Népsport, 1987. március (43. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-25 / 70. szám

XLIII. 70. ♦ 1987. március 25 Kulcsszereplők K­imondva vagy kimondatlanul a sportmoz­galom, de elsősorban a diáksport meg­újulásában kulcsszerepet töltenek be a testnevelők. Ők azok, akik a testnevelésórákon túl, közvetve vagy közvetlenül irányítják a tö­megsportóráikat, szervezik a versenyeket, bajnok­ságokat, részt vesznek a diáksportkörök, diák­­­­sport-egyesületek szervezésében. Olykor , megha­tározói a közvetlen környezet — a kerület, a vá­ros, a község — testnevelési és­ sportéletének is. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy elsősorban ők legyenek felvértezve azokkal az ismeretekkel, amelyek a megújhodáshoz is vezetnek. Testnevelő tanár mintegy hangosan , gondolkod­va mesélte a társaságnak, hogyan csinálja ő a „mindennapost”, a diáksportkört is megszervezte, ám egyáltalán nem biztos abban, hogy a leg­jobb úton j­ár. Mire, csak úgy mellesleg jegyezte meg valaki: több útmutató, szabályzó jelent meg a­­ témával kapcsolatban, ha azokon átrágja ma­gát, biztosan okosabb lesz. Igen ám, érvelt a kolléga, de kinek van arra ideje, hogy azt a ren­geteg betűtengert tanulmányozza, s jo­g­i vég­zettséggel sem rendelkezik, mert egyik-másik pa­ragrafus megértéséhez jogásznak kellene lennie. Erre is volt válasz, mondván, iratkozzon be a Testnevelési Főiskola, továbbképző tanfolyamára. Mert hogy két éve már ilyen is van.. A testnevelő tanárok továbbképzését a Testne­velési Főiskola Továbbképző Intézete röviddel azután újította fel, hogy az MSZMP Politikai Bizottságának állásfoglalása megjelent. Tették ezt azért, hogy az oktató-nevelő munka legfrissebb módszerei mellett, a testnevelés és sportmozga­lomban várható átalakulásra, megújulásra is felkészítsék a testnevelőket. A Politikai Bizottság állásfoglalására, az új ok­tatási törvényre, a kormány testneveléssel és sporttal kapcsolatos határozatára a TF a hallgatók képzésében is gyorsan reagált. Immár két éve, hogy működik az úgynevezett rekreációs cso­port, amelynek feladata a leendő testnevelő ta­nárok felkészítése a szabadidősport szervezésére, irányítására A diáksporttal kapcsolatos isme­retek beépültek a tanmenetbe, a s­por­tsz­er­v­ezé­s­­­sel kapcsolatos­ tankönyvekben külön témaként «•''-'»nelnek. V­égső soron persze a ma­ga módján, sajátos eszközökkel és módszerekkel minden tan­tárgy az iskolai testnevelés, a diák- és szabad­idősporttal kapcsolatos ismeretek alapos elsajátí­tását szolgálja. Erre épül a speciális képzés — a szakosodás —, majd pedig a gyakorlat. A speciá­lis képzés keretében, a legfrissebb információk megszerzése érdekében a Művelődési Minisztéri­um, a KISZ Központi Bizottsága, az Állami Ifjú­sági és Sporthivatal, a Magyar Diá­ksport Szövet­ség, a SZOT illetékesei is tartanak előadásokat, konzultációkat., A hetedik, nyolcadik szemeszterben a hallgatók 180—200 órában tanítási gyakorlaton vesznek részt. Testnevelésórákat, tömegsportórákat vezet­nek, közreműködnek a gyakorló iskola diá­k­­sportkörének,­­egyesületének életében. A diáksporttal kapcsolatos gyakorlati teendők megismerés­ének mégis a legfontosabb műhelye maga a TF, pontosabban a Testnevelési Főiskola Sportegyesülete. Az egyetemi rangot kivívott in­tézmény vezetése ugyanis arra törekszik, hogy a hallgatók valamelyik szakosztályban versenysze­rűen sportoljanak, ugyanakkor ott is bővítsék a diáksport szervezésével, működtetésével kapcsola­tos ismereteiket. A hallgatóik felvértezése, a megújult feladatok­hoz való alkalmazkodásuk sok helyütt máris kéz­zel fogható. Számos szabadidősport- és lakóhelyi sportegyesületben, iskolában kulcsszerepet tölte­­­­nek be. A reggeli óráikban, esténként, s a hétvége­ken foglalkozásokat vezetnek, szervezői, gyakor­latvezetői feladatokat látnak el. N­ekik, s az utánuk végző kollégáiknak már nem lesznek gondjaik. Éltetői, aktív segí­tői lehetnek az öntevékenységen alapuló, a közéleti­ tevékenységre is szoktató diá­ksportétet­nek. Varga Gyula BSE-közgyűlés Dr. Pénzes Jánosnak, a Fővárosi Tanács V. B. el­nökhelyettesének, a BSE társadalmi elnökének el­nökletével megtartotta be­számoló küldöttközgyűlését a fővárosi sportegyesület. A fórumon részt vett többek között dr. Csonkás István, a Fővárosi Tanács pártbizott­ságának titkára és dr. Sze­keres László, az V. Kerületi Tanács V. B. elnöke. Az egyesület elnökségének ne­vében Déri Róbert, a klub ügyvezető elnöke számolt be az eltelt két esztendő mun­kájáról. Hangsúlyozta, hogy a BSE kettős feladatot lát el: a versenysport mellett kiemelt fontosságúnak te­kinti a Fővárosi Tanács dol­gozói szabadidősportjának szervezését. Sikeres volt az 1986-ban első alkalommal megrendezett nyári napközis sporttábor, melyet a nyári iskolai szünetben dolgozóik gyermekei számára hirdet­tek meg. Világ- és kontinensverse­nyeken szerzett érmek, az év sportolója címek, nagysze­rű eredmények segítették a klubot abban, hogy az olim­piai sportágak vonatkozásá­ban országos ötödik helyet szerezzen az egyesületi rangsorban. Olyan nagynevű klubokat előzve meg, mint például a Vasas, az MTK­­VM vagy a DVTK. NÉPSPORT 5 Magyarok között, útlevéllel (1.) Táncol!, sok­!... „Az a szép, az a szép...” — harsog a dal, és az ötö­dik de tanulói nagy kör­ben já­rják a csárdást az újvidéki Petőfi Sándor Ál­talános Iskolában. Az ötö­dikeseknek a test­nevelési tanterv írja elő a néptán­cot Jugoszláviában, s per­sze miinden­hol az ott élő nemzetiségekét. A Petőfi­ben a magyar mellett szer­­bet, szlovákot, rutént. Az egyik testnevelő, Csurka Sime, a jelek sze­rint az iskolában nem ta­lálkozik a ma­ga népzené­jével. , — Ha jól hallottam, ön dalmát származású — mondom. — Igaz — válaszolja —, elsősorban azonban jugo­szláv vagyok. • • • A „jugoszlávság” azt je­lenti, ahogyan ezt később a Vajdaságban mindenütt tapasztalom, hogy a kü­lönböző nemzetiségek el­fogadják egymást, egymás kultúráját, kölcsönös tisz­telettel, a közös sorsiért, az előbbre jutásért munkál­kodó közösségben. Az egyik kis faluban, Hetinben az ötödikesek meg éppenséggel a dal­mát táncokat ropják leginkább, ott már csak­ kevés ma­gyar él. A sportegyesület­­ne­k viszont magyar neve van. Törekvés, s azt a túl­súlyba került dalmát la­kosság hagyománytisztelet­ből őrzi tovább. Nem for­dításban. Az eredeti ma­gyar alakban. A Petőfi iskolában két­nyelvű oktatás folyik. Használják a magyart máshol is, például a József Attila nevét viselő iskolá­ban — jóllehet Újvidék, azaz Novi Sad már ko­rántsem magyarok lakta város, a lakosság fele sem magyar. Az az alig fél vi­szont teljes joggal lehet magyar, jugoszláv állam­polgárként. Há­t, ennyit a hovatar­tozásról. •­­ • A Petőfi másik testne­velő tanára magyar. Ötös András, aki beszélgetésünk idején már éppen nyug­állományba készült, ő ti­pikus testnevelő, akinek nevéhez sportágak és kor­szakok egész sora fűződik. 1949-ben újjászervezi az újvidéki vívóéletet. Később tanítványai közül kiszűri Véger Máriát, akiből az európai női kosárlabda egyik legfényesebb csilla­ga lesz. Ma egyebek kö­zött az újvidéki sportlövő­utánpótlás gondjait viseli. Az ő leltára azonban még nem teljes. — Harminc kiváló test­nevelő tanárt bocsátottam szárnyra — mondja. — Az egykori tanítványok ma három földrészen képvise­lik az újvidéki „iskolát”, Ausztráliától kezdve az NSZK-n, át Amerikáiig. — Kicsit szétszóródtak, nem? — Jugoszláviából min­den szakmában sokan men­nek el, szerencsét próbál­ni. Idehaza nem könnyű elhelyezkedni. — Milyen az itteni diák­sport? — Megalapozott, fejlett De sóikat tanulunk az ott­honiaktól is. ’ — Velem szemben iga­zán nem kell udvariaskod­­nia! — Udvariaskodik a fe­ne. De például a pécsiek magasugró floptechnika­­oktatását mi mintának te­kintjük. És alkalmazzuk. Többször rendezünk tanul­mányi kirándulást Pestre és Bajára is, van mit ta­nulnunk. Persze, tőlünk is tanulnak az otthoni ma­gyarok. — Itt hány testnevelés­óra van hetente? — Három, illetve kettő plusz egy. — Az mit jelent? — Van két kötelező, egyet pedig az osztály ma­ga választ. — És ha nem választja? — Már úgy érzem, hogy az is kötelező, csak a tar­talmát­­kell megszavazni. — Mi a választék? — Atlétika, szertorna, úszás. Illetve még az adott évfolyam számára előírt sportág is választható. — Ez mit jelent? — Nálunk, iitt, a Pető­fiben korábban az egész felsőtagozat számára a ké­zilabda volt a kötelező sportág. De nem is ked­velte mindenki, az általá­nos iskola után folytatni sem nagyon volt hol... így aztán most csak ötö­dikben van kézilabda, a hatodikban és a hetedik­ben röpöt csinálunk, a nyolcadikosoknak pedig kosárlabdát. — Foci nincs? — Nem kötelező, de az új tanterv előírása szerin­t a tanár bármikor, bárhol bevezetheti. • • • A lópajtás az ország nyolc úttörőlapjának egyi­ke. Magyar nyelven jele­nik meg, huszonötezer példányban. Ez a lehetsé­ges vajdasági olvasótábor kilencven százalékát je­lenti. A sportrovat szerkesztő­je Horváth Gábor. — A diáksport a rendel­kezésre álló terjedelem hatvan százalékát foglalja el — mondja —, az él­sport pedig a maradékot. — Az olvasók szeretik ezt az arányt? — Itt az iskolás ház­­bajnokságokon a diákság kilencven százaléka részt vesz. És miivel saját diák­­levelező-hálózatunk van, az ő beszámolóikban ez a lényeg. M­i a lényeget kö­vetjük. És mivel nálunk a tizennégy sportágban folyó diákolimpia jelentősége igazán kiemelkedő az is­kolák sportéletében, nem csoda, ha a mi amatőr tudósítóink azt tekintik szívügyüknek. A Petőfi iskola a leg­utóbbi diákolimpián nyolc érmet nyert, és azzal igazi hírnévre tett szert. Mos­t azonban az ötödi­kesek a körcsárdást jár­ják éppen. Csak egy kis­lány ül a felmentettek padján. — Beteg voltam — pa­naszolja —, és az orvos nyolc napra eltiltott a tor­nától. Az edzésektől is ... — Hogy hívnak? — Törköly Beáta. — Lehet, hogy nemsoká­ra a te édesapáddal talál­kozom majd sportügyben? — Az egészen biztos. Apu már mondta, hogy tetszik jönni. Szekeres István (Folytatjuk) Az a bizonyos körcsárdás az újvidéki Petőfi-iskolában (Záhonyi Iván felvétele) Szegedi piramisfordítók Röplabda______ Ül velem szemben nyu­godtan, mégis az az érzé­sem, hogy felugrál. Nyug­hatatlan lélek. Megpróbá­lok vele együtt szárnyalni, de sokkal nehezebb a hely­zetem, mert csak most is­merkedem a sportiskola felépítésével. Lelkesen ma­gyaráz, lekonyuló bajusza le-föl ugrál, akár a tekin­tete. A végén már nekem is ugrálni támad kedvem. Gondolatolvasónak sem utolsó Nyári Sándor, a SZEOL-Délép SE röplabda­szakosztályának vezetőed­zője, mert máris húz ma­gával a tornaterembe, ahol a környékbeli óvodások felvételije folyik. — A gyerekek várható testmagasságát, ügyessé­gét és motorikus képessé­gét térképezzük fel — tá­jékoztat Nusser Elemér testnevelő tanár, aki mel­lesleg az NB I-es férfi­csapat erőssége. — A kör­nyező óvodákból évről év­re mintegy 120 gyerek je­lenik meg a felvételin, s a 30 legrátermettebbet vesszük fel.★ A sportág székhelye im­már hatodik éve a Felső­városi Általános Iskola. A röplabdaosztályok ta­nulói kéthetes ciklusonként kilenc testnevelési órán vesznek részt. Hat-tíz éves korukig az általános ké­pességfejlesztés a cél. Ké­sőbb, a negyedik osztály második félévében elsajá­títják az alapérintéseket, a következő négy évben pe­dig heti négy tanórán kí­vüli edzésen is gyakorol­ják választott sportáguk fortélyait. És nemcsak a fiúk!★ Pásztázzuk a gyerekha­dat. Nézzük, miként kerül­getik a labdavezetés során a karókat. A látvány szív­derítő. Nyári, aki melles­leg a sportiskola igazgató­ja, arról mesél, hogy sokat köszönhetnek az ok­tatási intézmény igazgató­jának,­­ dr. Baltás Béláné­­nak, s azonnal említést tesz egy másik sportszere­tő pedagógusról, Szalay Józsefről, aki szintén ott­hont adott iskolájában a röplabdázásnak. Az ottani testnevelőtanárnak, Titkos Lajosnak köszönhetően az iskola röpései ugyancsak a kék-fehér-fekete egyesület utánpótlását erősítik. S hogy nem csupán mennyi­ségi kategóriáról van szó, azt Rácz László bizonyítja, aki nélkül immár elkép­zelhetetlen a felnőtt csa­pat irányítása. Nusser Elemér jóvoltából a SZEOL-Délép SE után­pótláskorú gárdáit ma már korosztályuk legjobbjai kö­zött jegyzik. — És akkor még szeré­nyen fogalmaztunk — kap­csolódik a beszélgetésbe Verba László szakosztály­­vezető, majd sorolni kezdi a dicsőséglista tételeit. — Az elmúlt két évben arany- és ezüstérmet sze­reztek fiaink az úttörő­olimpián. Az országos ser­dülő kupában arany-, az országos ifjúsági kupában ezüstérem jutott fiatal­jainknak. A juniorbajno­k­­ságon külön versenyt ví­vunk az első helyért az V. Dózsával.★ Szó, ami szó — s ezt Nyáriék is vállalják —, nem kellett messzire men­niük a receptért. A kecs­keméti modell tanulmányo­zása után 1981 októberé­ben alakult meg a szak­osztály sportiskolája. — Amikor közel tíz év­vel ezelőtt Szegedre ke­rültem, az a bizonyos so­kat emlegetett piramis a feje tetején állt, emlékezik a vezetőedző.­­ Akkori­ban n­eves játékosok iga­zolásával próbáltuk von­zóvá tenni a röplabdát a városban. A tavalyi bronz­érem egyszersmind kor­szakhatárt is jelölt Az őszi kudarcok közepette az utánpótlás sikerei tartot­ták bennünk a lelket. Huf­­mann, Pether, Bozóki és Polgár ma már az ifjúsá­gi válogatottnak is erőssé­ge, miként a 18 éves Rácz is a legszebb reményekre jogosít. Tulajdonképpen velük állítottuk talpára a piramist. És meggyőződé­sünk, hogy ez még csak egy sikerkorszak kezdetei. Thékes István

Next