Népsport, 1987. április (43. évfolyam, 76-100. szám)

1987-04-13 / 87. szám

XLIII. 87. ♦ 1987. április 13 0 Labdarúgás MTK-VM-Debrecen 1-1 (0-1) Hungária krt. 3000 néző. Vezette: Plasek (***), (Hart­man, Varga S.). MTK-VM: Gáspár 7 — Turner 5,­­Híres 6—2 - 4, Lő­rinci 4 — Talapa 6, Varga 5, Bognár 6, Szalai 5, Tur­­tóczky 6 — Szeibert 6, Bod­a 5. Edző: Verebes József. Debreceni MVSC: Mező 9 — Takács 6, Nagy 6, Lu­­dánszki 6 — Supka 5, Sándor 6, Szabó J. 7, Plókai A. 6, Szabó L. 5, Duró 6 — Mörtel 7. Edző: dr. Puskás Lajos. Csere: Lőrincz helyett Kékesi (B) és Turner helyett Jován (5), mindkettő a szünetben, Ludánszki helyett Zsu­­pos (—) a 79., Duró helyett Vancsa (—) a 92. percben. Gólszerző: Plókai A. a 45., Szeibert (II-esből) a 93. percben. Sárga lap: Szabó J. a 13., Turner a 21., Szabó L. a 41., Szalai az 55. percben. Kiállítva: Híres a 61. percben. Szögletarány: 11:3 (4:2) az MTK-VM javára. (A kezdés előtt az MTK­­VM szurkolói kíváncsian mereszthették a szemüket, vajon a kispadtól három mérkőzésre eltiltott Vere­bes József, a kék-fehérek szakvezetője hol foglal majd helyet. Valószínűleg csak kevesen vették észre, hogy a mesteredző a fele­zővonal magasságában álló hangosan beszélő­ fülkében rendezte be főhadiszállá­sát, amelyet „forró drót”­­on kötöttek össze a kis­­padon ülő Kiss László pá­lyaedzővel . . .) Csendesen szitáló esőben, rendkívül mély, sáros tala­jon előbb Boda durrantott 14 méterről fölé, majd a 13. percben Szabó J. hevesen reklamált Hartman partjel­zőnél, amiért joggal kapott sárga kártyát. Rögtön ez­után Varga 26 méterről kül­dött ravasz szabadrúgását tette ártalmatlanná másodjá­ra a vetődő Mező. Egyre élesedett a küzdelem, amely­nek során a 21. percben Turner is „besárgult’’, ami­ért rátartott Sándor lábára. A félidő derekán Szeibert 25 méterről rúghatott szaba­dot, ám hatalmas, léc alá tartó bombáját Mező nagy bravúrral segítette a kereszt­léc fölé. Nem sokkal ezután egy gyors ellentámadás be­fejezéseképp Mörtel robo­gott el a jobb oldalon, nyolc méterről félmagasan lőtt, de Gáspár jó érzékkel vetődve, szögletre hárított. A 31. perc­ben majdnem megszerezte a vezetést a vendégcsapat: ek­kor Hírestől a sártengerben Szabó J. elé pattant a lab­da, a középpályás tíz mé­terről félmagasan lőtt, ám a bőrgolyó a jobb kapufáról vágódott a mezőnybe. Hat perccel később Tala­pa beadása után az érkező Boda még meg is nézhette magának, hogy hova fejelje a labdát, de aztán az ötös­ről, óriási helyzetből a ka­pu fölé bólintott. A 41. per­­cet mutatta a stadion vil­lanyórája, amikor Szabó L. letalpalta Tomért, ezért a debreceni játékos is felirat­kozott a sárga laposok lis­tájára. És amikor már úgy tűnt, hogy gól nélküli állás­sal vonulnak pihenőre a csapatok, váratlanul előny­höz jutott a hajdúsági gár­da. Gyors jobb oldali kontra­akció során Szabó J. szök­tette a kiugró Mörtelt, aki csaknem az alapvonalig ve­zette a labdát, majd lapo­san visszafelé adott, és az őrizetlenül érkező Plókai A. négy lépésről könnyedén he­lyezhetett a kapu közepébe 0-1­­A szünetben sorsolták ki az MTK-VM-tag­sági be­lépőkkel rendelkezők kö­zött az újabb — ezúttal sárga — Opel Corsa gép­kocsit. Az autót érő szel­vényt Barna László, az el­ső sorsolás szerencsés nyertese húzta ki. A szá­ma: állóhelyi belépő: 12 565. A nyertes a mérkő­zés végéig nem jelentke­zett a gépkocsiért.) SZÜNET UTÁN újabb Mező-bravúr követke­zett, amikor a kapus Szei­bert közeli perdítését men­tette. Az 55. percben viszont ismét villant a sárga lapocs­ka Plasek játékvezető kezé­ben, mégpedig azért, mert Szalai elgáncsolta a kiugró Mörtelt. Ezután tovább fo­kozódtak az izgalmak. A vendéglátók óriási erőfeszí­téseket tettek a felzárkózás érdekében, ám a 61. perc­ben mégis önmagukat hoz­ták komoly hátrányba. Ek­kor ugyanis Híres „elütötte’’ a mellette kiugrani igyekvő Mörtelt. Plasek azonnal sí­polt és magához kérte Hí­rest. Az MTK-VM söpröge­­tője — a lelátóról csak ezt lehetett látni — odarohant a játékvezetőhöz, ráütött a karjára és magából kikelve ordított. A következő pilla­natban a bíró Híresnek a piros lapot mutatta fel! (Híres: — Érthetetlen számomra ez az ítélet! Nem szabálytalankodtam, majd amikor a bíró a pi­ros kártyát mutatta fel, csak annyit kérdeztem: miért állít ki? . .. Plasek játékvezető: — Híresnek a szabálytalan­ságáért sárga lapos figyel­meztetést akartam adni, ám odarohant hozzám, azt kiáltotta: A­rc... anyádat! Ezután nem tehettem mást, mint hogy leküldtem a pá­lyáról.) És ezzel még korántsem volt vége a gyepen az ámok­futásnak. Nem sokkal ez­után ugyanis Szalai, egy szerelése után, a földre hup­pant Duróba rúgott, majd le­köpte a debreceni játékost! Szerencséjére ezt a játékve­zető már nem láthatta, mert az ellenakciót követte, pedig ezért is egyértelműen kiállí­tás járt volna.­ Talapa fejelt nagy hely­zetből, közelről fölé, majd a hetvenedik percben a nyur­ga középpályás jobb sarokra tartó éles fejesét hárította bravúrral Mező. Ezt köve­tően ritkán látható jelenetek játszódtak le a pályán. Mör­tel — miután Szalai elcsú­szott — teljesen egyedül in­dulhatott meg a labdával az MTK-VM kapuja felé a fe­lezővonaltól. Gáspár kapus a térfél közepén ücsörgött (!), ám Mörtel nem ismerte fel, hogy ívelnie kellene, hanem valósággal belevezette a ka­puvédőbe a labdát. És hét perccel később csaknem le­­kopírozta a két játékos az előbbi mutatványt: ekkor Mörtel a balösszekötő he­lyén iramodott meg, aztán a 16-osról fejmagasságban lőtt, de a kimozduló Gáspár re­mek vetődéssel még bele tu­dott ütni a labdába, az le­lassulva, de tovább gurult a kapu felé, és Turnóczky a gólvonalról vágta ki a be­robbanó Supka elöl, szöglet­re. A remekül játszó Mörtel a 84. percben már harmadszor került ordító gólhelyzetbe: ekkor — miután becsapta Szalait — hatalmas vágtával érkezett a 16-oson belülre, de éles lövését Gáspár nagy­szerű vetődéssel szögletre bokszolta A tíz emberrel harcoló kék-fehérek elkeseredetten igyekeztek, aminek eredmé­nyeképp a 89. percben Bog­nár a középen lesen álló Szeibert elé játszott, aki elől a meríteni igyekvő Duró lá­báról a kapu bal sarkába perdült a labda. Plasek já­tékvezető kinézett Hartman partjelzőre, és miután utób­bi határozottan lest jelzett,­ érvénytelenítette a gólt. (Hartman partjelző: — Teljesen egyértelmű volt, hogy Szeibert legalább egyméteres lesen kapta a labdát. Ezt azonnal jelez­tem, így a szurkolók leg­feljebb csak amiatt bosz­­szankodhattak, hogy a já­tékvezető egy tized­másod­­perccel később nyugtázta mindezt.) Közben Plasek sérülések és cserék miatt jelezte, hogy hosszabbít. És ez lett a deb­receniek veszte. Ugyanis már a 93. percet mutatta a villanyóra, amikor Bognár labdájával Talapa, jóval a 16-oson belül, a jobbössze­kötő helyén tört kapura. Ekkor a rossz ütemben be­csúszó Nagy a labda helyett a középpályás lábát találta el. K­-es! A megítélt bün­tetőből Szeibert nagy erővel a jobb alsó sarokba bombá­zott, de a vetődő Mező még így is csaknem elérte a lab­dát. 1-1 A két együttes ezen borongós, esős délelőttön csattanós választ adott azoknak, akik a találkozó előtt csaknem biztosra vették: a debreceniek a tíz nappal ezelőtti MNK- beli Hungária körúti győ­zelem „fejében” most majd csendben megadják magukat a bajnokjelölt­­nek! Ehelyett egyenes folytatása következett az emlékezetes kupacsaidnak, amelyben a főszerepet két­ségtelenül ismét a hajdú­ságiak játsz­ották a most már legjobb összetételben felálló hazaiakkal szem­ben. Rendkívül érdekes és ta­nulságos összecsapást él­vezhetett a didergő publi­kum. Az MTK-VM tulaj­donképpen az első perctől kezdve „beköltözött” a kék-sárgák térfelére, irá­nyította a játékot,, ám ez­zel együtt sem ment sok­ra a vegyes védekezést rendkívül szervezetten al­kalmazó vendégekkel szemben. Akik ezúttal is sajátos, egycsatáros takti­kájukkal operáltak — te­gyük hozzá — nagyon ügyesen. A debreceniek hamar felismerték, hogy az éllovas védelmének bal oldala a nehézkes, lassú Lőrincz miatt könnyen se­bezhető a síkos, mély ta­lajon. Ettől fogva, amikor megszerezték a labdát, azonnal a jobb oldalon Szabó Józsefet és Mörtelt keresték, akik remekül él­tek az ellenfél által felkí­nált lehetőséggel. Nem a véletlen műve volt, hogy a debreceniek a vezető gólt a jobb oldalon kivi­telezett mintaszerű akció eredményeképpen szerez­ték. A pihenő után a kettős csere is jelezte, hogy Ve­rebes József érzi: köny­­nyen bajba kerülhet csa­pata az önfeláldozóan és okosan harcoló DMVSC- vel szemben. A kék-fehé­­rek ismét csak beszorítot­ták ellenfelüket a 16-osa elé, ám amikor Híres ki­állítása miatt tíz főre ol­vadtak, bizony nem egy­szer szinte kizárólag Gás­pár kapuson múlt, hogy nem­ küldte „padlóra” a házigazdát a kék-sárga együttes! Szalai nem bírt Mörtellel, ugyanakkor Varga és Boda csak vergődött a sártengerben, rendre elcsúszott a kapu előtt. Amikor pedig mégis sikerült megcélozniuk a kaput, akkor Mező reme­kelt. Végül a ritkán látható, nagy iramú, szikrázó csa­tát hozó kilencvenhárom (!) perc alatt igazságos ered­mény született. Már csak azért is, mert az MTK-VM becsületére legyen mond­va, az utolsó pillanatig ereje megfeszítésével, szó szerint csúszott-mászott a pontmentésért , sikerrel. Verebes József: — Irreális volt a talaj, amelyen a leg­jobbkor lőtt góllal tudtunk egyenlíteni. Dr. Puskás Lajos: — Ru­tintalanságunknak és önző­­ségünknek „köszönhetjük”, hogy a kilencvenharmadik percben elvesztettük az egyik pontot. Azt viszont még so­ha, sehol nem láttam, hogy a partvonal mellől az ellen­fél játékosai kifejezetten a szemben állók letaglózására biztató utasításokat kapja­nak . .. Zsiday István így teltek Verebes József ,,száműzetésben” töltött percei a matinén. Jobbra Molnár Ferenc pályaedző ★ ★ ★ ★ Az NB I állása 1.MTK-VM 22 145 340-16 33 9.6. Dózsa 22 135 4 38-14 31 3.Tatabánya 22 13 36 34-18 29 4.Bp. Honvéd 22 124 631-27 28 5.Pécs 22 104 322-14 24 6.Ferencváros 227 9 6 18-14 23 7.Haladás 22 95 825-26 23 8.Vágás 229 4 9 30-31 22 9.Debrecen 22 77 8 28-31 21 10.Békéscsaba 226 9 722-27 21 11.Videoton 22 67 9 20-22 19 12.Rába ETO 22 49 9 30-33 17 13.Zalaegerszeg 22 499 21-28 17 14.Siófok 22 4810 22-31 16 15.Eger 22 4711 17-42 15 16.Dunaújváros 22 3712 20-44 13 NÉPSPORT . NB I Győztesek a rangadókról KISTELEKI ISTVÁN A meglepetésnek számító Vasas-győzelem után négy kérdést tettünk fel Kisteleki Istvánnak, a piros-kékek ve­­zetőedzőisjáne­k.­l. Ha kimozdulnak a fő­városból, vagy a Fáy utcá­ban játszanak, tékozlóan hullajtják a pontot vagy a pontokat, sőt néha belesétál­nak három- vagy négygólos vereségbe is. A rangadókon viszont megtáltosodik a tár­sasé­g, így volt ez szombaton ,a Bp. Honvéd ellen is. Mi az oka ennek a hullámzó telje­sítménynek? 2. A mérkőzés előtt milyen taktikai utasítást adott já­tékosainak, és ebből mi va­lósult meg? 3. A Vasas nyújtott többet a vártnál, vagy a Honvéd játszott gyengébben, egysze­­rai milyennek látta a mér­kőzést ? 4. Távirati stílusban érté­kelte játékos­ai teljesítmé­nyét.­­ Ahhoz, hogy a kér­désre megnyugtató vá­laszt tudjak adni, sokkal mélyebben kellene elemezni a csapat múltját és jelenét, mert nem lehet egyértel­műen a játékosokra hárítani ezt a szereplést. Nagyon mé­lyek a gyökerek, s ezt most nem akarom néhány szóban elbagatellizálni. Régen fog­lalkoztat a kérdés, é­s a baj­nokság végén tisztességesen elemezni is fogom ezt a fo­nák helyzetet. Nem az egyé­neket kell vizsgálat alá ven­ni, hanem a csapatot, és a Vasasban kialakult helyzetet, hiszen ez négy-öt éve vis­­­sz,a menő­l­e­g meg­m­u­t­atko­z­ik­. Nemcsak az edző és a játé­kosok gondja mindez, s egy év alatt nem is lehet meg­változtatni. Reméltem, a jö­vő majd magadja a megol­dást. — Három dolgot kértem a taktikai értekezleten: először, hogy a két ék is zárkózzon vissza a saját tér­felünkre. Másodszor: a fél­pályát átlépő ellenfelet a két éknek meg kellett támad­nia, harmadszor: a megszer­zett labdákkal bátran támad­ni kell. Taktikánk lényege az volt, hogy a Honvédot a ka­punktól harminc, méterre késztessük pozíciójátékra. Ezért kellett megtámadni a félpályát átlépő ellenfeleket. Ha közelebb engedtük volna őket, akkor a technikásab­b Honvé­d-j­át­ékosok kapunk közvetlen közelében kihar­­colhattak volna szabadrúgá­sokat, és ismerve lé­gtári lö­­vőkészségét, bizony nehéz helyzetbe kerülhettünk vol­na. Így viszont a piros-fe­hérek arra voltak kényans­­zítve, hogy a szélekre pasz­­szoljá­k ki a labdát, s a be­ívelések után mi könnyeb­ben tudtunk felszabadítann­­. Ez védekező taktikának lát­szott, de ha hozzávesszük azt, hogy a megszerzett lab­dákkal a támadóinknak a védők mögé kellett kerül­niük, akkor még mindjárt szebb a képlet. Mindlebbi az első félidőben a védekezést sikerült elsősorban magva­­lósítani. A szünetben kér­tem Szabadit, hogy ne jöj­jön annyira mélyem hátra, inkább szakadjon el az el­lenfelétől, játssza tisztára magát. Nyúl pedig még ak­tívabban támadja Garabié­­kat. Úgy érzem, a második 45 percben jól összejött mai­den, a csapat azonosult az elképzeléseikkel, s ez siker­re vezetett. " A Honvédot többször láttam játszani, és an­nak ellenére, hogy tavasz­­szal egymás után gyűjtötték be a pontjaikat, mégis na­gyobb esélyt adtam ellenük a mieinknek, mert ez a pi­ros-fehér együttes még nem játszik a régi formájában, szenvedve, küszködve vette az akadályokat. Hatvan szá­zalékban a győzelmünkre voksoltam. A Honvéd az ál­talam várt játékát nyújtotta, mi voltunk jobbak a szokcél­­nál. — Az e­gész csapatot­­szeretném dicsérni, de azért külön ki kell emellni Pechát és Elekest. Gubucz nagyszerűen semlegesített! De­tár­­t, és a két ék is ki­tűnően oldotta meg felada­tá­t. Szóval nem volt gyenge pontja a csapatnak. S hogy mennyire akart győzni, am példa Teodoru esete, aki a mérkőzé­s előtt el volt ke­seredve, mert a kispados került. De ígérte, ha pályá­ra lép, mindent megtesz a győzelemért. S milyen az élet, Rixer sajnálatos sérü­lése után — kifordult a tér­de — már az 5. percben Teodoru a pályán volt, és ő rúgta a győztes gólt. B. V. 4.ÖTÖ­­S JÁNOS Ugyancsak négy kérdést kapott a másik győztes, az újpesti csapat szakvezetője, Göröcs János is. 1. Milyen taktikai utasí­tással küldte pályára a csa­patát? Mi valósult meg az elképzeléseiből? 2. Mikor érezte először, hogy a kezükben van a mérkőzés és csak a balsze­rencsés körülmények között veszíthetnek? 3. Kiket emelne ki a csa­patából és miért? 4. A szokásosnál kemé­nyebb, mondhatni durva volt a találkozó. Mi ennek az oka?­­ Félbiztonsági játékot kértem a játékosoktól, vagyis arra törekedtem, hogy stabil védekezésből kontratámadásokat vezes­senek a Ferencváros kapu­jára. A gyors akciók végre­hajtóinak Schróthot és Kato­nát jelöltem és azt kértem a középpályás Steidltől, Kozmától, valamint a védő Kecskéstől, hogy felfutá­saikkal támogassák a csatá­rokat. A tervem második fe­le vált valóra. A két szél­sőnk sajnos nem jelentett olyan veszélyt, amilyen el­várható lett volna. Félsze­gek voltak, ráadásul nehe­zen fordultak és sokat csúszkáltak, így őket az ün­­feláldozóan küzdő ferencvá­rosi hátvédek az esetek nagy részében könnyen szerelték. A támadói feladattal meg­bízott középpályásaim vi­szont maradéktalanul végre tudták hajtani kérésemet, és nekik köszönhető ez az ér­tékes győzelem. " Vezetésünk után már biztos voltam abban, a Fradi ma nem tud gólt lő­ni. Tulajdonképpen Strausz első félidei kapufáján kívül nem vezetett veszélyes ak­ciót a zöld-fehér csapat. Igaz, ha az a lövés utat ta­lál Szendrei hálójába, tehet, hogy egészen másként ala­kul az eredmény. A szü­netben figyelmeztettem a játékosokat, hogy az ellen­fél bal oldala, sebezhető és többször fordítsanak a pá­lyának erre a részére. Ta­kács nem bírt Kozmával, s ezért Kellerre kettős nyo­más nehezedett. A gólunk is úgy született, hogy Kecskés remek labdát tálalt a bal szélről a jobbösszekötő he­lyén felfutó Kozma elé,, aki feltette szombati játékára a koronát. " A legjobban Kozma játéka tetszett. Kitű­nően védekezett és támadá­saink motorja volt. Meg va­gyok elégedve Kecskés és Kovács Ervin egyre éret­tebb labdarúgásával. Szend­rei magabiztos kifutásaival hívta fel jó formájára a fi­gyelmet. A két pont különösen fontos volt mindkét együttesnek. Ha veszítünk, tulajdonképpen leszakad­tunk volna az MTK-tól, é­s ezt tudták a játékosok is. Elszántan, küzdöttek, s ezen a talajon óhatatlanul több­ször késtek el egy-egy be­csúszó szereléssel, vagy ke­resztezéssel. Nagyon durva szabálytalanságot szerencsé­re, nem sokat láttunk. B. a

Next