Népsport, 1986. június (42. évfolyam, 127-156. szám)

1986-06-04 / 130. szám

XL 11. 130/1. ♦ 1986. június 4. MUNDIAL ’86 • MUNDIAL 86 • MUNDIAL ’86 • MUNDIAL ’86 • MUNDIAL ’86 • MUNDIAL ’86 • MUNDIAL ’86 Ők következnek Szerdán magyar idő sze­rint 20 órakor (B-csoport) Tolucában két olyan csapat lép majd pályára, amelyik még soha nem találkozott egymással: Paraguay és Irak. A dél-amerikai csa­pat szövetségi kapitánya, Cayetano Ré, mindenesetre bizakodik, ám óvatosan fo­galmazott : " Csapatom csúcsformába lendült, a játékosoknak si­került alkalmazkodniuk a magaslathoz. Könnyelmű­ség lenne azonban lefutott­nak tekinteni ezt a mérkő­zést, és nem is esünk ebbe a hibába, mert az irakiak fiatal és mindenre elszánt játékosai irigylésre méltó erőnlétben vannak. Evaristo de Macedo, az irakiak szakvezetője nagyon bízik játékosaiban: — Ezen a mérkőzésen szá­munkra élethalálkérdés a helytállás. Nem zavar ben­nünket, hogy Toluca a vi­lágbajnokság legmagasab­ban fekvő helyszíne, és a melegtől sem tartunk, hi­szen ahhoz hozzászoktunk. ■ A csapatok várhatóan így lépnek pályára. Paraguay: Fernandez (1) — T­orales (2) , Delgado (5), Zavala (3), Schettina (4) - Nunes (6), Romero (8), Canete (10), Ferreira (7) — Cabanas (9), Mendoza (11). Irak: Ham­­moudi (1) — Khalil Allawi (3) , Sz. Sáker (5), N. Sá­­ker (4), Arédi (22) — Gor­­gis (14), I. Mohammed (18), H. Muhammed (7), Szaed (10) — Rádi (8), Husszein (6). Az B-csoportban szerdán nagyüzem lesz, s nem vélet­lenül, mert itt eddig még nem rendeztek mérkőzést. S talán ebben a csoportban várható majd a legélesebb küzdelem, mert négy nagy­nevű válogatott került ösz­­sze. Előbb Queretaróban - magyar idő szerint 20 óra­kor - Uruguay és az NSZK találkozik. A kétszeres vi­lágbajnok NSZK a bőség zavarával küzd, a csatár­­posztra ugyanis három vi­lágklasszis egyforma esély­lyel pályázik. Franz Bec­kenbauer szövetségi kapi­tány Völler, Allofs és Rum­menigge közül választhat. Omar Borrás, az uruk szö­vetségi kapitánya Európá­ban, Brazíliában és Ko­lumbiában szereplő idegen­­légiósokra építi csapatát. A két együttes eddig öt mér­kőzést játszott egymással, s ebből négyet az NSZK, egyet pedig Uruguay nyert. A csapatok előzetesen megadott összeállítása a kö­vetkező. Uruguay: Alvez (12) — Diego (4), Gutier­rez (2), Acevedo (3), Batis­ta (6) — Barrios (8), Bos­­sio (5), Santin (11), Alza­­mendi (7) — Francescoli (10), Da Silva (9). NSZK: Schu­macher (1) — Berthold (14), Eder (6), K. Förster (4), Briegel (2) — Matthäus (8), Rolff (21), Magath (10), Bressme (3) — Völler (9), K. Allofs (19) vagy Rummenig­ge (11). A mérkőzést a csehszlo­vák Christov vezeti. Az E-csoport másik talál­kozójára a költői nevű Ne­­zahualcovotlban kerül sor, magyar idő­k szerint 24 óra­kor. Minden bizonnyal kés­hegyig menő csata várható a Skócia—Dánia összecsapá­son. Alex Ferguson, a skó­tok szakvezetője szakított elődjei hagyományával, mert hangzatos nyilatkoza­tok helyett egy mondatba sűrítette minden vélemé­nyét. ■ — A továbbjutás szerepel a terveink között, s most olyan mérkőzés előtt állunk, amelynek elvesztését nem engedhetjük meg magunk­nak. Sepp Piontek, a dánok szakvezetője viszont éppen a skótokat tartja a leg­könnyebben legyőzhető el­lenfélnek . — Uruguaynak nem szo­katlan az éghajlat, az NSZK pedig közismerten igen erős. Ha tovább akarunk jutni, mindenképpen le kell győz­nünk a skótokat. A két együttes összeállí­tása a következő. Skócia: Leighton (1) — Gough (2), Miller (6), Mcheish (5), Malpas (3) — Nicol (13), Souness (4), Strachan (7), Aitken (8) — Sturrock (20) vagy Archibald (17), Ni­cholas (19). Dánia: Rasmus­sen (1) — Livebaek (2), M. Olsen (4), Nielsen (5), An­dersen (21) — Bertelsen (12), Berggreen (9), Derby (0), J. Olsen (8) — Elkjaer-Larsen (10), Laudrup (11). Ezen a mérkőzésen mu­tatkozik be a VB magyar játékvezetője, Németh La­jos. Tiltakoznak a televíziósok T­ömören kritikán alulinak ítélik az európai te­levíziós társaságok a mexikói közvetítések kö­rülményeit. Az Eurovízió és az Intervízió hét­főn este tiltakozott emiatt a FIFA-nál és követelte a jogdíjak egy részének a visszafizetését, ha hamaro­san nem javul a helyzet. A kifogások elsősorban a hangösszeköttetéseket érik, a legtöbb televíziós ripor­ter hangja csak telefonon jut el hazájába. A FIFA 49 millió svájci frankot zsebelt be a köz­vetítési jogokért, s az egyezményben természetesen szerepelt a megfelelő technikai feltételek megléte is. Ám a mexikói Televisa társaság a jelek szerint csak nyereségének növelésével törődik. A szervezőbizott­ság elnökének kellene megreguláznia a társaságot, csakhogy itt kissé bonyolulttá válik az ügy, hiszen ez az illető elnök nem más, mint Guillermo Canedo, aki „civilben” a Televisa igazgatója... így a FIFA el­nökére, Joao Havelange-ra hárul a rendreutasítás fel­adata. Azaz, csak hárulna, mert ő meg nemrégen ko­moly összegért vásárolt részvényeket egy brazil vál­lalattól, amely — történetesen — a Televisa egyik dél-amerikai leányvállalata ... A tévések, szegények, tiltakozhatnak. „Ezért kellett titkolózni? Elfogyott a noteszlap • Kicsúsztak a kártyák... • Pelé még nem adná föl kora reggel kapható keddi újságok óriási terjedelem­ben foglalkoznak a szovjet—magyar mér­kőzéssel. Az egyikben a teljes első oldal képriport a csapatok bevonulásától a bú­csúig, a másikban kétszáz külföldi kollé­ga véleménye. Karikatúrák, gúny, saj­nálkozás . . . Érthetően nehéz szívvel fog­tunk hozzá a szemlézéshez. .. . Irapuato hétfőn tárt karokkal várta a vendégeket. Havelange-t, a FIFA elnö­két, Rafael Torrales Ayalát, Guanajuato állam kormányzóját, a két csapatot és turistaként ideutazott szurkolóikat — ír­ja a Contacto. Majd azzal folytatja: „Csodálatos volt az idő, egyetértett a kö­zönség abban, hogy mindenki jó játékot várt. Erre most csak a szovjet válogatott volt képes. A szovjetek, mint felkészülé­sük alatt végig, most is a saját futball­­jukat játszották. A magyarok szerettek volna valamit varázsolni, de a kártyák ezúttal kicsúsztak Mezey György kabátuj­­jából. Bármily furcsán hangzik, a ma­gyarok a keserű pirula lenyelése ellené­re viszonylag szerencsésnek mondhatják magukat, mert ha a szovjet csatárok jó­kedvükben nem »dorbézolják el« százszá­zalékos helyzeteiket, akkor 13 vagy 14 gólt rúghattak volna a szakállas Disztl­­nek. Az interjúszobában Mezey György arról beszélt, hogy a gyors két gól lelkileg ösz­­szetörte a csapatot. Biztosan igaza van, de a futballban mindig lesznek gólok, és ez azt jelenti, hogy kapni is lehet! És most 86 perc volt ahhoz, hogy elszántsá­gukat, tudásukat, a beígért meglepetése­ket bemutassák. Nem láttunk tőlük sem­mit, így önkéntelenül fogalmazódik meg a kérdés: ezért kellett titkolózni? ...” A lap hetedik oldalán látható egy ka­rikatúra, amelyen egy szovjet medve de­­kázik a labdával, s mellette a bocsok számolnak: négy, öt, hat .. A fetiin Carlos Reinaldo, az ismert tévé­­k­lud­d riporter, a Tampico Madero ed­zője leszögezi: a szovjetek megmutatták a világnak, hogy a modern futball az ered­ményesség mellett lehet szép is. Loba­­novszkij alig valamivel több mint két hét alatt nemcsak lelkileg rázta fel a csapa­tát, hanem olyan taktikát dolgozott ki, amellyel nélkülözni tudták a legnagyobb nevű szovjet csatárt, Biohint és az 1985. évi gólkirályt, Protaszovot. Az AM középső oldalán egy levelezőlap nagyságú fénykép: a lelátón zokog egy lány és a könnyeit a kezében tartott ma­gyar zászlóba törölgeti... Nyilván az otthonról érkezett turistacsoport egyik tagjának bánatát leste meg a riporter. A kép körül több tucat újságírói véle­mény. Közülük, íme, néhány: Pedro Delgado, a Notmex hír­ügynökség munkatársa: „Most is csak azt mondom, amit vasárnap: a C-csoport a meglepeté­sek doboza lesz! Vasárnap a franciák óriási meglepetésre, csak egy gólt értek el az újonc kanadaiakkal szemben, hétfőn pedig — ez már több, mint meglepetés — gólzápor volt az irapuatói stadionban. Szerintem még nincs vége, amint lehet, megyek Leónba!” Adrian Rohas, a Novedades munkatár­sa: „Becsületesen megmondom, nem ké­szültem fel arra, hogy ennyi gólt regiszt­ráljak a mérkőzésen. Elfogyott a papírom, a szomszédomtól kellett kölcsönkérnem.” E­nzo Henrique Feliciano Hernandez (Esto): „Lenyűgöző gyilkosság történt az irapuatói stadionban. A szovjet csapat sok volt a magyarok számára, nem voltak vele egy súlycsoportban! Tizenhat éve tudósí­tok futballmérkőzéseket, de ez volt éle­tem legnagyobb és legérthetetlenebb talál­kozója ...” Ana Flaman (El Heraldo de Mexico): ,,A szovjet válogatott ezen a napon alig­hanem a világbajnokság döntőjét is meg­nyerte volna, de még ezzel sem magyaráz­ható a magyarok tehetetlensége. Mit csi­nált a szünetben Mezey?” !„ vpdu­l **es véleménye, a mexikói te-Ea Vogul revízió 16-os csatornájának esti összefoglal­ójából: „A magyar csapat teljesítményét szerin­tem szakmailag nem szabad boncolgatni, mert a gyorsan kapott gólok sokkolták. Az az együttes, amelyik elsőként jutott Euró­pából a 24-es döntőbe, egészen biztosan többet tud, és ezt a kanadaiak és a fran­ciák ellen be is bizonyíthatja. Arra a kér­désre, hogy minden igyekezetük elég lesz-e a továbbjutáshoz, már nem mernek igen­nel válaszolni. Négy pontot aligha szerez­hetnek, hiszen a franciák nem véletlenül Európa-bajnokok, a legjobb harmadikok között pedig nagyon nehéz lesz tovább­jutni. Én azonban nem annyira róluk, mint a szovjet válogatottról szeretnék beszélni. Valamikor erős, fáradhatatlan­­­munkások­kal"s jelentkeztek a sportág nemzetközi színpadán. Akit erővel le lehetett győzni, azt két vállra fektették, de nem tudtak mit kezdeni a közelharcok elől kitérő, inkább játszani akaró, furfangos ellenfelekkel. Lobanovszkij megőrizte a régi iskola klasszikus vonásait: gyorsaságban, mozgé­konyságban változatlanul kiemelkedőt nyúj­tanak, de a fiai emellett már mesterei a futtában cselezésnek, a súlypontáthelyezés­nek, tudnak olyant nyújtani a pályán, amire senki sem gondol a lelátón. És ez már a játék magasiskolája! Mindezek el­lenére azt mondom, hogy a C-csoportban semmi nincs lefutva! A szovjet csapatnak a váratlanul nagy sikert hozó hétfői ta­lálkozó után csoportja legnehezebb ellen­felével szemben kell bizonyítania, s szá­mára az lesz az »igazság órája«. Ha a franciákat is megveri, akár a kupát is ha­zaviheti ... A magyarok, ha elfelejtik a vereséget, a kanadaiak ellen rendezhetik soraikat. Akkor a franciák elleni mérkő­zésüket az Azték-stadionban kellene leját­szani. Mindenki arra lesz kíváncsi!” 99 Az aranycsapat hajdani kitűnő kapusa aktív já­tékos-pályafutása után sem távolodott el a sport­tól. Egy ideig edzőstkö­­dött, majd mint az egye­sület elnöke, irányította a Volán SC-t. Nemrég ment nyugdíjba, de ma is gyakran hallatja szavát, nyilvánít véleményt, ad tanácsot a sportágnak. — Milyen gondolatok között ült le a tévé kép­ernyője elé hétfőn este?­­- Megvallom, kissé szorongva. Ismerve a szovjet labdarúgást, látva a válogatott gerincét adó Dinamo Kijev nagyszerű kupaszereplését, féltettem a mieinket. Abban biztos voltam, hogy nagyon ne­héz kilencven perc elé nézünk, ám arra azért nem gondoltam, hogy ilyen szánalmas szerep jut csak futballistáink­nak. — Hát igen, sem az elő­jelek, sem pedig a csa­pat körüli hangulat nem utalt ilyen súlyos vere­ségre. Miben látja a nagy kudarc okát?­­- Így igaz. Csapatunk korábbi szereplése kelle­mes folytatást ígért. A selejtezőkben szépen sze­repeltek a mieink, im­ponáló biztonsággal ju­tottak a mexikói döntő­be. Mezey összehozott egy küzdőképes, egysé­ges együttest, amely ko­molyabb feladatok meg­oldására is képesnek tűnt. Ez mindenképpen dicséretes. Sajnos, a fut­ball alapvető törvénysze- Grosics Gyula hűsége alól nem lehet mentelmi joggal kibújni. — Mire gondol?­­­ Bármennyire nehéz ezt kimondani, a tény az tény: a magyar­­labdarú­gásnak nincs kellő szak­mai és morális bázisa ahhoz, hogy hosszútávon sikeres válogatottat épít­,­hessen. Régen meginog­tak a tartópillérek. Meg­­roppantották a különbö­ző botrányok, a totócsa­lás, a bundaügyek. Szi­lárd, masszív alap nél­kül még lehet szép épü­letet tervezni, de csak idő kérdése, mikor csú­szik, mikor süllyed meg először. — Most tehát ilyen megoldhatatlan feladat elé érkeztünk? 4- Sajnos. Ez a szovjet válogatott remekül fut­ballozott, s még esélyt sem adott a mieinknek, akik most csupán ver­gődtek, szenvedtek, a já­ték­­ egyetlen elemében sem tudták még csak megközelíteni sem ellen­felüket. Még igyekezet­ben is távol álltunk tő­lük. ők még 5-0-nál is lelkesebbek voltak min­­den magyarnál. A bajt csak tetézte, hogy a sok optimista megnyilatkozás alaposan felcsigázta a kedélyeket, és a szurko­lók egy része csodát várt. A csoda nem érkezett, jött viszont az óriási csa­lódás, egy olyan mérkő­zés, amelyen akár tíz gólt is kaphattunk volna. Persze lehet, hogy ennek ellenére továbbmegyünk a csoportból. Mindez vi­szont semmit sem vál­toztat a korábbi vélemé­nyemen, azon, hogy tézi­dőt kell teremteni lab­darúgásunk háza táján. Olyan futballt kell csi­nálni, amely mögött iga­zi tartalom van. — Hogy állt fel a meccs után a tévé mel­lől? 4- Fájó szívvel. Saj­náltam ezt a csapatot, és most egy kicsit labdarú­gásunkat is. 1945 óta egyetlen egyszer sem kapott válogatottunk ennyi gólt. Várkonyi Sándor NÉPSPORT 3 Le Figaro: „Ez az igazi labdarúgás’* A szovjet csapat a focivilág új kedvence A nyugat-európai sportsaj­­tó az égig magasztalja a szovjet válogatottat. A dicsé­rő jelzők sora arról tanús­kodik, hogy a szovjetek a VB monstre színpadán átvet­ték a világsztár szerepét. A fénylő csillagok, Platini, Ma­radona, Sanchez és kevés társuk szűkkörű társaságába belépett Jaremcsuk, Rác, Alejnyikov és Jakovenko. A francia lapok dicsérő cikkeiben az érthető félelem is megbúvik. „Mi lesz veletek, világbaj­nokjelölt francia fiúk?" te­szi fel a kérdést a Franca Soir. „Legyünk óvatosak! Ez az igazi labdarúgás” — írja az „előkelő” Le Figaro, amely­nél az ilyen cím az elismerés maximuma. A belga sajtó sem fukar­kodik a szovjet válogatott dicséretével. „Aki valamilyen oknál fogva nem látta a szovjet­­magyar mérkőzést, sürgősen pótolja mulasztását! Ezt a mutatványt mindenkinek lát­nia kell. A szovjetek fittyet hánytak a zavaró légköri viszonyokra. Szegény ma­gyarok!” — véleményezi a La Meuse. A Les Sports mexikói tu­dósítója nem egészen érti a történteket. A cikkíró szerint egy minden csapatrészében sokkal jobb együttes ütötte ki ellenfelét. „Hogy a szov­jet válogatott ilyen nagysze­rű erőt képviselt, az a Dina­mó Kijev KEK-győzelme után érthető, de hogy Mezey György gárdája, amely Euró­pából elsőnek jutott a hu­­szonnégyes döntőbe, ennyire gyenge teljesítményt nyújt­son, arra nem találunk ma­gyarázatot. A magyar véde­lem átjár­óház volt, hosszú időszakokra egyszerűen nem is létezett. A szovjet váloga­tott letaglózta a magyaro­kat” — fejezte be írását a Les Sports. No és a Szaklap. A fran­cia L’Équipe. „Kaviár, nagykanállal!” — ez a címe annak a helyszín­ről érkező beszámolónak, amely a mérkőzéssel foglal­kozik. A francia lap vélemé­nye szerint a szovjet váloga­tott ezzel a szakemberek szemében is felejthetetlen teljesítményével valóban do­bogóesélyessé lépett elő: „Henri Michel most már tudja, hogy honnan fúj a ve­szélyes szél!” — jegyzi meg többek között a cikkíró. A mérkőzést elemző írás­ból az is kiolvasható, hogy a szovjet gárda játékstílusa alaposan rácáfolt azokra, akik a nehéz mexikói körül­ményeket emlegetve az óva­tos erőbedobás elvét hirdet­ték. „Persze, ez a találko­zó a kérdésben még nem perdöntő, de alighanem a szívvel játszó szovjet váloga­tottnak van igaza. A magyar együttes teljesen érthetetlenül perceken belül megadta ma­gát, és a fehér mezeseknek a mérkőzés 5. percétől kezd­ve szinte szabad utat kínált. Mezey György együtteséből bárkit is elmarasztalni igaz­ságtalanság lenne. Az egész csapat mondott csődöt. Egy biztos, a labdarúgó-szakem­berek figyelő szeme ezentúl a szovjet csapatra szegező­­dik” — vonja le végső kö­vetkeztetését a L’Équipe. Idézet a holland De Teleg­­raafból: „Szovjetunió—Ma­gyarország 6-0! Ennyit ta­lán mi is tudunk. Úgy lát­szik túl korán ijedtünk meg a magyaroktól.”

Next