékvezetők bizottságának. E fontos feladatok mellett ott van a család. — Feleségem a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola gazdasági előadója. Laci fiam, mint egyetemi előfelvételis, jelenleg katonai szolgálatát tölti, Eszter lányom másodikos gimnazista. Bár mindkét gyermeke szereti a sportot, a jelek szerint lánya örökölt legtöbbet a család nemzedékről nemzedékre szálló sportszeretetéből. Kitűnő tanulmányi előmenetele mellett, valóságos megszállottja a sportnak. — Ennyi elfoglaltság mellett hogyan jut ideje mindenre? Vajon milyen a napi munkabeosztása? — Nagyon korán kelek. Az elmaradhatatlan reggeli torna után 6 órakor már a vállalatnál vagyok. Aztán nincs megállás. Este 5-6 óra van, mikor hazaindulok. Általában heti három alkalommal külszolgálatban vagyok. Sűrűn utazom Budapestre, s a telephelyeket és a hizlaldákat is gyakran felkeresem. A hét egyik estjét a megyei JB-ben és a METESZ-ben töltöm. Hazaérkezésem után mindig szakítok időt egy kis futásra. Egy lépcsőházban lakom az országos keret egyik tehetséges fiatal játékvezetőjével, Segovits Antallal. Amikor becsengetek hozzá, máris jön, és futunk egy jó nagyot a győrújbaráti elágazásig és viszsza. A napi futóedzés nélkül már nem is tudnék pihenőre térni. Szombatonként és vasárnaponként pedig fogom a táskámat és eleget teszek a JB küldésének. A háttér . Mi az, ami napjainkban a legnagyobb gondot okozza az igazgatónak? Hosszan elgondolkodik. Látszik rajta, viaskodik önmagával, azzal, hogy gondjait megossza-e a közvéleménnyel. Aztán egy nagy sóhaj után elkezdi a választ. — Közismert, hogy jelenleg a húsipari vállalatoknál a legtöbb gondot az alapanyaghelyzet okozza. Visszaesett a sertés- és a szarvasmarha-tenyésztési kedv, és ez érezteti hatását a vállalat munkájában. A másik nagy gondunk, hogy a műszaki-technikai helyzetünk nem javul a kívánt mértékben. Biztos vagyok azonban abban, hogy ezek csak átmeneti gondok, és kormányzatunk segítségével csakhamar megoldás születik. — Elégedett ember? — Határozottan állítom, igen. Azt csinálom, amit szeretek. Főhivatású munkámban és szabadidőmben egyaránt. Egész heti idegmunka után a játékvezetői ténykedés szinte létfontosságú számomra. Feloldja a felgyülemlett feszültséget, elősegíti a fizikai felfrissülést, hozzásegít a kiegyensúlyozott életvitelhez. Persze, ezt a sokirányú tevékenységet megfelelő családi háttér nélkül nem tudnám elvégezni. Családom segítsége, önfeláldozása nélkül biztos, hogy sohasem jutottam volna el idáig. Annak külön is örülök, hogy magam körül is elégedett embereket látok. Alkotó légkör alakult ki és ez biztos záloga a további jó vállalati eredményeknek. Így dolgozik egy játékvezető, amikor leteszi a sípot, leveti az emblémás fekete mezt, és fehér köpenyt ölt magára. Tudása, szerénysége, megjelenése, diplomáciai érzéke tiszteletet parancsol, mindenütt megbecsülést, elismerést és szeretetet vált ki. Felelős beosztása, temérdek elfoglaltsága mellett hétvégi szabadnapjait feláldozva, mint játékvezető szolgálja labdarúgásunkat. Havasréti Béla NÉPSPORT 3 Khail Zaiani kapitány is magyar győzelmet jósol (Folytatás az 1. oldalról) keznek az ázsiai játékosok, és Khail Zaiani, a szaúdarábiai szövetségi kapitány, az ázsiai válogatott edzője sajnálattal nyilatkozik, hogy nem szerepel majd Abdullah, a 24 éves szaúdi sztárcsatár, az Al-Nasser játékosa, ugyanis a napokban nősült és nászútja miatt kénytelen volt lemondani a megtiszteltetésről. Az edzővel mi is beszéltünk, miközben játékosaival válogatottunk edzését figyelte , ha nem is jószántából. Apró szervezési hiba történt, a katari vezetők ugyanis egy időpontra és egy pályára írták ki a két csapat edzését. A mieink voltak a frissebbek, ők érkeztek korábban, no meg a házigazdák udvariassága, és talán kíváncsisága is azt diktálta, hogy a magyar válogatott kezdjen. Az ázsiai szakember őszintén elmondta, hogy nem ismeri a magyar csapatot, sőt még saját együtteséből sem találkozott mindenkivel. A két thaiföldi játékosnak még a nevét sem tudta, előttünk kérdezte meg tőlük. Viszont azt is hozzátette, hogy a válogatást az Ázsiai Labdarúgó Szövetség sokat utazó vezetői végezték, és az együttes összeállítása is a velük történt konzultáció nyomán született. A szaúdi kapitány a futball arab világbeli hódításáról is beszélt. Elmondta, például, hogy az egész térségben a labdarúgás az első számú sport, és Szaúd- Arábiában három osztályban is szervezett bajnokság folyik. Amikor nemzeti tizenegyük — a kapitány szerint a jordániai játékvezető részrehajlása miatt — 0-0-ás első mérkőzés után 1-0-ra kikapott az Egyesült Arab Emirátusok csapatától, s ezzel már az első körben kiesett a VB-selejtezőkből, szinte nemzeti gyász volt Szaúd- Arábiában. Még a 38 éves szövetségi kapitánynak is a fejét követelték. Ám Khail Zaiani feje a helyén maradt, így aztán neki jutott a megtiszteltetés, hogy több mint tízévi szünet után összehívhassa a földrész legjobb labdarúgóit. Tíz országba küldött meghívót, s közülük hétből már megérkeztek a játékosok, eddig összesen tizenheten. Érdekesség, hogy a már megérkezettek között négy kapus is van. Nem valószínű, hogy mind a négyen megmutathatják tudományukat. A kapitány egyelőre a bahreini Hamand Szultánnak adja az 1-es számú mezt. A játékosok egyébként nagy érdeklődéssel figyelték a mieink edzését. A katari Issza Ahmad azt mondta, látott néhány egészen érdekes, számára új gyakorlatot. Azt is hozzátette, hogy óriási megtiszteltetés, hogy a nagyhírű magyarok ellen szerepelhet, ráadásul hazai közönség előtt. Arra a kérdésre, hogy mit vár a találkozótól, azt felelte: félelmetesek a magyarok. Érdekes, hogy Khail Zaiani is egyértelműen válogatottunknak ad nagyobb esélyt, úgy vélekedik, hogy a mieink nyernek egy-két góllal. Neki legyen igaza. Mindenesetre elmondta azt a tizenegyet, amely szerinte nem kap ki két gólnál nagyobb különbséggel nemzeti tizenegyünktől. Persze, a kezdőkön kívül nyilván másokat is pályára küld, már csak azért is, mert a megegyezés szerint korlátlan a cserelehetőség. Egyébként a találkozót szaúd-arábiai játékvezető, Fallaj Ashanar vezeti. A mérkőzés dohai idő szerint 16 órakor kezdődik, vagyis Magyarországon ilyenkor még délután két óra van. Vasemir: Ha úgy játszanak, mint a Hanappistadionban, nem féltem a magyarokat Kiesd a világ, állapíthatjuk meg sokszor külföldi kalandozásaink során. Banalitás ez a felismerés, de az élet újabbés újabb tanúbizonyságát szolgáltatja, hogy igenis kicsi. Ha nem is fér el a tenyerünkbe, olykor csodálatos dolgokat tud produkálni az élet. Ezek közé tartozik az a találkozás, amelyre hivatkozunk és jól példázhatja az imént megfogalmazott közhely bölcsességmagvát. A riportalany neve: Graciano , Valdemir. Nem, ez így otthon valószínűleg nem mond semmit az olvasóknak, de ha hozzáteszem azt, hogy Jacare, igen így már sokaknak szöget üt a fejében a brazil származású színes bőrű befejező csatár, aki ma 48 évesen Katarban keresi kenyerét, talán a kalácsra valót is, mint edző. — Ha Magyarországról hall, mi jut eszébe? — kérdeztük tőle. — A felejthetetlen húsvéti tornák, a nagyi meccsek, a Ferencváros és az V. Dózsa ellen, tudja, azok, amelyeken Ausztriát a Rapid és az Austria Wien képviselte. A Práterben is közönségsikere volt és a Népstadionban úgyszintén. Tényleg, létezik ez a futballkapocs a két ország között? — Nem, sajnos, nem. Már hosszú évek óta a feledés homályába vesztek a húsvéti tornák. — Kár, pedig igazi csemegék voltak — mondta Jacare nosztalgiával a hangjában. Majd hozzáteszi —: Én például állandóan az újpesti Solymosival vívtam öldöklő küzdelmet. A zöld gyepen, majd elharaptuk egymás torkát, de a banketten már jóbarátként ültünk egymás mellett. Albert Flóriánt valósággal csodáltam, ő volt számomra az eszményi középcsatár, briliáns labdarúgó volt. — Hogy került akkor az Austria Wienhez? — Sao Paulóban kezdtem játszani, aztán az SC Recife szerződtetett. Később megfordultam még három brazil elsőosztályú klubban, míg végül is 1962-ben elhúzott az Austria Wien. 1968-ig játszottam Nemec és Buzelt mellett, hol összekötőt, hol pedig balszélsőt. A búcsú előtt levezetésként még egy szezonra átszerződtem a Viennához. — Tudja, hogy most a népszerű bécsi lila-fehéreknél egy magyar rúgdalja a gólozzat? — Igen, Nyilasi Tibor. Sajnálom, hogy most nincs itt Katarban, szívesen megismerkedtem volna vele. — S hogy alakult az élete a későbbiek során? — Találkozásunk is bizonyítja, hogy nem szakadtam el a labdarúgástól. A világhírű kölni edzőképző főiskolán diplomáztam, majd gyerekeket oktattam és alacsonyabb osztályú osztrák csapatokkal foglalkoztam. — Vagyis, nem szakadt el Ausztriától sem. — Innsbruckban változatlanul fenntartok egy lakást, s a szabadságomat általában ott töltöm. — Mennyi ideje dolgozik a földnek ezen a csücskén trénerként? — 1981-ben szerződtem Szaúd-Arábiába, innen tavaly nyáron jöttem át Katarba. — Mennyi időre szerződött? — Papíron három évre. De ha nem megy, akkor egyik pillanatról a másikra kipenderítik az embert. Kifizetik és aztán le is út, fel is út. Szerencsére a csapatom,, az Etehad, előrébb lépett a bajnokságban, s most már a középmezőnyben van, úgyhogy jó szemmel néznek rám. — Hány külföldi illetve brazil edző dolgozik Katarban? — Először is a volt Barcelona- és Real Madrid-csatár, a hajdani brazil csillag, Evaristo, a szövetségi kapitány és ő jó ajánlólevél minden honfitársának, összesen huszonhét brazil szakember dolgozik itt és a válogatott mellett mind a hat Evaristo honfitársa. Sőt, még az orvos és a masszőr is. Rajtuk kívül még angolok is dolgoznak itt, de lényegesen kevesebben, mint öt-hat éve. — Mennyire dinamikusan fejlődik a sportág Katarban? — Nem túl mélyek a gyökerek, hiszen tíz éve kezdtek el módszeresen a labdarúgással foglalkozni. Három éve még csak három stadion volt a fővárosban, Dohában, jelenleg pedig hat van, s mindegyik villanyvilágítással ellátott. Az elsőosztályban nyolc csapat szerepel és oda-visszajátszanak a bajnokság során, a második osztályban négy együttes szerepel, és itt négyfordulós rendszerben bonyolítják le a küzdelmeket. Az utóbbi három-négy évben az utánpótlás-neveléssel is módszeresen foglalkoznak, kis futballiskolákat alkotnak a klubok, ahol egészen hétéves kortól oktatják a srácokat a futball tudományára. — Ismeri a magyar válogatott mexikói sorsolását? — Igen, és tudom, hogy nincsenek könnyű helyzetben, hiszen a szovjet és a francia együttes bárkit le tud győzni a világon. De ha úgy játszanak, mint a Hanappi-stadionban az osztrákok ellen, akkor nem féltem a magyarokat. Ott voltam a lelátón és csodáltam a fantáziával teli huszáros magyar rohamokat. Ha ezt az arcát mutatja válogatottjuk, akkor akár jó helyezésre is számíthat.