Népsport, 1986. június (42. évfolyam, 127-156. szám)

1986-06-04 / 130. szám

2 NÉPSPORT XLIL 130/1. ♦ 1986. június 4, MUNDIAL ’86 • MUNDIAL ’86 • MUNDIAL ’86 • MUNDIAL ’86 • MUNDIAL ’86 • MUNDIAL ’86 • MUNDIAL ’86 F-CSOPOtlT Marokkó— Lengyelország 0-0 Monterrey, Universitario-stadion, 12 000 néző. Vezette: Martinez (uruguayi). Partjelzők: Quiniou (francia), Traore (mali). Marokkó: Zaki — Lalid, El Biaz, Boujahiaoui, Lamris — El Haddaoui I., Bouderbala, Timoumi, Dolmy — Krimau, Merry. Lengyelország: Mlynarczyk — Knbicki, Wojcicki, Ost­rowski — Bunco!, Matysik, Majewski, Komornicki — Dzie- kanowski, Boniek, Smolarek. Csere: Kubicki helyett Przybys a szünetben, Dzieka- nowskl helyett Urban az 55., El Haddaoui I. helyett Szulej­marti a 90., Timoumi helyett Sárga lap: Timoumi a 33. A 13. perc hozott egy hely- zctíélét, Timoumi bal oldali beadását Krimau — Wojcic­ki tői szorongatva — az ötös­ről egy méterrel a kapu bal sarka mellé helyezte. A negyedóra végén előbb Bou­derbala, majd Lamris került a földre. A 30. percben Timoumi re­mek átadása után Merry a tizenhatoson belül átvette a a labdát, lefordult, de ala­posan a bal sarok mellé durrantott. A 33. percben Timoumi nem engedett el­rúgni egy szabadrúgást, s ezért — a torna folyamán ilyen vétségért első ízben — sárga lapot kapott. A 36. percben Bouderba­la veszélyeztetett, huszon­két méteres, erős lövése egy méterrel kerülte el a bal alsó sarkot. A második játékrész ele­jén folytatódott a guri,gázás, majd ismét az első negyed­óra vége hozott érdemleges eseményt. Az 58. percben Krimau a bal oldalvonal mellől be­ívelt, Mlynarczyk aláfutott a beadásnak, beleütközött a kapufába, és a labda a ke­zéről a felső lécre pattant. A szögletből beívelt labdát Krimau öt méterről centi­méterekkel fejelte mellé. Komornicki 15 m-es, jobb alsó sarokra tartó ívelését a tavalyi év legjobb afrikai kapusának választott Zaki látványos vetődéssel hárí­totta. A 85. percben Dolmy rossz átadását Urban megszerezte és a balösszekötő helyéről, 18 m-ről, nagy erővel a jobb kapufát találta el. Hangos puffanások, fáj­dalmas üvöltések, hordágy- cipelcs, a sebesültek ápolása szerepelt az első félóra re­pertoárján, aztán mindenki megúszta sérülés és sárga kártya nélkül a kölcsönös és kiadós rugdalódzást. Ami fo­ci belefért ebbe az időszak­ba. azt a marokkóiaknak köszönhettük. Az elegáns, laza mozgású legények hely- lyel-közzel úgy cicáztak Boniekékkal, mintha egy­Khairi a 91. percben, percben. más közt játszadoznának, ed­zésen. Nyesték, sarkalták, bűvölték a labdát, kopíroz- va a brazilos „altató takti­kát”, azzal a különbséggel, hogy még véletlenül sem váltottak ritmust, s így nem is kerülhettek gólhelyzetbe. A lengyelek pedig szaka-' dallanul üldözték a labdát, keresgélték igazi önmagu­kat és a lehetőséget, hogy valami úton-módon nagyobb sebesség felvételére és hi­bákra kényszerítsék a zöld trikósokat. A marokkói vá­logatott azonban — a lábtö- résébői láthatóan tökéletesen felgyógyult Timoumi vezeté­sével — csakis lassút tán­colt, elöl pedig a két Merry fivér (Krimau és Musztafa) kitartóan várt a lehetőségre. A lengyelek ' legalább távol­ról lödöztek. de nehéztüzér­ségük irányzékát pocsékul állították be. És folyt tovább a „szaba­don választott gyakorlatok” sora, ki-ki kedvére passzió­zott, az afrikaiak odáig csi­szolták a mutatványt, hogy védőik is kötelességszerűen mutatták be az átlépős cse­leket saját 16-osuk térségé­ben. A nézők pedig oliéztak, merthogy sok egyéb alkal­muk a lelkesedésre nem adódott. . Timoumi és küzdőtársai meghökkentő magabízással, nem ritkán a nagyképűség határát súrolva futballoztak, könnyelműségükkel három ízben még helyzetbe is hoz­ták a lengyeleket, de ők ezen a napon még az ölük­be pottyant ajándékot sem becsülték meg. A világbaj­noki bronzérmes . együttes önmaga hamis lenyomatá­nak tűnt. Boniek és Dzieka- uowski álomittasan kóvály­gott a gyepen, a többiek is jobbára csak szenvedtek. A marokkóiak viszont — egy kincset érő ponttal a zseb­ben — most már nyilván pontosan érzik, hogy ebben a csoportban igenis van ke­resnivalójuk. Jó: El Biaz, Boujahiaoui, Dolmy, Timoumi, ill. Woj­cicki, Komornicki. Valerij Lóban óvsz kij: Én sok mindent másként csinálok A Franciaország—Kanada mérkőzés után tíz perc az inter- júszobában elég volt ahhoz, hogy a véleménycserének ezt a formá­ját a saját mérkőzésünket köve­tően ne erőltessük. Nyolcvan­száz újságíró hangzavarában senki nem beszél őszintén. Ezért ennek a szerencsétlenül alakult csatának a lefolyását követően a szovjet csapat szállására, a Plaza Floridába autóztunk, remélve, hogy Valerij Lobanovszkij a nagy öröm pillanataiban is em­lékszik arra: még a télen, az O. Dózsa stadionjában megígérte, ha kijut Mexikóba, el fogja mon­dani az őszinte véleményét válo­gatottjaink találkozója után. Azóta nagyot változott a hely­zet, szövetségi kapitány lett, a 6-0 és még inkább a játék, amellyel két vállra fektettek bennünket, egyszeriben a rival­dafény közepébe sodorta őket. Mégis — csak az első szovjet ve­zetőig volt nehéz eljutni. Az ő szavára szétnyílt az őrök sorfala, és öt perc múlva Lobanovszkij is ott állt előttünk: + Akkor honnan folytassuk? ... Éz annyira váratlan volt, hogy hirtelenjében nem jutott okosabb kérdés az eszembe: * — Blohin miért nem játszott? + Mert rosszul érezte magát. — De tegnap Daszajev volt kórházban. + ö viszont meggyógyult, úgy érezte, semmi baja, s neki ezt el lehet hinni... — Igen, mi is így ismerjük. Áttérve a mérkőzésre, hogyan készítette fel lelkileg és takti­kailag a csapatát erre a talál­kozóra? Azt hiszem, az elmúlt fél évben öt vagy hat válogatott mérkőzésen összesen nem rúg­tak ennyi gólt... ♦ Hálás lenne most valami mes­terfogásról, speciális tetszetős húzá­sokról beszélni, de az az igazság, hogy mi semmi különöset nem csi­náltunk. Megvan a játékunk, a ki­jeviek harcmodora, amiben bízhat­tunk, mert kupát lehetett vele nyerni. Egy feladatom volt tehát, hogy visszaadjam a játékosok hi­tét, önbecsülését, és két hét alatt beillesszük a kijevi gépezetbe Da- szajevet, Litovcsenkót és Alejnyiko- vot. Mind a hárman tudnak ugyan­is olyasmit, amire azon a ponton a kijeviek még nem képesek. Persze, azért gondosan elemeztük a magya­rok játékát és felkészültünk a kulcs­emberek szokottnál gondosabb őr­zésére. Megkerestük a védelem gyenge pontjait. De ismétlem: ez csak egy adalék volt a taktika meg­fogalmazásakor, mert szilárd meg­győződésem, hogy egy csapat nem tud egyik napról a másikra válta­ni. És különben is — miért alkal­mazkodnánk az ellenfélhez? — Eszerint mégis tudták, hogy a magyarok mire készülnek? + Egyszer nézettem meg az ed­zésüket, mert kíváncsi voltam arra, hogy Hannich meggyógyult-e vagy sem. A brazilok elleni mérkőzést rögzítettük szalagra, és annak alap­ján fontolgattuk, hogyan is indíta­nak az agresszív letámadásokból, védekezésből. — A magyar válogatott en­nél már többet is tud! + Biztosan, de mi arra töreked­tünk, hogy már az elejétől irányít­suk a játékot, tehát hogy ne le­gyünk kitéve különböző meglepeté­seknek ... — Megítélése szerint a szov­jet csapat nőtt önmaga fölé, vagy a magyar volt nagyon gyönge? + Azt hiszem, a gyors gólok ki­ütötték a rhagyarokat. Képtelenek voltak újítani, hiányzott egy egyé­niség a csapatból, aki magával ra­gadta volna a többieket, őszintén szólva meglepett, mennyire tanács­talanokká váltak ellenfeleink, hi­szen régen együtt játszanak, s már jó néhány fontos mérkőzést nyertek meg úgy, hogy az ellenfél rúgta az első gólt. — Áprilisban Temesváron a szovjet válogatott majdnem ugyanilyen szárnyaszegett csa­pat benyomását keltette. Hogyan tudta három hét alatt talpra ál­lítani? + Minden edzőnek megvan a sa­ját elképzelése a futballról és per­sze, a játékosokkal való kapcsolat- tartásról. Anélkül, hogy az elődö­met akár gondolatban is bírálni akarnám, legfeljebb annyit mon­dok ... én sok mindent másként csinálok. És úgy látszik, erre a já­tékosok, az én játékosaim, hiszen a keretben a kijeviek vannak több­ségben, már hozzászoktak. össze­szoktunk ... Ez pontosabb fogal­mazás, mert én is megtanultam, hogyan kell őket pszichikailag fel­rázni, a figyelmüket egyetlen fel­adatra összpontosítani, és a ver­senyformájukat időzíteni. — Nem panaszkodtak a játé­kosok a mérkőzés után a me­legre? ♦ Ezt napokkal ezelőtt megbe­széltük egymás között: Mexikóban ilyenkor meleg van. Ügy kell tehát elfogadni a helyzetet, ahogy van: a hőségtől az ellenfél is szenved! — A 6-0 és a legalább ugyan­ennyi kihasználatlanul hagyott szovjet helyzet után nehéz er­ről beszélni, mégis úgy érez­zük: tudásban nincs ekkora különbség a ■ két csapat között. A mieink lámpalázasan kezd­tek, emiatt kapkodtak, aztán hátrányba kerültek, ami még jobban demoralizálta a játéko­sokat. Önöknek hogyan sikerült a VB-kezdés pszichikai gátjait ilyen jól kikerülni? ♦ Egy csapat lélektani felkészí­tése annyira összetett dolog, hogy könyvet lehetne róla írni. Vagy könyveket... Én az együtt töltött idő minden percét igyekeztem arra használni, hogy bátorítsam őket és erősítsem elszántságukat. Az edzé­seken csak azt gyakoroltuk, amit mindenki kifogástalanul tud, udva­riasak voltunk a mexikóiakkal, ezt ők szeretettel viszonozták. Olyan filmeket néztünk, amelyeken szov­jet csapat nyert... Egyszóval meg­tettük, amit lehetett Állandóan hangoztatva, hogy a magyar csapat nagyon jó, ezért igen nehéz mér­kőzés előtt állunk! — Mivel magyarázza, hogy hat óriási helyzetet és még egy li­est is elhibáztak? ■f Az örömmel. Nem tudtak mit kezdeni játékosaink azzal az érzés­sel, hogy négy-öt-hat góllal veze­tünk ... — Megítélése szerint ez a vártnál jóval biztosabb játék, a hat gól mekkora lökést ad­hat a szovjet gárdának? ♦ Ilyen mérkőzéseket nem lehet gyorsan megemészteni, még csak harminc perce vagyunk itthon. Már az öltözőben elmondtam, hogy a va­csorától kezdve a holnapra, az új feladatra készülünk. A terveinket a magyarok ellen megvalósítottuk: van két pontunk, és én csak ezt látom, erre emlékezem Ennek elle­nére nyilván nehezen alszanak majd el a fiúk, gólkülönbségeket számolgatnak, de ezt majd kiverjük a fejükből. Holnap nagyon kemény edzés lesz, ha kíváncsi rá, megnéz­heti. — Inkább a következő mér­kőzések után jönnénk el ide. Hogy ott folytassuk, ahol most abbahagytuk . . . Lobanovszkij rábólintott és szólt az őrség parancsnokának, hogy még annyi gondunk se legyen a tábor­ba jutással, mint idefelé volt. Margitsziget — csodála­tos környezet. Casino — kulturált ki­szolgálás. Labdarúgó-világbajnokság — izgalmas mérkőzések. Három, önmagában is kellerhes szórakozást bizto­sító valami. Miért ne lehet­ne ezeket összekapcsolni? Az ötlet szerkesztőségünk­ben vetődött fel, és az el­gondolást tett követte. Fel­vettük a kapcsolatot a Ta­verna Belvárosi Szálloda és Vendéglátó Vállalat Casino éttermének vezetőjével, aki fantáziát és üzletet látott a terv megvalósításában. A Eutball-Casino hétfőn délután hat órakor nyitotta, és majdnem éjfélkor — vég­leg bezárta kapuit. Kellő körültekintés és előkészítő munka hiányá­ban egy kitűnőnek látszó elképzelés futott zátonyra, sokaknak okózva kellemet­lenséget és bosszúságot. De lássuk, mi történt június másodikán, a magyar lab­darúgó-válogatott világbaj­noki és a Futball-Casino hazai bemutatkozásának es­téjén. A nyitás előtt fél órrval szokatlan nyugalmat árasz­tott az ismert szórakozó­Bukás a Casinóban hely és környéke. Örömmel nyugtóztuk, hogy az időjá­rás kegyeibe fogadta a ren­dezvényt, esőfelhőknek még a nyomát sem lehetett lát­ni. Csak minden így sike­rüljön, és akkor remek es­tét szerzünk az idelátoga­tóknak — gondoltuk. Hat órakor még kevesen szemléltük, amint a „mű­szaki” személyzet egy isko­lai falitérkép nagyságú ve­títővásznat kötözött fel a színpad fölé. Az említett tá­kolmány nagysága alig ha­ladta meg a hat négyzetmé­tert, ami igencsak elmarad a lapunk számára megadott és általunk meghirdetett huszonnégy négyzetméter­től. Szerkesztőségi titká­runk, Boross Dezső rekla­málni próbált, de — nem tudott kinél... Mint kiderült, a műsor technikai lebonyolítását az Ifjúsági Rendező Iroda vál­lalta magára, a felelős ve­zető, Ábellá Miklós azonban nem jött el, bár ettől még akár jól is szórakozhattunk volna... Tisztázódott, ezen az es­tén ekkora vásznon fogjuk nézni és látni a magyar— szovjet mérkőzést. Leg­alábbis hétkor még azt hit­tük. Később azonban egyre kétségesebbé vált, hogy egy­általán láthatjuk-e a régen várt magyar VB-nyitónyt. A vetítéshez szükséges sö­tétedés ugyanis váratott magára. Ahogy múlt az idő, egyre többen kémleltük a vászonra világított árnyakat — és egyre idegesebben pil- lantgattunk az óránkra. Közben megérkezett Gro- sics Gyula is — aki két Quarelinnel csillapította hirtelen és nem véletlenül jött fejfájását. Negyed nyolckor a nézők egy része visszaváltotta ötvenforintos jegyét és sietve távozott. Éreztük, ha nem történik valami, kitör a botrány. A vendégek hazaszivárgását Tóth Kálmánnak, a Casino vezetőjének bejelentése ál­lította meg: — A kivetítőt a nagyte­remben állítjuk fel. Kérem önöket, foglaljanak helyet odabenn! A még reménykedők így behúzódtak a Casino belse­jébe, és a kulturált, jó leve­gőjű kerthelyiség után — füstös „kocsmában” találták magukat. De ki törődik a változással, csak már lát­nánk a mérkőzést... Minden és mindenki a helyére került, amikor a falon — vászonról már szó sem volt — épp hogy felis­merhetően, megjelent Aíol- doványi Ákos. Fejjel lefelé. A műszakiak dolgoztak, mindhiába. Végül a vetítőt kellett a fejére állítani, hogy a TV Híradó műsorvezetője vég­re a talpára álljon. A kép viszont továbbra is gyalá­zatos minőségű volt. — A gépet most hoztuk ki a szervizből. Nem értem, mi van vele — kommentálta az eseményeket a „főműszaki” A közönség tíz perccel a mérkőzés kezdete előtt már egy televízióval is megelé­gedett volna, de — antenna hiányában — a színes tévé ideszállítása is hamvába hullt ötlet volt. A mackós termetű üzlet­vezető "idegesen, gyöngyöző homlokkal „vallott” az iro­dájában: — Amikor megkeresett bennünket a Népsport, mi felkértük az IRl-t a műsor technikai berendezésének biztosítására. Személy sze­rint Ábellá Miklóssal tár­gyaltam, aki elmondta, hogy új felszerelésüket fogják a rendelkezésünkre bocsátani, alkalmanként ötezer-ötszáz forintért. A közönség hu­szonnégy négyzetméteres vászonról figyelheti a mér­kőzést. Vasárnap újra meg­nyugtatott: minden rendben lesz a nyitónapon. Ma pedig délelőtt itt járt és — kibon­totta a vetítőt. Ezekhez a dolgokhoz azonban én nem értek. Micsoda botrány!... Huszonnégy éve dolgozom a vendéglátós szakmában, de ilyen kellemetlen helyzet­ben még sosem voltam. Elérkezett a kapcsolás ideje. A teremben helyet foglalók már beletörődtek sorsukba, hogy ezt az össze­csapást inkább hallgatni fogják, mint nézni. Aztán elkezdődött a mérkőzés, és ahogy ez lenni szokott, a szegény embert még az ág is húzta . . . Nemcsak a kép volt élvezhetetlen minősé­gű. de a magyar csapat já­téka is. A félidőben felgyű­lő villany üres székeket, poharakat és a még helyü­kön ülő kevesek hitetlenke­dő arcát világította meg. Borókai Gábor A Futball-Casino műsora — néhány felelőtlen ember nemtörődöm magatartása miatt — botrány­ba fulladt. A Népsport szerkesztősége elhatárolja magát a történtektől és elnézést kér az esemény szenvedő alanyaitól. A rendezvény olvasóink előtt rontotta lapunk hitelét, ezért a Futball-Casino ak­ciót a magunk részéről végérvényesen befejezett­nek tekintjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék