Népsport, 1986. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1986-04-18 / 91. szám
6 NÉPSPORT Fekvőtámasz RalfWullt tizenéves koromban DUlUlgUIlS2jn£S2 akartam lenni és jelentkeztem a főiskolára. A második kísérletnél aztán csodákcsodája, fel is vettek Halász Jutka, Polonyi Gyöngyi, Tordai Teri, Szegedi Erika, Izsóf Vili, Béres Ili, Újlaki Laci, s a szintén nagyon tehetséges, de azóta már elhunyt Piróth Gyula mellé, hogy csak néhányukra emlékezzem. Abban az időben, közvetlenül a főiskola előtt, a Vígszínház — akkor még Magyar Néphadsereg Színház — díszletmunkása voltam. Többek között Tolsztoj csodálatos remekét, a Háború és békét adtuk; mondom így, többes számban, mint afféle azóta már kiebrudalódott színházi ember, aki tudja és vallja, hogy az előadás közösségi produktum, mint ahogy az az újságszerkesztés is. A függöny nélküli színpad — amely egyetlen hatalmas díszletdobogóból állt, s amelyre a jelenetek váltakozása szerint, a sötétben hordtuk be az empire stílusú bútorokat — nagy újdonság volt akkoriban, a darab pedig felejthetetlen siker. Micsoda parádés szereposztás: Páger, Ruttkai, Szakáts Miklós és Pálos. Utóbbi mint Bonaparte Napoleon. Az élete virágjában — már tizenhat éve! — elhunyt nagyszerű Pálos György, aki színész- és férfiideálom is volt. Az volt a szórakozásom, hogy a várakozás csendjében a hátsó, sötét körfüggöny mögött mellső fekvőtámaszokat végeztem, mindig eggyel többet és többet, ahányszor csak a darab ment; isten bizony, nem tudom, hány előadást ért meg végül, különben is 1960 őszén már jó voltam. Fellíltm az egyik este’szokátlinításához híven csendesen és szerényen megjelent a sötétben mellettem Pálos György, akinek a felesége, a drága Olty Magda — Szintén nincs már az élők sorában — annak a felvételi bizottságnak volt a tagja, amelyik az életemről döntött a főiskolán. Jött Pálos, én pedig éppen befejeztem napi fekvőtámasz adagomat, és Jó estét !-tel köszöntöttem. „Jó estét” — viszonozta köszönésemet Bonaparte Napoleon, mert akkor már nem Pálos György volt, hanem a nagy tábornok, híres kézmozdulatával, jobb keze a zubbonya gombolásán át a gyomrán. Egy ideig csend lett, aztán újra megszólalt Napóleon: „Gratulálok, fel van véve, de kérem, kezelje a hírt államtitok gyanánt, amíg a hivatalos levél meg nem érkezik." „Köszönöm, nagyon köszönöm. ..” — hebegtem könnyeimtől fuldokolva, miközben a császár kilépett a világot jelentő deszkákra. Mint Desaix, a császár kedvenc tábornoka, ebben a pillanatban az életemet is ontottam volna a francia lobogóért, de én csak a kellékeket hordhattam. Azrju színen a Mesélő. Sza“J*“káts Miklós éppen azt mondotta volt: „Most hát a sorsszínpad következik! Ismerik Napoleon mondatát? »A politika sors!” Ezután a császárra szegeződött a reflektor: „Voltairetől kaptam ezt a mondatot” — mondta Napoleon. „Ki ez?” — szólalt meg Natasa. „Napoleon, »l’Empereur de l’Europe! Natasa: „A világra ő hozta a szerencsétlenséget!” És újra Napoleon: „Szerencsétlenséget? Ez az ostobák szava, azoké, akikben nincs zsenialitás, hogy úrrá legyenek a sorsukon.” És amikor körülbelül ide érkezhetett a dialógus, ismét nekiálltam a fekvőtámaszoknak és alighanem egyéni csúcsot is döntöttem, de örömömben számolni elfelejtettem. Teleki Lászlótól, a Népsport egykori főszerkesztőjétől tudom, hogy Pálos György édesapja, Patrovits Károly az MTK futballcsapatának jobbhátvédje — még az Orth-féle gárdában —később a Nemzeti Sport titkára és főkönyvelője volt, aki maga is újságíróskodott. 1944-ben nagy hőstettet hajtott végre. Egy zsidó munkásszázad parancsnokaként kapta az utasítást, hogy Németországba vezényelje a rábízott embereket. „Patro” viszont szélnek eresztette őket... Később a nyilasok fogták el és feltehetőleg ők végeztek vele. Néhány prros ezedett a Nemntilally OVNzetközi Olimpiai Akadémia színhelyén. Olimpiában elkésett az egyik hallgató az előadásról, és ott a nagy nyilvánosság előtt, hogy penitenciát gyakoroljon, kézenállásba vágta magát, majd mellső fekvőtámaszokat végzett. És nekem azokról a fekvőtámaszokról ott, az újkori olimpiai játékok színpadán Pálos György jutott az eszembe. És ha ma, bárhol és bármikor valaki a következő szavakkal köszönne rám, hogy „Voltaire-től kaptam ezt a mondatot", biz'isten azonnal mellső fekvőtámaszokat csinálnék, mert kevésszer akartam én elrepülni az életemben a boldogságtól, de akkor, az államtitok tudomásul vétele után, majdnem felrepültem a színház zsinórpadlására. Kő András — kissé törik Történt, hogy Nestor Rosti, az argentinok egykori világhírű közép fedezete egyesületet változtatott. A Huracan „néhány pesóval" többet ígért, hát otthagyta a River Platét. A következtetés: felháborodott levelek ezrei, nyilvános zokogás a stadionban ... Sőt! A River Plate—Huracan mérkőzésen a játékvezető büntetőt ítélt a Huracan javára. A labdának az „áruló” Rossi futott neki és nagy nyugalommal bombázott az anyaegyesület hálójába. És a lelátón — mindezt hivatalos jelentésekből vettük — a következő pillanatban egy Plate-szurkoló holtan esett össze. A brit koronagyarmat Hong-Kongban, amelynek szűk területén mintegy nyolcmillió ember él, nincsenek megfelelő számú, modern sportlétesítmények, a foci mégis a legnépszerűbb tömegsportok közé tartozik. Talán éppen a sportpályák hiánya miatt, vagy ki tudja, miért. Hong-Kongban e népszerű játéknak egy új, különleges változatát, a „minifocit” honosították meg, amelyet a szabályosnál jóval kisebb ,pályán, mindössze ötöt játékosból álló csapatok játszanak. Az így rendezett bajnoki küzdelmek rendkívül népszerűek, nagy és lelkes közönség előtt zajlanak. Sőt! Újabban már úgynevezett „családi” csapatok is alakultak. Elképzelhető ezek után, hogy a foci ürügyén milyen vérre menő harcot vívhatnak egymással a modern „Capuletek” és „Montaguek”... $poritittri‡»zuni€›h Evezős világbajnok a vízben Elképzelhető-e, hogy egy versenyevezős nem tud úszni? Ugyebár nem! Ez nálunk már vadevezősöknél sem fordulhat elő, hiszen a vízijártassági vizsga úszástudást is követel. (Sajnos, a hatóságok által előírt biztonsági szabályokat manapság is sokan nem tartják be . ..) Azt a múltban is alig lehetett feltételezni, hogy egy nemzetközi élvonalba tartozó evezős nem tud úszni. De a sport története erre is szolgáltat — méghozzá nem is akármilyen — példát! A hivatásos evezősök révén ebben a sportágban már a múlt század 70-es éveiben élénk nemzetközi vérkeringés indult meg. Abban az időben — kihívásos alapon és páros verseny formájában, miként a hivatásos ökölvívásban ma is szokásos — már világbajnoki mérkőzéseket is rendeztek egypárevezős (szkiff) hajóban. Az 1880-as évek elején az Egyesült Államok legjobb hivatásos evezőse, Edward Trickett birtokolta a büszke világbajnoki címet. Népes szurkolótábora volt, s a rajongók egy része a bajnoknak az edzéseit is látogatta. És ez volt Trickett szerencséje, mert egy alkalommal könnyen végzetessé válható baleset érte ... Éppen világbajnoki párosmérkőzésre készülődött, erőteljes előkészületeket folytatott. Egy edzésen azonban egy rossz húzás következtében a hajója megbillent, majd váratlanul felborult és abajnok a vízbe pottyant. Az ott bámészkodó nézők jót nevettek az epizódon, hiszen természetesnek vélték, hogy az evezős hajóval vagy anélkül kiúszik majd a partra. Csak akkor döbbentek meg, amikor látták, hogy a világbajnok úszás helyett a vizet kétségbeesetten csapkodva kapkod két kezével a merülő hajó után, majd — mivel azt nem érte el — eltűnik a hullámok alatt. Erre néhány néző gyorsan egy ladikba ugrott és gyors evezéssel éppen jókor érkezett az eset színhelyére: a második felbukkanáskor, a harmadik, végső elmerülés előtt érték el a már-már eszméletlen evezőst. A parton nagynehezen magához térítették. Ekkor az addig bálványozott Trickett — a közben megszaporodott közönség általános megrökönyödésére — szégyenkezve bevallotta, hogy ő bizony egyáltalán nem tud úszni.. . A későbbi krónikákban nem találtunk híradást arról, hogy a majdnem póruljárt világbajnok folytatta-e a versenyzést. Ha igen, akkor az ő indulása esetén a rendezők nyugodtan kitehették volna a figyelmeztető táblát: „Vigyázat! Mélyvíz! !” A legértékesebb aranyérem Az első világháború előtti legnagyobb szabású olimpián, az 1912. évi stockholmi játékokon (már 28 ország több mint 2500 versenyzője vetélkedett az érmekért) a győzteseken kívül három személy kapott aranyérmet: a szervezésben és a rendezésben fáradhatatlanul tevékenykedő svéd trónörökös, a szervezőbizottság elnöke és az olimpia legfőbb rendezője, a NOB egyik alapító tagja, Viktor Gustav Balek ezredes, valamint egy svéd anya. A tiszteletre méltó asszony azért kapta meg a legértékesebb olimpiai díjat, mert hat fia vett részt a stockholmi játékokon! Sajnos, a krónika (egy korabeli magyar sportlap) nem örökítette meg a nevét, így nem tudjuk, hogy gyermekei milyen sportágakban és milyen sikerrel szerepeltek az olimpián. Antal Zoltán XLII. 91. ♦ 1986. április 18 SPORTFILA TELIA Mundial... Mundial... A bélyegleadáson is jól lemérhető, hogy hamarosan megkezdődik a labdarúgóvilágbajnokság 24-es mezőnyű döntője; világszerte egyre több filatéliai dokumentum köszönti a legnépszerűbb sportág négyévenként ismétlődő legnagyobb eseményét, amelynek — 1968 után immár másodszor — ismét Mexikó ad otthont. Némi túlzással azt mondhatjuk, egy jó mérkőzésen nem látni annyi izgalmas jelenetet, mint amennyit ezeken a bélyegeken, blokkokon, kisíveken, amelyekből a legújabbakat mutatjuk be az alábbiakban. Előtte azonban azt a labdát ábrázoló alkalmi bélyegzőt, amelyet Budapesten a 4-es számú postahivatal használt április 2-án, az ugyancsak mérkőzésjelenetekkel díszített hatcímletű magyar sor és a hozzátartozó blokk forgalomba bocsátásának napján. Szintén labda, egy pár futballcipő és egy kupa (de nem a világbajnokság trófeája!) látható Antigua és Barbuda négycímletű sorának 30 centes bélyegén, míg a másik hármon egy gól története a képekben elbeszélve. A 60 centes címleten egy játékos a levegőben úszva fejeli kapura a labdát, amely az 1 kelet-karib dollároson már védhetetlenül tart a hálóba, olyannyira, hogy a játékvezető sípszóval jelzi is a gólt és magasra emelt kézzel mutatja a középkezdést. A 4 dolláros bélyegen ugyanez a labda már a hálóban látható, mellette a kapus két üres tenyere. A sorhoz 5 kelet-karib dolláros blokk tartozik, ezen a két mérkőző csapat egy-egy játékosa ,,vizitálja” kezdés előtt a labdát. Hét bélyegből áll (a névérték 1, 4, 5, 10, 30, 40, illetve 50 centavos) a kubai posta újabb világbajnoki sora, amelyhez 1 peso névértékű blokk tartozik, s ugyancsak hétcímletű a blokkal együtt megjelent nicaraguai sor. A bolgár posta hat bélyeget tartalmazó (5, 13, 20, 30, 42, 50 sztatinka) sort és 1 levas blokkot, míg Vietnam postája háromcímletű sort és szintén blokkot adott ki az esemény előhírnökéül. Négy bélyeget tartalmaz (a névérték 10, 70 cent, 1 és 4 kelet-karib dollár) a Grenadine-szigetcsoport sora, amelyhez 5 dolláros blokk tartozik. Ugyancsak négycímletű sort bocsátott forgalomba Dominika, Grenada, Lesotho, illetve Uganda postája. Eseményről eseményre Hétcímletű sorral hívta fel a figyelmet a görög posta (a bélyegek névértéke 18, 27, 32, 35, 40, 59 és 110 drachma) az idei év néhány jelentős sporteseményére, többek között például a birkózó, valamint az ifjúsági labdarúgó Európa-bajnokságra, és a röplabda-világbajnokságra. A záróérték az újkori olimpiai játékok 90. évfordulójáról emlékezik meg. Egy versenysorozat névváltozásai Már megjelentek az első bélyegek (Man-sziget postája adta ki a háromcímletű sort) a XIII. Nemzetközösségi Játékokra, amelynek a nyáron a skóciai Edinburgh lesz a házigazdája. Ennek a négyévenként, az olimpiai szabályoknak megfelelően sorra kerülő eseménynek a megrendezését 1928-ban határozták el. Az elsőt a kanadai Hamiltonban bonyolították le 1930- ban, akkor még Brit Birodalmi Játékok néven. Az azóta bekövetkezett névváltozások jól tükrözik az egykori Brit Birodalom hatalmi helyzetében bekövetkezett változásokat. Az ötödik eseménynek (az ugyancsak kanadai Vancouverben 1954- ben) már Brit Birodalmi és Nemzetközösségi Játékok, a nyolcadiknak (a jamaicai Kingstonban) pedig Brit Nemzetközösségi Játékok volt a neve. A tizenegyedik (1973-ban a kanadai Edmontonban) játékokon aztán újabb névváltozás történt. Az elnevezésből elmaradt a brit szó és az eseményt azóta Nemzetközösségi Játékoknak hívják. A játékok műsorán egyébként hét állandó sportág (atlétika, birkózás, kerékpározás, ökölvívás, sportlövészet, súlyemelés és úszás) szerepel, s a rendezők általában még további három más sportágat választhatnak. Újdonságok LUXEMBURG. A négycímletű Évfordulók sorozat egyik bélyege (a névérték 12 frank) az asztalitenisz-szövetség fennállásának 50 éves jubileumáról emlékezik meg. SZOVJETUNIÓ. Alkalmi bélyeg (15 képek) az A-csoportos jégkorong-világbajnokságra. BULGÁRIA. Bélyeg (5 sztatinka) és blokk (50 sztotinka) a Levszki-Szpartak Sportegyesület fennállásának 75. évfordulójára. FRANCIAORSZÁG. 2.20 frankos bélyeg a turizmust népszerűsítő sorozatban. EGYIPTOM. 5 piaszteres bélyeg az Egyiptomi Olimpiai Bizottság 75 éves jubileumára. TI DOJJÁRY 4 KULTÚRA ♦ TECH ATKA ♦ GAZDASÁG ♦ SZABADIDŐ ♦ SPORTTÖRTÉNET