Népsport, 1986. július (42. évfolyam, 157-183. szám)

1986-07-10 / 165. szám

XLII. 165. ♦ 1986. július 10 NÉPSPORT 3 S3 labdarúgás _____ Eg y délelőtt az MLSZ-ben Félfogadás átigazolási ügyekben Szerda délelőtt, három­negyed tíz. Az MLSZ ta­nácstermének ajtaja tárva- nyitva. Egyelőre nincsenek jelentkezők, korán van, még negyedóra a hivatalos kezdésig. Kényelmesen he­lyet foglalok a széken, ám mielőtt kirakhatnám jegy­zetfüzetemet, Góliás Ró­bert, az átigazolási bizott­ság elnöke egy hírrel gaz­dagít : — A Vasas technikai vezetője, Genzwein Ferenc már kilenc órakor itt volt. A csepeli Elekes papírjait kívánta benyújtani. Sie­tett, nem várt meg, rohant vidékre. Egyelőre teljes nyuga­lomban szemlézzük a le­veleket, amelyek a szövet­séghez érkeztek átigazolá­si ügyben. Góliás Róbert megosztja velem a bennük foglalta­kat. Boda Mihály azt közli sűrűn teleírt levelében, hogy nem kíván szerződést kötni az NB II-be most felkerült Szarvas együtte­sével, ahol majd három évet futballozott. Az átigazolási bizottság elnöke azonnal válaszol — az újságírónak: — Nagyon nagy baj, hogy a játékosok nem is­merik a szabályokat. Boda nem írta meg, hová akar menni. Miután csapata NB ll-es lett, már neki is lesz eszmei értéke. Ha ezt megállapították, mehet az NB l-be hozzájárulás nél­kül is. NB II-be viszont csak kiadatással. És egy újabb levél Szarvasról. Váci Béla, aki ősdebreceni, vissza akar térni a cívis városba. — Mehet ha vinni akar­ja a DMVSC — így Gó­liás. — De előtte meg kell állapítani az eszmei érté­két. Sebők Pál, a Debreceni Kinizsi játékosa, mivel csapata kiesett az NB II- ből, el akar menni, de nem közli — hova. Így tippet sem lehet adni számára. Eszmei értéke még van, hiába esett ki a Kinizsi. De hová akar menni? Az ózdi Máriási Zsolt viszont már egészen pon­tosan fogalmaz. Kéri, hogy tekintsék tárgytalannak a Videotonnal kötött szerző­dését, ha lehet, maradna Özdon. Nehéz ügy. Ha valóban így gondolja, akkor az Özdban csak akkor játsz­hatna a továbbiakban, ha a Videoton közös megegye­zéssel felbontja szerződé­sét, ha nem, ki kell várnia azt az öt esztendőt, amit aláírt Székesfehérvárott. Jobban meg sem lehetne rendezni a csattanót, belép az ajtón Fejes Gábor, a Videoton technikai vezető­je. Kezében hatalmas pak- saméta. — Közte van Máriási átigazolása? — kérdez rá Góliás. — Természetesen. Teg­nap írták alá Ózdon. — Akkor mit szól ehhez a levélhez? Fejes döbbenten olvas­sa. Mindegy. Hétfőn tíz óra­kor az MLSZ-ben együtt lesz a „csapat”. A Video­ton és az Özd képviselője, valamint Máriási. A többi Vidi-ügy sima. Kovács Ferenc 900 ezerért a Videotoné, Jónás Gyula is rendben lesz, ám a Sal­gótarján úgy tűnik, nem ismeri a szabályokat, nem küldte meg a fiatal közép- csatár eszmei értékéről szóló igazolást. A piros­kékekhez igazol Kanyok Imre Ózdról 600 ezerért és Németh Zoltán Sopronból félmillióért. Kis szünet, újabb admi­nisztráció. Beírom, hogy Keresztes Tibor Orosházá­ról Békéscsabára megy 300 ezerért. Ennyit fizet érte az új egyesület a réginek. Vágó Zoltán viszont Bé­késcsabáról Nagy káliéba került. Jönnek a veszprémiek. Csíkét viszik a Vasasból — most mór véglegesen haza. Saját nevelésük. Most 600 ezerért vissza­kapják. övék lesz Gáspár a Pétből és Mixtai az Aj­kai Bányászból. Az ajkaiak Szarka Zol­tánt, az egykori olimpiai válogatott kapus fiát kérik. Én is szolgálok egy hír­rel. Kicsit mellbevágja a két ajkait. — Mixtait „rablással”, tehát kiadatás nélkül elvi­szi a Veszprém. Látom, őszintén megdöb­bennek. Pető István, a Tatabánya képviselője jön. Csak úgy, papírok nélkül. — Moldvánt hozzuk a Nyíregyházától és Kiss Miklóst a Rakamazból. Már meg is állapodott a Tatabánya a Nyíregyházá­val a két játékos dolgá­ban. Nincs félreértés. Mold- vánért és Kissért is a Nyíregyházának kell fizet­ni. Kiss ugyan a Rakamaz játékosa, de tavaly még Nyíregyházán volt, s a sza­bályok értelmében az esz­mei díj az NB-s egyesü­letnek jár! Érthető, hogy ez az előírás. Így ugyanis némi trükkel bárki ingyen elszerződhet olyképpen, hogy rövid ideig nem NB-s klubban játszik, aztán visszatér az NB I-be. Vége a délelőttnek. A háromtagú átigazolási bi­zottság búcsúzik. Pénteken 10 órától megint itt lesz­nek. Még maradok egy da­rabig. A szomszéd szobá­ban Csíki Károly, az MLSZ munkatársa Zsadányinak tart kiselődást arról, hogy mi illetheti meg a játékost, ha időközben megnő az eszmei értéke. Fél egykor a lépcsőház­ban ketten igyekeznek gyors léptekkel felfelé. Török Péter, a Haladás ügyvezető elnöke és Sarlós László technikai vezető rója a grádicsokat. — Hová, oly sietősen? — Az átigazolási bizott­sághoz. — Délig dolgoztak, ám vannak itt osztrák vendé­gek, akik a Haladásra vár­náik. Ha már összefutot­tunk. kit akar igazolni a vasi klub és kit az oszt­rákok ? — Mi Kovács Sándort visszük a Zalaegerszegtől, a sógorok meg Horváth Imrét akarják. — Hétfőn a Keszthely bejelentette, hogy ők is le akarják igazolni Kovácsot. — Viszont nekünk itt vannak a papírjaink! Na, ebből újabb vita lesz... Varga Béla Mit akar az Eger SE? A magyar labdarúgás második vonalának legje­lesebb képviselői közé tar­tozik, illetve az első osztály leghullámzóbb produktu­mát nyújtó klubcsapata­ként lehet számontartani. Fennállása óta eddig ötször szerepelhetett a legjobbak között, az NB I-ben, ám mindössze egyszer sikerült huzamosabb ideig megka­paszkodnia, négy alkalom­mal pedig csak villámláto­gatást tett az élvonalban. Már-már úgy tűnhet, hogy az „alacsonyabbak” között nyújtott remek teljesít­ményt a „nagyobbak” kö­zött képtelen kamatoztatni, mert mintha átok ülne rajta: eljut a csúcs köze­lébe, ám az utolsó métere­ket képtelen megtenni, s visszazuhan, mindent kezdhet elölről az Eger SE. Most megint ott áll a nagy lehetőség kapujában. Jól sikerült őszi — az NB Il-es bajnokság félidejé­ben a második helyen állt — és egy göröngyösebb útú tavaszi szereplés után megint játékra jelentkezik az NB I-ben. Hatodszor fut neki a hazai futball legnehezebb akadályának. Most az NB I újoncának nem maradt sok ideje az erőgyűjtésre, a kurtára si­keredett nyári vakáció után július hetedikétől megkezdődött a felkészülés. Az egri labdarúgók első edzésnapján beszélgettünk Szolgyérni Ferenccel, az egyesület ügyvezető elnö­kével. — A bajnokság befe­jezése után majdnem minden csapatnál meg­indul a jövés-menés: ér­keznek új játékosok, il­letve más csapathoz iga­zolnak. Kik jöttek Eger- be és kik mentek el az együttestől? • Az újonnan érkezet­tekkel kezdeném: László a Budapesti Honvédből, Juhász Salgótarjánból, Fegyverneki Ózdról, Kó­nya a Budapesti Építőkből, Jegesi Bélapátfalváról, Ho- dur Romhányból került hozzánk, továbbá szerző­dést kötöttünk a saját nevelésű Fodor Attilával. Négy játékosunk viszont más csapatnál folytatja pályafutását: Megy esi Recsken, Tasi Hódmezővá­sárhelyen, Horváth Gyön­gyösön, Sass pedig — ő már menet közben távo­zott Egerből — a Buda­pesti Honvédnél. — Nemcsak a játékos- keretben történt válto­zás, hanem az edzőposz­ton is, ám ez az „igazo­lás” nem minden vita nélkül zajlott le. 0 Igen, ezzel kapcsolat­ban akadtak problémák. A bajnokság befejeztével Csank János Békéscsabára szerződött, nekünk pedig új edzőt kellett keresnünk. Alaposan körülnéztünk a magyar edzőpiacon, s aki nekünk is megfelelt vol­na, az olyan összegeket kért, amit nem tudunk, s nem is akarunk előterem­teni. így esett a választá­sunk Kiss Tiborra, aki korábban Egerben futbal­lozott, s jól ismeri a kö­rülményeket, a lehetősé­geinket. Egyetlen bökkenő volt csupán, hogy neki nincs szakedzői képesítése, csak középfokú edzőije. — Ebből adódott az­után a sokáig elhúzódó hercehurca is. 0 Minden ilyen esetben a csapatoknak ki kell kér­niük az MLSZ vélemé­nyét, jóváhagyását. Mi is megtettük ezt. A szövetség pedig nem javasolta Kiss Tibort a vezetőedzői poszt­ra. Egy másik élvonalbeli csapatnál is adódott hason­ló probléma — igaz, jelle­gében más volt —, az MLSZ abban az esetben sem javasolta a szerződés- kötést, de teljesen más in­doklással, mint nálunk. S ott fel is bontották a szer­ződést. — Az Eger viszont tartja magát eredeti el­képzeléséhez. 0 Ebben az ügyben az egyik napilap is bírált ben­nünket, hogy nem vettük figyelembe az MLSZ aján­lását. Minit már elmond­tam : nekünk nincsenek olyan anyagi lehtőségeink, amelyekkel ki tudtuk vol­na elégíteni azokat az ed­zőket, akikkel tárgyaláso­kat folytattunk. Egerben pedig már-már hagyo­mánynak nevezhető az, hogy olyan edzőt keresünk, aki valamilyen formában kötődik a város sportjá­hoz. Azt hiszem, hogy ilyenformán sokkal erő­sebb a bizalom a szakve­zetés, az edző és a játéko­sok között, mert mind­annyian vállalják az eset­leges kudarc felelősségét. Egyébként is, amikor be­indul a szakedzői tanfo­lyam, Kiss Tibor azonnal felvételizni fog. Bízom ab­ban, hogy ez lesz az ügy igazságos és sportszerű le­zárása, addig is a két évre megkötött szerződésünk ér­vényben van. — Milyen a hangulat a csapatnál? 0 Jó. Igaz, a pihenés kicsit rövidre sikeredett, s természetesen a játéko­sok is szereplői voltak a változásoknak, de úgy ér­zem, hogy az ő szemükben is a legfontosabb az, hogy a csapat újra az élvonal­ban szerepelhet. A gárda rendkívül bizakodó, s ezzel az egészséges önbizalom­mal készül a bajnokságra. — Az önbizalmat az sem rendíti meg, hogy az Eger eddig csak lifte­zett az NB I és az NB II között? 0 Bízunk abban, hogy a rossz sorozat most meg­szakad, sikerül megvet­nünk a lábunkat az élvo­nalban. Most magasabb szinten, de ugyanolyan jó játékkal kell kielégítenünk a közismerten igényes egri közönséget, mint amilyet az NB Il-es bajnokság őszi fordulóiban nyújtottunk. A legfontosabb, hogy nyugodt körülmények között tud­junk felkészülni a legne­hezebb erőpróbára. Vincze András Az Üllői úti példa Ne csak papoljunk, cselekedjünk! Évekkel ezelőtt különböző szakmai és anyagi megfon­tolásból hazánkban megszűnt a tartalék-bajnokság. Ak­koriban sok minden szólt amellett, hogy ez helyes ren­delkezés volt, persze voltak ellenvélemények is. Nem gáncsoskodást, csupán egészséges féltést jelentett az ag­gály: elkallódnak azok a fiatalok, akik már nem ifjú­sági korúak, de az első csapat keretében még nem kap­hatnak helyet, sőt még a junior együttesben sem. Az alacsonyabb osztályú együttesekbe pedig azért fogad­ja őket piros jelzés, mert nem akarnak bíbelődni ve­lük, hiszen hamarosan úgyis bevonulnak. Ma már bizonyított tény, hogy az aggályoskodás nerh volt alaptalan, többen örökre búcsút mondtak a lab­darúgásnak, részint azért is, mert nem találtaik maguk­nak új csapatot, vagy többre taksálták magukat an­nál, hogy lejjebb folytassák. Megtörtént esetekből tud­juk, hogy ilyen előzmények után jónéhányan köny- nyes szemmel csukták be maguk mögött azt az ajtót, amelyet a megelőző években nagy remények közepette, szívrepesve nyitottak ki. Most valami olyasmi történt az Üllői úton, amely merőben újszerű, emberséges, okos, az egyesület és a játékos szempontjából is hasznos cselekedet, igazán pél­dás, követésre méltó. _ A Ferencváros börzét hirdetett, amelyet előzetesen propagált, tényét nyilvánosságra hozta. Lapunkban is megjelent az a nyilatkozat, amely szerint az egyesület vezetői szeretettel várják a kisebb csapatoknak azokat a képviselőit, akik érdeklődnek olyan fiatal játékosok iránt, akikre a Fradi pillanatnyilag nem tart igényt, de további sorsukat figyelemmel akarja kísérni. Nos, szerdán délelőtt az Üllői úti klubház nagyter­mében nagyon baráti légkörben találkozott egymás­sal nyolc egyesületi képviselő — köztük NB II-s, s négy területi bajnokságban szereplő csapaté is —, ti­zenkét olyan fiatal, aki kiöregedett az ifiből, vagy a ju­nior csapatban nem tartanak igényt rájuk, valamint a Ferencváros technikai vezetője, Havasi Mihály, ifjúsági edzője, Perlaki István és junior edzője, Mucha József. Eleinte a fiatalok kissé elfogódottak voltak, hiszen most dőlt el: miként alakul további sorsuk, s feltehe­tően kicsit szomorúsággal töltötte él őket az is, hogy kedvelt egyesületüktől búcsúzni kényszerülnek. A kis Baumgartner Lacinak még a szeme is könnybelábadt, s másoknak is piroslott az arcuk. A két edző sorra bemutatta a játékosokat, s akinek a nevét közölték, arról mindjárt elmondták szakmai véleményüket. Beszéltek erényeikről, javításra váró hi­báikról, s ami igazán nagyszerű volt: emberi tulajdon­ságaikat is méltatták vagy éppen bírálták. Megható volt, ahogyan ezt a fiúk tágra nyílt szemek­kel, mosolyogva, vagy éppen szemlesütve, elfogódot- tan hallgatták. Havasi Mihály hangsúlyozta, hogy a választást az egyesületekre, illetőleg a gyerekekre bízzák. Azt java­solta, hoigy beszélgessenek el egymással. Ez is történt, de ott, a teremben, mégpedig négyszemközt. Ily módon aztán oldódott a fiúk elfogódottsága. Megtudhatták, milyen körülmények között, milyen feltételek mellett számítana rájuk az új klubjuk, milyen fejlődési le­hetőségük van, melyik csapat összeállításánál kerülhet­nének szóba, hány edzés van egy héten, milyen el­foglaltságot jelent ez, biztosítva van-e a további ta­nulási lehetőségük, kaphatnaik-e állásit, mennyi lehet a fizetésük. Egyszóval: mi a velük kapcsolatos elképze­lés. A srácok töprengtek, néhányan gondolkozás! időt kér­tek, mások kézfogással nyomban megegyezésre jutot­tak és mosolyogva távoztak. A megegyezésnek pedig talán méginkább örültek a vendéglátó vezetők, mert révben tudták fiaikat, új utakra bocsájtották őket. És minden gyereket megnyugtatott az, hogy a Fe­rencváros lényegében véve egyikükről sem mondott le végérvényesen. További életüket, fejlődésüket, sorsukat figyelemmel kísérik. Sőt, többségüket csak kölcsönjá- tékosként adják ki, olyannyira, hogy ezt új egyesüle­tükkel írásban is rögzítették. Ezen a szerdai napon az addig szomorú arcok is mo­solygóvá váltak. Az Üllői úti ajtók talán még újra ki­nyílnak előttük! Igen, valahogyan így kell ezt csinálni. Becsülettel, emberséggel. Németh Gyula Az MLSZ kéri Augusztusban lesz ötven esztendeje annak, hogy a berlini olimpián Magyaror­szág olimpiai labdarúgó-vá­logatottja Lengyelország el­len játszott. Az MLSZ kéri, hogy a csapat tagjai jelent­kezzenek az MLSZ-ben, ad­ják meg címüket, telefonszá­mukat. Az egykori névsor: Kovács Kálmán, Kőszegi Ja­kab, Lágler Pál, Régi Lász­ló, Bérezés András, Berta József, Bonyhai Lajos, Csu- torás Mihály, Kállai Lipót, Király Gyula, Kiss Gyula. Tudjuk, közülük néhányan már elhunytak, kérjük hoz­zátartozóikat, hogy az olim­pikonok halálozási évét kö­zöljék a szövetséggel.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék