Népsport, 1987. április (43. évfolyam, 76-100. szám)
1987-04-13 / 87. szám
XLIII. 87. ♦ 1987. április 13 0 Labdarúgás MTK-VM-Debrecen 1-1 (0-1) Hungária krt. 3000 néző. Vezette: Plasek (***), (Hartman, Varga S.). MTK-VM: Gáspár 7 — Turner 5,Híres 6—2 - 4, Lőrinci 4 — Talapa 6, Varga 5, Bognár 6, Szalai 5, Turtóczky 6 — Szeibert 6, Boda 5. Edző: Verebes József. Debreceni MVSC: Mező 9 — Takács 6, Nagy 6, Ludánszki 6 — Supka 5, Sándor 6, Szabó J. 7, Plókai A. 6, Szabó L. 5, Duró 6 — Mörtel 7. Edző: dr. Puskás Lajos. Csere: Lőrincz helyett Kékesi (B) és Turner helyett Jován (5), mindkettő a szünetben, Ludánszki helyett Zsupos (—) a 79., Duró helyett Vancsa (—) a 92. percben. Gólszerző: Plókai A. a 45., Szeibert (II-esből) a 93. percben. Sárga lap: Szabó J. a 13., Turner a 21., Szabó L. a 41., Szalai az 55. percben. Kiállítva: Híres a 61. percben. Szögletarány: 11:3 (4:2) az MTK-VM javára. (A kezdés előtt az MTKVM szurkolói kíváncsian mereszthették a szemüket, vajon a kispadtól három mérkőzésre eltiltott Verebes József, a kék-fehérek szakvezetője hol foglal majd helyet. Valószínűleg csak kevesen vették észre, hogy a mesteredző a felezővonal magasságában álló hangosan beszélő fülkében rendezte be főhadiszállását, amelyet „forró drót”on kötöttek össze a kispadon ülő Kiss László pályaedzővel . . .) Csendesen szitáló esőben, rendkívül mély, sáros talajon előbb Boda durrantott 14 méterről fölé, majd a 13. percben Szabó J. hevesen reklamált Hartman partjelzőnél, amiért joggal kapott sárga kártyát. Rögtön ezután Varga 26 méterről küldött ravasz szabadrúgását tette ártalmatlanná másodjára a vetődő Mező. Egyre élesedett a küzdelem, amelynek során a 21. percben Turner is „besárgult’’, amiért rátartott Sándor lábára. A félidő derekán Szeibert 25 méterről rúghatott szabadot, ám hatalmas, léc alá tartó bombáját Mező nagy bravúrral segítette a keresztléc fölé. Nem sokkal ezután egy gyors ellentámadás befejezéseképp Mörtel robogott el a jobb oldalon, nyolc méterről félmagasan lőtt, de Gáspár jó érzékkel vetődve, szögletre hárított. A 31. percben majdnem megszerezte a vezetést a vendégcsapat: ekkor Hírestől a sártengerben Szabó J. elé pattant a labda, a középpályás tíz méterről félmagasan lőtt, ám a bőrgolyó a jobb kapufáról vágódott a mezőnybe. Hat perccel később Talapa beadása után az érkező Boda még meg is nézhette magának, hogy hova fejelje a labdát, de aztán az ötösről, óriási helyzetből a kapu fölé bólintott. A 41. percet mutatta a stadion villanyórája, amikor Szabó L. letalpalta Tomért, ezért a debreceni játékos is feliratkozott a sárga laposok listájára. És amikor már úgy tűnt, hogy gól nélküli állással vonulnak pihenőre a csapatok, váratlanul előnyhöz jutott a hajdúsági gárda. Gyors jobb oldali kontraakció során Szabó J. szöktette a kiugró Mörtelt, aki csaknem az alapvonalig vezette a labdát, majd laposan visszafelé adott, és az őrizetlenül érkező Plókai A. négy lépésről könnyedén helyezhetett a kapu közepébe 0-1A szünetben sorsolták ki az MTK-VM-tagsági belépőkkel rendelkezők között az újabb — ezúttal sárga — Opel Corsa gépkocsit. Az autót érő szelvényt Barna László, az első sorsolás szerencsés nyertese húzta ki. A száma: állóhelyi belépő: 12 565. A nyertes a mérkőzés végéig nem jelentkezett a gépkocsiért.) SZÜNET UTÁN újabb Mező-bravúr következett, amikor a kapus Szeibert közeli perdítését mentette. Az 55. percben viszont ismét villant a sárga lapocska Plasek játékvezető kezében, mégpedig azért, mert Szalai elgáncsolta a kiugró Mörtelt. Ezután tovább fokozódtak az izgalmak. A vendéglátók óriási erőfeszítéseket tettek a felzárkózás érdekében, ám a 61. percben mégis önmagukat hozták komoly hátrányba. Ekkor ugyanis Híres „elütötte’’ a mellette kiugrani igyekvő Mörtelt. Plasek azonnal sípolt és magához kérte Hírest. Az MTK-VM söprögetője — a lelátóról csak ezt lehetett látni — odarohant a játékvezetőhöz, ráütött a karjára és magából kikelve ordított. A következő pillanatban a bíró Híresnek a piros lapot mutatta fel! (Híres: — Érthetetlen számomra ez az ítélet! Nem szabálytalankodtam, majd amikor a bíró a piros kártyát mutatta fel, csak annyit kérdeztem: miért állít ki? . .. Plasek játékvezető: — Híresnek a szabálytalanságáért sárga lapos figyelmeztetést akartam adni, ám odarohant hozzám, azt kiáltotta: Arc... anyádat! Ezután nem tehettem mást, mint hogy leküldtem a pályáról.) És ezzel még korántsem volt vége a gyepen az ámokfutásnak. Nem sokkal ezután ugyanis Szalai, egy szerelése után, a földre huppant Duróba rúgott, majd leköpte a debreceni játékost! Szerencséjére ezt a játékvezető már nem láthatta, mert az ellenakciót követte, pedig ezért is egyértelműen kiállítás járt volna. Talapa fejelt nagy helyzetből, közelről fölé, majd a hetvenedik percben a nyurga középpályás jobb sarokra tartó éles fejesét hárította bravúrral Mező. Ezt követően ritkán látható jelenetek játszódtak le a pályán. Mörtel — miután Szalai elcsúszott — teljesen egyedül indulhatott meg a labdával az MTK-VM kapuja felé a felezővonaltól. Gáspár kapus a térfél közepén ücsörgött (!), ám Mörtel nem ismerte fel, hogy ívelnie kellene, hanem valósággal belevezette a kapuvédőbe a labdát. És hét perccel később csaknem lekopírozta a két játékos az előbbi mutatványt: ekkor Mörtel a balösszekötő helyén iramodott meg, aztán a 16-osról fejmagasságban lőtt, de a kimozduló Gáspár remek vetődéssel még bele tudott ütni a labdába, az lelassulva, de tovább gurult a kapu felé, és Turnóczky a gólvonalról vágta ki a berobbanó Supka elöl, szögletre. A remekül játszó Mörtel a 84. percben már harmadszor került ordító gólhelyzetbe: ekkor — miután becsapta Szalait — hatalmas vágtával érkezett a 16-oson belülre, de éles lövését Gáspár nagyszerű vetődéssel szögletre bokszolta A tíz emberrel harcoló kék-fehérek elkeseredetten igyekeztek, aminek eredményeképp a 89. percben Bognár a középen lesen álló Szeibert elé játszott, aki elől a meríteni igyekvő Duró lábáról a kapu bal sarkába perdült a labda. Plasek játékvezető kinézett Hartman partjelzőre, és miután utóbbi határozottan lest jelzett, érvénytelenítette a gólt. (Hartman partjelző: — Teljesen egyértelmű volt, hogy Szeibert legalább egyméteres lesen kapta a labdát. Ezt azonnal jeleztem, így a szurkolók legfeljebb csak amiatt boszszankodhattak, hogy a játékvezető egy tizedmásodperccel később nyugtázta mindezt.) Közben Plasek sérülések és cserék miatt jelezte, hogy hosszabbít. És ez lett a debreceniek veszte. Ugyanis már a 93. percet mutatta a villanyóra, amikor Bognár labdájával Talapa, jóval a 16-oson belül, a jobbösszekötő helyén tört kapura. Ekkor a rossz ütemben becsúszó Nagy a labda helyett a középpályás lábát találta el. K-es! A megítélt büntetőből Szeibert nagy erővel a jobb alsó sarokba bombázott, de a vetődő Mező még így is csaknem elérte a labdát. 1-1 A két együttes ezen borongós, esős délelőttön csattanós választ adott azoknak, akik a találkozó előtt csaknem biztosra vették: a debreceniek a tíz nappal ezelőtti MNK- beli Hungária körúti győzelem „fejében” most majd csendben megadják magukat a bajnokjelöltnek! Ehelyett egyenes folytatása következett az emlékezetes kupacsaidnak, amelyben a főszerepet kétségtelenül ismét a hajdúságiak játszották a most már legjobb összetételben felálló hazaiakkal szemben. Rendkívül érdekes és tanulságos összecsapást élvezhetett a didergő publikum. Az MTK-VM tulajdonképpen az első perctől kezdve „beköltözött” a kék-sárgák térfelére, irányította a játékot,, ám ezzel együtt sem ment sokra a vegyes védekezést rendkívül szervezetten alkalmazó vendégekkel szemben. Akik ezúttal is sajátos, egycsatáros taktikájukkal operáltak — tegyük hozzá — nagyon ügyesen. A debreceniek hamar felismerték, hogy az éllovas védelmének bal oldala a nehézkes, lassú Lőrincz miatt könnyen sebezhető a síkos, mély talajon. Ettől fogva, amikor megszerezték a labdát, azonnal a jobb oldalon Szabó Józsefet és Mörtelt keresték, akik remekül éltek az ellenfél által felkínált lehetőséggel. Nem a véletlen műve volt, hogy a debreceniek a vezető gólt a jobb oldalon kivitelezett mintaszerű akció eredményeképpen szerezték. A pihenő után a kettős csere is jelezte, hogy Verebes József érzi: könynyen bajba kerülhet csapata az önfeláldozóan és okosan harcoló DMVSC- vel szemben. A kék-fehérek ismét csak beszorították ellenfelüket a 16-osa elé, ám amikor Híres kiállítása miatt tíz főre olvadtak, bizony nem egyszer szinte kizárólag Gáspár kapuson múlt, hogy nem küldte „padlóra” a házigazdát a kék-sárga együttes! Szalai nem bírt Mörtellel, ugyanakkor Varga és Boda csak vergődött a sártengerben, rendre elcsúszott a kapu előtt. Amikor pedig mégis sikerült megcélozniuk a kaput, akkor Mező remekelt. Végül a ritkán látható, nagy iramú, szikrázó csatát hozó kilencvenhárom (!) perc alatt igazságos eredmény született. Már csak azért is, mert az MTK-VM becsületére legyen mondva, az utolsó pillanatig ereje megfeszítésével, szó szerint csúszott-mászott a pontmentésért , sikerrel. Verebes József: — Irreális volt a talaj, amelyen a legjobbkor lőtt góllal tudtunk egyenlíteni. Dr. Puskás Lajos: — Rutintalanságunknak és önzőségünknek „köszönhetjük”, hogy a kilencvenharmadik percben elvesztettük az egyik pontot. Azt viszont még soha, sehol nem láttam, hogy a partvonal mellől az ellenfél játékosai kifejezetten a szemben állók letaglózására biztató utasításokat kapjanak . .. Zsiday István így teltek Verebes József ,,száműzetésben” töltött percei a matinén. Jobbra Molnár Ferenc pályaedző ★ ★ ★ ★ Az NB I állása 1.MTK-VM 22 145 340-16 33 9.6. Dózsa 22 135 4 38-14 31 3.Tatabánya 22 13 36 34-18 29 4.Bp. Honvéd 22 124 631-27 28 5.Pécs 22 104 322-14 24 6.Ferencváros 227 9 6 18-14 23 7.Haladás 22 95 825-26 23 8.Vágás 229 4 9 30-31 22 9.Debrecen 22 77 8 28-31 21 10.Békéscsaba 226 9 722-27 21 11.Videoton 22 67 9 20-22 19 12.Rába ETO 22 49 9 30-33 17 13.Zalaegerszeg 22 499 21-28 17 14.Siófok 22 4810 22-31 16 15.Eger 22 4711 17-42 15 16.Dunaújváros 22 3712 20-44 13 NÉPSPORT . NB I Győztesek a rangadókról KISTELEKI ISTVÁN A meglepetésnek számító Vasas-győzelem után négy kérdést tettünk fel Kisteleki Istvánnak, a piros-kékek vezetőedzőisjánek.l. Ha kimozdulnak a fővárosból, vagy a Fáy utcában játszanak, tékozlóan hullajtják a pontot vagy a pontokat, sőt néha belesétálnak három- vagy négygólos vereségbe is. A rangadókon viszont megtáltosodik a társaség, így volt ez szombaton ,a Bp. Honvéd ellen is. Mi az oka ennek a hullámzó teljesítménynek? 2. A mérkőzés előtt milyen taktikai utasítást adott játékosainak, és ebből mi valósult meg? 3. A Vasas nyújtott többet a vártnál, vagy a Honvéd játszott gyengébben, egyszerai milyennek látta a mérkőzést ? 4. Távirati stílusban értékelte játékosai teljesítményét. Ahhoz, hogy a kérdésre megnyugtató választ tudjak adni, sokkal mélyebben kellene elemezni a csapat múltját és jelenét, mert nem lehet egyértelműen a játékosokra hárítani ezt a szereplést. Nagyon mélyek a gyökerek, s ezt most nem akarom néhány szóban elbagatellizálni. Régen foglalkoztat a kérdés, és a bajnokság végén tisztességesen elemezni is fogom ezt a fonák helyzetet. Nem az egyéneket kell vizsgálat alá venni, hanem a csapatot, és a Vasasban kialakult helyzetet, hiszen ez négy-öt éve vissz,a menőleg megmutatkozik. Nemcsak az edző és a játékosok gondja mindez, s egy év alatt nem is lehet megváltoztatni. Reméltem, a jövő majd magadja a megoldást. — Három dolgot kértem a taktikai értekezleten: először, hogy a két ék is zárkózzon vissza a saját térfelünkre. Másodszor: a félpályát átlépő ellenfelet a két éknek meg kellett támadnia, harmadszor: a megszerzett labdákkal bátran támadni kell. Taktikánk lényege az volt, hogy a Honvédot a kapunktól harminc, méterre késztessük pozíciójátékra. Ezért kellett megtámadni a félpályát átlépő ellenfeleket. Ha közelebb engedtük volna őket, akkor a technikásabb Honvéd-játékosok kapunk közvetlen közelében kiharcolhattak volna szabadrúgásokat, és ismerve légtári lövőkészségét, bizony nehéz helyzetbe kerülhettünk volna. Így viszont a piros-fehérek arra voltak kényanszítve, hogy a szélekre paszszolják ki a labdát, s a beívelések után mi könnyebben tudtunk felszabadítann. Ez védekező taktikának látszott, de ha hozzávesszük azt, hogy a megszerzett labdákkal a támadóinknak a védők mögé kellett kerülniük, akkor még mindjárt szebb a képlet. Mindlebbi az első félidőben a védekezést sikerült elsősorban magvalósítani. A szünetben kértem Szabadit, hogy ne jöjjön annyira mélyem hátra, inkább szakadjon el az ellenfelétől, játssza tisztára magát. Nyúl pedig még aktívabban támadja Garabiékat. Úgy érzem, a második 45 percben jól összejött maiden, a csapat azonosult az elképzeléseikkel, s ez sikerre vezetett. " A Honvédot többször láttam játszani, és annak ellenére, hogy tavaszszal egymás után gyűjtötték be a pontjaikat, mégis nagyobb esélyt adtam ellenük a mieinknek, mert ez a piros-fehér együttes még nem játszik a régi formájában, szenvedve, küszködve vette az akadályokat. Hatvan százalékban a győzelmünkre voksoltam. A Honvéd az általam várt játékát nyújtotta, mi voltunk jobbak a szokcélnál. — Az egész csapatotszeretném dicsérni, de azért külön ki kell emellni Pechát és Elekest. Gubucz nagyszerűen semlegesített! Detárt, és a két ék is kitűnően oldotta meg feladatát. Szóval nem volt gyenge pontja a csapatnak. S hogy mennyire akart győzni, am példa Teodoru esete, aki a mérkőzés előtt el volt keseredve, mert a kispados került. De ígérte, ha pályára lép, mindent megtesz a győzelemért. S milyen az élet, Rixer sajnálatos sérülése után — kifordult a térde — már az 5. percben Teodoru a pályán volt, és ő rúgta a győztes gólt. B. V. 4.ÖTÖS JÁNOS Ugyancsak négy kérdést kapott a másik győztes, az újpesti csapat szakvezetője, Göröcs János is. 1. Milyen taktikai utasítással küldte pályára a csapatát? Mi valósult meg az elképzeléseiből? 2. Mikor érezte először, hogy a kezükben van a mérkőzés és csak a balszerencsés körülmények között veszíthetnek? 3. Kiket emelne ki a csapatából és miért? 4. A szokásosnál keményebb, mondhatni durva volt a találkozó. Mi ennek az oka? Félbiztonsági játékot kértem a játékosoktól, vagyis arra törekedtem, hogy stabil védekezésből kontratámadásokat vezessenek a Ferencváros kapujára. A gyors akciók végrehajtóinak Schróthot és Katonát jelöltem és azt kértem a középpályás Steidltől, Kozmától, valamint a védő Kecskéstől, hogy felfutásaikkal támogassák a csatárokat. A tervem második fele vált valóra. A két szélsőnk sajnos nem jelentett olyan veszélyt, amilyen elvárható lett volna. Félszegek voltak, ráadásul nehezen fordultak és sokat csúszkáltak, így őket az ünfeláldozóan küzdő ferencvárosi hátvédek az esetek nagy részében könnyen szerelték. A támadói feladattal megbízott középpályásaim viszont maradéktalanul végre tudták hajtani kérésemet, és nekik köszönhető ez az értékes győzelem. " Vezetésünk után már biztos voltam abban, a Fradi ma nem tud gólt lőni. Tulajdonképpen Strausz első félidei kapufáján kívül nem vezetett veszélyes akciót a zöld-fehér csapat. Igaz, ha az a lövés utat talál Szendrei hálójába, tehet, hogy egészen másként alakul az eredmény. A szünetben figyelmeztettem a játékosokat, hogy az ellenfél bal oldala, sebezhető és többször fordítsanak a pályának erre a részére. Takács nem bírt Kozmával, s ezért Kellerre kettős nyomás nehezedett. A gólunk is úgy született, hogy Kecskés remek labdát tálalt a bal szélről a jobbösszekötő helyén felfutó Kozma elé,, aki feltette szombati játékára a koronát. " A legjobban Kozma játéka tetszett. Kitűnően védekezett és támadásaink motorja volt. Meg vagyok elégedve Kecskés és Kovács Ervin egyre érettebb labdarúgásával. Szendrei magabiztos kifutásaival hívta fel jó formájára a figyelmet. A két pont különösen fontos volt mindkét együttesnek. Ha veszítünk, tulajdonképpen leszakadtunk volna az MTK-tól, és ezt tudták a játékosok is. Elszántan, küzdöttek, s ezen a talajon óhatatlanul többször késtek el egy-egy becsúszó szereléssel, vagy keresztezéssel. Nagyon durva szabálytalanságot szerencsére, nem sokat láttunk. B. a