Népsport, 1986. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

XLI. 92. ♦ 1986. április 19 Ifjúsági EB-selejtezők Azonos feladat, azonos gondok Azonos a feladat, azonos az időpont és csak­nem azonos országbeliek az ellenfelek is. Ugyanis a magyar leány és fiú ifjúsági kosárlabda-váloga­tott április 25—27-én EB-selejtezőt játszik. A lá­nyok Budapesten a románok, a bolgárok és a görögök, a fiúk Konstancában a románok, a bol­gárok és a csehszlovákok ellen. Mindkét csoport­ban két együttes vívhatja ki a továbbjutást. — Nagyon nehéz ellenfeleket kaptak a fiata­lok, főleg a fiúk, mert a csoportjukban egyetlen gyengébb képességű csapat sincs — mondta Ju­hász Sándor, az MKSZ szakfelügyelője. — Így tőlük tisztes helytállást várunk, amely lehet, hogy elegendő lesz a döntőbe kerüléshez, a lányoktól viszont egyértelmű kudarc lenne a kiesés. Kosárlabda Volt egyszer egy csa­pat ... Két évvel ezelő­tt megnyerte az IBV-t, s a hazai szakemberek elége­detten sóhajtottak fel, vég­re a fiúknál is van harcos, küzdőképes, magas, jól do­bó ifjúsági válogatott. A gárda maradt, az edző vál­tozott és szép lassacskán egyre halványultak a re­mények, az eredmények. — Amikor ősszel átvet­tem az együttest, egyetlen útját láttam annak, hogy sikerrel vegyük az EB-se­­lejtezőt: a fiúkkal közösen fel kell támasztanunk azt az IBV-csapatot — emlé­kezett vissza Kertész Ist­ván, a legújabb vezetőed­ző. De már a kezdet sem úgy sikerült, ahogy szeret­ték volna: Krasovec Ame­rikában tanul, Lesti és Ifia­­la már megsérült. Kárpáti és Gál váratlanul bejelen­tette, hogy iskolai, illetve családi gondok miatt le­mond a válogatottságról. És még mindig nem ez volt a legrosszabb. — Az első edzések, majd az első torna világosan mutatta, hogy a játékosok­nál súlyos képzettségbeli hiányosságok vannak — folytatta a szakember. — Az irányítók vagy fizikai­lag gyengék, vagy a tech­nikai tudásuk alacsony, a mezőnyjátékosok rossz szá­zalékkal dobnak, a cente­rek pedig mindenben el­maradnak a nemzetközi mezőnytől. Segített volna, ha a ko­sarasok NB I-es klubjuk­ban több játéklehetőséget kapnak; ha a Felszabadu­lási Kupa-mérkőzéseken az ellenfelek és a bírók meg­hallgatják az edző kérését, agresszíven védekeznek, il­letve engedik a keményebb játékot. Maradtak tehát a kéthetenkénti edzések, ahol Kertész István és segítője megpróbálta a fiúkat rá­szoktatni a pontosságra, s kialakítani bennük a fe­gyelmezett játék igényét. — Mindezek ellenére biztos vagyok abban, hogy továbbjutunk — tette hoz­zá a szakvezető. — Kra­sovec hazajön a selejtező­re, Gál ismét játékra je­lentkezett és meggyógyul­tak a sérültek is. Minden azon múlik, hogy Kraso­vec Péter és Gál László milyen formában lesz, hi­szen ők a kulcsemberek. A srácok elérhető közelség­ben érzik a sikert és ez doppingolja őket. ★ Két meghatározó egyé­nisége van a leány váloga­tottnak is: Nagy Dóra és Balogh Judit tavaly már a felnőtt EB-n sem vallott szégyent. Igen ám, csak­hogy ők a selejtezőn még ott lesznek, de továbbjutás esetén az olaszországi dön­tőben már nem, mert a női felnőtt csapattal a VB- re készülnek. — Ezzel a két lánnyal még egy EB-érem sem vol­na elérhetetlen, különben csak a tisztes szereplésben reménykedhetünk — mondta Varga Mátyás ve­zetőedző. — Nélkülük csak akkor lenne reményünk, ha a többi csapat is „lyuka­san” jönne. És mintha csak a fiúk szakvezetőjének gondolatát folytatta volna, Varga Má­tyás is az eddigi közös ed­zések kedvezőtlen tapasz­talatáról beszélt. — A magyar képzésbe­tegség minden jellemzője megtalálható a játékosok­nál. Pontatlanok, nincse­nek hozzászokva a rend­szeres, magas intenzitású edzésekhez, a fokozott iramhoz, egyéni és csapat­­védekezésben gyengék. És a többségük hiába játszik hétről hétre az NB 1-ben, ez sem jelent­­ számukra előnyt, hiszen ugyanezeket a hibákat lehet felfedezni az idősebb kosarasoknál is. Pedig szemmel láthatóan ennél jóval több van ezek­ben a lányokban, csak az edzéseken nem kényszerí­tik őket arra, hogy ezt ki is hozzák magukból. Szíve­sen elmondtam volna mindezt az edzőkollégák­nak is, ha csak egyszer is érdeklődtek volna tanítvá­nyaikról ... Nagy és Balogh jóvoltá­ból azonban a leánycsapat mindezzel együtt, illetve mindezek ellenére, biztos esélyes. Legalábbis a se­lejtezőn. Nemcsak akciókban gondolkodunk! „Az ifjúsági szövetséget többször bírálták már, hogy csak akciókban képes gon­dolkodni” — mondta az MTI munkatársának dr. Dombóvári Ottó, a KISZ KB Sportosztályának vezetője. Ez a vélemény elhangzott a most véget ért Magyar If­júság Kupa kispályás labda­rúgótorna kapcsán is? — Nem fogalmazódott meg olyan élesen, mint szokott — válaszolta. — Ez is jele a sikeres rendezésnek. El­mondható, hogy szinte az egész országot megmozgatta az esemény, 50 ezren csatla­koztak a felhíváshoz, több hónapon keresztül mozogtak rendszeresen a résztvevők. Éppen ezért úgy érezzük, hogy célunkat teljesítettük. A következő időszak mun­káját mi jellemzi? — A hangsúly az ifjúsági turizmus fejlesztésén lesz. Ezt szolgálja a Hazánk, Ma­gyarország túrasorozat, , a vándortáborok és a Vándor­kerék sportmozgalom beindí­tása. Továbbra is kezdemé­nyezői leszünk minden ese­ménynek, amellyel segíteni tudjuk a rendszeres tested­zőket, mozogni vágyókrat. Így változatlanul támogat­juk az olimpiai ötpróba és természetesen a Magyar If­júság Kupa megrendezését. Közeleg a nyári vakáció. Milyen „étlapból” választ­hatnak a szünidőben a diá­kok? — Június elejétől megkez­dődik a vízitúrázók vándor­táborozása. A jelentkezése­ket már lezártuk, az idén kétszeresére nőtt az evező­sök száma. Gyalogos, kerék­páros vándortáborokba, va­­lamint a már hagyományos építőtáborokba várjuk a fia­talokat — fejezte be nyilat­kozatát dr. Dombóvári Ottó. Azonos feladatra, azonos időben és csaknem azonos országbeli ellenfelekkel szemben készül a leány és fiú ifjúsági válogatott. És a két vezető­edző szavai szerint azonos képzettségi (pontosab­ban: képzetlenség­i) szintről is veszik fel a ver­senyt. Ezen nemcsak érdemes, hanem szükséges is lenne minél előbb elgondolkodni. Az EB-selejtező végeredményétől függetlenül... B. Cs. .Ha vérzik az orra, leül a kispadra... Kézilabda Buday Ferenc, a Bp. Honvéd, majd a Szegedi Volán egykori kitűnő kézi­labdázója tavaly a Hadi­köz NB I B-s férficsapa­tának edzéseit irányította. Méghozzá sikerrel, hiszen a mostani bajnoki idény­ben a hódmezővásárhelyi együttes már az első osz­tályban szerepel. Ennek ellenére a kispado­n most egy kollégája ül. — Vajon miért? — kér­deztük a most 35 eszten­dős, 114-szeres válogatott átlövőtől. — Az elmúlt év végén az olaszországi Terramóból megkerestek, mert olyan játékosra volt szükségük, aki az edzések irányításá­ban is segítségükre lehet. Ebben az országban ugyan­­is rövid ideje, mindössze tizenkilenc éve kézilabdáz­nak szervezetten. „ Elégedettek a játéká­val? — Egyelőre egy évre szól a szerződésem, de sze­retnék, ha hosszabbítanék. Tizenkilenc bajnoki mér­kőzésen összesen százki­­lencven gólt dobtam. A csapatban az utánam kö­vetkező játékos hetvenki­lenc gólos. Jelenleg a má­sodik helyen állunk a B- ligában. Már a rájátszás zajlik, tehát a jelek szerint minden esélyünk megvan az első osztályba kerülés­re. Egyébként az idénykez­det előtt ez volt az együt­tes célja. — Edzőként is foglal­koztatják? — Lényegében a feladat­nak ez a része megoszlik időztem és a vezetőedző kö­zött. Maximálisan számít a segítségemre. Mivel csak most kezdik tanulni az edzői szakmát, az elkövet­kezendő egy-két évet a hazai szakemberek nevelé­sére is szánják. Ismert külföldi játékosoktól és ed­zőktől lesik el a kézilabdá­zás tudomá­nyá­t.­­ Ezek szerint több­­külföldi szerepel Olaszor­szágban? — Természetesen. Min­denekelőtt jugoszlávok, de rajtam kívül van itt több magyar is. Pál Árpi pél­dául az A-ligás Bressano­­neban kézilabdázik, ahol a sokszoros válogatott Barka Laci a csapat mestere. Kovács Miklós, a balkezes átlövő, az FTC volt játé­kosa pedig Meranóba szer­ződött, szintén egy B-ligás együtteshez. Ismert név a román Birtalan, akivel baj­noki mérkőzésen ellenfél­ként találkoztam. " Mi jellemző az olasz játékosokra? — Még tudatosítani kell bennük, hogy megfelelő akaraterő és küzdeni tudás nélkül senki sem számíthat eredményekre. A mi csa­patunkban néhány játékos igencsak elhagyja magát. Ha például vérzik az orra, rögtön leül a kispadra, nem hajlandó tovább ját­szani. Ugyanezt teszik, ha az edzéseken kicsit elfá­radnak. Holott ilyenkor jól bevált szokás szerint nem pihenni, hanem inkább még rátenni kellene az ed­zésadagra. Mondtam is az edzőnek, ezt nem enged­heti meg, ha eredményt vár tőlük. Persze, az is igaz, hogy az itteni másod­osztályú kézilabdázók pusz­tán kedvtelésből játsza­nak. Akinek kedve van, eljön az edzésre, akinek nincs, otthon marad. Nincs különösebb ügy az ilyes­miből. Igaz, az első osz­tályban itt is más a hely­zet.­­ Mindezeket figyelem­be véve, szívesen játszik ott? — Amikor kimentem, hozzávetőlegesen tudtam, mire vállalkozom. Tisztá­ban voltam azzal, hogy ott még alacsony a színvonal Azt is felmértem, hogy nyelvtudás nélkül rengeteg kellemetlen órám lesz. Mégis belementem a do­logba, mert anyagilag meg­éri, no, és az aktív játék is vonz még. Persze, ezért nagy árat kell fizetni, a családomat hónapokon át nem láthatom. Ennek elle­nére nyugodtan elmondha­tom: megéri. S. H. L. NÉPSPORT 5 Súlyemelő VB Budapesten ? Tizenegy tagú keret a felnőtt EB-re A késő esti órákban fejeződött be csütörtökön a Magyar Súlyemelő Szövetség elnökségi ülése Diósgyőrött, ezért csak pénteken sikerült meg­­tudnunk a részleteket a sportág vezetőitől. He­gedűs Miklós főtitkár elmondta, hogy több témát vitattak meg. Értékelték a Borsod megyei súly­emelő szakosztályok munkáját, meghallgatták a diósgyőri, az ózdi, a leninvárosi és a kazincbar­cikai vezetők szakmai elképzeléseit. Szó esett az idei felnőtt súlyemelő EB előké­születeiről is. A Karl-Marx-Stadtban május 7-étől 11-ig tartó viadalon tíz versenyző indítását ter­vezik. A csapat vezetőjének Eck Tibort jelölték ki, alá a jövő hét végén, Tatán lezajló ifjúsági Duna Kupa szervező bizottságának is az elnöke. A versenyzők személyéről még nem döntöt­tek, de ,mint Ambrus László vezetőedző beszá­molt róla: az utolsó felméréskor Messzi, Balázsfi és Jacsó felkészültsége bíztató, több versenyző formája azonban nem megnyugtató, ezért a csa­pathirdetés még várat magára. További gond, hogy Szanyi Andor katonai szolgálata miatt, Ke­rek István sérülés következtében szóba sem jö­het. A jelenlegi kerettagok a következők:­­52 kg: Babarczi István (OBSK). 75 kg: Messzi István (KSC). 82.5 kg: Csengeti Kálmán (Ózdi KSE), Király László (TBSK), Barsi László (DVTK). 90 kg: Balázs­fi Zoltán (OBSK), Buda Attila (Bp. Honvéd). 100 kg: Bökfi János (Békéscsabai SE.), Hlavati András (Bp. Honvéd). 110 kg: Jacsó Jó­zsef (DVTK), Sándor István (MTK-VM). Az elnökségi ülés megerősítette a Pannónia Kupa sajtótájékoztatójakor már elhangzott (és lapunkban is közölt) döntést: az MLSZ hivatalo­san is kéri a világszövetségtől az 1989., 1990. vagy 1991. évre a felnőtt világbajnokság rendezési jo­gát. — Mi késztette erre az elhatározásra az el­nökséget? — kérdeztük dr. Nagy Zoltántól, az MLSZ elnökétől, aki a következő tájékoztatást adta: — Mindent megteszünk, hogy a szinte alap­sportágnak tekinthető súlyemelést hazánkban népszerűsítsük. A versenysport mellett hatalmas tömegbázist kívánunk teremteni,­ ezért kezdemé­nyezzük a body building hazai felkarolását is, és csatlakozunk minden kezdeményezéshez, amely a súlyemelést népszerűsíti. Nem titkoltuk, hogy ezért váltunk a női súlyemelés versenyszerű be­vezetésének honi úttörőivé, s nyíltan valljuk: egy Budapesten lezajló súlyemelő világbajnokság még inkább megkedveltetné a sportágat. Mind­emellett döntő tény, hogy a magyar súlyemelés nemzetközi tekintélye, eredményessége, az utóbbi évek sikerei mind indokolják, hogy VB-rende­­zők lehessünk, azt már szinte csak mellékesen említve, hogy Magyarországon nagyon régen volt súlyemelő világverseny. Elhatározásunkról szóló döntésünket a nemzetközi szövetségnek már el is küldtük. — A világversenyek rendezése rendkívül nagy anyagi terhek vállalását is jelenti. Hogyan bir­kózik meg ezzel a rendezőség? — Előzetesen felmértünk minden erőforrást, s úgy gondoljuk, hogy a tévé jogdíjakkal, reklám­­bevételekkel és a résztvevők mintegy negyven dolláros nevezési díjával kiegészülve a jegyárbe­vételek fedezik a kiadásokat. Mert bevallhatom: a sportág növekvő népszerűségében bízva a Bu­dapest Sportcsarnokban telt házra számítunk. Amihez persze a jelenleginél is jóval nagyobb szurkológárda, újabb és újabb lelkesítő sikerek szükségesek, de­­ a legutóbbi Pannónia Kupá­ra emlékezve — ez ma már egyáltalán nem tű­nik lehetetlennek. Z. V. GY. Győri a Samsungnál A férfi röptáb­ra MNK bronzmeccsén, az O. Dózsa —Csepel összecsapáson becsülettel helytálltak a vas­gyáriak. Nem sok hiányzott a meglepetéshez. Talán, ha „törököt” fognak. Néha szinte segélykérően néz­ték fel a lelátóra, mondhatni toronyiránt. A „to­rony” azazhogy Gyuri Attila azonban nem segíthe­tett. A 20 éves, 205-szörös válogatott, 198 centiméter magas játékos szeretett volna beállni az egykori társaik közé, ám a szabályok ezt nem teszik lehető­vé. Mint ismeretes, ő kölcsönjátékosként a török Samsun Iimala Sana­ gárdáját erősíti. És nem kis sikerrel. — Hányadik helyen fejeztétek be a bajnoki pont­­vadászatot? — Az ötödiken. Ez nagy bravúr, hiszen újoncok vagyunk az első osztályban. — Úgy tudom, lejárt a szerződésed. 4­ Igen, de újat kötöttünk, a kölcsönös elégedett­ség alapján. — Akkor most csak átmenetileg vagy itthon? 4 Átmenetileg, októberig... Mert addig a ma­gyar válogatott rendelkezésére állok. Szerencsére Botos Ferenc edző számít rám. — Részt veszel a válogatott edzésein? 4 Természetesen, és a közelgő Alba Volán Kupán már játszani is szeretnék. — Októberben vissza kell utaznod Törökországba. Legjobbjaink viszont a jövő év májusában EB-selej­­tezőn vesznek részt. Van így értelme a válogatott­ságnak?­­ Persze. Megállapodtunk a török klub vezetői­vel, hogy az EB-selejtező előtt a felkészülés hajrá­ját már a magyar válogatottal tölthetem. L. Gy.

Next