Népsport, 1986. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1986-05-29 / 124. szám
XLII. 124. ♦ 1986. május 29 NÉPSPORT 3 Mundial ’86 • Mundial '86 • Mundlal ’86 • Mundlal ’86 * Mundial '86 • Mundial ’86 * Mundial ’86• Mundial ’86 A bérházi udvartól Mexikóié Rili viharzott el sablal Pontos beadása tiszta helyzetben találta Biohint, a veterán játékos fénykorát idéző mozdulattal, kapásból rászúrta a labdát, ám a másik „öreg”, Ubaldo Fillol parádés vetődéssel kiütötte azt. A kijevi, de még inkább a madridi játékosok legszívesebben a nézőkkel együtt tapsoltak volna e jól sikerült „veterántalálkozónak”. Az idilli hangulat azonban nem tartott sokáig, mindössze egy másodpercig, mert a spanyol játékosok közé valósággal berobbant egy szemtelen fiatalember, s néhány lépésről a kapuba fejelte a Fillol által kiütött labdát. Az Atletico Madrid világbajnok argentin kapusától már nem tellett újabb bravúrra. A lyoni stadion eredményjelzőjén még csak az ötödik percet jelentő lámpácska gyulladt ki. Néhány pillanat múlva a lelátósemleges részét talpra állító gól szerzőjének neve is elővibrált: ZAVAROV. A Dinamo Kijev középpályása (?), csatára (?) — az egyszerűség kedvéért — mindenese megalapozta a KEK-döntő jó hangulatát. Mindig is értett a hangulatteremtéshez. A vorosilovgrádi bérház kölykeinek futballcsatái csak akkor voltak az igaziak, ha Szasa Zavarovot is leengedték szülei az udvarba. De hogy is tudtak volna ellenállni fiuk kérésének? Tudták, a labda a mindene, akár esett, akár fújt, legszívesebben az udvaron nyargalászott. És cselezett, cselezett, cselezett, a kétségbeesésbe hajszolva az ellenfél játékosait. Igaz, nemcsak az ellenfelet hergelte, hanem saját csapattársait is. Mert, ha egyszer „rácsavarodott” a labdára, akkor más már nemigen férhetett hozzá. Csodának számított, ha faltól falig (szabályosan) le tudták szerelni, vagy csapattársai közül valakit abban „a kegyben” részesített, hogy neki továbbította a labdát. Ez a tehetség táplálta gyermeki önzés természetesen nem tetszett a többieknek, de az aprócska „cselezőgépnek" ennek ellenére mindig bizalmat szavaztak, a nagy csaták előtti szertartásos választáskor. Tizenkét esztendőse volt az udvar „császára”. Nem, nem közösítették ki, egész egyszerűen felfedezték. A helyi sportiskola labdarúgó-tagozatára került, Borisz Fomicsev mester keze alá. Zavarov máig hálás szívvel gondol első edzőjére, akitől — mint mondja — a labdarúgás lényegét tanulta meg. A Fomicsevtől kapott leckék későbbi pályafutását is meghatározták. De nemcsak Fomicsevvel volt szerencséje az akkor még gyerekember Zavarovnak, hanem szülővárosával is. Vorosilovgrád volt ugyanis akkoriban a szovjet labdarúgás fővárosa. A Zarja 1972-ben jutott a csúcsra, amikor megnyerte a bajnokságot. Volt tehát kitől tanulniuk a Zavarovhoz hasonló futballpalántáknak, nem volt hiány példaképekben. Tűrés nélkül cseh nem vállalt túl nagy kockázatot, amikor a Zarja edzőinek figyelmébe ajánlotta védencét. Alig 16 esztendősen mutatkozott be a legmagasabb osztályban szereplő gárda tartalékegyüttesében. Három évig „izmosodott a fakóban", a Zarja első csapatába annak idején nem volt könnyű bekerülni. Zavarovnak 1979-ben sikerült, de mielőtt igazából elfogadtathatta volna magát a vezetőkkel és szurkolókkal, sorsa a közeli nagyvárosba, a Don menti Rosztovba vezérelte. Új közeg, új társak, de az osztály — Zavarov szerencséjére — ugyanaz. Az SZKA akkor még a legjobbak között szerepel, ám hullámzó teljesítményt nyújt. Zavarovval sem lesz kiegyensúlyozottabb a rosztovi gárda, sőt, 1984-ben kényszerű búcsút vesz az első ligától. A kipottyant csapatban nem Zavarov volt a sztár (így a bűnbak sem), játéka azonban nem maradt észrevétlen, hiszen nem kisebb klub hívja, mint a Dinamo Kijev. Boldogan megy a nagycsapatba, amely éppen akkor nem nagy. A fehér-kékek fennállásuk talán legnehezebb időszakát élik, előző sikereikhez méltatlan helyen, a hetediken zárták az idényt. Az egyetlen vigasz vezetőnek és játékosnak egyformán, hogy az új évtől ismét a korábbi sikerkovács, Valerij Lobanovszkij irányítja a csapatot. Ezek után valóságos csapás volt a Lobanovszkijjal „felvívott” tizedik hely. Zavarov legalább olyan csalódott, mint a kijevi szurkolók. Nem tudott gyökeret verni új együttesében. Idegen volt számára minden: a hely, a társak, a játékstílus, amely abban az idényben görcsös erőlködésnél nem volt több. Vergődött a csapat, s benne Zavarov is. A mester hite idényben új Dinamo játszott, s új Zavarov. A mester megtalálta a számára legmegfelelőbb játékmodort. A filigráni (mindössze 170 cm magas, 68 kilós) csatárnak már nem kellett az ellenfél tizenhatosán a nála egy-két fejjel magasabb vetélytársakkal csatáznia, melyről indulva sokkal jobban kamatoztathatta vele született adottságát, nem mindennapi cselezőkészségét. Persze, utóbb nemcsak „driblizésből” állt Zavarov tudománya. Bár továbbra is a kilences számú mezben játszik, ő mozgatja az együttest. A szakértők egyöntetű megállapítása szerint a mozgékony hátravont középcsatár új színt vitt a Dinamo játékába, a kijeviek támadásai sokkal ötletesebbek, kiismerhetetlenebbek lettek. S ez gólokban kamatozott A Dinamo nagy menetelése, s Zavarov egyre érettebb játéka iránt a szövetségi kapitány sem maradhatott közömbös. Alekszandr Zavarov 1985. augusztus 7-én Moszkvában — a románok ellen — lépett először pályára címeres mezben. Azóta még hatszor jutott szóhoz a legjobbak között, s természetesen élvezi a nemrég megválasztott „új” kapitány bizalmát. Valerij Lobanovszkijnál senki sem tudja jobban, mennyit ér a filigrán kilences ... Húshagyó kedd, szerda, csütörtök (Folytatás az 1. oldalról.) korlát szakított meg. Mezey mérkőzésszerű iramot diktált, s főleg akkor pattogtak vezényszavai, amikor a kapuralövést sulykolták a játékosok, és a kényszerítő átadásokat gyakorolták — védővel a nyakukon — a csatárok. Pörgött a forrószínpad, szinte mérkőzéssel felérő terhelést kaptak az edzés kilencven perce alatt a játékosok. " Taili József, a válogatott edzője már a nagy találkozók előszelét éreztette nyilatkozatában: " Ez már lényegében olyan edzés, amilyent közvetlenül a válogatott mérkőzések előtt szoktunk végezni. Egészen a szovjetek elleni hétfői találkozóig ez a tempó és ez a mennyiség lesz a meghatározó. természetesen a csapatjátékot gyakoroljuk a legtöbbet, ezen van a hangsúly, de a szabadrúgás-variációktól a szögletrúgásokig minden lehetséges mérkőzésszerű momentumot sorra veszünk. Nem vett részt az edzésen Kiprich József és Esterházy Márton. Ám nincs ok aggodalomra, szerencsére nem sérülés vagy betegség akadályozta meg a két szélsőt abban, hogy társaival tartson. — A hétfői edzőmérkőzést csak mi ketten játszottuk végig, s a szövetségi kapitány azt mondta, hogy csak a mai edzés végére kapcsolódjunk be, a kétkapus játékba. De akkor is mindöszsze 15—20 percre. Egyszerűen pihentet bennünket Mezet/ György — magyarázta Kiprich. Valóban ráfér a lazítás, hiszen egyik motorja volt a támadójátéknak a León elleni találkozón. Sokat futott és lőtt egy szép akciógólt — a másikat 11-esből szerezte —, jóformán minden gól előkészítésében benne volt. — Mi a véleménye a csapat első félideji játékáról? — Belül, a pályán is érezhető volt, mennyire gördülékenyek a támadásaink. Felszabadultan játszott link. Sokkal jobban éreztem magam, mint a korábbi edzőmérkőzéseken. Egyre inkább kezdek hozzászokni a klímához. — Ez miben nyilvánul meg? — Sokkal többet tudok futni, egy-egy sprint után már nem lihegek annyit, hétfőn például nem éreztem azt az ólmos fáradtságot a mérkőzés után, amit korábban. — Ez annál is örömtelibb, mert az edzőmérkőzés közben is harminc fok körüli hőmérsékletet mértek. — A hőséget sem éreztem olyan elviselhetetlennek, mint két-három nappal korábban. Egyértelműen frissebben mozogtam. — Mindez akkor válik még szemléletesebbé, ha mondjuk a négy nappal ezelőtti erőállapottal, közérzettel hasonlítjuk össze teljesítményét. — Korábban is sokat futottam, de messze nem olyan iramban, mint most. Végre teljesen fitt vagyok, és remélem, a következő napokban méginkább stabilizálódik ez a kellemes kedélyállapot. Meggyőződésem, a kéthetes ausztriai magaslati edzőtábornak köszönhető, hogy gyorsan akklimatizálódtunk, s kifogástalan az erőnlétünk. — Amíg nem tudott a klímához alkalmazkodni, roszszul aludt? Mert ez az egyik jele annak, ha a szervezet még nem állt át a mexikói életritmusra. — Az első héten éjszakánként legalább kétszerháromszor felébredtem. Most már nyugodtan alszom, hétnyolc órákat is. — A táplálkozás örök gondot jelent Mexikóban. Menynyivel változott itt az étkezési szokása? — A játékosok döntő többsége két-három kilóval könnyebb átlagos versenysúlyánál. Kevesebb húst fogyasztunk és lényegesen több tésztát, szénhidrátot. Ez a Navratilová a Lendl-féle recept, a két világhírű teniszező esküszik rá, hogy ettől lényegesen jobb az erőnléte, növekszik a teljesítőképessége és nincsenek súlyproblémái. Mezey György szerint ennek abból a szempontból is jelentősége van, hogy a fehérje, vagyis a hús, a zsír nehezebben épül be a szervezetbe a magaslaton. Gondot jelent a higiénia is. Az európaiakat hamar leveszi a lábáról egyegy gyomorrontás, -fertőzés. Szerencsére eddig megúszta az egész csapat, csupán Róth Antinak voltak apróbb panaszai vasárnap, de néhány óra alatt rendbejött. Csuhay pedig a múlt hét végi edzőmérkőzésen kisebb napszúrást kapott, de ő is kemény gyerek, két nap alatt, kiheverte az egészet. Hétfőn már újra szerepelt a csapatban. — A szovjetekről milyen információk érkeznek? — Pusztán arra támaszkodhatunk, amit az újságokban olvasunk. Jól ismerem a szovjet labdarúgókat, hiszen az ifjúsági és az utánpótlásválogatottal legalább húszszor szerepeltem ellenük. Technikailag ragyogóan képzettek és elég kemények. Korszerűen futballoznak. Ám az ifjúsági válogatottal és az utánpótlással is többször legyőztük őket. Egyszóval, kellő tapasztalattal rendelkezem ahhoz, hogy ne remegjen a lábam. Szerdán délelőtt tizenegy órakor az irapuatói polgármester, Már Alfredo Kirbach fogadta dr. Páncsics Miklóst, az MLSZ főtitkárát és Nyitrai Lajost, a labdarúgó-szövetség elnökhelyettesét. Ebből az alkalomból az El Sorde Irapuato című lap magyar nyelven köszöntötte labdarúgóinkat és küldöttségünket: „Szeretettel üdvözöljük a magyar válogatottat városunkban, és sok sikert kívánunk a Mundiálon!” A magyar válogatott szerdán délelőtt edzést tartott a Punto Verde stadionban, délután pedig (otthon csütörtök- re virradóra újabb hetven perces gyakorlás következett. Agnolin, Al-Sharif, da Silva A VB szervezőbizottsága nyilvánosságra hozta a bíróküldést a csoportmérkőzésekre. Az első körben jut szóhoz a magyar „színek” képviselője, Németh Lajos. Roppant nehéz feladatot bíztak rá a szervezők, a Skócia—Dánia mérkőzésen fújja a sípot. A magyar válogatott öszszecsapásainak játékvezetői) a Szovjetunió ellen az olasz Luigi Agnolin, Kanada ellen a szíriai Jamal Al-Sharif, Franciaország ellen pedig a portugál Valente da Silva. Irapuatóban először e£y úszóedző fújja LUIGI AGNOLIN Az olasz bíró Bassano del Grappában 1943-ban született. Nyolc éve FIFA-bíró, a június 2-ai magyar— szovjet VB-mérkőzés pályafutásának egyik jelentős állomása lesz, hiszen világvagy Európa-bajnokságon mérkőzést nem vezetett. 1983. április 27-én a Wembley-stadionban partjelzőként segítette D’Eliát az angol—magyar EB-selejtezőn, amikor válogatottunk 2-0-ra alulmaradt. Luigi Agnolin angolul, franciául és németül beszél, foglalkozása: testnevelő tanár — és úszóedző, a hobbija pedig a a vízi sportokhoz köti. A csoportmérkőzések bírói V. 31. Olaszország—Bulgária: Fredriksson (svéd) VI. 1. Brazília—Spanyolország : Bambridge (ausztrál), Franciaország—Kanada: Silva (chilei) VI. 2. Argentína—Dél-Korea: Sanchez (spanyol), Magyarország—Szovjetunió: Agnolin (olasz), Lengyelország—Marokkó: Martinez (uruguayi) VI. 3. Mexikó—Belgium: Esposito (argentin), Algéria —Észak-Írország: Butyenko (szovjet), Portugália—Anglia: Roth (NSZK-beli) VI. 4. Paraguay—Irak: Picon-Ackong (mauritániai), NSZK—Uruguay: Christov (csehszlovák), Skócia—Dánia: Németh Lajos (magyar) VI. 5. Olaszország—Argentína: Keizer (holland), Franciaország—Szovjetunió: Arppi (brazil), Bulgária—Dél- Korea: Al Shanar (szaúdarábiai) VI. 6. Kanada—Magyarország: A4 Sharif (szíriai), Brazília—Algéria: Mendes (guatemalai), Marokkó—Anglia: Gonzales (paraguayi). VI. 7. Mexikó—Paraguayi Courtney (angol), Spanyolország—Észak-Írország: Brummeer (osztrák), Lengyelország—Portugália: Ben Naceur (tunéziai). VI. 8. Belgium—Irak: Diaz (kolumbiai), NSZK—Skóciai Igma (román), Uruguay—Dánia: Marquez (mexikói). VI. 9. Franciaország—Magyarország: Da Silva (portugál), Kanada—Szovjetuniós Traore (mali). VI. 10. Bulgária—Argentína: Alloa (Costa Rica-i), Olaszország—Dél-Korea: Sorba (amerikai). VI. 11. Mexikó—Irak: Petrovics (jugoszláv), Belgium— Paraguay: Docsev (bolgár), Lengyelország—Anglia: Dánia (svájci), Marokkó—Portugália: Snoddy (északír). VI. 12. Brazília—Észak-Írország: Kirschen (NDK-beli), Spanyolország—Algéria: Takada (japán). VI. 13. Uruguay—Skóciai Quiniou (francia). NSZK— Dánia: Ponnet (belga). FIFA -közgyűlés előtt Havelange az egyetlen jelölt Csütörtökön kezdődik Mexikóvárosban a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) 45. kongresszusa. A szervezet 153 tagot számlál, és várhatóan nyolc további állammal bővül. A zöld-foki-szigetek, Bissau-Guinea, a Maldiv-szigetek, Sao , Tomé, Belize, Egyenlítői- Guinea, a Seychelle-szigetek és Nyugat-Szamoa kíván belépni. A hírek szerint nincs akadálya felvételüknek. Legalábbis így nyilatkozott Guido Tognoni, a FIFA svájci sajtófőnöke. Annak ellenére, hogy az új felvételekkel már 1GS tagja lesz a FIFA-nak, mégsem pusztán a mennyiségi növekedés a célunk. A FIFA célja nem a nagyság, hanem a szervezettség — mondta Tognoni. A doppingkérdés ezúttal nem lesz napirendi pont, mivel ebben az ügyben már korábban döntött a szövetség. Az elnöki tisztre egyetlen jelölt van, a brazil Joao Havelange. A 70 éves sportdiplomata negyedik négyéves periódusa előtt áll. Az 1974-as NSZK-beli világbajnokságon választották elnökké.