Népsport, 1986. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1986-04-18 / 91. szám

6 NÉPSPORT F­ekvőtámasz RalfWullt tizenéves koromban DUlUl­gUIlS2jn£S2 akartam lenni és jelentkeztem a főiskolára. A második kísérletnél aztán csodák­­csodája, fel is vettek Halász Jut­ka, Polonyi Gyöngyi, Tordai Te­ri, Szegedi Erika, Izsóf Vili, Bé­res Ili, Újlaki Laci, s a szintén nagyon tehetséges, de azóta már elhunyt Piróth Gyula mellé, hogy csak néhányukra emlékezzem. Abban az időben, közvetlenül a főiskola előtt, a Vígszínház — ak­kor még Magyar Néphadsereg Színház — díszletmunkása vol­tam. Többek között Tolsztoj cso­dálatos remekét, a Háború és bé­­ké­t adtuk; mondom így, többes számban, mint afféle azóta már kiebrudalódott színházi ember, aki tudja és vallja, hogy az elő­adás közösségi produktum, mint ahogy az az újságszerkesztés is. A függöny nélküli színpad — amely egyetlen hatalmas díszlet­dobogóból állt, s amelyre a jele­netek váltakozása szerint, a sö­tétben hordtuk be az empire stí­lusú bútorokat — nagy újdonság volt akkoriban, a darab pedig fe­lejthetetlen siker. Micsoda pará­dés szereposztás: Páger, Ruttkai, Szakáts Miklós és Pálos. Utóbbi mint Bonaparte Napoleon. Az éle­te virágjában — már tizenhat éve! — elhunyt nagyszerű Pálos György, aki színész- és férfiide­álom is volt. Az volt a szórakozásom, hogy a várakozás csendjében a hátsó, sö­tét körfüggöny mögött mellső fekvőtámaszokat végeztem, min­dig eggyel többet és többet, ahányszor csak a darab ment; is­ten bizony, nem tudom, hány elő­adást ért meg végül, különben is 1960 őszén már jó voltam. Fe­llíltm­ az egyik este’szoká­­tlin­ítá­sához híven csende­sen és szerényen megjelent a sö­tétben mellettem Pálos György, akinek a felesége, a drága Olty Magda — Szintén nincs már az élők sorában — annak a felvéte­li bizottságnak volt a tagja, ame­lyik az életemről döntött a főis­kolán. Jött Pálos, én pedig éppen be­fejeztem napi fekvőtámasz ada­gomat, és Jó estét !-tel köszöntöt­tem. „Jó estét” — viszonozta kö­szönésemet Bonaparte Napoleon, mert akkor már nem Pálos György volt, hanem a nagy tábornok, hí­res kézmozdulatával, jobb keze a zubbonya gombolásán át a gyom­rán. Egy ideig csend lett, aztán új­ra megszólalt Napóleon: „Gratu­lálok, fel van véve, de kérem, kezelje a hírt államtitok gyanánt, amíg a hivatalos levél meg nem érkezik." „Köszönöm, nagyon köszö­nöm. ..” — hebegtem könnyeim­től fuldokolva, miközben a csá­szár kilépett a világot jelentő deszkákra. Mint Desaix, a császár kedvenc tábornoka, ebben a pillanatban az életemet is ontottam volna a francia lobogóért, de én csak a kellékeket hordhattam. Az­rju színen a Mesélő. Sza­­“J*“­káts Miklós éppen azt mondotta volt: „Most hát a sors­színpad következik! Ismerik Na­poleon mondatát? »A politika sors!­” Ezután a császárra sze­­geződött a reflektor: „Voltaire­­től kaptam ezt a mondatot” — mondta­ Napoleon. „Ki ez?” — szólalt meg Natasa. „Napoleon, »l’Empereur de l’Europe!­ Nata­sa: „A világra ő hozta a szeren­csétlenséget!” És újra Napoleon: „Szerencsétlenséget? Ez az osto­bák szava, azoké, akikben nincs zsenialitás, hogy úrrá legyenek a sorsukon.” És amikor körülbelül ide ér­kezhetett a dialógus, ismét neki­álltam a fekvőtámaszoknak és alighanem egyéni csúcsot is dön­töttem, de örömömben számolni elfelejtettem. Teleki Lászlótól, a Népsport egykori főszerkesztőjétől tudom, hogy Pálos György édesapja, Patrovits Károly az MTK fut­ballcsapatának jobbhátvédje — még az Orth-féle gárdában —ké­sőbb a Nemzeti Sport titkára és főkönyvelője volt, aki maga is újságíróskodott. 1944-ben nagy hőstettet hajtott végre. Egy zsidó munkásszázad parancsnokaként kapta az utasítást, hogy Németor­szágba vezényelje a rábízott em­bereket. „Patro” viszont szélnek eresztette őket... Később a nyi­lasok fogták el és feltehetőleg ők végeztek vele. N­éhány prros ezedett a Nem­­ntilally OVN­­zetközi Olimpiai Akadémia színhelyén. Olimpiá­ban elkésett az egyik hallgató az előadásról, és ott a nagy nyilvá­nosság előtt, hogy p­enitenciát gyakoroljon, kézenállásba vágta magát, majd mellső fekvőtá­maszokat végzett. És nekem azokról a fekvőtá­maszokról ott, az újkori olimpiai játékok színpadán Pálos György jutott az eszembe. És ha ma, bárhol és bármikor valaki a következő szavakkal kö­szönne rám, hogy „V­oltaire-től kaptam ezt a mondatot", biz'is­­ten azonnal mellső fekvőtámaszo­kat csinálnék, mert kevésszer akartam én elrepülni az életem­ben a boldogságtól, de akkor, az államtitok tudomásul vétele után, majdnem felrepültem a színház zsinórpadlására. Kő András — kis­sé törik Történt, hogy Nestor Ros­ti, az argentinok egykori világhírű közép fedezete egyesületet változtatott. A Huracan „néhány pesóval" többet ígért, hát otthagyta a River Platét. A következtetés: felhábo­rodott levelek ezrei, nyilvá­nos zokogás a stadionban ... Sőt! A River Plate—Huracan mérkőzésen a játékvezető büntetőt ítélt a Huracan ja­vára. A labdának az „áruló” Rossi futott neki és nagy nyugalommal bombázott az anyaegyesület hálójába. És a lelátón — mindezt hivatalos jelentésekből vet­tük — a következő pillanat­ban egy Plate-szurkoló hol­tan esett össze.­­ A brit koronagyarmat Hong-Kongban, amelynek szűk területén mintegy nyolcmillió ember él, nin­csenek megfelelő számú, mo­dern sportlétesítmények, a foci mégis a legnépszerűbb tömegsportok közé tartozik. Talán éppen a sportpályák hiánya miatt, vagy ki tudja, miért. Hong-Kongban e nép­szerű játéknak egy új, külön­leges változatát, a „mini­focit” honosították meg, amelyet a szabályosnál jóval kisebb ,pályán, mindössze öt­öt játékosból álló csapatok játszanak. Az így rendezett bajnoki küzdelmek rendkívül népszerűek, nagy és lelkes közönség előtt zajlanak. Sőt! Újabban már úgyne­vezett „családi” csapatok is alakultak. Elképzelhető ezek után, hogy a foci ürügyén milyen vérre menő harcot vívhat­nak egymással a modern „Capuletek” és „Monta­­guek”... $poritittri‡»zuni€›h Evezős világbajnok a vízben Elképzelhető-e, hogy egy versenyeve­zős nem tud úszni? Ugyebár nem! Ez nálunk már vadevezősöknél sem fordul­hat elő, hiszen a vízijártassági vizsga úszástudást is követel. (Sajnos, a ható­ságok által előírt biztonsági szabályokat manapság is sokan nem tartják be . ..) Azt a múltban is alig lehetett feltéte­lezni, hogy egy nemzetközi élvonalba tartozó evezős nem tud úszni. De a sport története erre is szolgáltat — méghozzá nem is akármilyen — példát! A hivatásos evezősök révén ebben a sportágban már a múlt század 70-es éveiben élénk nemzetközi vérkeringés indult meg. Abban az időben — kihí­­vásos alapon és páros verseny formá­jában, miként a hivatásos ökölvívásban ma is szokásos — már világbajnoki mérkőzéseket is rendeztek egypáreve­zős (szkiff) hajóban. Az 1880-as évek elején az Egyesült Államok legjobb hivatásos evezőse, Ed­ward Trickett birtokolta a büszke világ­bajnoki címet. Népes szurkolótábora volt, s a rajongók egy része a bajnok­nak az edzéseit is látogatta. És ez volt Trickett szerencséje, mert egy alkalom­mal könnyen végzetessé válható bal­eset érte ... Éppen világbajnoki párosmérkőzésre készülődött, erőteljes előkészületeket folytatott. Egy edzésen azonban egy rossz húzás következtében a hajója megbillent, majd váratlanul felborult és a­­bajnok a vízbe pottyant. Az ott bámészkodó nézők jót nevettek az epi­zódon, hiszen természetesnek vélték, hogy az evezős hajóval vagy anélkül kiúszik majd a partra. Csak akkor döb­bentek meg, amikor látták, hogy a vi­lágbajnok úszás helyett a vizet kétség­­beesetten csapkodva kapkod két kezé­vel a merülő hajó után, majd — mivel azt nem érte el — eltűnik a hullámok alatt. Erre néhány néző gyorsan egy ladik­ba ugrott és gyors evezéssel éppen jó­kor érkezett az eset színhelyére: a má­sodik felbukkanáskor, a harmadik, vég­ső elmerülés előtt érték el a már-már eszméletlen evezőst. A parton nagynehezen magához térí­tették. Ekkor az addig bálványozott Trickett — a közben megszaporodott közönség általános megrökönyödésére — szégyenkezve bevallotta, hogy ő bizony egyáltalán nem tud úszni.. . A későbbi krónikákban nem talál­tunk híradást arról, hogy a majdnem póruljárt világbajnok folytatta-e a ver­senyzést. Ha igen, akkor az ő indulása esetén a rendezők nyugodtan kitehették volna a figyelmeztető táblát: „Vigyázat! Mélyvíz! !” A legértékesebb aranyérem Az első világháború előtti legnagyobb szabású olimpián, az 1912. évi stockhol­mi játékokon (már 28 ország több mint 2500 versenyzője vetélkedett az ér­mekért) a győzteseken kívül három sze­mély kapott aranyérmet: a szervezésben és a rendezésben fáradhatatlanul tevé­kenykedő svéd trónörökös, a szervező­­bizottság elnöke és az olimpia legfőbb rendezője, a NOB egyik alapító tagja, Viktor Gustav Balek ezredes, valamint egy svéd­­ anya. A tiszteletre méltó asszony azért kap­ta meg a legértékesebb olimpiai díjat, mert hat fia vett részt a stockholmi játékokon! Sajnos, a krónika (egy ko­rabeli magyar sportlap) nem örökítette meg a nevét, így nem tudjuk, hogy gyermekei milyen sportágakban és mi­lyen sikerrel szerepeltek az olimpián. Antal Zoltán XLII. 91. ♦ 1986. április 18 SPORTFILA TELIA Mundial... Mundial... A bélyegleadáson is jól le­mérhető, hogy hamarosan megkezdődik a labdarúgó­világbajnokság 24-es mező­nyű döntője; világszerte egy­re több filatéliai dokumen­tum köszönti a legnépsze­rűbb sportág négyévenként ismétlődő legnagyobb esemé­nyét, amelynek — 1968 után immár másodszor — ismét Mexikó ad otthont. Némi túlzással azt mond­hatjuk, egy jó mérkőzésen nem látni annyi izgalmas jelenetet, mint amennyit eze­ken a bélyegeken, blokko­kon, kisíveken, amelyekből a legújabbakat mutatjuk be az alábbiakban. Előtte azonban azt a labdát ábrázoló alkal­mi bélyegzőt, amelyet Buda­pesten a 4-es számú posta­­hivatal használt április 2-án, az ugyancsak mérkőzésjele­netekkel díszített hatcímletű magyar sor és a hozzátarto­zó blokk forgalomba bocsá­tásának napján. Szintén labda, egy pár fut­­ballcipő és egy kupa (de nem a világbajnokság tró­feája!) látható Antigua és Barbuda négycímletű sorá­nak 30 centes bélyegén, míg a másik hármon egy gól tör­ténete a képekben elbeszél­ve. A 60 centes címleten egy játékos a levegőben úszva fejeli kapura a labdát, amely az 1 kelet-karib dollároson már védhetetlenül tart a há­lóba, olyannyira, hogy a já­tékvezető sípszóval jelzi is a gólt és magasra emelt kéz­zel mutatja a középkezdést. A 4 dolláros bélyegen ugyan­ez a labda már a hálóban látható, mellette a kapus két üres tenyere. A sorhoz 5 ke­­let-karib dolláros blokk tar­tozik, ezen a két mérkőző csapat egy-egy játékosa ,,vi­zitálja” kezdés előtt a lab­dát. Hét bélyegből áll (a név­érték 1, 4, 5, 10, 30, 40, il­letve 50 centavos) a kubai posta újabb világbajnoki so­ra, amelyhez 1 peso névér­tékű blokk tartozik, s ugyan­csak hétcímletű a blokkal együtt megjelent nicaraguai sor. A bolgár posta hat bé­lyeget tartalmazó (5, 13, 20, 30, 42, 50 sztatinka) sort és 1 levas blokkot, míg Viet­nam postája háromcímletű sort és szintén blokkot adott ki az esemény előhírnökéül. Négy bélyeget tartalmaz (a névérték 10, 70 cent, 1 és 4 kelet-karib dollár) a Gre­­nadine-szigetcsoport sora, amelyhez 5 dolláros blokk tartozik. Ugyancsak négy­­címletű sort bocsátott forga­lomba Dominika, Grenada, Lesotho, illetve Uganda pos­tája. Eseményről eseményre Hétcímletű sorral hívta fel a figyelmet a görög posta (a bélyegek névértéke 18, 27, 32, 35, 40, 59 és 110 drachma) az idei év néhány jelentős sporteseményére, többek kö­zött például a birkózó, va­lamint az ifjúsági labdarúgó Európa-bajnokságra, és a röplabda-világba­j­nokságra. A záróérték az újkori olim­piai játékok 90. évfordulójá­ról emlékezik meg. Egy versenysorozat névváltozásai Már megjelentek az első bélyegek (Man-sziget postá­ja adta ki a háromcímletű sort) a XIII. Nemzetközös­ségi Játékokra, amelynek a nyáron a skóciai Edinburgh lesz a házigazdája. Ennek a négyévenként, az olimpiai szabályoknak meg­felelően sorra kerülő ese­­­­ménynek a megrendezését 1928-ban határozták el. Az elsőt a kanadai Hamilton­­ban bonyolították le 1930- ban, akkor még Brit Biro­dalmi Játékok néven. Az az­óta bekövetkezett névválto­zások jól tükrözik az egy­kori Brit Birodalom hatalmi helyzetében bekövetkezett változásokat. Az ötödik ese­ménynek (az ugyancsak ka­nadai Vancouverben 1954- ben) már Brit Birodalmi és Nemzetközösségi Játékok, a nyolcadiknak (a jamaicai Kingstonban) pedig Brit Nemzetközösségi Játékok volt a neve. A tizenegyedik (1973-ban a kanadai Edmon­­tonban) játékokon aztán újabb névváltozás történt. Az elnevezésből elmaradt a brit szó és az eseményt azóta Nemzetközösségi Játékoknak hívják. A játékok műsorán egyéb­ként hét állandó sportág (atlétika, birkózás, kerékpá­rozás, ökölvívás, sportlövé­szet, súlyemelés és úszás) szerepel, s a rendezők álta­lában még további három más sportágat választhatnak. Újdonságok LUXEMBURG. A négy­címletű Évfordulók sorozat egyik bélyege (a névérték 12 frank) az asztalitenisz-szö­vetség fennállásának 50 éves jubileumáról emlékezik meg. SZOVJETUNIÓ. Alkalmi bé­lyeg (15 képek) az A-csopor­­tos jégkorong-világbajnok­ságra. BULGÁRIA. Bélyeg (5 sztatinka) és blokk (50 sztotinka) a Levszki-Szpar­­tak Sportegyesület fennállá­sának 75. évfordulójára. FRANCIAORSZÁG. 2.20 frankos bélyeg a turizmust népszerűsítő sorozatban. EGYIPTOM. 5 piaszteres bé­lyeg az Egyiptomi Olimpiai Bizottság 75 éves jubileumá­ra. TI DOJJÁR­Y 4 KULTÚRA ♦ TECH ATKA ♦ GAZDASÁG ♦ SZABADIDŐ ♦ SPORTTÖRTÉNET

Next