Népsport, 1987. május (43. évfolyam, 101-126. szám)

1987-05-24 / 120. szám

XLIII. 120. ♦ 1987. május 24 Nem kell hírverés A szülő hozza a gyerekét _______________­ Győr-Sopron megyében rendkívül népszerű a te­kézés, amelyet több mint ötven szakosztályban mint­egy háromezren űznek. Kü­lönösen a megye névadó városaiban hódolnak sokan és magas színvonalon a sportágnak. Győrben — a vidék kiemelkedő teke­centrumában — tíz szak­osztály működik. Közülük — az országos összehason­lításban is helytálló adat — az egyik legnépesebb a Győri Richards SE kék­fehér színeit képviseli a pályákon. — Sok örömet, de oly­kor gondot is okoznak a tekézők — vélekedik Ha­­darics Sándor, a Finom­posztógyár sportegyesületé­nek elnöke, aki 12 éve töl­ti be ezt a tisztet a klub­nál. „ Négy edző foglal­kozik a hatvan versenyző­vel, akiknek csupán egy­ötöde felnőtt korú sportoló. Aligha vitatható, hogy a vidéki szakosztályok között élen járunk az utánpótlás­­nevelésben. Jobbak a férfiak Mráz László és Nagy László tavaly a világbaj­nokságot nyert csapat tag­jai voltak. (Az utóbbi idő­közben átigazolt Szombat­helyre.) Gyurgyik Vera és Hermán Tibor az ifjúsági válogatottban kaptak he­lyet. A Richards felnőtt női csapatának jelentős meg­erősödését várják Orbán Gabriella és Vajda Gab­riella, a még ifjúsági két versenyző visszatérésétől, illetve a csapatba való gyors beépülésétől. Az előbbinek hosszan gyó­gyuló betegségéből kell fel­épülnie, az utóbbi pedig szült a közelmúltban. A lá­nyok között sok nagy ígé­retet tartanak számon a szakemberek, így érthető a helyi vezetők véleménye, miszerint minden lehető­ség adott, hogy a lányok nemsokára ismét a leg­jobbak közé verekedjék magukat. Ezt segíti elő az az­ elképzelés — amennyi­ben az érdekeltek meg tud­nak egyezni —, hogy a Lenszövő és a Richards női csapatait egyesítik. És a férfiak? Nos, ered­ményeik alapján ők job­ban dicsérhetők. A felnőt­tek a bajnokság 3—4. he­lyén tanyáznak, szerepel­nek a megyei és a városi bajnokságban, s két ifjú­sági együttesük játszik a korosztály legjobbjai kö­zött. Az utóbbiak edzője Pintér Lajos, aki 1952-től foglalkozik a sportággal. Játékos-pályafutásának be­fejezése után — 1960-tól — vállalta a szakosztály fia­taljainak tanítását, neve­lését. — A több mint negyed­század alatt egyszer sem kellett toborzót tartanunk — mondja nem titkolt büszkeséggel. — Sőt, álta­lában a bőség zavarában szenvedünk, annyian sze­retnének nálunk gurítani. Gyárunk dolgozói között igen népszerű a teke, így a gyerekekkel már a szü­leik megismertetik a já­tékot. Nemcsak sokan Az utánpótlás legjobb­jainak kiválasztása, termé­szetesen, nem „belterjes” a posztógyárban, hanem a győri általános és közép­iskolákra is támaszkodik. Az egyik legjelentősebb bá­zis a Mayer Lajos Szak­­középiskola, ahol a Győri Richards SE erőssége, Papp László a testnevelő. Óráin „szakszemmel” nézi a gyerekek mozgását. Aki­nek a tanulmányi eredmé­nye megfelelő és kedvet is érez a sportághoz, azt el­viszi Pintér Lajos edzései­re. A szakosztálynak ösz­­szesen kilenc csapata van, így a foglalkozások idő­beosztásának elkészítése nem könnyű feladat. Min­den nap foglalt: reggel ki­lenctől este hatig egymást váltják a felnőtt, az ifjú­sági és a serdülő verseny­zők a minden igényt ki­elégítő négy pályán. Nagy Kálmán szakosz­tályvezető arról beszél, hogy legfontosabb célkitű­zésük a fiatal játékosok megtartása. Ám az előre­lépéshez nemcsak népes, hanem technikailag kép­zett és kifogástalan erőn­léttel rendelkező utánpót­lás szükséges. A nemzet­közi porondra szintén sze­retnének kilépni, s ehhez a játékosok zavartalan fel­készüléséről kell gondos­kodni. Az egyesület költ­ségvetésének mindössze egynegyedét kapja a szak­osztály, így bevételeiket hirdetésekkel, a pálya bér­beadásával és a Richards Baráti Kör segítségével igyekeznek növelni. A pénz jórészét a fiatalok nevelé­sére­ fordítják, hogy Gol­­lowitzer Péterhez és fivé­réhez, Dezsőhöz — mind­ketten a vidéki ifjúsági mezőny legjobbjai közé tartoznak — hasonló nagy­szerű versenyzőkkel gazda­gítsák a magyar tekespor­tot. Simon József Milk Race kerékpáros körverseny Kocsi Tibor jelenti Birminghamből: Egy, csak egy legény van Senki ne tegye fel az in­gét a magyar kerékpárosok­ra, mert nem jól jár — ol­vashattuk a Milk Race nyílt angol kerékpáros körverseny hetedik napján a Star című napilap (az egyik szponzor) rövid írásainak egyikében, amely a mieinkről szól. Mi­vel itt mostanában egyetlen félmeztelen emberrel sem találkoztunk, ez azt is je­lenti, hogy senki sem foga­dott a mieinkre. Mert aki ezt tette volna, most az in­gét (otthoni szólásként a gatyáját is) elvesztette vol­na. Ing nélkül pedig itt eb­ben a hűvös, lehangolóan esős időben bizony megfá­zik az ember. Esett szombaton is. Vet­tek is magukra mindent a rajthozállók, úgy nézett ki legtöbbjük, mint egy madár­­ijesztő, majd nem sokkal később szegények ázott ve­rebekként ülve a gépen hall­gatták Derby polgármeste­rének útra bocsátó szép sza­vait. Eső, fákat hajlító szél, hosszú táv, kemény emelke­dő (179 kilométer volt ez­úttal az indulók előtt, három igen meredek hegyi szakasz­­szal) már volt itt az elmúlt héten, ám most ködben is hajthattak. A mieink közül Ottó, Auth és Tóth ezúttal utoljára ezen a versenyen. Ez nem azt jelenti, hogy itt már garantáltan nem lesz köd (már annak is örülnénk, ha hóvihar nem jönne), ha­nem hogy ők hárman itt be­fejezték szereplésüket. Szint­időn kívül hajtottak a célba, és ezzel önmagukat zárták ki (eddig hét társukkal együtt) a versenyből. A magyarok közül tehát már csak Szabó Lajos és Máthé Béla tapossa a pe­dált. Szabó vívja a masa kü­lön csatáját az írekkel az utolsó hely elkerüléséért, küzd derekasan, de pillanat­nyilag ebben a nagyon erős mezőnyben ennyire futja az erejéből. Máthé Béla sze­replése viszont oázisként hat. Ez a síkságon felnőtt eddig szinte teljesen isme­retlen debreceni fiú a leg­nagyobb emelkedőkön is méltó társa legtöbb híres el­lenfelének. Akaratereje pe­dig egészen fantasztikus. Megfogadva az edzői taná­csot, igyekszik mindig az él­csoportban maradni. Ezúttal az utolsó hegyihajránál bal­­szerencséjére pont nem ott volt, és milyen a sors, akkor szakadt három részre a me­zőny. Ő a másodikban ma­radt, aztán vagy 15 kilomé­terrel a birminghami cél előtt gondolt egy merészet, egyedül megszökött csoport­jából és egyre növelve elő­nyét, öt percet vert az ott­­hagyottakra. A birminghami cél előtti utcákon összese­­reglett több ezer néző végre magyar versenyzőt tapsolha­tott. Méltán! És tapsolhatott a csehszlo­vák Kinstnek is. Birming­hamben még tíz rövid, 1,3 kilométeres kört kellett meg­tenniük a csupa sár ver­senyzőknek. Kinst öt kör­rel a cél előtt megugrott és fölényesen nyert. Vasárnap Malverm kör­nyékén 132,8 km-es, nyolc­­káros kritériumverseny kö­vetkezik. A tájékoztató sze­rint végre hegyek nélkül. Eredmények. 7. szakasz, Derby—Birmingham, 179 ki­lométer: 1. Kinst (csehszlo­vák) 4:50:52, 2. Leproux (Z— Peugeot) 4:51:08, 3. Kraw­czyk (lengyel) 4:51:08, ... 39. Máthé 5:02:41,... 73. Szabó 5:09:11. Az összetett verseny állása: 1. Elliott (ANC—Hal­fords) 24:03:32, 2. Zinovjev (szovjet) 24:03:45, 3. Koba (Z—Peugeot) 24:04:25,... 58. Máthé 24:41:37.. . 73. Szabó 25:53:48. Kettős NDK-siker a Békeversenyen Békeverseny, 14. (befeje­ző) szakasz, Lódz—Varsó, 158 km. Egyéni: 1. Abdusaparov (szovjet) 3:40:14, 2. Raab (NDK-beli) 4 mp hátrány, 3. Ludwig (NDK-beli) 7 mp hátrány, 4. Stumpf (NSZK- beli) 10 mp hátrány, 5. Jagdt (holland), 6. Van Rijk (hol­land) azonos idővel. Csapatban: 1. NDK 11:01:12, 2. Szovjetunió, 3. Csehszlo­vákia azonos idővel. Az egyéni összetett vég­eredménye: 1. Uwe Ampler (NDK) 48:45:41, 2. Petrov (Bulgária) 1:47 p hátrány, 3. Mierzej­ewski (Lengyelor­szág) 2:44 p hátrány, 4. Ab­dusaparov (Szovjetunió) 4:08 p hátrány, 5. Jaskula (Len­gyelország) 4:43 p hátrány, 6. Saeb­er (Norvégia) 4:55 p hátrány, ... 98. Zsiborács. . . 103. Kenyeres, ... 114. Sajó. Az összetett csapatverseny végeredménye: 1. NDK (Ampler, Raab, Ludwig, Hepner, Kummer, Barth) 146:27:16, 2. Szovjetunió 52 mp hátrány, 3. Lengyelor­szág 9:29 p hátrány, 4. Nor­végia 14:57 p hátrány, 5. Hollandia 15:37 p hátrány, 6. Bulgária 16:54 p hátrány, ...23. Magyarország 7:49:59 óra hátrány. A 14 szakaszos, 1987 kilo­méteres távon­­26 ország 156 sportolója rajtolt május 8- án, de menet közben 40-en feladták a küzdelmet. A 40. alkalommal megrendezett viadalon az NDK 10. egyéni győzelmét érte el Uwe Amp­ler, akinek az édesapja 24 é­vvel ezelőtt diadalmasko­dott. A papa most Lipcsé­ben edző és a fiának is ő a mestere. Ez alkalommal ötödször született kettős NDK-gy­őzelem. Rockenbauer Nóra gerellyel 60 méteren felül Atlétika Országos egyetemi és főis­kolai bajnokság, a tabbpró­­ba-válogató első napja, Bog­­dánfy utca. Férfiak. 100 m. Bajnok: Havas Endre (TF) 10.75 (elő­futamban, 0.5 m-es hátszél­lel, 10.70), 2. Karlik (TF) 10.84, 3. Daragó (Bp. Mű­szaki Egyetem) 10.99 (1.5 m­­es ellenszél). 400 m. B: Ka­tona Ervin (Kandó Kálmán Főiskola) 47.36, 2. Amadu Bairo (GEAC) 47.50, 3. Hencz (BME) 49.17. 1500 m. B: Be­­reczki József (TF) 3:49.94, 2. Zeller (Szegedi TK) 3:51.35, 3. Baier (Bp. Tanárképző) 3:54.46. 110 m gát. B: Lados Péter (BME) 14.77, 2. Pol­gár (Keresk. és Vendéglátó­ipari Főiskola) 15.72, 3. Har­dy (SOTE) 15.68 (0.2-es hát­szél). 3000 m akadály. 1: Hegyes István (Szegedi TK) 9:10.62, 2. Holecz (szegedi JATE) 9:20.14, 3. Nemes-Nagy (Szegedi TK) 9:27.12. 4X100 m: B­ TF (Juhász, Mizser, Karlik, Havas) 41.41, 2. BME 41.96, 3. Nyíregyhá­zi TK 42.90. Súly. B: Ladányi Zsigmond (szegedi JATE) 18.66, 2. Ber­ki (zalaegerszegi Pénzügyi Főiskola) 14.87, 3. Benczen­­leitner (szombathelyi TK) 14.52. Versenyen kívül: Kó­­tzián (BEAC-MAFC) 17.88. Gerely. B: Csider István (TF) 70.02, 2. Bak (Szegedi TK) 65.64, 3. Tömöri (Nyír­egyházi TK) 64.96. Rúd. B: Kovács Sándor (Debreceni TK) 460, 2. Szigeti (TF) 440, 3. Kozák (DOTE) 400. Távol. B: Szabó Zsolt (TF) 736, 2. Andó (Nyíregyházi TK) 727, 3. Almási (TF) 713. A tíz­próba állása: 1. Cseh István (Szegedi TK) 3474, 2. Földi (BME) 3418, 3. Scheffer (TF) 3240. Nők: 100. Bajnok: Szopori Erika (Szegedi TK) 12.15, 2. Daku (Nyíregyházi TK) 12.21 (az előfutamban, 2 m-es hátszéllel, 12.11), 3. Mádai (Nyíregyházi TK) 12.38 (1.4 m-es ellenszél). 400 m: 1. Szabó Erzsébet (Szegedi TK) 54.69, 2. Csordás (Szombat­­helyi TK) 57.31, 3. Jankovics (TF) 58.51. 1500 m. B: Rácz Katalin (Bp. TK) 4:19.85, 2. Barócsi (TF) 4:24.94, 3. Hor­váth (Veszprém) 4:37.65. 100 m gát. 1: Szopori 14.10, 2. Molnár (TF) 14.40, 3. Csehi (Bp. TK) 14.47 (0.6 m-es hát­szél). 4X100 m. B: Nyíregy­házi Tanárképző (Mádai, Da­ku, Petercsák, Mihalkó) 47.92, 2. Szegedi TK 48.32, 3. TF 48.97. Távol. B: Lenczi Erika 605, 2. Mihalkó 566, 3. Pósa 539 (mindhárom Nyíregyházi TK). Súly. B: Takács Mária (Bp. TK) 14.15, 2. Kovács E. (TF) 13.25, 3. Lábadi (Szom­bathelyi TK) 13.12. Gerely. B: Rockenbauer Nóra (ELTE) 60.36, 2. Turczi (TF) 52.74, 3. Palla (TF) 50.60. A hétpró­ba állása: 1. Osztertág Lívia (TF) 3199, 2. Rappai (TF) 3132, 3. Bajorics (TF) 3079. A többpróba-válogató állá­sa az első nap után. Férfi tízpróba: 1. Szabó D. (6. Dó­zsa) 3950 (részeredményei: 11.26, 740, 12.29, 196, 49.34), 2. Sárközi (Sz. MÁV MTE) 3742, 3. Sághy (Hatvan) 3665. Női hétpróba: 1. Dancsa (Va­sas) 3155, 2. Domonkos (Sze­ged SC) 3019. A sikeres térdműtéten át­esett Rockenbauer Nóra idei első versenyén hatvan méte­ren felüli dobással védte meg bajnokságát. NÉPSPORT 11 Nyeregben maradni f­ orgolódnak, haragszanak a franciák. A Hi­vatásos Kerékpárosok Nemzetközi Szövet­sége (FICP) a sportág reformjára készül, hogy az jobban megfeleljen a kor igényeinek. Gúnyosan jegyzik meg a franciák: 1988-ban új, „modern” korszak köszönt be a sportágban, mert Hein Verbruggen úr, a FIDP 45 éves holland el­nöke így akarja. Érthető a makacsságuk. Évti­zedek óta vezető kerekes nemzetnek tartják őket, övék a világ legrangosabb versenye, a Tour de France, s most úgy érzik, kicsúszik a lábuk alól a talaj. Verbruggen urat azonban nem lehet befolyá­solni. A hetvenes évek óta ügyködik a sportágban vezetőiként, szponzorként. Dinamikus egyéniség­ként tartják számon, a haladás hívének vallják, aki pár éves elnöksége után máris kész tervet tett le az asztalra. Elve, hogy a kerékpársportnak ha­ladnia kell a korral. A legrégibb sportágak egyi­ke, szerkezete korhadt, elavult — állítja. Fél év­százada ugyanazok a versenyek zajlanak, ugyan­azokon a pályákon, maroknyi sztár részvételével, akik hazai pályán teljhatalmú urak. Az Il Giro rendezői például Moser kedvéért az útvonalat is megváltoztatják. A kerékpározás amolyan „kira­­katsport” lett. A viadalok többsége teljes érdekte­lenség jegyében zajlik. A szponzorok elhagyták a sportágat, még a francia és az olasz körverseny szervezői is anyagi gondokkal küszködnek. Meg­nőtt a munkanélküli hivatásos kerekesek száma. „Egyetlen kiút lehetséges — mondja az elnök —: a sikeres Grand Prix-tornák példájára Világ Ku­pa-versenyt kiírni, és kiterjeszteni a viadalokat Európán túlra! Legyenek futamok Kolumbiában, az Egyesült Államokban, Japánban, sőt, Ausztrá­liában is, és ezekhez keressünk komoly szponzo­rokat, rendszeresítsük a tévéközvetítéseket... A Tour de France és az Il Giro? Jelenlegi for­májukban nem férnek bele a VK tervébe. A szer­vezőknek módosítaniuk kell a kiírást, ha nevez­ni akarnak, a Világ Kupa-versenyek nem halad­hatják meg a húsz napot. A FICP elnöke határozott: „Vissza kell szerez­nünk a sportág hitelét!” Hadüzenetnek is beillő program. A változás igénye már tavaly felmerült Greg Lemond korszakot nyitó győzelme után a francia körversenyen. Az amerikai kisstí­lűnek és maradinak nevezte az európai szerve­zőket. „A sportágnak sokkal nagyobb nyilvános­ságra és szponzorokra van szüksége, nem lehet csak egy-két nemzet kiváltsága” — mondotta. Persze, ez érzékenyen érintette a franciákat, akik egyik napról a másikra megfosztva érezték ma­gukat rangelsőségüktől. Ettől ugyan messze van­nak, bár volt már számos példa rá, hogy egy sportágban vezető nemzet eltűnt a változó idők süllyesztőjében, mert nem tudott lépést tartani a fejlődéssel. A sport lényege az állandó fejlődésigény. A ke­rekeseknél sem lehet másképp. Elengedhetetlenné vált a nyitás, amely pezsgést hozhat a sportágba, demokratikusabbá teheti azt, hiszen megszűnné­nek a kasztok, megszűnne a meghívásos rend­szer, a tehetségek könnyebben érvényesülhetné­nek, korszerűbbé válna az egész versenyzési rend­szer. Épp napjainkban tapasztalhatjuk a régi ke­retek csődjét. Hinault visszavonulásával, Lemond kényszerű távolmaradása után nincs igazán ki­emelkedő egyénisége a sportágnak. S miközben a harmincasok vezetik a mezőnyt, a francia la­pok az utódlás kérdéséről, a szponzorokról cik­keznek, ahelyett, hogy rákérdeznének: hol van­nak az ígéretes fiatalok? ... A hivatásosokról szóltunk, de van az érem­nek egy másik oldala is. Annak idején, 1966-ban, a NOB akkori elnökének, Avery Brundage-nek a kérésére hozták létre a profik külön szövetségét a nemzetközi szövetségen belül, hogy tisztázni tudják a kerékpárosok olimpiai részvételének feltétételeit. Azóta fordult a kocka. Napjainkban egyre többen és egyre gyakrabban hangoztatják a profik részvételét az ötkarikás já­tékokon. A tenisszel a nagy frontáttörés megtör­tént, s aligha tévedünk, csupán idő kérdése, hogy ez a javaslat is a NOB elé kerül. A sportág megújulása ugyanis nem lehet csak a profik ügye. Az amatőr tábornak is lépnie kell a nyílt versenyek irányába. A nemzeti szövetsé­geken múlik, hogy időben megtegyék a megfelelő lépéseket. A magyar szakszövetség már érdembe­­ni tárgyalásokat folytat, hogy már az idén a Ci­tadella körül megrendezzék nálunk az első ama­tőr­ profi versenyt. Szaknyelven szólva: nyeregben kell maradni! Móra László .

Next