Népsport, 1986. június (42. évfolyam, 127-156. szám)

1986-06-04 / 130. szám

2 NÉPSPORT MUNDIAL ’86 • MUNDIAL ’86 • MUNDIAL ’86 • MUNDIAL ’86 • MUNDIAL ’86 • MUNDIAL ’86 • MUNDIAL ’86 F-CSOPOT Marokkó— Lengyelország 0-0 Monterrey, Universitario-stadion, 12 000 néző. Vezette: Martinez (uruguayi). Partjelzők: Quiniou (francia), Traore (mali). Marokkó: Zaki — Lalid, El Biaz, Boujahiaoui, Lamris — El Haddaoui I., Bouderbala, Timoumi, Dolmy — Krimau, Merry. Lengyelország: Mlynarczyk — Kubicki, Wojcicki, Ostrowski — Bunco, Matysik, Majewski, Komornicki — Dziekanowski, Boniek, Smolarek. Csere: Kubicki helyett Przybys a szünetben, Dziekanowski helyett Urban az 55., El Haddaoui I. helyett Szulejmarti a 90., Timoumi helyett Sárga lap: Timoumi a 33. A 13. perc hozott egy helyzetfélét, Timoumi bal oldali beadását Kriman — Wojcickitől szorongatva — az ötösről egy méterrel a kapu bal sarka mellé helyezte. A negyedóra végén előbb Bouderbala, majd Lamris került a földre. A 30. percben Timoumi remek átadása után Merry a tizenhatoson belül átvette a a labdát, lefordult, de alaposan a bal sarok mellé durrantott. A 33. percben Timoumi nem engedett elrúgni egy szabadrúgást, s ezért — a torna folyamán ilyen vétségért első ízben — sárga lapot kapott. A 36. percben Bouderbala veszélyeztetett, huszonkét méteres, erős lövése egy méterrel kerülte el a bal alsó sarkot. A második játékrész elején folytatódott a gurigázás, majd ismét az első negyedóra vége hozott érdemleges eseményt. Az 58. percben Kriman a bal oldalvonal mellől beívelt, Mlynarczyk aláfutott a beadásnak, beleütközött a kapufába, és a labda a kezéről a felső lécre pattant. A szögletből beívelt labdát Kriman öt méterről centiméterekkel fejelte mellé. Komornicki 15 m-es, jobb alsó sarokra tartó ívelését a tavalyi év legjobb afrikai kapusának választott Zaki látványos vetődéssel hárította. A 85. percben Dolmy rossz átadását Urban megszerezte és a balösszekötő helyéről, 18 m-ről, nagy erővel a jobb kapufát találta el. Hangos puffanások, fájdalmas üvöltések, hordágycipelés, a sebesültek ápolása szerepelt az első félóra repertoárján, aztán mindenki megúszta sérülés és sárga kártya nélkül a kölcsönös és kiadós rugdalódzást. Ami foci belefért ebbe az időszakba, azt a marokkóiaknak köszönhettük. Az elegáns, laza mozgású legények helylyel-közzel úgy cicáztak Boniekékkal, mintha egy Khairi a 91. percben, percben, más közt játszadoznának, edzésen. Nyesték, sarkalták, bűvölték a labdát, kopírozva a brazilos „altató taktikát”, azzal a különbséggel, hogy még véletlenül sem váltottak ritmust, s így nem is kerülhettek gólhelyzetbe. A lengyelek pedig szakatatlanul üldözték a labdát, keresgélték igazi önmagukat és a lehetőséget, hogy valami úton-módon nagyobb sebesség felvételére és hibákra kényszerítsék a zöld trikósokat. A marokkói válogatott azonban — a lábtöréséből láthatóan tökéletesen felgyógyult Timoumi vezetésével — csakis lassút táncolt, elöl pedig a két Merry fivér (Krimat és Musztafa) kitartóan várt a lehetőségre. A lengyelek legalább távolról lődöztek, de nehéztüzérségük irányzékát pocsékul állították be. És folyt tovább a „szabadon választott gyakorlatok” sora, ki-ki kedvére passziózott, az afrikaiak odáig csiszolták a mutatványt, hogy védőik is kötelességszerűen mutatták be az átlépős cseleket saját 16-osuk térségében. A nézők pedig okéztak, merthogy sok egyéb alkalmuk a lelkesedésre nem adódott . Timoumi és küzdőtársai meghökkentő magabízással, nem ritkán a nagyképűség határát súrolva futballoztak, könnyelműségükkel három ízben még helyzetbe is hozták a lengyeleket, de ők ezen a napon még az ölükbe pottyant ajándékot sem becsülték meg. A világbajnoki bronzérmes együttes önmaga hamis lenyomatának tűnt. Boniek és Dziekanowski álomittasan kóválygott a gyepen, a többiek is jobbára csak szenvedtek. A marokkóiak viszont — egy kincset érő ponttal a zsebben — most már nyilván pontosan érzik, hogy ebben a csoportban igenis van keresnivalójuk. Jó: El Biaz, Boujahiaoui, Dolmy, Timoumi, ill. Wojcicki, Komornicki. Margitsziget — csodálatos környezet. Casino — kulturált kiszolgálás. Labdarúgó-világbajnokság — izgalmas mérkőzések. Három, önmagában is kelterhes szórakozást biztosító valami. Miért ne lehetne ezeket összekapcsolni? Az ötlet szerkesztőségünkben vetődött fel, és az elgondolást tett követte. Felvettük a kapcsolatot a Taverna Belvárosi Szálloda és Vendéglátó Vállalat Casino éttermének vezetőjével, aki fantáziát és üzletet látott a terv megvalósításában. A futball-Casino hétfőn délután hat órakor nyitotta, és majdnem éjfélkor végleg bezárta kapuit. Kellő körültekintés és előkészítő munka hiányában egy kitűnőnek látszó elképzelés futott zátonyra, sokaknak okozva kellemetlenséget és bosszúságot. De lássuk, mi történt június másodikán, a magyar labdarúgó-válogatott világbajnoki és a Futball-Casino hazai bemutatkozásának estéjén. A nyitás előtt fél órával szokatlan nyugalmat árasztott az ismert szórakozóhely és környéke. Örömmel nyugtáztuk, hogy az időjárás kegyeibe fogadta a rendezvényt, esőfelhőknek még a nyomát sem lehetett látni. Csak minden így sikerüljön, és akkor remek estét szerzünk az idelátogatóknak — gondoltuk. Hat órakor még kevesen szemléltük, amint a „műszaki” személyzet egy iskolai falitérkép nagyságú vetítővásznat kötözött fel a színpad fölé. Az említett tákolmány nagysága alig haladta meg a hat négyzetmétert, ami igencsak elmarad a lapunk számára megadott és általunk meghirdetett huszonnégy négyzetmétertől. Szerkesztőségi titkárunk, Boross Dezső reklamálni próbált, de nem tudott kinél... Mint kiderült, a műsor technikai lebonyolítását az Ifjúsági Rendező Iroda vállalta magára, a felelős vezető, Abella Miklós azonban nem jött el, bár ettől még akár jól is szórakozhattunk volna... Tisztázódott, ezen az estén ekkora vásznon fogjuk nézni és látni a magyar— szovjet mérkőzést. Legalábbis hétkor még azt hittük. Később azonban egyre kétségesebbé vált, hogy egyáltalán láthatjuk-e a régen várt magyar VB-nyitányt. A vetítéshez szükséges sötétedés ugyanis váratott magára. Ahogy múlt az idő, egyre többen kémleltük a vászonra világított árnyakat — és egyre idegesebben pillantgattunk az óránkra. Közben megérkezett Grosics Gyula is , aki két Quarelinnel csillapította hirtelen és nem véletlenül jött fejfájását. Negyed nyolckor a nézők egy része visszaváltotta ötvenforintos jegyét és sietve távozott. Éreztük, ha nem történik valami, kitör a botrány. A vendégek hazaszivárgását Tóth Kálmánnak, a Casino vezetőjének bejelentése állította meg: — A kivetítőt a nagyteremben állítjuk fel. Kérem önöket, foglaljanak helyet odabenn! A még reménykedők így behúzódtak a Casino belsejébe, és a kulturált, jó levegőjű kerthelyiség után — füstös „kocsmában” találták magukat. De ki törődik a változással, csak már látnánk a mérkőzést... Minden és mindenki a helyére került, amikor a falon a vászonról már szó sem volt — épp hogy felismerhetően, megjelent A Moldoványi Ákos. Fejjel lefelé. A műszakiak dolgoztak, mindhiába. Végül a vetítőt kellett a fejére állítani, hogy a TV Híradó műsorvezetője végre a talpára álljon. A kép viszont továbbra is gyalázatos minőségű volt. — A gépet most hoztuk ki a szervizből. Nem értem, mi van vele — kommentálta az eseményeket a „főműszaki” A közönség tíz perccel a mérkőzés kezdete előtt már egy televízióval is megelégedett volna, de — antenna hiányában — a színes tévé ideszállítása is hamvába hullt ötlet volt. A mackós termetű üzletvezető "idegesen, gyöngyöző homlokkal „vallott” az irodájában. — Amikor megkeresett bennünket a Népsport, mi felkértük az IRI-t a műsor technikai berendezésének biztosítására. Személy szerint Abella Miklóssal tárgyaltam, aki elmondta, hogy új felszerelésüket fogják a rendelkezésünkre bocsátani, alkalmanként ötezer-ötszáz forintért. A közönség huszonnégy négyzetméteres vászonról figyelheti a mérkőzést. Vasárnap újra megnyugtatott: minden rendben lesz a nyitónapon. Ma pedig délelőtt itt járt és kibontotta a vetítőt. Ezekhez a dolgokhoz azonban én nem értek. Micsoda botrány!... Huszonnégy éve dolgozom a vendéglátós szakmában, de ilyen kellemetlen helyzetben még sosem voltam. Elérkezett a kapcsolás ideje. A teremben helyet foglalók már beletörődtek sorsukba, hogy ezt az összecsapást inkább hallgatni fogják, mint nézni. Aztán elkezdődött a mérkőzés, és ahogy ez lenni szokott, a szegény embert még az ág is húzta . . . Nemcsak a kép volt élvezhetetlen minőségű, de a magyar csapat játéka is. A félidőben felgyűlő villany üres székeket, poharakat és a még helyükön ülő kevesek hitetlenkedő arcát világította meg. Borókai Gábor Bukás a Casinóban XLIL 130/1. ♦ 1986. június 4. Valerij Labanovszkij: Én sok mindent másként csinálok A Franciaország—Kanada mérkőzés után tíz perc az interjúszobában elég volt ahhoz, hogy a véleménycserének ezt a formáját a saját mérkőzésünket követően ne erőltessük. Nyolcvanszáz újságíró hangzavarában senki nem beszél őszintén. Ezért ennek a szerencsétlenül alakult csatának a lefolyását követően a szovjet csapat szállására, a Plaza Floridába autóztunk, remélve, hogy Valerij Lobanovszkij a nagy öröm pillanataiban is emlékszik arra: még a télen, az O. Dózsa stadionjában megígérte, ha kijut Mexikóba, el fogja mondani az őszinte véleményét válogatottjaink találkozója után. Azóta nagyot változott a helyzet, szövetségi kapitány lett, a 6-0 és még inkább a játék, amellyel két vállra fektettek bennünket, egyszeriben a rivaldafény közepébe sodorta őket. Mégis —csak az első szovjet vezetőig volt nehéz eljutni. Az ő szavára szétnyílt az őrök sorfala, és öt perc múlva Lobanovszkij is ott állt előttünk: + Akkor honnan folytassuk? ... Ez annyira váratlan volt, hogy hirtelenjében nem jutott okosabb kérdés az eszembe: * — Blohin miért nem játszott? — Mert rosszul érezte magát. — De tegnap Daszajev volt kórházban. + Ő viszont meggyógyult, úgy érezte, semmi baja, s neki ezt el lehet hinni... — Igen, mi is így ismerjük. Áttérve a mérkőzésre, hogyan készítette fel lelkileg és taktikailag a csapatát erre a találkozóra? Azt hiszem, az elmúlt fél évben öt vagy hat válogatott mérkőzésen összesen nem rúgtak ennyi gólt... ♦ Hálás lenne most valami mesterfogásról, speciális tetszetős húzásokról beszélni, de az az igazság, hogy mi semmi különöset nem csináltunk. Megvan a játékunk, a kijeviek harcmodora, amiben bízhattunk, mert kupát lehetett vele nyerni. Egy feladatom volt tehát, hogy visszaadjam a játékosok hitét, önbecsülését, és két hét alatt beillesszük a kijevi gépezetbe Daszajevet, Litovcsenkót és Alejnyikovot. Mind a hárman tudnak ugyanis olyasmit, amire azon a ponton a kijeviek még nem képesek. Persze, azért gondosan elemeztük a magyarok játékát és felkészültünk a kulcsemberek szokottnál gondosabb őrzésére. Megkerestük a védelem gyenge pontjait. De ismétlem: ez csak egy adalék volt a taktika megfogalmazásakor, mert szilárd meggyőződésem, hogy egy csapat nem tud egyik napról a másikra váltani. És különben is — miért alkalmazkodnánk az ellenfélhez? — Eszerint mégis tudták, hogy a magyarok mire készülnek? " Egyszer nézettem meg az edzésüket, mert kíváncsi voltam arra, hogy Hannich meggyógyult-e vagy sem. A brazilok elleni mérkőzést rögzítettük szalagra, és annak alapján fontolgattuk, hogyan is indítanak az agresszív letámadásokból, védekezésből. — A magyar válogatott ennél már többet is tud! Biztosan, de mi arra törekedtünk, hogy már az elejétől irányítsuk a játékot, tehát hogy ne legyünk kitéve különböző meglepetéseknek ... — Megítélése szerint a szovjet csapat nőtt önmaga fölé, vagy a magyar volt nagyon gyönge? Azt hiszem, a gyors gólok kiütötték a ragyarokat. Képtelenek voltak újítani, hiányzott egy egyéniség a csapatból, aki magával ragadta volna a többieket, őszintén szólva meglepett, mennyire tanácstalanokká váltak ellenfeleink, hiszen régen együtt játszanak, s már jó néhány fontos mérkőzést nyertek meg úgy, hogy az ellenfél rúgta az első gólt. Áprilisban Temesváron a szovjet válogatott majdnem ugyanilyen szárnyaszegett csapat benyomását keltette. Hogyan tudta három hét alatt talpra állítani? Minden edzőnek megvan a saját elképzelése a futballról és persze, a játékosokkal való kapcsolattartásról. Anélkül, hogy az elődömet akár gondolatban is bírálni akarnám, legfeljebb annyit mondok ... én sok mindent másként csinálok. És úgy látszik, erre a játékosok, az én játékosaim, hiszen a keretben a kijeviek vannak többségben, már hozzászoktak, összeszoktunk ... Ez pontosabb fogalmazás, mert én is megtanultam, hogyan kell őket pszichikailag felrázni, a figyelmüket egyetlen feladatra összpontosítani, és a versenyformájukat időzíteni. — Nem panaszkodtak a játékosok a mérkőzés után a melegre? ♦ Ezt napokkal ezelőtt megbeszéltük egymás között, Mexikóban ilyenkor meleg van. Úgy kell tehát elfogadni a helyzetet, ahogy van: a hőségtől az ellenfél is szenved! — A 6-0 és a legalább ugyanennyi kihasználatlanul hagyott szovjet helyzet után nehéz erről beszélni, mégis úgy érezzük, tudásban nincs ekkora különbség a két csapat között. A mieink lámpalázasan kezdtek, emiatt kapkodtak, aztán hátrányba kerültek, ami még jobban demoralizálta a játékosokat. Önöknek hogyan sikerült a VB-kezdés pszichikai gátjait ilyen jól kikerülni? ♦ Egy csapat lélektani felkészítése annyira összetett dolog, hogy könyvet lehetne róla írni. Vagy könyveket... Én az együtt töltött idő minden percét igyekeztem arra használni, hogy bátorítsam őket és erősítsem elszántságukat. Az edzéseken csak azt gyakoroltuk, amit mindenki kifogástalanul tud, udvariasak voltunk a mexikóiakkal, ezt ők szeretettel viszonozták. Olyan filmeket néztünk, amelyeken szovjet csapat nyert... Egyszóval megtettük, amit lehetett Állandóan hangoztatva, hogy a magyar csapat nagyon jó, ezért igen nehéz mérkőzés előtt állunk! — Mivel magyarázza, hogy hat óriási helyzetet és még egy kest is elhibáztak? ■f Az örömmel. Nem tudtak mit kezdeni játékosaink azzal az érzéssel, hogy négy-öt-hat góllal vezetünk ... — Megítélése szerint ez a vártnál jóval biztosabb játék, a hat gól mekkora lökést adhat a szovjet gárdának? ♦ Ilyen mérkőzéseket nem lehet gyorsan megemészteni, még csak harminc perce vagyunk itthon. Már az öltözőben elmondtam, hogy a vacsorától kezdve a holnapra, az új feladatra készülünk. A terveinket a magyarok ellen megvalósítottuk, van két pontunk, és én csak ezt látom, erre emlékezem Ennek ellenére nyilván nehezen alszanak majd el a fiúk, gólkülönbségeket számolgatnak, de ezt majd kiverjük a fejükből. Holnap nagyon kemény edzés lesz, ha kíváncsi rá, megnézheti. — Inkább a következő mérkőzések után jönnénk el ide. Hogy ott folytassuk, ahol most abbahagytuk . . . Lobanovszkij rábólintott és szólt az őrség parancsnokának, hogy még annyi gondunk se legyen a táborba jutással, mint idefelé volt. A Futball-Casino műsora — néhány felelőtlen ember nemtörődöm magatartása miatt — botrányba fulladt. A Népsport szerkesztősége elhatárolja magát a történtektől és elnézést kér az esemény szenvedő alanyaitól. A rendezvény olvasóink előtt rontotta lapunk hitelét, ezért a Futball-Casino akciót a magunk részéről végérvényesen befejezettnek tekintjük.